Néplap, 1989. szeptember (40. évfolyam, 207-232. szám)

1989-09-30 / 232. szám

TISZAVIDÉK 195«. november 13., kedd. RMM 1 T i K 4 1 l\4PHAP ARA: 50 FILLER A NÉP IGAZÁÉRT K flszömtjük kedves oílvaeólnkat! Ne haragudjanak, de az első mondatoknál nehéz a lélegzetvétel. Valami nagyon szorítja a torkunkat. Lehet, hogy az órom könnyeinek és nevezhetnénk, amik szavunkat szaggatottá teszik, lehet, hogy a meg­könnyebbülés könnyei ezek. örülünk és megkönnyebbültünk, hogy végre határozott Irány­ban és új utón indulhatunk neki jövőnknek. örülünk, hqgy erre az emberséges, barátságos útra nem kell magunkkal cipelni az elmúlt Rá kosi-klikk Időszakának még olyan ártatlannak látszó tértié" sem, mint a megye napilapjának volt címét, a Szolnok megyei Néplapot. Nem akarunk még a lap nevén keresztül sem emlékezni és emlékez­tetni azokra a hibáikra, melyek indító okai voltak az átélt tragikus eseményeknek. Akiknek szelleme ott kísértett a Szolnok megyei Néplapban is. — itt a rákosista irányítókra gondolunk — sok bűnt követtek el a „NÉP” szó mögé rejtve. Ezért álcázták magukat az élet különféle te­rületein azzal, hogy a „népi” nevet adták fűnek-fának. Népi volt a népbolt, népű volt a kultúra, népi a táncegyüttes és népi sok-sok min­den egészen a népi káderig. Alig volt olyan megyéje az országnak, ahol az újság is ne Néplap lett volna. A Forradalmi Munkás Paraszt Kormány miniszterelnöke. Ká­dár János beszéde itt olvasható e köszöntő mellett Velünk együtt ez­rek és ezrek vallják Szolnok megyében, hogy ezt nem is a szokásos értelemben vett beszédnek tekintjük, hanem beszélgetésnek az ország minden becsületes emberével. De sokszor szánkon volt önkéntelenül is, míg hallottuk a rád.óban:,.Igaza van. ezt így kellett megmondani. Máskép nem is lehet” Azt mondta el Kádár János elvtárs, ami mind­annyiunk szívében volt Dátran mondhatjuk, megrendítő volt az a feloldódás, amit a közelmúlt két-három hét eseményeinek reális, józan em­berséges elemzése után éreztünk. Igen, igen. Ekkor jelentkeztek az első szorongató könnyek a torkunkban. Mélységesen igaz amit a nép jogos sérelmeiről s az ezek megsemmisítése érdekében folytatott har­cáról 6zólt Hogy nem ócsárolt, nem „fasisztázott” le egyértelműen mindenkit aki a harcot elindította. Így megérezte szavaiból az egész ország, hogy a becsületes emberek kiontott vére nem volt hiábavaló. És a szenvedés, a harc kábultságából ocsúdott nemzet egyöntetű érzéséi tárta fel akkor is, midőn igazul, bölcsen a nép elé tárta: ha egy ember is akad, aki azt hiszi, hogy a régi módon, a tömegek véle­ményét figyelmen kívül hagyva lehet akár egy órahoaszáig is dolgoz­ni, azt a dórét, bolondot elsöpri a történelem. Hiszünk mi újságírók is szebb, jobb életünkben. Hiszünk, mert Kádár János nem a nép érzéseivel, gondolataival ellentétben szólt az országhoz, hanem úgy, ahogy mi dolgozó millióit egymás közt véleked­tünk a legfontosabb ügyeinkről. J 'lesett nekünk újságíróknak is, amikor azok közé sorolt v bennünket, akik segítettek a bajok őszinte feltárásában. Míg sokait részéről azt hallottuk, hogy „csak a bajt kevertük”, mi sem bíztunk abban, hogy olyan szlwel-lélekkel mondhatjuk meg az igaz­ságot, mint népünk győzelmet hozó harcai előtt Elismerjük, hogy az elmúlt hetekben az általunk Is leírt sorok­ban bizony sok volt az akaratlan ellefttmondás zűrzavaros p tájékoz­tatás. De ki meri állítani, hogy a sokszor káotikusan kavargó esemé­nyek között, a félrevezető tájékoztatás mellett kristálytiszta világos­sággal látta a fejleményeket. Azt állítjuk, hogy tudva olyan szót, amely népi demokratikus rendszerünk, munkásosztályunk, népünk, a forradalmi gyakoriatu pórt ellen kelt volna bennünk, le nem írtunk. Hogy hazafiságunkban e—ek voltunk a zászlók alatt becsületes célokkal menetelő fiatalokkal, öre­gekkel, — ezt sem szégyeljük. Azt szégyeltük volna, ha félreállunk. Jó érzés ez és azért volt ilyen fellartózhatatlanul feltörő mert a Rá- kosi-klikklsta időkben a marxista világnévéi et meghazudtolva erősza­kosan nyomták el a nén millióiban. A Forradalmi Munkás Paraszt Kormány vezetőiének a Kossuth- cimerre, március 15 piros-betűs hazafias ürnecé való nyilvánítására vonatkozó szaval meggyőztek minden magyar állampolgárt, hogy töb­bé nem vehet senki erőszakot nemzeti érzékünkön. Amit a munkásoknak, parasztoknak, értelmiségieknek mondott, jobban mi sem tudnánk visszaadni. Szívünkbe találtak, mert nem a bajainkat elkenő „szép szavak” voltak. Ezért hallgattuk meg a dolgozók véleményét arról is, hogy Szol­nok megyében is egészen tiszta lapon, új névvel kezdje munkáját a sajté. TTSZAVIDÉK — hirdeti az új lap címe. Megmelegszik a szí­vünk. mert érezzük, hogy már ezzel is közel jutottunk a megye több- százezer olvasójához, lakójához. Ebben az új névben benne van azoknak az időknek felemelő emléke, melyekben miénk lett a föld. a gyár. az iskola. Benne van az a pirosán buzo"ó lelkesedés is. amellyel új orsz.á- gunkat építeni kezdtük. Nem ott folytatjuk, ahol a Tiszavidék című lan felolvadt a rossz emlékű években megjelent .Szolnok megyei Néplap1-"m. /V-m. A szenvedések, harcok önvizsgálatok tövében meged- í z'óve — hoksé-ben, az emberi szeretet, megoecsülés tiszta céljaival Indulunk új útnak. A nép igazáért! |A törvényes rend, a békesség, a rendes, mindennapi élet biztosítására, a munka megindítására, az egész nép isszetngó ereiére van szükség Kádár János, a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány elnökének rádióbeszéde Munkások ! Parasztok ! Értelmiségi Dolgozók ! Honfitársaink t A Szolnoki Cukorgyár is erő­sen megsínylette az utóbbi hetek következményeit. Minthogy a gyai’ üzemeltetése naevban függ a va­súti szállításoktól. így érthetően itt is megcsappant & termelés. A vasútállomásokon és a vasúti pályák mentén nagy mennyiségű répa fekszik. Ennek az elszállítása azonban még mindig nem lehetsé­ges, mert nincsen elegendő üres vagon. Az üzem vezetői és a mun­kástanács mégis 'így határoztak, hogy az üzemet nem állítják le. ha­nem ameddig lehetséges, fél üzem­mel termelnek. Ez íav is történt. — November 8-a óta fél kapacitássá: termel az üzem. Sikerült azonban megoldani a munkaerő Droblémát is. Tekintve hogv a gyár dolgozóinak r.agvrés?e vidéki 82 üzemben úgy ha‘»oeztak. ho«v nem 8 órán. hanem 12 ó-án at dolgomat* és a szolgálat után 24 Óra pihenő következik; Az aeé»’ gyár dolgozóinak egyetértésével ts- jáit-o-ct^ op pji Intézkedés. Ezekben a napokban nagy segít­séget tud nyújtani a termeléshez, a zavaratlan üzemmenethez a nem­rég választott munkástarács is. Mar kezdettő fogva a hivatását tölti be Nem avatkozik be a gyár közvetlen szakmai irányításába, ellenben sok helyes Javaslattal segíti az üzem­vezet t. A munkástanács képvise­lői, vezetői rendszeresen résztvesz- nek a vállalat vezetőiről? megbe­szélésén és ilyenkor közlik a dolgo­zók kérelmét óhaját. A Szolnoki Cukorgyár dolgo­zói és vezetőt ezúton is arra kérik a vasutat, hogy -óbb üres vagont biztosítsanak a cukorrépa elszállítá­sához. Jelenleg —. mivel fél erővel 'ermel az üzem — igen költséges a -ukorgvá-tás. riven körtiiménvek között is u=va-annvi munkaerőre, eners-'íra. termelőbe-endez^sre van sz<“'o«*« mint ttpes »anacitás est­én. A frirvek rr'-*t erősen romlik a eukc Tépa minősége is. Máris je­lentősen csökkent a e..kortartalom. általánosan 2 százalékkal. Érthet1 hát. ha a Cukorgyár további ín­séget támogatást vér a vasúttól. Szólni kívánok az általános hely­zetről. s ezzel kapcsolatban a Ma­gyar Forradalmi Munkás - Paraszt Kormány álláspontjáról néhány fontos kérdésben. Közölhetem, hogy az ország egész területén, mind a fővárosban, mir.d vidékén a Magyar Népköztársaság ellen intézett nyílt fegyveres táma­dásit levertük. A fegyvert« felke­lésben résztvettek nagyrésze vagy tetette, vagy eldobálta fegyverét. A nagytömegű eldobált fegyvert ka­tona és polgári szerveink most sze­dik össze Budapesten és a Buda­pestről észak-nyugatra vezető utak mentén még egyes felfegyverzett személyek és kisebb fegyveres cso­portok kóborolnak és rejtőzködnek. Ezek a szórványos lövöldözéssel és orvlövésekkel még mindig zavar­ják a tömegek b%és életét, nyu­galmát biztonságát. De ezek ártal­matlanná .tétele is gyors ütemben folyik. Vidéken a békés napi mun­ka megindítása mindenütt rendben megy. A vasutak, a bányáik, az üze­mek, a közhivatalok jelentős részé­ben a munka megindult. Az isko­lákban a tanítás megkezdődött. — Kedvezőtlenebb a helyzet Budapes­ten. — Bár itt is megkezdődött a munka a hivatalokban, a közintéz­ményekben. a vasútnál, a fővárosi üzemeknél és többezren álltak munkába olyan Jelentős budapesti üzemekben, mint a Ganz Vagon, a Beloian­nisz Gyár, a MÁVAG és más üzemekben — mindez mégis rrussze elmarad a vi­déki helyzethez képest. A törvé­nyes rend helyreállítása illetően más a helyzet Budapesten és más vidéken. Az eg’-sz ország vidéki te­rületén, egyes Komárom megyei falvakat kivéve, ahol lövöldözése­ket rendeztek a Budapesten szét­vert és onnan kiszorított fegyveres támadó csoportok szétszórt mai-ad- ványai — teljesen helyreállt a tör­vényes rend. Budapest egész terü­letéről ezt még nem lehet most sem elmondani. A megsemmisített fegyveres támadó csoportokból megmaradt és nappal a pincékbe és más helyeken rejtőzködő orv lö­vészek este elóbűjnak és kisebb bandákba verődnek. Csütörtökön este több helyen áruházakat és vasúti pályaudvarokat támadtak meg, fosztottak ki. Pénteken este szintén garázdálkodtak. — Felgyúj­tották például a Royal Szálló épü­letét és kifosztották a Rákóczi úton a Gutlman Áruházit. A lakosságban átalános az óhaj a törvényes rend, a békesség, a rendes mindennapi élet, a munka megindítása alán és elítélő hangulat lett úrrá az orvlövészekkel, a fosztogatással, a gyújtogatással szemben, mely je­lenségek Budapesten még ma is sok kárt. szenvedést és megpróbál­tatást okoznak a búkés lakosság­nak. Az általános helyzetről szólva nyíltan meg kell mondani, hogy ma súlyos és gyors megoldást kívá­nó kérdésekkel is meg keli küzde­ni, a kormányszervek, a helyi ha­tóságok és a dolgozó nép egyesített erőfeszítésével. Ennyit az általános helyzetről, azzal a megjegyzéssel, hogy a kormány megítélése szerint két-három napon belül Budapesten is végezni lehet teljesen a csopor­tos orvlövészekkel, a fosztogatók­kal. a gyujtoga:ókkal, s ezzel az egész országban helyre fog állni a törvényes rend, a békés építő mun­ka első nélkülözhetetlen feltétele, Alapvető feladata nkról Három alapvető feladatról kell nyíltan beszélni. Először: az ország határállomásain és most már a Budapest felé megindult vonatokon a testvéri, szocialista országokból megsegítésünkre küldött jelenté­keny mennyiségű élelem és gyógy- szerküldemény van Az ország szá­mos vidikén nagymennyiségű hí­zottsertést és más élelmiszert gyűj­töttek össze hatóságaink Budapest számára. Az élelmiszer gyűjtésé­ben becsülettel vett részt hazafias parasztságunk is. Budapest népe pedig ugyanakkor, sajnos, súlyos ellátási nehézségekkel küzdött. A második feladat: Budapesten a harcok során igen sok lakás meg­rongálódott vagy teljesen elpusz­tult. Sok család a tél küszöbén hajléktalanná vált. Harmadik: Az üzemekben, a bá­nyáknál, a vasút- és közúti forga­lomban bekövetkezett munkakiesés miatt a most dolgozni kezdő gyá­rak nyersanyag, de különösen szán olaj és más fűtőanyaghiánnyal küzdenek. A tüzelőanyag-hiány a budapesti háztartásokat is fenye­geti. Mi a teendő ebben a helyzetben? Mindenkinek a maga helyén és feladatkörében haladéktala­nul munkához kell látnia, tel­jes erővel és nagy lendülettel. Ehhez azonban az is szükséges, hogy az ország dolgozó népe tel­jes egyetértésre jusson néhány alapvető kérdésben. Milyen kérdé­sekre gondolok’ Egyetértésnek kell lenni abban, hogy az október 23-án megindult népi mozgalom alapvető oka azokban a súlvos hibákban é" bűnökben keresendő, amelyeket az ország •‘■s a »árt vezetésében döntő befolyással bírt Rákosi-klikk köve­tett el az ország dobozéinak ká­rára. Tudni kell azt is. hogy a káros eselekedetakke! és módszerekkel szemben fellépő tömegek felháboTOóéra teljesen Í0JO3 volt. A megmozdulásban részt vett tör mezeknek nem a Magyar Népköz­társaság népi hatalmának merren- dítése, hanem ellenkezőleg, a hibák elleni fellépésen keresztül annak megszilárdítása és megerősítése volt a célja. Amernyire teljesen világos már az, hogy a tömegmeg­mozdulásban tiszta szándékú em­berek vettek részt, továbbá, hogy még a feovvc.os felkelésben részt vett fiatal :-k nagy része is a szo­cialista rendszer és a népköztársa­ság hívének vallja magát — a fegy­veres felkelés és tömegmegmozdu­lás résztvevőinek soraiban kezdet­től fogva jelen voltak és mindin­kább előtérbe kerültek azok az el­lenforradalmi erük, amelyeknek célja nem a hibák kijavítása, ha­nem a Magyar Népköztársaság ál­lamának, a dolgozó nép hatalmá­nak a megdöntése volt. Ezek az ellenforradalmi erők azt tűzték cé­lul maguk elé, hogy megsemmisít­sék szocialista forradalmunk vív­mányait: az államosított ipart és kereskedelmet, a földosztást, s ez­zel a kapitalista nagybirtokos rend­szert állítsák vissza hazánkban Tudnunk kell. hogy az ellenforra­dalom több vonalon indított táma­dást népi demokráciánk ellen. Po­litikai vonalon nap mint nap jobb­ra tolta a kormányt, amelynek az állandó személycserék is mind jobboldali színezetet adtak. Nem kétséges, hogy az ellenforradalom röv.d időn bélül magát Nagy Imrét is, mint egyetlen kommunistát fe­lesleges és elavulttá vált holmiként kidobta volna a kormányból. Ezt Mindszerthy bíboros poitikai fellé­pése sok dolgozóval megértette. A: államhatalom ellen fegyverrel harr- colólc összetétele, ennek megfele­lően a fegyveres felkelés jellege is gyorsan változott. Miközben kivár? tak a népi hatalmat megdöntení nem kívánó ifjak a harcból, letéve vagy átadva a fegyvert, rohamos mértékben aktivizálódtak a börtön­ből kiszabadult, továbbá a bélkés polgárok álarcát mindaddig viselő szem. lyek, végül a nyugati hatá­rainkon túl régen lesben álló volt horthysta katona- és csendőrtisz- tck. Növelte a bujt a börtönökből laszabadított közönséges bűnözők hada. Ezek fegyverhez Jutva kü­lönböző rémtetteket követtek el. nö­velték az anarchiát és az elleníor- radalmárok szándékait segítették elő. De Igazi arcát az ellenforradalom a fehérterrorral fedte fel az egész nép előtt. Mialatt Budapesten a harc első szakasza folyt és vidéken szórvá­nyosan a tömegek békés tüntetései zajlottak le, ezalatt egyes helyeken, így például a Dunántúlon, különö­sen pedig Bács megye déli részén és a Győr—Sopron-i vonalon jól szervezett fegyveres ellenforradalmi bandák százával gyilkolták le ár­lati módon a kommunistákat, egy­szerű munkásokat, parasztokat, ér­telmiségieket, minden haladó em­bert, akit kezükbe kaparintottak* Ugyanez ismétlődött meg még na­gyobb mértékben, s még brutáli­sa bb roham formájában, amikor a kormány Budapesten tűzszünetet rendelt el. Miközben kormánykö­rökben koalicióró, és demokráciá­ról folyt a szóbeszéd és hallgattak a felkeléssel szemben az államot védő fegyverek, ágyúval lőtték a budapesti pártbizottság Köztársa­ság-téri székházát, egyes fegyveres csoportok keresték fei a haladó emberek lakásét egész Budapesten, Csepelen és elhurcolták vagy m helyszínen meggyilkolok őket A Városliget szélén a fákon megcson­kított, megölt forradalmárok függ­tek. Előfordult egyes esetekben, hogy a fehérterrortata gyilkosok nem találva lakásán az általuk ke­resett személyt, megölték családját, a legkisebb gyermeket sem kímél­ve. Elven veit a helyzet a műit hét második felében Budapesten. Fent még tárgyalásokkal szorították ki a komrmmástákat a kormányból és általában még formális demokrácia volt lent az utcákon, a házakban már dühöngött az eWenforrada'ml terror, végveszélybe került a dol­gozó nép hatama: a Magyar Nép­köztársaság. a dolgozó nép min­den vívmánya. Tudni kell azt is; hogy a Nagy Imre kormány tel­jesen tehetetlenül állva a jobb­oldali nyomással szemben, tu­lajdonképpen utat nyitott az ellenforradalmi erők számára. Nekem, akt miniszter voltam Nagy Imre kormányában, teljes nyílt­sággal meg kél mondanom, hogy Személyes meggyőződésem szerint sem Nagy Imre maga, sem poli­tikai csoportja nem akarta az el­len f orrad ami rendszert tudatosan segíteni Kétségtelen azonban, hogy az ellenforradalmi erők nyomása alá került és poHitíkaTag nagy bűnt követett cl a nép ellen az­zal, hogy látva a kialakult helyze­tet, ezt nem tárta fel bátran és őszintén a nép e’őtt, ellenkezőleg: úszott a soviniszta árral, feladta a a munkásosztály pozícióit és ellen­állásra hívott fel a segítségül hí­vott, a népet és rendszerünket az ellenforradalommal szemben meg­védeni szándékozó szovjet csapa­tokkal szemben. Né'ii demokratV us rműszerünk és nemzeti függetlenségünk eirúiasztUatat an radalmi Munkás-Paraszt Kormány merni aki *ását kezdeményezzük. Népi demokratikus rendszerünk ás nemzeti fűgjotlujisérUnk ma egymástól ad nem választható kér» dóséról mondom el nézetemet, hoz» záfűzve, hogy tapasztalatom szf» rint e kérdő-ró’ vallót" nézetemet (Folytatása a 2-ik oldalon) fi Ca-orgyír segílsíosi ?ir a vasáról Külön kéT szó’nom arról a fen- ios kérdés--' is amely ma a Ita- szélesebb -.cmegeke: foglal közt? ja hazánkban. Arról az alaovető lír- désről, amely engrm és néhány társamat, a Na”y Imre korrr&nv volt minisztereit arra a dönti: el­határozásra bírt. hoay Irilcpvf eb­ből a kormányból, a Magyar For-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents