Néplap, 1989. október (40. évfolyam, 233-259. szám)
1989-10-28 / 257. szám
Magazin 10 Szeptember utolsó hetében kóru svesetőkből, táncosokból, muzsikusokból, agrár- és más szakemberekből álló megyei küldöttség tartózkodott Pikardiában, hogy részt vegyen a magyar kulturális hét eseményein, s építse a kapcsolatokat az észak-fran ciaországi tartománnyal. Ha egy alföldi ember Pikardia földjére lép, ahogy mi is tettük;, egy dolog azonnal szembetűnik, sőt jól esik szemnek-szívnek egyaránt:, milyen ismerős nekünk ez a vidék! Mintha csak a Tiszántúlon járnánk — látva a szépen sorjázó szántóföldeket, a széles síkságokat, az ismerős növényzetet; így ősszel a zöldellő cukorrépatáblákat, s már a bujkáló vetést a búzaföldeken. S milyen szabadon pásztázhat a tekintet! Az első benyomások, később persze, amikor széltóben-hosszáiban bejárjuk e hárommegyényi tartományt — mintha Hajdú, Békés és Szolnok tartoznék egybe — kiderül: Franciaországnak ez az északi tartománya — Párizstól csali egy ugrás — igen gazdag változatos természeti formákban: a sok völgy, s mindegyikben egy-egy település csücsül, szinte elrejtve a világ elől, aztán a dús erdőségek, a sziklás tengerpart, a Somme mocsaras torksolatvidéke — más-más szín Pi kardi a geográfiai képén. Agrárvidék — s bár az autóút mentén á tábla azt jelzi, nagygazdaságok területe — Grandes Cultures —, többségben a kis- és középbirtokok, a 40—50 hektáros gazdaságok. (Amilyenekről manapság nálunk is egyre többen álmodoznak.) Érdekvédelmi szervezetük a Mezőgazdasági Kamara, ahol egy kellemes délelqttön részletes tájékoztatóban azt is megtudhattuk, hogy bizonyos vonatkozásokban kivételes helye ez az agrárkultúrának. Az ország egyik leghatalmasabb búzatermesztési régiója, második helyen a termelésben, de burgonyából, cukorrépából vagy épp zöldborsóból ' eredményei folytán ugyancsak előkelő helyen tanyázik az országos értéklistán. S ami igazán tiszteletet ébreszt.: búzából 80 mázsás a hektáronkénti átlag; 70 mázsa alatt már nem ás lenne rentábilis a termesztése — állítja egy jeles farmer, aki előbb beszélgetőpartner a Kamarában, később’ saját gazdaságában házigazdaként fogad bennünket. És mert a küldöttségnek fiatal agrárszakemberek is a tagjai, a kamarai szelíd tájékoztató izgalmas vitává kerekedik. Például a mi gazdaságainkat oly érzékenyen érintő agrárolló kerül szóba, s bizony kiderül: könnyebb helyzetben vannak a pikard'iai gazdálkodók, mint a szövetkezeteink. Mert amikor gépet vásárolnak, egy nálunk is használt John Deer arató-cséplőért feleanynyi búzát kell eladnia egy flranaia fanmernek, mint amennyiért meg lehet kapénnek előtte. Néhány utca, központban egy templom és az iskola épülete, amely a polgármesteri hivatalt is magában foglalja. Áltálában az iskola igazgatója egyben a település első embere. Élet az utoákon — semmi. mi nálunk. Egészen pontosan 500 ezer frank az ána, s mivel egy mázsa gabona 100 frankot ér, ötezer mázsa búzából kifutja. (És nálunk? Mindig ez -az .átkos hasonlítgatás, dehát egy tapasztalatcserének nem ez is a dolga?) Nem maradnak ki a tejgazdaságok sem. Mennyibe kerül itt egy liter tej megtermelése; kilók-literek röpködPikardiában jártunk S 0) quetné asszony, Forest l’Abbaye egyik falusi szállásadója, amikor saját portáján lát bennünket vendégül. Komplett lakás, konyha és fürdőszoba s egyéb helyiségek a földszinten, hálószoba az emeleten. Most is van vendég, egy tanárember, aki Lyon-ból érkezett azaz délről. A csend megfizethetetlen — vallja. Szabadságát tölti itt, s a fizetség, egy teljes hétre mindössze 450 frank. NyáECHANGES nek számolás papíron takarmányról, vegyszerről és egyebekről. Mindez nem változtat végülis azon a tényen, íhogy Pikardiában évi 7 ezer literes átlagot is elér egy tehén egy-egy gazdaságban Igaz, nem mindenütt, ezt vendéglátóink sem állítják. S amiről szóban hallunk és amit filmen láttunk, azt „ellenőrizhetjük” a valóságban Vancraeynest gazdánál, aki maga kalauzol végig agrárhirQdaimán., Búzát termeszt, tenyészállatot nevel és húsmarhát, szerinte a tejjel sok baj van, meg a Közös Piac, a válság a tejtermék piacán. Birtoka 140 hektár, de egyedül irányítja, bár már túl a hatvanon. Van ugyan két alkalmazottja is havi 7—7 ezerért. Ennyi most faluhelyen a jobb kereseti átlag. Ö ugyan nem született pikard, családja Belgiumiból érkezett ide Izeuxbe, de őt már teljesen befogadták, sőt mintagazda lévén, különböző szakmai bizottságokban vesz részt, a búzatermesztőknek pedig az elnöke. Mondhatni tehát: közéleti ember. Sok is a dolga, de fő a gazdaság! Tenyészállománya mintegy 80 tagú, a a jószágok között ból álló magáncsorda az év nagy részében kint él a szabadban, s csak villanypásztor vigyázza, de így is sok — túl már ő is a hatvanon. Bár állományát csökkentette — mondja — a piaci válság miatt. Ö is aggódik, ki veszi át tőle a stafétabotot? Véletlen, egyedi esetek? — vélhetnénk, ha mindezt nem erősítené meg az a jelentés is, amelyet a Kamara készített, s amelyet a tájékoztatón nyomtak a kezünkbe, s amely felelősséggel állapítja meg: „Ha a gazdálkodók életkorának gúláját nézzük, akkor félő, hogy azoknak a gazdaságoknak a fele, amelyek még 1980-ban léteztek, 10—15 éven belül eltűnik.” Érthető tehát, hogy olyan intézkedéseket sürget a Kamara is, amelyek elodázhatják az elöregedés veszélyét, s amelyek megönnyítheták a gazdaságok megfiatalításának feladatát. Kulcsszerepe van mindebben a képzésnek, az oktatásnak, a fiatalok beilleszkedési körülményei javításának. Ez is, a fentiek is magyarázhatják, hogy miért is vált Pikardiában elsőrendű feladattá az oktatás. Olyannyira, hogy amikor a Regionális PICARDIE/FRANCE SZOLNOK/HONGRIE Canon d'invitation Mintha Lasabban verne itt a szív is, komótosabban lépkedne az idő — úgy érezheti az idegen. Azért az élet itt sem akar megállni, a modernizációnak nem egy szép példáját tapasztalhatjuk „falujárásaink” során. Az egyik járásnyi terület 51 települése például arra szövetkezett, 'hogy közösen hozzanak létre vonzó szabadidő-központokat, sportcentrumokat. Természetesen állami támogatással. S bizony magunk is megcsodáltuk az egyik falucska pompás sportközpontját, amely fedett teniszpályával, teljes kényelmet nyújtó szálláshelyével — méghozzá igen kedvezményes áron — nemcsak a környékről, már messzebb földekről is oda(a XVII. században) a francia—spanyol viszály jelenetei. Hányszor de hányszor kellett rettegnie Pikardia népének az idegen hódítóktól ! Az egyik falucska, Domquer históriai érdekessége is épp ezekhez az említett válságos időkhöz tapad. Amikor mitsam sejtve a falu központjában, az országúton megállunk, nem is gondoljuk, hogy alattunk, tehát a föld mélyében hatalmas galériák húzódnak; titokzatos folyosók, amelyekből jobbra-balra „szobák” nyílnak, amelyekben, veszély idején bemenekülve, meghúzhatták magukat a megrémült lakosok. Olykor hetekre, hónapokra. így jószágot is vittek le magukkal. Nyomai a .szénatartónak, melyből a kecskék falatoztak, ma is jól láthatóak. Galériák több kilométeres hosszúságban, néha csak kétrét hajolva közlekedhetünk bennük. Egy lelkes tanító, nyugdíjas „történész” a mozgatója itt mindennek, ő az idegenvezető, ő ismeri e titokzatos búvóhely minden kis zugát, részletét. (Nálunk bizonyára honismereti szakkört vezetne!) A modern korban is jó szolgála-Jellegzetes falusi központ, háttérben az iskola és a polgármesteri hivatal épülete Középkori menedékhely a föld alatt Találkozó egy tejtermelőgazdaság tulajdonosával (bal oldalt) díjnyertes anyaállatok, nem egy világkiállítás érmesei. S ami meglepő, gazdájuk hevükön ismeri valamennyit, sőt ha szólítja őket, távolról is azonnal odanyargalnak hozzá a hívó szóra. „Szükséges, hogy az ember ilyen barátságban éljen velük, hogy még az érzelmeiket is ismerhesse, észrevegye, ha netán rossz a kedélyállapotuk.” Gépei takarosán két nagy színben sorakoznak. A ház, amelyben feleségével lakik, többszintes, afféle falusi udvarház, benne iroda s az asztalon számológép és egyéb eszközök, például telefon. Mikor arról faggatom, végülis mennyi tisztán az évi jövedelme, rövid számvetés és semmi titkolózás: 200 ezer. Sok, kevés? Nem ránk tartozik. De azt megállapíthatjuk: gazdasága jól prosperál. S a gazda kiegyensúlyozott ember, vagy mégis aggasztja valami? „Tudják, az a nagy gondom, hogyha leteszem a lantot, akkor vajon hogyan lesz tovább,- mi lesz a gazdasággal, két gyerekem közül egyik sem akar az örökömbe lépni, tanultak, városban kívánnak élni.’” Csaknem hasonló gondokkal találkozunk egy közeli tejtermelő gazdaság tulajdonosánál is, aki egyedül végez minden munkát, amit 60 tehén tartása ad. Igaz, a jellegzetes, fekete-fehér fajtáTanács elnökhelyettese — ő is fogad bennünket — a költségvetést taglalja, maga is külön hangsúllyal említi: a költségvetésnek több mint felét fordítják oktatási célokra. Belőle középiskolák épülnek, s oktatási intézményeket korszerűsítenek. „Nagy a lemaradásunk ezen a területen — mondja —, s ebben, ahogy hallottuk, teljes volt az egyetértés, amikor az 55 tagú tanács megszavazta a nagyarányú támogatást. Akik között 18-an szocialisták, 8-an kommunisj; ták és kisebb arányban másmás pártok képviselői ülnek — parlamenti demokrácia kicsiben. Egyébként a tanács négyszer ülésezik egy esztendőben, s csupán a legfontosabb kérdések, főleg gazdaságiak és pénzügyiek kerülnek napirendjébe. Olykor heves vitákon dől el egyegy határozat sorsa, a különböző bizottságok készítik elő testületi vitára a tervezeteteket, s végül dönt a szavazás. Hárommegyényi terület gazdája a tanács, hivatalában 130-an dolgoznak! Pikardia az apró települések hazája, melyek nem azért kicsinyek, mert összezsugorodtak az idővel, hanem mert az évtizedek vagy tán évszázadok folyamán nem nőttek nagyobbra, megmaradtak akkorának mint tán száz évvel ron se sokkal több. Pedig a Lakás úgynevezett -kétkalászos, csillag helyett stílusosan a kalászok számával jelölik itt a minőséget; a legmagasabb fokozat pedig a három kalász. Ügyes ötlet. S hogy miként lehet az érdeklődőnek a szükséges tudnivalókhoz hozzájutniok, mindez egy füzetben megtalálható, ott van benne minden adat, mellékelve még a szállás fotója is, hogy könnyebb legyen a választás. Elegendő csak betérni egy idegenforgalmi hivatalba. A pikard vidéknek nemcsak „földrajzi” képe, hisVillanypásztor őrzi a „csordát” vonzza a vendégeket. Ezt a létesítményt megirigyelhetné akár egy nagyobb város is! S ami hátrány a falusi életiben, a nagy nyugalom s a teljes elzártság, a háborítatlan békesség, azt miért ne lehetne a település előnyére, javára változtatni, hisz a zaklatott élet modem szorításából kiszabadulni egyre erősebb a vágy — ez a gondolat szolgált kiindulásul a falusi turizmus kiépítéséhez, amelynek ma már virágzó hálózata van Pikardiában. Hány és hány udvarház lakása marad üresen, m.ert időközben kirepülnek a családi fészekből a fiókák s maradnák a szülők egyedül. „Mi is így jártunk” — mondja — Bectóriai arculata is van. s ez az egyes falvak történelmi múltjából tevődik össze, mert minden településnek itt igenis saját történelme is van. Lépten-nyomon kitapintható a múlt. Sehol nem kell a szomszédba menni, mondjuk egy évszázados lakóházért vagy egy történelmi ereklyéért. Talán ez is adja, hogy akikkel találkozunk. s a vidék múltjáról szót váltunk, valamennyien nekünk kissé szokatlan büszkeséggel regélnek a. históriai tényekről. Hogyisne, mikor éppen itt, ezen a tájon ringatták hajdanán Franciaország bölcsőjét is! S itt zajlották egykoron a százéves háború eseményei, itt játszódtak le tot tett ez a menedékhely, a környék lakói itt vészelték át a világháborús időket. Itt jegyzem meg, bizony Pikardia székhely városa', a csaknem 200 ezres Amiens is csaknem teljesen elpusztult a második világháborúban. Házainak nagy részét újra kéllett építeni, s mi tagadás, meg is látszik rajtuk a sietség; a barna-piros falú épületek pedig a maguk komorságával még mindig mintha azokat a vészterhes időket idéznék. A várost csaknem eltörölte a föld színéről a számos bombázás, a pusztító ágyútűz, egy valami azonban sértetlenül maradt meg benne: a katedrái is. a világ hetedik csodája, a gótikus építészet szinte páratlan remeke. Méltóságos magatartásával a székesegyház ma is fennségesen uralja nemcsak a várost, a -környéket is. Már messziről Látni két hatalmas tornyát, s aki pedig a közelébe ér, elmerülhet, sőt beleszédülhet a pompás részletek csodás gazdagságába. Homlokzatán a szobrok ezrei, mint kőből faragott csipkék, melyekből azonban nemcsak az áhitat árad, a valóságos élet leheleté is megcsap. (Apró jelenetek, melyek a mindennapi élet eseményeit ábrázolják. aratás, vetés, szüret stb.) Ha pedig belépünk e székesegyházba, mintha egy erdő ihat-almas fasorai között járnánk, oszlopok erdejében. Misztikus homály mégsem uralkodik benne, óriási üvegablakain dúsan árad be a fény, s a fény az ünnepi csenddel karöltve magasba. emeli az ember lelkét. Bizony az idelátogató kórusvezetőkét is, áki-k ihletet ka-pva, kórussá alakulva éneklik el a méltóságos helyen Kodály Stabat materét. Más kérdés, hogy egy szemfüles operatőr, a régió televíziójának munkatársa mindezt rögzíti is, így azután az este 7-kor jelentkező híradóban egész , Pi-kardia hallhatja ikórusvezetőink énekét. Valkó Mihály A mintagazda büszkesége: kiállítási díjak