Néplap, 1989. október (40. évfolyam, 233-259. szám)
1989-10-16 / 245. szám
fflÉPiAP 1989. OKTÓBER 16. |A szerkesztőség postájából 1 II mentőállomás Tárkeve lakosságát szolgálja! Majdnem kilencezerbe került a finom kenyér Az október 3-i számukban olvastam, hogy az 1952-ben alapított túrkevei mentőállomást meg akarják szüntetni, mert a fenntartására nincs pénz; a próbaidőre felfüggesztett állomásnak bizonyítania kell létjogosultságát ... Nem értek egyet ezzel az intézkedéssel, esetleges megszüntetésével, mert az állomás a Túrkevén és a környékén lakó emberek életét menti, egészségét védi. Súlyos esetekben perceken múlhat az emberélet! A mentőállomás ügyében anyagi okokra hivatkozottá felettes szerv. Kérdezem én: hány állami, megyei szintű beruházási döntés volt már hibás, veszteséges, ami milliárdokat vitt el a közös kasszából, az emberek zsebéből ? Sem intézményt, sem személyeket nem függesztettek fel ezért próbaidőre. Ha már nem tudnak a fenntartáshoz állami vagy megyei támogatást adni. a személyi jövedelemadóból befolyt összeg egy részét fordítsák rá. Az sem lehet közömbös senki számára, hogy hol kapnak majd munkát az állomás becsületes, lelkiismeretes dolgozói. A mentőállomás a lakosságot szolgálja, hát maradjon is meg számukra ! V. J. Szolnok Emlékezés a csapatünnepségen A jászberényi dr. Gyetvai János Általános Iskola úttörői október 6-án. délután 4 órakor gyülekeztek a Május 1 szigeten, hogy az aradi vértanúkra emlékezzenek. Az ünnepség előtt-játékos történelmi, ügyességi versenyt rendeztünk, s megújítottuk a fogadalomtételt. Együtt mondták: „Felelősséget érzek csapatom közös ügyeiért!” Ezt követően tizenhárom tanuló képviselte a kivégzett aradi vértanúkat, és az egyenkénti bemutatkozásuk után, a meggyújtott gyertyákat magasba tartva, elénekelték a Hitinuszt. A sötétedésben hazafelé indulva úgy éreztük, hogy a szívekben is kigyúlt a láng — írta többek között Kiss Tiborné tanár, _ és az eseményről képet is küldött. Pontosabb információt! Szőkébb pátriánkban, Szolnokon is bontogatja szárnyait az újjászületőben lévő demokrácia. Pártok működnek, politikai egyeztető tárgyalások folynak. Az állampolgárok egy része azonban nem kíván oártoskodni. viszont a közéletiségről sem mond le. Ennek gyakorlására szerencsére ma már jóval több lehetőség kínálkozik, mint a közelmúltban. Érthető módon nagyobb az érdeklődés a közvetlen környezet, a lakóhely tanácstagjainak, országgyűlési képviselőinek munkája iránt is. A tanácstagok tevékenysége közvetlenül megfigyelhető a tanácsüléseken melyek nyilvánosak, azokon állampolgári joeon bárki részt vehet. U gyanakkor a közéletiséggel kapcsolatos — sajtó útján közvetített — információk olykor hiányosak. Így például a szolnoki tanácsüléssel kapcsolatos hírből (szeptember 20-án jelent meg) kimaradt az ülés kezdeti időpontja. De korábban is előfordult, hogy az új törvénytervezetek társadalmi vitájával kapcsolatos információ. valamint a helyszín megjelölése, a kezdési időpont kimaradt. A fórumok iránti csekély érdeklődés ennek is tulajdonítható. Kétségkívül tapasztalhatók már a Néplap pozitív, belső tartalmi változásai, azonban a közérdekű információk terén még pontosabb, hitelesebb tájékoztatásra van szükség — írta Csirke József népfront-aktíva. Viszontlátásra, cimborák! A történelem kereke 25 évvel ezelőtt a tanyai életeket igyekezett kettétörni, megkezdték az iskolák körzetesítését. így volt ez Szenttamáson is, a Pozderkahalmi Általános Iskolával. Az Almásy-kastély körül elterülő, csodálatos nagy erdő melletti, nyolcosztályos iskolába jártunk. Kormos Gyula és felesége nevelt, tanított bennünket. Volt tanítónk fiának támadt az a remek gondolata, hogy az egykori tanulótársakat öszszeverbuválja. Közreműködésével szeptember 16-án, délután találkoztunk a törökszentmiklósi Bethlen Gábor Üti Általános Iskolában. Ürültünk egymásnak, és beszámoltunk, kivel mi történt azóta. A beszélgetések során megállapítottuk: nem éreztük hátrányát, hogy mi tanyai iskolába jártunk. Néhányon érettségit, szakmát. diplomát szereztek közülünk. Tanító bácsink emlékezetünkben úgy élt, amilyennek most láttuk. Pedig nem kevés hányódásban volt azóta része: főleg falvakban tanított, s a sors hol erre, hol arra állította a katedrára. Iskolánk helyét már csak mutogatni tudtuk egymásnak. mert egy nagy kukoricatábla borította. Közben megpihentünk az Almásy-kastély melletti tisztáson, ahol oly sokszor voltunk együtt. Némi szomorúsággal gondoltunk tanító néninkre, s mindazokra akik már nem lehettek közöttünk. Elhatároztuk, hogy ezentúl ötévenként keressük a találkozás lehetőségét. Viszontlátásra. cimborák! Hoppál Erzsébet Törökszentmiklós Átutazóban, a szolnoki piacon én is beálltam szeptember 22-én a kenyérre várakozók hosszú sorába. Meglepődtem, hogy a vásárlók többsége a környező településekről . jár be kenyérért. Igaz. a háromkilós finom kenyeret mi is gyorsan elfogyasztottuk, és nem sajnáltam a sorbanállással töitött időt. Személygépkocsival voltam, és a szolnoki határban vettem észre, hogy ottfelejtettem a táskám. Reménytelenül fordultam viszsza. ám az eladó mosolyogva fogadott: „Drága kenyér lett volna...” A pénztárcámban ugyanis 9000 forint volt. Ügy látszik, nem mindenkit boldogít az a pénz. ami a másé. Ezúton mondok köszönetét annak az idős néninek, aki megtalálta, és Kubinyi Pál pavilonjába leadta. Tóth Istvánná Budapest Hozzászólás cikkemkhez alapvető ellentmondásba kerül az EKA által követelt széles körű demokráciával. Ugyanis: nem tudom, hogy az EK A hány embert‘képvisel, hány bizonyítható pártolót tud magáénak? Egy biztos, hogy számuk jóval kevesebb, mint a megyeszékhely lakossága. Mindezek alapján nem értek egyet az emlékmű felállításával. Ügy vélem, hogy az indítványozóknak — a széles körű demokrácia nevében — illene megkérdezni Szolnok lakóit, hogy egyetértenek-e az emlékmű felállításával. Tóth Lászlóné Szolnok Veszteséges szövetkezetét örököltem Sóskúti Júlia újságírónő! Tisztelettel szeretnék válaszolni az ön által október 11-én írt cikkre, melynek címe: „Tiszaszőlősön a helyzet egyre rosszabb” A cikk egy pillanatnyi állapotot rögzített, nagyon -elhamarkodott s nem a valóságnak megfelelő következtetéseket tartalmaz. 1. Nem említette meg, hogy 1987. december 4-én, az elnökválasztás után az új elnök örökölt egy veszteséges, rosszul működő, anyagilag és erkölcsileg, politikailag mélypontra került termelőszövetkezetet. Amint az 1988. évi revíziók bebizonyították, nyereséges ágazat már 1985-től nem volt a tsz-ben. Az egyhangú közgyűlési elnökválasztás akarta Nagy Benedek volt tszelnök távozását, aki ön szerint a falu köztiszteletben álló személye, annak ellenére, hogy az embereknek teljesen más a véleménye. 2. Az azóta elmúlt szűk két esztendő alatt, a közel 5 millió veszteséggel átvett szövetkezet vesztesége megszűnt. A dolgozók konkrét munkafeladatot kapnak, s ebben az időszakban három alkalommal rendeztük a fizetéseket, ami a korábbi évekre nem volt jellemző. A termelőszövetkezet — nehéz helyzete ellenére is — gyarapította vagyonát, és biztosította az egyenletes foglalkoztatást minden itt dolgozni akaró ember számára. 3. Az ön által említett és meghallgatott személyek valóban itt dolgoztak, illetve dolgoznak a termelőszövetkezetben. Munkájukkal, egyéni követeléseikkel figyelembe se vették, hogy közösségben dolgoznak és élnek. A termelőszövetkezet testületi szervei egyetértettek távozásukkal, és valóban kifogásolták, hogy miért nem kaptak hiányos munkájuk után fegyelmit. Azt sem említi hogy a jelenlegi helyzet éppen a panaszosok viselkedéséből fakad, nem pedig fordítva. Sörösüvegcsonkkal verekedett Az embernek erről a történetről az a sokat emlegetett példa jut az eszébe, amikor a szódás utolsónak a faluban végre megtudja, hogy folyamatosan csalja a felesége, ezért dühében, törlesztésként nagyot rúg —a lovába. Mondván: nesze, megérdemeled amit kaptál. Valami hasonló játszódott le esetünkben is. A 37 éves kisújszállási Szászi Sándornak a barátja, és a sértett testvére haragudtak egymásra. Miközben az idén február 25-én a Kisúj étteremben válogatott szidalmakat vágták egymáshoz, az ügyben végül is két nem érintett alaposan összeverekedett. Jobban mondva eléggé egyoldalú küzdelem folyt, miután az erőfölény és a sebtiben elkészült fegyver Szászi oldalán volt. Először a parkolóban dulakodtak, majd M. A. felvette a nyúlcipőt: mondván olyasmiért ütik, amiről nem is tehet. Igen ám, de ezt a pilyókás Szászi sem nézhette tétlenül, utána eredt, és a gimnázium előtt beérte. Hogy kétséget se hagyjon szándékáról, csapott is a gyilkos üvegdarábbal és a kergetett véresen elbukott. Már éppen féltápászkodni készült, amikor Szászi nagy vitézül isimét támadott, és M. A. védekezésül maga elé emelt balkarját az üvegcsonkkal átvágta. A további vérengzésinek az arra járók vetettek véget, megmentve az ügybe véletlenül keveredett, de megle-4. Nagy Tóth Lászlónéval a korábbi iőszakban is voltak problémák (a vezetőségi ülésekről — mint jegyzőkönyvvezető — ki volt tiltva; háztáji területének hasonló jellegű problémái), amit a panaszos és az előző elnök — vélhetően alapos okok miatt — elhallgat. 5. A cikk címére visszautalva. „Tiszaszőlősön a. helyzet egyre rosszabb": egyes emberek számára valóban az, akik nem hajlandók tudomásul venni, hogy nem a termelőszövetkezet elnöke nem akar velük dolgozni, hanem a szövetkezet közössége. 6. A nagy értékű majorok eladása és ..elkótyavetyélése” egyáltalán nem felel meg a valóságnak, sajnos csak szóbeszédre alapoz, mint a leírt cikk nagy része. 7. További pontatlanságok: Göncziné a részére felajánlott konyhai munkát visszautasította, inkább viszszament gyesre, és mélyen elhallgatja a korábbi időszakban, az ő hibájából fakadó leltárhiányt is. A gépészmérnök egészségi állapota miatt ment korengedményes nyugdíjba, amihez — a szabályok értelmében — az ő beleegyezése szükséges. Ferenczi Zoltán és Ferencziné Tüdős Mária viselkedését és a presszóban tanúsított magatartását a. termelőszövetkezeti tagok hetősen helybenhagyott szenvedőt. Sajnos a sérülés jelentéktelen jellege ellenére súlyosnak bizonyult. Nemcsak azért, mert a sebben üvegszilánk maradt, de azért is, mert a gyors orvosi ellátás ellenére a romcsolódott területen gyulladás keletkezett az alkaron. Olyan méretű, hogy műtét lett belőle. Noha a beavatkozást kórházi körülmények között végezték, a vétlen ember keze, karja ima sem tökéletes, a mozgásában korlátozott. Hogy az is marad, vaigy megszűnik a merevség, erről bizonyosat mondani csak egy év múlva lehet. Az ügyet első fokon a Karcagi Városi Bíróság, dr. Andor Magdolna tanácsa tárgyalta. Itt Szászi többféle kitalációt szerkesztett: mondván a sértettel nem is a vendéglőiben, hanem az utcán találkozott, miután őt megtámadta. A tanúk — mégpedig hárman — viszont ennek az ellenkezőjét állították, látva, hogy a törött üvegnyakkal éppen ő indult a sértett után, úgymond leszámolni vele. Mindezek figyelembe vételével az elsőfokú bíróság Szászi Sándort — aki hasonló esetért már volt büntetve — súlyos testi sértés miatt hét hónap börtönre ítélte. Egyben kötelezte a felmerült. bűnügyi költségók megfizetésére. Az ítéletet a megyei bíróság helybenhagyta, így az jogerős. D. Sz. M. fölháborodva kifogásolták, amelyet érdemes lenne önnek részletesen kivizsgálni. 8. Az aláírásgyűjtést az újságírónö ittjárta óta azok kezdeményezik, járják a falu házait, akik nem is tsztagok. Szeretném elmondani a tisztelt újságírónőnek, hogy könnyű besorolni azok közé, akik ma divatosan a vezetőt szidják és indok nélkül mocskolják. Ha reális képet akar kapni, szívesen meghívjuk a testületi üléseinkre. Egyben kérjük, hogy több napot töltsön el a dolgozók között is, akik itt akarnak élni és dolgozni. Személy szerint nem tudom felvállalni azokat a terheket és problémákat, amelyek itt hosszú éveken át kialakultak — a valóban rossz vezetés és hibás döntések következtében. Ennek megoldása évekig tartó nehéz probléma, amiért tiszteletet érdemel minden ember, aki ezt megérti és ennek szellemében cselekszik. Bajnai Péter a Tiszaszőlősi Petőfi Tsz elnöke Közöltük az észrevételt azért, hogy a nyilvánosság előtt is bebizonyosodjék: a tsz-elnök levele semmilyen kérdésben nem cáfolja a cikkünkben leírtakat. A szerk. Szerkesztői üzenetek ..Igazságot Magyarországon” szervezet vezetőségének : levelüket szeretnénk közölni, de azt nem jegyezte senki az aláírásával, név, cím a borítékon sem szerepel. Jelentkezésüket várjuk. Guba Antalné Karcag: az öregségi nyugdíj feltételei még nem változtak. Jelenleg a nők 55. életévük betöltésével. s legalább 10 évi szolgálati id® megszerzése után jogosultak nyugdíjra. Megjegyezzük, hogy aki jövő év december 3I-e után kéri a nyugdíjaztatását, annak már legalább 20 évi szolgálati időt kell igazolnia. Nemes Imréné. Zagyvarékas: mindannyiuknak igaza van, mert a népi közfelfogás szerint az ősz elején — szeptember végén és októberben — szokásos szép, napos időt mondjuk a vénasszonyok nyarának. összeállította: Csankó Miklósné Dz EKB akciójával nem értek egyet Meglepetéssel olvastam^ az EKA-gyűjtés ’56-os emlékműre című közleményt, mely a Néplap október 4-i számában jelent meg. (EKA = Ellenzéki Kerekasztal — a szerk.) Engedjék meg. hogy az ezzel kapcsolatos véleményemet a nyilvánosság elé tárjam: Az 1956-os események reális értékelése még nem zárult le, az állásfoglalások különbözőek, melyet ki,.ki a saját vagy csoportja (pártja) érdekeinek megfelelően magyaráz. Az akkori szolnoki eseményeknek szemtanúja voltam, és tudomásom szerint emberáldozatot nem követeltek. Az emlékmű felállítása A Sziget lesz az utcákból című, szeptember 19-i írásunkra Tóth István, a Szolnoki Városi Tanács osztályvezető főmérnöke a következőket írta: Az Alcsi városrészre vonatkozó csapadékvízelvezetés tanulmányterve 1987-ben elkészült. Ezzel párhuzamosan a város más területein is folyt a csatornázás előkészítése (pl. Pletykafalu, Kocsoros, Szandaszőlős déli része). A tanulmánytervek alapján — a kiviteli tervek készítésével párhuzamosan —, az érintett lakosok bevonásával hozzáfogtak a csatornamű-társulat alakításához. Konkrétan: elválasztott rendszerű vízelvezetést terveznek — külön szennyvíz, külön csapadékvíz — a műszaki adottságok miatt. Az Üteg úti, ún. „C”-lakások csapadékvíz-elvezetésére megépült egy közbenső szakasz, melyből szükség esetén mobil szivattyúval átemelik a vizet a Tisza mentetten oldalára. Alcsi teljes területét sajnos egyelőre nem lehet vízteleníteni, azt csak a kiépült rendszer fogja megoldani. A több évtizedes gondot tehát jól ismeri a tanács és a tanácstag, amint az eddigi intézkedések is bizonyítják. Nem igaz, hogy már csak a beruházás töredéke van hátra. A valóság az, hogy a töredéke készült el. Napjainkban is folyik a társulat szervezése, melynek az érintett lakosok egy része örül, másik része — a várható költségek miatt — tiltakozik. Célunk, hogy mielőbb megoldódjon a lakosok gondja, ezt azonban a közös akaratuk ellenére nem tudjuk megvalósítani. A városi tanács terveiben szerepel az ehhez nyújtandó pénzügyi támogatás, de ahhoz, hogy a munkálatokat már a közeljövőben elkezdhessék, a lakosok egyetéttése és segítsége szükséges. Összefogásra van szükség IA tárgyalóteremből