Néplap, 1989. november (40. évfolyam, 260-285. szám)

1989-11-17 / 274. szám

4 Néplap 1989. NOVEMBER 17. HANGVERSENY a romantikus zene kedvelőinek ZENEKARI KONCERT SZOLNOKON A felnövekedés nehézségei A gyermekvárosiaknak sincs három életük Kedden este a Megyei Műve­lődési- és Ifjúsági Központban a Debreceni MÁV Filharmonikus Zenekar hangversenyével folyta­tódott az Országos Filharmónia ál­tal szervezett bérleti sorozat. A műsoron szereplő művekből a hangverseny-látogatók nagy örö­mére ezúttal Pándi Marianne zene- történész, zenekritikus beszélt, el­mondva a leglényegesebbeket azok szerzőiről, keletkezésük kö­rülményeiről. Elsőként Mendelssohn Hebri- dák-nyitányát tűzte műsorára a ze­nekar. A klasszikus szonátaforma építkezési törvényei szerint kom­ponált közismert remekművet a szerző a múlt század harmincas éveinek elején írta Skóciában szer­zett úti élményeinek hatására. Mendelssohn, aki a romantikus szerzők konzervatív irányzatának képviselője, e művében is forma- őrzőnek bizonyult - az észrevehe­tően új a klasszikusok zenéjéhez hasonlítva a nyitány hangjában, a nyelv szövetében található. A Debreceni MÁV Filharmoni­kus Zenekart hosszú évek óta min­den hangversenyszezonban hall­hatja legalább egy koncert erejéig Szolnok zeneszerető közönsége. Már a Mendelssohn-nyitány előa­dása során nyilvánvalóvá vált, hogy az együttes nem véletlenül vonzza a koncertlátogatók egyre nagyobb táborát: a létszámban megnövekedett vonósok hangzá­suk tömörségével és szépségével felzárkóztak a zenekar többi szóla­mainak szintjéhez. A nyitány indí­tása nem könnyű feladat; ezen az estén nagyon jól sikerült, s ez az el­őadók nagyfokú, már a mű meg­kezdése előtti koncertráló képes­ségéről a darab karakteréről alko­tott biztos elképzelésről árulko­dott S bár a fafuvók együttjátszá- sában néha intonációs pontatlan­ság volt tapasztalható, a megszo­kottnál nagyobb tempóv ál fásokkal és a természetfestés igényével elő­adott mű az ínyencek figyelmét is felkeltette: jó "előéletnek" bizo­nyult tehát a Hebridák-nyitány. A koncert műsorának követke­ző darabja: Mahler Gyermek- gy ászdalok c. műve a hangverseny kétségkívül legmaradandóbb él­ményének bizonyult. Mahler Fri­edrich Rückert gyermeksirató ver­seit zenésítette meg e művében, megrázó erővel. A ciklus keletke­zését sokan a költő és a zeneszer­ző életében bekövetkezett azonos tragikus események hatásával ma­Mezőtúron a nemrég épült MSZMP-székház új gazdát keres. A nagy­szerű létesítményre ért­hetően többen is sze­met vetettek, de leghan­gosabban talán a köz- művelődők hallatják hangúkat: ők már meg is kezdték a honfogla­lást, a falak között egy Otthon könyvtár kapott helyet, mintegy szimbo­lizálva azt, hogy a legé­getőbb szükségük a kultúra munkásainak van az egykori párt- székházra. Döntés még nem született, hiszen szigorú jogszabályok biztosítanak keretet a felhasználás mikéntjé­hez, így hát csak tervez­getni lehet, vajon városi politikai kaszinó, könyvtár, avagy talán a fiatalokat egybe olvasz­tó ifjúsági ház nevét vi­sel i-e majd a felszaba­dult csodapalota? Alig észrevehetően lépik át a nagykorúság határát azok az állami gondozott fiatalok, akiknek egészséges testi, szellemi, erkölcsi fejlő­dése csorbát szenvedett, mert szülői szeretet, családi háttér nélkül, a szolnoki Gyermekvárosban nevelkedtek. Dolgozó felnőttek, apák, anyák lesznek. Növekszik a veszélyeztetett kiskorúak száma. Társadalmunkban e zsírfoltszerűen terjedd jelenség folyamatosan újratermeli saját magát. Emberpróbáló feladat a kóros burjánzást lassítani. A családok segítség nélkül egyre nehezebben képesek vagy - felismerés hiányában nem is akarják - legyűrni a hátrányokat. Makacsul tartja magát az alkoholiz­mus, foglalkoztatási gondok miatt erősödik az anyagi veszélyhelyzet. Az intézmény, 320 helyét és az itt élő gyerekek számát összevetve nem tűnik zsúfoltnak. Az általános iskolások és a nagyobbak kény­szerű közösségét tekintve azonban igen. Ennél is égetőbb feladat a speciális szakképzést igénylő, egyre növekvő számú gyógypeda­gógiai növendékek és a többiek különválasztása. Nem öncélú szempont a korosz­tályok elkülönítése. A félig felnőtt embereknek más életkori sajátos­ságaik vannak, és különbözik a na­pirendjük is. Óhatatlanul mutathat­nak negatív mintát - mivel idejük nagyobb részét az intézmény fala­in kívül töltik -, nem okoz különö­sebb nehézséget, hogy "egész­ségkárosító szokásokkal" ismer­kedjenek meg. Akárhogy is néz­zük: a szétválasztás mindkét cso­port érdekében elodázhatatlan. Anagykorúság elérésével az ed­digi otthon kapuja kitárul, ám ez­zel egyidejűleg ezer másik ajtó csapódik be a távozók előtt. Az utógondozás feladata megmutatni, melyiknél érdemes próbálkozni. Különösen nehéz a szakképzet- lenek munkába állítása és koránt­sem biztos, hogy az alkalmazottak keresete eléri majd a kötelező mi­nimumot. Az önerőből is takarékoskodó fiatalok életkezdését 20-30 ezer fo­rinttal segítik. Az albérlet fizetésé­hez egy ideig ez elég, lakásvásár­láshoz reménytelenül kevés. Más megyében megpróbálták az állami gondozottak első lakáshoz jutását segíteni. Szolnokon - mivel az igénylők száma a város lakosságá­hoz képest az országban kiugróan magas - ez szinte lehetetlen. Néha úgy tűnik, hogy még a jó és a kö­zepes képességű szakmunkástanu­lók is már jó előre számolnak ez­zel, amikor megbuknak... Hanem léteznének ezek a gyer­mek- és ifjúságvédelmen túlmuta­tó neuralgikus pontok, a nevelők akkor is bizonyosak lehetnének - többek között a családmodell hiá­nya miatt - a veszélyeztetettség új­ratermelődésében. Úgy öt évvel ezelőtt körvonala­zódott egy reményt keltő megöl­gy arázzák: Rückert két gyermekét siratja verseiben, míg Mahler kis­lányát gyászolja művében. Mivel > azonban a Gyermek-gyászdalok Anna Maria Mahler halála előtt keletkeztek, sokkal valószínűbb, hogy művét hat, gyermekkorában meghalt testvére elveszítése felett érzett fájdalma kifejezéseként írta a komponista. A ciklust középfekvésű ének­hangra írta a szerző, de a hangfaj­ra vonatkozó pontosabb utasítást nem adott; ezért alt - vagy mezzo­szoprán énekesnők és bariton éne­kesek egyaránt műsorukra tűzik. Ezen a koncerten Csordás Klára énekelte megrázó erővel az öt dalt: az elsőt, mely a felkelő napot állít­ja ellentétként a halál éjszakájával szemben; a másodikat, mely két szempár emlékét vetíti a hallgató elé; a harmadikat, amely a minden­napok elvesztett boldogságára em­lékeztet; a negyediket, mely azt az illúziót idézi, hogy egy napfényes délelőttön a gyermekek csak hosszabb sétára indulnak, s előbb- utóbb hazatérnek majd; s végül az ötödiket; mely egy viharos éjszaka képét festi, s ez - a koporsókban el­vitt gyermekek halála miatt érzett tehetetlen fájdalom költői és zenei megjelenítése. A művet - melyet Mahlernél ki­fejezőbben talán egyetlen zene­szerző sem komponálhatott volna meg - ezen az estén feledhetetlen előadásban hallhatta a koncert kö­zönsége: anagyszerű Csordás Klá­rához méltó partnerekként társul­tak a ciklus többi előadói: a zene­kar és a művet vezénylő karmester. Nem túl szerencsés választás eredményeként utolsóként Schu­mann II., C-dúr szimfóniája hang­zott el a hangversenyen. E mű nem igazán alkalmas arra, hogy a Gyer­mek-gyászdalok okozta feszültsé­get feloldja a hallgatóban - szeren­csésebb lett volna talán helyette műsorra tűzni egy derűs hangula­tú Haydn-szimfóniát. Az 1845-46-ban komponált szimfónia megírásakor Schumann még úrrá tudott lenni testi és lelki szenvedésein, az első tétel ezt a küzdelmet tükrözi. A második té­tel - a Scherzo - minden tekintet­ben a komponista zenekari alkotá­sainak egyik remekbe szabott da­rabja.. Egy J. S. Bach-témát dol­goz fel a lassú harmadik tétel, vé­gül á sodró lendületű, szenvedé­lyektől fűtött negyedik zátja a művet Az est karmestere, Gémesi Gé­za e mű előadásában valósította meg igazán a zenéről alkotott el­képzeléseit s mutathatta meg kö­zönségének kifejező-eszközeinek gazdag táráf, melynek segítségé­vel a zenekaron, ezen az ezerszí­nű, érzékeny hangszeren játszva az általa elképzelt Schumann- szimfónia kelt életre. Az elképze­lés nem volt rossz - s ha ezt nem teljes mértékig sikerült világra se­gítenie, ezért egyértelműen a moz­gása feletti önkontroll hiányát okolhatja. Ezen felül túlméretezett mozdulataival esetenként a kon­certlátogató figyelmét is túlzott mértékben magára vonta, elterelve azt a lényegről: a keze alatt újjá­születő zeneműről. Remélhetőleg a fiatal és tehetséges Gémesi Géza képes lesz leküzdeni önmagát, és imponáló memóriájával, stílushű interpretálásával még sok élmény forrásává válik közönsége nem kis örömére. Szathmáry Judit * Agról-ágra Amíg a körülmények engedik, minden szempontból a családok támogatása a legcélravezetőbb. Ha a megelőzés sikertelen, akkor - jobb híján - nincs más megoldás, mint az állami gondoskodás vala­melyik formáját igénybe venni. Az utóbbi években megválto­zott a szolnoki Gyermek- és Ifjú­ságvédő Intézetben nevelkedő gyermekek kor szerinti összetéte­le. Régebben egyenletesebben, ve­gyesebben oszlottak meg a külön­böző évfolyamok.- Súlyponteltolódás történt a két szélső korcsoport irányába - tu­dom meg Rózenberszky Lászlótól, a GYIVI igazgatójától. - Az öt év­vel ezelőtti helyzethez képest, ará­nyaiban jelentősebb a legkisebbek és a serdülők száma. Ennek a for­dított Gauss-görbének a magyará­zata, hogy sokan már a szülőott­honban otthagyják a csecsemőt, vagy hazaviszik, és a gyámhatóság kénytelen intézkedni, esetleg más "gondjaira" bízzák, azonban a gyermek érdekében elkerülhetet­len a tanácsi beavatkozás. Még szerencse, hogy a nevelő, örökbe­fogadó szülők leginkább a kicsi­nyek után érdeklődnek. A serdülőknek sanyarúbb a helyzetük. Többen már nem az el­ső családba próbálnak beilleszked­ni. Ez a legrosszabb, mert szétzilá­lódik személyiségük. Az állandó alkalmazkodási kényszer követ­keztében elveszítik igazi arcukat. Vissza-visszatérő, végül stabil in­tézeti lakók maradnak. Ritka ven­dég az olyan felnőtt, aki ilyen ko­rú fiatallal "kockáztat". Sajnos egyre többen kerülnek szembe a törvénnyel. Azokról a gyerekekről van szó, akik bűncse­lekményt követtek el, pontosabban követtettek el velük. A szülők ki­használva a jogi szabályozás hé­zagjait gyermeküket használják fel bűncselekmények elkövetéséhez. Bizonytalan ideig a GYIVI-nél maradnak. Este nem tarthatják benn őket a rendőrségen, az itteni ablak nem állítja meg őket... Csaknem minden lépés nehéz Az építtetők hármas szerepet szántak a szomszédban levő Gyer­mekvárosnak: legyen az óvodai képzés, az általános iskolai oktatás helye - természetesen mindkettő házon belüli elhelyezéssel - továb­bá adjon otthont 50 szakmunkásfi­únak. Az eredeti tervektől kény­szerűen eltérve, kellő szakmai és pénzügyi garanciák nélkül még két feladatot kellett vállalniuk: jogilag még ma sem igazán legalizál tan if­júmunkás részlegnek szorítottak helyet; és vállalták a Liget utcában tanuló gyerekek elszállásolását. A második emeleten a serdülő fiúk, a harmadikon hasonló korú lányok - a csapóajtót nem számítva - lénye­gében együtt élnek a kisebbekkel. Megkezdődött a honfoglalás dás, mely az utógondozás és a fia­talok szempontjából egyaránt el­őnyösnek ígérkezett. Az elképze­lés szerint a Tíszaligeti KlSZ-tá- bor épületeiben laktak volna a dolgozó fiatalok. Kezdetben né­hány lányt el is helyeztek ott, de további, újabb házakat magába foglaló ifjúsági munkásotthon ki­alakításában már nem sikerült megegyezni a terület kezelőjével. Azóta nem változott semmi: a 18. év után marad az albérlet, a mun­kásszállás. Induláskor, a gyermekkváros a Münnich Ferenc Úti Általános Is­kola néhány osztályának biztosí­tott termet. Akkor még úgy volt, hogy csak 2-3 évig maradnak, a vendégcsoportok száma azonban nemhogy csökkent volna, de a krónikus tanteremhiány miatt li­re nőtt. Az intézmény kettős ren­deltetése azóta állandósult. A helyzet normalizálása érdekében azóta semmiféle felsőbb intézke­dés nem történt. A szabadidős fog - lalkozásokat a funkcionális kör­nyezetből kiszakítva más helyen kell tartaniuk. Megoldás a város peremén A megoldástól pedig nem áll­nak messze. "A magyar állam tulajdonát ké­pező és... a gyermekváros kezelé­sében lévő belterületi ingatlanra a - tulajdonjog érintetlenül hagyása mellett - a kezelői jogot a Mun­kásőrség Országos Parancsnoksá­ga javára bejegyeztem." - mondja ki a Földhivatal 1986. június 5-én kelt határozata. Adöntés ellen fel­lebbezést nem adtak be... A háttérgazdálkodási célokra szánt földterületen, kőhajításnyira a gyermekvárostól, felépült a Munkásőrség megyei parancs­nokságának háromszintes épüle­te. Igazából persze nem az a leg­lényegesebb, hogy kié volt a ke­zelői jog, hanem az, hogy meg­szűnjenek a fiatalok elhelyezke­dési gondjai. Pár hónappal ezelőtt még bizarr ötlet lett volna az újra­hasznosítással foglalkozni, most nem lehet szó nélkül elmenni a le­hetőség mellett. Szép a fiata­lasszony, sok a kérő. Elsőbbséget kell hogy élvezzenek az oktatási, szociális és egészségügyi célú el­képzelések, mint például az ifjú­ságvédelmi feladatok. Az épület átalakítása ifjúmunkások, szak­munkások otthonává, gyógypeda­gógiai növendékek elhelyezésére gazdaságosan megvalósítható - vallják a szomszéd gyermekvé­dők. Az úgynevezett "nem termelő ágazatok" a társadalom legfonto­sabb láncszemének, a munkaerő­nek a minőségét biztosítják. Jó színvonal nélkül a válságból nem lehet kilábalni, összetett problé­máról van szó - mondják. Mindez inkább egy olyan csomó, melyben a felismerhetetlenségig összega­balyodtak a fonalak: megélhetés, lakás, szociálpolitika, kultúra... if­júságvédelem. Szakemberek ta­lán tudnák(?) melyiket mennyire kell meghúzni, hogy újból sza­baddá, kezelhetővé váljanak a szálak. Rejtélyes módon rendre balul végződnek vagy ismeretle­nek maradnak még a jó próbálko­zások is. A kialakult helyzeten pe­dig nem könnyű úrrá lenni. Nincs az a kardforgató nagy hódító, aki egycsapásra megoldhatná a ta­lányt. így mindig ahhoz a szálhoz kapnak, amelyik a legjobban ki­lóg. Mozgalmak, pártok politizál­nak az emberi jogok megvalósu­lásáért. Ne feledkezzünk el az ál­lam gyermekeiről, a gyermekek jogairól. Szurmay Zoltán

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents