Néplap, 1989. október (40. évfolyam, 233-259. szám)
1989-10-21 / 251. szám
2 Néplap 1989. OKTÓBER 21 A parlament elfogadta a választási törvényt (Folytatás az 1. oldalról) pártok az országos listán 58 képviselői ihelyet tölthetnek be, az eredetileg javasolt 70 helyett. A képviselők úgy döntöttek, ihogy egy jelölt csak egy listán indulhasson; a tervezet szerint egy személy egyidejűleg négy helyen is jelölhető volt. Elfogadták a képviselők azt a javaslatot is; ha a számítás után üres mandátum marad, akkor azzal az országos listán megszerezhető mandátumok számát kell növelni. Ugyancsak egyetértettek azzal a javaslattal, hogy a szavazatszámlálással foglalkozó munkacsoport tagjait a helyi, a megyei, a fővárosi tanács végrehajtó bizottságának titkára, illetve a belügyminiszter az után nevezze ki, hogy előzetesen kikéri a választási szerv véleményét is. Végül pedig döntöttek arról is. hogy az eredeti javaslattal szemben ez a törvény is a kihirdetés napján lépjen hatályba. A képviselők elfogadták azt az indítványt is, hogy az állandó lakóhely hiánya a választójog gyakorlása tekintetében ne legyen kizáró ok. Azok az állampolgárok is gyakorolhatják választójogukat, akik állandó lakóhellyel nem, de ideiglenes lakóhellyel rendelkeznek. Ezután a képviselők a törvényjavaslatról — a már elfogadott módosításokkal együtt — részleteiben és egészében szavaztak. Az Országgyűlés a képviselők választásáról szóló törvényjavaslatot 286 igen, 20 nem szavazattal, 24 tartózkodás mellett elfogadta. Ezt követően megkezdődött a köztársasági elnök választásáról szóló törvényjavaslat tárgyalása. Horváth István belügyminiszter az előterjesztéshez kapcsolódó expozéját még csütörtökön megtartotta. így a kezdődő vita előtt nem kívánt szólni. Kereszti Csaba, a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság előadója elmondotta: a bizottság mindenben egyetértett az előterjesztéssel, s így nincs kiegészítenivalója. Az általános vitában egyedül dr. Czoma László (Zala m., 5. vk.). szólalt fel. Utalt arra, hogy olyan közjogi helyzet állt elő, amikor nincs köztársasági elnöke az országnak, illetve ezt a funkciót az elnök megválasztásáig átmeneti jelleggel a parlament elnöke tölti be. Közös jövőnk iránti aggodalmát kifejezésre juttatva kérte a kormányt, a minisztereket, hogy az első pillanattól kezdve minden tekintetben ellenőrizzék a legnagyobb közjogi méltóság döntéseit, akár az államigazgatásról, akár más kérdésekről van szó. A részletes vitában elsőként dr. Séra János (Komárom m., 10. vk,). javasolta: a törvénytervezetet változtassák meg aképpen, hogy az első forduló sikertelensége esetén az újabb választásnál a köztársaságielnök-jelöltek közül az a három indulhasson, aki a legtöbb szavazatot kapta. Király Zoltán (Csongrád m., 5. vk.), arra kért választ az előterjesztő minisztertől: hogyan kívánják feloldani a köztársasági elnöki intézmény létrehozása, az államfő mostani megválasztása, illetve a népszavazás-kezdeményezés közötti ellentmondást? Roszik Gábor (Pest m., 4. vk.), annak érdekében, hogy a köztársaságielnök-választáskor két sikertelen forduló esetén ne kelljen harmadszor is a szavazó urnákhoz szólítani az állampolgárokat — javasolta: ha a második választási forduló is sikertelen .marad, akkor az Országgyűlés válassza meg a köztársasági elnököt. A módosító javaslatokat ismét a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság mérlegelte, majd dr. Horváth István belügyminiszter — Roszik Gábor javaslatával szemben — fenntartotta azt az előterjesztésben is megfogalmazott indítványt, hogy a köztársasági elnök személyéről most népszavazás döntsön. Király Zoltán kérdésére pedig azt felelte, hogy a köztársasági elnöki intézmény létrehozása, az államfő mostani megválasztása és a népszavazás-kezdeményezés közötti ellentmondásra az Országgyűlés október 30-ai ülésén tér vissza a kormány. Ezután határozathozatal következett. Ennek során elvetették Roszik Gábor javaslatát, mely szerint a törvénytervezetnek a köztársaságielnök-választás második fordulójára vonatkozó bekezdését úgy módosítsák, hogy amennyiben a második fordulóban sem választottak köztársasági elnököt, az államfőt az Országgyűlés válassza meg a képviselőválasztás után. Ezt követően a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság jelentésében foglalt módosító javaslatokat az Országgyűlés elfogadta. Az egyik szerint köztársasági elnököt a választópolgárok és olyan társadalmi szervezetek jelölhetnek, amelyek megfelelnek a pártok működéséről és gazdálkodásáról szóló törvény rendelkezéseinek. Ugyancsak egy módosítás foglalkozik azzal, hogy amásodik választási fordulóban — melyet akkor kell megtartani, ha az elsőben a jelöltek egyike sem szerezte meg a szavazatoknak több mint a felét — az a jelölt indulhat, akire az első fordulóban a választók legalább 15 százaléka szavazott. Közülük az lesz a köztársasági elnök, aki a legtöbb szavazatot kapja; feltéve, hogy a választók legalább fele szavaz. Az Országgyűlés elfogadta a köztársasági elnök választásáról szóló törvényjavaslatot. A kormány módosította a munkásőrség megszűnéséről szóló törvényjavaslatot, s ezzel összefüggésben visszavonta a honvédelmi törvény módosítására vonatkozó javaslatát — jelentette be ezután Borics Gyula igazságügyi minisztériumi államtitkár, aki a kormány nevében terjesztette elő e törvényjavaslatot. Utalva a munkásőrség létrehozása óta eltelt három évtizedben, s különösen az elmúlt másfél esztendőben bekövetkezett társadalmi, politikai változásokra, leszögezte: a munkásőrség fenntartása ma már nem indokolt, ezért a kormány nevében javasolja a testület megszűnésének kimondását. Ez — figyelembe véve a már elfogadott módosított alkotmányt — azt jelenti, hogy Magyarországon a honvédségen és a rendőrségen kívül más fegyveres testület nem működhet, így a munkásőrség helyett semmiféle fegyveres testület nem szervezhető politikai célokra. Azaz: a munkásőrség e törvénytervezet elfogadásával jogutód nélkül szűnik meg. Az ezzel kapcsolatos feladatok kidolgozására és végrehajtására a Minisztertanács kormánybiztost jelölt ki, a pénzügyminiszter pedig zárolja a testület vagyonát. A vitában egyedül Balogh András (Borsod-Abaúj-Zemplén m., 22. vk.) kért szót, s a munkásőrség védelmében kifejtette: már ma sem tekintik magukat párthadseregnek, hanem önkéntes alapon szervezett testületnek, amelyiknek legfőbb feladata a haza védelme. Ugyanakkor leszögezte: a munkásőrség a testület jövőjét a parlament döntésére és népszavazásra bízza. A képviselők a munkásőrség jogutód nélküli megszüntetéséről szóló törvényjavaslatot 274 igenlő, 6 ellenszavazattal, 31 tartózkodás mellett elfogadták. Ezután egy újabb napirendi pont, az 1956-os népfelkeléssel összefüggő elítélések orvoslásáról szóló törvényjavaslat tárgyalására került sor. Horváth Lajos indítványozta, hogy ezzel — mivel tartalmilag összefüggnek — együttesen vitassa meg az Országgyűlés a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság által benyújtott — a rendőrhatósági őrizetben fogva tartott (internált), valamint a kitelepített személyek sérelmének orvoslásáról szóló — országgyűlési határozat-tervezetet. Az Országgyűlés egyetértett az indítvánnyal. Borics Gyula igazságügyi minisztériumi államtitkár előterjesztésében utalt arra: az utóbbi évtizedek politikai gyakorlata, az állampolgári jogok semmibe vétele tragikus eredményekkel járt, az egyeduralmat gyakorló párt önkénye százezreket hurcolt meg, s fosztott meg szabadságuktól, egzisztenciájuktól. Itt az ideje, sőt sok esetben már el is késtünk vele — hívta fel a figyelmet —, hogy az ország és a nemzet előtt visszakapják becsületüket az igazságtalanul meghurcoltak, hogy a kormány — bár vétlen ezekben az ügyekben — elődei helyett is kijelentse: ezek az emberek méltatlan és bűnös politikai áldozataivá váltak. Elemi' kötelességünk — mutatott rá —, hogy a vétlen áldozatokról megemlékezzünk, jóvátételt nyújtsunk nekik, enélkül nem képzelhető el a teljes nemzeti közmegegyezés és megbékélés. A kormány ezért kiemelt jelentőségű kérdésként kezeli a törvénysértések áldozatainak rehabilitálását. Az államtitkár emlékeztette az Országgyűlést arra, hogy a kormány szakértőkből álló bizottságot hívott létre az 1945 és 1962 közötti büntetőügyek felülvizsgálatára. Ez a bizottság még a közeljövőben javaslatokat terjeszt elő a törvénytelen ítéletek hátrányos következményeinek felszámolásáról, az áldozatok rehabilitálásáról. Emellett egyedi felülvizsgálatok is indokoltak a kiemelkedő jelentőségű ügyekben. Hatályba lépett továbbá az 1949—53 között rendőrhatósági őrizetben fogva tartott személyek munkaviszonyát és társadalombiztosítási helyzetét rendező jogszabály. Foglalkozott a kormány az internáltak, a kitelepítettek, a közbiztonsági őrizetben fogva tartottak, a külföldön elítéltek, valamint a Szovjetunióba elhurcoltak ügyeivel is. A kérdés teljes körű rendezésére — rendkívüli öszszetettsége miatt — csak hosszadalmas, többoldalú tárgyalások után kerülhet sor. Az egységes kártalanítás rendjét, ennek szabályozási elveit az illetékes minisztériumok dolgozzák ki az érdekképviseleti szervezetek és a politikai csoportosulások képviselőinek bevonásával. Az elnöklő Horváth Lajos bejelentette, hogy mivel Marx Gyula módosító indítványt tett, ezért a törvényjavaslatot két olvasatban tárgyalják. Az általános vitában elsőként Zsidei Istvánná (Heves m., 5. vk.), indítványozta: országgyűlési határozattal kell igazságot szolgáltatni az elmúlt negyven évben igazságtalanul elítélteknek. Rehabilitálni kell mindazokat akiket 1945-től politikai okokból vagy politikai indítékokból kreált gazdasági bűncselekményekért ítéltek el. Arra kérte az igazságügyminisztert, hogy ennek megoldására még ebben az évben terjesszen elő határozat-tervezetet, javasolta, hogy a sztálinizmus magyar áldozatainak emlékére a recski tábor helyén létesítsenek emlékhelyet. Dr. Solymosi József (Tolna m., 4. vk.), kiemelte: az ország azon részében él, ahol az említett események talán a legszervezettebben és a legnagyobb számban fordultak elő: a Völgységben és a Bonyhád környéki németajkú lakosság körében. A képviselő kérte: e sokrétű problémát nagy körültekintéssel, a Magyarországi Németek Szövetségének segítségével oldják meg. Árvái Lászlóné (Heves m., 1. vk.), személyes hangvételű hozzászólásában gyermekkori emlékeit sorolva idézte fel a lakóhelyéről kitelepített honfitársainak nehéz sorsát. „Mi az ország színe előtt most megkövetjük őket, akik még élnek Békesség velünk és gyermekeinkkel” — mondotta. Dauda Sándor (Budapest, 45. vk.) javasolta: a törvénytervezetből töröljék azt a részt, amely semmisnek tekinti a harci cselekmények során elkövetett rablás miatti elítéléseket. Batha Miklós (Budapest, 23. vk.), viszont arra hívta fel a képviselők figyelmét, hogy sok száz tartalékos tisztet 1957-ben lefokoztak. Az ő rehabilitálásuk kimaradt a törvénytervezetből. Kérte a honvédelmi minisztert, vizsgálja meg ügyüket, és erkölcsileg rehabilitálja őket. Márton János (országos lista), a Magyar Néppárt ügyvezető elnöke felszólalásában azt ajánlotta, hogy három réteg — a köztisztviselők, a pedagógusok és főleg a hivatásos katonák — rehabilitációs ügyét külön is vizsgálják meg. Hangsúlyozta, hogy ezt a katonaság, mint férfivá nevelő intézmény becsületének helyreállítása is megkívánja. Ennek kapcsán rövid kitérőt téve megjegyezte: a napokban a kezébe került egy olvasmány, amely — úgy gondolja — nem maradhat a honvédelmi miniszter úr és a honvédség válasza nélkül. Ez az olvasmány a többi között az egykori honvédelmi miniszterről szól. Márton János e megjegyzésére reagálva kért szót Németh Miklós miniszterelnök és bejelentette: a kormány úgy döntött, hogy a dr. Bokor Imre honvédezredes könyvében olvasható állítások kivizsgálása érdekében felkéri az Országgyűlés honvédelmi bizottságának elnökét hozzon létre egy „etikai” bizottságot. A vizsgálat eredményéről tájékoztatják majd a közvéleményt. Király Zoltán (Csongrád m., 5. vk.) kijelentette: „az 1950-es évekről, 1956-ról és 1956 után is hazud tak nekünk éjjel, hazudtak nappal és hazudtak mindenkor.” Példaként említette a teremben jelenlévő Berecz Jánost, aki megírta a Tollal és fegyverrel című művet, s abban egészen másképp szólt ezekről az eseményekről. A múlt bűneivel nézünk most szembe — idézte Borics Gyula államtitkárt. Nem feledkezve meg Németh Miklós imént tett bejelentéséről sem, örömét fejezte ki, hogy az érintettek hajlandók erre. Annak a véleményének adott hangot: számára elfogadhatatlan, hogy a kormány nem kívánja elkötelezni magát a kártalanítások mellett. Börcsök Dezső (Budapest, 38. vk.) felhívta a figyelmet arra: egyre csökken azoknak a száma, akiknek végre elégtételt kellene szolgáltatni. Nagyon sürgős tehát, hogy az Országgyűlés mielőbb meghozza emberséges döntését. A törvényjavaslat tárgyalását ezután a részletes vitával folytatták. Ennek során Király Zoltán (Csongrád m., 5. vk.). kifogásolta, hogy a törvénytervezet csak a munkaviszonnyal és a társadalombiztosítással foglalkozik. Ezért kérte annak rögzítését, hogy a törvény alapján történt ítéletmegsemmisítés azonos hatályú legyen az ügy bírósági felülvizsgálata során meghozott határozattal. Miután a részletes vitában többen nem kértek szót, az elnöklő Horváth Lajos ismertetett egy határozat-tervezetet, amelynek lényege, hogy a törvénysértő elítélések, internálások, kitelepítések áldozatainak kártalanításáról a kormány terjeszszeri az Országgyűlés elé egy törvényjavaslatot. Borics Gyula igazságüsyi minisztériumi államtitkár a vitában elhangzottakra válaszolva a tárca támogatásáról biztosította Zsided Istvánnénak a recski emlékhely létrehozására vonatkozó javaslatát. Solymosi József indítványát szintén helyeselte, és elmondta, hogy nemcsak a német, hanem a szlovák és más nemzetiségűek kitelepítésének ügyét is megvizsgálják. A tartalékos tisztek lefokozásával, illetve erkölcsi rehabilitálásukkal kapcsolatos javaslattal egyetértett, de rámutatott, hogy ebben e Honvédelmi Minisztériurr az illetékes. Marx Gyula és Király Zoltán javaslatára válaszolva kifejtette, hogj teljes és azonnali kártalanításra már csak azért sincs (Folytatás a 3. oldalon)
