Néplap, 1989. szeptember (40. évfolyam, 207-232. szám)

1989-09-27 / 229. szám

A 1989. SZEPTEMBER 27. 5 Fölhívás nyalásra „Az értékeik szerint minősítem ez Beszélgetés dr. László Gyulával, a Jász-Nagykun Lapok főszerkesztőjével Jász-Nagykun Lapok elnevezéssel hetilapot alapított a Szolnok Megyei Tanács. A testület szeptember 15-i ülé­sén dr. László Gyula főszerkesztői kinevezését megszavaz­ták a tanácstagok. Az új lapról faggatom dr. László Gyu­lát, aki kollégám volt majdnem kétszer is (Így bizonyára megbocsátja az olvasó a tegező formát, amit egyébként ko­rábban valamiféle szemellenzős sajtószabály megtiltott.) Játékos nép vagyunk, két­ség nem férhet hozzá. Ját­szunk csak szórakozásból, azért, hogy kikapcsolódhas­sunk, és játszunk megméret­tetés végett, azért, hogy nyerhessünk. Talán nálunk a legnagyobb a világon az egy főre eső sportoló és he­gedűs, színészeinkkel Dunát lehetne, szónokainkkal pe­dig kellene rekeszteni. Van­nak társasjátékaink és olya­nok, melyeket az ember egyedül, magányosan játsz­hat. Vannak nemzeti játéka­ink (például, ulti, vezetők szórakozásai a polgárok ide­geivel) és másoktól átvett, de a történelem folyamán több ízben tökélyre vitt kedvteléseink (foci, harakiri stb.). És vannak teljesen si­kertelen játékaink (amilyen — a szakemberek, meg a nők szerint — a magyar fér­fiak szerelmi előjátéka és — egyelőre — a demokráciás- di.) Számomra különösen ér- dakfeszítőek a rádióból és a tévéből megismert pajkos időtöltések. Ezekhez általában játék­mester is szükségeltetik, de nem olyan, mint Rózsa György, akinek a jópofásko- dásaitól — enyhén szólva — még csak fel sem állt ben­nem a játékkedv, s akkor még hol az élvezet. Feltűnt viszont nemrég egy másik Rózsa, a Rózsa Péter, aki — s ezt örömmel fedeztem fel — meglehetősen tüskés. Előbb kérdezzfelelek típusú játszmákban láttam a Nap- zártában (ha jól értem, ez a tévé éjjeli mulatója), s mint hopmester szinte kivitelez­hetetlen mutatvánnyal kí­sérletezett: makacsul há­mozgatta, van-e gondolat (s az milyen) néhány politikus kijelentése mögött. És a mi­nap (azaz: „miéjjel”) kisi­keredett a nagy dobás, Ró­zsa Péter igazi játékmesteri dobása. Igaz, többek között szexu­álisnak harangozták be a TV 2 szombat éjszakai Nyer­het egy órát! című műsorát, de csak többek között, il­letve ilyen ígéretek mellett: rendkívüli, érdekes, sokszí­nű, szórakoztató (jelzők a Rádió- és televízióújságból). Arról szó nem volt, hogy csaknem az egész szex lesz. Csaknem, mondom, mert láthattunk néhány kevésbé szexis jelenetet is, például azt amelyben alig kezdődött el az attrakció, máris befe­jeződött a szereplők vérfa­gyasztó sikolyával, miközben mindketten úgv kanták a micsodájukhoz, mintha fáj­na nekik (ilyennek vélnék a tévések azt a nemi aktust, melyet érdemes bemutatni a magyarnak, mint rá jellem­zőt?). A többi viszont tény­leg túlnyomórészt szex volt. Kibabrálással kezdték. Valamelyik tévés ravaszul rászedte azt a kollégáját, amelyiknek választania kell, hogy, a sok kamera által közvetített különböző kép­ből melyiket „adja be”, igyekezete szerint ugyebár azt szokta „amelyikbe be­szél” az alany. Erre odaül­tettek nyilatkozni valami fi­zikust, szegénynek olyannyi­ra keresztbe állt a szeme, hogy nem tudták eldönteni, melyik kamerába néz, szök- dösött is a kép egyik meg­közelítési szögről a másikra, Sikertelenül. Rájöttem a cse­les megoldásra (ha a két füle mellett elhelyezett ka­merával fordított-sztereó­ban mutatják, akkor szem­benéz velünk a képernyőn), de nem tudtam beszállni a tréfálkozásba, mert más tévés játékoktól eltérően, ennél nem közölték a hív­ható telefonszámot. Egy kis asztrológiai kité­rő után, mintegy a műsor szexuális jellegét megőrizve és kihangsúlyozva, Antal Imrének és Kabos Lászlónak fékezhetetlen lőhetnékje tá­madt, azaz alaposan és fél­reérthetetlenül kihasználták, hogy a Bumm játék ürügyén másféle lődözések felemlege­tésével pajzánkodihatnak, Kudlik Jutka (huncut mód kavarták a szintén jelen lé­vő Hernádi Judittal) nem kis örömére. A szerelmi előjáték báj­kellékeiként bevetették a hangulatos zenét, a félig vetkőző csajokat, a negyed­részt felöltöztetett reklám­hölgyeket. pezsgősüvegeket nyitogatott „férfimunkaként” Antal Imre — kínomban én is kivettem a félüveg sa­vanyú boromat a hűtőből. Azt mondja Rózsa Péter, hogy kitaláltak egy játékot: vezető politikusaknak tesz fel kérdéseket, melyek­re csak igennel vagy nem­mel szabad válaszolni, s ha ez nem megy, egy is bün­tetésként muszáj eevet nyal­ni — a citromból (a gondo­la tjelnyi szünet tőle). Ej, ha én ezt előre tudom, video­szalagra vagy hangszalagra veszem a murit, mert ez az volt, úri muri az elvtársak­kal, igazi szex-show, lelki orgazmusok sorozatával. Egy miniszterelnök-helyettes (Medgyessy Péter), az MSZMP KB titkára (Iványi Pál) és egy katona (Kárpáti Ferenc honvédelmi minisz­ter) volt sorban játszótárs, azaz sétált be az engem Saint Paulira emlékeztető zsákutcába. De jó lenne most biztosan és világosan tudni, melyikük, mikor és miért nyalt. Bár egy stop­perórával mértem volna, mi­kor mennyit haboznak egy- egy válasz előtt, illetve ak­kor, amikor szó helyett in­kább a nyalintást választ­ják. Emlékezetem érthető homályából (fáradság, öreg­ség, döbbenet, savanyú bor ...) csak az dereng, hogy a katona nyalt, a legkeve­sebbet (ha nem tévedek, egyszer), míg a pártfunkcio­nárius és a kormány máso­dik embere kábé arányosan többször. Értem én, hogy ez tréfa akart lenni, mégis el­hűltem. amikor a miniszter- elnök-helyettés arra a kér­désre, hogy mostani fejé­vel húsz évvel ezelőtt belép­ne-e az MSZMP-be, válasz helyett — némi mosolygós ezitálás után — a citromot választotta! Most, kevéssel a kongresszus előtt... Én még nem láttam központi bizott­sági titkárt csokornyakken­dősen és citromnyaldosásra kényszerítve azért, mert po­litikai kérdésben kertel, vagyis igen helyett most igen-1 mondott... Az élvezettől elkábultan, az örömtől fékevesztetten el­képzeltem, hogy felkarolják a játékmester kezdeménye­zését, és nemzeti kedvtelése­ink széles körben művelt já­tékainak szintjére emelik. Hogy minden kérdezett és önként felszólaló elé kötele­zően odateszik a citromot. Az utóbbiaknak már azért is ajánlatos lenne, mert a citrom köztudottan össze­húzza az ember száját, s így az illető vagy ki sem nyitná, vagy csak igen ki­csire tudná ... Az események mostani fo­lyása közepette nyilván, ér­zékelhetően emelkedne az egzotikus gyümölcs iránti kereslet. Nehéz gazdasági helyzetünk ellenére nem tar­tanám célszerűnek az im­portkorlátozást, és semmi­képp sem a lakossági fo­gyasztás terhére történő el­vonást különös tekintettel arra, hogy a megcsömörlés veszélye elsősorban őket fe­nyegeti. Ha minden kötél szakad, áthidaló megoldás­ként az általános jólét eljö­veteléig protokolláris és po­litikai célokra talán java­solható lenne — mint hazai termék — a lócitrom... Persze, csak úgy, játékból. Molnár H. Lajos SZDSZ Jászberényi felhívás A Szabad Demokraták Szövetségének jászberényi szervezete felhívja az or­szág valamennyi ellenzéki pártjának szervezeteit, hogy saját működési területükön az új választójogi törvény alapján megtartandó ország- gyűlési és helyi önkormány­zati választásokon a válasz­tási elnökségében és a sza­vazatszámláló bizottságok­ban feltétlenül képviseltes­sék magukat. A Szabad Demokraták Szövetségének jászberényi szervezete felhívja vala­mennyi gazdálkodó szerve­zetnél vagy költségvetési szervnél dolgozó munkavál­laló figyelmét, hogy kísérje figyelemmel az MSZMP tes­tületéből érkező, korábban főhivatásszerűen pártmun­kával foglalkozó személyek újabb státuszának kialakítá­sát, annak szükségességét, különös tekintettel szakmai végzettségükre és gyakorlati ismereteikre. Minden olyan­esetben, ha akár a személyi rátermettsége, vagy az így konstruált beosztás szüksé­gessége megkérdőjelezhető, szervezett formában adja­nak hangot egyet nem ér­tésüknek. 0 Fekete Doboz sajtótájékoztatója A Fekete Doboz független videofolyóirat szerkesztői kedden legfrissebb kiadvá­nyukból az „Űj magyar si­ralom” és a „Harangszó fél egykor” című filmekből mu­tattak be részleteket sajtótá­jékoztatón Budapesten, a Puskin filmszínház kamara­termében. Az előbbi film megrázó képsorai Nagy Im­re és mártírtársai több hétig tartó exhumálását mutatják be, míg az utóbbi a június 16-i búcsúztatást örökítette meg. A Fekete Doboz szerkesz­tői — Jávor István, Elbert Márta és Pesty László — el­mondták, hogy működésük kezdete, 1987 ősze óta 450 órát forgattak. Az Ellenzé­ki Kerekasztal valamennyi üléséről, valamint a politi­kai egyeztető tárgyalásokról 120 órás dokumentumfilm­anyagot készítettek. A vi- deofolyóiratnak eddig 7 ka­zettája jelent meg, s eze­ket 1200 példányban adták el. A szerkesztők szerint az illegális másolások „jóvol­tából” valószínűleg ennek háromszorosa lehet a ma­gánszemélyek birtokában Az új oktatási törvény számos vonatkozásban ön­állóságot hirdetett az isko­láknak azzal a céllall, hogy minél töblb egyedi arculatú intézményben tanulhassa­nak, nevelődjenek gyerme­keink. „Legyenek sokfélék, sokszínűek az iskolák” — hangoztatták az oktatásügy irányitól, hogy megszűnjön a korábban dívó elviselhe­tetlen szürkeség, amikor még azt is előírták, hogy minden iskolában ugyanab­ban az időpontban tanítsák a kiselsősöknek a „K” betűt, a nagyobbaknak a Nemzeti dalt. Vagyis amiért koráb­ban elmarasztalás járt egy- csapásra kívánatos lett, ne­vezetesen vállalkozzanak, kezdeményezzenek a peda­gógusok az erdeményesebb, színvonalasabb nevelésért­oktatásért. Addig kísérlet­ként engedélyezett prog­ramból alternatív tanterv lett, zöld utat kapott min­den az iskola minőségét ja­vító elgondolás. Az önálló arculat mégis csak lassan alakul. A régi beidegződések, va­lamint a tenni vagy nem tenni dilemmája még ma is — Amikor 1974-ben n Néplaphoz szegődtem. Te nem sokkal előtte távoztál. A rossznyelvek szerint nem volt sikeres az újságírói pá­lyafutásod. — Ez nem igaz. Akkori­ban családostól albérletben laktunk. Mivel a Killián fő­iskolán lakást ígértek, ott vállaltam állást. Megjegy­zem, hogy akkor már felvet­tek filozófia szakra az egye­temre, tehát :két okom is volt a változtatásra. — 1985-ben kulturális ro­vatvezetőként tértél vissza a laphoz, Te lettél az új főnö­köm. Mit csináltál több mint tíz évig? — Négy évig dolgoztam a Killián főiskolán, egy évig Besenyszögön diákotthon­vezetőként, voltam városi tanulmányi felügyelő, a me­gyei pártbizottság munka­társa, tanítottam a Kereske­delmi és Vendéglátóipari Főiskola Szolnoki Tagozatán, majd ismét a Néplap követ­kezett ... — Akkoriban az a hír járta, hogy Te leszel Lazá­nyi Angéla utódja a főszer­kesztői székben. — Ezzel engem senki sem biztatott. — Tény viszont, hogy ta­valy ismét a megyei pártbi­zottsághoz mentél dolgozni. Néhány hónap után újra el­jöttél. Ha jól tudom, Te vol­tál az egyetlen pályázó a megyei tanács hetilapjának főszerkesztői tisztére. Nem zavar, hogy nem volt vetély- társ? — De igen, zavar. A köz­vélemény és a belső nyugal­mam szempontjából is jobb lett volna, ha többen pá­lyáznak. — Mit gondolsz, mások miért .nem pályáztak? — Egy új lapot, stáb nél­kül, kevés pénzből elindítani nem könnyű vállalkozás. — ötéves újságírói, szer­kesztői gyakorlat után úgy érzed képes leszel rá? — Megfelelő technikai háttérrel, újságot írni tudó munkatársakkal és külső­sökkel úgy érzem, igen. A napilap mellett egyébként hat a pedagógusok körében, hiszen a deklarált önálló­ság csak részben igazán az, az anyagi feltételek pedig úgyszólván nincsenek meg hozzá. Ez utóbbi tipikus esetével találkoztam a Szol­noki Kodály Zoltán Enek- Zenei Általános Iskolában. Pár évvel ezelőtt Simon Jó- zsefné, az iskola igazgatója az NDK-ban járva tapasz­talta, hogy ott az iskolák többségéhez uszoda is épül. Hazatérve végigjárta a szolnoki vállalatokat, intéz­ményeket, s sikerült „ösz- szeszedni” 12 millió forin­tot egy tanuszodára. A pénz akkor elég is lett volna, ám ahogy az jó magyar szokás szerint szinte törvényszerű ezúttal is bekövetkezett a „fúrás”. A pénz származási helyéről mit sem tudva vá­dolták az iskolát, s a taná­csot. Az utóbbit különösen azért, hogy miközben más intézmények feltételein sem tud javítani, tanuszodást épít a Kodály iskolában. Az „ügyet” végül is meg­vitatta a városi művelődési egészségügyi és sportbizott­ság. Pontosabban Simon Jó­zsef né kérte, hogy a bízott­hat éy]g a Jászkunságot én szerkesztettem. — Ez a hat esztendő nem volt a Jászkunság fényko­ra ... — Nem vitatkozom ezzel a megállapítással. Átmeneti kornak tekinthető az a né­hány év. amíg a folyóiratot ázérkeszjiettem. A mélyben már ott. feszültek az ellent­mondások, de még nem le­hetett beszélni róluk. A szerkesztő bizottság sem volt a segítségemre szerzők fel­kutatásában, inspirálásában. S megjegyzem, hogy másod­állásban szerkesztettem a Jászkunságot, hiszen főállás­ban a Néplap rovatvezetője, majd olvasószerkesztője vol­tam. — A megyei tanácstagok bizalmat szavaztak neked. Az Ellenzéki Kerekasztal azonban úgy tűnik, nemigen tapsol a sikeres „ejtőernyős ugrásodnak”. Az ö képvise­lőik is részt vesznek a Jász- Nagykun Lapok társadalmi bizottságának munkájában. Mit szólsz ehhez? — A felvetett kéréseik­ből, az „ejtőernyős” minősí­tésből tényleg úgy tűnik, nem fogadták el a kinevezé­semet. Én nem érzem ma­gamat „ejtőernyősnek”, s óvakodom attól, hogy bárkit is címkével, stigmákkal lás­sak el, attól függően, hogy milyen pártállású. Én az ér­tékeik szerint minősítem az embereket, feltéve, ha en­gedik, hogy megismerjem őket. A társadalmi bizottsá­got egyébként segítőként fo­gom fel, s remélem sikere­sen tudunk együtt dolgozni a lap céljának teljesítésében. — Mi a lap célja? — Olyan demokratikus, közéleti hetilapot szeretnénk indítani, amely megfelel a nyilvánosság új követelmé­nyeinek, nyitott mindenki, s valamennyi társadalmi, tö­megszervezeti mozgalom, politikai párt számára. Sze­retnénk hitelesen, pontosan tükiözni a megye és Szol­nok közéletét, bemutatni az itt élő emberek életét, küz­delmét, az általuk létreho­zott értékeket. Mindezt ma­Viszontags ágok egy tanuszoda létesítése körül ság döntse el adja-e vissza a ,pénzt a huszonöt vállalat­nak, intézménynek, vagy épüljön meg a tanuszoda, amelyet természetesen a környező iskoíák diákjai, nyaranta pedig az óvodá­sok is használhatnának. A bizottság az uszoda mellett döntött. Csakhogy a 12 mil­liót azóta már terheli az áfa, s időközben megdrá­gult az építőanyag is. Nemes Gyula és Czizmadia Antal a kivitelező Keviterv fő­mérnökei bizakodóak, hi­szen számításaik szerint az összegyűlt pénzből meg tudják építeni a nyitott tanuszodát, ráadásul úgy, hogy benne lesznek a tető alapjai hs. Ha a későbbiek­ben sikerülne újabb pénzt „szerezni” folytatható lesz az építkezés. A tanuszoda egyébként egy 8,5x16 méter medencé­ből, s majdan kiszolgáló helyiségekből áll. Egyelőre azonban csak a medence, s gazin jellegű, olvasmányos, színes írásokkal. — Mikor jelenik meg a hetilap első száma? — Várhatóan november elején eljut az olvasókhoz az első próbaszám, s a továb­biakhoz váfjuk az észrevéte­leket, javaslatokat. — Kik írják a lapot? — Egyelőre munkatársa­kat keresek. Rajtam kívül most egy főállású, és két mellékfoglalkozású újságíró számára van „státus”. S emellett természetesen szí­vesen fogadok írásokat más szakmabeliektől, olvasóktól is. — Milyen rovatai lesznek a hetilapnak? — Több oldalt kapnak a pártok, s más csoportosulá­sok életük, terveik bemuta­tására. Számba vesszük a megye térségeit, kulturális életét, beszámolunk politi­kai, s egyéb rendezvények­ről, lesz benne hirdetés, tv- műsor, orvosi, jogi tanácsok, közérdekű felhívások, hu­mor, esetenként versek, no­vellák, stb. S természetesen megjelennek benne a me­gyei tanács közleményei is, s jelentős terjedelmet szá­nunk a megyeszékhely éle­tének bemutatására, hiszen a városi tanács társtulajdono­sa a lapnak, s azért is mert a fontosabb megyei rendez­vények zömét Szolnokon tartják. — Sokan máris kifogásol­ják, hogy a lap nevéből hi­ányzik Szolnok, márpedig a hagyományok erre kötelez­nének. — A pályázaton a rövi- debb nevet fogadta el a bí­ráló bizottság, de én azt hi­szem a későbbiekben lehet ezen változtatni. Végezetül még néhány adat az új hetilapról. A ter­vek szerint a hét első felé­ben kedden vagy szerdán jelenik meg a Jászkun Lap- és Könyvkiadó Vállalat gon­dozásában, A4-es formátum­ban, ötezer példányban. A tervezett ára 11,50 forint, a lapárakat nézve olcsónak mondható. A tartalmára re­mélhetőleg azonban majd nem illik ez a jelző, mind a hivatásos stáb, mind a tár­sadalmi bizottság az örök er­kölcsi normák szellemében írja, irányítja a lapot, a me­gye közéletének egy újabb fórumát. Tál Gizella a működtetéshez szükséges berendezések készülnek el, köztük a vízforgató, amely a legkorszerűbb megoldás mivel folyamatosan cseréli, tisztítja a vizet. A tervek szerint a jövő év szeptem­berétől már birtokukba ve­hetik a gyerekek, feltéve persze ha az időjárás is úgy akarja. A tanuszoda azonban egyelőre torzó marad. Hogy mikor lesz igazán kész? Ne­héz lenne most megmonda­ni. Rózsavári László, a .vá­rosi tanács vb művelődési osztályának vezetője csak erkölcsi támogatásról tudja biztosítani a tanuszoda épí­tését. Pénz nincs, sajnos másra sem. Az Ingatlankezelő Válla­lat viszont amellett, hogy anyagilag támogatta az uszoda ügyét, s társadalmi munkában az építkezés bo­nyolítását, számlát nyitott az OTP-nél, amelyre várják a további adományokat. Abban bízva, hogy a válla­latok, intézmények tovább­ra is támogatják majd a vállalkozást, hiszen önzet­len segítségük nélkül az építkezés első üteme sem valósulhatna meg. T, G. Tenni vagy nem tenni?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents