Néplap, 1989. október (40. évfolyam, 233-259. szám)
1989-10-25 / 254. szám
1989. OKTÓBER 25. jj^ÉPtAP |A tévé [ 1 képernyőié előtt | Gazdag, érdekes programokban dús hét van mögöttünk, eredeti tévé játékból is két bemutató esett október utolsó előtti hetére: csütörtök este a Levelek a zárdából, a Kaffka Margit novellái alapján készült Eszitedgályos-filmi vasárnap este pedig a Premierben Kiss Irén drámája, az Álmodtam egy várost a televízió 2-es csatornáján. Mindkét munka igényes és színvonalas. Bemutatók A Levelek nemcsak azért érdemel figyelmet, mert egy nagyszerű író, az immáron klasszikus Kaffka finom és pontos ábrázolásmódjából ad ízelítőt — a fiatal lány illetve lányok öntudatra ébredésében remekül ragadja meg a női egyenjogúság feszítő problémáit — hanem mert a tévéjáték rendezője és egyben forgatókönyvírója érzékletesen fejezi ki a maga személyes vallomását is az érzelmek egyenjogúságáról. És mindezt ezúttal a legegyszerűbb eszközökkel teszi, tőle szokatlanul puritán módon. A kifejező közelképek nyelvén „mondja el” e különös drámát, mely látszólag közel áll az epikához, de valójában a zajló, háborgó lélek lenyomata. Minden idegszálával arra törekszik, hogy behatoljon kamerájával a zárdából leveleket írogató leány lelkivilágába. Talán nem érdektelen megjegyezni. hogy kitűnő színészi teljesítményekkel találkozunk, s közöttük üdvözölhetjük Csömör Csilla játékát is, ő alakítja A veszedelem című részben az egyik zárdái növendéket, ő, aki jászsági születésű, Berényben volt gimnazista és az új, fiatal színésznemzedék egyik ígéretes tagja. Játéka végtelenül eleven és friss. Izgalmasnak mondható a vasárnap esti bemutató is, amelyben egy fiatal, a világban helyét nem találó értelmiségivel ismerkedhettünk meg, akihez menekültként Erdélyből érkezik egy vendég, méghozzá egy szép hölgy, aki hazát vesztett ugyan, de a hitét nem vesztette el. Azzal a céllal érkezik, hogy a férfi úgynevezett papíron kötött házassággal szentesíti majd magyarországi tartózkodását. Furcsa helyzet, érdekes szituáció: egy magános férfi házába betoppan egy idegen nő, s elkezdődik egy különös dráma. Két különböző felfogású ember ütközik meg egymással, a kiábrándult Sándor — házasságai tönkrementek, munkája nem elégíti ki, vigasztalótársa az ital — és egy másik, Niko. akinek még van bizodalma a világban, pedig a sors alaposan próbára tette optimizmusát. Két ember vív harcot egymással, majd egymásért. Mert a drámai hangvételű vitában kiderül, a hamis pózok, á megtévesztő álorca mögött az elvetemült értelmiségi is, azaz Sándor vágyik valami tisztára és szépre, valami biztonságosra. Borongósnak érzi ugyan mindiga világot, de valójában ő is tiszta kék égről álmodik. Egy férfit ismerünk meg benne, aki saját romjain üldögél és keserűen filozofál groteszk pózokba rejtve kétségbeesését. Omladékok vagyunk mi, mindanynyian — fakad ki a beszélgetés egyik pillanatában. De vajon van-e valamiféle kiút ebből a lelki „rothadásból”, melynek többféle oka, többféle gyökere van — bonyolult gubanc. Kibújni belőle nehéz és összetett feladat. De lehetséges, mondja a dráma, s ezért bár a kép, amelyet fest, meglehetősen lesújtó. meghagyja 'még az utat vesztett értel'miségi számára is az új út keresésének reményét. S 'ezt a reményt a szép Niko hozza el, testesíti meg, aki biztos abban, „mindenkinek van baltája ahhoz, hogy olyan hidat ácsoljon, amelyen elrontott életéből is átjuthat egy másik világba”, mégha ez a híd olykor csupáncsak egy gerendányi is. Talán így leegyszerűsítetten elmesélve a képlet sematikusnak tűnhet, de aki 'látta Szakácsi Sándor — ő a férfi — erőtől duzzadó játékát, s Ivancsics Ilona színes és finom alakítását, az igazolhatja: nem hiányzott ebből a drámából a lélekábrázolás gazdagsága, az érzelmek széles skáláján mozgott a játék; Valló Péter rendezése példás mind a részletek kidolgozásában, mind az egész nagyvonalú megteremtésében. Szobor-sors A bemutató után egy kü lönös hangulatú, művészi tárgyú műsorról, mely azonban csak annyiban művészi, hogy amiről szó esik benne, az egy szoboregyüttes, Horvai Kossuthszobra, mely hajdan az Országház előtti téren állott. de mert Rákosiék idejében túlságosan pesszimistának ítéltetett, ezért otrombán - eltávolították. Szerencsére hosszú hányattatások után végül a dombó váriak fogták fel, s -helyezték el városuk parkjában, s azóta is ott állnak a szobor alakjai mint „hatalmas kőkisértetek”. Igaz tartalma azonban ennek a riportfilmnek politikai, de legalábbis művészetpoliiti'kai. Makovecz Imre, a neves építész ugyanis kemény szavakkal vádolta és teljesen jogosan azt a szemléletet, amely minthogy az életben is csupán a derűset követelte meg. a művészeten is ezt az olcsó derűlátást kérte számon. Horvai kőfigurái nem sugároztak elegendő derűt, tehát távozniok kellett. Makovecz „visszajáró kísérteteknek” nevezi őket, s valóban azok, egy eléggé el nem ítélhető felfogásra, gondolkodásmódra figyelmeztetnek, amitől isten óvjon bennünket — hogy újra megjelenjen. Makovecz keményen de igazul fogalmazott, amikor a szobrok sorsáról szólva valójában az emberi ostobaságot, balgaságot vette célba. Keményen, igazul és magyarul, azaz szépen. Annak a művésznek a türelmetlensége tör ki -belőle, aki nem tudja elviselni, hogy egy alkotást — lehet az szobor is, mint ezúttal — ne művészi értékei szerint becsüljenek, hanem a mindenkori napi politika ingatag szempontjainak vessenek alá. Lám, nemcsak a könyveknek a szobroknak is meglehet a sorsuk! Meghosszabbítva a film gondolatait, az is felmerülhet bennünk: és mi történjék azokkal a munkákkal, amelyek éppen az értékek mérlegén minősülnek súlytalanná akár kőből faragták, akár bronzból öntötték őket? Mint például a mi szolnoki Kossuth-tér,i ökölbeszorított kezű emberünk, azaz szobrunk, amely láthatóan magán viseli a megrendelés korának sematikus jegyeit. Vajon az ő sorsa mi lesz? — kérdezhetnénk Makovecz Imrével, ugyanis ahogy hírlik maga az alkotó is úgy elszomorodott felállított szobrának láttán, — hogy azóta egyszerűen nem mintáz emberalakot. Ami pedig a riportfiira alapötletét illeti, erre akár egy sorozat is ráépülhetne. Valkó Mihály Amerikában sikerkönyv volt Hazatér a Kisbojtár Hat évtizedes külföldi bolyongása után hazatér a Kisbojtár. Finta Sándor itthon már-már elfelejtett remekműve, amelyben fiatalkori pásztorélményeit írta le rendkívüli eredetiséggel. Az Amerikába kivándorolt s szobrászként világhírnevet szerzett művész gyermekéveit a Túiikeve melletti Egrespusztán töltötte mint pásztor mellett ügyködő bojtárlegény. A puszta növény- és állatvilágát, egy tizenéves fiúcska mindennapi kalandjait bemutató történetet — noha honi földön játszódik — Finta Sándor már Amerikában írta felnőttként angol nyelven. Elsőként a Target című amerikai ifjúsági lap közölte folytatásokban, s miután a bojtársztori gyorsan közkedveltté vált a New York-i Harper és Brothers Kiadó 1932-ben könyvalakbt.n is megjelentette. Magyar nyelvű változata az Amerikai Magyar Református Egyesület jóvoltából született 1940-ben, s a kun pásztorvilág ízes beszédét jól tükröző fordítást Daróczy Sándor főesperes végezte. Az élvezetes elbeszélés közkinccsé tételére most a túrkevei Finta Baráti Kör kezdeményezésére az R— forma Kiadói Kft. vállalkozott. Az 1940-es kiadás alapján készülő könyv szövege párhuzamosan olvasható angolul és magyarul. A tengerentúlról hazaérkezett Kisbojtár immár magyar kiadásban várhatóan karácsonyra kerül a könyvesboltokba. Meghitt, bensőséges születésnap 30 éves az Áfész-pávakör A hétvégén családias körülmények között ünnepelte megalakulásának e szép évfordulóját a Jászszentandrás szeretett, köztiszteletben álló és már szűkebb hazája határain túl is ismert együttese, valamint annak fáradhatatlan alapítója és vezetője, Kunráth Sándor. A jubileumi hangversenyen jó hangulatban ünnepelt a dalosokkal együtt Jászszentandrás apraja-nagyja. A pávakör történetét, a harminc év eseményeit Kunráth Sándor és a dalosok segítenek összegyűjteni. A jelenleg 33 tagot számláló együttes 1959-ben alakult, mint menyecskekórus, s a közösség megtartó erejét mi sem jellemezhetné jobban, mint hogy az alapítók közül tizenegyen ma is tagjai a pávakörnek. Az alapító tagok egyikét, Kóczián Jánosnét az a megtiszteltetés érte, hogy éneklését Kodály Zoltán is meghallgatta. Tíz év elteltével azonban férfiak megsokallták a menyecskék sikereit, s néhányan a jótorkúak közül felvételüket kérték a pávakör tagjai közé — s ettől kezdve majdnem, hogy „családi vállalkozásként” működik az együttes, hiszen több házaspár választotta igényes szórakozásként a közös éneklést. Az együttest szívesen ajánljuk példaként azoknak, akik közösséget szeretnének teremteni. Ez a pávakör ugyanis a zene szere tétén és művelésén túl sok szép szokást ala- . kitett ki az együtt töltött évek során. Minden évben két alkalommal klubnapot tartanak, amely afféle családi ünnep is egyúttal. Felújították és húsz éve minden évben megrendezik a Házasok bálját, mely Jászszentandráson igen nagy népszerűségnek örvend. Minden évben kirándulnak valahová, idén Bécsben jártak — és ha már úgyis ott voltak, éneklésükkel megörvendeztették a járókelőket. Szép kötelességüknek tekintik az elhunyt társaikról való megemlékezést, így történt ez legutóbb szombaton is, amikor közösen megkoszorúzták sírjaikat. Az utánpótlásra is gondjuk van: az általános iskolában ifjú pávakörösök tanulják a közös éneklést azzal a céllal, hogy majdan az együttes tagjaivá cseperedhessenek. Az együttes szívesen népszerűsíti külföldön is szűkebb hazája népdalkincsét, ezért kapcsolatot épített ki a szlovákiai Pelsőc énekkarával, cserehangversenyeket adnak egymásnak. A kitartó és örömmel végzett munka elnyerte méltó jutalmát: az együttes sok szép „trófeával” büszkélkedhet. Többször nyerték el szerepléseikkel az országos kiváló minősítést és kaptak nívódíjat éneklésükért. A Szocialista Kultúráért kitüntetést két alkalommal is kiérdemelték. Történetük jelentős állomásának tekintik, hogy már működésük tizedik évében — a salgótarjáni szövetkezeti napok alkalmával — a tévé rögzítette, majd közvetítette műsorukat, melynek témája a Pendzsom: egy közösségükbeli néphagyomány általuk gyűjtött és feldolgozott előadása volt. Itt említjük meg, hogy műsorukat előszeretettel állítják össze helyi gyűjtésű népdalokból, ezek a csokrok népszerűek és közkedveltek. Ilyen összeállítás például a Katonadalok, melyet bevonuláskor a MR Szolnoki Stúdiója közvetít, vagy a Szentandrási lakodalmas, melyet ma is gyakran énekelnek esküvőkön. A születésnapi hangversenyen a pávakör létrejöttét kezdeményező és anyagi támogatásáról gondoskodó áfész képviselői gazdag ajándékkal halmozták el az együttest és a dalosokat egyaránt. A pávakör immár harmadszor kapta meg a Szocialista Kultúráért kitüntetést. Az együttes és vezetője elnyerte a Jászszentandrás Községért megtisztelő címet, melyet Kiss István tanácselnök nyújtott át. Kunráth Sándor megkapta az áfész Kiváló Társadalmi Munkáért járó kitüntetését, a Társadalmi munkáért járó oklevelek különböző fokozatait vehették át. A Kóta országos elnökségének oklevelét a megyei elnökhelyettes, Bishof László nyújtotta át a karnagynak. Az évforduló alkalmából rendezett hangversenyen az ünnepeltek mellett a köszöntésükre érkezett vendégegyüttesek: a Bishof László vezette törökszentmiklósi Béke Tsz népdalköre, a besenyszögi takarékszövetkezet pávaköre Penczler Sándorné vezetésével és a jászapáti Velemi Tsz pávaköre, karnagyuk Árky Koméi — adtak nagysikerű műsort. Szathmáry Judit A program kulcsszavai Az értékek őrzése és fejlesztése — Dr. Nagy Józsefet választották főigazgatóvá Jászberényben Az idei tanévtől új főigazgató irányítja a Jászberényi Tanítóképző Főiskolát. Az oktatói kar elfogadta dr. Nagy József főigazgatóhelyettes, a nyelvi és irodalmi tanszék vezetője pályázatát s megválasztotta főigazgatónak. Dr. Nagy Józsefet aligha kell bemutatni a szakmának, de bizonyosan másoknak is ismerősként cseng a neve a közéletből, vagy ha máshonnan nem, a kisdiákok tankönyvéből. Több mint két évtizede tanít a főiskolán, s több tucat tanulmánya, segédkönyve révén az anyanyelvi nevelés egyik szaktekintélyének számít. Azok közé az oktatók közé tartozik, akiknek nagy szerepük van abban, hogy a főiskola rangot vívott ki magának a hazai tanítóképzésben. S nemcsak mint oktatónak, hanem mint főigazgató-helyettesnek is része van abban, hogy az iskola talán legvirágzóbb korát éli. Még ilyen esetekben sem vonzó mostanában azonban a vezetői állás. Miért pályázott mégis? — kérdezem a főigazgatótól. — A főiskola eddigi értékeit szem előtt tartva úgy éreztem, hogy az lesz a legjobb megoldás, ha az intézmény oktatói karából választódik ki áz új főigazgató. S mivel munkatársaim is biztattak, a pályázat mellett döntöttem. A programot mindenki megismerhette, s hogy megválasztottak, azt is jelenti, hogy egyetértenek velem, támogatják elgondolásaimat. A programból én is kaptam egyet. Benne az értékek megőrzése, fejlesztése mellett a nyitottság, a vállalkozások ösztönzése, a minőség, az önállóság a kulcsszavak. A főiskolán folytatódik a Zsolnai József értékközvetítő, képességfejlesztő programjához a kísérleti tanítóképzés, amelyet az idei tanévtől már a sárospataki tanítóképzőben is bevezettek. Ugyancsak folytatják a tanító-népművelő és tanító-könyvtár szakos négy éves képzést. Mivel a Zsolnai-program anyanyelvi része az általános iskolák jelentős részében már meghonosodott, a harmadéves hallgatók számára is lehetővé teszik, hogy két féléven át elmélyedjenek benne. Az idei tanévtől már nem kötelező a hallgatók számára a szakkollégium, Jászberényben mégis meghirdették angolból, németből, magyar nyelv- és irodalomból, testnevelésből stb. A hallgatók néhány kivételtől eltekintve éltek is a választás lehetőségével, az alaposabb képzettség megszerzése érdekében. Az új főigazgató programja a minőséget illetően, úgv tűnik, szerencsésen találkozik a hallgatói igényekkel is. S vajon merre nyit a jövőben a főiskola? Dr. Nagy József a következőképp foglalja össze: — Nyitottá szeretném tenni az intézményt többek között a tanítói munka szakmai profiljának bővítésében, megőrizve persze alapvető kompetenciánkat. Nyitottak leszünk a regionális igényeket kielégítő speciális posztgraduális képzés előtt, szeretném bővíteni, szélesíteni az intézmény külföldi kapcsolatait, s ezzel is fokozni az idegennyelv-tanulási kedvet, s természetesen bővíteni, mélyíteni szeretném a főiskola és a város, a megye, a regió intézményeivel kialakult kapcsolatait. — Milyen anyagi feltételekkel rendelkezik az iskola? — A felsőoktatási fejlesztési alapból nyert 2,7 millió forintból alakítottuk át a könyvtárunkat, elsősorban a tanító-könyvtár szakos képzés miatt. A Zsolnai-program szerinti képzés kísérletként történik, s ennek fedezetét megkaptuk. A terveink között szerepel egy sportcsarnok létesítése a kollégium mellett s a gyakorló iskola bővítése. Hogy megtudjuk-e teremteni majd mindehhez az anyagi fedezetet, ez sok mindentől függ. Mindenesetre a jövőben is pályázunk. — Mennyi ideje marad tudományos munkára? — Jóval kevesebb, mint eddig, hiszen a tanszéket is vezetem. Igyekszem azonban az utánpótlásról gondoskodni. Ehhez kapcsolódik a programomnak az a pontja, hogy ösztönzők, támogatok minden, a főiskola érdekeit és az oktatás szakmai fejlődését szolgáló elgondolást. Ha kevesebb is, de azért marad időm kutatásra is. A gyakorló iskola néhány szakvezető tanárával a közelmúltban fejeztünk be a második osztályban tanítók számára egv kézikönyvet, amelyet a Tankönyvkiadó ad ki. Folytatom a beszédkutatatást. amelynek részeredményeiről a közeljövőben adok közre egy tanulmányt. T. G. Díjnyertes történeti munkák Az idén is meghirdették a megyei új és legújabbkori történeti pályázatot, amelyre ezúttal is igen magas színvonalú tanulmányokat küldtek el az alkotók. A felnőtt egyéni kategória különdíját dr. Tolnay Gábor (Mezőtúr) kapta. A mezőgazdasági termelés Jász- Nagykun-Szolnok vármegyében a két világháború között a Tiszántúli Mezőgazdasági Kamara támogatásával című tanulmányáért. Kiemelt első díjjal jutalmazták Kézsmárki Zoltán (Fegyvernek) A második világháború fegyverneki áldozatairól írt dolgozatát. Első díjat ketten vehettek át. Győri József (Túrkeve) a város gazdaságföldrajzi változásainak fő irányai 1950-től napjainkig, valamint Rusvay Lajos (Jászalsószentgyörgy) A jászkunok Magyarországon című tanulmányáért. Az ifjúsági egyéni kategóriában Tapasztó Szabolcs, a kisújszállási gimnázium diákja kapott első díjat a Nagykun Sport Liga történetét bemutató munkájára. Csak el ne vesszen! Nem szeretném elveszíteni a tegnapi újságot. Mi idézné hitelesebben a múltat, ha nem a sajtó? Pártértekezlet, kibontakozási program, reform, rendszerváltás. Beszédesebb lett az ólomnyomású tanú. Ki tudja, évtizedek múltán melyik szám lesz az értékesebb? A keddi címoldal öles betűin bizonyára megakad majd a szem: Magyarország Köztársaság. Nem szeretném, ha elkallódna foghíjas gyűjteményem, de előfordulhat. Sebai. gondolom magamban, akkor is lesz könyvtár, s lesz hírlanolvasó. Tíz-húszharminc év múlva még egyszer neve nem kell kutatási enoedélvt kérni, hogy belenézhessek korunk tükreibe? (sz)
