Néplap, 1989. október (40. évfolyam, 233-259. szám)
1989-10-09 / 239. szám
Néplap 1989. OKTÓBER 9. |A szerkesztőség postájából I „Kívánatos az erkölcstan IA tárgyalóteremből I Halál a teherautó fülkéjében címmel jelent meg Szűcs Gyula tanár úr cikke szeptember 21-n (az MSZMP Oktatási Igazgatóság nyugdíjas tanára — a szerk.), melyre a következőket válaszolom: 1. A hittan kötelező oktatását mi sohasem szorgalmaztuk. s nem a hit- és erkölcstant akarjuk bevinni az iskolába, ahogy ön írja, hanem a hittant — aki arra igényt tart, tehát fakultatív jelleggel — és az erkölcstant kötelező jelleggel. Erről azt írja ön, hogy sem a hittan, sem az erkölcstan oktatásától nem lesznek nemesebbek az emberek, és nem lesz humánusabb a társadalom. Arról viszont nem írt, hogy akkor mitől?! Talán az ellenség engesztelhetetlen gyűlöletére való neneveléstől? A továbbiakban azt írja, hogy pusztán felvilágosítással, neveléssel nem lehet sem az embereket, sem a társadalmat megjobbítani. Ebben önnek igaza van, de ezt mi nem is állítottuk. Azt viszont igen, hogy a kor szellemétől idegen felfogású, félművelt. erkölcstelen emberekkel nem lehet a fejlődést meggy őrsisítani, a sokat áhított általános jólétet megteremteni még akkor sem, ha az egy főre jutó nemzeti jövedelem a jelenleginek a többszöröse lesz. Az ilyen emberek ezt csak elherdálni-, hamis eszmék szolgálatára, egyéni céljaik, egyéni egzisztenciájuk megteremtésére tudják fordítani. Erre elégséges bizonyítékot szolgáltatott az elmúlt több mint negyven esztendő. Hiába a magas szakmai képzettség, a tehetség, ha azt egyéni célokra, szűk csoport, vagy pártérdekekre és nem a köz javára kamatoztatják. Nem állítottuk azt. hogy a hittan fakultatív és az erkölcstan kötelező oktatásának bevezetésétől máról holnapra megváltoznak az emberek és nem lesz több erkölcstelenség, nem lesz több bűnelkövetés. Azt viszont igen, hogy ezzel megteremthetjük az erkölcstelenség. az emberiség, a közösség ellen elkövetett bűntettek csökkenésének, a társadalom humanizálódásának a lehetőségét. Mi ajánlunk valamit, ami hosszú ideje nem volt, pedig szükség lett volna rá. Több évtizeddel ezelőtt megszüntették az iskolákban a hit- és erkölcstan oktatását, azaz elvettek valamit, amire mindig is szükség lett volna. De mit. adtak helyette? Semmit! Ezért lett az elmúlt évtizedekben felnőtt generáció — és a most felnövekvő is olyan, amilyen. A nevelési körülményeket szeretnénk megváltoztatni, illetve befolyásolni a hittan kötelező oktatásának bevezetésével. Nem tudjuk elfogadni azt a kijelentését, hogy ezáltal nem lesznek nemesebbek az emberek! Ez olyan érvelés, mint amikor valaki azt mondja, hogy nem érdemes enni, úgyis megéhezünk, vagy nem érdemes becsületesen, szorgalmasan dolgozni, értéket alkotni, mert úgyis meghalunk. Vagyis felesleges tenni akármit, mert minden cselekvés hiábavaló. Ez nihilista álláspont, amelyet mi elvetünk. 2. Az oktatás deideológizálásával kapcsolatos érvelései hamisak, tévedéseken alapulnak, ön azt írja. hogy az iskolák deideológizáláisa tudománytalan, utópisztikus elgondolás, mivel a nevelés belső lényegénél, saját természeténél fogva ideológiai karakterű tevékenység, hogy a személyiség céltudatos — tehát valamilyen eszmerendszerből (azaz ideológiából) levezetett embereszmény által vezérelt — formálását jelenti. Ebben a megállapításában van az első és alapvető tévedés, mert az iga^ hogy a nevelés céltudatos, szervezett és rendszeres ráhatás, de nem az ideológiából — mint ahogy ön írja —, hanem az ideálból indul ki. A kettő pedig nem ugyanaz, ezt bizonyára ön is jól tudja. A szemantika figyelmen kívül hagyásával azt is mondhatnám, hogy a kettőnek semmi köze egymáshoz, de nem teszem, mert ez újabb vitára adna alkalmat. Csak emlékeztetni szeretném, hogy az ideál (vagy másképpen eszmény, eszménykép) mintaképet, követendő példát, tökéletességet, valamely törekvés célját jelenti. Az ideológia pedig valamely osztály, politikai párt, irányzat vagy korszak által vallott eszmék, nézetek, fogalmak rendszere. Amikor azt mondjuk, hogy a nevelési cél mindig egy embereszményben (és nem eszmében!) realizálódik, akikor sohasem az ideológiára, hanem az ideálra gondolunk, vagyis egy általunk elképzelt, minden jóval és erkölcsi értékkel fölruházott, csak a gondolatunkban létező személy képmására akarjuk formálni neveltjeinket, s nem valamely osztály vagy politikai párt által vallott eszmék, nézetek. fogalmak rendszerét akarjuk bennük kialakítani (bár tudjuk, hogy vannak, akik ezt akarják). Ez nem lehet egyetlen iskola célja sem, ezt az iskolán kívül kell elvégezni. Az iskola célja nem lehet más, mint a velünk született adottságokra, hajlamokra alapozva a tudás kialakítása, vagyis ismeretek nyújtása, jártasságok és készségek kimunkálása, a tehetség kibontakoztatása. Tehát az iskola a tanuló ..munkahelye”, ahol dolgozni, azaz tanulni kell. A pedagógus feladata pedig a tanulók ez irányú tevékenységének a megszervezése, irányítása, tantárgya vagy tantárgyainak tiszta formában és nem ideológiai köntösbe bújtatott oktatása. A második tévedés ott van. amikor azt írja, hogy az úgynevezett humán tárgyak objektíve ideológiai töltésűek. Egy tantárgy önmagában sohasem lehet objektíve ideológiai töltésű, csak szubjektíve, vagyis: ha ..belemagyarázzák”, ha ideológiával ruházzák föl. Éppen ezt nem akarjuk, éppen ez ellen emelünk szót. Ezzel kapcsolatban két kérdés merül fel: 1. Melyik humán tantárgyra vagy tantárgyakra gondolt? Talán a történelemre? Nézzük hát a történelmet: Az emberek tudatában gondolkodásában — és ebből adódóan magatartásában is — a történelem oktatásának „megideológizálása” okozta a legnagyobb zűrzavart. Nem a tényeknek.. nem az objektív igaz-A bal szemem látását tavaly novemberében elveszítettem, az idén áprilisban pedig meg kellett opreálni a jobb {szememet. Sajnos csupán 0,25 százalékos a látásom. Rokkantnyugdíjas vagyok, és a műtét óta sűrűn járok kezelésre a Karcagi Kórház szemészeti osztályára, ahova már csak kísérővel tudok eljutni. Az oda■visszaút saját részemre 128 -forint, ezzel szemben a volt munkáltatóm, a Szolnok Megyei Víz- és Csatornamű Vállalat — mint kifizetőhely — 96 forintot ismer el. Ezzel kapcsolatos reklamáló levelemre szeptember 19-én azt válaszolták, hogy az útiköltségterítésem helyesen oktatása” Ságnak megfelelően oktatták az iskolákban a történelmet az elmúlt évtizedekben. A tényeket az ideológia „ráhúzásával’’ meghamisították (pl. trianoni békeszerződés, Lengyelország keleti részének 1939-ben történő szovjet megszállása, balti államok Szovjetunióhoz való „önkéntes” csatlakozása, 1956-os magyarországi népfelkelés stb.). Nem hiszem, hogy van ebben az országban egyetlen épelméjű ember is, aki a trianoni békeszerződést jogosnak és igazságosnak ismeri el. Pedig egy bizonyos ideológia szerint az jogos volt, mert az akkori Magyarország hódító, terjeszkedő politikát folytatott. Ezért meg kellett csorbítani az országot, hogy hasonló cselekedetekre a jövőben ne legyen képes. Erre fölmerül az a kérdés, hogy akkor mit csináltak a trianoni békeszerződést aláíró egyes nagyhatalmak a II. világháborúban? Melyiknek a területe zsugorodott össze egyharmadára? Melyik ország lakosságának egyharmada él határain kívül? Lehetne tovább folytatni a kérdések sorát, de ez nem vinné előbbre az ügyet. Ezzel már rá is mutattam a harmadik tévedésre. Nevezetesen arra. amikor azt írja, hogy a nevelés és oktatás deideológizálása tudománytalan. Éppen a fentiekkel bizonyítottam be, hogy az egyes tantárgyak ideológiai köntösbe bújtatása meghamisítja azokat, mert nem a valóságot, nem az objektív igazságot, hanem az adott ideológiának megfelelő koncepciót interpretálja. Ezért tudománytalan. 2. Melyik pártnak vagy irányzatnak az ideológiájára gondolt? Csak egy privilégizált pártéra vagy minden pártéra? Ez az utóbbi képtelenség, mert nem lehet egy adott tantárgyat egy ugyanazon időben többféle ideológia szerint oktatni! Képtelenség is meg szükségtelen is. mert az efféle oktatás olyan emberek tömegét termeli ki, akik nem tudásuk, nem képességük szerint vesznek részt a társadalmi termelésben, helyezkednek el a társadalmi hierarchiában, hanem összeköttetésük, ismeretségük és konformizmusuk alapján. Ilyen emberekre nincs szüksége olyan társadalomnak, amely az általános jólétet, a függetlenséget, a szabadságot és az igazságosságot tűzte zászlajára. Ilyen emberekből túltermelés keletkezett az előző évtizedekben, vagyis feleslegesen fölhalmozódtak, „eladhatatlanok”, nem konvertálhatók. Nem ‘akarjuk ezek számát szaporítani, ezért akarjuk az oktatás deideológizálását. számolták, mert Tiszaroff— Karcag autóbusszal 48 forint. Mivel a valóságban nem ennyi, úgy érzem, hogy az ember csak addig kell egy vállalatnál, míg megszakításig tud dolgozni. ■ ■ Kérem, hogy az útiköltség megtérítésében legyenek a segítségemre. Mészáros Mihály Tiszaroff Olvasónk sérelmével először a vállalat ügyintézőjét kerestük meg, aki csak megismételni tudta: a díjfizetésnél szabályosan jártak el; a legrövidebb útvonalat kell figyelembe venniük, ez pedig 48 forintba kerül! Mint megtudtuk, ez az összeg február elsejétől — ■a menetdíjak változásától — .nem létezik, a legrövidebb úton 54,—, a másik járaton pedig 64 forintba kerül. Ám a társadalombiztosítási intézménynél nem a két járat közötti távolságot méricskélik, hanem egységesen, odavissza 128 forint térítési díjat fizetnek. Számunkra az ■is érthetetlen, hogy a betegellátáshoz kapcsolódó kifizetéseknél milyen alapon számolhatnak másképp a vállalatnál, mint a társadalombiztosítónál? Ennélfogva egyértelmű, hogy olvasónknak visszamenőleges térítési követelése van akkor is. ha ■csupán a februári díjszabásváltozást vesszük figyelembe. Ünyében a Megyei Társadalombiztosítási Igazgatóság ellenőrzési osztályának ■vizsgálatát és intézkedését kérjük. Nyomorúságunk megcsúfolása Tele szomorúsággal írom e sorokat: Szeptember 23- án, szombaton tartottuk rokkantnapi rendezvényünket a tiszaligeti volt KISZ- táborban. Egy sivár teremben gyülekeztünk, ami tele volt poros asztalokkal, székekkel. alig fértünk el a tolókocsikkal. Sehol egy kancsó vizet vagy ivópoharat nem találtunk, noha volt büfé, de messzire esett, és oda nem tudott mindenki eljutni. Sajnáljuk, hogy elmaradt a beígért autós ügyességi verseny, viszont az erre szánt jutalom sorsáról nem esett szó. A tombolabevételről vajon készült-e jegyzőkönyv? Sajnos jó darabon bukdácsolhattak azok, akik a népi táncot látni akarták, de nem volt zökkenőmentes a vacsoráztatás sem, mert hetven percet kellett várni, míg egy külön helyen asztalhoz ülhettünk. S még annyit, hogy a mellékhelyiség használhatatlanul piszkos volt. Állítólag nem tudtak arról, hogy ott^a mozgássérülteknek rendezvénye lesz. Ezek szerint a szervezők nem álltak a helyzetük magaslatán. Ügy érzem, nyomorúságunk megcsúfolása volt. Szomorú, hogy egy évben egyszer sem tudunk maradéktalanul örülni egymásnak és a szép napsütésnek. Szabó Margit Szolnok Várjuk az előbbre jutást Történelmi tapasztalataim alapján, s mint aki mindig figyelemmel kíséri az ország gazdasági, politikai eseményeit, változásait, az a véleményem, hogy kizárólag olyan ember lehet majd a köztársasági elnök, aki világviszonylatban is elismert. Ilyennek tartom Pozsgay Imre államminisztert, aki magas szintű tudásával, tapasztalatával és szívvel-lélekkel a magyar nemzet érdekeit képviseli, sorsának jobbításán fáradozik. Az a meglátásom, hogy sztrájkokkal, béremelésekkel az előtRégi jó tanács: aki alaposan a pohár fenekére néz, semmiképpen ne üljön a dübörgő lóerők mögé, mert egyetlen egy efféle elhatározásból is jóvátehetetlen tragédia keletkezhet. Nem hitte el ezt Urbán szabó János, Besenyszög, Táncsics út 18. szám alatti lakos, aki az idén, április 30-án végzetes hibát követett el. Noha már öt éve vezetett, és maga mögött hagyott 60 ezer kilométert, aznap olyan járműre, mégpedig teherautóra ült, amelyhez nem volt jogosítványa. Legalább olyan súlyosan esik a latba az is, 'hogy indulás előtt annyi pálinkát eresztett le a torkán, hogy közepesen italos állapotba került. Úriban Szabó a kérdéses délelőtt vetőmagot szállított a határba a dolgozóknak, majd a szántóföldekről Besenyszög felé vette az irányt. Mellette a fülkében ült Sz. Csaba is. Hogyan, hogyan nem, a földúton hirtelen elveszítette az uralmát a kormány felett. Mindez az úgynevezett Csajbók tanya közelében történt, ahol a rossz útviszonyokkal ellentétben meglehetősen nagy sebességgel robogott. Mivel a kanyarban sem csökkentette az iramot, a robogó jármű először a jobb oldali útpadkára futott, majd keresztülszáguldva az utat, az ellenkező oldalra került. Másodpercek töredéke alatt vészesen közeledett az árok, ezért a megriadt vezető jobbra rántotta a kormányt, mire az óriási tömeg keresztbe fordult, és a feje tetejére állt. A felborult gépkocsiban a szerencsétlen kísérő, Sz. Csaba a vezetőfülkébe szorult, ahol a deformálódott lemezek, vasak szó szerint összenyomták, halálra préselték. Az ügyet első fokon a Szolnoki Városi Bíróság, dr. Gombos László tanácsa tárgyalta, ahol Urbán Szabó őszinte megbánást tanúsított, noha mindez a szomorú tényen mit sem változtatott. Enyhítő körülményként vették számiba büntetlen előéletét, beismerő vallomását, míg súlyosbító körülményként értékelték, hogy cselekedetével a KRESZ több szabályát is durván megszegte, ráadásul ittas állapotban robogott a gépkocsival. Mindezek ismeretében Urbán Szabó Jánost halált okozó ittas járművezetés bűntette miatt az ölső fokú bíróság 2 év 6 hónapi böntönre ítélte, és a közúti járművezetéstől 3 évre eltiltotta. A büntetést a megyei bíróság néhány kisebb módosítással helyben hagyta, így az jogerős. D. Sz. M. tünk álló feladatokat nem lehet megoldani, de azzal sem, ha sorra teremnek az újabbnál újabb pártok, kii„Vissza a fakanálhoz?" címmel arról írt munkatársunk szeptember 25-én, hogy az MSZMP kongreszszusának Szolnok megyei küldötteit nézve vajon miért nem jelöltek több nőt, olyanokat, akiknek lenne véleményük, mondanivalójuk a nyilvánosság előtt... E jegyzetünkhöz Kocsis Emilia, tiszaföldvári olvasónk — középiskolai tanár és leszavazott kongresszusi küldött jelölt — a következőket fűzte: Én is átnéztem a kongresszusi küldöttek névsorát és megállapítottam, hogy a választásoknál igen nagy előny volt, ha valaki tanácselnök, t.sz-elnök vagy párttitkár, esetleg osztályvezető. Ha megválasztanak, többek között beszéltem volna a tulajdonviszonyok-, az oktatás átalakításának fontosságáról, a környezetvédelemről, a munkahelyteremtés- és a szolgáltatással kapcsolatos gondokról... Molnár Ferencné szolnoki olvasónk így vélekedett: Kis gazdi keresi a kutyáját O. I.-né szolnoki olvasónk szomorú hangú leveléből: Szeptember 26-án. kedden hajnalban ellopták a mozgássérült kisfiam egyetlen játszótársát, a kutyáját. (E tényt a rendőrségnek már bejelentettük.) A kutya ismertetője: vörös rajzos nélönböző szervezetek, ahogyan esős időben a gomba ... — írta többek aközött Földi Sándor szolnoki olvasónk. Nem a küldöttek arányát figyeltem, hanem az utóbbi időben megszaporodott üléstermeket, ahol szinte kizárólag férfiak vannak, s ahol nélkülünk döntenek fontos politikai, gazdasági kérdésekben. A bajok pedig nemhogy csökkennének, szaporodnak a fejünk fölött. A nők a munka frontján elfoglalt szerepük arányában kapjanak helyet a vezetésben és a különböző fórumokon! Sosem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a társadalom legkisebb sejtje a család, és ez az alapja mindannyiunk boldogulásának. Ugyanakkor szomorúan tapasztalhatjuk. hogy a család egyre inkább szétesőben van. Testileg, lelkileg mind jobban sérültek az emberek, és csak közös erővel lehet ezen a helyzeten változtatni. Ebben a nőknek óriási szerepük van, hát legyen számukra hely az élet minden területén, a különböző fórumokon is. metjuhász, fültetovált (890159) és kan. A nyilvánosság segítségét kérjük, hátha sikerülne megtalálni. Az esetleges nyomravezetést hálásan köszönjük. (Olvasónk pontos címe a szerk.ben.) összeállította: csankó Miklősné Belecsúszott egy Dácia tegnap délelőtt a gázvezetékcsere miatt régóta kiásott árokba Szolnokon a Kolozsvári út elején. Az itt lévő taxiállomáson várakozó autók miatt személygépkocsival is nehezen lehet közlekedni az utcában. Nem beszélve arról, mi történne, ha netalán mentőnek vagy tűzoltónak kellene bejönnie erre a területre. Lassan két hete, hogy a szemetet sem szállítják el, amint ezt kis képünk is bizonyítja. Fotó: Mészáros Staub István MDF szolnoki szervessete Nem a valóságos útiköltséget térítették
