Néplap, 1989. október (40. évfolyam, 233-259. szám)
1989-10-24 / 253. szám
Néplap 1989. OKTÓBER 24. Ünnepek — 33 év múltán — Október 23-án Budapesten és a megyében (Folytatás az 1. oldalról) poraira egyévi kutatás után a 245-ös parcellában leltek rá. A budapesti megemlékezés első színhelyén, a Corvin közben több ezren gyűltek össze. A Himnusz eléneklése után a józsefvárosi ellenzéki kerekasztal nevében Ruttkay Levente egyebek közt arról szólt, hogy harminchárom éve itt sokan meglátták a jövőt, az emberek nemcsak a tankok torkolattüzét, a halottakat és a sebesülteket látták, hanem a szabad Magyarország felragyogását is. Ezt követően Szalai Róbert, a Politikai Foglyok Országos Szövetsége nevében szólt. A Kilián laktanyánál már több mint tízezren voltak jelen, amikor Maiéter Pál rendelő népellenes parancsra, s átállt a felkelők oldalára. Ezt követően a tömeg a Magyar Rádió elnöke többek vonult, ahol az intézmény és a józsefvárosi ellenzéki kerekasztal közös emléktábláját avatták fel. Raj Tamás, a józsefvárosi ellenzéki kerekasztal nevében azt hangsúlyozta, hogy 1989 soha nem lett volna 1956 nélkül. Hajdú István, a Magyar Rádió elnöke többek között arról beszélt, hogy a Rádió feladata a nemzet sokszólamú hangjának hiteles közvetítése. A korszerű nemzeti rádió egyetlen cenzora csak a lelkiismeret lehet: igazmondó, szabad Magyar Rádióra van szükség. Mintegy másfél-kétezer ünneplő gyülekezet a MűElső ízben emlékeztek meg legálisan a fővárosban és az országban az 1956-os népfelkelésről. Az Október 23-a Bizottság szervezte budapesti rendezvények a harminchárom évvel ezelőtti helyszíneken zajlottak le. Felvételünk: a budapesti megemlékezés első színhelyén, a Corvin közben készült özvegye, Gyenes Judit felavatta az épület falán elhelyezett emléktáblát, amelyet az 1956-os forradalom és szabadságharc mártírjai és névtelen hősei emlékére a józsefvárosi és a ferencvárosi ellenzéki kerékasztal készíttetett el. Maiéter Pál özvegye 1956-ot a XX. századi magyar történelem legigazabb szabadságharcának minősítette. Hangsúlyozta, hogy ma türelemmel, okos politikával lehet csak kivívni a szabad, független és demokratikus Magyarország megteremtését. Kis Gyula a ferencvárosi ellenzéki kerekasztal nevében idézte fel a Corvin-köziek és a Kilián laktanyában lévők összefogását. Márton András, aki 1956- ban a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia ezredese volt. egyebek közt arról szólt, hogy Maiéter Pál ezredes elsőként mondott nemet a laktanya és a Corvin közi bázis megsemmisítését elszaki Egyetem központi épülete előtt, ahol 1956 októberében az emlékezetes 16 pont követeléseit fogalmazták meg az egyetemisták. A műegyetemi megemlékezés első szónoka Marián István volt. aki a 33 évvel ezelőtti napokban a katonai tanszék vezetőjeként egyetemi professzorként tanítványai oldalán részt vett a népfelkelésben. Mécs Imre — 1956 októberében maga is műegyetemi hallgató és a Nemzetőrség szervezője — beszédéiben megemlékezett mindazokról, akik a harcokban estek el vagy a megtorlások áldozataiként vesztették életüket, majd kiemelte: a jelenlegi forradalmi átalakulás során vér nélkül teljesülnek 1956 követélései. Waohsler Tamás a FIDESZ képviseletében a felkelésben részt vevő egyetemisták és a mai politizáló ifjúság és a fiatal demokraták között vont párhuzamot. Egy mondat a zsarnokságról Ezt követően az ünneplő tömeg az ugyancsak 1956 napjait idéző középen kivágott, illetve Kossuth címerrel díszített zászlókkal és transzparensekkel a Bem térre vonult. Itt elsőként Sebestyén László, az 1956 októberében újjászervezett Petőfi Párt vezetőségi tagja szólt a teret egészen a Duna partig benépesítő tömeghez. Viktor Vorosinszki — 1956-ban lengyel tudósítója az eseményeknek — a Szolidaritás és személyesen Lech Walesa üdvözletét tolmácsolta. Für Lajos, a Magyar Demokrata Fórum köztársaságielnök-jelölt je felelevenítve a 12 nap történetét, rámutatott: e 12nap elegendő volt arra, hogy megteremtődjenek egy demokratikus társadalom keretei. A Hősök terén délután fél négykor kezdődött meg az Október 23-a Bizottság koszorúzási ünnepsége. A Himnusz eléneklését követően először Király Béla, az 1956-os nemzetőrség parancsnoka. Maiéter Pál özvegye, Gyenes Judit és a Történelmi Igazságtétel Bizottság képviselői helyezték el a megemlékezés koszorúját a Magyar Hősök Emlékművén, amelynél a Magyar 'Néphadsereg díszzászlóalj ának két katonája állt díszőrséget. Ezt követően az Október 23-a Bizottság képvisélöi koszorúztak. A Hősök terén először Hornyák Tibor mondott beszédet, majd Zimányi Tibor arról szólt, hogy a múltért nem vezethet a bosszúállás vágya, ám aki fegyverrel akar hatalomra törni, az a jövőben rekesztessék ki a magyarságból. A beszédeket követően Bánffy György színművész olvasta föl Albert Camus, a világhírű francia író A magyarok vére című írását, majd különböző szervezetek mozgalmak, pártok képviselői újabb koszorúkat helyeztek el a Magyar Hősök Emlékművén. Az Október 23-a Bizottság ünnepségeinek különböző helyszíneiről a Parlament elé vonult a tömeg. Tíz- és tízezrek gyűltek egybe az október 23-ai rendezvénysorosat központi eseményén, a Kossuth téren. A Parlamentet nemzeti színű zászlók díszítették, középen pedig a hatalmas, Szabadság! Függetlenség! feliratú transzparens előtt tartotta egy asszony azt a középen lyukas nemzeti lobogót, amely Nagy Imre és mártírtársai június 16-i temetésén az ismeretlen forradalmár koporsóját fedte. Azon az erkélyen pedig amelyen 33 évvel ezelőtt Nagy Imre szólt a Kossuth téren egybegyűlt tömeghez, a politikus arcképét helyezték el. A Parlament főibejárata előtt pontban 6 órakor Bereczky Vilmos, a 22 ellenzéki szervezetet tömörítő Október 23-a Bizottság elnöke nyitotta meg hangsúlyozva, hogy 33 esztendő után, az újjászületett magyar köztársaság kikiáltásának napján először van alkalom október 23-a szabad megünneplésére. Illyés Gyula Egy mondata zsarnokságról című versének elhangzása után elsőként Fónay Jenő mondott beszédet. Hit egy magyar jövőben „Akkor, az újságfáklyák lángjainál Nagy Imrét követeltük a kormányba. Ma, 1956 igazságával azt követeljük, hogy a ma kihirdetett magyar köztársaság a nép boldog, független állama legyen, de ne csak papíron, hanem a valóságban is” — mondotta egyebek között. Szólt arról, hogy számára ez a nap nem ád tölj es megnyugvást, mert .hiába tűztük ki célul, hogy október 23-a a nemzeti ünnep legyen, még mindig fenntartással ellenállással kell szembenéznünk. Ök a mai napot a nemzeti megbékélés, a nemzeti emlékezés napjává minősítik” — hangoztatta, majd az októberi napokat felidézve kijelentette: „md ez a csodálatos emberáradat esküszünk, hogy október 23-a számunkra nemzeti ünnep”. Végezetül új összefogásra hívott föl. „Tanuljuk meg keserves múltunk tanulságait! Ne engedjük magunkat megosztani. Ez a mi nemzeti ünnepünk legnagyobb követelése és értékelése” — mondotta. Obersovszky Gyula, akit 1956 után halálra ítéltek majd ezt börtönbüntetésre változtatták, máig benne élő sérelmeiről beszélt a többi között arról, hogy nincs útlevele mind a mai napig, a XX. századi európa közepén. A továbbiakban kijelentette: „jóleső érzéssel tekintek moszkva felé. Szorítok Gorbacsovért, akinek végre sikerült megforgatni az áporodott légtereket. Szorítok érte és féltem. Csak illúzió addig a mi szabadságunk is, amíg Moszkva nem szabad” majd úgy fogalmazott: „Ronald Reagan kezét „visszamenőleg is” meg kell szorítania felbecsülhetetlen érdemeiért abban, hogy kezd valami dallam térülni a világra, a sorsüldözte keleti térfelekre is átható dallam.” A szónok felidézte a népfelkelés napjait, benne saját tevékenységét, ahogyan útjára indította a forradalmi ifjúság lapját az Igazságot. Krassó György közgazdász — Nagy Imre 33 évvel ezelőtti beszédét idézve — „elvtársak” megszólítással kezdte mondandóját. Majd emlékeztetett arra, hogy annak idején a mintegy 100 ezer fős tömeg „nem vagyunk elvtársak, magyarok vagyunk" kiáltással válaszolt Nagy Imre megszólítására. Az októberi napokra emlékezve Krassó György hangsúlyozta, hogy akkor elementáris erővel jutott érvényre: „a magyarságnak elege volt az önkényből, a jogtiprásból, az orosz megszállásból”. Hozzátette : a magyar nép 33 évvel ezelőtt élt a lehetőséggel, kezébe vette sorsát, s olyan tetteket vitt véghez, ami visszadta a már annyiszor lejáratott eszmébe, a szabadság, egyenlőség testvériség eszméjébe vetett hitet. Krassó György hangsúlyozta: 33 év elteltével ez a nemzet ma is változást akar, és síkraszáll a szabadságért, a függetlenségért. A szónok végezetül kijelentette hogy a jelenlegi országápítést ,,az új honfoglalást” csak 1956 eszméire lehet alapozni. Witner Mária — aki 1956 októberében a Corvin közben harcolt, majd éveket töltött börtönben — elöljáróban leszögezte: október 23-án egy spontán nemzeti forradalom tört ki hazánkban. Mint mondotta, akkor a forradalom valamennyi résztvevője tiszta szívvel hitt egy szebb magyar jövőben, s nem ők tehetnek róla. hogy ez nem valósult meg. A forradalom utáni időkre emlékezve elmondta: sokan váltak hazátlanná, sok százan estek áldozatul a megtorlásoknak. Rácz Sándor, az egykori nagyibudapesti munkástanács elnöke beszédét kezdve világraszóló ünnepnek nevezte október 23-át. Az 1956-os napok eseményeit idézve hangsúlyozta: a szovjet fegyverek illetéktelenül és jogtalanul avatkoztak be hazánk sorsába. „Az akkor leomló falak, a romok nemcsak a felkelőket temették maguk alá,. hanem egy emberidegen ideológiát is, amelyről azóta bebizonyosodott, hogy nincs helye a világban”. A Parlament előtt egybegyűlt fiatalokhoz intézve szavait a következőket mondta: a magyar jövő bennetek van, nem a nyugati és a keleti segítségben.” Végezetül leszögezte, hogy a mai napon kikiáltott magyar köztársaság tartalommal csak úgy tölthető meg, ha valóban megszületik egy szabad magyarország. A Kossuth téri megemlékezés végén két, immár dokumentum értékű írás hangzott el: Bibó István egykori államminiszter november 4-ei kiáltványa, illetve Kosa Pálnak, az újpesti forradalmi bizottság vezetőjének kivégzése előtt a siralomháaban papírra vetett sorai. Az október 23-ai emlékező rendezvénysorozat központi eseménye a Szózat közös eléneklésével zárult. A Kisgazdapárt megemlékezése Mezőtúron Emléktábla a jászberényi tanács falán A Kisgazdapárt mezőtúri szervezete az 1956. október 23-i eseményekről tartott megemlékezést Munkácsy Mihály úti székházában a kora esti óráikban. Tolnai Sándor, a Kisgazdapárt mezőtúri szervezetének titkára a 33 évvel ezelőtti eseményeikről szólott, ezután Bodorik Sándor, a 301-es parcella mezőtúri áldozatára, Bosnyák Gáborra emlékezett; „Fegyverét soha nem használta, azt mondta, rossz a puskája, 1956-ban munkába menet megállították, akarata ellenére fegyvert adtak a kezébe. 1957- ben letartóztatták, majd nyílt tárgyaláson 20 évet kapott — súlyosbítás után. 1958. április 24-ém felakasztottak. Védőügyvédje a Tüzápre került mázsásnak.” Ezekután Kun Imre nyugdíjas emlékezett vissza a budapesti október 23-i eseményekre, amelyeken, mint egyetemista vett részt: „Fegyelmezetten nyolcas sorokban. kart — a karba öltve vonultunk békésen a Parlament elé. Veres Péter szavai őszinte szándékúak voltak, Sinkovits Imre szavalata megpezsdítette a magyar vért. A villanyt eloltották, a százezres tömeg a Szabad Nép különszámát gyújtotta meg fáklyaként.” Majd a mezőtúri eseményeket. többek között a Fő téri szobordöntést idézték fel a résztvevők. Jászberényben tegnap nemzeti zászlókkal lobogózták fel a középületeket. A városban működő három ellenzéki párt szervezetei együttesen emlékeztek meg október 23-ról: reggel fél nyóldkor a Nagytemplomban misét mondtak, délután fél ötkor pedig emléktáblát lepleztek le a városi tanács épületénél. Az MSZP Táncsics Mihály úti széikházában délután Stanbeisky Éva, a párttörténeti intézet munkatársa tartott élőadást ’56- ról, majd a résztvevők is átvonultak az ellenzéki pártok rendezvényére. A városi tanács épülete előtt az úttörőzenekar kíséretében (a közúti forgalomtól zavarva!) felhangzott a Himnusz, majd a szürkületben Bathó Péter, a Kisgazdapárt képviselője nyitotta meg az ünnepséget. A Kisgazdapárt nevében Szigeti István mondott emlékbeszédet, majd dr. Kis Zoltán, az SZDSZ helyi szervezetének ügyvivője szólt a 250—300 ünneplőhöz. A szónokok felidézték a 33 évvel ezelőtt Jászberényben zajlott eseményeket, keményen elítélte a megtorlásokat, az MSZMP válságot előidéző politikáját, és felhasználta az alkalmat az ellenzéki pártok programjának ismertetésére. A mikrofonhoz lépett Somogyi Jenő is, aki századosként a Jászberényi Forradalmi Katona Tanács elnöke volt. Az 1956. októberi forradalom és népfelkelés jászberényi áldozatainak emlékére elhelyezett táblát Molnár István, a Kisgazdapárt helyi szervezetének ügyvezető elnöke, az egykori forradalmi tanács tagja leplezte le. Magyar Köztársaság Külföldi állásfoglalások, sajtóvisszhangok „Történelmi nap ez Magyarország számára, amikor független köztársasággá nyilvánítja magát, mégpedig különösen alkalmas időpontban, a népfelkelés 33. évfordulóján. Gratulálunk a Magyar Köztársaságnak és népének” — hangzott hétfőn az amerikai külügyminiszérium állásfoglalása. A nyugatnémet CDU-CSU parlamenti frakciója szívélyes üdvözletét küldte Magyarországnak a köztársaság kikiáltása alkalmából. A frakció szóvivője annak a véleményének adott hangot, hogy a lépéssel a reformfolyamat visszafordíthatatlanná vált. A Vatikáni Rádió is üdvözölte a történelmi eseményt. „Az egész nép hitének köszönhetően új út nyílik meg Magyarország előtt, amely most teszi meg az első határozott lépéseket annak érdekében, hogy új arculatot nyerjen” — hangsúlyozta a kommentátor. A nagy francia rádió- és televíziós állomások szinte óráról órára nyomon követték a budapesti eseményeket. Négy televíziós állomás híradója rövid történeti áttekintést is adott, felelevenítve az 1956-os eseményeket. Minden jelentés kiemelte, hogy a köztársaság kikiáltása egybeesett 1956. október 23-ánaJk évfordulójával. A Deutschlandfunk, az NSZK országos és nemzetközi tájékoztató rádióállomása hétfő déli híradójában közvetítette Szűrös Mátyás szavait, amelyékkel kikiáltotta a Magyar Köztársaságot. A rádió budapesti tudósítója megállapította, hogy mind az államforma kihirdetése, mind pedig az 1956-os népfelkelés napjára való megemlékezés szerepet játszott aZ ünnepség megrendezésében. Mint Baracs Dénes, az MTI brüsszeli tudósítója írja, a magyarországi fejleményekről beszámolva bizonyos aggodalom is érezhető a hétfői Le Soirban. A lap szerint Budapesten mindenki kezdi szükségét érezni egy lélegzetvételnyi szünetnek: jelképes történelmi dátumok és választások közeledése közepette az ország néha azt a benyomást kelti, hogy „megvadult ló” módjára él és senki sem tudja már megtalálni a minden irányban kibontakozó pluralizmus vezérfonalát. A TASZSZ Szűrös Mátyás beszédét ismertető két tényszerű jelentésében kiemelte a burzsoá demokrácia és a demokratikus szocializmus értékeinek együttéléséről elhangzottakat, és azt, hogy a Magyar Köztársaság a Kelettel és a Nyugattal egyaránt jó kapcsolatokra törekszik. A nyugati hírügynökségek azt írták, hogy Magyarország „hivatalosan búcsút mondott a kommunizmusnak” (APA), „kinyilvánította az egypárti proletárdiktatúra végét” (UPI), A színes elemeket is tartalmazó hosszú beszámolók egyöntetűen kitérnek arra, hogy Szűrös Mátyás beszédét a téren öszszegyűlt tömeg általános lelkesedése kísérte, és csak egyszer hangzott fel füttyszó, amikor a köztársaság ideiglenes elnöke a Szovjetunióhoz fűződő kapcsolatokról szólt — pillanatokkal később viszont tapssal fogadták az Egyesült Államok említését. A UPI szerint a köztársaság kikiáltása szükségszerűen kihat Kelet-Európa többi országára, hiszen a Szolidaritás-kormány megalakítása dacára — geopolitikai helyzete miatt — még Lengyelország sem ment ilyen messzire.
