Néplap, 1989. szeptember (40. évfolyam, 207-232. szám)
1989-09-26 / 228. szám
2 j^ÉPLAP 1989. SZEPTEMBER 26. A kongresszusi kUidöttcsoport ülésén Tárgyalás az ügyrendről Vita Pozsgay nyilatkozatáról közel két órában A küldöttek egy csoportja Ügy látszik, az MSZMP kongresszus közeledtével nem csökken, inkább nő a küldöttek bizonytalansága — legalábbis ezt lehetett érzékelni a megyei küldöttcsoport tegnapi ülésén. A tanácskozás napirendjén a kongresszus ügyrendje szerepelt. A küldötteket közel két órán át mégis a „lesz, vagy nem lesz pártszakadás” kérdése foglalkoztatta. A hozzászólásokból kiderült: Pozsgay Imre legutóbbi nyilatkozata — amit az olasz televíziónak adott — borzalta fel a kedélyeket. „Ha nem vesszük észre, hogy néhány nappal a kongresszus előtt szét akarják verni a pártot, nagyot tévedünk” — fogalmazta meg, az egyik hozzászóló. Többen elmondták, hogy szeretnének egy új párt tagjaként hazajönni a kongresz- szusról, de nem tartják kizártnak, hogy a fórumról egyesek vagy csoportok kivonulnak. A kongresszusi küldöttek bizonytalanságát táplálja az is, hogy elszigeteltnek érzik magukat. „A Központi Bizottság fáradt, túlhaladtak rajta az események” — hangzott el. Egy másik hozzászóló pedig a párttagság .közömbösségéről beszélt. Ilyen körülmények közepiette nem csoda a küldöttek tanácstalansága. Nehezíti dolgukat az is, hogy a kongresszus közéledtével egyre több írásos dokumentumot kapnak kézhez, melynek áttanulmányozása rendkívül időigényes lenne. A vitában részt vett Hámori Csaba, az MSZMP Pest Megyei Elnökségének elnöke, a Politikai Intéző Bizottság tagja is. Rövid hozzászólásában az eldöntendő „kényes” kérdéseket szedte csokorba. Szólt arról, hogy milyen variációk vannak a napirendek sorrendjéről, a KB KEB tagok jogáról. Felsorakoztatta a különböző alternatívák mellett és ellen szóló érveket. A tegnapi ülésen a KB, és a KEB tagok részvételi jogáról bontakozott ki vita. A hozzászólók többsége nem tartotta kívánatosnak e testületek nem küldött tagjainak tanácskozási joggal való részvételét a kongresszuson. „Volt lehetőségük a politikai alakításra, most már ne szóljanak bele, esetleg csak vendégként vegyenek részt.” — vélekedtek többen is. A küldöttcsoport végül úgy foglalt állást, hogy a KB és a KEB tagjai csak a 'beszámoló idején rendelkezzenek tanácskozási joggal, utána már csak „hallgatók” legyenek. Az ügyrendi vita végén Hámori Csaba válaszolt a kongresszus menetével kapcsolatos kérdésekre. B. I. Kádár János Társaság Az MSZMP Elnökségének nyilatkozata Az MSZMP Elnöksége a közvéleménnyel együtt, a sajtóból értesült arról, hogy néhányan Kádár János Társaság néven egyesületet kívánnak létrehozni, és — az ő eszmei-politikai örökségére való hivatkozással — élesen bírálják, sőt alapvetően megkérdőjelezik pártunk jelenlegi politikáját. Az MSZMP vezetői eddig is méltóan emlékeztek Kádár János, e nagy formátumú politikus tevékenységére. Ügy gondoljuk azonban, hogy — megfelelő távlat és elmélyült történelmi elemzések hiányában — senkinek, egyetlen áramlatnak sincs joga kisajátítani a kádári örökséget. Elítéljük tehát az olyan próbálkozásokat, amelyek agresszív indulatok felkeltésével, névtelen kezdeményezésekei igyekeznek maguknak híveket toborozni. Az Elnökség egyúttal visszautasítja a pártunk vezető politikusaira tett rágalmazó kijelentéseket. Román katonák menekülök után magyar területre léptek Szeptember 24-én, vasárnap 10.30 órakor a ibagaiméri határőr Örs határszakaszán két román család — négy felnőtt és három gyermek — egy traktorral Magyarországra menekült. A román állampolgárok az illetékes rendőr- kapitányságon jelentkezve elmondták, hogy a traktor már magyar területen egy árokban fönnakadt. A menekülőket három román katona utolérte, s az egyik családot megpróbálta visszakényszerí- teni Romániába. Amikor ez nem sikerült nekik, a család két csomagját magukkal vitték. A magyar határőrizeti szervek kezdeményezésére a magyar—román határmegbízottak a helyszínen közös vizsgálatot folytattak. A román tél elismerte, hogy a nyomok alapján az elmondottak bekövetkezhettek. Elnézést kértek a történtekért, és ígéretet tettek, hogy a jövőben hasonló esetek nem fordulnak elől Az MTA Petőfiről Az MTI értesülése szerint a Magyar Tudományos Akadémia elnökségének október 3-i ülésén vitatják majd meg a Petőfi-expedíció nagy vihart kavart bejelentései nyomán kialakult helyzetet. Ma összeül az Országgyűlés (Folytatás az 1. oldalról) sát költségként számolhatják el az idén, ha a képviselők elfogadják a törvénymódosító javaslatot. Az ülésszakot az eddig jelzett szándék szerint huszonegy interpelláció és hét kérdés zárja. A képviselők végül személyi kérdésekben döntenek: jelölőbizottságot hoznak létre az Alkotmány- bíróság tagjainak, illetve az Állami Számvevőszék tisztségviselőinek megválasztásához. Bős-Nagymaros Környezetvédelmi tárgyalások A bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer építésével kapcsolatos környezetvédelmi kérdésekről kezdődtek csehszlovák—magyar szakértői tárgyalások hétfőn Pozsonyban. A megbeszélésekről, amelyek szerdáig tartanak, Medgyessy Péter és Pavel Hrivnák miniszterelnök-helyettesek szeptember 9-i pozsonyi találkozóján állapodtak meg. A magyar küldöttséget Bérezik Árpád akadémikus vezeti, és tagjai a VI- TUKI, a Köjál, valamint a Magyar Állami Földtani Intézet képviselői. A csehszlovák szakértői delegációnak Ludovít Weismann akadémikus, a Szlovák Tudományos Akadémia biológia— ökológiai tudományos központjának az igazgatója a vezetője. Magyarország példát mutatott a világnak Parlamenti demokrácia és lehetőségei az elmúlt évtizedekben Szombaton délelőtt előadást és konzultációt tartott Szolnokon dr.Ba- logh Sándor, az MSZMP KB Párttörtáneti Intézetének igazgatója, történelmi utunk tanulságai témakörben. A történelemtudóstól a parlamenti demokrácia éveiről, a többpártrendszer korabeli működéséről, ezek megszűnésének - hiányának - körülményeiről kért interjút munkatársunk.- Milyenné vált hazánk nemzetközi státusa a II. világháború utolsó éveire? A nyilas hatalomátvétellel a magyar államiság léte is megkérdőjeleződött?- 1944-ben hazánk nemzetközi státusza nagyon sajátos volt. A nyilas adminisztrációt a Szövetségesek nem tekintették Magyarország kormányának. Ez igen örvendetes tény volt, de azért ebből gyakorlati hátrányok is származtak, nevezetesen az, hogy amikor a szovjet hadsereg magyar földre ért, nem volt se országos, se helyi tárgyalópartnere. Könnyen megtörténhetett volna, hogy a Szövetségesek Magyarországot egyszerűen megszállt területnek tekintik és a magyar államiságot nem ismerik el. Németország esetében például ez történt. Viszont a Szövetségesek megállapodása alapján a mi állami létünk nem forgott veszélyben, sőt éppen a Szövetségesek szorgalmazták a parlamenti választásokat, a nemzetgyűlés és a kormány mielőbbi megalakítását.- Történelmi tény, hogy a Közép - Kelet Európai országok között 1944. végén csak nekünk volt nemzetgyűlésünk és kormányunk is. Ez jelentett-e számunkra valamilyen potenciális lehetőséget a kibontakozáshoz?- Lengyelországban csak országos nemzeti tanács létezett, a csehszlovák kormány Moszkvában alakult meg, Románia változatlanul királyság még ez időben. A lehetőségek adottak voltak, más kérdés, hogy később mi történt. De ez nem mond ellent annak a ténynek, hogy a demokratikus Magyarország születésnapja 1944. december 21- hez kötődik.- Mégis mi lettünk az utolsó csatlós!- Ez minden tudományosságot nélkülöző tendenciózus rágalmazása volt a nemzetnek, az országnak. Egy egész társadalom nem lehet csatlós, csak annak egyedei lehetnek azok, egy ország meg különösen nem! Az ország ugyanis környezeti, földrajzi fogalom: akkor hát mi volt a csatlós, a Körös, a Mátra, vagy mit mondjak még...?- Netán a nagybácsikám árpatáblája. Megengedi visszatérnék a parlamenti demokrácia kialakulásához. Azt már tudjuk, hogy a választásokra a Szövetségesek határozott kívánságára került sor. De mit is jelentett számunkra a parlamenti demokrácia a gyakorlatban?- Minden koalíciós kormányban megállapodások vannak arra is, hogy ilyen vagy olyan törvényjavaslatot bevisznek-e a Parlament elé. Akkoron egyetlen párt sem mondhatta önmagáról, még az abszolút töbséget szerzett Kisgazda- párt sem, hogy mellőzheti a Parlament döntését. Tudnunk kell, hogy az Ideiglenes Nemzetgyűlés 1945. őszéig csak határozatokat hozott, nem törvényt, s amikor teljessé vált a Parlament, ezeket a határozatokat csak azután emelték a törvény rangjára. Ez is azt mutatja, hogy a törvényhozásnak hallatlanul nagy volt a tisztelete.- Ha ezeket az akkoron hozott törvényeket általánosítva vizsgáljuk, azt kell mondanunk, bár napjainkba vezetlek volna...- Az bizony nagyon jó lett volna! Még annyit az előzőekhez, netán példaként, hogy a bankok államosítását 1947. novemberében a parlamenti törvény rendeli el. Tehát nem egy kormányrendelet. Az viszont már döbbenetes, hogy 1948. márciusában a 100-nál több munkást foglalkoztató üzemeket rendeletekkel államosították.- Ráadásul valaha nagyon is büszke volt erre az új tulajdonra a hatalom. "Miénk a gyár," mármint a munkásoké, mondták, de erről napjainkig kiderült, hogy csak szólam maradt. Tulajdonos egyáltalán nem volt, és még most sincs.- A szovjet mintájú állami tulajdon arra inspirálta az akkori politikai vezetést, hogy a kormány tartsa a kezében az egész gazdaságot. Ez az álláspont Rákosi számára nagyon kényelmes volt, hiszen minden gyár, üzem vezetője tulajdonképpen beosztott tisztviselőjévé vált. Politikai paradoxon persze az is, hogy amíg a munkásság a tőkés tulajdonban lévő gyárban az üzemi bizottságokon keresztül bele tudott szólni a termelésbe és az elosztásba, az államosítás után viszont, amikor megszűntek az üzemi bizottságok, már nem! Ha a munkásnak észrevétele, netán panasza volt, az államhatalommal találta magát szemben. Akinevezett igazgató nem tudott tulajdonos lenni, hiszen az egyik jött, a másik ment, a munkásban meg nem alakulhatott ki az enyém, a miénk érzülete. Arról nem is beszélve, hogy a munkás nem volt érdekeltté téve, hogy felelősséget vállaljon a gyár, az üzem dolgaiért. A gyári igazgatói irodától egy hosszú létra vezetett fel egészen a szakminisztériumig. Ezt úgy is értelmezhetem, hogy egyfajta vazallus rendszer volt a gazdasgáirányításban is. "Lefelé" minden megtörténhetett.- Pontosan így volt.- Mivel magyarázható, a mai történelmi távlatból nézve, az a gyors fellendülés, amely 1945-tői alakult ki?- Érzelmi magyarázat: mindenki fellélegzett, vége a háborúnak, lassan gyógyultak a sebek, mindenki élni akart, mégpepdig lehetőleg jól. A társadalom a háború utáni években, a parlamentáris demokrácia alatt hallatlan áldozatokra volt képes az ország újjáépítéséért, boldogulásáért. Ráadásul olyan új erők léptek történelmünk színpadára, amelyekben a tömegek bíztak.- Sej, a mi lobogónkat...- Igen, értem mit jelez, így igaz, a parasztfiatalok bekerülése az iskolákba, egyetemekre, majd a különböző munkahelyekre, óriási jelentőségű volt. De hozzá kell tennem, hogy még azok is, akik különben gyűlölték a kommunistákat, úgy voltak vele, bánja a csoda, hagy agitáljanak azok a vörösök, csak legyen valamicske jólét. Hozzáteszem, 1948-49-re visszaigazolódtak a korábbi kommunista ígéretek: az újjáépítés, az új pénz stb. Átmenetileg bezárult az agrárolló. Az új földhözjuHatottak kezdtek talpraállni, s 1949-ben ha nem is jólét volt, mert erről azidőben a mai fogalmak szerint nem lehet beszélni, de a környező országokhoz képest sokkal elviselhetőbb volt az élet, a megélhetés. A félig rombadöntött Budapest ekkor már jobb képet mutatott, mint például az a Prága, ahol annyi kár sem esett all. világháború alatt, mintegy nagyobb közlekekdési balesetnél lehetséges.- Hogyan történhetett, hogy az előbb említett nagy lendületnek, lelkesedésnek, tisztaságnak néhány év múlva már nyoma sem volt?- Megint csak menjünk vissza a kiinduló alaphoz. Az 1945. november 4-i magyarországi választás a világ demokratikus erőinek nagy győzelme volt. Magyarország betöltötte azokat a reményeket, amelyeket a krími konferencián fejeztek ki. "Magyarország ezzel a szomszédainak példát mutatott, írta a Washington Post. Kulcsmondat ez utóbbi a későbbi évekre vonatkoztatva. Tény, hogy a későbbi választások után, amikor azok eredményéből következően a népképviseleti szerveket visszaszorították, felszámolták, a demokrácia erői nálunk is vereséget szenvedtek. Megszűnt az az erő, amely a háború után mozgásba hozta saját sorsa jobbítása érdekében a nemzetet. 1954-reúgyannyira lelassultak a progresszív társadalmi folyamatok, hogy az akkori Politikai Bizottság egyik ülésén is felmerült: vissza kellene térni a többpártrendszerhez, a parlamenti demokráciához. Rákosi Mátyás és Farkas Mihály ezt a nagyon logikus és célszerű felvetést egyszerűen lesöpörték az asztalról.- Sajnálatos, hogy a népi demokratikus úton létrejött parlamenti demokráciának történelmünkben mindössze néhány éve volt...- És mégis, szinte megdöbbentő, hogy a hagyományai mennyire élnek az emberekben. Ha valakivel beszélek az akkori időkről, az akkor rögtön lelkesedik, s abban reménykedik, hogy egy új parlamenti demokráciával újra elérhetjük szándékainkat.-Az 1954-es sikertelen, csakafel- vetés szintjéig jutott kísérletnek, hogy Magyarországon többpártrendszer legyen, később 1956-ban már a barrikádokon adtak nyoma- tékot!- Hogyne, hiszen Kádár János is azl956-os november 1-ei rádióbeszédében a magyar demokratikus pártokra hivatkozik. Sőt, ugye tudjuk, hogy tagja volt annak a kormánynak, amelyben az MSZMP 3, a kisgazdapárt és a szociáldemokrata párt 3-3, a parasztpárt pedig 2 taggal vett részt.- Méray Tibor a Párizsban megjelent Nagy Imre könyvében azt írja, hogy Kádár János, a központi munkástanács 1956. november 14-én tartott ülésén is azt mondta még: 'Többpártrendszert akarunk és szabad, becsületes választásokat."- Ahogy megállapítottuk, hogy 1954-ben belső okai voltak, amiért nem jöhetett létre nálunk a parlamentáris demokrácia, igy 1956. után nemzetközi politikai okai voltak, hogy nem alakulhatott ki hazánkban a többpártrendszer.- Arra kell gondolnunk, hogy azokban a napokban, amikor a moszkvai Pravda hangja némileg megenyhült a magyar fejlemények irányában a bukaresti Scinteia, a berlini Neues Deutschland válogatott dörgedelmeket közölt ellenünk. Grotewohl: " a 22 szovjet{ hadosztály nagy szolgálatot tesz a mi dolgozó népünknek, az egész szocialista tábornak." Walter Ulbricht: Mindenki, aki csak a legkisebb engedményt teszi a reakciónak, a végén az életével fog fizetni érte! Zapotoczky csehszlovák miniszterelnök fasiszta fehérlerror- ról beszélt.- Később még tovább merevedett ez az álláspont. Kevesellték a megtorlást, tízezernyi halálos ítéletet vártak. Egyszerűen arról volt szó, hogy a környező országok vezetői nem fogadták el, hogy nálunk igazi és tényleges többpártrendszer legyen parlamenti demokráciával. Az egész sztálini modellre épülő valami alapja az alkotmányba rögzített egy párt, a többi pártnak, mert némelyik országban volt más párt is, szolgai szerepkör jutott. Ez a nemzetközi nyomás aztán megtette a magáét. Bár az is igaz, hogy nem is volt Kádáréknak kikkel tárgyalniuk, mert a partnerek nem voltak hajlandók előjönni az illegalitásból, nem akartak résztvenni a kormányzásban, tudniillik a köz- szereplésük a szovjet beavatkozás elismerése lett volna. Kádár János egészen 1957. májusáig kitartott a többpártrendszer bevezetésének szükségessége mellett, de a júniusi pártkonferencián ebben a kérdésben már szikrázóan baloldali politikai álláspont alakult ki. Ebben aztán jól érvényesültek a külső nemzetközi hatások. Köszönöm a beszélgetést. Tiszai Lajos
