Néplap, 1989. szeptember (40. évfolyam, 207-232. szám)

1989-09-23 / 226. szám

1989. SZEPTEMBER 23

fflÉPlAP

3

Megyei Érdekegyeztető Fórum

Ismét a nyilvánosságról, ismét a Néplapról .

Lapunk kritikájával kezdődött a megyei politikai érdekegyeztető fórum tegnapi ülése és a továbbiakban is a Néplap volt a megbeszélés középpontjában, — bár a napirend a politikai nyilvánosság lett volna. Ügy tűnt mintha annak sem a legfontosabb, hanem szinte kizárólagos eszköze lenne szűkebb pátriánk napilapja.

A megbeszélés érdemi része előtt a FIDESZ képviselője kért részletesebb tájékoztatást az MSZMP lapunkat érintő állásfoglalásáról. Az MSZMP delegációja részérő] válaszként elhangzott, hogy a megyei pártbizottság (mint azt tegnapi lapszámunkban közöltük) lemondott tájékoztatási monopóliumáról. A főszerkesztőt pályázat útján a kiadó vállalat igazgatója az újságírókkal egyetértésben nevezi ki. Az MDF képviselője azt tudakolta: hová tartozik ezután a Néplap és ki nevez1' ki a vállalat igazgatóját? A válasz: a Néplap a Jászkun Lapkiadó Vállalathoz tartozik. Ez utóbbi igazgatóját az MSZMP megyei bizottsága nevezi ki, mert a kiadó vállalat az MSZMP vagyonát képezi.

Az ellenzéki kerékasztalban tömörült politikai erőket ez a magyarázat nem elégítette ki és az egyéb kérdésekre adott válaszokkal is elégedetlenek voltak. Alapvetően nem is az MSZMP delegációjának állásfoglalása érdekelte őket törekvésük minden úton-módon arra irányult, hogy a fórumon a múlt hét péntekén kifejtett állásfoglalásuknak szerezzenek érvényt. Célkitűzésük lényege: a Néplap legyen független, pályázat útján válasszanak főszerkesztőt, legyen egy társadalmi fórum,

melyhez lehet fordulni akkor, ha a pártok érdekegyenlőségén — főleg a választások idején — csorba esik, a tulajdonjogról pedig a későbbiekben döntsenek.

Az MSZMP megyei bizottságának a Néplapra hozott döntését a közvélemény megtévesztésére irányuló kísérletnek nevezte az SZDSZ képviselője és ezzel a megállapítással lényegében egyetértettek az ellenzéki kerekasztal részéről megjelentek. Azt hangoztatták, hogy a Néplap irányításában lényegében semmi nem változott, csupán alsóbb szintre tevődött át az irányítás.

A tanácskozás nem volt mentes a túlfűtött indulatoktól, a személyeskedő megjegyzésektől sem. Nem tehetünk említést erőteljes kompromisszumos készségről sem. Esetenként a mindenki számára elfogadható javaslatokat is megvétózták. A Néplap főszerkesztőjének arra a felvetésére például, hogy bármelyik párt progresszív kezdeményezéséről hírt adunk, az hangzott el, ki dönti el, hogy progresszív vagy nem az a kezdeményezés? Nem véletlenül fejtette ki lapunk egyik munkatársa azt, olyan érzése van, hogy nem az újságírók érdekeit is szolgáló politikai függetlenség megteremtéséért, hanem a Néplap megszerzéséért folyik a harc. Ez a kijelentés nagy vihart kavart, élénk tiltakozást váltott ki.

Az idő múlásával az érdekkülönbségek egyre jobban kirajzolódtak. Az ellenzéki kerekasztal által kezdeményezett társadalmi bizottság felállítását sem a Néplap főszerkesztője, sem az MSZMP delegációja nem tartotta elfogadhatónak, a a lap ügyeibe való beavatkozásként könyvelte azt el. Érvként az hangzott el, hogy A Magyar Újságírók Országos Szövetségének van etikai bizottsága, amihez lehet fordulni akkor, ha a Néplapban a pártok közötti esély — illetve feltétel egyenlőség nem tükröződik. Az MSZMP képviselője ismételten megerősítette, hogy a kiadó vállalat, amelyhez a Néplap is tartozik, a pártvagyon része, amelyről e fórumon dönteni nincs mód.

Az MDF képviselője felhívta a figyelmet arra, hjgy niilyen óriási erkölcsi felelőssége van az MSZMP-nek a választások előkészítéseben. Ha más pártok véleménye nem kap elég nyilvánosságot, akkor torz lesz a választási eredmény, az pedig senkinek sem szolgálja a javát. A HNF képviselője azzal a Lenin-idézettel, hogy a süketnél is rosszabb az. aki nem akar hallani, azt ajánlotta, hogy sem monopol, sem hegemon szerepet ne akarjon betölteni egyetlen párt sem a megyei sajtó berkeiben. A Néplap függetlensége megteremtésében ebben legyen konszenzus.

B Megyei Érdekegyeztető Fórum állásfoglalása

1. Mivel a megyében új független napilap indítására a közeljövőben nincs lehetőség, ezért a jelenleg működő Néplapot kell a továbbiakban, de a legkésőbb a választások kiírásának napjától megyei független napilapként működtetni. (E pontot 9 igennel és 1 nemmel fogadta el a fórum. Az MSZMP kisebbségi véleménye: az MSZMP jelenlegi állapotában függetlennek tartja a lapot).

2. A függetlenségen ez esetben a következőket értjük:

a) egyetlen megyében működő politikai párt, politikai szervezet, politikai mozgalom, sem monopol, sem hegemon szerepet nem nyerhet és arra nem törekszik. (10 igennel fogadták el ezt az alpontot.).

to) a lapirányítás egyetlen tartalmi fő célja a megye teljes lakosságának hiteles tájékoztatása (10 igennel fogadták el).

3. Egyelőre, nem bolygatva a Lap tulajdoni kérdéseit a tartalmi függetlenséget a következők garantálják:

a) az MSZMP által kinevezett főszerkesztő megbízatásának visszavonása, a

főszerkesztői állás betöltése pályázat útján. A pályázatot elbíráló bizottságban legyen benne: a szerkesztőség 1, a MUOSZ 1, és a Megyei Érdekegyeztető Fórum 3 tagja).

A kinevezési javaslattal szemben a megyei lapkiadó igazgatójának egyet nem értési joga van. (8 igen, az MSZMP és a Münnich Ferenc Társaság nemmel szavazott.

b) a Megyei Érdekegyeztető Fórum képviselőiből sajtófigyelő bizottság létrehozása, mely a feltétel-egyenlőség érvényesítése felett őrködik. Ha annak megsértését tapasztalja többségi szavazással megszerkesztett közleményt jelentet meg a lapban, mely közleményt a szerkesztőség változtatás nélkül közli.) Ezen alpontról 8 igennel, az MSZMP ellenszavazatával és a Münnich Ferenc Társaság tartózkodásával döntöttek. Az MSZMP kisebbségi véleménye: a fórum bármilyen bizottságot létrehozhat e célra, az MSZMP nem kíván részt venni ennek munkájában.

Németh Miklós, a Minisztertanács elnöke, sze ptember 22-én a hivatalában fogadta Gerhard Sehürer-t, az NDK miniszterelnök-helyettesét, az Állami Tervbizottság elnökét (MTI-fotó:

Kovács Attila — Tclefotó)

Készülődés a pártkongresszusra

Küldöttek véleménye megbízatásukról

Megyénk pártszervezeteiben megválasztották a kongresz- szusi küldötteket. Az, hogy milyen szándékkal, milyen mondanivalóval indulnak a párt legfelső fórumára, az nemcsak egyéni elképzeléseiktől függ, hanem attól is, hogy az őket megbízó kollektívák miként foglalnak állást napjaink igen zajló politikai életének egy-egy kérdésében, hiszen a küldötteknek azt is képviselniük kell. Ezért is érdekes a kérdés: milyen indíttatással készülnek a küldöttek az MSZMP kongresszusára és mit várnak attól?

Nemcsak a radikális változás jelent reformot

Szőke András, a törökszentmiklósi pártbizottság titkára munkakörénél fogva is jól ismeri a város párttagjainak véleményét a politikai élet alakulásáról. Azt mondja erről:

— A párttagok döntő része változást akar. A manapság divatos reform kifejezést használva elmondhatom, hogy párttagjaink többsége reformot vár. Bin reformnak tekintem mind azt, ami nem mozdulatlanságot takar, hanem joibb irányba akarja mozdítani a párt politizáló tevékenységét. Ezért nem szívesen veszek részt olyan megmozdulásban, ami csak a radikális változásokat tekinti reformnak és a kisebb lépéseket a mozdulatlansággal azonosítja. Tapasztalataim szerint a párttagság kevésbé ismeri azokat a véleménykülönbségeket, ha úgy tetszik platformokat, amelyek megítélése, a velük való azonosulás, vagy azok elvetése rá vár. Valós összevetésükhöz kevés idő áll rendelkezésre. Az is elmondható, hogy a platformokban sóik a közös vonás, úgyannyira, hogy a párttagok nehezen szánhatták el magukat arra, hogy azok közül csupán egyre voksoljanak.

Én is úgy vagyok vele, hogy valamennyi platformban van olyan, amit nem fogadok el. A szélsőséges megnyilvánulásokat nemcsak én nem tudom magamévá tenni, hanem azok sem, akikkel szót váltottam. A józanabb állásfoglalások között viszont találtam olyan gondolatokat, melyek a párt ügyét szolgálnák, ha egységesen elío- igadnák azokat. A reformkori megfogalmazások közül például nagyon sóik szimpatikus a számomra, de az összefogás platformjában is találok Olyanokat, amiket helyesnek tártak.

Nehezen tudok elképzelni „általában” reformot, vagy ugyanígy összefogást. Én is azt vallom, hogy konkrét feladatokhoz igazodva kell nekünk a platformok között folyamatosan valamiféle konszenzusra jutni és aszerint cselekedni. Ezért nem tekintem törvényszerűnek azt, hogy a platformok miatt a párt részekre szakadjon'. Sokakkal egyetértve azt várom a pártkongresszustól, hogy cselekvésre ösztönző utat jelöl ki a programiban, amivel a jelenlegi párttagság döntő része azonosulni

Nagy József, a fegyverne- iki nagyközségi tanács elnöke is kongresszusi küldött. Álláspontját így summázza: — Nem értek egyet azokkal, akik feltételezik a párt- szalkadást. Amennyiben bekövetkezne, az tragédia lenne az egész ország számára. Azt várom a kongresszustól, hogy megőrzi eredményeinket és gyarapítja azokat. A párt nevének megváltoztatásáról az a véleményem, hogy nem azon van a hang- súly, hanem a követendő politikán, hogy az ország népe lássa; arra törekszünk, hogy e kis ország népének jobb sorsa legyen. Felvetődik a kérdés: kinek a pártja az MSZMP? Azt mondják: az egész népé. Nekem az a véleményem, hogy mindenkihez nem tudunk tartozni. Nekünk a többség érdekét

tud. Nagy csalódás lenne számomra, ha nem tudnánk kidolgozni egy ilyen programot. Nem hiszek abban, hogy radikális, konzervatív, vagy ultrabalos szárnyakra kell bomlani az MSZMP- nek. Azt, hogy azok, akik egy ésszerű kompromisszum árán sem hajlandók másokkal együttműködni és ezért elhagyják az MSZMP-t, azt nem tartom természetellenesnek, de a részekre hullással nem tudok azonosulni.

Tartok viszont attól, hogy olyan vitákba sodródunk a kongresszuson, melyek önmagáért való tanácskozás felé viszik el a kongresszus menetét. Nem lenne jó, ha önmarcangoló, a párt belső ügyeivel a szélsőségig elme- nő vita lenne a jellemző és nem körvonalaznánk a követendő társadalompolitikát, gazdaságpolitikát és szociálpolitikát. Az előzetes viták keltik bennem ezt az érzést, mert számomra jelentéktelennek tűnő ügyekben látok felesleges vóle- ményikülönbségeket, tapasztalom az álláspontok megmerevedését. Remélem, hogy a kongresszusi küldöttek 'belátják, hogy nemcsak a párt belső életével kell foglalkozni.

A párttagokkal folytatott 'beszélgetéseim során sokan írótálának 'tartották azt a felvetést, hogy a „munkás” szót hagyjuk el a párt nevéből. Mondtam nekik: az a törekvés, hogy az MSZMP a néppárt jelleg felé tolódik, nem jelenti azt, hogy nem vállalja fel a munkások képviseletét, inkább azt, hogy szélesebb köriből vér támogatókat.

A kongresszusra való fél- készülésről szóvá kell tennem azt, hogy a küldöttek megválasztása megélőzte a platformok nyilvánosságra kerülését. Óhatatlanul ellentmondásokhoz vezet ez. Tételezzük fed egy abszurd esetet: egy hónappal ezelőtt ebben a varosban három reform szellemű küldöttet választottak, s ha a párttagok többsége a konzervatív platform mellé áll, akkor a küldöttek önmagukkal Is szentbe kerülnek, mert arra vállalkoztak, hogy a többség álláspontját képviselik a kongresszuson. Az lett volna a jó, ha a küldöttválasz- táslkor már a platformok, vagy azok kombinációja szerint elhatárolódott párttagság dönt.

kell képviselnünk. A munkás szót ne hagyjuk ed a párt nevéből, már csak azért sem, mert nemcsak az a munkás, akit az utóbbi évtizedekben a statisztika ebbe a kategóriába sorolt.

A piacgazdaság foglalkoztat még élénken nagyon sok párttagot. Én azt gondolom, hogy szükséges a piacgazdaság, de most olyan átmeneti időszakot élünk, melyben az állam szabályozó szerepére szükség van. Ebben az állandó és egyre erősödő Inflációban valami létbiztonságot kell teremteni azoknak — elsősorban a nyugdíjasokra gondolok —, akik a létminimum határán élnek. Kényes kérdés ez, mert ha az állam szabályozó ■szerepét hangsúlyozom, akkor azzal támadhatnak, hogy a múlt megrögzött módszereivel akarok élni, ezért inkább azt húzom alá, hogy olyan mérsékelt reform híve vagyok, amelyben az emberek a reform jóságát testközelben érezhetik, mert manapság a reformról mindig az jut az ember eszébe, hogy megint emelik valaminek az árát.

A párttagság véleményének summázá&a meglehetősen nehéz, mért a párttagok hatvan-hetven százaléka várakozó állásponton van, s nem fejti ki álláspontját. Az viszont lemérhető, hogy a vidékkel való törődést nem tartják kielégítőnek. Ami a pártprogram vidékkel foglalkozó részét illeti; az nem más, mint pár szavas sajnálkozás. Ahelyett vidékpolitikára van szüksége a pártnak, ha választási csatát akar nyerni. Meg kellene már szűnni ennek az állapotnak, hogy a vidéki ember másodlagos állampolgára ennek az országnak.

Nagyon érdekesnek ígérkezik a múlt értékelése. Nekem az a véleményem, hogy éhben a felihevült helyzetben csak kompromisszumok árán lehet egységre jutni. Szerintem nem annyira a múlttal, mint inkább a jövővel kellene foglalkoznunk, Eddig is sok időt, energiát fordítottunk a múlt értékelésére és a kelleténél jóval kevesebbet a jövő kimunkálására.

Elhatárolódni a régi dolgoktól

Viwcze Jánosnak, a Kunmadaras! Kossuth Tsz elnökének küldötté választásakor feltették a kérdést: vezető emlber létére tudja-e a kispénzűek érdekeit képviselni a pártkongresszuson? És egyáltalán mit akar képviselni ott? Így beszél erről:

— Én a jelölőgyűléséken is elmondtam: néhány ott kifejtett és többnyire egyéni álláspontot nem tudok képviselni a kongressizuson. S, hogy mit akarok képviselni? Elsősorban azt hangsúlyozom, hogy a kiadott programot egészében jónak tartom, de a vidék szerepét jobban alá kell húzni. Tudom, hogy a nagyvárosok és a vidék különbsége rövid időn belül nem szüntethető meg, de az itt kialakult feszültségeket valahogy csillapítani keld.

A programot egyébként azért tartom jónak, mert ideológiától mentesen, az osztálykülönibségeket nem hangsúlyozva próbál választ adni problémáinkra. Igaz, hogy a gyűléseken a párttagság más véleményen volt. Éppen ezek hiányát kifogásolták nóhányan, a kommunista eszmék mar- ikánsabb megfogalmazását várták. Ezt én nem tartom 'célszerűnek,

A kongresszustól azt várom, hogy csatlakozhassak valamelyik platformhoz. Elsősorban olyanhoz, amely a íalusi, vagy mezőgazdasági érdekek alapján szerveződik. Azt szeretném, ha egy megújult párt megújult vezetőkkel távozna erről a kongresszusról. Nem tartom tragédiának azt sem, ha ebből a pártból akár a jobboldali, akár a baloldali szélsőségek kiszakadnak.

Sokan felvetik, hogy nem kell új párt. Nekem az a véleményem, hogy a pártnak el kell határolódnia a régi dolgoktól és ennek a párt nevében is tükröződni kell. Sokan nem értenek ezzel egyet. Azt vallják: csak a párt vezetését kell megújítani. Nem értik, hogy ez a párt felépítésében nem a többpártrendszer időszakához igazodó. Mások voltak a viszonyok akkor, amikor ezt a struktúrát kialakítottuk. összegezve: szerintem egy új pártra, új programra, új vezetőségre van szükség.

S, B,

Többel törődni a vidékkel