Néplap, 1989. október (40. évfolyam, 233-259. szám)
1989-10-25 / 254. szám
1989. OKTÓBER 25. jjfepuu> Az MDF országos értekezlete után Helyi programok készülnek Cél: jó eredmény a választásokon Mecénások kerestetnek Ha egy bank és egy főiskola összefog... A hét végén volt a Magyar Demokrata Fórum második országos tanácskozása Budapesten. A háromnapos fórum eseményeiről lapunk is bő terjedelemben tájékoztatta olvasóit. A tanácskozás befejeztével megkértük Tóth Istvánt, az MDF országos választmányának tagját, a szolnoki szervezet ügyvezető elnökét — a fórum egyik résztvevőjét; —, összegezze az országos tanácskozás tapasztalatait és vázolja annak helyi konzekvenciáit. — Az MDF második országos tanácskozásán 640 küldött vett részt az országban működő szervezetek képviseletében — mondja Tóth István. — A meghívottakkal, a sajtó képviselőivel együtt mintegy 800 fő volt jelen. A szolnoki szervezetből hatan vettünk részt a tanácskozáson. Egyébként harminc tag után lehetett egy küldöttet. A küldötteket városi közgyűlésen, a lehető legnagyobb mértékű demokratizmus biztosításával választotta ki a szervezet. — Köztudott — folytatja a szolnoki szervezet elnöke — hogy a hétvégi összejövetel már a második országos tanácskozása volt az MDF-nek.A két fórumot öszszehasonlítva lényeges különbségeket lehetett tapasztalni. Az első a formálódás jegyében zajlott le, heves viták közepette, sok tekintetben zavaros módon. A mostani egészen más volt: az egység, a lelkesültség gyűlésének nevezhető. Nem a múltba történő visszatekintés volt a szándék— bár nyilvánvalóan arról is volt szó —, hanem a mai helyzet felmérése és a jövő teNemrégiben futótűzként terjedt el Szolnokon a hír, hogy hamarosan úi színfolttal gazdagodik a megyeszékhely egyik csöppet sem elhanyagolható szolgáltatásának palettája. Nevezetesen arról van szó, hogy napokon belül a Fővárosi Autótaxi Vállalat személygépkocsijai is megjelennek a város utcáin, bővítve az amúgy sem szegényes kínálatot. Vajon igaz-e a hír, s ha igen, mi indokolja, hogy egy alapvetően a budapesti közlekedés segítésére életre hívott vállalat, most vidékre is kiterjeszti csápjait? Egyebek közt ezt kérdezők Both Gyulától, a Fővárosi Autótaxi Vállalat forgalmi osztályvezető-helyettesétől. — A hír igaz — kezdte válaszát a szakember —, ám nem kell ezen csodálkozni, hisz cégünk jóllehet 75 esztendeje dolgozik a fővárosban, de három éve már az ország több vidéki településén — így például Ozdon, Nyíregyházán, Sárospatakon, Sátoraljaújhelyen, Miskolcon és Debrecenben — is futnak autóink. — Hogy sikerült megvetni lábukat vidéken is? — Ennek alapvetően két oka volt. Egyrészt több hegyen a Volán vállalatok megszüntették ezt a tevékenységet. mivel nagyobb volt vele a gond. mint a haszon. A vállalatok természetesen felajánlottak a taxisoknak más1 munkát, de tudja hogy van ez: aki 30 éven át a taxi Jolánja mögött ült' és megszokta ezt. az életformát, nfm szívesen vág bele másendőinek számbavétele. Az alapvető cél a választásokra való felkészülés volt, annak legfontosabb elemeként a program megtárgyalása és elfogadása. Az egyéb kérdések, mint például az alapszabály módosítása, a tisztségviselők megválasztása másodrendűek voltak. Nagy előrelépés a mozgalom életében, hogy a ma legfontosabbnak tartott kérdésekre megvan az MDF válasza és konkrét elképzelése. Kialakultak a részterületek — gazdaság, kultúra stb. — programjai, amelyek néhány hét múlva állnak össze globális programmá. Azért néhány hét múlva, mert egy pár kisebb jelentőségű kérdés visszakerült a szakértők hatáskörébe végleges kidolgozásra az elhangzott vélemények alapján. Ilyen például a mezőgazdaságban a tulajdonviszonyok rendezése. — Az MDF szervezeti felépítésében nem várható változás — tájékoztat Tóth István. — Megyei szervezet nem lesz. a mozgalom alapsejtjei a területi szervezetek. Egy-egy nagyobb földrajzi egység összefogására jöttek létre körzetközpontok, például Miskolcon, Szegeden, Győrben. Feladatuk a koordinálás. Hierarchikus függőségben nincsenek velük a területi szervezetek. Szolnok megye egyébként közvetlenül Budapesthez tartozik. Visszatérve még az országos értekezlethez: a plenáris ülésen a szolnokiak nem szóltak hozzá. A szekcióüléseken viszont annál aktívabbak voltunk. Igyekeztünk mindenhol jelen lenni. A hatfős létszám folytán ez sikerült is. Azok a szervezetek voltak nehezebb helyzetben, ahonnan féle munkába. Így ezek az emberek az előbb említett városokból megkerestek bennünket, hogy tudunk-e rajtuk segíteni. Mi igent mondtunk. Ez az egyik ók, a másik pedig: miivel ez a tevékenység egy nagy Volán vállalatnál csak elenyésző hasznot hoz, a taxisok bizonytalanul érezték magukat, s nálunk kopogtattak. Nem a pénz miatt váltottak, mivel mi sem tudunk lényegesen többet fizetni, mégis jöttek. örültünk nekik, mert egyre több helyen vissza szeretnénk szerezni a taxizás becsületét. Mi ugyanis úgy látjuk, hogy az évek során eléggé szétzüllött a szakma. Mindenki abban érdekelt, hogy minél rövidebb idő alatt minél nagyobb bevételre tegyen szert. Ezért sokan úgy dolgoznak, hogy jó előre kitapasztalják, melyek azok az időpontok, amikor viszonylag kényelmesen és gyorsan, sok pénzt lehet keresni. Miután az aznapra betervezett bevétel összejön otthagyják a drosztot, mennek haza a családjukhoz vagy a hobbira dolgozni, így aztán vannak a napnak időszakai, amikor egymásba érnek az autók, máskor meg egyet sem látni közülük. A régi taxisok — akik legalább már 20—30 éve űzik a szakmát — jól tudják, hogy ez egy , olyan szolgáltatás, amiből megélni csak úgy lehet, ha az ember a jóba is belekóstol, meg a rosszból is kiveszi a részét, mert másképp ennek a munkának éppen a szolgáltatási jellege — amiért tulajdonképpen csak egy-két fő delegálásán ra volt lehetőség. Egyébként mindenki a saját költségén utazott, étkezett. Aki kért, kapott szállást — természetesen térítés ellenében. S mit hozott az MDF- szervezetek számára az országos értekezlet? Végre adott egy konkrét, az egész közösség által elfogadott jó programot, amely irányt mutat a helyi szervezeteknek is. Ennek alapján fognak elkészülni a helyi programok. Nincsenek határidőhöz kötve, a választásokig készülnek el, hiszen a küzdőtérre csak konkrét elképzelésekkel lehet lépni. Itt már a legfontosabb célt említettem: a választásokon jó eredményt elérni, az MDF köztársasági elnökjelöltjét posztra juttatni. Különben mi már régebb óta rendelkezünk egy munkaprogrammal, amely a második országos értekezlet szellemében is alapja lehet egy részletesebb koncepciónak. A szolnoki szervezet legközelebbi terveiről is kérdeztük Tóth Istvánt, — Megpróbáljuk tagságunkat gyarapítani — válaszolja. — a tagtoborzást a Szolnok környéki településekre is kiterjesztjük. A jó tapasztalatok alapján tovább működtetjük az MDF-piacot. November 4—5 között a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban kiárusítást rendezünk az összegyűjtött használt ruhákból. Több mint tíz mázsa igen jó minőségű használt ruha gyűlt össze az akció keretében. A kiárusításból származó pénzt a szegények megsegítésére fordítjuk — élelmiszercsomag formájában. életre hívták — veszik el. Emiatt fordulhat elő az, hogy mondjuk, valamelyik nagyvárosban éjszaka egy árva taxival sem találkozik az ember. — Arról még nem beszéltünk, hogy miként kerültek Szolnokra ... — A Volán-taxisok onnan is megkerestek bennünket, mert állítólag ném érezték jól magukat a cégnél. Elkezdtük a szervezést, jó két és fél hónap alatt összejött egy harminc emberből álló gárda, akik korábban egytől egyig volánosok voltak. Ügy tervezzük, hogy november első napjaiban már megjelennek Szolnok utcáin pirosfehér kockás taxijaink. Sőt, három ember már korábban eljött a vállalattól, s így velük ezekben a napokban is találkozhatnak a járókelők, amint „Főtaxi” feliratú autóikkal az utcákat róják. Jelenleg még egy telefonos irodahelyiséget keresünk, s bízunk benne, hogy hamarosan azt is megtaláljuk. Eddig minden vidéki településen meg tudtuk vetni a lábunkat, reméljük, ez Szolnokon is sikerül, már csak azért is, mert a városban már régen ismertek vagyunk. Hisz jó pár esztendeje működik a Pelikán Szálló épületében egy irodánk^ amelyik az XX-es kocsik bérbeadásával foglalkozik. Ami pedig a tarifáinkat illeti : nos, ki kell próbálni, de annyit máris elárulhatok, hogy nem vagyunk drágábbak a többi taxinál. N. T. Az utóbbi két esztendőben ismét reflektorfénybe kerültek a régi nevén .,Közérdekű célra történő kötelezettség vállalások”, vagyis — most már nyugodtan leírhatjuk, kimondhatjuk, hisz 1987 szeptember elsejétől visszanyerték létjogosultságukat — az alapítványok. Persze annak előtte is sokan — főleg a tehetősebbek — segítették anyagilag a kulturális élet, az egészségügy munkáját, csakháta széles közvélemény kizárásával történt mindez. Pedig egy alapítvány működéséhez két szempontból is nélkülözhetetlen a nyíltság. Egyrészt azért, mert a társadalomnak joga van tudni arról, hogy kit vagy kiket és milyen meggondolásból részesít az adott alapítvány támogatásban, másrészt pedig lehetőséget kell adni az embereknek. szervezeteknek arra is, hogy csatlakozihassanak azokhoz az alapítványokhoz, amelyeknek céljaival és elgondolásaival egyetértenek. Jórészt tehetséges diákokat, életrevaló találmányokat, külföldi tanulmányutakat, nagyszerű felfedezéseket támogatnak a már eddig lajstromba vett alapítványok. Ebbe a sorba illik bele az is, amiről a minap olvastam. Kezembe került ugyanis egy felhívás, mely szerint a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskola Szolnoki Tagozata alapítványt szervez, amely a „Korszerű kereskedelemért” címet viseli. Most a legkézenfekvőbb és legkényelmesebb megoldás az lenne, 'ha ide ^másolnám, hogy mi ennek a célja, miért döntöttek a létrehozása mellett, ám mégis jobb, ha az érdekeltek beszélnek erről. — Tulajdonképpen mi már régen hiányát érezzük annak — kezdte Bagi Károlyné dr., a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskola Szolnoki Tagozatának igazgatója, —. hogy oktatóinknak fikarcnyi lehetőségük sincs arra, hogy ne csak a szakkönyvekből, különféle tanulmányokból merítsék ismereteiket, hanem menjenek, lássanak világot és személyes tapasztalataikat hasznosítsák és építsék be oktatói munkájukba. Erre nekünk egy fillér sem áll rendelkezésünkre. Jóllehet cserekapcsolataink révén — ami elsősorban a budapesti főiskolának köszönhető — eljutottak tanáraink a fejlett piacgazdasággal rendelkező országok egyikébe-másikába, így például az NSZK-ba és Franciaországba. Ám ez ma már kevés, s így sokáig törtük a fejünket, hogy honnan lehetne pénzt szerezni a külföldi tanulmányutakra, a nyelvtanulásra, konferenciák, céltanfolyamok, továbbképzések szervezésére, tanulmányok, kiadványok, ösztöndíjak finanszírozására és mindarra, ami a korszerű oktatói munkát segítheti. Űjabban hallottuk, hogy sok alapítványt hívtak életre. s feltűnt, hogy ezekhez jelentősen hozzájárult az Országos Kereskedelmi és Hitelbank is. Ezért örültünk, amikor az OKHB szolnoki igazgatója nemrégiben megkeresett bennünket, s elmondta, hogy a vállalkozásokra, az önálló üzletnyitásra és az ehhez szükséges pénzügyi döntésekre képes, felsőfokú kereskedelmi szakemberek képzésének támogatására létre akarnak hozni egy alapítványt. Szerencsésen találkozott a két elképzelés, amit tett követett, hisz már alá is írtuk a szerződéseket. — Nekünk ebben az esetben az volt az elgondolásunk — mondta Mrena István, az Országos Kereskedelmi és Hitelbank szolnoki igazgatója —, hogy jövőbeni ügyfeleink jelentős részét éppen a kis. valamint a ’középvállalkozások kategóriájába tartozó és kereskedelmi tevékenységet folytató üzletemberek teszik majd ki. A Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskola Szolnoki Tagozatán végzettek néhány év múlva akár a mi bankunk üzletfelei is lehetnek. Ezért volt egy olyan elképzelésünk, hogy nem lehet elég korán kezdeni jövőbeni partnereink felkészítését, s belevágtunk. Egyébként is az OKHB vállalkozásélénkítő politikájába mindez belefér, hisz lehetőségünk van arra, hogy a nálunk elhelyezett forintokat viszonylag nagy — 20 százaléknál magasabb — kamattal tudjuk honorálni, arról már nem is beszélve, hogy ezeket a pénzeket megforgatjuk. Tehát, mi szívesen foglalkozunk az alapítványok kezelésével, mert ennek lényege pontosan az, hogy csak az elhelyezett összegek kamata, hozadéka használható fel évente, amiből az is következik, hogy az alaptőke a továbbiakban bankunk pénzügyi forrásaként szerepel. Többek között ezért szerettük volna ezt a folyamatot úgy is ösztönözni, hogy mi magunk is kezdeményezzük egy alapítvány létrehozását. Nos, ez megtörtént, amihez 2 millió forinttal járultunk hozzá. Reméltük, reméljük, sőt bízunk benne, hogy mások is csatlakoznak ehhez, már csak azért is, mert valóban közérdekű dologról van szó, s így az erre szánt összegek adókedvezményt élveznek. Ügy néz ki, hogy elgondolásunk jó, mivel eddig 3 rnillió forint összejött, de ennél többre számítunk, mert sok kereskedelmi vállalat, szövetkezet jelezte, hogy csatlakozni kíván ehhez az alapítványhoz, s magánemberek jelentkezését is várjuk. Mondhatnánk úgy is, hogy mecénások kerestetnek. Most itt az írás vége felé akár föl is sorolhatnánk, hogy eddig kik és milyen összegei „szálltak be” az alapítványba, de úgy hiszem, hogy nem ez a lényege, hanem az a cél, amiért az egészet tulajdonképpen életre hívták. Azért is így gondolom — noha nem vagyok híve a sánta hasonlatoknak — , mert ilyen alapon például az Eötvös-féle világhírű torziós inga bátran viselhetné akár a Semsey-ínga nevet is. Olvastam ugyanis valahol, hogy Semsey Andor földbirtokos bérbe adta földjeit és az így befolyt jövedelemből fizette Eötvös kísérleteit, melyet az akkori kormány, meg az Akadémia pénz híján nem tudott támogatni. Hiába, az élet így vagy úgy, de mégis kísértetiesen ismétli önmagát... Nagy Tibor Tegnap délelőtt dr. Urbán Mária városi főorvos, a városi tanács vb egészségügyi osztályának vezetője átadta Szandaszőlősön a város hatodik1,idősek klubját. A klub reggel 7 órától délután 4-ig nyúit teljes ellátást a tagság soraiba belépő húsz idős embernek. A háromtagú személyzet mellett (egy vezetőnő, egy gondozónő és egy technikai dolgozó), a hetente egy alkalommal itt rendelő orvos is segíti az idős emberek gondozását. Maga az épület nagyon szép, otthonos. A városi tanács 3 millió forintból egy kertes, családi házat vett és alakított át a klub céljaira. A földszinten ebédlő, fürdőszoba, melegítőkonyha, társalgók és pihenőszobák, biztosítják a teljes kényelmet, míg az emeleten van az orvosi rendelő és a gondozónők irodái. Mindehhez egy kellemes udvar társul, ahol, aki ha kedvet és erőt érez, kertészkedhet, barkácsolhat. Az a húsz ember tagdíjat természetesen nem fizet, mindössze az étkezéshez kell némileg hozzájárulniuk jövedelmük arányában. (k. sz.) B. I. Novembertől piros-fehér kockás autók a megyeszékhelYen A Főtaxi betör Szolnokra
