Néplap, 1989. október (40. évfolyam, 233-259. szám)
1989-10-28 / 257. szám
4 1989. OKTOBER 2 MlÉBáP. S/xtnuJípoJU. itxjtj'ZAJt 2,033 000X 2000 Ne kezdjenek fejszámolásba, mennyi is az. Csak azért adtam ezegyszer számokat gondolataim címéül, mert szabályosan föl akartam hívni a figyelmet, hátha így többen elolvassák, s meg is gondolják a tényt, ami minden különösebb örömhíradási jelzők nélkül a héten vonult be a köztudatba, — ha bevonult. Ugyanis az az érzésem, hogy Sg- utóbbi hetekben annyi jeles, érdemes politikai eseményre figyelt az ország, hogy lassan más se érdekel sokakat, mint a hét végi kongresszusok, országos találkozók,^ pártok különféle rendezvényei, s a pártok vívódása — hol tagjaikkal, hogy egymással, hol hatalommal. (Hol van itt már hatalom, persze...) Szóval a héten volt egy kormány—SZOT- tanácskozás,' ahol persze ugyancsak vita volt, hogy már azt ne sértegessem cívódással, pedig lehetséges... S ezen a tanácskozáson arról vitáztak, az idei, az előre jelzettnél valamivel — valamivel? — nagyobb áremelések kompenzálására egyszeri juttatásként kapjanak-e a nyugdíjasok karácsony előtt 2000 forintot, vagy nem. Természetesen azok a nyugdíjasok, akiknek havonta hatezer forintnál kevesebbet visz a postás. No, itt a címből a szorzó, a 2000. Mielőtt azonban a nagyobb számot is megjelölném, gyorsan hozzá kell tennem, hogy ezt a kétezer forintot Németh Miklós kormányfő valamikor szeptember végén már jelezte, igaz, amolyan szándéknyilatkozat-féle volt az akkor, nem határozat, csak lehetőség. Nos, most úgy néz ki, valamivel már több. És a SZOT mellérakta a gyermekesek gondjait is, s eljutottak a vitában, számolgatásban addig, a gyermekes családoknak is adni kellene gyermekenként legalább 700 forintot karácsonyra. Az ilyen hírnek mindenki örül, talán még azok a nyugdíjasak is, akik nem számíthatnak a „kalácspénzre”, mivel meglehetősen szép pénzzel távoztak az aktív dolgozók sorából. Ég talán örülnek azok a családok is, akik már fölnevelték a gyerekeiket — egy jobb. nyugodtább korban, amikor igaz, nem ezresekben számolták még a cipőt, a kabátot, s nem kellett jövedelmük nagy részét élelmiszerboltokban meg piacon elkölteniök. Mondom, úgy gondoltam, sokan örömmel fogadják a hírt, s a hír meglelíetősen előkelő helyet is kap a sajtóban. Hát nem is tudom, meglehetősen szerény tálalásban, sok újságban szinte töltelékanyagként írtak róla, hozzátéve, a megegyezés nem sikerült teljesen, a SZOT több pénzt szeretne a gyermekeseknek, ezért majd az Országgyűlés mondja ki a végső szót. Még jó, hogy mostanában a T. Ház szinte folyamatosan ül — s lehet reménykedni is — ez a parlament politikában, gazdaságban, szociálpolitikában mintha jobban érezné, értené a bajokat már. így lehet bizakodni, talán lesz kis pénz öregnek, gyermekes családnak. Ami persze dehogy lesz kai ács pénz — inkább pár mázsa szén, vagy meleg ruha, gyermekcipő, kabát — az olcsóbb fajtából. Mert aki szükséget lát, egyre riadtabb, ha közelítő zimankóról, vagy a tavaly még jó volt vásott gyermekcipőkről gondolkozik. Sokan már most is örülnek az idős emberek közül: jó ez a nyári október, hál istennek, nem kell fűteni, szenet, fát pocsékolni. Idáig jutottam gondolatban, amikor én nagyon örültem ennek a hírnek, s bocsássa meg mindenki, aki haragszik érte, többre tartottam, mint azt. hol, hogyan halad a pártok szervezése, akciója stb ... Akkor nyitottam ki kedves napilapomat, amelyben nemcsak a hír volt, nemcsak a 2000, meg a gyermekenként 700 forint, hanem ez is: „ a 6 ezer forintnál kevesebb nyugdíjat élvezőknek (ilyen 2 millió 33 ezer ember van Magyarországon) kétezer forintnyi kiegészítést adnának.” íme, a második, illetve a cím szerint az első szám. Kétmillió 33 ezer! Tessenek csak belegondolni, az ország lakosságának durván egyötöde legfeljebb havi hatezer forint fölött intézkedik, rendelkezik. Ennyiből fizet lakbért, villanyt, gázt, tévédíjat, vagy ebből kell vennie szenet, fát és télikabátot olykor, meleg cipőt és ebből kell naponta élelmet, s mert öreg, gyógyszert, és ebből kellene még egy kis gyümölcsre is futnia. Hát aligha futja, bár reménykedem benne, a több mint 2 millió ember között sok házaspár van, s a kétszer hat, vagy kétszer ötezer forintokat csak jobban lehet osztani, szorozni, mint az egyszer hatot. Igaz, ahol lehet szorozni, "ott jobban megoszlik a lakbér; a villany, a gáz és így tovább — de ketten esznek! A mi tájunkon, pontosabban a mi megyénkben már százezer körüli a nyugdíjasok száma. Egy múlt évi számadás szerint az átlagnyugdíjak nem érik el a megye nagyobb településein a hatezer forintot, elvétve akad csak helyenként egyegy „fiatal” nyugdíjas, aki szép pénzt kap havonta, megérdemelt vagy „kiérdemelt” munkája után. Miközben kapkodom a levegőt, hogy az ország egyötöde ilyen életnívón él, könnyen kiszámolhatom, az arány egy cseppet se jobb a megyében sem. Persze, miért is lenne, lehetne jobb? A nyugdíjasok zöme téesztag, gyári munkás — s a nyugdíjasok között rengeteg a régi nyugdíjas, a magas életkornak örülő, (örül vajon? örülhet? — Aligha!) És nálunk 6 ezer forintos nyugdíj szépnek számít.) Hát ezek után szorozzunk. 2 033 OOOx 2000 az annyi mint 4 066 000 000. Ugye, kimondhatatlanul sok pénz? Hogyan, miből telik ennyi pénzre hirtelen? Ezt kérdezem én, de lehet ezt, ugyanezt kérdezi a hírnek örvendező is. Kedves napilapom erre is választ adott': ez a pénz az Országos Társadalombiztosítási Főigazgatóság bevételi többletéből adható, ugyanígy a gyermekes családosoknak kilátásba helyezett összeggel. Tehát a mi, az én. a te pénzünkből, a magunk minden hónapban nem is látott, levont járulékából, r a munkahelyeink befizette hatalmas összegekből. Mint a SZOT rámutatott, a megtakarítás, vogy a többletbevétel ennél jóval több. Fizethetnék tehát nyugodtan, van miből. Végre, valahol van miből! Csakhogy: ezt a pénzt a kezelő (mármint a többlet jelentősebb részét) befektette. Lakásfinanszírozási kötvényeket váltott. Hogy fiadzon, gondolom. Mégis az a kérdés izgat: ezt, ezt valóban meggondolták? Akkor, amikor az ország egyötöde megélhetési gondokkal küszködik, amikor várva vár egy — most még nem is egészen biztos — egyszeri, év végi kis „ajándékpénzt”. Ajándék lesz az, ha lesz? INGÁZÓK Minden akácfát ismerek Az ötvenes évek feszített ütemű iparosítása, a mezőgazdaság kollektivizálása és a hetvenes évek munkahely növelései után megszelídült az ingázási hullám. Lecsöndesedett, de a lakóhely és a munkahely között így is városnyi ember utazik nap mint nap, ide-oda. A megyén belüli „eljárók”, száma több mint 30 ezer. Ök a bejárók és a városokból kijárok. E tekintélyes nagyságú népesség létét eddig sem lehetett nem tudomásul venni és a munkahely „racionalizálások" időszakában egyenesen * felelőtlenség lenne. Hagyományos ingázási célpontok — a megyeszékhely, Jászberény — mellett kialakultak olyan 'kisebb vonzásközpontok, mint tiszafüredi és a martfűi. Az ipartelepítés következménye (eredménye?) Füreden a döntően egyirányú mozgás a volt járási központ felé. R „leányvállalat” Tiszai gar közel van Füredihez. Péter Angéla autóbusszal négyed óra alatt jut el az ipartelepekhez. A szakmunkásképző intézet elvégzése óta már megszokta az utazást. Akkor, 1986-ban itt í> városban talált megfelelő munkát, otthon csak a bútorgyárban helyezkedhetett volna el. A Hámán Kató Tsz varrodájában alkalmazták, s amikor a Fővárosi Kézműipari Vállalat Zsanett Leányvállalata megnyitotta ezt az üzemet — a korábbinál másfélszer több fizetésért — átjött ide. Ez a több mint száz embert foglalkoztató munkahely, érezhetően enyhített az elhelyezkedési nehézségekkel küszködő település gondjain. Nem lehet elvitatni <a vállalattelepítést szorgalmazó tanács érdemeit. A képzetlen, de szakmával rendelkező asszonyoknak nem könnyű kereseti lehetőséget találni. A Zsanett sok olyan nőnek biztosít megélhetést, aki az általános iskola elvégzése után már nem tanult tovább. Természetesen vannak — mint beszélgetőtársaim is — képzett női ruhakészítők is. Az alkalmazottak között feltűnően nagy számban találni gyors- és gépírónőt. A munkaadók igényesebbek, válogatósabbak lettek. Úgy tűnik, a szakiskola a hivatalokban már .kevés. Angéla, hogy elérje a buszt, hajnali fél ötkor kel. A délelőtti műszak kevéssel 6 óra előtt kezdődik és délután 3-ra ér haza. Amikor a másik műszakban dolgozik, este 11 után száll le a buszról. Reggel még nem zsúfolt az Ikarus, de visszafelé már jönnek a tanulók is. Most már nem tudjuk nélkülözni ezt a pénzt, no meg, jól jön majd a nyugdíj öregségemre. A délutános műszakból éjjel 12-re ér haza. A menetidő egy óra. Nagyobbik fia katona, szakközépiskolás lánya csak hétvégép hagyja ott az albérletet. A kisebbik fiú Kunhegyesen tanul. Mindenki utazik. Férje A b'á'dsza 1 ókon dolgozik a téeszben. Nem könnyű a helyzete annak sem, akinek t kisgyermekei vannak, és* ingázni kényszerül. Szerencsés, ha a házas t ársnak nem .kell korán indulnia. Az óvpda. a ibölqsgde nyitásáig jó esetben a*® nagyszülő, vagy a szomszéd vigyáz a picinyekre. — Nekem szerencsére már 16 éves a fiam — szólal meg Szabó Józsefné. — De vannak néhányan, akiknek a gyermek elhelyezése nem kis fejtörést okozi Több olyan 20—30 éves fiatal anyuka él Egyeken, akiknek még dolgoznak a szülei. Ö nem panaszkodik a távolságra, sem az. autóbuszmenetrendre. Ha visszafelé nincs járat, akkor autóval jön. — Megéri? Zsanett leányvállalat ké időpontmódosítást. A szí lító alapvetően teljesíti k telezettségeit ám az a tér hogy se járatot sűríteni, többet szállítani nem kép< meglehetősen szűk játé teret enged a változtatásod nak. A bejárók tömegköziek dési eszközzel, leginkább t volsági busszal ..utazna Vállalati — vagy' berjármi vei — egyik üzem sem sza lit dolgozókat. Az ősz téli. időszakban természeti sen többen váltanak béri tét. Motoron, robogón, m hideg van. A munkaidő után ne mennek be a VÍLrosb egyébként is messze van központ. Szinte mindenk vár otthon a kert, a ház munka. Élelmiszert — 1 lehet kapni a keresett ári — falujukban vásárolna! Füreddel csak „munkakai csolatuk” van. Tiszafüreden a hatezí aktív kereső ■ felének e ipar ad kenyeret. A Fű: és Kosáripari Vállalat heh üzemében bejelentett lé számcsökkentésen túl újat munkahely-megszüntetéseket szerencsére nem jele: tek. Az idén .már eddig többen kerestek munká mint tavaly egész évben. Tiszafüred legtöbb lakóját és bejáróját foglalkoztató vállalat a Ganz Danubius — Igen. Itt jóval többet keresek, mint otthon a Medicorban és ez a 20 kilométer — hiába van közbe megyehatár — igazán nem sok. Évek, érvek, kilométerek Mindenki utazik Az ipartelepen egymást érik az üzemek. A Kőbányai Gyógyszerárugyár Kiszerelő III. Üzemének patikatisztaságú előterében találkozom a tiszaderzsi Mezei Pálnéval. Ilyen messziről ide csak ő jár egyedül. Kertész, otthon nem tud elhelyezkedni szalkmájábanl — A táskavarró üzemben lenne munka — mondja —, de ott keveset fizetnek. Korábban háztartásbeli voltam, hat éve jöttem ide. Sűrűn kerülgetjük a kerékpárosokat az Alumíniumgyár környékén. Vége az egyik műszaknak, kezdődik a másik. A helybeliek kerékpárra szállnak és hazapedáloznak. A többiek a buszmegállóhoz iparkodnak, néhányan gépkocsival jöttek. Száznál többen járnak be, főleg Tiszaszentimréről. Tiszaörsről, Egyekrőd. — Már minden akácfát és kanyart ismerek Tiszaörs és Tiszafüred között — jegyzi meg Somodi István. A hosszú évek alatt hozzáedződött ő is, meg két jelenlevő földije is a buszozáshoz. Csak úgy véletlenül kerül szóba, hogy ők is hajnalban kelnek. Ügy tetszik, ez szinte mellékes. Az már nem, hogy miként utaznak. Megemlítik, télen fűtetlenek a járművek, késnek, olykor kimarad egy járat. — Ha már idetelepítették az üzemeket, gondolhattak volna a közlekedés javítására is — erősíti meg kollegája véleményét Fazekas Imre. A buszmenetrendet csütörtökön egyeztették a Volán 7. számú Vállalat, a nagyobb vállalatok és a tanács szakemberei. Most a A betanított és a segé munkásak — váltakozva magasan elsők az érdekl dők között. Elgondolko tató, hogy a „szellemiek” • zömében érettségizettek a sorrendben megelőzik szakmunkásokat. Az utó biaknak vasas — eszterg. lyos, hegesztő, marós állásokat tudnak ajánlat míg az előbbiek közül jo ban csak a diplomások sz míthatnak végzettségükTM megfelelő munkára. A sza manélkülieknek mar: a két varroda és a he] háziipari szövetkezet. A város továbbra is környék fontos központ lesz. Az még nyitott kérd« miiként alakul a mezőga daság helyzete, mindenes« re kevés a valószínűsé egy. a falvakba irányi visszaáramlásnak. A term lés racionalizálásával neh egyeztetni a tudatos mir kaerőgazdálkodást. A Zs nett példája mutatja, ne lehetetlen a kettő összeha golása. Mivel a környék műnk hely-lakóhely szerkezetébe aligha várható alapvető ve tozás, az ingázással hoss távon kell számolni. Va! színű, hogy a demográfj hullám következtében a j üenleginél nagyobb arán; lesz. Túl a „csikorogva illeszk dő számitgatásokon: az i gázónak csak Szerencs esetekben marad ideje munkán túl önmagára, belső energia egy része úton felemésztődik. Ne tesz jót neki a zötykölőct Szurmay Zoltán Pillanatkép a tószegi általános iskola napközijéből. — nzs —
