Néplap, 1989. szeptember (40. évfolyam, 207-232. szám)
1989-09-08 / 213. szám
Néplap 1989. SZEPTEMBER 8. Kormányszóvivői tájékoztató (Folytatás az 1. oldalról) reláthatólag január 1-jei hatállyal — a bejelentési kötelezettség fenntartása mellett — felszabadítják a sertéshús felvásárlási és fogyasztói árát. A harmadik határozat alapján — a termelés biztonságosabbá tétele érdekében — már most deklarálja a kormány, hogy 1990-ben nem emelik a kistermelők adóját. Ezután Martonyi János kormánybiztos adott tájékoztatást a privatizálással kapcsolatos minisztertanácsi napirendről. Az állami vagyonalapról szóló törvény téziseiről szóló előterjesztést, valamint a privatizációs program kidolgozásával és beindításával kapcsolatos előterjesztést együttesen tárgyalták meg, tekintettel azok szoros összefüggésére. A kormány szerint mind az állami vagyonkezelői szervezet felállítása, mind pedig a privatizációs program kidolgozása és beindítása kiemelten fontos feladat, és végrehajtásukat meg kell gyorsítani. Október 31-ig ugyanis az állami vagyonkezelői szervezetre vonatkozó törvényjavaslatot a parlament elé kell terjeszteni. és egyidejűleg minőségi előrelépésre kell törekedni a tulajdonváltási folyamat terén is — hangoztatta. A tulajdonváltás alapvető célja az állami tulajdon hatékonyabb működtetése, a fogyasztói igények jobb kielégítése, a piaci viszonyok erősítése, a foglalkoztatási gondok enyhítése és nem utolsó sorban a külföldi tőke fokozott vonzása — tette hozzá. A kormánybiztos szerint az ilyen irányú elképzeléseket jelenleg alapvető ellentmondások feszítik. A tulajdonjogból fakadó jogosultságoknak a vállalatokra történő ruházása miatt a társaságalapítás és az állami, vállalati vagyon értékesítése ma decentralizáltan és spontán módon folyik, ami kétségkívül jelentős kockázatot rejt magában. Reális a veszélye annak, hogy az állami vagyon értéken alul cserél gazdát, átjátszás tárgyává, egyéni érdekek korlátlan érvényesítésének az áldozatává válik. Veszélyforrás az is, hogy a privatizációs tulajdonváltási folyamat csak látszólag valósul meg. a létrejött új, vegyestulajdoni formák a korábbi struktúra fenntartását, sőt annak új formában történő megmerevítését szolgálják. Mindebből következik, hogy a gazdaság és a társadalom egészének érdekeire épülő átfogó privatizációs politika megvalósítása elválaszthatatlan a tuLajdon- refoim egészétől, ezen belül az állami vállalatok tulajdoni helyzetének rendezésétől. A kormány lépéseket tesz annak érdekében, hogy az erre irányuló munkálatok is felgyorsuljanak. A kormány szilárd álláspontja az, hogy a magyar gazdaságnak a tulajdonváltásra feltétlenül és elkerülhetetlenül szüksége van. Ezt igényli a piacgazdaság megteremtése, amely nélkül a valóságos képviseleti demokrácia sem működhet tökéletesen, és ezt igényli a világ- gazdaságba történő tényleges beilleszkedésünk, Európához való felzárkózásunk is. A kormány tehát ikét irányban határozott el lépéseket, ahol erre lehetősége van, ott központi döntéssel privatizál, meghatározott körben, azaz társasággá való átalakítás útján értékesít egyes — alapos vizsgálat alapján — meghatározott, államigazgatási felügyelet alatt álló vállalatokat. Ebben a körben is gondot fordítanak a nyilvánosságra, az áttekinthetőségre, a hozzáférhetőségre, a reális vagyonértékelésre és a versenyeztetésre. Az alapító szervek -közreműködésével és javaslataik alapján a kormány azt is fontolóra veszi — ha az indokolt, például visszaélés esetén —, hogy egyes önkormányzó vállalatok 'államigazgatási felügyelet alá helyezését javasolja az Országgyűlésnek. A kormány egyidejűleg elhatározta, hogy a lehető legrövidebb időn belül megteremti az említett spontán decentralizált privatizációs folyamat állami ellenőrzését. Ezért garanciális szabályokat kell létrehozni az állami vagyon értékesítésére és társaságba történő bevitelére vonatkozóan, így kötelező vagyonér- tékelést kell előírni. A kormánybiztos szerint mindazonáltal sincs szó az állami beavatkozás erősítéséről, egyfajta visszaállamosításról, csupán biztosítani szükséges a tulajdonváltási folyamat tisztességét és -hatékonyságát, meg 'kell védeni a társadalom érdekeit, és olyan megoldást kell -találni, amely a gazdasági hatékonyságot és a társadalmi igazságosságot egyaránt szolgálja. Több kérdés a húshiányra vonatkozott. Húsjegyek nyomásáról a szóvivő is hallott rémhíreket, de még olyan személy- lyeí nem találkozott, aki magát a húsjegyet is látta volna. Meggyőződéssel állíthatom, — mondotta, — hogy a húsjegyek bevezetésének szándéka, de még a gondolata sem merült fel a kormányban. Bajnok Zsolt kifejtette, hogy valós ellátási gondok voltak, vannak és esetleg lehetnek. De el keli fogadni a szakemberek állítását, miszerint a világpiacon rendkívül jelentős mértékben megnőtt a hús ára, tonnánként több mint 900 dollár. Ebből következik, hogy a -korábbiaknál jóval nagyobb a húsipari vállalatok érdekeltsége az export fokozásában. Ha tehát itt-ott hiány tapasztalható, az szerencsére nem a termelés visszaesésének a következménye, hanem a korábbinál -intenzívebb exporttevékenységé. Bős-Naigymarossai -kapcsolatban a szóvivő közölte: a téma a kormány mai ülésén nem került szóba. A közeli napokban egyébként sor kerül magyar—csehszlovák miniszterelnök-helyettesi szintű eszmecserére. Az MTI egyik kérdése a szovjet villamosenerg-ia- szálllításra vonatkozott Bajnok Zsolt szerint ez augusztusban és szeptemberben 10 —12 százalékkal csökkent, illetve csöklken. Tudomása szerint ígéret van arra, hogy ez valóban csak erre az időszakra vonatkozik, és a későbbiekben a szovjet partner szerződéses kötelezettségeit teljes mértékben teljesíteni fogja. Ami Pozsgay Imre állam- miniszter nyilatkozatát illeti, miszerint a kormány a párttörvény tervezetét a 'háromoldalú egyezség híján is 'beterjeszti a 'parlament elé, Bajnok Zsolt ugyancsak az MTI kérdésére mem kívánta kommentálná. Hiszen P-ozs- gay-nál avatottabb ismerője a nemzeti kerékasztal-tárgyalásoknak, a tárgyalási konszenzus megteremtése lehetőségeinek és egy esefile- kes konszenzushiány következményeinek pillanatnyilag a 'kormányban egészen 'biztos, de talán szólesébb köriben sincs — válaszolta a szóvivő az MTI kérdésére. „Nem a siránkozásnak van itt az ideje...” (Folytatás az 1. oldalról) merte, hogy a 'társadalom-, a nemzet előtt álló nagy feladatok megoldása a társadalmi béke és együttműködés körülményei között képzelhető el. A párt számos -területen lehetőséget lát az egyházakkal való -kontaktusra. Hozzáfűzte: pártpolitikusként pártja szempontjait egveztette a nemzeti célokkal, valamint az egyházak felfogásával. A tanácskozáson elvi síkon folytatták a beszélgetést, azonban számos fconlkrét 'kérdés is szóba került. így például az egyházak szerepvállalása az oktatásban, a szociális mun- ké'ban. Felvetődtek világnézeti kérdések is, összefüggésben a lelkiismereti és vallásszabadsággal! annak az emberi jogok közé sorolásával. Etekiintetben az egyházak és az MSZMP 'mai álláspontja közel áll egymáshoz, sőt lényegi kérdésekben azonos. A 'tanácskozáson mindkét részről- felvetették a társadalom erkölcsi állapotát, a moralitás javításának fontosságát. A 'tanácskozás nem a véleménykülönbségek feltárására, hanem -a követelmények megfogalmazására irányult — hangsúlyozta a pártelnök. Mindkét oldalról rámutattak a nemzet sorsáért érzett felelősségvállalás szükségességére. E téma — úgy tűnt — -közelítette egymáshoz a tárgyalópartnereket, akik kö. zott megoldatlan kérdések is szép számban szóba kerültek. Egyházi részről -megemlítették az állam és az egyház szétválasztásáról szóló megegyezést. Felhívták a figyelmet arra, hogy a gyakorlat 'beszűkítette az egyházak tevékenységét a magyar társadalomban, sok helyen szinte lehetetlenné -téve a nevelési. Oktatási, szociális tevékenységet. A találkozón ezt rendezendő követe lmény.kénit vetették fel, s ezt az igényt az MSZMP elismerte. Végül Nyers Rezső hangsúlyozta azt a véleményét, hogy az egyházak — pártpolitikai semlegességük mellett — nagyon sok -területen pozitív szerepet teltének be a társadalom életében-. — Az MSZMP képviselőivel létrejött találkozó az első lépés azon az úton, amelyen az egyház helyét és szerepét keresi a kialakuló többpártrendszerű demokráciában — összegezte 'tapasztalatait Tóth Károly református püspök, a Magyar- országi Egyházak ökumenikus Tanácsának elnöke. Véleménye szerint vailameny- nyi egyházi személyiség örömmel nyugtázhatta, hogy Nyers Rezső elfogadta azt a szándékúkat, amely szerint a mostani megbeszélést követően valamennyi párttal -párbeszédet folytatnak. Hozzátette: a többi párttal még nem sikerült felvenni a 'kapcsolatot. A .püspök rámutatott: a református egyház veszélyt Iát abban, hogy jóllehet az egyháza k j ogegy enl őségét deklarálja a KB állásfoglalása is, ez azonban koránt sem jelenti az egyházak egyenrangúságát. Ez -ronthatja a különböző egyházak között tapasztalható 'kedvező viszonyít. Paskai László bíboros, prímás, esztergomi érsek, a Magyar Katolikus Püspöki Kar elnöke úgy nyilatkozott, hogy a társadalmi élet területén a 'vallással, az egyházzal kapcsolatban megváltozott véleményalkotás -pozitív fejlődését segíti a mostani találkozó. Utalt arra, hogy -az eszmecsere az MSZMP meghívása nyomán jött Hétre, az egyházak azonban fontosnak tartják, hogy más pártokkal -is kialakuljon a kontaktus — semlegességüket megtartva. A megbeszélésen kifejezésre jutott, hoigy az MSZMP is felü-Uviizs- gálta a vallással, aiz egyházakkal 'kapcsolatos álláspontját, s felismerte az egyházak társadalmilag hasznos tevékenységét. Kedvezőnek ítélte meg, hogy az MSZMP elhatárolja imagát az 1948-4*3« hozott intézkedésektől, amelyek az egyh-áiZak működésének korlátozását vonták rnagük után. Az elmúlt négy évtized komoly megpróbáltatást jelentett az egyházaknak, ma azonban nem a számonkérésnek, a siránkozásnak van itt az ideje, hanem a jövőépítés szempontjából fontos témák megvitatásának — hangsúlyozta végezetül a bíboros. Az amerikai képviseföházban YSZ—NATO tárgyalások Harmadik forduló A Varsói Szerződés tagállamai továbbra is készek. 1990-ben aláírni a NATO- országokkal a hagyományos európai haderő csökkentéséről szóló megállapodást, bár ennék létrehozása nem lesz könnyű feladat. íigy nyilatkozott a két katonai szövetség huszonhárom államának bécsi tárgyalásain résztvevő szovjet küldöttség vezetője, Qleg Gninyevszkij nagyikövet csütörtökön az osztrák fővárosiban tartott sajtóértekezletén, abból az álikalomiból, hogy a több mint másfélhónapos nyári szünet után plenáris üléssel megnyitották a tárgyalások 'harmadik fordulóját Kompromisszum a vámkedvezmény ügyében Az Egyesült Államok kép- viselőháza csütörtökön többségi szavazással jóváhagyta, hogy a Magyarország számára biztosított legnagyobb kereskedelmi kedvezményezettség 'hatályát három évre meghosszabbítsák. A határozat, amelyet a szenátusnak is jóvá kell hagynia, 1992 július 4-ig 'biztosítaná a vámlkedtvezményit a kétoldalú kereskedelemben. Magyarország esetében az amerikai törvényhozás eddig évről évre döntött az elv 'megadásáról. Az eredeti javaslatban a 'kedvezmény öt évre szóló megajánlása szerepelt, de a konzervatív törvényhozók ellenállása 'kompromisszumot eredményezett. Az ötéves változat ellenzői — elsősorban a republikánus párt konzervatív szárnyának képviselői — azzal érveltek, hogy -az eredeti indítvány nem ösrtönözné éléggé a budapesti vezetést a reformok továbbvitelére. A képviselők egyébként 221—169 arányban döntötték a kompromisszumos változat meLlett. Innen tényleg menekülni kell? Érettségi vizsga Nyugat-Berlin kapujában A Berlint övező útgyűrű- ből nem könnyű beletalálni a tűnek abba a fokába, amelyik Nyugat-Berlinben lyukad ki. Tájékoztató tábla — no, csak úgy szolidan ... Talán érthető is, hogy a keletnémet útügyi hatóságok különösebben nem érdekeltek abban, hogy reklámozzák, merre is lehet elérni legközelebb a főváros nyugati zónáját. Végül aztán csak ott állunk a határnál, ahol az ellenőrzés éppoly szigorú, mint egy országhatáron — ha nem szigorúbb. A vámnál a figyelem elsősorban a lengyelekre terelődik, akik szépen megpakolva jönnek-mennek, méghozzá olyan termékekkel, melyeket nemsokára a szolnoki lengyel-piacon látunk majd viszont. És ha már számukra külön sáv van, hát álljon oda az a néhány magyar turista is, aki napjában megjárja ezt a különösen összekaszabolt várost. Az NDK-s határőr még egy külön vizsgáztatást is tart; amolyan röpke kis érettségit, aminek valójában az lenne az értelme, va- gyok-e ideológiailag olyan felkészült, hogy be tudjam fogadni a várható talmi látványt. A kérdések tehát: „Miért akarunk Nyugat-Ber- linbe menni?” A válasz: „Miért, miért, azért mert mehetünk.” Üjabb kérdés: „Mikor jönnek vissza?” Válasz: „Majd ha kedvünk lesz, egyébiránt néhány óra múlva.” A határőr tehát kérdezget, kérdezget, miközben kezében a világútlevelünk. Aztán már Nyugat-Berlin főutcáján haladunk. Ez a város éppolyan, mint bármely jómódú nyugati metropolis, csak éppen tágasabb, komfortosabb, ráérősebb. Csak éppen az üzletekben a haj- szoltság nyomát sem látni, ugyanígy nem folytja a boltokat a turisták inváziója. Mondom tágas, kényelmes, ott parkírozik az ember, ahol éppen úri szeszélye tartja, de úgy ám, hogy előtte is, mögötte is van három-három üres hely. A városban sok a magyar cégtábla, a kirakatokban Budapest jelzésű cipők díszelegnek, de azért az eladók zöme a centrcimban mosolygó, ferde szemmel néz ránk: ennyi ázsiait talán csak Hongkongban vagy Szingapúrban láthat az ember. Azt mondták, Nyugat-Berlin drága város. Lehet: öt márkáért kínálnak elegáns garbót, 9 ezerért tűzpiros Citroent — igaz, olyan nőnek vagy diáknak való- biciklipótlékot ’ —, de egy Peugeot Talbot álomkivitelben is „csak” 36 ezer márka. Hát persze, hogy eltévedtem ebbe a nagy összevisszaságba. Még szerencse, hogy. az első megszólított bennszülött kocsiba vágta magát és készségesén kivezetett a városból a jó 15 kilométerre lévő határhoz. Hazafelé tartunk, előttünk A történelmi épületekhez nem nyúlnak jó 300 kilométeres út, és riadtan konstatálom, hogy fogytán a benzinem. Előre félek a várható tortúrától, miután az itthon váltott talonnak a végére értem. NDK-t járt ismerőseim azzal bocsátottak útnak, hogy ho- hó, semmi baj, ez az ország autósparadicsom, olyan olcsó a benzin, hogy szinte ingyen adják. Alig 10 forintba kerül egy liter, és szívélyesen kiszolgálnak márkáért bárhol. Ezzel szemben az én tapasztalataim a következők: csak talonért hajlandók benzint adni a magyar turistának a kutasok. Ami ugye annyiba kerül, mint az itthoni benzin. Ha talon nincs, a következő variációk jöhetnek sorba: egyáltalán nem állnak a magyar turistával szóba, esetleg megkérdik dollár, nyugatnémet márka, vagy schilling van-e? Vagy: ha százassal fizetsz, a nagy könyörgésre kiszolgált ben-' zinért, ötvenből adnak visz- sza, jóllehet csak 35 márkányi benzint kaptál. Még a legkorrektebb az a kutas, aki egy félreeső töltőhöz invitál és közli, hogy nála 2 márka literenként a tarifa. Ha megemeled a hangod, az is megtörténhetik, hogy a kút nagyhatalmú kezelője kiveszi a slusszkulcsot a kocsidból, zsebrevágja, majd elkéri az útlevelet és felírja a számát. Aztán törhet a frász, hogy mi lesz ennek a következménye, amint hazafelé jössz át a határon. Persze talont itt is lehet vásárolni a nagyobb városok bankjaiban. Az csak jól hangzó legenda, hogy az utazási irodákban is adnak. Szólni kell itt a magyar idegenforgalmi cégek nagyvonalúságáról is. A talon fazonja olyan, hogy a felső sarkában egy ötös díszeleg. Mi ez? Liter, márka? Bizony., csak találgatni lehet. Odakint aztán kiderül, hogy egy talonért öt márkányi benzint kaphatsz, de ha ott derül ki, már elszámoltad magad. Tessék mondani, itthoni utazási irodák: miért nem lehet ezt a tényt egyértelműen a talonokon feltüntetni ? Gyakran utalok a gyönyörű tájra. Most is azt teszem: ennyi bosszúság után gyönyörködjünk el a nagyszerű panorámában, és biztos, hogy megnyugszunk. Vagy nem. Egyébiránt az ember hamar rájön, fcogy a nagykapukat dőreség döngetni. A kiskapukon kell közlekedni, amit a vendéglátóink nagyszerűen ismernek, és készségesen tárnak sarkig. Hozzák a sört ládaszámra, holott én színét sem láttam. Szolgálnák készségesen benzinnel, és egyáltalán: házhoz szállítanak minden olyan hiánycikket, amit hiába kerestél. (Folytatjuk) Palágyi Béla
