Néplap, 1989. október (40. évfolyam, 233-259. szám)
1989-10-11 / 241. szám
JÜtease. 1989. OKTOBER 11. Tiszasziillfsön a helyzet egyre rosszabb Nagy Tóth Lászlóné, a tiszaszőlősi Petőfi Termelőszövetkezet központi ügyintézője (tulajdonképpen kettős munkakört ellátó tagja hiszen az elnöki titkár munkáját is végzi már több mint másfél évtizede) ez év augusztus 29-én szabadságáról visszatérve nem folytathatta munkáját ott, ahol előtte abbahagyta. A termelőszövetkezet elnöke, a személyzeti vezető jelenlétében közölte vele, hogy két napig nem megszokott munkahelyén intézi szokásos dolgait, s utána hétfőn „átadod a munkaköröd és lefelé”. Annak rendje-módja szerint, de augusztus 22-i dátummal a termelőszövetkezet elnökének sajátkezű aláírásával megkapta írásos értesítését is áthelyezéséről. Az áthelyezés indoklása, hogy a termelőszövetkezet személyzeti szabályzatának rendelkezése értelmében ügyintéző munkakörben középiskolai érettségi, vagy középfokú szakmai végzettség szükséges, s panaszosunk ezek egyikével sem rendelkezik. A termelőszövetkezet a képesítési előírásoknak megfelelő dolgozót kíván e munkakörben a jövőben foglalkoztatni. Nem nagy ügy, mondhatnánk és jobb későn mint soha, hiszen eljuthat odáig egy kisközség termelőszövetkezete is, hogy valóban képzettséghez köti általa fontosnak vélt posztokon dolgozó tagjai foglalkoztatását. Ügy igaz, Nagy Tóth Lászlónének nincs érettségije, csupán egy, az Egri Gépíró és Gyorsíró Iskola alapfokú és haladó osztályának elvégzését igazoló 1964/65/134-es számú bizonyítványa. Ebben a bizonyítványban szerepel, hogy gépírásból 96 fokon jeles, gyorsírásból 200 fokon ugyancsak jeles eredménnyel végezte tanulmányait, s ennek alapján az iskola góp- és gyorsíróvá minősítette. Munkáját, magatartását nem kifogásolták Nagy Tóth Lászlóné 1971 óta tagja a tiszaszőlősci Petőfi Termelőszövetkezetnek. Azóta egyfolytában állandóan a most „fölmondott munkakörében” dolgozott. Munkájában felügyeleti vizsgálat, ellenőrzés nem talált hiányosságot, pedig igazgatási ügyek intézésére kijelölt személy hiányában a központi ügyiratkezelésen kívül, testületi ülések előkészítése, jegyzőkönyvezése, határozatok szövegezése, s természetesen a titkárnői feladatkör volt a dolga. A termelőszövetkezet most intézkedő elnökével nem régen, mindössze 1987 decembere óta dolgozik együtt, korábban Nagy Benedek, termelőszövetkezeti elnök mellett dolgozott. Nagy Benedek 1987 végén vonult nyugdíjba, s máig a falu köztiszteletét élvezi, de távolról sem vizsgálódik a szövetkezet ügyeiben. Igaza van. Huszonhat évig volt termelőszövetkezeti elnök, különösebb képzettség nélkül, de mindvégig gazdag tapasztalatokkal, nagy helyi ismeretekkel rendelkezvén. Nagy Benedek tizennégy évet dolgozott együtt panaszosunkkal. Különösebb gondolkozás nélkül jelentette ki: — Az együtt eltöltött tizennégy év alatt Nagy Tóth Lászlóné munkája, magatartása ellen semmi kifogásom nem volt. Nem szívesen vállalkoznak még vélemény mondásra se Nagy Tóth Lászlóné munkatársai. Egyikük a szövetkezet pénzügyi előadója, nevének említésétől is elzárkózik, Alaki hiba a határozatban Szeptember 26-án volt a szövetkezetben a döntőbizottsági tárgyalás. Ezt a tárgyalást azonban megelőzte egy vezetőségi határozat, amelyet 73/1989. IX. 12—i dátummal hozott a termelőszövetkezet vezetősége. Szó szerint: „1989. szeptember 04. napjával törli a vezetőség valamennyi belső szabályzatból az elnöki irányítás alá tartozó központi ügyintézői, valamint a főkönyvelői irányítás alá tartozó adminisztrátori státuszt, helyettük a titkárnői munkakört — közvetlen elnöki irányítás alá helyezi.” Kis alaki hiba, mondhatná a vizsgálódó, hiszen Nagy Tóth Lászlóné szeptember 4-i hatállyal kapta meg az áthelyezéséről szóló levelet, amelyben a központi ügyintézői munkakör ellátása alól, a már előbb idézett okok ■ miatt, felmentette a termelőszövetkezet elnöke. Ebben a felmentési, illetve áthelyezési határozatban csupán arról volt szó, hogy munkája ellátásához nem rendelkezik megfelelő képzettséggel. Ha az alig kétezer lakosú Tiszaszőlősön a helyi Petőfi Termelőszövetkezeten kívül lenne más munkahely, az ember értetlenkedne: miért keresi ennyire vélt igazát, s miért tiltakozik áthelyezése miatt egy — valószínűleg jó — munkaerő, aki ráadásul a legutóbbi fizetésemeléssel együtt is 5400 forint bruttóbért mondhat magáénak. Aztán, ha kicsit körbenéz, rájön miért nem avatkoznak szívesen dolgába, s főleg miért nem állnak melléje volt munkatársai, akik hozzá hasonló munkabért mondhatnak magukénak. Ügy kell Tiszaszőlősön a munkahely, a munkakör, a kevés téesz alkalmazottnak, mint embernek napjában a falat kenyér! Mert nincs hova menni, egyszerűen lehetetlen máshol elhelyezkedni — ha csak nem vállal valaki naponta utazást, ami ugye mindjárt 10— 12 órára növelheti munkaidejét és egyáltalán az sem biztos, hogy a fejlődő, szép kisvárosban, a közeli Tiszafüreden egyhamar munkát kap egy gép- gyorsíró, egy gépkönyvelő, egy adminisztrátor. Nem olyan időket élünk. A termelőszövetkezet elnöke szeptember végén készséggel, még a helyi döntőbizottság üléséről készült jegyzőkönyvet is megmutatta, hogy lássuk jogos volt az áthelyezés, hiszen a végzettség hiánya miatt mentették föl a központi ügyintézőtiktámőt, s az is olvasható magyarul, hogy volt egyéb is, amit terhére írhattak. így például: rendszeresen késett, a reggeli munkakezdésnél jellemző volt rá az egy-két perces késés, s időnként megnyújtotta az ebédidejét is. Azonkívül nem átallott áthelyezési kérelme miatt panaszkodni a Tiszafüredi Városi Pártbizottságon, a Szolnok Megyei Tanács V. B. mezőgazdasági osztályán, a Szolnok Megyei Néplap szerkesztőségében, a Maholnap független politikai hetilap szerkesztőségében és az ügyészségen. (Ilyen szép sorban rég nem láttam ostobaságot leírva...) zottól vált meg. Kitől ezért, kitől azért. Ö úgy mondja: rendet keli tenni, s mindenáron a szövetkezet megmaradásáért. bölcs gazdálkodásért, eredményes munkáért kell mindenkinek dolgoznia. Aki ebben vele nem partner — megválik tőle. de mint munkatárs annyit elismer: a panaszos rátermett volt munkaköre ellátására. Boros Gáspárné, a személyzeti vezető csupán annyit említ: — Bizalmatlanság alakult ki az első számú vezető és titkárnője között, s emiatt az elnök nem tud vele dolgozni. A kapcsolat megromlására, a bizalmatlanság okainak indítékaira a személyzeti vezető nem tud visszaemlékezni. Nagy Tóth Lászlóné kicsit értetlenül áll mindmáig saját ügye fölött. 1988 augusztusában a közös tanács Társadalmi Munkáért ezüst fokozatát kapta, amely hangsúlyozásához a szövetkezettől pénzjutalmat kapott. 1989 februárjában a szövetkezet szociális és kulturális bizottság tagjának választotta, s ellátta a nőfelelősi megbízatásokat. Ez év tavaszán fizetésemelést kapott — mindezek alapján az ember azt mondaná, nyugodtan tért vissza szabadságáról dolgozni, hiszen a legutóbbi hónapok eseményei jó munkáját igazolták. Ezt igazolta az is, hogy hosszú munkaviszonya alatt se szóbeli, se írásbeli figyelmeztetése nem volt, s a már említett ellenőrzések sem találtak munkájában kifogásolhatót. Érthető, hogy . panaszával nemcsak lapunkhoz, hanem a termelőszövetkezet munkaügyi döntőbizottságához is panasszal, illetve az áthelyezés ellen fellebbezéssel fordult. Természetes (természetes?), hogy a döntőbizottság Nagy Tóth Lászlóné áthelyezési kérelme miatti panaszát elutasította, s közölte vele, hogy ügyében a Szolnoki Munkaügyi Bíróságon 30 napon belül keresetet nyújhat be. Tulajdonképpen sűrítve ennyi a panaszos ügy. Csakhogy! Tiszaszőlősön nem jár mindennap újságíró, s éppen ezért már az első helyszíni vizsgálódás után a termelőszövetkezetben kis vihart kavart az ügy. A 146 termelőszövetkezeti tag és 15 téesz-alkalmazott között ugyanis jó néhányan vannak, akik egyre inkább bizalmatlansággal figyelik az eseményeket. Bajnai Péter téeszelnök nem titkolja megválasztása — tehát 1987 december óta — 41 szövetkezeti tagtól, illetve alkalma-A faluban ezt úgy mondják, hogy az elnöK egy tollvonással megszüntet ágazatot korábban jól jövedelmező egységeket, időnként komikus Körülmények között szabaaul meg emberektől, másokat korengedménnyel vagy korkedvezmennyel időnek előtte nyugdíjba küld, mintha szemmel láthatóan is tabula rázát akarna csinálni. Megint mások azt panaszolják: olyan jól jövedelmező, nyereséges ágazatokat szűntettek meg másfél év alatt Tiszaszőlősön, mint a kereskedelmi, olyan ágazatokat tettek lehetetlenné, mint az állattenyésztés, (baromfi tenyésztés,) hogy eladnak semmi pénzért nagy értékű majorokat — mintha elkótyavetyélnék az egész gazdaságot. Mindez persze csak szóbeszéd, szakértő emberek vizsgálódása tudná megállapítani, mi az igazság. Egy azonban bizonyos: Tiszaszőlősön megrendült a bizalom. Ennek már kézzelfogható bizonyítéka is van. A termelőszövetkezetben aláírást gyűjtenek, amelyben kimondják: megvonják a bizalmat a szövetkezet mostani elnökétől. A törvény szerint a tagság 10 százalékának kell ebben az ügyiben nyilatkoznia, mire e sorok napvilágot látnak, talán már 40 százaléknál is több aláírás szerepel a levélen. Megrendült az emberek bizalma Mindez nem személy szerint Bajinai Péter agrármérnöknek szól, aki rövid ágazatvezetői munka után a Petőfi Termelőszövetkezet elnöke lett. A szőlősiek lehet már megválasztásakor kevés bizalommal fogadták, nem érezték közülük valónak, hiszen nem is az. A közeli Abádszalókon dolgozott korábban, lakása, családja Tiszafüreden van, kijáró elnök Tiszaszőlősön. Nem biztos, hogy ismeri a kis falu múltját, embereinek gondolkozását, törekvéseit. Ha sikerült is megismernie, egyáltalán nem bizonyos, hogy azonosulni tud velük. Az szinte száz százalékkal állítható (és több értelemben is), hogy nem olyan elnök, mint a rangos középparasztból megválasztott, s 26 éven át sorstársaival együtt dolgozó Nagy Benedek volt. És a végkövetkeztetés még szomorúbb. A hajdan „kincses” Tiszaszőlős ma épp olyan szürke, pusztulásra ítélt parányi település, mint sok száz sortársa az országban. Nincs önálló tanácsa, s a közigazgatási változások szinte mindent-mindent elvittek a faluból, ami korábban éltette, ami rendet, biztonságot jelentett lakóinak. Csak van. Tíz egynéhány kilométerre a nemrég városi rangot kapott Tiszafüredtől. Egyetlen téeszével, pár kis boltjával, s tengernyi, mindennapos gondjával. Ezért nem egy panasz és nem egy erősen kifogásolható ügy Nagy Tóth Lászlóné gondja. Lehet, hogy hasonló panaszszal előtte már jó néhányan fordulhattak volna újsághoz, a pártállam sok fontosnak vélt szervéhez emberek Tiszaszőlősről. Mint Ferenczi Zoltán és felesége Tüdős Mária, akik szinte tragikomédiába illő elnöki levelezgetés után „dobták be a törülközőt”, elmentek inkább, mintsem különböző fegyelmiknek, fenyegetéseknek tegyék ki magukat. Vagy úgy, mint Gönczi Sándorné, négy gyerekes téesz-éttermi konyhalány, aki a minősíthetetlen elnöki magatartás ellenére is félve várja otthon október 10. napját — visszaküldték gyes-re, mondván, majd ha letelik, intézkednek sorsáról. És talán sorolhatnánk még hirtelen nyugdíjba küldött gépészmérnököt, megszüntetett munkakör miatt rneszszire elvándorolt ágazatvezetőt, korengedmémnyel nyugdíjazott szakembereket. A sor hosszú lenne. A lényeg egy: Tiszaszőlősön a helyzet egyre rosszabb! Sóskúti Júlia Gondolatok az elmúlás parkjairól Él egy régesrégi bölcsesség, amely szerint miután láttam a piacodat, megmondom mennyire vagy életrevaló, ha pedig elkísérsz a temetőbe, kiderül: miképpen tiszteled őseidet, a múltadat. Hagyjuk most a piacokat, és maradjunk az elmúlás parkjaiijál, amelyből napjainkban 172 található a megyénkben. Szakzsargonban fogalmazva ezekből 128 a működő, ami azt jelenti, nem lezárt, tehát temetnek bele. A temetők többsége, pontosan 58,7 százaléka felekezeti kezelésű. Talán nem is sejtjük, hogy az utóbbi megállapítás az elmúlt évtizedekben nem kis gondot okozott. Ugyanis élt egy furcsa álláspont: amely szerint ha egyházi a temető, tartsa fenn, gondozza, kezelje azt kizárólag az egyház, erre nincs központi, tanácsi támogatás, segítség. Az ellentmondás ebben a soha meg nem fogalmazott, de a valóságban létező álláspontban az, hogy bizony az egyházak általában olyan szegények voltak, mint a templom egere. A templomnál maradva, nagyon sokszor még annak a karbantartására, megóvására sem futotta, nemhogy az örökös tanyák rendbetételére. (Igaz, kisebb településeken, falvakban olykor láttam én is, hogy idős férfiak, asszonyok valamilyen jószomszédi, távoli rokoni, vagy csak egyszerűen felebaráti szerétéiből áthatva igyekeztek kapálni, rendbetenni a gondozatlan elhagyott sírokat is.) Tarthatatlan volt ez az álláspont ezért is, mert legyen bárki a temető fenntartója, illessen akárkit a kezelési jog: a hantok alatt mindenhol olyan személyek porladnak, akik évekig, de legtöbbször évtizedekig adófizetői voltak településüknek. Akkor pedig megérdemlik, megérdemelnék" elmúltuk után is legalább azt, hogy például egy zápor után hozzátartozóik ne nyakig sárosán tehessenek pár szál virágot föléjük. Szerencsére ez a szemlélet a múlté, akad javulás, de hát sok, óriási a lemaradás. A megyei népi ellenőrzési bizottság a közelmúltban összegezte észrevételeit huszonnyolc községi, városi temető vizsgálatát követően. Ebben a vizsgálatban részt vettek a népfront helyi bizottságai, egyházi személyiségek és a Magyar Demokrata Fórum küldöttei is. Tapasztalataik szerint az elmúlt években a ravatalozók közül többet felújítottak, utak, kutak kerültek a temetőkbe, sőt közülük többet teljesen körbe kerítettek. Szóval valami elkezdődött. Sajnos, a jelenleg központi támogatások, aza2 a pénzügyi lehetőségek nagyon csekélyek, és a felújítások előzetes tervei legtöbbször csúsznak. Mindezek ismeretében elmondható, hogy a tanácsok teherbírói képességüknek megfelelően igyekeznek javítani £ temetők kinézetét, ez a törekvésük azonban az egyházi fenntartású temetők esetében a megyében még nem mindenhol általános. Temetkezési szokásaink érdekes megfigyelése, hogy ezei 90 százaléka földbetemetés 10 százaléka pedig hamvasztás. A polgári gyászszertartások aránya 1985-ben huszonöt százalék volt, am most huszonháromra csökkent. Változatlanul nem kevés« negatív észrevétel a temető dolgozók ruhája, a szállít* járművek esetenkénti kopott kinézete miatt, mégis i sírásók ellen érkezik a legtöbb észrevétel. Átlagosar ezer forintot kérnek, (d( nagy az eltérés, hiszen £ vizsgálódók tudnak 450 fo rintról, sőt 5 ezerről is) a; ásásért-temetésért. Az ellenőrzéseket végzőknek az is feltűnt, hogy < hősi halottak, a települései egykori jeles emberei, iskolaigazgatói, népszerű orvosai sírja sok helyen teljesei elhanyagolt, gazos. Megszívlelendő tanácsként hangzót el: időnként gondozhatni ezeket például egy-egy iskola, esetleg osztály, őrs nevezzük bárminek eme kisebb közösségeket. Egyszóval javulás ide előrelépés oda, ebből £ vizsgálatból is kitetszett hogy adódik feladat temetőink kinézetéért, javításáért A tennivalók sokrétűek: ígj az ellenőrzők javasolják i helyi vezetőknek, tanácsok nak, hogy legalább ötévenként'tekintsék át a települéí temetőinek a helyzetét, « temetkezési tevékenység tennivalóit. Be lehetne vonni ebbe a munkába a különböző helyi közösségeket is Karcag, Kisújszállás térségében nem kevés a felderítetlen temetői rongálás, lopás: sőt, ezek száma gyarapodott is. A megelőzései érdekében kérik a rendőrséget a megfelelő intézkedések megtételére. A tapasztalatok megye számbavételén elhangzott hogy minden ember segít heti az elmúlás kertjeinek í rendbetételét oly módon hogy rokonai, szerettei sír ját gondozza. Ha másér nem, tiszteletből, illetvi azért, mert rá is vonatkoz nak Villon örökérvényí szavai: „a földibe térüld mindahányan, az ével szálfának, mint a percek...’ D. Szabó Miklós A jászberényi Kortárs Galériában Csurgai Ferenc festményeiből és egyéb alkotásaiból rendeztek kiállítást. Az érdeklődök október 29-ig tekinthetik meg vasárnap kivételével. Fotó: Mészáros
