Néplap, 1989. szeptember (40. évfolyam, 207-232. szám)

1989-09-08 / 213. szám

1989. SZEPTEMBER 8 ^Iépiap 3 A Kunszöv Texért Kft., kenderesi varrodájában NDK-megrendelésre matróz- és bakfis- blúzokat varrnak Fotó: Mészáros Az elmaradott térségek fejlesztése Nem válhatnak mostohagyermekké A megyei tanácsnak határozott programja van A nyolcvanas évek első felében a szakmai és lakossági viták nagyban hozzájárultak a korábbi merev, hierarchikus kategóriákra épülő terület- és településfejlesztés elvi és gyakorlati megújulásához. A tudományos igényű elemzések, feltáró munkák, valamint a társadalmi és gazdasági nyomás hatására az Országgyűlés már 1985-ben egy új szemléletű, országos koncepciót fogadott el, amely igazodva az akkori körülményekhez, az együtt élő kis térségek, a falvak és az alapellátás gyorsabb fejlődésével, a helyi sajátosságok ki­bontakozásával számolt. Az országos folyamatok sodrában a megyék is újrafo­galmazták településpolitikai céljaikat. Az azóta eltelt idő­szak tapasztalatairól, eredményeiről beszélgettünk Lakatos Istvánnal, a Szolnok Megyei Tanács tervosztályának helyet­tes vezetőjével. — Elöljáróban szóljunk a kezdetekről. Önök hogyan közelítettek ehhez a kérdés­hez? — Szűkebb pátriánkban alapvetően a valós kistérsé­gi együttműködésre, sajátos­ságokra alapozó, a falvak felé orientálódó, az alapel­látás fontosságát hangsúlyo­zó településfejlesztési straté­gia fogalmazódott meg a nyolcvanas évek második fe­lében. A célok, feladatok Végrehajtását segítő eszkö­zök és a szabályozás 'kiala­kítását messzemenően elő­mozdították a különféle in­tézetek — MTA Regionális Kutatások Központja és a VATI — álltai végzett, gyak­ran alapkutatás jellegű tu­dományos vizsgálatok. En­nek alapján a megye 19 leg­inkább elmaradott települé­se és a vonzáskörzettel ren­delkező városok ‘nagyköz­ségek nagyobb arányú fej­lesztésére fordítottuk a fi­gyelmet, Ez a törekvés az dnitézikedéseinkben is meg­nyilvánult, hisz amíg koráb­ban a megyeszékhely a fej­jsztési pénzek felét, a köz­ségiek pedig csak mintegy 20 százalékát kapták, addig málna ez az arány megválto­zott, hiszen Szolnok 38 szá­zalékkal, a községek pedig 30 százalékkal részesednek ezekből a pénzekből. — Tudjuk, hogy a megyei tanács az Idén áttekintette az 1986 és ’88 közötti idő­szakot, vagyis foglalkozott az elmaradott térségek fej­lesztésének kérdésével. Mit állapítottak meg? — Többek között azt, hogy Szolnok megye infrastruktú­rája továbbra is elmara­dott!, de a központi elvonások ellenére' a kitűzött szerény célok döntően teljesültek. Ehhez nagyban hozzájárult megyénk Lakosságának és gazdálkodó egységeinek az országos átlagot is meghala­dó társadalmi munkája. Per­sze csakis az emberek, vál­lalatok összefogására, segít­ségére bosszú távon nem építhetünk, s így a már ko­rábban is meglévő feszült­ségek és a várható nehézsé­gek ellensúlyozására elkészí­tjük $ 'megyei elmaradott térségek távlati fejlesztési programját, amelyet a me­gyei .itanács év végén el is fogadott, s ebben az évben pedig megkezdődött a szó- banforgó program végrehaj­tása. Ennek érdekében a megyei tanács egy pénzügyi alapot hozott létre, elsősor­ban foglalkoztatási gondok enyhítésére, valamint az el­maradott térségek fejleszté­sének és egyes szociálpoliti­kai feladatok megvalósításá­nak segítésére. — Milyen összegről van s:zó? — Eredetileg 17 millió fo­rintról. Az idei első félév­iben összesen 60 pályázat ér­kezett be, amelyben ilyen', vagy olyan célra támogatást ..értek a települések. S ezek közül végülis 45 pályázatra kaptak tőlünk 19,5 millió fo­rintos támogatást az igény­lők. Szóval 2,5 millióval még meg is fejeltük az eredeti összeget. Ez csaknem annyi, amennyit a Tiszazugi tele­pülések kaptak — 2 millió forintról van szó — s ezen 'belül Tiszaug 502 ezer fo­rinttal részesedett ebből a pénzből1. Így elmondhatjuk, hogy megyei támogatással összesen 109 millió forint összegű beruházás valósult meg. Például új utat, abc-t, építenek Tiszajenőn, Nagy­körűben, Tiszasülyön idősek klubja létesült, Tüzép-telepet alakítottak 'ki, s körzeti or­vost 'kapott Tiszaug húsbalt létesült Tisza inakén és még sorolhatnám... — Valójában mit mutat­nak az elmaradott térségek fejlesztésének eddigi 'tapasz­talatai ? — A megye 29 hátrányos helyzetű településén szűkebb pátriánk területének 21 szá­zalékán 39 ezer ember (a megye népességének 12 szá­zaléka) él. Ezek a községek a Tiszazugban, Kunhegyes és Tiszaf üred környékén ösz- szefüggő térséget alkotnak, míg Szolnok és Mezőtúr kör­zetében-, valamint a Jász­ságban pedig szórtan helyez­kednek el. Nyolc község csak viszonylagosan elmaradott, de a többi huszonegy sajnos gazdaságilag, illetve általá­nosan .is hátrányos helyzetű­nek mondható. Az igazság­hoz persze hozzátartozik az is, hogy a szóbanforgó tele­püléseik fejlődését a megyei szabályozórendszer tagadha­tatlanul elősegítette. Ma­gyarul: a céltámogatásokra szánt forintokból többet kap­tak, s így fejleszteni is job- 'ban tudtak. Gyorsabb ütemű előrelépés főleg a Tisza­zugban és Tiszafüred térsé­géiben -történt. Ennek köszön­hetően javult a vízellátás a Tiszazugban, új óvoda épült Kőtelken, Tiszaszentimrén, Csépán, Tiszábőn, új iskola .v.esüilt Tiszákürtön. Több településen sor került az oktatási intézmények re­konstrukciójára és így - to­vább... — Beszélgetésünk legele­jén említette, .hogy többek között a valós kistérségi együttműködésre is nagy hangsúlyt fektetnek. Ennek vannak már eredményei? — Iigen, Ihisiz az országban úgyszólván elsőként az MTA Regionális Kutatások Köz­pontja már -1986-ban komp­lex kistérségi vizsgálatot kezdett el a Tiszazugban, s az így szerzett 'tapasztalatok felhasználásával, a jövőben fejlődési elképzelések vázo­lása nyomán alakult meg az idén nyáron Tiszákürtön a Tiszazugi Települések Szö­vetsége, amely ‘támaszkod­va az ugyancsak ebiben az évben létrejött Tiszazugért Modernizációs Társaság szel­lemi erőire, a közeljövőben dolgozza ki a térség fejlesz­tési stratégiáját, amelyhez a megyei ‘tanács is kapcso­lódik, s az év végéig körvo­nalazódik, hogy miiként tud­juk anyagilag és egyéb esz­közökkel is segíteni a Tisza­zug fejlődését. Hisz az egyet­len igazán közös terület- és településfejlesztési cél már most is jól megfogalmazha­' :ó. Ez pedig nem lehet más, mint a legtágabban értelme­zett műszaki és szellemi inf­rastruktúra kistérségi fej­lesztése, amely javíthaja az ott élők társadalmi közérze­tét és íogadókésszé teheti a területet az ipar és a mező- gazdaság korszerűs í tés éré, és az egyedi tiszazugi funk­ció, az üdülés és az idegen- forgalom kifejlesztésére. Annyit azért még hozzáten­nék, hogy a jelenlegi terv­időszakban 106 millió forint — a megyei céltámogatások 9,5 százaléka — jutott a Ti­szazugba, a tervidőszak vé­géig pedig összesen mintegy 250 millió forint kerü-l fel- használásra abban a térség­ben. — Köszönjük a beszélge­tést. N, X, Modellezők, hűlégballonosok, gépjárművezetők Az MHSZ is egyre kevesebb állami támogatást kap Magyar cáfolat Szovjet olaj dollárért? A napokban látott napvi­lágot a hamburgi Német Keletkutató Intézet híre: 1990. január l-jétől a Szov­jetunió a KGST-országoknak dollárért szállít kőolajat. Az információval kapcso­latban Czipper Gyula piari miniszterhelyettes az MTI munkatársának elmondta: a tárca nem tud ilyen szovjet tervről. Egyébb’ként az ez évre tervezett olaj- és olaj­termék-mennyiség az eredeti tervnek megfelelően üte­mesen érkezik hazánkba a Szovjetunióból. Jelenleg folynak a két ország közötti gazdasági, kereskedelmi térvegyeztetések 1991—95-re szólóan, s ennek során kerül szóba, hogy az árucsere-for­galom elszámolásában eset­leg konvertibilis valuta-el­számolásra térnénk át — de mindez kereskedelmi kérdés. Az viszont tény, hogy Rizs- kov szovjet miniszterelnök korábbi budapesti útja során ígéretet tett arra: 1995-ig a jelenlegi szinten . szállít a Szovjetunió olajat hazánk­nak, megfelelő ellentételezés esetén. Egyébként hosszabb távon elképzelhető, hogy máshonnan is vásárolunk majd olajat, mégpedig az Adria kőolajvezetéken ke­resztül. A Kereskedelmi Miniszté­rium főosztályvezető-helyet­tese, Tamás István a követ­kezőket, mondta: a miniszté­riumhoz sem érkezett a dol­lár-elszámolásra vonatkozó hivatalos megkeresés a Szovjetunióból. A Magyar- ország és a Szovjetunió kö­zötti ötéves árucsere-forgal­mi megállapodás rögzíti, hogy az olajszállításokért hazánk transzferábilis rubel­lel fizet. Ez a megállapodás még 1990-ben is érvényben van. Tény, hogy különböző elképzelések vannak: miként lehet áttérni a magyar— szovjet árucserében a dollár­fizetésre, hogyan lehetne korszerűsíteni a jelenlegi, egyáltalán nem ösztönző el­számolási formát. Ezek a tár­gyalások, szakértői vizsgála­tok nincsenek olyan előreha­ladott állapotban, hogy már 1990-től valamilyen téren változás lenne. Egyébként a Szovjetunióból az idén 6,5 millió tonna olaj érkezik, s a tervek szerint ugyanennyit vásárolunk transzferábilis rubelért jövőre is. Olykor elhangzik az a vé­lemény, hogy a Magyar Hon­védelmi Szövetség afféle ma- sírozgató, félkatonai szerve­zet, így tulajdonképpen nincs is tömegbázisa. Mielőtt az állításban rejtező kérdésre válaszolnánk, annyit min­denképpen illik ideírni, hogy a szövetségnek jelenleg mintegy huszonháromezer tagja van a megyében. Szin­te minden településen akad klub, ahol a fiatalok repülő- modelleket készíthetnek, lég­puskával célba lőhetnek, ha­jókat eszkábálhatnak, vagy éppen rádiózhatnak. Maga helyett, beszél az is, hogy ma, amikor különböző szer­vezetek, szövetségek tagsága rohamosan csökken, itt ép­pen ellenkezőleg: nő a lét­szám. Ami az előbbi felvetést il­leti : tényleg akad fegyver is, bár ezek a sportversenyek eszközei. Így találhatók a szertárakban, a kluboknál légpuskák, kispuskák és pisz­tolyok. A felsorolásból az is következik, hogy itt valami­lyen előírt, honvédségre jel­lemző kiképzés nem folyik: a cél a sorkatonai szolgálat­ra való felkészítés segítése, a tartalékosok tájékoztatása, továbbá a szervezett, szabad­idős sporttevékenység. Ily módon az érdeklődők megis­merkedhetnek az ejtőernyő­zéssel, a vitorlázó-, motoros és sárkányrepüléssel, a hő­légballonozás szépségeivel, a rádiózással, a könnyűbúvár sport alapjaival és a gépko­csivezetéssel. Egyszóval olyan jártasságokra tehetnek szert, amelyeknek később a civil életben is hasznát, ve­hetik, hiszen a fenti időtöl­tések kivétel nélkül fegye­lemre, kitartásra, bátorságra nevelnek. Az sem mellékes, hogy a megyében például miből is gazdálkodik az MHSZ? 1989 elején még- nyolcmillió fo­rint volt az éves költségve­tése, amely időközben hat és félmillióra csökkent. Ebből mintegy kétmilliót kapnak & gépjárművezető képző kiren­deltségek, valamint, a szol­noki iskola, amelyekben évente átlagosan négy-ötez­ren juthatnak a hőn áhított vezetői engedélyhez. Közöt­tük a sorköteleseken kívül akad mintegy ötszáz segéd- motoros, nyolcszáz úrvezető, több száz motoros, különle­ges gépjárművezető, sőt buszvezető is. A többiek jogosítványa pedig nemcsak a seregben eltöltött másfél évre, de a civil életre is jó, hiszen az elért kategóriától függően vezethetnek teher­autót, személygépkocsit vagy I buszt. A támogatás folyamatos csökkenése következtében a szövetség arra kényszerül, hogy növelje a saját bevéte­lét. így tavaly a különböző klubok munkavállalásai az intézmények és az üzemek támogatása révén a megyei szervezet 1,6 millióhoz jutott. Az idén ez az összeg eddig 197 ezer forint. Mint látjuk, ez is alaposan csökkent, mi­vel nemcsak a vállalatok, de hovatovább a klubok, így az emberek sem érdekeltek az efféle munkavégzésben. Ugyanis annyi a központi el­vonás, az ilyen olyan adó, hogy ha így marad a helyzet, jut is marad is annak, aki tulajdonképpen ezt. az érté­ket termeli. így azután min­den alkalom, lehetőség jó, ami pénzt hoz a konyhára. Például a könnyűbúvárok nem egyszer dolgoztak a kis­körei tározónál vagy a szol­noki vízműtelepnél, leg­utóbb pedig még Bős—Nagy­maroson is. Mindezeken kí­vül például a feleslegessé vált helyiségeket, irodákat kiadják különböző intézmé­nyeknek, cégeknek, hogy be­vételhez jussanak. Érdekes kérdés az is, hogy napjainkban hová, kihez is tartozik a szervezet? Az MHSZ felügyeletét a honvé­delmi miniszter látja el, és a támogatást is innen, ettől a tárcától kapja. Mindezek ellenére nem volt, és a mai napig sincsen kimondottan szervezeti kötődés a honvéd­séghez. Ami a megyében te­vékenykedő főállású MHSZ- es állományt illeti, tavaly a számuk kiencvenkettő volt, az idén pedig hetvenhét. A szigorítások, elvonások kö­vetkeztében nem nehéz meg­jósolnia a létszám továbbbi csökkenő irányzatát. Megje­lentek a szövetségben is az alternatívok, hiszen a tagság pártállástól függetlenül szer­veződik. A lényeg az, hogy aki belépni szándékozik: a szervezet célkitűzéseit elfo­gadja, magáénak vallja. Mindezek ismeretében pró­zai, de nagyon is ideillő a legutolsó kérdés: hogyan to­vább MHSZ? Egyesek szerint fel kellene oszlatni, mások szerint viszont szükség van rá, vagy valami hasonlóra. Ugyanis olyan előiskolának számít amely mindaddig aligha pótolható, amíg egyet­len géppuska, harci repülő­gép. hadihajó akad bárme­lyik ország birtokában. Éppen ezért a haza védel­mére a fiatalok megfelelő felkészítése elengedhetetlen. Nevezzék MHSZ-nek vagy bármi másnak azt a közös­séget, ahol ezt végzik. A Mezőhéki Táncsics Tsz a paprika utóérleléséhez faipari üzemében gyárt tárolóládákat. A ládákat az elmúlt években vásárolták, a saját gyártmányú rekeszek ennek kétharma­dába kerülnek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents