Néplap, 1989. szeptember (40. évfolyam, 207-232. szám)

1989-09-07 / 212. szám

1989. SZEPTEMBER 7 j^ÍÉPLAP MA szerkesztőség postájából I A júniusi pártértekezlet- tei valóban fordulat követke­zett be a /„legkonzervatí­vabbnak kikáltott” megyében. Azt gondolom, Szolnok me­gye sem volt konzervatí­vabb, mint más megye, hi­szen az a társadalmi szerke­zet, amelyet mostanában ál­lamszocializmusnak neve­zünk, ezt az „egypártszerű” magatartásit termelte ki: el­ső titkárokat, apparátust, párttagságot. Amikor íté­lünk, számot kell vetnünk azokkal a történelmi-társa­dalmi okokkal, amelyek a kommunisták számára nem biztosítottak demokratikus működési lehetőségeket. Ami Szolnok megyében sajátos, az az, hogy amikor 1988. máju­sában bekövetkezett a vál­toztatás lehetősége, a megye késésbe kerül, mert a párt­irányítás még jó ideig nem tud szabadulni a monoliti­kus szerkezettől, bár az alap­szervezetek bontogatják azt, „búvó patakként” megnyil­vánuló, nyilvánosságot nem kapó kritikáikkal. A fordu­lat akkor következik be, amikor a reformkörök meg­jelenésével a reformszándé­kok nyilvánosságot kapnak. Egyetértek az új megyei titkárokkal, hogy ez csak a folyamat kezdete, „önmagá­ban még csak lehetőség ar­ra, hogy a megye minden pártszervezetében kialakul­janak a feltételek a valódi fordulathoz, a megújulás­hoz”. Ennek a fordulatnak a megye minden településé­nek, minden pártszervezeté­ben és pártszervében le kell játszódnia, hogy „Szolnok megyéiből is refonmküldött- ség menjen a kongresszus­ra.” Az is elengedhetetlen kö­vetelmény, hogy a többpárt­rendszerű politikai beren­dezkedésbe való átmenet biz­tosítása és az MSZMP vá­lasztási esélyei érdekében „a közelgő kongresszus eredmé­nyeként új, demokratikusan működő, európai szocialista párt kell hogy a választók elé álljon, amely elhatárolja magát a múlt bűneitől, okul hibáiból és — bár véglege­sen szakít a régi modellel — nem tagadja meg a munkás- mozgalom értékeit.” Természetesen a párt szer­vezeti és tartalmi megújulá­sa a megye különböző terü­letein sajátosan fog végbe­menni. De a lényeg ugyanaz: a pártnak meg kell változnia, jellegét, szerepét, egész mű­ködési struktúráját át kell alakítania. Olyan párttá kell válnia, amely nem akar többé monopolisztikus ha­talmat gyakorolni, amely be­folyását politikai érvekkel, nyílt, őszinte politizálással, vitával, politikai akciókkal akarja elérni. Lemond min­denféle erőszak alkalmazá­sáról. és valamennyi demok­ratikus párttal, szervezettel együttműködve vesz részt a társadalmat a válságból ki­vezető feladatokban. A szolnoki ..négyes fogat” átlagos életkora alig 36 év. Erről az jut eszembe, hogy amikor az elhallgatások, a tisztázatlan elvek alapján kötött politikai kompromisz- szumok, hibás gazdasági döntések elmélyítették a fia­tal generációk bizalmatlan­ságát, örülnünk kell. hogy vannak a 30-as, 40-es kor­osztályból párttagjaink, akik vállaltak politikai szerepe­ket. Hinnünk kell. hogy haj­landók „meghitelezni” a jö­vőt, mert érdekeltek egy életképes társadalom létre­jöttében, rájuk vár a magyar társadalom modernizációjá­nak súlyos örökséggel ter­helt feladata. Súlyos mert ma nem köny- nyű vállalni kommunistasá- gunkat. Ismeretes néhány acsarkodó ellenzéki politikus általánosított kommunista ellenes megnyilvánulása, amellyel bűntudatot igyek­szik a párttagság egészére erőltetni, bár nagyon jól tud­ja, hogy az MSZMP nem is volt párt, a szó politikai ér­telmében. Egy szűk, uralko­dó elit döntött minden lé­nyeges kérdésben. Papp elv- társsail egyetértek, hogy nem mindenki volt korrupt, „szó­nélküli statiszta”, diktátoro­kat segítő karrierista, vi- gyázzba merevedő” párt­munkás. Kollektív bűnös­ségről tehát nem helyes be­szélni, mégis nagy felelősség nyomja vállainkat, mert ha nem teszünk határozott lé­péseket pártunk megújításá­ra, a nép végleg elfordul tő­lünk, sőt kiábrándul min­denfajta — haladást képvi­selő — baloldali, szocialista mozgalomból, s a történelem könyörtelenül ítél fölöttünk. Rendeznünk kell tehát so­rainkat, leküzdve a párt válságát. Mozgalmi és re­formpártot kell létrehozni, világosan meghatározva, ki­ket és hogyan akar képvi­selni. Belsőleg demokratiku­san szervezett pártot, amely a pártélet centrumának az alapszgfvezeteket tekinti, amelyek illetékesek a helyi társadalom ügyeinek megvi­tatására és eldöntésére. Ez a párt minden szinten felké­szült, morálisan tiszta, a hi­telét erősítő vezetőket vá­laszt. Nem nélkülözheti a függetlenített apparátust, de annak létszámát jelentősen csökkenti. A megújult pártnak a ..fi­zetett” apparátusa is más minőséget kell hogy képvi­seljen. önállóan politizáló, szakszerűen képzett, nem puszta végrehajtó, hanem a többpártrendszerű politikai küzdőtéren — de a párton belül is — vitázni, érvelni tudó pártmunkásokra van szüksége. Ezért új módon kell értelmezni az apparátu­si fegyelem követelményét is. Ahol a pártalkalmazott hivatalnok, ott a párt is hi­vatali párttá válik. Ma egyik fájó gondunk, hogy pártmunkásaink, füg­getlenített oktatóink ember­telen, megalázó helyzeteket viselnek el, egzisztenciálisan is fenyegetett helyzetekben élnek éppen azért, mert „pártküldetés”, „fizetett for­radalmár” téveszméktől ve­zérelve elszakadtak eredeti foglalkozásuktól, és oda visz- sza nehezen, vagy már nem is találnak. A szolnoki né­gyes fogat egyike így nyilat­kozott: ~ „A legfontosabb, hogy gondolkodni és csele­kedni hagyjuk, és ösztönöz­zük is erre az embereket, a másságban rejlő értékek föl - és elismerésével”. Ezt a jo­gát a függetlenített párt­munkásnak. is adjuk meg, hogy új pártunkban ne ké­pezzük ki őket „ejtőernyő­sökké”. Írásomat nem válasznak szántam, Papp Lajos elvtárs nem is vár választ. Befeje­ző mondata Lukács György filozófus szavait juttatja eszembe, amelyeket Lenin gondolatrendszerét tanulmá­nyozva írt: „A -történelem lényegéhez tartozik .... hogy mindig újat hoz létre. Az új dolgokat nem lehet előre ki­számítani valamiféle téved­hetetlen elméletből.. . ezért végzetes minden elméleti dogmatizmus és minden szervezeti megmerevedés a pártra nézve.” Csak úgy ha­ladhatunk előre, ha megkér­dőjelezzük korábbi tételein­ket, újragondolva korrigál­juk. Ez az emberi követke­zetesség és bátorság lényege. Tisztelt Varga Béla Űr! Olvastam az MSZMP Szol­nok Megyei Szervezetének levelét, melyet a kormány elnökéhez címeztek és alat­ta a szerkesztő kommentálá­sát (aug. 24-ei Néplap), to­vábbá az augusztus 28-án megjelent nyilatkozatát. Távol áll tőlem, hogy állást foglaljak, de kérdezem: Csak az MSZMP (vagy tagjainak) nyilatkozatait tekinti ön „demagógiának”? Én nem! Ugyanis az ellenzéki pártok részéről nem hallottam, nem olvastam még világos, az egyszerű emberek részére érthető programot. Csak nemzeti színű, koronás vagy lyukas lobogóba csomagolt, hatásos nyilatkozatokat. Egyetértek azzal, hogy von­ják felelősségre, akik az or­szágot válságba sodorták, de ez nem olyan egyszerű. Nem valószínű, hogy az elsőrendű bűnös hazánkban található. Nem egyedül mi kerültünk válságba, hanem sok, koráb­ban fejlődésében elmaradt ország, sőt nem is mindenütt a kommunisták vezette or­szág. Példának említem Me­xikót — százmilliárd adós­sága van, /pedig összehason­líthatatlanul gazdagabb, mint mi: jelentős nyersanyaggal, kőolajexporttal rendelkező ország, s főleg demokrati­kus! Olyannyira, hogy a kommunista párt nemrég feloszlatta önmagát. Ha szétnézünk a nagyvi­lágban, azt látjuk, hogy azok az országok gazdagodtak meg, melyek nyersanyag­kinccsel rendelkeznek, ahol az ipar, a technika korábban is fejlett volt, ahol kiszélesí­tett a kereskedelmi hálózat, nem utolsósorban, ahol a tő­ke óriási mértékben felhal­mozódott. Ehhez szorosan kapcsolódik, hogy a fejlett tőkés országok (a kommu­nizmustól ivaló félelmükben) a történelem során példa nél­kül állóan összefogtak. Megosztották egymás közt a piacokat, protekcionista ke­reskedelmet folytattak, megkülönböztetett vámtari­fákat állapítottak meg, hogy akadályozzák a szocialista országok technikai fejlődé­sét. Lehetővé vált számukra, hogy az extraprofit révén saját munkásaikat megfizes­sék, sőt a munkanélküliek­nek is elfogadható segélyt adjanak — más országok ki­zsákmányolása folytán. Ez­zel szemben mi, évszázadok óta valamelyik nagyhatalom agrártermelő „gyarmata" voltunk — két vesztett hábo­rúval. Trianon megfosztott bennünket nyersanyagbázi­sunktól, ipari fejlődésünk évszázaddal elmaradt. Ne­künk csak a munkaerőnk Ennek eszköze a kételkedés és nem csak a mások gond ollkodásiá vail szemben, hanem elsősorban a magunk gondolkodásával szemben. Dr. Keresztes Eszter a megyei reformkor tagja van, amit „el tudunk adni”. Ez pedig nagyon olcsó más országokban is. Ilyen körül­mények között az elmúlt 40 év alatt „ember legyen a talpán”, aki — akár kom­munista, akár demokrata — jó, eredményes döntéseket tudott volna hozni. Különös figyelemmel a technikai fej­lődés száguldó tempójára. A ma még keresett cikknek számító áru rövidesen elad­hatatlan lesz ia telített pia­con. Sok esetben káros volt az ötéves tervgazdálkodás, ha figyelembe vesszük a bürok­rácia elburjánzását. Ez ki­zárta a rugalmas struktúra- váltást, hiszen tudvalévő, hogy nálunk a döntéshoza­taltól évek telnek el annak realizálásáig. így az ered­mény kérdőjeles. Nagyon sok esetben megtörtént. hogy csak dömpingáron tudtuk értékesíteni a megtermelt áruinkat — jelentős dotálás­sal. Tisztelt Varga Űr! Arra kérem, hogy amikor vádol, bizonyítson is. A vádiratát személyre, személyekre szó­lóan (nevén nevezve) tegye meg, és legyen figyelem­mel a fentiekre is. Nem korrekt eljárás a kommu­nistákat megkülönböztetés nélkül vádolni, gyalázni. Na­gyon sok „tiszta kezű”, be­csületes embert ismerek, akik ma ás MSZMP-tagok. Nem korrekt ilyen kijelen­tést tenni: „Vigyázz tehát tisztelt dolgozó, ha MSZMP- megnyilatkozásokat olvasol! Gondolkodj el, kit is képvi­selnek ők, bármilyen re­formköntösbe öltöztessék is álláspontjukat.” Kérdezem: Ehhez hasonló figyelmezte­tést tett-e az MSZMP vagy valamely 'képviselője (veze­tője) az ellenzéki pártokra? Nem tudok róla. Engem is irritál, hogy az igazgatók, vezetők milliókat, illetve magas nugdíjakat él­veznek — legtöbb esetben érdemtelenül; hogy míg az ország tönkrement, súlyos anyagi (erkölcsi) válságba került, addig százezrek meg­gazdagodtak, rózsadombi vil­lákat, luxusnyaralókat épí­tettek, milliárdokat költenek (valutában!) világkörüli uta­zásokra, túrista „beszerzé­sekre akkor, amikor az or­szágban 4 millió ember csak vegetál”! Kik ülnek a háromoldalú tárgyaláson, és a zárt ajtók mögött miről tárgyalnak? Kötélhúzás a hatalomért? Van-e köztük az említett négymillióból? önök követe­lik az igazgatók, fizetésének korlátozását, de a megfogal­mazásuk sántít. Nem az azonos képességűekhez, ha­n fordulat megkezdődött Teljes személyi váltás, avagy mindenki „ejtőernyős”? cím alatt lapunk augusztus 24-ei számában Papp Lajos, a törökszentmiklósi pártbizottság első titkára szólt hozzá „Az új szolnoki négyes fogat” című, Népszabadság-interjúhoz (július 13.), s az abban foglaltakat tovább gondolta. A Szol­nok megyei reformkor egyik tagját pedig Papp Lajos írása késztette az interjú újraolvasására, tovább gondolására, s a következőket írta: A jászberényi katolikus főtemplom előtt olyan régóta tátong a gödör, hogy a feltúrt kockakövek helyén egy szál napra­forgó is kivirágzott (Fotó: N. Zs.) Válságkezelőén politizáljanak 5 nem a legalacsonyabb kere­setű, a becsületesen dolgozó, termelő munkás ember fize­tését kellene alapul venni, illetve ahhoz viszonyítani a legmagasabb fizetést. Ma demokrácia, szólássza­badság van. Lehet bármilyen követelést megfogalmazni a kormányhoz, fenyegetőzni, sőt a fenyegetést meg is le­het valósítani, mert sok az elégedetlen ember (én is kö­zéjük tartozom). Azonban fi­gyelembe kell venni: ma sú­lyos válságban vagyunk. Eb­Döbbenetes látvány volt Felháborodva fogadtuk a hírt, mely a Tiszában zajló óriási halpusztulásról szólt. A tragikus eseményről adott beszámolókból kiderült, hogy a folyó megmérgezése a Tiszámén ti Vegyiművek hibájára vezethető vissza. A károkozó kimagyaráz­kodására nem vagyunk kí­váncsiak, annál inkább sze­retnénk tudni, hogy gondat­lanságukért miképp felelnek. Sajnos, sok példát lehetne említeni arra, amikor tete­mes károkozást a mulasztók hazánkban simán megúsztak. A természetet szerető és védő emberek számára döb­benetes látvány volt a folyó tetején sodródó haltömeg. Mindenki előtt ismert, hogy az egészséges táplálkozá­sunkhoz hozzá tartozna a halfogyasztás, de az utóbbi időben alia tudunk megven­ből következik, hogy a kor­mány kényszerhelyzetben csak válságkezelő intézkedé­seket tehet, és ez sok ember érdekét sérti. Még kérem azt is figyelembe venni, hogy nem tőlünk, hanem hozzánk menekülnek a külhoniak. Ha szűkösen élünk is, még van mit enni. Kérem önöket és á többi pártot: válságkezelő­én politizáljanak, hogy elke­rüljük az esetleges tragédi­át. Pádár Lajos Karcag ni néha egy-egy kilót, olyan drága. Nemrég a Palotási Állami Gazdaság halboltjá­ban olcsóbban árulták, s látni kellett volna azt, a hosszú sort, ami ott állt. Kérdés: ezek után hogyan juthatunk néhanapján egy kis halhoz — rtetán olcsób­ban —, ha még az írmagját is kiirtják. Az elfolyt vegyi anyag sem pár forintot érhetett, no de majd csak pótolja a meg­emelt mosóporok ára! Végül is mindent nekünk kell meg­fizetni. Szeretném, ha a Néplap­ban továbbra is figyelem­mel kísérhetnénk a fejlemé­nyeket, és a károkozó fele­lősségre vonásáról is számot adnának. B. I.-né Szolnok Lassan elnéptelenedik a község Jászkisér lélekszámú 1960- ban még hatezernégyszáz volt, a tavaly mért. adatok Szerint alig haladja meg az öt és fél ezret. Az itt élő em­berek a közeli MÁV Építő- gépjavító Vállalat, a helyi tiermalőszövetkezet, a Jász­sági Állami Gazdaság üzem­egységében dolgoznak de többségük — főleg a nők — eljárnak a szomszéd falvak­ba, városokba, no meg Bu­dapestre dolgozni. Magam is ez utóbbira kényszerültem még 15 évvel ezelőtt, mert a közelben csekély volt szá­momra a munkalehetőség. Hazajárásaim alkalmával szomorúan tapasztalom, hpgy a helyzet nem sokat válto­zott, sőt egyre kevesebben találnak a közelben munkát. Akad néhány vállalkozás, mint például a varroda„ a zománcipari szövetkezet, a téglagyár, de az itt megke­resett összegből képtelenség megélni, nem vonzerő senki számára. A Hűtőgépgyár több embert foglalkoztat betanított munkásként, de a jelenlegi gazdasági, politikai helyzetben nem tudni, hogy egyik napról a másikra ki­nek köszönik meg a munká­ját ... Több kocsma viszont jól működik a nagyközségben, nem így a cipészüzlet, a fér­fi fodrászat, amit bezártak és fontolgatják a női fodrászat megszüntetését is. Bizonyára az italmérés még mindig jö üzlet, de kérdés, melyikre van nagyobb szüksége a la­kosságnak? Értelmes dönté­sekkel, a lehetőségek okos kiaknázásával a község ve­zetőinek talán sikerülne megakadályozni a lassú el­néptelenedést. Ugyanis a fia­talok kilencven százaléka már máshol keresi a boldo­gulást — írta „egy gyakran hazalátogató volt jászkiséri lakos". Jelképes virágszál a Rózáknak Nagy Sándorné mezőtúri olvasónk szóvá tette, hogy a Róza-napot lapunkban nem említettük sem az augusztus 30-ai Rózsa, sem a szeptem­ber 4-ei Rozáliával együtt, pedig kislányával e név vi­selői. Talán mentségül szolgál­hat, hogy a Róza név nem szerepel a hivatalos naptár­ban ezeken a napokon. Az utónév-szótárban viszont utalást találtunk rá, neveze­tesen, hogy a Róza névnapot Rózsa- vagy Rozália napkor ünnepük. S mivel az ilyen­kor emlegetett nyolc napba még belefér: Róza nevű ol­vasóinkat ezúton köszöntjük és kívánunk minden jót. Egy mozzanat a bizonytalanságok közül Szeptember első napja, délután. Helyszín a szolnoki Ságvári körút és a 4-es szá­mú főútvonal kereszteződése. A forgalmat most nem a jelzőlámpa, hanem rendőr irányítja. A volánnál ülők fegyelmezetten figyelnek, betartják a kék ruhás kar­jelzéseit. Az utcán, a zebrán sok gyalogos jön-megy, többször hallom a sípszót. A tilosban elindulnak, de a sípszóra visszalépnek. Ekkor érkezik egy csinos hölgy, aki az állj ellenére is nekivág a túloldalnak. A rendőr sípja ismét lendül, de nem fújja meg, a hölgyet nézi... Ért­hető. De mit is tudna tenni? A középpontból nem jöhet ki, kollégája nem áll a kö­zelben, hogy eljárjon a sza­bálysértővel szemben. A bizonytalanságok közül egy mozzanat szemtanúja voltam, mely nap mint nap és úton-útfélen fellelhető. Forgó István Szolnok Összeállította: Csankó AJiklósná

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents