Néplap, 1989. október (40. évfolyam, 233-259. szám)

1989-10-20 / 250. szám

Törvény tiltja a munkahelyi pártszervezetek működését (Folytatás a 2. oldalról) retés nélkül kerül be a par­­lamentbe, a területet nem kell ismernie, lakhat akár 80 kilométerre is a választóitól, akár oda se menjen, mert ne­ki — minit többször meg­nyugtatták — nem Maris néni kerítésével, hanem az ország dolgaival kell foglal­koznia. Az országos lista képvise­lőjének aztán valósággal ihaj -csuhaj: a maradék sza­vazatok szépen gyülekeznek, egy mandátumra való bizto­san összejön, legfeljebb egy gondja lehet, ha esté nem vesz be altatót: őt vajon ki választotta meg? Sem ked­vem, sem bátorságom a poli­tikai egyeztető tárgyalások pártjait sértegetni, de lelki­­ismereti kötelességem, hogy behozzam a Házba az állam­polgárok véleményét: ez a törvény sok dologra nem, de egy valamire biztosan alkal­mas; minden párt, ha többet nem is, de a vezérkarát biz­tosan (behozhatja a parla­mentbe. Ettől kezdve a ja­vadalmazásukat rábízhatja az államkasszára. Hát ez se semmi! A listás választások mel­lett két tunaamemans ervec hallottunK. Az egyin; Hason­ló választási rendszer jói működne egyes nyugati or­szágodban, a masiK: erre volt mar nálunk is precedens, például az 1947-es választa-. sokon. Csakhogy van itt egy bökkenő. Mind a nyugat-eu­rópai pártok, mind a mi 1947-es magyar pártjaink programjai markánsan elkü­lönültek egymástól, még ala­csony politikai ismeretszin­­ten is könnyű volt köztük választani. De mi van most nálunk? A pártprogramok úgy hasonlítanak, mint két tojás, nem is beszélve arról, hogy az ötletesebb alkatré­szeket még el is lopják egy­mástól. Az alig eltérő dol­gok között választani: erre a mi meglehetősen szegényes politikai kultúránk még nem alkalmas. Súlyos következ­ményeit pedig nem nehéz megjósolni. A szavazatok tö­megeit nem a tudatosság, hanem a véletlen, az infor­mális ráhatások és a han­gulati elemek fogják egyik vagy másik kockába terelni. Ezért óva intek minden prognosztikával foglalkozó intézményt: a választások eredményét — saját érdeké­ben — meg ne merje jósol­ni. Bizony 374 fizetett hivatá­sos képviselő fog itt serény­kedni a jövőben. Én ezt a létszámot mértéktelenül ma­gasnak, és már-már a köny­­nyelműségig pazarlónak tar­tom. De hát, így mulat egy gazdag ország. Két aggályom is van; amatőr képviselőből a magas fizetés sem varázsol profi képviselőt, amint ezt a magyar futballpályákon pro­fi fizetéssel ugrándozó ama­tőrjeink ékesen bizonyítják. A másik, ami nyugtalanít; egy olyan orszagoan, anoi szuzezrea, sót miuiOK kusz­­koaneK az elemi letieltete­­leaert, nem lesz népszerű n­­gura a miniszteri tüzetessel ügyködő képviselő. Úgy gon­dolom, hogy ennek az or­szágnak, sok mindenre szük­sége lenne, de 374 új minisz­terre aligha. Végezetül hadd hívjam fel a figyelmet meg egy nyugtalanító körülmény­re, nevezetesen arra a kont­raszelekcióra, ami törvény­szerűen bekövetkezik a vá­lasztások után. A jövő par­lamentjéből hiányozni fog­nak a mezőgazdaság, az ipar, az egészségügy és a közigaz­gatás tapasztalt művelői, il­letve tapasztalt vezetőd. Meg­válnak a Tisztelt Háztól azok a képviselők, akik hivatásuk­kal nem tudják összeegyez­tetni a képviselői munkát, és elszakadni sem kívánnak a szeretett és magas színvo­nalon művelt foglalkozásuk­tól, a hivatásos képviselői megbízatás kedvéért. Szakér­telmüket, élettapasztalatu­kat, és nem utolsósorban a valóságban, a realitásban gyökerező gondolkodásmód­jukat fájdalmasan fogja nél­külözni a parlament. Az elmondottakból, gon­dolom, világos, hogy én ezt a törvényjavaslatot nem tar­tom jónak, de az állampol­gári és képviselői felelősség­­érzet azt mondatja velem, hogy a sarkalatos törvények együtteséből nem lenne he­lyes most kiemelni ezt a tör­vényt. Ez fékezné az átala­kulás lendületét, és belátha­tatlan következményekkel járna. Tudomásom szerint a törvényjavaslathoz számos képviselőtársam módosító indítványt nyújtott be. Vi­tassuk meg és próbáljunk meg javítani a törvényen annyit, amennyit csak lehet. Hadd fejezzem be a beveze­tő képpel; az apaságot, azt hiszem, továbbra sem fogtuk szívesen vállalni, de ha már megszületett a csecsemő, hadd éljen. Südi Bertalan (Bács-Kis­­kun m., 12, vk.), pártszerve­ző alapvetően egyetértve a törvényjavaslattal, egy pon­ton mindenképpen szüksét gesnek tartotta ánnak meg­változtatását. A jogszabály­­tervezet ugyanis — vélemé­nye szerint — nincs tekin­tettel a választópolgárok millióinak érdekeire, elsősor­ban a pártok kívánságait ve­szi figyelembe. Ezért azt ja­vasolta, hogy az egyéni vá­lasztókerületek száma — a törvényjavaslatiban foglal­takkal szemben — 300 le­gyen, s az országos lista alapján pedig 74 képviselői helyről dönthessenek a sza­vazók. Papp Elemér (Zala m., 4. vk.), Zalaszentgrót körzeti főorvosa az átmeneti idő­szakra az egyéni választóke­rületek fenntartását, illetve a területi listás választások lehetőségének elhalasztását szorgalmazta. Már megtörtént a politikai egyeztetés Dr. Sziráki András (Szol­nok m., 2. v.k.) Tisztelt Országgyűlés! Ű gy gondolom, valamennyien örömmel és megnyugvással vettük tudomásul, hogy a nemzeti kerékasztal-tárgya­lásokon létrejött megállapo­dások nyomán látótávolsá­gon belülre került a békés átmenet legnehezebb szaka­sza, megteremtődtek a po­litikai törésektől mentes, evolutív átalakulás alapve­tő feltételei. A jelenleg meg­vitatásra kerülő törvényja­vaslat e háromoldalú tár­gyalások eredménye: ké­nyes egyensúlyok mentén megszületett törékeny kompromisszum, amely leg­inkább kész helyzet elé ál­lítja az Országgyűlést és személy szerint minden or­szággyűlési képviselőt. Je­lenlegi helyzetünk legin­kább a parlamentális de­mokráciák felsőházaira em­lékeztet. és nem is lenne baj, ha a sarkalatos törvé­­pyek vitáiban tudatosan vállalnánk ezt az új szerep­­osztást. Reményeink szerint olyan felsőházzá válhat­nánk, amelyben széles látó­körű, honorácior politikusok foglalnak helyet, akik tisz­tában vannak nemzetünk hosszú távú érdekeivel, és szolgálni akarják azt, ha kell, éppen az alsóház — a nemzeti kerekasztal — kulcsfontosságú döntései irányába jelentkező lojali­tásukkal. Mindezek alapján, ha bölcsen akarunk csele­kedni; nem lemondva a ki­sebb javítások, pontosítások lehetőségéről, csendestárs­ként csatlakozunk a megál­lapodások aláíróihoz. Tudo­másul vesszük, hogy a poli­tikai egyeztetés már e ház más termeiben megtörtént. E látszólagos, kényelmesnek tűnő álláspont ellenére van­nak fenntartásaim a terve­zettel kapcsolatban. Ezek a következők: a választójogi törvénnyel szemben hazánk jelenlegi helyzetében kettős követelmény állítható fel. A törvénynek versenysemleges szabályozással biztosítani kell, hogy a választások alkalmasak legyenek a tár­sadalom politikai tagoltsá­gának minél markánsabb ki­fejezésére. Ugyancsak alap­vető követelmény, hogy a kialakulóban lévő többpárt­rendszerű struktúrára tekin­tettel, olyan választási rend­szer szülessék, amely előse­gíti a pártok fejlődését, a többpártrendszerű struktúra megszilárdulását. Nehezen oszlathatjuk el azon ellen­érzéseim, amelyek az egyé­ni választókerületben, illet­ve lajstromban szerezhető mandátumok javaslatbéli arányaival kapcsolatban ke­letkeztek. Az egyéni válasz­tókerületek túlsúlya stabil kormányzást ígér, a párto­kat a helyi szervezetek ala­kítására és a képviselői hi­vatásra alkalmas verseny­­képes jelöltek állítására ösztönözni. Ezzel szemben a lajstromos rendszer jobban megfelel az arányosság el­vének, hitelesebben képes közvetíteni a társadalom po­litikai tagozódását, köriy­­nyebben megjelenhetnek a kisebbségi politikai csopor­tok a parlamentben. Mind­ezeket egybevetve én mégis az egyéni választókerületi rendszer túlsúlyának szük­ségességét látom indokolt­nak. A fenntartásaim elle­nére a javaslatban szereplő alapelemeket összességében elfogadom és elfogadásra ja­vaslom. Fiiló Pál (Budapest, 18. vk.), az Athenaeum Nyomda korrektor-főrevizora kezde­ményezte a listán megvá­lasztható képviselők számá­nak csökkentését és az egyé­ni választókerületek számá­nak növelését. Bartalné dr. Borszéki Er­zsébet (Nógrád m.. 6. vk.) a balassagyarmati Városi Kór­ház osztályvezető főorvosa azt szorgalmazta, hogy a képviselők fogadják el a be­terjesztett törvényjavaslatot, amely a békés átmenet fon­tos feltétele. Balogh László (Békés m., 14. vk.), a békési Egyetértés Tsz elnöke egyetértését fe­jezte ki több előtte felszóla­ló képviselővel, illetve mó­dosító indítványaikkal, köz­tük azzal a javaslattal, ame­lyik az egyéni választókerü­let mandátumainak megkét­szerezését indítványozza, s azzal is, amelyik az egyes je­löltek egyidejűleg több mó­don való jelölését kifogásol­ta. Márk Görgy (országos lis­ta), a Magyarországi Romá­nok Demokratikus Szövetsé­gének főtitkára azt szorgal­mazta, hogy a Magyarorszá­gon élő nemzetiségi kisebb­ségek is kapjanak önálló képviseleti lehetőséget a par­lamentben. Hangsúlyozta, hogy e lehetőség törvénybe foglalása az egyik legfonto­sabb eleme a demokrácia megerősítésének és kiszélesí­tésének. Horváth János (Fejér m., 2. vk.), a Videoton teievízió­­gyáregységének csoportveze­tője a törvényjavaslatot azért javasolta elfogadni, mert vé­leménye szerint az elősegíti a többpártrendszerű parla­ment visszaállítását, a hatal­mi ágak szétválasztását, a tulajdonviszonyok újraren­dezését, és a jogállamiság megteremtését. Varga János (Tolna m.. 6. vk.), az Iregszemcsei Egyet­értés Tsz elnöke Tolna, So­mogy és Baranya megye képviselőinek megbízásából kért szót. Javaslatukat tolmá­csolva ő is indítványozta, hogy változtassanak a tör­vénytervezeten : legyen több egyéni választó körzet, és kevesebben kerülhessenek a központi listára. Antal Imre (Pest m., 19. vk.), a Mezőgép érdi gyár­egységének igazgatójának véleménye szerint az egyéni választókerületeket úgy kell kialakítani, hogy több vidé­ki város ne kerülhessen egy választókerületbe. A fővá­rosban pedig a kerületi ha­tárokat figyelembe véve kell meghatározni a választóke­rületeket. Mayer Bertalan (Vas m., 5. vk.), a Csepregi Győzelem Mezőgazdasági Termelőszö­vetkezet elnöke ugyancsak az egyéni választókerületek, a területi listán megszerez­hető képviselőd helyek, va­lamint az országos (listás mandátumok arányát vitat­ta. Fekete János (Békés m.. 11. vk.), az MNB nyugalma­zott első elnökhelyettese, ja­vasolta : a parlament olyan törvényt alkosson, amely át­menet a mai, túlzottan az egyéni választókerületre épü­lő, valamint a tárgyalt ter­vezetben szereplő teljesen pártcentrikus rendszer kö­zött. Horváth Ferenc (Somogy m., 10. vk.), csurgói körzeti főállatorvos véleménye sze­rint a beterjesztett javaslat előnyben részesíti a nagy­városokat, csak a pártok ér­dekeit szolgálja, hatásaiban hosszabb távon nemzetelle­nes. Horváth Miklós (Fejér m., 3. vk.), a Fejér Megyei Ál­lategészségügyi és Élelmi­szerellenőrző Állomás körze­ti állatorvosa a független képviselők többségének ne­vében azt a kompromisszu­mos indítványt tette, hogy az Országgyűl és most ne sza­vazzon a törvénytervezetről. Deák Géza (Hajdú-Bihar m., 14. vk.), a Földesi Rá­kóczi Termelőszövetkezet el­nöke azt hangsúlyozta, hogy az elfogadásra váró választá­si törvényt olyannak kell tekinteni, amelyet a jelen­legi, átmeneti időszakban al­kalmaznak. Ennek megfele­lően javasolta, hogy 250-re növeljék az egyéni választó­­kerületek számát, s 124 man­dátum sorsa pedig országos lista alapján dőljön el. Juhász Ferenc (Budapest. 62. vk.), pártalkalmazott ja­vasolta, hogy a képviselők számát tizenkettővel növel­jék, s e tizenkét prszággyű­­lési képviselőt a nemzetisé­gi demokratikus szövetségek, valamint az egyházak tagjai közül az új parlament vá­lassza meg alakuló ülésén. Z sigmond Attila (Buda­pest, 5. vk.), a Budapesti Ga­léria főigazgatója lényegében a listás választási rendszer mellett érvelt. Véleménye szerint ha ezt a módszert el­vetné a parlament, akkor minden maradna a régiben, s ez azzal jánhatna, hogy fej­lődésükben illetve politikai részvételükben akadályoztat­nák a pártokat. Dr. Juhár János (Pest m., 24. vk.), pomázi körzeti or­vos a képviselők felelőssé­gét és a választókkal való szoros, állandó kapcsolat fontosságát hangsúlyozta. Koltai Imre (Pest m.. 28. vk.), a Cement- és Mészmű­vek vezérigazgatója hangsú­lyozta: a többpártrendszert deklaráló alkotmánymódosí­tással a parlament tudomá­sul vette, hogy a pártok a politikai érdekek kifejezői. A vita tanúságaként állapí­totta meg, hogy helyes lett volna a parlamentet is be­vonni a nemzeti kerékasz­talnál folytatott tárgyalások­ba. Dr. Sinkovics Mátyás (Bu­dapest, 2. vk.), a Fővárosi János Kórház-Rendelőintézet főigazgató-főorvosa javasol­ta: az illetékes bizottságok a belügyminiszterrel, vala­mint a politikai egyeztető tárgyalásokon résztvevő szer­vezetek képviselőivel még most, a parlamenti ülésszak idején, de legkésőbb októ­ber végéig újból vitassák meg ezt a jó törvény-alapot, lássák el a megfelelő kiegé­szítésekkel, s tegyék lehető­vé, hogy miélőbb elfogadhas­sa az Országgyűlés, Huszár István (országos lista) szerint a politikai diffe­renciálódás folyamata még nem fejeződött be, s nem alakult ki hazánkban a kí­vánatos politikai egyensúly sem, Ebben a — megfogal­mazása szerint — kegyetlen Az elnöklő Szűrös Mátyás — rövid időre megszakítva a felszólalások sorát — ja­vaslatot tett az Országgyű­lés munkájának ütemezésé­re. Ennek alapján a plénum úgy döntött, hogy még csü­törtökön befejezi az ország­­gyűlési képviselők választá­sáról szóló törvényjavaslat vitáját. Péntek estig meg­tárgyalja a köztársasági el­nök választásáról, a mun­kásőrség megszüntetéséről, az 1956-os népfelkeléssel összefüggő elítélések orvos­lásáról szóló törvényjavasla­tokat, az internáltak, vala­mint a kitelepített szemé­lyek sérelmeinek orvoslásá­ról szóló országgyűlési ha­tározat-tervezetet, az 1956. október 23-a megünneplésé­re tett önálló képviselői in­dítványt, továbbá meghall­gatja az állami tulajdonú, de az MSZMP és más tár­sadalmi szervezetek kezelé­sében lévő vagyonról szóló pénzügyminiszteri tájékoz­tatót, végül megválasztja az országos választási bizott­ságot és egyéb személyi kér­désekben dönt. A következő ülésszak — Balogh András (Borsod- Abaúj-Zemplén m., 22. vk.) javasiatát elfogadva — ok­tóber 30-án kezdődik. Azon az ülésszakon határoz az Országgyűlés a köztársasági­­elnök-választás időpontjá­nak kitűzéséről, megtárgyal­ja az Állami Számvevőszék­re vonatkozó törvényjavas­latot. a népszavazás elren­deléséről szóló országgyűlési határozat-tervezetet, a föld­törvény módosítását, külön­böző más indítványokat, va­lamint az interpellációkat és kérdéseket. (Mint ismere­tes. a bős—nagymarosi víz­lépcsőrendszerrel kapcsola­tos állásfoglalás is az októ­ber végi ülésszak napirend­jén szerepel.) Király Zoltán (Csongrád m., 5. vk.), a Magyar Tele­vízió Szegedi Stúdiójának szerkesztő-riportere úgy ítélte meg, hogy a sarkalatos törvények legsarkalatosab­­bika a választási törvény, s ezt mutatja az a nagy vihar is, amelyet az előterjesztés kavart. Figyelmeztetett a veszélyre: ebben a vihar­ban felborulhat az a kon­időszakban igen nagy türe­lemre, önmérsékletre, 'böl­csességre és realitásérzékre van szükség, hogy elkerül­jük a politikában a szét­­esettség állapotát, a gazda­­ságban az összeomlást. A törvénytervezet elfoga­dását javasolta, hozzátéve: a parlamentben kapjanak he­lyet a pártok fölé emelkedni képes társadalmi szerveze­tek, nemzeti és egyházi szer­vezetek képviselői is. Dr. Marx Gyula (Zala m., 2 .vk.), rendelőintézeti főor­vos, a Magyar Demokrata Fórum közelmúltban meg­választott képviselője első­ként arra hívta fel a figyel­met. hogy a vita külső szem­lélőjében könnyen az a be­nyomás alakulhat ki, mint­ha a többpártrendszer kiala­kulásával valamiféle nagy rossznak nézne elébe az or­szág. Aggályok hangzottak el azzal kapcsolatban is, bogy a választások során majd a pártok vezetői kerülnek a parlamentbe. Marx Gyula azonban megfordította ezt a kérdést: ,.nem az a termé­szetes-e, hogy azok a főhiva­tású politikusok, akika pár­tok élén állnak, irányítsák az ország politikáját, és azok legyenek a par Iámén tben?” Schöner Alfréd (országos lista) főrabbi a törvényja­vaslatot kiváló elméleti szakanyagnak minősítette, ám arra a kérdésre, hogy miként használható a gyakorlatban, nem tudott egyértelműen kedvezően vá­laszolni. Az előtte felszólaló Marx Gyulával vitatkozva arra hívta fel a figyelmét, hogy az egyháznak is meg­vannak a maguk sajátos, specifikus érdekei, amelyek igénylik a parlamenti kép­viseletet. szenzus, amely az elmúlt hó­napok egyeztető tárgyalásai során társadalmi méretek­ben megteremtődött. Az általános vitában nem kértek többen szót, így a törvényjavaslatot részletes vitára bocsátották. Elsőként Zsidei Istvánné (Heves m., 5. vk.), a Mátra­­vldéki Fémművek diszpécse­re tett módosító indítványt. Javaslatának lényege, hogy a választókörzetekben két névjegyzéket állítsanak ösz­­sze; az egyik az adott terü­leten állandó lakhellyel, a másik az ideiglenes lakcím­­bejelentéssel rendelkezőket sorolja föl, Aki az utóbbi 'lakhelyén kíván élni válasz­tójogával, az töröltesse ma­gát az állandó lakhelyen élők ívéről, s erről kérjen igazolást. Akinek pedig nincs állandó lakcímbejelentése, azt az ideiglenes lakhelyén vegyék nyilvántartásba, s ott szavazhasson. F illő Pál (Budapest, 18. vk.), konkrét módosító indít­ványt tett az egyéni, illetve területi listás választókerü­letek arányának megváltoz­tatására: eszerint 203 or­szággyűlési képviselőt az egyéni, 101-et pedig a terü­leti választókerületekben lis­tán választanának meg. Dr. Vona Ferenc (Pest m., 16. vk.), Ráckeve körzeti ál­latorvosa kompromisszumos megoldásként ajánlotta, hogy mind az egyéni, mind pedig a területi választókerületek­ben megszerezhető képvise­lői helyek számát emeljék fel 172—172-re, az országos listán ennek megfelelően pe­dig csak 30 mandátumot le­hessen szerezni. A választásról szóló tör­vénytervezet részletes vitá­jának végén Szűrös Mátyás a javaslatokat véleményezés­re kiadta a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottságnak. Az Országgyűlés üléssza­kának csütörtöki munkanap­ja — amelyen Jakab Ró­­bertné, Horváth Lajos és Szűrös Mátyás felváltva el­nökölt — néhány perccel es­te 7 óra előtt befejeződött. A parlament pénteken, reggel 9 órakor várhatóan határo­zathozatallal folytatja mun­káját, Szünetben Javaslat a munka ütemezésére

Next

/
Thumbnails
Contents