Néplap, 1989. október (40. évfolyam, 233-259. szám)

1989-10-23 / 252. szám

1989. OKTOBER 23. MMbap, A hét filmjeiből Az utolsó császár Ml. Betűvető a forradalomban 2. Kihallgatás, pártok alakulnak A ,jleg”-ek filmjével szem­ben méltán óvatos már a mai néző, hiszen megtanulta, hogy a jó kereskedelmi ér­zékkel rendelkező filmvállal­kozók nem szemérmesek ha portékájukat csak a szenzá­ciók túlihangsúlyozásával tudják jól eladni. Bertolucci két és három­negyed órás színes, széles­vásznú olasz—francia film­jéről is a „leg”-ek tucatját lehet felsorolni, de ezek a monstre-film sajátosságai, nem pedig a propaganda eszközei. Kezdjük talán azzal a leg­képtelenebb ötletnek tűnhe­tett, hogy a kínaiak megen­gedjék huszadik századi tör­ténelmük kézközeiből, a helyszínről történő feltárá­sát, bemutatását. Folytathatnánk azzal, mennyire képtelenségnek :űn.hetett a hatalmas or­szág fejlődéstörténetének és az utolsó császár, Pu-Ji sze­­nélyiségváltozásának integ­­•álása. A legnagyobb vak­­neráségnek látszott az eu­rópai és a kínai kultúra for­majegyeinek egyeztetései ágy, hogy itt is, ott is a dol­gok lényegét is lássák belő­le a nézők. A legrutinosabb filmszer­vezők sem hittek abban, hogy alig fél év alatt Berto­­luccinak sikerül az elképzel­hetetlen, egy számára ide­gen világban elkészítenie filmjét. Az utolsó császár a ter­meknek megfelelően elké­­zült. az egyik legnagyobb liadalmenet részese, amelyet 'alaha is film megélt: 9 )scar-díjat kapott. Folytathatnánk a „leg”­­ket: Száz olasz technikus segítette a forgatást, 9 ezer éle, fajta jelmezt tervez­ek, húszezernél több volt a statiszták száma, sfcb... A történet önmagáért be­szél, akkor is érdekes len­le, ha Bertolucci nem állí­totta volna olyan magasra a nércét. Egy középszerű ren­­lező is bizonyára mutatós örténelmi tablót készített olna. Pu-Ju naplójából, Kí­na 20. századának viszontag­ságairól. I Mert hogyne lenne érde­kes. hogy valaki már három éves korában császár, a Menny Fia, Tízezer Év Ura, stb. Az európai ember még pikantériát is kap, a 18 éves Pu-Ji-nek egyszerre két fe­lesége volt, stb. Mennyire izgalmas, hogy a iNagy Sárkány két évtizedig nem léphette át a Tiltott Város kapuját, stb. ' Milyen sokatígérő a sztori folytatása is: 1950-ben a szovjet biztonsági szervek átadják az öt éve fogságuk­ban lévő császárt a kínai hatóságoknak. Pu-Ji ekkor végzetét érzi, felvágja ereit, de megmentik. Tíz év bör­tön következik, majd az utolsó császár kertész a pe­kingi botanikus kertben... Nagyívű életpálya, csak a vége laposodott el kissé, gon­dolhatnánk a történet alap­ján. De Bertolucci művészi megérzése éppen arra volt kíváncsi, mi lett az utolsó császárból? Bertolucci nem egy stori valósághű filmes változatát rendezte meg, ez számára túl egyszerű fel­adat lett volna, ha nem azt kutatta, megtud-e változni egy ember? „Pu-Ji története sokféleképpen leírható, mondja a rendező, — mint egy utazás a sötétből a fény felé, avagy egy olyan ember metamorfózisa, aki, ahogy a kínaiak mondják, sár­kányból normális személyi­ség lesz, császárból polgár”. Bámulatos lélekrajz a va­rázslatos történelmi tabló­ban! — ez Bertolucci filmje. Még egy „leg”. A legna­gyobb bravúrnak tudhatjuk, hogy Bertolucci különböző gyermek- és felnőtt szerep­lőket talált a bő hat évti­zedes életpálya megjeleníté­sére. A legnagyobb bátor­ság volt részéről, hogy a felnőtt Pu-Ji szerepét a ke­vésbé ismert John Love-ra bízta. A nézők tízmilliói rá a tanuk, hogy nem csaló­dott! — ti i— Fásultan megyek az őr előtt. Nem bánom már, akár­mi lesz velem, csak történ­jen valami. Több mint egy hónapja sínylődöm itt, elég volt a „puhításból”. Csak­nem sietek lefelé a lépcsőn, hogy mielőbb nyomozóim, majd később bíráim elé jus­sak . .. Az irodába belépve meg­rettenek. Most már tényleg kihallgatnak. Alacsony, vad­­képű, vörösesszőke nyomozó mered rám rosszindulatúan. „Ez hát az a híres újság­író?!” — kérdi, s állapítja meg vésztjóslóan. Jódarabig „igéz”, aztán, amíg kimegy, rajtam tartja szúrós szemét. Alig hallom meg, amikor egy kopott íróasztal mellől rámszól a másik nyomozó: „Üljön hát le!” — Mondja el röviden az életrajzát — rendelkezik, s amint félrepillant, akkor lá­tom meg a gépírónőt is, aki pedig éppen kissé oldalt ül közöttünk. Most már nem is figyelek másra a szobából, csak őrá, a nagydarab, kreolbőrű, mélyfekete szemű emberre. Tekintete merően függ raj­tam, mialatt kényelmes ülés­be igazodik székén . . . Az­tán beszélek, beszélek — fontolgatás nélkül. Eszem­ben sincs cellatársam, Aggod többszöri figyelmeztetése: ismételjem el neki óráról órára, napról napra, hogy történt. így könnyebben ki­hagyhatom majd a nagyon terhelő részleteket, és mégis logikus lesz amit vallók. Mi­kor befejezem, kihallgatom kicsit szétrakja maga előtt az aktadarabokat, és kemé­nyen utasít. — Most pedig adja elő, mi­lyen ellenforradalmi tevé­kenységet folytatott, mikor kezdte, mit írt — ésatöbbi. De az igazat mondja, mert. . . — és sokat sejtetően felhúz­za a szemöldökét. önkéntelenül a másik asz­talon nyújtózkodó gumibot­ra villantok; igen, ott árvál­kodik egy gumibot, amelyet a vöröses hajú detektív csak úgy „tudat alatt” odébb pöc­cintett távoztában. — A munkásosztálynak, a pártnak nem akarok hazud­ni — bukik ki belőlem szin­te öntudatlanul. . . Érzem, hogy az émelygősségig fonák ez a kijelentés az én helyze­temben, de így is gondolom, még ha groteszkül hangoz­hat is a rendőrember fülé­nek. Gúnyos megjegyzést várok, de ő a száját se moz­dítja. Vár. — Na tessék . .. — És én mondom is, leg­jobb tudomásom és emléke­zetem szerint, mindent és mindent — október 23-ától a letartóztatásomig. — Na és tovább hogy volt? . .. Miért írt maga a szovjet csapatok ellen?... Hogy irányította a szerkesz­tőséget? ... Kik írtak még ellenforradalmi cikkeket? A már ismertetett kezdeti események folytatásaként ezek a kérdések merültek fel, mialatt a jegyzőkönyvet olvasom. „ ... Ezután egy­két nap múlva, miután Goór György felelős szerkesztő — gyenge képességeire hivat­kozva — lemondott a felelős szerkesztői funkcióról, en­gem javasoltak helyébe. En a megbízatást elfogadtam, tekintettel arra, hogy beje­lentette: ezt a megyei pártbi­zottsággal is megbeszélte ... Ezután ebben a minőségben folytattam tevékenységemet a Népújság szerkesztőségé­ben. Több szovjet- és pártel­lenes újságcikk megjelenésé­hez járultam hozzá, melye­ket a szerkesztőség munka­társai szerkesztettek ...” És így tovább. Kihallgatóm három fakszi­milét nyújt át. — Maga írta ezeket? Elveszem őket, rájuk pil­lantok s már is gondolkodás nélkül válaszolok. — Igen. — A felül levő fényképmásola­­tú cikkem címe: „A kis for­radalmár” ... A kisfiámról írtam . . . Hát a fiamért is ke­rültem börtönbe?! Végigzú­dulnak rajtam az idegölő kö­rülmények, melyek a cikket ihlették . . . Nagysokára, to­rokszorító perc után, a nyo­mozó sürgetésére s hogy időt nyerjek, beleolvasok a má­sik fakszimilébe. A címe: „Hívjuk életre megyeszerte a demokratikus pártokat”. Ide-oda kapkod rajta a szemem s egy-egy félmondat, vagy néhány szó hatására felrémlenek az akkori ese­mények részletei. Ebédről jöttünk néhány munkatárssal, s a főtéren, csak úgy elhaladtában szólí­tott meg egyik megyei ta­nácstag, aki egyben a nép­front vezetőségi tagja is volt. — Estére gyere el a titkár­ságra, te írj beszámolót a pártok alakulásáról. Elég korán érkeztem, min­dig szerettem a gyűlés előtti hangulatot is bedolgozni a cikkeimbe. Ilyenkor, nem egyszer, sokkal több lénye­gest „szedtem fel”, mint a gyakran sematikus tartalmú és lefolyású értekezleteken. Elvtársak, pártonkívüli útitársak élénk csevegése fogadott. Derűsen izgatottak voltak, de hamarosan meg­­éreztem, hogy „csinált e jó­kedv”. Csapongtak a témák között, s többnyire az új kor­mány összetételénél lyukad­tak ki. A szerkesztőségbe el­juttatott határozatokhoz ha­sonlóan alaposan nekiszaba­dult elképzelések kerültek felszínre: — annyi változat, ahányan előhozakodtak ve­le. Legvirgoncabban Jász Endre, egy javakorabeli, szimpatikus megjelenésű népfrontos viselkedett, aki ironizáló modorával más al­kalmakkor is érdekessé tud­ta tenni a megbeszéléseket. Otthonosan sétálgatott a rep­rezentatív berendezésű te­remben. Találó megjegyzése­ket hullatott a neves festők körben ékeskedő műveiről, eLidőzött a titokzatosan vil­­lódzó akváriumnál, száját csücsörítve hajolt oda az üveghez, s miközben elnéz­te a némán tátogó, meredt szemű halakat, kedélyesen megjegyezte. — Nagy slamasztikában lehet a párt, ha az öreglányt is befogadja a kormányba — célzott Kéthly Anna jelölésé­re. — Hiába, ha szorul a kapca, rá kell fanyalodni az avas szociáldemokratákra is. Ugye jó most Marosán is? Az „újak”, akiket most lá­tok először gyűlésen, bebur­kolózva hallgatnak. Cigaret­tájuk füstjével vannak elfog­lalva. Keresett nyugalmuk, — ahogy keresztbe rakott lá­bukat váltogatják, ahogy ön­érzetes méltósággal ülnek a falak mentén öblösödé fote­lokban, ahogy a plafont bá­mulva engedik el fülük mellett a provokatív szelle­mességeket, — valami óva­tos készenlétet, lest fejez ki. Lassan megtelt a terem, s ki-ki helyet foglalt. Húszan­­huszonöten ültünk körbe­­körbe? — nem tudom már. Hirtelen elhalkul a duru­­zsolás. Holmann Imre, az MDP megyei bizottságának titkára érkezik. Vaskos ter­mete, energikus nyugalma most is a legszilárdabb tám­pont az általános határozat­lanságban. Apró fej biccen­téssel, mosolyogva köszönti az egybegyűlteket, és ő is széket húz maga alá. Nem lesz már semmi baj! — biztatom magam... Hogy-hogy nem, — a koalí­ciós idők hangulata fog el. Nosztalgia-féle az akkori „vi­téz” idők után. Amikor a szó szoros értelmében a dol­gozók között, velük együtt nyíltsisakos arccal mertünk vitatkozni a legégetőbb, leg­kényesebb kérdésekről; mi­ért nincs, mikor lesz krump­li, szappan, petróleum, mi okozza az inflációt, kik a nép igazi ellenségei . . . Mostanra már egyre inkább ahhoz szoktunk, hogy csak pódium­ról, az értekezleti asztal mel­lől, majdcsaknem ex cathed­ra tárgyalunk, és a fájó problémákat elkenjük vagy mellébeszéléssel ködösí­tünk ... Le nem veszem a szemem Halmaimról. Ő a Szovjet­unióban tanult, tudja, mit kell most tenni. Ujjai már is sodorják a jegyzetfüzete lap­jait. Az enyhén vörösesszőke hajú emberekre jellemző vi­lágos tónusú arca rezzenés­telen. Ö talán az egyetlen, aki nem vesztette el a fejét a vezetői garnitúrából. Hal­lottuk, s lelkesen adtuk száj­ról-szájra a szerkesztőség­ben, hogy amikor óvatosság­ra intették az elvtársak, és kérték, ne álljon ki a feliz­gatott sokaság elé, így vála­szolt : „Szembeköpném ma­gáim, ha most gyáván elbúj­nék a tömeg elől, a munká­sok elől, akiknek mi beszél­tünk mindig a helytállásról.” — Igen, ő nem felejtette el, hogy a nagy munkásmozgal­mi hagyományú városne­gyedből emelkedett a megyei pártszerv első emberévé. (Folytatjuk) Tóth István I MŰSOROK I Rádió KOSSUTH: 8.20: A hét zeneműve. —8.50: V hét költője. — 9/.00: Napköz­ben. — 1111.-05: Hagyományápolóik.- 11138: Szép remények. — 2.40: Rólunk van szó! —12.45: lázunk tája. — 13.00: Klasz­zilkusok dél-időbeni. — 14.05: A ’etöfi^kirimii. — 14.25: Pótfiók.- 14.35: A Buctaptsti Koncert úvószemekar felvételeiből. — 5.00: A hattyú halála. —1-5.30: Córuspódium. — 16.00: Tizenhat „rá, _ io „iß: Fiatalok muzsikál­lak. — 16.25: A Nyitndlkék pos­­ája. — 171.00: Econmix. —17.30: i eszélgessü nk zenéről. — 17.50: lúsvét élőtt. — 17.55: Ipargaz- Ják. — 1)8.05: Láttuik, hallottuk, >lvastuk. — 18.30: Esti Mag-a­:in. — 10.15: Sportvi-lág. —10.30: föd volt, hol nem von ... — 01.40: Három csángó népdal. — 0.50: Gong. — 20.00: Rádlószím­­xáz-. — 21U2: Zenei műsor. — >2.00: Hírvilág. — 22.30: Volt, *ani, de hogy lesz is . . .? — 23.00 : Nagy mesterek — világhírű előadóművészek. — 0j115—'4,.20: Éjfél után. PETŐFI; 8.05: Rivaldafényben. — 8.50: Délelőtti torna. — 9.0 a: Szerel­mes csóka. — 9.36: A hangle­mezbolt könnyűzenei újdonsá­gaiból. — 10.80: Magyaran szól­va. — 10.15: Operettparádé. — 1(1.05: Hogy tetszik lenni? — 11.35: sanzon ók. — 12U0: Nó­ták. — 121.53: Kis magyar nép­­rajz. — 13.05: Slágermuzeum. — 14.00: Kettőtől ötig... — 17.05: KöH-yökrádüó. — 117.30: Ötödik se­besség. — 18.30: Pop-regiszter.— 1S.05: Vissza... — 10.35: Senki többet? Harmadszor! — 21.93: Zeneközeliben a magnósok. — 22.00: Híres bűnesetek. — 23MO: Sporthíradó. — 23.20: A heavy imeta‘1 kedvelőinek. BARTÓK: 9.06: Két szimfonikus költe­mény. — 9.42: Kompakt-leme­zeinikből. — 10.30: Muzsikáról! versben, prózában. — 10.59: Stuart Mária. Részletek. — 12.05: Romantikus zene. — 13.00: Ki­látó. — 13.45: Magyar daloskert. — 13.56: Lassul a járásom. — .14.03: Magyar zeneszerzőik. — 14.37: Britten: Halál Velencé­ben. — 17-.1T: A kamarazene kedveloimeki. — 18.16: Az Uj-zé­­iandi Nemzeti Kórus énekeli. — 1-8.30: Törd a fejed! — 18.45: Utazás Matériába. — iw.05: An­gol társalgás kezdőknek. — 10.20: Alapfokú német, társalgás. — 19.35: Budapesti Zenei Hetek. — Közben; kb. 20.25: Mészöly Miklós két elbeszélése. — Kb. 21.35: Tenoráriák. — 21.50: Vi­lághírű előadóművészek szoná­tafelvételeiből. — 23.00: A hét zeneműve. — 23.30: Menekülök. I Televízió SZOLNOK VÁROSI TELEVÍZIÓ: 10.00: A szolnoki WU—2 együt­tes műsora. — 20.00: szolnoki 7. — 211.00: Gyilkos játszima (szink­ronizált amerikai bűnügyi film). — 22.30: Műsorzárás. 1. MŰSOR: 8.30; Képújság. — 8.35: Tévé­torna nyugdijasokinak. — 8.40: A Hét — isim. — 9.40: Gailgóczi Erzsébet: Szent Kristóf kápol­nája. Tévéfiiiim — isim. 1884. — 111.20: Szülőföldem . . . Juhász Fgrenc műsora — ism. ff. — 12.25 * * Képújság. — 16.30.; Hírek. — 1Ó.3S: Déli videoújság. A sze­gedii körzeti stúdió műsora. — lia.45i: Stiiri — Hírek romáin nyel­ven. A szegedi körzeti stúdió műsora. — 16.55: Perpetuum Mobile. — 220 Volit van. —17.40: Három nap tévéműsora. —17.45: Szám-adás. Gazdasági negyed­óra-. — 18.00: Kalendárium 1089. Ismeretterjesztő magazin. — 10.45: Reklám. — 18.50: Esti me­se. Pamacs és barátai. Kaland az erdőben. Csehszlovák rajz­film. — 10.00: Üj cim-cím. Iro­da jmi rejtvényműsor gyerekek­nek. Szilágyi. Domonkos. — 19.20: Reklám. — 10.30; Híradó. — 23.00: Reklám. 33 éve történt. — 20.05: I. Irodalmi emlékmű­­sor. — 20.45: II. Egy halálra­ítélt vallomása. Obersovszky Gyula. Dokumentum-film. — 2D.40: Panoráma. Világpolitika percről — percre. — 22.25: Rek­lám. — 22.30: Híradó 2. 2. MŰSOR: Tv2 Berkes Zsuzsával, és Ró­zsa Péterrel. — 17.00: Képúj­ság. — 17.15; Tv2. — Benne: Reklám — Riportok — időjárás — Zene. — 17.45: Mozaik. Te­lefonos játék. — 18.00: Hétfőn hatkor. — 18.25: Gyerekeknek. Nils Holgesson csodálatos uta­zása a vadludakkal. NSZK rajz­filmsorozat. Az állatok szilvesz­tere — ism. — 18.50: Hatos lot­­tósonsolás. — 18.55: Tv2. —T9.00: A Forsyte Saga. Angol család­­regény . XXVI/17l. rész: A fe­hér majom — ism. ff. — 10.50: Tv2. — 20.00: Körzeti tévéstú­diók műsora: — Budapest; — Pécs; — szeged. — 20.55; Tv2t. — 211.00: Telesport. — 22..0O: Pontréműson. — Kb. 23.00: Tv2. Nap zárta. MOSZKVA: 4.20: 1(20 perc. — 6.35: Labda­rúgó körkép. — 7.05: Idlegen já­tékok. FiCim. — 8.2-5: Kaspi -rovszikij pszicháter orvosi ta­nácsai!. — 9.25: Visszatérés. — 9i.5'5: Az állatok viliága. —10.30: Fö az egészség. — 13.55; A marna, a papa és én. — 14.26: Koncert. — 14.40: Gyermekek órája. — 15.40: Népzene. — 16.1(5: Mi és a gazdaság. — 16.45: Mi történt a nagyvilág­ban? — i(7.00: Zenei összeállí­tás. — 1(7.55: Rajzfilm. — 118.00: A nap interjúja. — 118.20: Kon­cert. — 10.00: Híradó. — 19.40: A belügyminisztérium jelenti. — 10.50: Szpartak—Dinamo (Kijev). Bajnoki labdarúgó^mérkőzés. — 21.30: Hírek. — 21.45: Florizelli herceg kalandjai. Film l1. — 22.59: Hírek. — 23.04: Egyipto­mi éjszakák. — 0.04: L. Dolina énekel. SZLOVÁK: 16.35: N ém et n y elv tan folya m gyerekeknek. — 17.00: TévéálLat­­kert. — 17.20: A nap percei.— 17.30; Mi a kis muzsikusok — zenés tv-sorozat. — 18.00: Szov­jet rajzfilm. — 18.30: A hét ese­ményei magyar nyelven. — 10.10: Torna. — 19.30: Híradó.— 20.00: sportviss zhang ok. —21.00: Szlovák népi zenei hangszerek. — 21.30: Híradó. — 22.00: Világ­­híradó. — 22.15: Az új pacifi-k — angol dokumentumsorozat, — ÚJVIDÉK: 15.30: Műsorismertetés — ma­gyarul. — 15.35; Barázda — a vasárnapi faiuműsor ismétlése. — 16.05: Sportikránilka. — 16.25: Reklám. — 10.30: Tv-napló — magyarul. — 116.40: Reklám. — 16.45: Gyermekműsor. — 17.00: Európa öröme — gyermekmű­sor. — 17.15: Tv-napló. — 17.35: Testnevelés — magyar nyelvű műsor. — 18.05: Óra — szilovák nyelvű műsor. — 18.30: Népi zene. — 19.00: Rajzfilm. — 10.25: Reklám. — 10.30: Tv-napdó — magyarul1. — 20.00: Napjaink — magyar nyelvű műsor. — 211.10: Reklám. — 21.dß: Alkalmi part­nerek — sorozatfilm 1. rész. — 22.19: Tv-napló — magyarul. — 22.30: Zenebona — bemutató-. — 23.13: Műsorzárás — magyarul. BUKAREST: 19.00; Híradó. — 10.30: A párt és az ország. — 10.45 : Az arany­­korszak nagy létesítményei. — 20.05: Bukaresti Nemzetközi Vá­sár. _ 20.25: Hazafias versek. — 20.40: Tudománynépszerüsítő műsor. — 21.05: A tőke viliágá­ból!. — 21.20: Népdalok. — 21.50: Híradó. SKY: 6.00: Üzleti világhíradó. — 6.30: Európai üzleti hírek. — 7.00; DJ Kát Show. — 9.30: Eurosport étlap. — 10.00: For­ma—11. Japán Nagydíj. — 12.00: Tornász VB. — 14.00: Labdarú­gás. — 15.00: Lovassport. — 16.00: Golf. — 17.00: Lovassport. — 18.00: Női nemzetközi te­niszbajnokság. — 10.00: Jéko­romg. Nemzetközi Jéghoki Liga. — 211.00: Micsoda hét! — 22.00.: Autó- és motorsport. — 23.00: ökölvívás. — 24.00: Jégkorong. — 2.00: Müsorzárás. SUPER: 7.00: Hírek. — 7.05: Időjárás. — 7.09: Üzleti hírek. — 7.30: Hírek, időjárás. — 7.39: Üzleti hírek. — 7.58: Időjárás. — 8.00: Egyveleg. — 15.30: Nino Firetto zenés műsora. — 16.30: Hul­lámhosszon. — 18.30: Off the Wall. — 19.30: Időlánc. soroza­tokból. — 29.00: Turistamagazin. — 20.30: Utazás Japánba. — 21.00: Túlélés Brit természet­film. — 22.00: Hírek, időjárás. — 22.10: Természet fi lm. —23.10: A jegesmedve birodalma. — 0.10: Hírek, időjárás. — 0.20: Coca-Cola Eurochart. — 1.20: Időlánc. — 1.50: Egyveleg. — 2.00; Műsorzárás. TV 5: 16.05: Hírek. — 16.10: 7-ről 7- re. — 17.10: Esély a daloknak. Varieté. — 17.30: Konyhatitkok. — 18.00: Számok és betűk. — 18.20: Pihenőidő. — 10.00: AlLati rajongás. — 10.30: Hífek,1 idő­járás. — 10.40: Csillogó papiros. — 20.00: Üj Világ. — 21..-00: Thalassa. Tengeri magazin. — 22.00: Tv-híradó. — 22.25: Idő­járás. — 22.30; Dakari szerző­dés. Varieté. — 23.20: Az ar­­denneki csata. Do kumerutu hi­fiim. — 0.10: Komolyzene. — 0'.30: Műsorzárás,

Next

/
Thumbnails
Contents