Néplap, 1989. november (40. évfolyam, 260-285. szám)

1989-11-23 / 279. szám

1989. NOVEMBER 23. jtftepiAP 3 Folytatta munkáját az Országgyűlés novemberi ülésszaka (Folytatás a 2. oldalról) milliárd forintra duzzadt la­káspiaci terheket. A jövő évi költségvetés e probléma legalább részbeni megoldása nélkül nem állít­ható össze. Két területen mindenképp változtatni kell. Az egyik a bérlakás-fenntar­tás állami terheinek, a má­sik a kedvezményes kamato­zású lakáshitelek kamatki­egészítésének csökkentése. Elkerülhetetlen az is. hogy javítsuk a lakással nem ren­delkező családok, mindenek­előtt a fiatalok helyzetét. Ezért a költségvetési irány­elvek több változatot tartal­maznak. A legigazságosabb és leghatásosabb a kompen­zációval egybekötött fokoza­tos kamat- és lakbéreme­lés, valamint az állami bér­lakások tulajdonba adásának gyorsítása, az alacsony ha­tékonyságú és pazarló ingat­lankezelő szervezet erőteljes leépítése és átalakítása. A decemberi ülésszakiig terjedő hetek egyik legfon­tosabb feladatta hagy az előirányzatokat tovább pontosítsuk, a biizanyíaían- sáigot ^tovább csökkentsük. A jövő évi költségvetés irányelveiről szóló vitáihoz a parlament terv- és költ­ségvetési bizottsága nem kí­vánt előadót állítani, így az elnöklő Fodor István Szir­testté dr. Tomsits Erikának, a társadalombiztosítási bi­zottság elnökének adita meg a sízót. Az újijoranan, alakult parlamenti bizottság véle­ményét tolmácsolva a kép­viselőnő mindenekelőtt ar­ra emlékeztetett, hogy a parlament a Társadalombiz­tosítási Alapot pénzügyi, ér­telemben leválasztotta az állami költségvetésről, ön­állósága azonban még nem teljes, hiszen még nemi jött létre a kezelésre hi­vatott önkormányzó testű- lelt. A parlamenti bizottság­nak; ezért egyik legfonto­sabb feladata, hogy segítse a Társadalombiztosítási Alap szervezetileg is meg­alapozott önállóságát. A képviselőnő úgy vélte: a pénzügyi konmlányzat je­lenlegi előterjesztése azt a helytelen, már-már törvény- télen szemléletet tükrözi, amely a Társadalombiztosí­tási Alapot nem önálló gaz­Nem aka­rom, a sza­bályozási munka technikai részleteit elemezni, de kényte­len vagyok arra a fi­gyelmet ráirányíta­ni — mondotta a képviselő —, hogy a hozzáértő szak- Bmberek jelentős részének véleménye szerint az önkor- nányzaita szabályozás jelen­leg elgondolt modellje az or­szág területi fejlettségében, jövedelmi viszonyaiban meg­levő jelentős különbségeket, torzulásokat rávetíti a taná­csok által ellátandó infra­strukturális feladatok anya­gi megalapozáséra. Vagyis amíg az egyik oldalon hir­detjük az elmaradott térsé­gek, településeik. helyzetén való javítás, szükségességét, a kis települések, falvák né­pességmegtartó képességé­nek fokozását, addig a má­sik oldalról éppen ezeket hozzuk fciszdlgáíltajtott hely­zetbe, konzerválva, sőt fo­kozva a hátrányos állapoto­kat. Már maga a bevezetésben javasolt támogatási rendszer is tartalmak elientmondáso­dáHkodást folytató 'rendszer- nők, hanem úgymond a köüit- ségveltés aranytartalékának tekintik A bizottság határo­zottan (leszögezi aizt isi, hegy a szociális kiadások és a munkanélküliség pirclbdérnád nem érinthetik a Tánsada- kimjbiztosításá AiLaipot. A kormány nem keverheti ösz- sze az állami feladatokat a társadalombiztosítás feladat- váüila'lásával'. Az Atop va­gyonának védelme érdeké­ben a bizottság javasolja, 'hogy a kormány állítsa össze az eddig áltomosáitoittan mű­ködő társadat árubiztosítás vagyonkimutatását. s az ál­lami vaigyomlkezölésre kidol­gozott elvekkel párhuzamo­sam tegyen javaslatot a társadalombiztosítás vagyo­nának visszás zoligálitatására. Szorgailimazzálk azt is hogy a társadalombiztosítás 'Pénz­ügyeinek ikezélését önálló (bainlkrendszer végezze. A testület javasolja hogy miélőblb dolgozzák ki az új nyugdíjtörvényt, illetve a nyugdíjfinanszírozó rend­jét. A bizottság támogatja azokat az elképzeléseket, amélyek az egészségügy re­formját szolgálják; hang­súlyozza: a reformok fontos része, hogy az egészségügy finanszírozását Ibáiztosításd alapokra helyezzék. Az ezt követő vitában tí­zen kértek szót, köztük Bu­gán Mihály, megyénk képvi­selője. kát. Például: a normatív ál­lami támogatás egyik ele­mét jelentő kétmillió forin­tos települési támogatás nor- mativitása is látszólagos. A települések között egyik ol­dalról indokolatlanul nivel­lál, a rnásíik oldalról viszont igen erősen differenciál. így például az egy lakosra ve­tített átlagos támogatás a soktélepülésű Baranya me­gyében több mint négyszere­se az öt alföldi megye átla­gos támogatásának. Kiket hoz 'hátrányos helyzetbe a támogatás? Mivel a szemé­lyi jövedelemadó mértéke rendkívül szoros kapcsolat­ban van az iparosodottság- gal, mindenekelőtt a vidéket, ezen belül különösen a dön­tően agrárjellegű Alföldet, és az ipari telephelyekkel nem rendelkező mezőgazdasági kis falvakat. Ezek alkotják ma is hazánk gazdaságilag elmaradott térségeit. Az új általános normatív jellegű szabályozás magában hord­ja azt a veszélyt is, hogy az eddigi központi döntések út­ién kialakult óriási területi különbségek konzerválódhat­nak. Megyénkben 46 községi tanácsból 16 esetében a jö­vő évi bevételek már a mű­ködtetési kiadásokat sem fe­dezik. választókörzetem 9 te­lepülésének pedig 5 tanácsa közül már 3 birikózik ilyen gonddal. Beszélgetéseim so­rán azt tapasztaltam,, hogy az ilyen jellegű szabályozás nem talál támogatásra. Az én javaslatom a Tisztelt Ház számára a következő lenne,: 1. Szükséges az el­maradottság eddigi értelme­zése helyett annak komplex társadalmi, gazdasági tér­ségre, illetve településre ve­tülő támogatási gyakorlatát kialakítani. Újra keli gon­dolni az elmaradott térségek 'körét és a felzárkóztatásuk megkezdéséhez kapcsolódó tennivalókat, eszközöket. A megyéik ebben nagy segítsé­get tudnak nyújtani. 2. In­dokolt egy integrált falufej­lesztési gyakorlat elindítása, amelyben kiemelt figyelmet kapnának a szociálisan prob­lémás összetételű községek. Itt a támogatás a hátrányos helyzetű népességcsoportok számához kapcsolódva nor­matív úton képződhetne. 3. Rendkívül fontosnak tartom, hogy az Alföld egésze az év­százados háttérbe szorított- ság állapotából előrelépjen, ezért kerüljön kialakításra egy speciális alföldi prog­ram. Megítélésem szerint a nagy táj mai helyzete ma­gában hordja egy tartós le­maradás veszélyét. Az itt lakók nem is tagadják ag­gályaikat, hogy félő: a ter­vezett világkiállítás fejlesz­téseiből is kimaradunk, pe­dig nem akarjuk azt, hogy a Tiszán átlépve egy másik országba érjünk néhány év múlva A yidók, a falvak és az Aiföid felzárkóztatása, a gazdaság dinamizálása nél­kül Európához való csatla­kozásunk is elképzelhetet­len. A vitában részt vett Sza­bó Imre (Hajdú-Bihar m., 11. vk); László Béla (Sza­bolcs-Szatmár m,, 14. vk.); dr. Horváth Ferenc (Somogy m., 10. vk.); Szigethy Dezső (Győr-Sopron m., 14. vk); Balogh László (Pest m, 29. Vk.); Pregun István (Sza- bolcs-Szatmár m., 1. vk.); dr. Péterfy Réka (Budapest, 58. vk); Csehek Judit szoci­ális és egészségügyi minisz­ter; Fiiló Pál (Budapest 18. vk.). Ezt követően Békési Lász­ló válaszolt a vitában felve­tődött kérdésekre, majd új­ból Szigethy Dezső 'kért szót, és erre a pénzügyminiszter reagált. A határozathozatal során a képviselők az idei költség- vetés két tételének módosí­tásáról döntöttek. Az ülés berekesztése előtt Tóth Attüáné (Budapest 52. vk.) ügyrendi kérdésben szólalt fel, ehhez Roszik Gá­bor (Pest m., 4. vk) fűzött megjegyzést. Az elnöklő Fo­dor István 6 óra előtt né­hány perccél bezárta az ülést. Az Országgyűlés csütörtö­kön reggel 9 órakor az adó­törvények módosításáról szó­ló törvényjavaslatokat vi­tatja meg. , Bz alföldnek is legyen programja Átkeresztelik az utcák, terek neveit 7 Ne a szeszély döntsön! Jelentősebb politikai vál- tozások mindig bizonyos ér­tékrendek módosulásával járnak, s ezek a módosulá­sok természetesen jelent­keznek egyes kiemelkedő személyiségiek vagy törté­nelmi események, szimbó­lumok megítélésében is. In­nen pedig már csak egy lé­pés, hogy az ezekről elne­vezett utcáké teltek, válnosiiié- szek nevének megváltoztatá­saira is felmerülj ön az igény. Minél gyorsaibb, viharosabb a változás, ammáili sürgiatőlblb a kívánság a iközrterülletek elnevezésének apegváltozta- tására is mindazok részé­ről, akiknek értékrendje nem esik egybe a korábbi neveket adó ihaitailom érték­rendjével. Már egy jó évvel ezelőtti látható volt, hogy előbb- utőbb napirendre kerül az utcanév-változás ügye me­gyénkben is. A továbbiak­ban a Szolnokon e kérdés körül zajló eseményekről lesz szó, de ezek föltehető- leg másthofl is hasonlóképpen történnek. Szolnokon létrejött egy ideiglltenes bizottság az ut­canevek rendezésének elő­készítésére, mintegy tanács­adó testületként, a tanács munkájának segítésére. Részt vesznek benne a vá­rosiban működő jelentősebb pántok és társadalmi T52ér- vezetek 'képviselői, meghí­vott szakértők és a városi tanács érintett szakosztá­lyainak vezetői. A bizottság eddig két ülést tartott, s lényegében egyetértésre ju­tott bizonyos alapelvekben. Második ülésén megvitatta azt a tanácsrendelet-terve­zetet, amely szabályozza a váródban az utca- és telepü- lésrésznév-megállapítás és megváltozitaltás módját és amely januárban 'kerül a tanács elé. E 'tervezet általános sza­bályiként kimondja, hogy az utcák és városrészek nevé­nek megáillápításánát töb­bek között figyelembe 'kell venni az érintett lakosság véleményét, a lakosság kö­rében esetleg élő spontán névhasználatot, a város tör­ténelmi hagyományait, a társadalmi és 'gazdasági szervezetek véleményét, a földrajzi környezetet, a nyelvhelyességi követelmé­nyeket, a városrendezési érdekéket és végül, de ko­rántsem utolsó sorban a lakosság igényét az időben történő, megfelelő tájékoz­tatásra. Továbbra is érvényben az az elv, hogy élő személyről utca illetve városrész nem Bizottság alakul Szolnokon, várják a lakosság javaslatait nevezhető dl, sőt ibáirkinék a nevét csak a személy 'halá­lát követő húsz év után' 'le­het névadásra fölhasználni. A bizottság legközelébb decemberben tart ülést, ekkor már konkrétan is fog­lalkozik egyes javaslatok­kal. összeállít egy úgyne­vezett katasztert, amelyben rögzíti, mely neveket kíván védetté nydilivánítaini, me­lyeket javasol megtartani, s mely nevek esetében tartja indokoltnak a változtatást. Természetes, hogy a vá­ros történelmének egyes eseményeire utaló, sajátos­ságait őrző utcanevek ugyanúgy védendők, mint a műemlékek. Ide sorolhatók egyes, nem vitatott jelentő­ségű 'történelmi személyisé­gek is, az ő esetükben azon­ban már szempontként föl­merülhet, hogy volt-e kap­csolatuk a várassál. E munkáihoz sok segítsé­get ad dr. Cseh Géza levél­táros tanulmánya „A szol­noki utcák és terek 'név­alakjai”, amely a város utcaneveit rögzíti az 1863-as, az 1894-es. az 1926-os és az 1989-es állapotnak megfele­lően, továbbá eredményesen hasznosíthatók Kaposvári Gyula ezirányú kutatásai és tanulmányai. Az urboanévadás elsősor­ban a célszerű és gyors tá­jékozódást szolgálja, hiba lenne, ha elsődlegesen poli­tikai üggyé válna, netán a változások minden áron va­ló bizonyítását szolgálná. Meg 'kell mondanunk, hogy van ilyen veszély, kü­lönböző körökben utcák tö­megének átkeresztelésére merüít föd. igény. Csupán elrettentő példaként említ­jük azt a véleményt, amely szerint meg fcéfflene változ­tatni egyes szerszámokról elnevezett utcák neveit is, mert azok úgymond az ál­landóan a munkásságra, a termelésre hivatkozó hata­lomra emlékeztetnek. Józanságra azért is nagy szükség van, mert a név­változtatás nem olcsó mu­latság: új utcanév- és ház­számtáblákat keli csináltat­ni, a vállalatokat az új bé­lyegzők és cégjelzéses pa­pírok elkészíttetésének költ­ségei is terhelik. Nem köz­vetlenül anyagi természetű következmény, de van anyagi vonzaita ás, hogy megváltozott nevű utca la­kóinak át kell íratniuk a személyi igazolványukat, és a változás egy darabig za­vart okozhat a posta, a (mentők, a tűzoltók, a taxi­sok imunkáj'álban. Es termé­szetesen elbizonytalaníthatja mindazokat, akik a megvál­tozott nevű utcát 'bármilyen okból keresik. Mindebből természetesen nem az 'következik, hogy él kellene zárkózni az utca­név-változtatástól, sokkal in­kább az, hogy ezen a téren is megfontoltságra, a követ­kezmények számbavételére van szükség. Egy-egy évben csak annyi utcanevet szabad megváltoztatni, amennyit a lakosság és az érdekelt in­tézményeik zökkenők nélkül föl tudnak dolgozni. Ez a tapasztalatok szerint nem több öt—ihat változtatásnál. Az első konkrét uitcanév- változtaitási javaslatok várha­tóan jövőre, a választások után terülnék a tanács elé, éppen azért csak akkor, hogy a 'változások ne .zavar­ják meg a választási előké­születeket. B. A. Készülnek a népszavazásra Pártnapon e kisgazdáknál Ha hétfő, akkor pártniap a szolnoki kisgazdáknál. A Független Kisgazdapárt te­vékenységét jószerével csak rendezvényeik, nyilvános szerepléseik folytán ismer­jük. A pärtinap minden párt belső ügye. Milyen célt szol­gál, mit csinálnak, a kisgaz­dák a páiitnapon? Ennek néztünk utána hétfőn este a Független Kisgazdapárt „ideiglenes székhelyén”, a volt járási hivatal épületé­ben. A párt álLamásihelyé- nék ideiglenes jellegét a fo­lyosón elhelyezett eligazító táblák hiánya is érzékelteti. A „társbérlő”, az MDF már minden lépcsőfordulóiba ki­tette az irányt mutató zöld nyiliacskát, a Független Kis­gazdapárt nem. Mindössze a második emeleten jelzi egy — még a költözködéskor készített — felirat a párt. székhelyét. Régi tapasztalataink sze­rint a pártnap szigorú for­mai és tartalmi kötöttségek mellett zajlik le. Nos, a kis­gazdáknál más a 'helyzet. A kötetlenség az, ami az első pillanatban szembetűnő. Tu­lajdoniképpen a pártnap kezdetének pontos időpont­ja nincs. Már délután egy órától megindul a jövés­menés és nem érzékelhető, hogy este öt órakor kezdő­dik csak a rendezvény. A hétfői pártnap középpontjá­ban a vasárnap esedékes népszavazás előkészületed álltak. Mozgósító plakátok csomagolásai, „expediálása” folyt. Gondlban vannak — mondták —, mert elég ké­sőn kapták meg a reklám anyagokat, szórólapokat és terítésük sem könnyű. Sa­ját gépkocsival fogják ki­szállítani őket a megye vá­rosaiba községeibe. A nép­szavazással kapcsolatos ál­láspontjuk nem változott: •négy igen szavazatra biztat­ják az állampolgárokat. A plakátok csomagolása közben csoportokban folyt a beszélgetés a napi aktuali­tásokról. A párt egyik veze­tője két 'belépni szándékozó­val beszélgetett hosszasan. A másik tagkönyveket írt állá — hétfőn 'hét tagkönyvet állítottak ikd. A igazdaságfe- lelős néhány résztvevőtől tagdíjat, vett át, adminisz­trálta a bevételt, kitöltötte az átvételi elismervényt. Egy beszélgető csoport a Néplap szombaton megje­lent „Békétlenség a múlt­tal, bizakodás a jövőben?” — című írását tárgyalta meg. A fontosabb részek aláhúzva — így járt kör­be az említett írás. Közben is folyt a jövés-menés. Egy­szer csak kiderült: kicsi a iterem, le 'kell menni a föld­szinti tanácskozóba. Ott folytatódott tehát a párt­nap. most már a „hivata- líos” napirendekkel. Az első 'napirend: rövid 'tájékoztató a népszavazás előkészületeiről — kik vesz­nek részt a szavaizatszedő bizottságokban, milyen ta­pasztalaitokat szereztek. Ez- ultáin a Jászkiséren meg­rendezett Szövetkezeti Fia­talok Találkozójáról hangzik el részletes tájékoztató — mit 'kérdezték a fiatalok a Kisgazdapárt képviselőjétől, mit válaszoltak ők a felve­tésekre. A rendezvény summázta kisgazda szem­mel : a fiatalok előtt sok kétséget sikerült eloszlatni a part agrárpo.1 iitiikáj áról. Az utolsó napirend kereté­ben pedig a közelmúltban szervezett pártrendezvé­nyek, tagtoborzók tapaszta­latairól esett szó. Az el­hangzottak szerint egyre jóbban .mozgolódik” a me­gyében a Független Kisgaz­dapárt. A pártmap — ahogy mon­dani szoktuk — lapzártakor még tartott, vagyis a kötet­len beszélgetés. folytatódott esite hét után is. BI. Kemenes Ernő és Nagy Sándor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents