Néplap, 1989. október (40. évfolyam, 233-259. szám)
1989-10-03 / 234. szám
jjpÉPiAP 1989. OKTÓBER 3. Gondok a közlekedési szakmában Elégedetlenek a buszsofőrök A napokban a TV-híradóban arról; adott hírt a győri tudósító, hogy a Győri Volánnál elégedetlenek a buszsofőrök, mert amíg ők kevés bérért dolgoznak, addig az igazgatójuk több százezer forintot vitt haza — csak prémiumként. Érdekeik felhívására figyelmeztető sztrájkot helyeztek kilátásba. Érdekes egybeesés, hogy ugyanaznap délelőtt felhívott egy igen határozott személy, s azt mondta, hogy'ha olyan sokat írunk arról, hogy kevés a busz és kevés a sofőr, találjuk már azt is érdekesnek, hogy ugyanakkor az igazgató féléves prémiuma 220 ezer forint volt. Igaz-e ez, valamint hasonló gondok feszítik-e nálunk is a buszsofőröket? — kérdeztük Csömör Istvánt, a Volán függetlenített szakszervezeti titkárát. — Lehet, hogy így van, ahogy a telefonáló mondta, de azt elfelejtette mondani, hogy szeptembertől további átlag 1500 forint bérfejlesztést kaptak a helyijáratos autóbusz-vezetők — a szeptembert megelőzően már kilenc százalékot kaptak —, s az átlagbérben már 116 százaléknál tartunk a vállalatnál. Az az igazság viszont, hogy az utóbbi 15 évben rohamosan veszített presztízséből a közlekedési szakma, az utolsó előtti helyen áll e tekintetben a listán. Jellemző egyébként, hogy csak tavaly január elsejétől van lehetőség túlórapótlékot fizetni, tehát igazán ettől kezdve számít szakmának. Súlyosbítja a helyzetet, hogy a vállalatnál kötelező túlóra van, amelynek mértéke 70 óra. Ennek ellensúlyozására szintén szeptembertől több túlórapótlékot fizet a vállalat, s ennek kiszámításakor figyelembe vették az adó teljesítményt visszatartó hatását, vagyis nem viszi el az adó a bérnövekedést. — Hány órát dolgoznak a buszvezetők egy hónapban? — Kettőszázharmincnyolc órát, tehát lényegében egy hónapban másfelet. Nem titok, hogy állandó létszámgondokkal küzd a vállalat, s a hiányt külső emberekkel, szerződéses alapon próbáljuk megoldani. — Ismét felmerül a kérdés bennem: miért nem fizetik meg akkor a vezetőket — mármint a buszvezetőket? — A vállalat fizetőképessége nem határtalan. Mi ugyanis egy fillér állami dotációt sem 'kapunk, ezt a bérfejlesztést is különböző bérelemek változtatásával értük el. Egyébként eddig csak a buszsofőrökről volt szó, de ugyanúgy gondok vannak a teherfuvarozásnál, a szerelőknél, tehát az összes szakmabelinél. — Mit tesz a szakszervezet ebben a sanyarú helyzetben? — Próbálunk javítani a helyzeten. Elérte például az ágazat szakszervezete, hogy az üzemanyag-megtakarításból eredő prémium adómentes legyen, vagy itt van az idei eset, ez a béremelés és a túlóra kifizetése is. Meg kell azonban jegyeznem, hogy itt elsősorban nem az a motiváló, hogy az igazgató mennyit keres, hanem az, hogy a dolgozó keresett béréből nem tud megélni! Ennek rendezése pedig már országos ügy és gond. — Mit szólnának a konkurrenciához, a vállalati munkástanács megalakulásához? — Nem vagyunk ellene, ha a munkások így látják érdekképviseletük biztosítását, akkor nyugodtan alakíthatnak. — tóth — A nyolc alaptörvény A Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban nemrég előadást tartott Kóbor Béla, az amerikai Alabama államban élő hazánkfia. Elveiről, az élet által helyesnek vélt megéléséről beszélgettem vele az előadás előtt. Mielőtt beszélgetésünket idézem, néhány szót Kóbor Béláról. Tizenkét éve él az Egyesült Államokban, ebből 'az utolsó négy évben egy különleges, keresztény szanatóriumban. Itt végzett munkájáért sem ő, sem a szanatórium orvosai nem kapnak fizetést, pusztán egy jelképes összeget (egy orvos például heti 50 dollárt). A szanatórium körül elterülő területen önellátásra rendezkedtek be, ebből tartják fenn magukat és a szanatóriumot egyaránt. Kóbor Béla ebben a szanatóriumban természetgyógyászattal foglalkozik, valamint egészségvédő előadásokat szervez Amerika-szerte. A szanatóriumi munkássága előtt a Michigan állambeli Andrew Egyetemen teológiát tanult. — Hogyan került ön ebbe a közösségbe? — Amikor Amerikába érkeztem, azt mondták nekem, ha jól akarok élni. két dolgot kerüljek: a kábítószert és a vallási áramlatokat. Az első három évben ezt be is tartottam, hiszen magam sem szerettem sem az egyházakat, sem a papokat, csak az az elképzelésem volt róluk, amit a középkori egyházakról az iskolában odahaza tanultunk. Egyszer azonban úgy alakult, hogy be kellett látnom, az egész elképzelésvilágom téves volt ezzel a témával kapcsolatban. Barátokkal eljutottam egy evangélizációs házba, ahol éppen Isten szeretetéről és egy egészséges, boldog életformáról tettek bizonyságot az emberek. Mindez engem olyannyira megragadott, hogy a Biblia tanulmányozására szántam el magam, s itt vett egy újabb fordulatot az életem. — ön valóban kiegyensúlyozottnak látszik. Mi ennek a titka? — Legelsősorban is én azt tartom, hogy hinni kell Istenben, hiszen a tudománynak nem a hit az ellentéte, s örömmel hallom, hogy ezt Magyarországon is egyre többen belátják. Másodsorban az életformával függ össze az én testi-lelki egészségem. A szanatóriumban is e két elv segítségével gyógyítunk. Fontosnak tartom a húsételek elhagyását. Én például hat év már, hogy teljes vegetáriánus vagyok. Ez azt jelenti, hogy tejterméket, sőt, tojást sem fogyasztok, ugyanis a túlzott fehérjefogyasztás sietteti a fejlődést, ami viszont korai öregedéshez vezet. Az a véleményem, hogy az élet nyolc alaptörvényét kell betartani, s akkor ez a derű, ■kiegyensúlyozottság mindenkinek osztályrésze lehet. A nyolc alaptörvény pedig a következő: a tiszta levegő törvénye nemcsak azt jelenti, hogy állandóan a levegőn kell tartózkodni, hanem ezt helyettesíthetjük a nyitott ablaknál való alvással. A nyugalom törvénye 7-8 órás alvást ír elő. A foglalatosság törvénye több dolgot is magában foglal, például kerti munkát idősebb emberek részére is, fürge, huzamosabb gyaloglást, ami közben a láb erei bőven szállítják a friss vért a szív felé. A víz helyes használatának törvénye, hogy naponta két—öt liter vizet fogyasszunk. munkavégzésünktől függően. Mi a szanatóriumban betegeinkkel rendkívül sok vizet itatunk. A táplálkozás törvényeiről saját életem kapcsán már szóltam. Fontosnak tartom itt még a teljes őrlésű gabonából készült (tehát a barna) kenyeret felvenni mindennapos étkezéseink sorába. A zöldségfélék, olajos magvak nélkülözhetetlenek a jó testi egészségmegőrzés érdekében. A Nap gyógyító törvényét sem úgy kell értelmeznünk, hogy órákig feküdjünk a tűző napon, hiszen a szervezet napi D-vitamin szükségletét 15 perces napozással is kielégíthetjük. A mértékletesség törvénye, nemcsak a szeszesitalok túlzott fogyasztását tiltja, de azt is. előírja, hogy kólát, kávét, teát még kis mértékben se fogyasszunk. A nyolcadik törvény pedig Istenben vetett hitünk. — Van még egy kérdésem: úgy látom az ön félesége gyermeket vár. A vegetáriánus étkezés nem ártalmas akár az ő, akár a magzat egészségére? — Nem. A feleségem teljesen egészséges, sőt a születendő gyermekünk is az, és őt is ugyanebben az életformában kívánjuk felnevelni. Elsősorban a testi egészség megőrzése érdekében tartok előadásokat itt. Magyarországon is de ezzel egyidőben nem titkolom el a hitemet, sem természetesen. Május óta vagyunk itt a féleségemmel, s novemberig tartó küldetésünk során ezzel a programmal járjuk be az egész országot. — K. Sz. — LEVELEK A HAZÁBÓL A HONBA Káprázatb&n Iff. Komám, azt hiszem, a „helyzettel” szembeni értetlenségem többek között onnan is ered, hogy — látva a kényszerűségből vagy önként nyilatkozók önbizalmát és határozottságát — csaknem pártállásra való tekintet nélkül, feltételeztem politikusainkról a jószándékot és az értelmet. Vagyis naivan, általában véve megelőlegeztem számukra a jobbító szándék és az észérvek logikus kifejtésének bizalmát. Hamarosan kellett döbbenettel tapasztalnom, hogy általában volt elsietett a bizalmi szavazat, téves a feltétélezés, ezt hamarosan illusztrálnám néhány példával... Azelőtt említendő viszont egy másik alapvető tévedésem. Ügy rémlett, értem az idők szavát, azaz — sokadmagammal együtt — felismerni véltem a változtatás szükségességét, lényegét, halaszthatatlanságát, fő irányát... Nevezzék azt megújulásnak, reformnak, rendszerváltásnak vagy bárminek, a változtatás mibenlétét — 'talán megbocsáthatatlan leegyszerűsítéssel — így tudnám számodra röviden meghatározni: átmenet a diktatúrából a demokráciába. Leszögezném: ezzel s az átmenet módozataival (amennyiben megmaradnak a békés, a „vér nélküli forradalom” keretein belül) valamint az első ígéretes lépésekkel (áttérés a többpártrendszerre, konkrét közeledés Európához stb.), lelkesülten egyetértettem. Sajnálatos mód azonban, a demokráciásdit úgy képzeltem el, hogy a több szemszögből megvilágított és szabadon, nyilvánosan feltárt igazsógrészecskék egyesülten eredményezik majd a ,,közös, nagy ügy” igazát, s az elkerülhetetlenül felbukkanó véleménykülönbségek ütköztetéséből ezúttal nem lesz mennydörgés és villámcsapás, hisz e kis ország maroknyi népének bőséges és alapos történelmi tapasztalata van abban, hogy a belső viszálykodás, a „magyar kannibalizmus” felemészti az igazi ütközethez szükséges energiákat, erőket. Ahogy azt korlátolt komád, a sötétből jött móriczka elképzelte... Hogy ne csupán a tévé tobbékevésbé „kozmetikáit”, politikai műsorainak káprázatában éljek, delegáltam magam néhány rendezvényre, érdekegyeztetőnek meghirdetett tárgyalásra, kerék, szögletes és amorf asztalok me.lett folyó eszmecserék (?) okulni vágyó megfigyelőként. Nem ért semmi meglepetés (a tömegkommunikációs eszközökben megszűrt információkhoz képest), azaz maradt, mondhatni fokozódott értetlenségem homálya, a magasan szárnyaló eszméket nem értem fel, a sűrűn cikázó fénysugarak továbbra is elvakítottak. Olyannyira, hogy az általam elképzelt (és szándéknyilatkozataikban többek által hasonlóképp meghirdetett) demokráciából, az átmeneti időszak békés jellegéből nem láttam semmit, a jószándékból és értelmességből is csak igen-igen keveset. Az egész hepaj amolyan politikai ki-mittud?-hoz hasonlít, némely esetben ripacsok színjátékéhoz vagy inkább happeningjéhez. A Ki mit tud? című vetélkedőről neked, komám, tudnod kell, hogy ezen nem profik indulnak, hanem amatőrök mutogatják, mire képesek egy másmilyen műfajiban, mint amilyenre képesítésük feljogosítja őket, azaz kedvtelésből eljátszadoznak valamivel. Sajna, én azt hittem, ez nem játék. Márpedig egyre nyilvánvalóbb, hogy játszadoznak sokan, a színpad nő, az önjelölt színészek sokasodnak, az alkalmi rendezők nem kevésbé, csak éppen rendje nincs az előadásnak, nincs dramaturgiája, s játékszabályok nélkül vagy azok betartásának mellőzésével a végkifejlet esetleges, bizonytalan — legalább is számomra. Ha van szabály (azon kívül, hogy annak van igaza, aki nagyobbat ordít), akkor ez az, hogy nincs szabály, .könnyedén el lehet térni a „darab” fő vonulatától, bármikor bárki szövegébe bele lehet szólni, az érthetőség kedvéért egyszerre többen monologizálni; szabad, sőt, előnyös a másikat kigúnyolni, csúfondároskodni, kifigurázni, gáncsoskodni; látni előre megkomponált műfelháborodást, melyet még el sem kezdett az illető, már tudja, hogy vissza fogja vonni egy lezser „elnézést, elragadtattam magam” kíséretében. A „bocsánat, engem itt hüilyéznek!” féle mutatvány még otthoniról ismeretes, a román politika egyik kedvenc húzása, hogy már akkor visították, „engem vernek!”, amikor senki még csak kezet sem emelt rájuk. Muszáj még egy csöppet a színház-hasonlatnál maradnom, mert 'érdekegyeztető abszurd játékok szüneteiben két idevágó megjegyzést csíptem el a még egyetlenként működő érzékszervemmel: hallottam, amint az egyik szószóló megkérdi ismerősét, „Na milyen voltam?”. Vagyis (ha jól értem): egy megbeszélésen, melyet állítólag a közjó érdekében hívtak össze az első és legfontosabb dolog, hogy ő milyen volt... A másik megjegyzés sem akármilyen: „Ha tetszik, ha nem, ha jó ez nekem, ha rossz, ha holnap felakasztanak sem bánom, én már megmaradok ilyennek, mert nincs otthon a szekrényemben annyi köpönyeg, mint egy színház ruhatáráiban”. (Sejtheted komám, nem Shakespeare-i az idézet, inkább amolyan szocialistarea Lista). A mindenkinek mindent szabad jegyében Rityili Palkó is pártot alapít. Az alakuló gyűlésre rajta kívül csak a tévériporter jöttél (ez már kabaré lesz, csak figyelj), aki megállja röhögés nélkül az „interjúfelvételt”. „Mi elvi nézetekre nem tudunk helyezkedni” — mondja a pártvezér, s a vak is látja, hogy 'tényleg nem tud. „A politikával nem foglalkoztam, de a politikát érzem jól, látom innen, alulról” — fejtegeti a továbbiakban, c most véletlenül nem irigylek egy beavatottat éleslátásáért. „Nem hihetek többé annak, aki , eddig becsapott!” — így egy másik okitem, aki nagyon is elvi nézetekre helyezkedik, de szerencsétlenségemre én neki sem tudok hinni csak azért, mert ő még nem csapott be (mert nem volt sehol), 'majd becsap, gondolom korlátoltan, mert másként nem tehet. Ugyanis csak ígér szépeket, rá a fedezetet, 'kihámozni képtelen vagyak. Mert mint óly sokan a „többipártckból”, tisztán, mindössze anyiftyit mond el, mit nem akar, mitől határolja el magát, „ki nem vagyok”. De a „ki vagyok” kimondása mintha nehezebb lenne, illetve én csak azt értem, hogy senkire sem akar hasonlítani, saját arcát nem mutatja. ZavartSágomból még íel-fetsejlik, hogy egyre ingerültebbek és anrogánsabbak a közszereplők, és már-már hajlamos vagyok azt feltételezni, 'hogy a „tárgyalófelek” alapvetően gyűlölik egymást. Moldova Györgynek lenne igaza, aki erre egy kamionsofőrt idéz: amikor főni kezd a leves, először a mocsok jön a felszínre? Vagy Bodor Pál legyen kalauzom a bizonytalanságban, aki leírta, hogy politizáló nép vagyunk és nem politikus. Vagy hároméves fiam (kerésztfiiad) optimizmusában higgyek, amikor kijelenti: megtanítom a macskát gitározni... Történt valami nemrég, ami fölöttébb bizakodóvá tett, két vonatkozásban is. Áz első (kevésbé fontos) : nem veszítettem el teljesen józan ítélőképességem. A második, a lényeges és fontos reménysugár: mások, sem. A „Demokratikus Magyarországért" Mozgalom alakuló ülésén Pozsgay Imre, Bihari Mihály, Kosa Ferenc és sokan fogalmaztak meg ilyen és ehhez hasonló észrevételeket: „Legjobban önmagunktól féltem önmagunkat”, „Belevakultunk a többpártrendszer mítoszába”, ,,A dilettáns demokráciában éppúgy elsüllyedhet az ország, mint a dilettáns diktatúrában”, „Ebben a mozgalomban megvan a lehetőség, hogy integrálni tudjon”. A teremben összegyűliteket is mutatta a kamera (többek között Csoóri Sándort, Sára Sándort, Király Zoltánt ismertem fel).. Üdvözölte az alakuló ülést Nyers Rezső és Németh Miklós. Ha valamiben, hát ezeknek az embereknek és mindannyiunknak öszszefogásában bízhat a határokon belüli és kívüli magyar s „átmeneti állapotában” komád, Lajos Ui.: A -héten pártkongresszus lesz. Előfordulhat, hogy egy ideig nem írok. Ne aggódj! Küldetés az életért Tovább épül Szolnokon a tabáni lakótelep — nzs —
