Néplap, 1989. november (40. évfolyam, 260-285. szám)
1989-11-14 / 271. szám
4 Néplap 1989. NOVEMBER 14. Farmer ezerért, bunda tízezerért MÉG FOGKRÉMET IS KÍNÁLNAK Nevezetes épületeink Az egykori Petrovay- kastély Nagykörűben Szemle a lengyel piacon „Külföldieknek árusítani tilos!” — hirdeti több nyelven egy szerényen meghúzódó tábla a szolnoki használtcikk — közismertebb nevén KGST, vagv lengyel — piacon. A felhívást persze senki nem veszi komolyan. Minden kedden, csütörtökön és szombaton benépesül a piac, és megy az adok-veszek. Az árusok többsége lengyel — ezért lengyel piac a KGST-piac. A fekete rendszámú lengyel kocsik mellett újabban egyre több szovjet felségjelű gépkocsi is megjelenik a parkolóban. Időnként jönnek a románok is — bár mostanában egyre kevesebben. A külföldieken kívül magyarok is árusítanak. Néhány állandó hasz- náltcikk-árus mellett ott vannak a viszonteladók, újabban, a „mariahilfere- sek”, vagyis a Bécsben beszerzett portékákat tetemes felárral árusítók. A piacon mindenki mindenkitől vesz. A magyarok a lengyelektől és fordítva, a lengyelek a lengyelektől — és lehetne folytatni a variációk sorát. Nézzük az árukínálatot. Lehetetlen felsorolni, menynyi és miféle portékák kínálják itt magukat. Jobban szétnézve kiderül, hogy az eladásra szánt árukat csoportosítani lehet. A bejárat közelében vannak a „ma- riahilferesek”. Ránézésre is gyorsan kiderül, ki az, aki rendszeresen üzletel és ki az, aki csak szerencsét próbál. Mit és mennyiért kínálnak a „bécsi magyarok”? Kilós csomagolású kávét 450—500 forintért, amelynek kinti beszerzési ára 50 schilling. Ügy látszik, a kávé nem nagy üzlet, kevés kel el belőle. Az 500 schillingért, de nagyobb tételben olcsóbban beszerzett dupla kazettás sztereo rádiós magnó ára 5000 forint. Miért ennyi? — Be kell hozni, fizetni kell a vámot, mindez nem ingyen van. — válaszolja a kérdésre kelletlenül az eladó. Vámcédulát nem hajlandó mutatni. A vevő persze még Így is jobban jár, mintha például a Rádió-villamossági üzlet bizományi részében vásárolna ugyanilyen készüléket. Ott ugyanis 13 ezer forintért kínálják. Van kvarcóra is minden mennyiségben, hozzá elem 15—20 forintért. A videokazetta is lényegesen olcsóbb, mint az állami üzletekben. Kínálnak még dobozos sört, üdítőt, arc- és szemfestéket, spray két. Űj abban megjelent a bécsi banán is, kilónként 100 forintért. Az árukínálat másik szembeötlő csoportja a török portéka. Eladóik zömében lengyelek — bár egyre több magyar is áthajózik török vizekre. Főleg farmernadrágokat, szoknyákat, ruhákat dzsekiket kínálnak. A portékák tetszetősek, szemre jó minőségűek, áruk is méltányos. Egy farmer- nadrágot 1000—1200 forintért adnak, bolti ára minimum 1600 forint. A szovjet áruk még mindig uralják a terepet. Szerelőkulcsok, fogók, villanyfúrók, gyorsfőző kukták, fényképezőgépek, órák, rádiók az árusító padokon Made in USSR felirattal. Áraik nem sokkal magasabbak a rubel hivatalosan forintra átszámított összegénél. A lengyelek otthonról többnyire ruhaneműket, bizsutárgyakat, kristályokat hoznak. A piacon viszonylag olcsón lehet öltözködni, egészen az alsóneműtől a bundáig. Méretgondok nincsenek. Bébiholmikat éppúgy lehet kapni, mint felnőtt méreteket. A csecsemőholmik egységára 5Ó—100 forint. Gazdag a cipőválaszték. Például egy felnőtt méretű téli bakancs ára 250— 300, a női félcipő 300—400 forint, a divatosabbak ára ennél valamivel magasabb. A ruhaféleségek kínálata alkalmazkodik az évszakhoz! Ügy is persze, hogy szezonban magasabbak az árak. Tehát bundát, csizmát, ezüstrókát nyáron vagy kora ősszel kell venni, mert — bár akkor kevesebb van — áraik alacsonyabbak. Bundát igazán érdemes venni a lengyel piácon. 8—10 ezer forintért már elegáns szőrmét adnak. A kínálat ilyen módú csoportosítása korántsem érzékelteti a piac teljes választékát. Csak néhány példa arra, mi minden kapható még: írógép, televízió, horgászbot, kés, bárd, légpisztoly, riasztópisztoly, gyalu, búvárszivattyú, villanyborotva, fogkrém, halkonzerv, stb. Alkudni általában érdemes, sőt kell! Az alku nyelve főleg a mutogatás, bár a lengyelek többsége bámulatos gyorsasággal megtanulta magyar nyelven a számokat. Kellő tájékozódás után, közömbösséget színlelve a portéka iránt esetenként még felére is le lehet alkudni az árat. Erre legalkalmasabb időpont a piac vége, amikor már kezdenek csomagolni és igyekeznek az árutól megszabadulni a lengyelek. Akinek sok a felesleges pénze, kipróbálhatja — illetve kipróbálhatta — az „Itt a piros, hol a piros?” — játékot. Azért csak kipróbálhatta, mert mostanában az egyenruhás rendőrök jelenléte elriasztja a játék szervezőit. A papírdobozok, a játék kellékei még mindig ott állnak a piac kőpadjai között. Ezek népesültek be egy pillanat alatt rövid időre, rövid kopasztásra. Az egyenruhás rendőrök megjelenése a tarkaruhás, hangoskodó zsebes csoportot is elűzte. Ezen túl is jó hatású a rend őreinek piaci sétája. Volt itt már komoly veszekedés, verekedés is. Azt még nem lehet tudni, hogy a va- lutázók miként reagálnak az egyenruhára. Mert lehet ott a lengyel piacon dollárt, márkát is kapni! Nem köny- nyű megtalálni őket, mert a valutázók éberek. A zene hangjai erőszakosan betöltik az egész piacot. Akinek megtetszik — és ilyenek sokan vannak — a helyszínen megvásárolhatják. A kazettaválaszték minden képzeletet felülmúl. Mondhatni: elképesztő ! Engedélyezett-e egyáltalán a lengyel piac, vagy nem? A kérdésre még mindig nincs határozott válasz. A kérdést feltenni talán már nem is aktuális. Lehet, hogy furcsán hangzik, de jó, hogy van lengyel piac. Különben is: ha már megszüntetni nem lehet — márpedig nem lehet —, akkor inkább örüljünk neki. Jó a kispénzűek- nek, akikből egyre több van, jó a gyerekeseknek. Legfeljebb a kereskedelemnek rossz. Tegyen róla, hogy elcsábítsa a vevőket! B. L A község nyugati részén, a Hunyadi u. 52—54. szám alatt zártkertben található a volt Petrovay-kastély, amelyet a Szolnok Megyei Állami Építőipari Vállalat eléggé leromlott állapotban megvásárolt, kulturális és üdülési célra kívánják használni renoválás után. 1959-ben Nagykörűben ásatást folytatván, felkerestem a történeti és művészeti szempontból is nevezetes épületet. Akkor már nem az állami gazdaság használta, hanem a család leszármazottja, Petrovay Olga általános iskolai tanítónő. Tőle tudtam meg, hogy a Petrovay-kastély a jelenlegi épületnek mintegy kétszerese volt. 1919-ben ugyanis a román ágyúzás következtében a kastély déli része elpusztult, a tetőzet is leégett, mindössze hat szoba maradt meg. A romok eltakarításával egyidejűleg lebontották az épület nyugati homlokzatán végighúzódó oszlopsoros tornácot, valamint a keleti homlokzat közepét díszítő, négy oszlopon álló oromza- tos, kiugró előrészt. Az új tetőszerkezetet az újjáépítéskor betoncseréppel fedték. Le is rajzoltam akkor az eredeti épület alaprajzát (1. kép), amely szinte teljesen megegyezett a tiszafüredi múzeum épületével (volt Lipcsey-kúria), amely 1840 táján épült klasszicista műemlék. A rekonstrukciót nagyimértékben segítette egy akikor látott olajfestmény — Edvi-Illés Aladár alkotása —, amely a Petrovay-kúria oszlopsoros tornácát ábrázolta, az előtérben álló fenyőkkel díszítve. A kastély építtetője Pet- rovay László nagykörűi föld- birtokos volt, akiről 1847ben a körűi plébánia História Domusa feljegyezte, hogy „lebontotta a falu nyugati szélén álló több évszázados kőoszlopot, a „kőképet”, amelyhez a plébános a török idők óta körmenetet szokott vezetni”. Ennek a községben ma is meglévő, úgynevezett „Illés-Kö”-nek a rendbehozatala most van folyamatban. Petrovay László, az építtető — Fényes Elek 1859-es statisztikája szerint — Nagykörűben tizenegy kát. hold baltelekkel, tizennégy hold szőlővel és száztizennégy hold szántófölddel rendelkezett, s helyben lakott. 1840 táján emeltette a kor klasz- szicista stílusában a reprezentatív kúriát (2. kép), s körülötte, Széchenyi gazdasági tanítását követve, gyümölcsöst telepített. Fia, Petrovay György ezt továbbfejlesztette, faiskolát nyitott. Nagykörű lakossága — mint a kertészet munkásai — ott sajátították el és szerették meg a gyümölcstermesztés tudományát, máig hatóan megteremtve a germersdorfi cseresznye és más gyümölcsfák kultúráját. Petrovay György 1887-ben „Nagykörűi Értesítő” címen kertészeti folyóiratot is kiadott a községben, ebből megtudhatjuk, hogy 520 féle körtefaj, 500 almafaj, 180 féle szilva, 30 fajta cseresznyecsemete volt kapható a Petrovay-féle faiskolában. Petrovay György emellett történész szakember is volt, a Turul c. heraldikai folyóirat szerkesztője, értékes tanulmányok írója, aki Mára- marossziget főlevéltárnoka is volt. Ott is van eltemetve. Az egykori kastélybelső egy-két szobáját fel kellene használni arra, hogy benne Nagykörű történetét és a Petrovay-család kertészeti- gyümölcstelepítő tevékenységét bemutató állandó kiállítás legyen megszervezhető, szolgálva ezzel a község történetének feltárását és az idegenforgalmat is, megőrizve a kastélypark maradványait. Kaposvári Gyula LEVELEK A HAZÁBÓL A HONBA Hát nem fantasztikus? Árpád elvtárs! Ez a megszólítás nagyon kiment itt a divatból, általában csak akkor lehet vele sikered, ha eredményeként általános közröhelyre számítasz. Hölgy és úr lett országszerte még az utcalány és a szegénylegény is, természetesen a volt elvtársnőkkel és elvtársakkal együtt. Valószínű, az erkölcsrendészet dolgozója sem szól már így a Rákóczi téren munkakezdő polgártársnőhöz, hogy „mit szobroz itt az elvtársnő?”, hanem az uraság idejének megérkeztéhez illő udvarias formát választja: „szép időnk van, nemde hölgyem?” Hiszen még a közelmúltban megjelent értelmező szótár is majdnem egyértelműen értelmezi a kifejezést: „A munkásmozgalomban részt vevő személy (kommunista vagy szociáldemokrata)”. Majdnem — hangsúlyoznám —, mert hűj, de messze esett a vagy előtti meg utáni. Pedig azt hittem, társam lehet az elvben valaki, az elv milyenségétől függetlenül. Korrigálva tévedésem, Árpád elvbarátom (urazni csak akkor foglak, ha úgy is viselkedsz), mit szólsz a lavinához? Azaz a földcsuszamláshoz — vagy minek nevezzem? —, —, ami már nem a jósnők meg nem erősített jelentése, hanem a tények által hitelesített jelenség. Láttad-e előre térségünk szenzációit ezelőtt két évvel, két hónappal vagy akár két héttel? Jó két évvel ezelőtti érkezésemkor azok a jövendőmondók, akikkel volt szerencsém elcsevegni, látnoki minőségükben csak addig merészkedtek, hogy volt hazámban biztosan történik hamarosan valami „gyökeres”, mert az a helyzet már — szerintük — tarthatatlan. Erre fel, itt körös-körül mindenütt éles kanyarokat vett vagy vesz a középkelet-európai útépítésre kényszerí- tett ember, csak pontosan ott, nálatok töretlen az út. Bár a világ figyelme az utóbbi napokban (érthetően) elterelődött innen, én mégis úgy vélem, jelenlegi tartózkodási helyem fennhatóságát illeti meg az úttörő szerep (jaj,, mintha az úttörő értelmével is bajok lennének,esetleg fordítsad vissza cserkészre), hiszen már harminchárom éve elkezdték, amit most, egy „kis szünet” után lehet folytatni. A „testvéri” országok teljesen jóindulatú versengésében is eddig Magyarországé az abszolút rekord, akár a megtett úthoz szükséges idő. akár a jelenlegi állapotnak az „alaphelyzettől” mért távolságának a tekintetében. Ugye, milyen fantasztikus volt, hogy a (magyar— osztrák határon bontották a kerítést? Gondoltad volna akkor, amikor e kerítés darabjait emléktárgyként árulták, hogy ilyen hamar nekiesnek kalapácsokkal és gépekkel a Berlini Falnak, hogy emerről kelet-német katonák szorgoskodnak, amarról meg civil nyugat-berliniek, hogy elvigyék, eladják, tényleges értékének sokszorosáért forgalmazzák a szuvenír faldarabkákat? Sejtetted-e elvbarátom a koma- ságban, hogy a kelet-németeknek nyitott magyar rés világszáma is ilyen rövid életű lesz? Hogy bár itt a határ továbbra is nyitott, már el sem kell jönniük idáig, mert megtehetik ezt egy közelebbi dobbantóról, mivel a prágai vezetés (mely néhány nappal azelőtt még bírálta a magyar lépést, szintén kiengedi a haverja népét? Még ettől sem tértünk jóformán magunkhoz, máris szabadon hágták meg a Falat Berlinben azok, akik a népünnepély hangulatában már nem akartak várakozni a megnyílt átkelőhelyeken, ahol a keleti német határőr kabátjába virágot tűzött az átlépő, s ő virágos-jókedvűen integetett minden ki- és átrándulónak. Látod komám az elviségben, ad- dig-addig emlegették az építést, hogy úgy néz ki, valóban lesz belőle valami, mert már bontanak. Még. felépül az a bizonyos Európai Ház, mert lerombolják a felaprózott telkek ósdi falait. Csak ott, a mi telkünk van rettenetesen és megingathatatlanul bekerítve... Meglepetés nemcsak engem ért, hanem a beavatott előrelátókat is. Emlékezz csak, nemrég valami NDK—cseh—román tengelyről beszéltek egy potenciális bolgár támogatással kiegészítve. Ki tippelt volna akkor (néhány hete!) arra, hogy miközben képletesen és gyakorlatilag verik szét a német megosztottság szégyenfalát Berlinben, ugyanazon a napon lemond déli szomszédotok „első embere”, mert megsértődött a tüntetések mérete és hangvétele miatt. Ti hogy vagytok? Azt nem kérdem, hogy mit csináltok, mert tudom: tüntetni te esetleg a budiban tudsz. Ott is halkan... Ilyen előzmények ismeretében abszurd jóslásokba bocsátkozom. (Ha az idő rámcáfol, beállók meteorológusnak). Meglásd, a csehek sűrű bocsánatkérések közepette indítványozzák a magyar kormánynak a vízlépcső munkálatainak azonnali és végleges feladását, minek fejében hajlandók lesznek kártérítést fizetni a magyaroknak azokért az anyagilag alig méltányolható erőfeszítésekért, melyekkel süket fülek mögötti leíüggönyzött agyakhoz próbálták meg eljuttatni az információt: káros és haszontalan. Nyugatnémetek menekülnek az NDK-ba a következő hetekben, mert a túlnépesedés miatt csak ott remélhetnek némi életteret személyes ambícióik és egyéniségük kibontakozásához. Lakás- és munkagondjuk biztos nem lesz. Magyarországi menekültek hazádba érkező áradatától nem kell tartanod. Horoszkópom szerint ez a következők miatt lehetetlen: az itteniek nem ismerik az ottani nyelvet, és a ibelügyiseitek módszérei — hála a tömegtájékoztatásnak! — errefelé egyre közismertebbek és riasztóbbak. Számítógépemet is kérdezgettem, mégis, mennek-e innen magyarok oda. Csökönyösen csak ezt válaszol gat ja: esetleg valami Roland és Róbert. Esetleg — hangsúlyozom — három villogó kérdőjellel... Csillebércen „Old boys” Vadásztalálkozó lesz, volt főtitkárok részvételével. A rendező ország mellett nevezett még a keletnémet, a lengyel, a bolgár és a cseh vadász- társaság is. A csehek állítólag még egy versenyzőt neveznének, és itt mindenki nagy-nagy szeretettel várna tőletek is indulót. Megsúgom, erre a kivételes alkalomra egy Gor- bi nevű bíró jön (megszámolni a vadakat), aki játékvezetői beosztásáról lemondott, és ezt is csak azért vállalta, hogy még egyszer megmondja: én szóltam, fiúk, hogy nem avatkozom a dolgaitokba. Nálatok meg — bárki bármit mondjon is, cselekedjen is, rémhí- reszteljen is — tíz napon belül megtartják a pártkongresszust, bármily lehetetlennek tűnjék is ez számotokra. És mindenkit újraválasztanak majd, és minden marad a régi. A megbonthatatlan román—albán barátság szellemében kiközösítitek Európát a civilizációból, Kubával és Észaik-Koreával szövetkezve létrehozzátok a világ egyetlen békés katonai szövetségét a haladás megmentése érdekében. Béke Nobel-díj érkezése várható felétek, valamint az Átépítészeti Oscar-díj és egy amerikai alapítvány jutalma a Föld forgásirányának megváltoztatására irányuló kísérletsorozat elismeréseként. Félek, csupán ez utóbbi jóslatom válik valóra... Bár ezegyszer lenne félelmem oktalan. Hűj, de megölelne akkor komád, Lajos A Petrovay-kastély eredeti, oszloptornácos nyugati homlokzata » A nagykörűi Petrovay-kúria alaprajza 1840—1919 között, a csíkozott rész ma már nincs meg
