Néplap, 1989. november (40. évfolyam, 260-285. szám)
1989-11-13 / 270. szám
1989. NOVEMBER 13. 3 Néplap A TSZKER berettyóújfalui műanyag! eldolgoz ó üzemében nyolcszázezer dollár költséggel olyan új gépsort vásároltak, amely lehetővé teszi 80, 160 és 300 milliméter átmérőjű dréncsövek gyártását. A 300 milliméter átmérőjű dréncső mezőgazdasági meliorációs gyűjtő- csőként és kommunális szennyvizcsatorna-csok ént egyaránt felhasználható. Az új berendezésen a csövekből — mérettől függően — órán ként 80 és 600 méter között tudnak gyártani. Képünkön szállításra készítik elő a 300 milliméter átmérőjű dréncsöveket Eladják a gilisztákat Tényleg szélhámosság az egész? Lassan nem tudom úgy átböngészni a különböző újságok hirdetési rovatait, hogy ne kínálnának biohumuszt termelő gilisztákat eladásra. Már-már olyan érzésem van, mintha mindenki szabadulni akarna ezektől az állatkáktól. Akkor vajon miért vették meg őket? Szóval sokáig nem értettem a dolgot, de abban a pillanatban megvilágosodott előttem, minden, amikor a szakemberektől érdeklődtem, hogy mi lehet e eladási hullám hátterében. Az érthetőség kedvéért persze elöljáróban tisztázni kell néhány dolgot. Mindenek előtt azt, hogy egy mezőgazdasági nagyüzem átlagosan 10—12 millió forintot költ — vagy kellene költenie — évente műtrágyára azért, hogy földjeinek termőképességét szinten tartsa, esetleg javítsa. Ha ugyanezt viszont a giliszták által termelt biohumusszal, tehát jó minőségű termőfölddel tenné, akkor a költségek a leglazább gazdaságossági számítások alapján is kétharmadára, sőt könnyen előfordulhat, hogy a felére csökkennének. Hisz a szakemberek véleménye szerint a biohumuszból hektároként mindössze 15—20 mázsa is elegendő ahhoz, hogy a talajok tápanyagtartalmát biztosítsák, illetve javítsák, s ugyanakkor egy kilogramm biohumusz mindössze 5 forintba kerül. Könnyű kiszámolni, hogy nem valami horribilis összegről van szó, mert hektáronként 8—10 ezer forintból meg lehetne oldani mindezt. Arról már nem is beszélve, hogy a biohumuszban — az istállótrágyához hasonlítva — háromszor annyi nitrogén, hatszor annyi foszfor és kétszer any- nyi kálium található, amit most műtrágyával juttatunk a földekre. Külföldi adatok ugyanakkor bizonyítják azt is, hogy a biohumusszal megszórt földeken az őszi búza 15—25 százalékkal. a kukorica 30—50 százalékkal, de a zöldségnövények is Az 1947-es jogi állapot szerint kell a földet tulajdonosaiknak visszaadni vagy elvégezni a kártalanítást — mondta a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt elnöke vasárnap Kunszentmiklóson, a párt tagtoborzó politikai nagygyűlésén. A Kisgazdapárt a földek visszaadását a termelőeszközökkel, jószágokkal együtt képzeli el. legalább 20—30 százalékkal többet teremnek, mint azok táblák, ahol műtrágyában juttatták ki a növények számára elengedhetetlenül fontos hatóanyagokat. Nos, ezeket az előnyöket a Lajtán túl már régen felismerték. Sőt, még annál is korábban. Történelmi tények bizonyítják, hogy már az ókori Egyiptomban halállal büntették, ha valaki akár egyetlen gilisztát is kicsempészett az országból. Mert ott rájöttek arra, hogy a biohumusznál jobb termőföld nem létezik a világon. Persze, mint ahogy általában lenni szokott, a jó hírek, a hasznos eljárások — ha nem is futótűzként, de azért — terjednek a világban. S, hogy ez nem csak valami légből kapott kijelentés, igazolja az is, hogy Amerikában már az 1940-es években kezdett elterjedni a módszer. Nem véletlen, hogy a legjobb termelőképességű giliszták éppen Kaliforniából származnak, ahol jelenleg már 30 ezer óriási humusztermelő telep található. Az ottani eredmények persze szemet szúrtak a többi nyugati ország szakembereinek is. Olaszországban ma már például kedvezményes hitelekkel támogatják ezt a tevékenységet, felismerve óriási hasznát. így ők hajlandók importból is beszerezni a biohumuszt, ami nekünk akár exportot is jelenthetne. . . Bizonyára így gondolták akik jó 2—3 évvel ezelőtt itthon is elkezdték telepíteni a kaliforniai gilisztákat, hogy azokat biohumusz- termelésre fogják. Csakhogy egy-két dologgal nem számoltak. .. így például azzal, sem, hogy a magyar ember türelmetlen, s ha belevág valamilyen vállalkozásba, gyorsan a pénzéhez szeretne jutni. Ám a biológiát nem lehet siettetni. Pedig többen úgy gondolták, hogy sikerülni fog... Tulajdoniképpen arról van szó, hogy sokan összetévesztik a szezont a fazonnal, A nagygyűlésen elhangzott, hogy a Független Kisgazdapárt visszaköveteli egykori több mint száz helyiségét. Kártalanításként elfogadják a megüresedett volt MSZMP-székházakat. Elhangzott az is, hogy jelenleg a Független Kisgazdapárt a legjelentősebb befolyású politikai párt az országban. hisz a biohumusz, mint végtermék, előállításának csupán eszköze a giliszta, amely egy év alatt képes akár meg- ötvenszereződni. S a trágyában meg kell lenni a megfelelő gilisztasűrűségnek ahhoz, hogy egyáltalán a biohumuszt termelni kezdjék ezek az állatkák. Vagyis a telepítéstől számított 12— 16 hónap elteltével látszik csak az eredmény, s így természetszerűleg akkor kezd a befektetett összeg is megtérülni. Ám, mivel a kistermelők ezt túl hosszú időnek tartják, már jóval előbb túladnak az állomány egy részién. Már csak azért is, mert — mint említettük, a giliszta rendkívül szapora, hisz kéthavonta képes megduplázódni, s tulajdonképpen ezt a mennyiséget adják el a kisvállalkozók. Jogosan vetődhet fel a kérdés, hogy miért? Nos, jóllehet, hogy ma már nálunk is kedvezményes mező- gazdasági hitelekkel támogatják ezt a tevékenységet, de a részleteket mégiscsak törleszteni kell valamiből. És számukra bizonyára az tűnik, a legkézenfekvőbb megoldásnak, ha a szaporulaton adnak túl, s az érte kapott forintokból fizetik visz- sza a kölcsönt a nem éppen alacsony kamatokkal együtt. Csak közben — mint ahogy mondani szokás — a csecsemőt is kiöntik a fürdővízzel, hiszen így sosém éri el az állomány azt a sűrűséget, ami szükséges a folyamatos biohumusz-itermeléshez. S ezért, mint egyik szakember ismerősöm fogalmazott, a giliszta forgalmazása ma Magyarországon így szélhámosság. Már csak azért is, mert az exportra lekötött meny- nyiséget sem tudjuk előállítani, arról nem is beszélve, hogy hazai földjeinkre is ráférne egy kis biohumusz. Szóval, egy hasonlattal élve olyan ez, mint amikor eladják a nagy értékű gépet, még mielőtt előállítottak volna vele bármiféle terméket. Nagy Tibor II Kisgazdapárt visszaköveteli a földeket Beszéljünk róla! Aki átment a falon Meglőttek egy gyereket. A hét végén, ha nagyítóval keresett volna kiskorú embert a vadászatokon valaki, akkor se jutott volna semmire — tiltás volt. Ahogyan már korábban is, csak most minden bizonnyal komolyabban vették az előírást. így megy ez pár hétig aztán megint komolyan veszik, ha baleset történik. Megint meglőttek egy gyereket. Hét sörétet szedtek ki belőle. Az eset Mesterszállás környékén történt. Most ez a szerkesztőség is hírt ad róla, rosszalva a történteket mint a korábbi eseteknél. Már-már reménytelenül ágál az ellen, hogy apró csemeték flangáljanak a vadászok között, tudván ahol fegyverekkel bánnak, ott gyereknek helye nincs. Kolumnás lapátokkal hányjuk a falra a borsót. Mert ez utóbbiból akad bőséggel, a példa bizonyítja fal is van bőven, nemcsak a falvakban. Van például azért mert emberek ezrei jöttek rá, a szocialista állam nem tudja tartani ígéretét, s ha otthonhoz akar jutni, falaznia kell. Volt persze szép számmal olyan, aki az építés — már a szocializmus megalkotása — előtt, alatt s lehet, hogy e mozzanat után is folytatja téglarakosgató szenvedélyét. Van aki idejében le- falcolt, s most újra épít, de már egy más valamit. Tény, hogy a történelem —, vagy éppen magunk — sokszor falhoz állított bennünket, tragédia, hogy sokszor és sokakat a szó szoros értelmében is. De miért kell beszélni most a falról? Talán azért, mert ahogy építgette a társadalom a falait valamelyest mindenki egy-egy tégla gyanánt a műbe bekerült? Vagy éppen a köntörfalazás — mondjuk egy olyan miatt, hogy nem tudják az ország irányítói milyen adósságba is keverték a népet és gazdaságát — az emberek félrevezetése miatt? Vagy éppen azért kell a fal kapcsán szót emelni, mert elöntötte az aluljáró-irodalom a felül járókat is, és enyhe túltengésben szenved az enyhén szólva fallisztikus könyvektől az utcára pakolt asztal? Nem ettől zeng a hangszóró vagy a hangfal. Hanem attól, hogy döngetik. A falat. Méghozzá németek, akik éppen itt nálunk követtek el mindent azért, hogy túljussanak rajta. Emlékszem, generációk élménye volt ahogyan egy filmben a főhős Heinz Rühman semmibe vette a falat. Hányszor lettünk volna az Aki átmegy a falon című produkció főhősének helyében oly szívesen. Azután egy másik generációnak is kijutott az építmény adta élményből. Maga a Pink Floyd nevezetű világhírű együttes adta elő a Fal című nagylemezének anyagát — nem betonszövegből — a nyugatiaknak a fal tövében úgy, hogy a keletiek is hallják. Hallatlan felháborodással könyvelte el a világ hogy csak a hang jutott el a város keleti részére, s nem a hallgatóság nyugatra, egyesek még arról is cikkeztek, hogy ez is német, s az is, mindketten tudják, hogy így nem jó és mégis. Most pedig tessék! A fogyókúrába amit leszerelésnek hívnak, s amiben szeretné mindenki megtartani a túlsúlyát most minden bizonnyal beleszóltak az érintettek, egyszerűen azzal, hogy elmozdítottak pár téglát amiről mi is azt hittük, hogy úgy oda teremtődött. Egy város a hét végén átment a falon. Nevetve, gyerekkel a kézben, a nyákban, autóval döcögve — békésen. Ezekben a hónapokban, hetekben állva omlanak a falak. A kelet-német események figyelmeztetnek is. Az elmúlt napokban már-már némi türelmetlenséggel konstatáltuk mennyi segítséget, milyen kedvezményeket kap nyugati partnereitől az ország. Most a segítségre várók közé minden bizonnyal — hiszen erről a tegnapi hírek is beszélték — feliratkozik az NDK is. Kesereghetnénk a NDK-változások fölött amiatt, hogy kevesebb jut az adományokból de mint mór annyiszor, most sem érdemes becsapni magunkat mert saját dolgaink rendezésével csakis saját soraink rendezésével juthatunk előre. Ehhez le kell bontanunk még néhány itthoni falat, hogy legyen falat. Betevő, elegendő. Hajnal József Túlélte a Halálát Dr. Vithalm Zoltán nyugdíjas kunmadarasi állatorvost ugyancsak kemény fából faragták. Azon kevesek közé tartozik, akik a tulajdon halálukat is túlélték. Történt mindez az idén februárban, miközben üdítőt akart keverni egy pohárban, lebukott a székről. A klinikai halál állapotából került vissza. A kíváncsi újságíró érdeklődésére: milyen is a túlvilág, némi akasztófahumorral így felelt: jó, ha bő tizenöt másodpercig kalandozhattam ott, így szétnézni sem bírtam. Igaz, azóta szívritmusszabályozó irányítja a „motort”. A teljességhez hozzátartozik, hogy nem először mondtak le róla a doktorok. Legelőször 1916-ban, amikor ötévesen diftériát kapott, de felépült. Azután 1918-ban, amikor nem kímélte a spanyolnátha, de ebből a gyilkos kórból is kigyógyult. Azután 1935-ben is megleb- bentette a kaszás szele, mivel ártatlannak hitt man- dulaműtéte után a 40 fok körüli láz túlontúl ragaszkodott hozzá. Azért ezt is megúszta. Azt már csak mellékesen jegyzem meg, hogy a második világháborúban agyon akarták lőni, már a fal mellett állt, végül onnan is megmenekült. — Csupa harc, küzdés az életem, így volt eddig, és gondolom, hogy hasonlóan folytatódik — összegzi nemes egyszerűséggel közel nyolcvan évét madarasi otthonában. Jól példázzák ezt a környezetével való összeütközései is. Alig volt kilencéves, amikor bekövetkezett Trianon, és szeretett szülőfaluja Csehszlovákiához került. Pestre, a piaristák hírneves gimnáziumába iratkozott, ahol Örkény István, Boldizsár Iván is osztálytársa volt. Néhány kritikai megjegyzéséért azonban rövid úton-módon kicsapták. — Proligyerek voltam én ott, nagy szájjal — összegzi a történetet velősen. Leérettségizett máshol, sőt az egyetemet is elvégezte, és állatorvos lett. ’37-ben baráti társaságban — ahol hivatásos politikusok is voltak — kijelentette: minden Hitler-imádót fel kellene kötni. Nem volt kedvence a hatalomnak. 41-ben még a rádióját is lefoglalták, és hosszas utánjárásra, csak belügyminiszteri engedély- lyel kapta vissza. A helyzete később sem sokat változott. A Kisgazda- párt tagja volt, és ez 1948 után nem kimondottan előny. Különösen annál aki meggyőződését változatlanul hangoztatta, összesen hét házkutatást tartottak nála: az elsőt még 1949-ben Székesfehérvárott, az utolsót 1961-ben Kunmadarason. Az eljárást vezető tiszt elnézést kért: „Doktor úr, nem tudom miért jöttünk, de házkutatást kell tartanunk.” Életéhez hozzátartozik, hogy szép nagy családot alapított, öt fia és két lánya született, akik örökölhettek valamit apjuk rebellis szelleméből, mert közülük hatot kicsaptak az iskolából. Hogy ez mennyire lehetett törvényes, vagy jogszerű, bizonyítja: közülük hatan ma diplomás emberek: pedagógusok, vegyészek, közgazdászok. — Nem egyszer terjesztették rólam azt — mondta —, hogy rendszerellenes vagyok. Hallottam effélét ötvenkét éve, meg húsz esztendeje is, pedig én csak az emberi, vezetői, politikai ostobaságokat ostoroztam. Azért, mert nyitott szemmel jártam, ami úgy tűnik, nálunk nem mindig számított erénynek. Eme tény nem befolyásolta mindennapjait: a közelmúltban szerepelt a televízióban is tanácselnökökkel, a Rádióval, egyre több újsággal levelez. Olykor dicsér, máskor korhol. „Mellesleg” a Független Kisgazda- és Polgári Párt helyi szervezetének ideiglenes ügyvezető elnöke: — Gyönyörű életem volt, és remélem lesz is még — mondja, amikor kezet nyújt. Majd búcsúzóul még hozzáteszi: — A feleségem ehhez mindig annyit fűz hozzá, én szenvedtem meg a te nya- kasságodat. Ügy válunk el, hogy ebben az asszonyi állításban nem kevés igazság lehet, hiszen élete párja pedagógusképesítéssel tisztességgel felnevelte a gyerekeket. Furcsa fintora - a sorsnak, hogy végül is bedolgozóként került nyugdíjba egy ipari szövetkezettől. D. Szabó Miklós A doktor úr még ma is naponta gépeli a leveleket a különböző újságoknak Szombaton alakult a Hoovédségi Dolgozók Szakszervezete Szombaton Budapesten befejezte munkáját a Honvédségi Dolgozók Szakszervezetének I. kongresszusa. A küldöttek az alapszabály elfogadása után alakították meg a polgári dolgozók önálló szakszervezetét, s megválasztották annak 44 tagú szakszervezeti tanácsát és tisztségviselőit. A szakszervezet vezető titkára Breuer László, titkára Zsiga Imre lett.
