Néplap, 1989. november (40. évfolyam, 260-285. szám)

1989-11-22 / 278. szám

1989. NOVEMBER 22. Szolnoki Rádió a 222 méteres hullámhosszon * Szolnoki Rádió a 222 méteres hullámhosszon M lesz veled, népművelő?! Interjú Dr.Kováts Flóriánnal, a Magyar Népművelők Egyesülete elnökhelyettesével- Úgy néz ki, hogy a népmű­velők körében polarizálódnak az álláspontok arról a kérdésről, hogy mi a szakmánknak a lénye­ge. Az egyik nézet szerint külön-, féle kulturális értékek felismerése, vagyis az értékek mentén történő kultúra terjesz­tés a népművelő alapvető funk­ciója. A másik gondolatkör szerint az, hogy a közösségek megtalálják az utat az értékek felé, s azt másként nem lehet létrehozni, csak úgy, hogy az emberek között kommunikáció, kapcsolat és érintkezés van, va­gyis nem más a népművelő funkciója, mint ennek az érint­kezésnek a kifejlesztése.- A népművelő nagyon sokáig béklyóba volt szorítva...- Még évekkel ezelőtt is ke­mény háborút kellett vívnia egy szakembernek, vagy egy intéz­ménynek, -ha vállalta ezt a há­borút,- hogy a munkatervét ne úgy kezdje, hogy világnézeti ne­velés, esztétikai nevelés, vagy egészségre nevelés. Ez gyakorla­tilag működésképtelen volt ré­gebben is, ugyanis sohasem erről volt szó, hanem mindig ar­ról, hogy 8-10-40 ember akart valamit csinálni, és ezek az em­berek a mi falaink között talál­tak otthonra.- A jelenről szólva a társa­dalmi, gazdasági és politikai kényszerek között nem kerülhe­tő meg, a befogadók élethelyze­tének változása.- Tudjuk, hogy az emberek pénztárcája szűkül, tudjuk, hogy a különféle rendezvényeket, ak­ciókat a hónap második felében már elég nagy kisértés meghir­detni, vagy megtartani, mert ad­digra elfogy az ilyen célokra szolgáló esetleges tartaléka az embereknek. De arról is beszél­ni kell, hogy az emberek a gaz­dasági bizonytalanság társadalmi státusát is veszélyezteti. Tehát az az ember, aki valamilyen hú­zó - eddig húzónak nevezett ipa­rágban, vagy egy olyan hivatalban ült és dolgozott, ame­lyik számára valamilyen társa­dalmi vagy anyagi elismertséget jelentett, az most bizonytalan­nak érzi magát, mert ezek a munkahelyek feleslegessé kez­denek válni. Ez a gond tulajdon­képpen az embereket új kapcsolatok keresésére ösztön­zi- és ez a jó eset, ha új kapcso­latok keresésére ösztönzi -, vagy pedig teljes apátiába zuhannak.- Hiszen ezek az egyének, akik elveszítik a legalapvetőbb kötő­désüket,'a munkahelyüket, mű­velődni sem vágynak, s ez közvetlenül visszahathat magára a kultúrára is.- Egészen természetes dolog­ról van szó, tudniillik nem tanul­ták meg itt nálunk azt, hogy egy emberi élet során számtalan munkát lehet végezni, nem kell egy valamihez kötődni. Egy olyan társadalomban, amely sokkal többet gondoskodik az üzleten, pl. ahol valóságos piac van, ott ez nem olyan nagy gond, mert nem az a cél, hogy én most egy valamilyen effektiv munkából éljek meg, hanem az, hogy megéljek.- De nálunk ez annyira szélső­ségesen jelenik meg, hogy az emberek az önbecsülésükbe ve­tett hitüket is elvesztik.- Ez azért van, mert az az ál­lami paternalista magatartás, amelyik az egészségügyben, az oktatásban, a művelődésben, de a gazdaságban is azt mondta, hogy én mint állam garantáltam számodra a jólétet,- mert azért vagyok szocialista álltam-, ez leszoktatta az embereket az önálló cselekményről, az önálló gondolkodásról és így termé­szetesen a kulturálódónak erről a szintjéről is.- Morálisan hogyan tehetik meg a népművelők azt, hogy az elmúlt évtizedekben egy furcsa .csapda-helyzet képpviselői vol­tak. Hiszen alulról érkezett bizo­nyos társadalmi nyomás, mely társadalmi nyomás akár az ama­tőr művészet akár a néptánc­mozgalom területéről próbálta szétfeszíteni a meglévő kerete­ket, vagy az ifjúsági klubmozga­lomra gondolunk, ugyanakkor pénzt valahonnan fentről lehe­tett remélni és kapni. Tehát egy­fajta egzisztenciális válságot vé­lek felfedezni a népművelők éle­tében.-Ez az egzisztenciális válság mindig is fenyegette a népműve­lőket, mert összekötő kapocs szerepét játszották azok között a társadalmi kezdeményezések és a helyi hatalmasságok között, akik között valójában jött létre közvetlen viszony a művelődési központok létezése miatt, és amiatt a társadalmi szervezési elv miatt, ami ezeknek a csopor­toknak kezdeményezéseknek az önállóságát kifejezetten gátolta. Azok az emberek, akik ezt a helyzetet tudván tudva átélték, azok most nem kell, hogy morá­Hycomattal a harmadik emeletre? Az Autósélet augusztusi szá­mában olvasható a következő szöveg a miniszterelnök válasza­ként: "A mozgássérültek számá­ra elengedhetetlenül fontos, hogy rendszeresen személygép­kocsival közlekedhessenek. A kormány minden benzináreme­lésnél, így a jelenleginél is külön ellentételezést biztosít a mozgás- sérültek számára. A tanácsok Válogatás a Magyar Rádió Szolnoki Stúdiójának novemberi műsoraiból lis válságba kerüljenek, mert azok nem akartak sohasem énekkart vezetni a karnagy he­lyett, vagy nem akartak sohasem táncolni a táncos helyett. De aki fordítva létezett, az ma igenis morális válságban van, s olyan válságban, ami ma védhetetlen.- A népművelést jellemzi egy­fajta interdiszciplinaritás: a nép­művelés mint társada­lomtudomány és mint oktatási forma kitermel t számtalan más szakmaiságot is. Én nem hiszek abban, hogy a népművelés tudo­mány, nem hiszek abban, hogy ez oktatható ilyen értelemben, sokkal inkább az interdiszcipli­naritás a fontos, illetve egy tár­sadalomszervezőképesség, amely nyilvánvalóan jártasságot igényel a különféle ágazatokban.- Mi lesz a népművelők sorsa?- Úgy vélem, hogy a népmű­velők hivatástudatuktóhvezérel- tetve nem tehetnek mást, csak azt, hogy a már létező, vagy a jövőben létrejövő kisebb és na­gyobb közösségek, közösségcso­portok alá rendelik tevékenysé­güket. Vagyis olyan munkát vé­geznek, és olyan munkára ké­szülnek fel, amelyik közösség­szolgálatot jelent. Mondjuk kü­lönféle együttesek, csoportok al­kalmazásába kerülnek, mint tit­károk. Ennek természetesen az a fel­tétele, hogy az anyagi támogatás ami eddig egy intézményhez ér­kezett, az ne oda, hanem a cso­porthoz érkezzék. Ez a csoport válogathassa meg, hogy kit mi­vel akar megbízni. Erre felké­szülni, ezt előre látni - szerintem ez ma a népművelő társadalom kötelessége. Gyuricza Péter most erre a célra tizennégy mil­lió forintot kaptak.” Az érintettek Szolnokon még nem kapták meg ezt a benzinkü­lönbözeti pénzt, mi ennek az oka? - kérdezem Nagy Imrénél, a Szolnok Városi Tanács egész­ségügyi- és szociálpolitikai osz­tály csoportvezetőjét.- A Szolnok Megyei Tanács pénzügyi osztálya értesítése alap­ján az üzemanyag kedvezménye­zettek részére a rendszeres, illetve a rendkívüli szociális se­gélykeret terhére fogjuk pótelő­irányzatként ezt az igényt kielégíteni, ami az áremelkedé­sek miatt érintette a mozgássé­rülteket. Most tekintettük át, hogy hány fő az, akit ténylegesen érint ez a kérdés, és külön kére­lem nélkül intézkedünk a két fo­rintos literenkénti áremelkedésekből származó hi­ány kiutalására.- Mikor várhatják ezt a pénzt?- Úgy gondolom, hogy novem­ber végére biztos, hogy meg fog­ják kapni! Megkérek mindenkit, hogy ezért külön ne is fáradjon fel osztályunkra! Amikor Nagy Imrénét keres­tem a tanács épületében, meg­döbbenéssel vettem tudomásul, hogy az egészségügyi osztály a lift nélküli épület harmadik eme­letén van. Az osztály dolgozói ugyan elmondták, hogy amikor az idősek, mozgáskorlátozottak felkeresik őket, akkor teljes ter­mészetességgel lemennek a föld­szintre és az ügyfélszolgálati irodában állnak ezeknek az em­bereknek a rendelkezésére. Mégis furcsa, hogy szívességnek tűnik az, ami jár. Szolnok város tanácsa tud-e, akar-e tenni vala­mit ebben a kérdésben? - kér­deztem Rózsa Ferencet, a városi tanács általános elnökhelyette­sét.- A helyiségeinknek jó része, amelyek a földszinten találhatók, nagyobb közösségi célt szolgál­nak. Ilyen a házasságkötő terem, a vb-terem, az étterem és a konyhai rész, így nagyon kevés terület marad arra, hogy újabb osztályokat vagy csoportokat he­lyezzünk el a földszinten. Ez ter­mészetesen nem zárja ki azt, hogy a közeljövőben ezt a jogos igényt megvizsgáljuk, és amennyiben lehetőség van rá - remélem, hogy van, - úgy ez megoldható lehet.- Addig is, amíg a végső meg­oldás megszületik, lehetne-e olyan átmeneti rendelkezést hoz­ni, hogy a kapuk a Hycomat gép­kocsik előtt nyitva álljanak, vala­mint a tanács főbejáratánál né­hány lépcsőt átalakítani úgy, hogy rokkantkocsival is be tudja­nak jutni az épületbe?- Ami a Hycomat kocsik be­hajtását illeti a belső udvarba, annak nincs és nem lehet akadá­lya; s a lépcsőket is megvizsgál­juk, hogy melyik az a szakasz, amit át lehet alakítani. De el tu­dom képzelni azt is, hogy a bel­ső udvarból megközelíthetően sokkal kedvezőbben és alacso­nyabban - már ami a lépcsőfo­kok számát illeti - megvalósítha­tó lenne az ilyen átalakítás.- Kaphatnának-e egy, a megol­dás végét jelző megközelítő dá­tumot?- Én vettem ezt a "labdát" és arra törekszem, hogy ez minél e- lőtt megvalósuljon. Deák László Biztonságunkért! — avagy Kék-tények Feketén cseng a bongó — Nyilatkozat halálos gázolás után Majd egy évtizede jelentkezik minden negyedik szombaton a stúdiónk bűnügyi magazinja, amely "Kék-tény* címmel indult. A műsorban konkrét bűncselek­ményeket mutatunk be úgy, hogy megszólalnak az elkövetők, a sértettek és a bűnüldöző szer­vek munkatársai is. Az esetta­nulmányokkal a bűnmegelőzést és a bűnözők elleni védekezést kívánjuk segíteni. A Bizton­ságunkért szignálja legutóbb no­vember 12-én szombaton csendült fel. A téma ezúttal a fe­kete bongó és egy cserbenhagyá- sos közlekedési baleset volt. Egy taxisofőr: - Itt, Szolnokon el­sősorban a .taxisok körében ter­jedt el. Ha mindenki becsületesen játszaná a fekete bongót, akkor mindenki jól jár­na... de messze nem így van. A postás kézbesítő: - Nagyon kell figyelni, mert rengetegen a adnak fel 500-500 forintot. A postának ez végülis jó, mert nö­veli a forgalmat. A Szolnok megyei Rendőrfő­kapitányság főkapitány-helyette­se dr.Kovács Sándor:- A fekete bongó terjesztésé­vel jogsértés nem történik! Nem valósul meg a csalás tényállása, hiszen a játék szabályait a vásár­lás pillanatában mindenki ismeri. A tiltott szerencsejáték szervezé­se és tartása sem állapítható meg, hiszen a szerencsének sem­mi szerepe sincs, annál inkább a rábeszélőképességnek. Egy biz­tos, valaki veszíteni fog... de az nem rendőrségi ügy. Egyébként én is kaptam ajánlatot. A tényállás: 1989. november 4-én szombaton a késő esti órák­ban Jászfényszaru külterületén egy személygépkocsi halálra gá­zolt egy 26 éves fiatalembert. A gépkocsi a helyszínről megállás nélkül továbbhajtott. Két nappal később: az összehangolt rendőri munka eredményeként elfogták és előzetes letartóztatásba he­lyezték Balogh Gyula hatvani la­kost. A kreol bőrű, húsz éves fia­talembert egyáltalán nem zavar­ja a mikrofon. Készségesen me­sél - beszél, miután kezéről le­vették a bilincset.-Mentem a kocsival és egyszer egy izé ... egy dobbanás volt. Er­re ráfékeztem és tovább men­tem. Mintha bukkanó lett volna.. és akkor izé! Zsámbokon és Tú­rán keresztül mentem haza Hat­vanba. Hétfőn olvastam az új­ságban... jelentkezni akartam, de jöttek a rendőrök. Hát ott hibáz­tam nagyot, hogy jogosítvány nélkül vezettem. Nem ismertem az áldozatot. Mi lesz a sorsom? Nem tudom. Most már megvan ez az ügy...vagy mi ez? Benkő Imre Benkő—Benkő Találkozott egy fotós és egy stúdióvezető November 1. szerda- Halló, Pallas Lapkiadó? Benkő Imrét keresem, a.Képes- Hét fotósát! Kapcsolják. Szolid, visszafo­gott férfi hang.- Tessék, Benkő Imre. Invitálom a szolnoki kereske­delmi rádióműsorba vendég­ként, hisz a november harmadikén nyíló kiállítására ő is Szolnokra érkezik. Válasza kész­séges: igen. A világszerte ismert Foto-Benkő-nek megtiszteltetés a vidék rádiójának mikrofonja elé ülni. November 2. csütörtök dél­után Váratlanul bekopogtat egy szerény, mosolygós férfi a stú­dióba, Benkő Imre - a kiállítás berendezése közben áthozta a kíváncsisága. Számíthatok rá. November 3. péntek 15.00 óra. Rádió Szolnok, 1350 Khz, zenés beszélgetések, telefonos fejtörő, reklám. 16.00. Hírek, majd a műsor vendége Benkő Imre fotóművész. Fagg­atom, miféle rátermettségre vall, hogy a szempillantásával már a gépe is kattan, hisz képei, amit akkor én már megnéztem a MMIK-ban, olyan élethelyzete­ket tükröznek, amiről a jólnevelt fényképezőgép már lekésik.- Ez egy olyan mesterség, amit először meg kell tanulni, hogy az ember saját kedvére alkalmazza. A 25 év alatt volt erre módom, 18 évig az MTI-nél, most a Ké­pes HétnéL Közben belép a stúdióba egy másik Benkő Imre, a szolnoki stúdió vezetője. Élénken firtat­ják egymás tekintetét és a Rádió Szolnok hallgatói fültanúi a két Benkő megismerkedésének. Ed­dig a pillanatig ugyanis szándé­kosan távol tartottuk őket egy­mástól. Benkő-Benkő kézfogás, poénok. Rádió-Benkő I. - Tudod, né­ha jól esett, amikor elismerően bólogattak nekem, éreztetve: - Ez igen, hogy még a fotózáshoz is értek. Fotó-Benkő: - Hadd dicseked­jek, időnként én is büszke vol­tam, mikor vállon veregettek, mondván: jó voltál reggel a rá­dióban. Rádió-Benkő: - Én szívesen lennék fotóriporter is. Te nem pályázol más újságírói területek­re? Fotó-Benkő: - Azt hiszem, én mint csendes, rosszul beszélő ember csak örülhetek, hogy a fo­tózás jutott osztályrészemül. Bár a kapcsolatteremtéshez nekem is szükségem van a szóforgatás­ra, mégis inkább a kamerához kötődöm. Közben szól a zene: Ringó Starr Fényképész című dala. "I see every time your face”, azaz "Mindig a te arcodat nézem".- Kinek az arcképét nézi leg­szívesebben Fotó-Benkő?- Bizony sokakét, hisz mun­kámhoz tartozik állandóan lé­pést tartani a világ lapjaival, fotókiadványaival. Legkedveseb­bek azonban a magyar fotós vi­lágnagyságok albumai.- A szolnoki tárlaton látható válogatás címe: Korképek 1977- 89. Ekkor készültek? Benkő Imre fotója- Igen, Budapesten. De ké­szülhettek volna Szolnokon is, mert a mai kor emberéről szól­nak. Magunkat láthatjuk viszont komikus, szatirikus, keserű, tra­gikus, sokszor képtelennek tűnő, de igaz helyzetekben. Ismét zene szól. Hogy a ku­lisszák mögötti beszélgetésről le ne maradjon a hallgató, vissza­adtuk a hangot. A két Benkő ar­ról beszélt, változtassanak-e nevükön. Fotó-Benkő kérhetné, hisz ismert művésze a világnak, Rádió-Benkő a központi adá­sokban is ismert szolnoki tudósí­tóként. Most mi lesz? Rádió-Benkő: - A törvény vi­tás esetben rendelkezik. De én megígérhetem, hogy a rádióban csupa kisbetűvel mondom majd a nevem. Fotó-Benkő: - Én is megígé­rem, hogy ezentúl változatlanul úgy jelenek meg majd a lapok­ban, hogy: Fotó Benkő Imre. Benkő Imre fotóművész mun­káit Korképek 1977-89 címmel december 3-ig érdemes megnéz­ni a Megyei Művelődési és Ifjú­sági Központ fotógalériáján. Melczer Irén

Next

/
Thumbnails
Contents