Néplap, 1989. szeptember (40. évfolyam, 207-232. szám)

1989-09-30 / 232. szám

4

j^ÉPLiP

1989. SZEPTEMBER 30.

A Magazin ’56-os újságoldalai elé

Mesterházi Lajos így fejezte be a novelláját: „És mindjárt csődület támadt, olyan nagyon rázta a hangos, görcsös, ideges zokogás.” Az írás 1956-ról szól, azokról a napokról, amelyeket e lapszám ötödiktől kezdődő oldalai dokumentálnak. Honnan az alapélmény? Nem tudni. Annyi bizonyos: Mesterházi ’56-ban itt volt Szolnok megyében, pontosabban Martfűn, a Tisza Cipőgyárban - készülő munkájához gyűjtött információkat, élményeket.

A Számadás című kötet, amelyben ez a novella, a Másnap megjelent, magyar írók elbeszéléseit tartalmazza, erről a viharos októberről. Valami olyasmi ez a könyv, mint ami ezekben a napokban, hetekben zajlik az országban. Számadás a történtekről, az elmúlt évekről, évtizedekről, számadás önmagunk előtt az újrakezdésekről, az örömökről, a csalódásokról, a válságról. Számadás az elmúlt halott napokról, hogy az újakba életet leheljünk. Ilyen ez az ősz.

Most már bizonyos, az évszak, az esztendő különleges hónapjait adja, a tavasszal együtt. Pákozdi csata, aradi vértanúk napja, őszirózsás forradalom, választások 1945-ben, 1947-ben, Rajk László temetése és azok a huszonnégy órák, amelyekről a hasonmás oldalak beszélnek. Különleges hónapokat ad ez az ősz 1989-nek is. Csendes forradalom zajlik. Mert a változások aligha nevezhetők hétköznapi léptékűnek. Szeptemberben kezet fogott tizenhárom társadalmat képviselő fél az alkotmány módosításának, a köztársasági elnök megválasztásának ügyében. A jövő héten az MSZMP kezdi meg, történetében minden bizonnyal meghatározó kongresszusát, de aligha lesz kisebb horderejű a Hazafias Népfront október 14-én induló kongresszusa, és akkor a háromoldalú tárgyalások újabb fordulóiról, a különböző pártok országos tanácskozásairól, a parlamenti választások előkészületeiről még nem is beszéltünk.

Felfokozott tempó, teljes fordulatszám a politikában. Közös a vágy minden közreműködőben, túl kell lenni, minél hamarabb túl kell lenni azon a ponton, hogy egymás legitimitása megkérdőjelezhető legyen, akár az elvesztett, akár a még meg nem szerzett bizalom kapcsán. Döntsön az állampolgár, kinek a zászlaja alá áll. Kiragadva a sok közül egy valamikori őszi esemény. A 42 évvel ezelőtti szeptemberben a következő számokat hozta nyilvánosságra a központi választási bizottság: a választáson indult pártok választókerületenkénti eredményei a kővetkező módon oszlottak meg - Magyar Kommunista Párt 22,1; Független Kisgazdapárt 27,6; Szociáldemokrata Párt 8,7; Nemzeti Parasztpárt 13,6; Keresztény Női Tábor 3,4; Magyar Függetlenségi Párt 13,3; Magyar Radikális Párt 1,4; Független Magyar Demokrata Párt 8,6; Polgári Demokrata Párt 1,3 százalék. Azt szokták mondani, a sorban állított számok mozgósító jellegűek.

Csendes forradalom zajlik - harccal. A pártok már most küzdenek megnyerni az embereket, elérni stratégiai vagy taktikai megfontolások alapján céljukat. Bizonyos vagyok abban: tevékenységük fokmérője nem az lesz, hogy ki tud minél több közintézményt elfoglalni, hanem az; programjával, elgondolásaival, a politizálás gyakorlatával ki tud több állampolgárt megnyerni, és ami a legfontosabb, ki tudja ténykedésével jobban kiszolgálni. Tudjuk, a jó kilátások egymagukban értéktelenek, attól függnek kinek a kilátásai. Sartre mondta egy helyen: ne feledjük, az erkölcsi fölényt mindig alá kell támasztani anyagi jellegű dolgokkal, különben eie- rőtlenedik.

Mi köze mindezen gondolatoknak a szemközti és az azt követő oldalakhoz? A fiatalabbak számára ezen új- ságkolumnák nyilván kuriózumok, keveset tudnak az akkori eseményekről. Az idősebbek számára keserű emlékeket idéznek. Egy olyan történelmi időszakról szólnak, amelyet vérrel, egyéni, családi drámákkal, társadalmi drámával élt át az ország. Ezekhez az oldalakhoz - hacsak nem tette félre, nem őrizte meg az akkori olvasó -, nem lehetett hozzájutni, zárolták őket, elzárolták.

A Néplap jogelődje pontosan követte az eseményeket, az újságíró kollektíva - önálló szellemi műhelyként dolgozva - adta hírül, mi is történt szűkebb hazánkban. Ez a hónap nemcsak a politikai eseményeké, hanem az emlékezésé is. S ha felidézett napok nem szolgálnak tanulságokkal ismét önmagunkba kell szállni. Mert ha semmit, azt elemi módon kívánhatjuk, ne fejeződjék be úgy az 1989-90-es évek eseményei ihlette novella: „... olyan nagyon rázta a hangos, görcsös, ideges zokogás.”

Világkiállítás

Talaj szerkezeti vizsgálatok a helyszíneken

Az Építőipari Tudományos Egyesület Mérnöki-létesítményi és Közműépítési Szakosztályának egy munkacsoportja — a BUVÁTI közvetítésével — a Fővárosi Tanács felkérésére megvizsgálta annak a nyolc szóbajö- hető területnek a geotechni- nifcai talajszerkezeti adottságait, ahol a Budapest— Bécs világkiállítás hazai helyszíne lehetne. Az összehasonlítás eredményeként első helyre került a III. kerületben lévő Aquincum- Gázgyáx-Hajógyári-sziget területcsoport, míg csupán a negyedik helyre sorolták a gazdagréti helyszínt.

A geotechnikai szakértők a kiállítási területet hozzávetőlegesen 150 hektárnyira becsülték. (Az eddigi világ- kiállítások tapasztalata szerint az igénybevett terület- nagyság 100—400 hektárnyi

volt.) Ebből a megadott adatok szerint 30 hektárt, mint közvetlen kiállítási területet vettek számításba, itt épülnének fel a többszintes épületek, a nagy fesztávú csarnokok, valamint a nagyobb terhelésű létesítmények. Hetven hektár lenne a szabadtéri terület könnyűszerkezetes pavilonokkal, sátorszerkezetekkel, ideiglenes jellegű lebontható építményekkel beépítve. A fennmaradó 15— 30 hektár pedig a parkolási lehetőséget biztosítaná. A vizsgálat szerint a III. kerületben lévő Aquincum-Gáz- gyár-Haj ógyári-sziget területegyüttes látszik a legalkalmasabbnak a világkiállítás megrendezésére.

Csak a nagy terhelésű és a magas épületek igényelnének mély alapozást. A gázgyári salakfeltöltés és a területen található mélyterület azonban talajcserét, illetve feltöltést tesz szükségessé. A Hajógyári-szi get pedig a víz ellen megfelelő biztonsággal védett.

A szakértői csoport a második helyre rangsorolta geotechnikai szempontból a csepeli kavicsbánya-tavak térségét, ahol az alapozás síkalapozással ugyancsak megoldható, s csak kisebb hányadban lenne szükség mély- alapozásra. Viszont a tavak partja jelentős rendezést igényelne. A harmadik szóba jöhető helyszín Kőbánya.

Csupán a negyedik helyre rangsorolta a szakértői gárda a XI. kerületben lévő Hosz- szúrét-Dobogódomb térségét, azaz Gazdagrétet. Itt a változatos domborzati viszonyok rendkívül nagy mértékű területrendezést tesznek szükségessé, valamint mély- szivárgókat is építeni kellene.

Szckszárdon a Kálvária-hegy oldalán elkészült a Hotel Alisca. A Tolnatourist a régi, rossz állapotban lévő turistaszállóját alakította át, illetve ráépített még egy emeletet. Az új szállodában 22 két- és háromágyas szoba van. (MTI fotó: Gottvald Károly)

Vasárnap (is) munkanap?

Űjszászon, a Hunyadi üt végén, a jobb oldalon, kívül •vakolatlan téglaház „nőtt ki” az egyik portán. Előtte, körülötte cementes zsákok, pallók, deszkák, az építkezés nélkülözhetetlen kellékei. Odabenn gyanúsan nagy a csend, csak a házőrző akarja megszabni a zoknim szélét, miközben a dühös acsar- kodásra kinéz a háziasszony.

— A gazdát, ne keresse, horgászik valamerre, mivel tegnap bevakolták a belső helyiségeket, és most pár napig nem árt a száradás — mutat körbe Kapusné Hud- ra Aranka.

Délelőtt akad feladat

— És a ház asszonya?

— Már megetettem a kilenc hízót, a két anyadisznót. Hét. veder moslékot hordtam ki nekik, majd kitakarítottam a helyüket. Most keltek a lányok, reggeliznek, utána rendet rakok, ebédet főzök, és pihenek.

— Hosszú lesz a lazítás?

— Ugyan már! Faluhelyen ahol két apróság is van, és a kettőnk havi keresete 11 ezer körüli, a megélhetéshez mást is kell csinálni. Szóval ebéd után mesélek a gyerekeknek, esetleg ülök és olvasok, de nem sokáig, hiszen minden kezdődik élőiről, elvégre ekkor már közeleg az esti etetés, lakarítás ideje,

— És az udvaron a fólia?

— Ma is szolgál, van benne paprika, így munka is akad a környékén.

— Mindig ez a vasárnapi program?

— Legtöbbször hasonló. Messzire nem mehetünk a sok jószág miatt, viszont annyit nem keresünk, hogy lemondhatnánk róla. Egyébként tud jobbat? — kérdezi.

Lehet hogy tudnék, ámbár, költői a kérdés. Mondjuk: úgy megfizetni a jól dolgozókat, vagy dolgozni akarókat, hogy a három nyolcas közül egyet fordítsanak csak a munkára, és ne kettőt. De ahogy látom, ez

olyan messze van a megvalósítástól, mint Makó Jeruzsálemtől. Éppen ezért dolgozik a vidéki ember ilyenkor is, méghozzá szív- vel-lélekkel. Elvégre a sajátját végzi, mindazt, amire hétközben nem maradt ideje. Kapusék szomszédságában egy szikár, harminc- egynéhány év körüli férfi kaszálja az árkot,

— Káló István vagyok, és édesanyámmal élek. Naponta bejárok Pestre dolgozni, a Ganz-Mávagba.

— Akkor koromsötétben csörög a vekker.

— Hajnali négy után, és kis híján ismét négy lesz, mire hazaérek. így lesz a napi nyolcból tizenkét óra, vagy néha több is, ha késik a vonat.

— Látom, körültekintően borotválja az árkot...

— Megadom a módját, így is meglesz tizenegyre. Ha végzek, elmegyek a kútra vízért, meghordom anyámnak a hétrevalót. Azután az ebéd következik, majd az udvaron egy kis rendcsinálás.

— Szórakozás?

— Az se marad el: most hallottam, délután focimeccs lesz. Megnézem az aranylábúakat, hiszen nincs messze a pálya, utána lehet, egy-két üveg sört leeresztek, majd hazajőve kicsit nézem a tévét.

A mai nap lazább

Tovább haladva a központ felé, az egyik ház kertjében idős férfi kapál. Kiderül: Szőke Jánosnak hívják, és feleségestül a lányával és a vejével lakik. A veje, Tóth Csaba még háziköntösben nyit ajtót. Miközben a lakásba invitál, kölcsönösen elnézést kérünk, ö a „szereléséért”, én a délelőtti háborgatásért.

— Az az igazság, hogy tegnap dús programom volt. Ugyanis főágazatvezető vagyok a téeszben, és pihenőnap ide, szombat oda, azt derekas hajtás jellemezte.

— Mit jelent ez pontosan?

— Reggel korán ébredtem, mert silózzuk a kukoricát, és oda kellett iparkodnom. Azután rohantam haza átöltözni, mivel kongresszusi küldött vagyok, ezért Szolnokra kellett robognom egy előadást meghallgatni. Visszavágtattam, további munka várt a téeszben. Este pedig rokonok érkeztek, és hogy finoman fejezzem ki magam, eltolódott a záróra.

— Mára marad a pihenés.

— Zavartalanul aligha. Ugyanis lassan hozzákezdhetek a főzéshez. Ezt a fontos teendőt hétvégeken felváltva végezzük a nejemmel, és ma én vagyok a soros. Ebéd után a ház körül vár egy kis kapálás, meg rendcsinálás. Mire minden a helyére kerül, kopogtat az este. Készülni kell az újabb hétre, igazi nagyüzem lesz: folytatjuk a napraforgó törését, de vár bennünket a kukorica is, és vetni kezdjük az árpát. Ezek a gondok már ma is foglalkoztatnak.

Alig ütötte el a harangszó a delet, máris a Jászság fővárosában, Berényben nézelődtünk. A főtér környékén felmentünk az egyik négyszintes házba, és becsengettünk oda, ahol a Csík Tibor nevet találtuk kiírva. Megtudtuk, a házaspár középiskolás lányával lakik itt.

— Pont. végszóra érkezett, ugyanis mindketten az áfésznál dolgozunk, és szerencsére már végeztünk a burgonyaszedéssel.

— Sok termett?

— Vagy kétszáz mázsa, bár az értékesítése későbbi feladat.

— Nem is zavarjuk tovább, csak még arról érdeklődünk: mit csinál ma, ebéd után.

— Keveset pihenek, és lehet hogy azután teniszezni megyek.

A felesége veszi át a szót.

— Rendbe rakom a lakást, ez szűk két órai munka. Azután beszélgetek a nagylányommal, és készítem is az útra, mivel most elsős középiskolás Hatvanban. Ha elmegy, leülök pihenni, ami nálam kötést vagy olvasást jelent. De mire odajutok, akkorra valószínűleg fel kell gyújtani a villanyt.

Találomra egy utcával, és néhány háztömbbel távolabb ismét csengettünk, olt, ahol Mátics Béla híradástechnikus, rádió- és tv-mű- szerész mester lakik. A lehető legkellemetlenebb időben, ebéd közben zavarom a házaspárt, illetve két felnőtt lányukat.

— Éppen végeztünk, a lányok leszedik a terítéket, és máris beszélgethetünk.

— A vasárnapi programja, esetleg a pihenése érdekel.

Diószedés utón

— Változatosnak ítélem, bár pihenésről eddig;aligha beszélhetek. A Jászsági Állami Gazdaságban voltunk diót szedni, majdnem fele részesedésért. Ezt a délelőtti programot követi most az ebéd, és mivel szakmai vezetőként napi 10—12 órát

dolgozom, ilyenkor pihenni igyekszem egy-két órát. Utána készülök a hétfőre, ugyanis most hozták fel a holnapi vezetőségi ülés anyagát, és azt átnézem. Igaz, előtte még a lapokba is bekukkantok, de gondolatban már a másnappal

foglalkozom. A teljességhez hozzátartozik, hogy úgy is- tenígazából én nem bírok lazítani, hiszen mint műszaki embert, mint vezetőt mindig foglalkoztat valami. Elmondhatom, mivel a szakmám a hobbim is, ez a bizonyos kikapcsolódás ritkán sikerül. No, majd az elkövetkezendő két hétben talán, mivel a nejemmel még most kezdjük meg az éves szabadságunkat.

Jászberényt, Meggyespe- lét elhagyva fás, bokros, ligetes tanyák mellett visz el az utunk. Az úgynevezett szentimrei részen az út mellett leláncolt ajtajú mutatós tanya. A dörömbölésre nví- lik csak az ajtó, amelyet azért zárnak le szigorúan, mert ha nem így lenne, a család szemefénye, egy hároméves, vakmerő kisiegény bizonyára nekiindulna a végtelen határnak. Itt lakik a 26 éves Kelemen Zsolt, a felesége, meg a kisfiúk. Zsolt Berénybe jár be dolgozni 24+48 órás szolgálati rend szerint. Ezen a vasárnapon éppen szabad volt, és a nagyszülők is meglátogatták őket.

— Kilencezer körül keresek, és ez bizony szánalmasan kevés hármónkra. Éppen ezért jószágtartással is bíbelődünk. Éppen most született egy kisborjú, amikor kopogtatott, benne gyönyörködtünk. Előtte megetettem az állományt, majd mi is megebédeltünk. Kis déli lazítás, családi beszélgetés után minden kezdődik élőiről. Nem is lehet ez másképpen ott, ahol szarvas- marhák, hízók, aprólékok vannak, ugyanis amit a fizetésből nem bírunk megvenni, a háztájiból pótoljuk.

— Meddig megy ez a hajtás?

— Nő a fiunk, lassan iskolás lesz, és akkorra szeretnénk összerakni annyit, amennyivel Berénybe érdemes költözni. Már csak a gyerek miatt is.

Mire Szolnokra érünk; már fátyol ereszkedik a megyeszékhely fölé. Járókelő alig, és Dékány Gáborék harmadik emeleti lakásában csak a feleség van otthon.

— A férjem áprilistól októberig nem ismeri a hétvégét, mivel egyfolytában dolgozik. Ács-állványozó, és mind hétköznapokon, mind vasárnap este nyolc körül érkezik haza.

— Szükség van erre?

— A kettőnk havi bruttó keresete 15-16 ezer, amelyre a két kisiskolás fiunkat is beszámítva négyen vagyunk. Számolja ki, mennyi jut egy emberre. Hozzáteszem, hogy rengeteget segítenek mindkettőnk szülei is Tiszaroffról. Éppen ezért, ha az ember nem akarja, hogy a száraz kenyér kikezdje a száját, vagy szeretne két hetet valahol nyaralásképpen eltölteni négyesben, szükség van erre a pluszmunkára. Ez sajnos nekem sem jó, itthon minden teendő rám szakad, hiszen reggel hatra megy a férjem, és este nyolc is elmúlik, mire betoppan. Most korábbra várom, mert még hazaugrunk a kocsival Roff- ra, és 9-re vissza kellene érni, hogy pihenni bírjunk.

Nem felhőtlen kikapcsolódás

Amikor ez a párbeszéd elhangzott, még vasárnapot mutatott a kalendárium, mégpedig szeptember 24-ét. Egy csendes átlagos hétvégét, amelyen arra voltunk kíváncsiak, ki mivel tölti a pihenés állítólagos napját. Nem tudjuk mennyire tipikusak a felkeresett személyek, de úgy tűnik, a legtöbb helyen adódott valamiféle lazítás is. Hogy ez elég-e az újabb heti robothoz. erre egyértelmű nem a válasz. Hozzátéve: ezért még véletlenül sem a felkeresett személyek a hibásak.

D. Szabó Miklós