Néplap, 1989. szeptember (40. évfolyam, 207-232. szám)
1989-09-21 / 224. szám
4 1989. SZEPTEMBER 2 j^ÉPlAP IA szerkesztőség postájából | Kívánatos az erkSIcstan oktatása Kiáltvány az iskoláért cíimmeL közöltük szeptember 9-én a Magyar Demokrata Fórum Szolnoki Szervezetének proklamációját a pedagógusokhoz, mellyel kapcsolatban több olvasónk fejtette ki véleményét. A hozzászólások közül kettőt közreadunk. A szerzők a kiáltványban pártállástól függetlenül támogatható, támogatandó, a közoktatás ügyét előbbre vivő helyes követelményeket fogalmaztak meg. A tizenhárom pontból mindössze kettő igényel újragondolást: a 11, és a 12. Ezen pontok tartalma több ok miatt elfogadhatatlan. Először azért, mert logikai ellentmondást tartalmaz. A 11. pont a nevelés és az oktatás ideológiamentessé tételét hirdeti me" a 12. viszont a hittan, azaz a vallási ideológia oktatását kívánja kötelezővé tenni. (E pontot lapuink 12-ei számában korrigáltuk, mert a nyomda hibájából egy szó kimaradt belőle. Helyesen: Az alap- és középfokú tanintézetekben a hittan fakultatív és az erkölcstan kötelező oktatását. A szerk.) Másodszor azért, mert tudománytalan, utópisztikus elgondolás a nevelés és az oktatás ideológiamentességének tételezése. A nevelés belső lényegénél, saját természeténél fogva ideológiai karakterű tevékenység lévén, hogy a személyiség céltudatos — tehát valamilyen eszmerendszerből (azaz ideológiából) levezetett ember- eszmény, világnézeti, erkölcsi. esztétikai stb. értékek által vezérelt — formálását jelenti. .Az oktatást illetően pedig tény, hogy az úgynevezett humán tárgyak objektíve ideológiai töltésűek. Utópisztikus az elgondolás azért is, mert kimondva-ki- mondatlanul feltételezi, hogy a tanintézeteket hermetikusan el lehet szigetelni a társadalomtól. Márpedig társadalmunkban, mint minden társadalomban a világon, ideológiai pluralizmus érvényesül (még akkor is, ha látszólag egy ideológia monopolhelyzetben van). Számos ideológia létezik és hat nálunk is (polgári liberalizmus, konzervativizmus, marxizmus, nacionalizmus, katolicizmus, protestantizmus, egzisztencializmus, neopozi- tivizmus, neotomizmus stb.). Ezektől vajon hogyan lehet elzárni az iskolákban tanító pedagógusokat és a gyermekek szüleit? Ha akarja, ha nem, ha tud róla, ha nem, a világon minden ember valamilyen világnézet, eszme- rendszer nyújtotta látásmód szerint ítéli meg az őt körülvevő társadalmi valóságot. Ez objektíve nem lehet másképpen. Szépséghibája a 1-2. pontnak, hogy mégiscsak a szülőkre kellene bízni annak eldöntését, hogy kívánják-e gyermeküket hittanoktatásra járatni, vagy sem. Kizárólag csak ez lehet demokratikus megoldás. A hittanoktatásra vonatkozó javaslat gyakorlatilag is kivitelezhetetlen, mert némi túlzással: ahány szülő, annyiféle hitre kívánja nevelni gyermekét. Van, aki á természetben és az emberben való hitre, mások a katolikus vagy református, buddhista vagy iszlám, netán jehovista, pünkösdista és még számtalan más hitre. Ezek egymásnak ellentmondó, egymást kizáró hit- és erköícstani elveket, tételeket, normákat is tartalmaznak. Vajon melyiket oktatnák az alap- és középfokú tan in tézeteltben ? Végül az elgondolás nagy adag illúziót is tartalmaz. A hit- és erkölcstant minden bizonnyal abból az előfeltevésből kiindulva kívánja az iskolákba vinni, hogy az megnemesíti az embereket, jobbá, humánusabbá teszi a társadalmat. Amennyiben a hit és erkölcstannak ilyen varázsereje lenne, akkor már csak tisztességes, becsületes, makulátlan erkölcsű ember élhetne a Földön, hiszen a keresztény hitnek és erkölcsnek eddig 2000 év állt rendelkezésére (nem is szólva a többi világvallásról) ahhoz, hogy megnemesítse az embereket. Ráadásul — az utóbbi egy-két évszázadtól eltekintve — monopolhelyzetet is élvezett. A történelmi tapasztalatok tehát azt bizonyítják, hogy pusztán felvilágosítással neveléssel nem lehet sem az embereket, sem a társadalmat megjobbíitani. (Bár anélkül! dem.) Az emberek ugyanis elsősorban életfeltételeik szabta módon élnek és gondolkodnak. Ezért van az, hogy azokban az országokban is, ahol a hit- és erkölcstan oktatása soha nem ütközött akadályokba (pl. USA), hihetetlen méretű a bűnözés, a kábítószerezés, vagy a nyugat-európai országokban a legutóbbi évekig , .szexforradalom” zajlott, dívott a csoportszex, hiába mondja ki a tízparancsolat egyike, hogy „Ne paráználkodj !”. Aminek realitása van és kívánatos, az a közmegegyezésen alapuló, az egyetemes emberi értékeket kifejező erkölcstan oktatása. Ennek megalkotásában egyházi és világi szakértők közösen működhetnének közre. Szűcs Gyula nyugdíjas tanár Szolnok lyi bizottságai, aktívái, támogatói, benne a pártonkí- vüliek ezrei tesznek a köz érdekében, ttúlnőve a pártérdekeken. Ezt másoknak is tiszteletben kell tartania. A helyi testületünk tevékenységében önálló, ránk nem erőltetik,, megyei, központi szerveink, elképzeléseiket, de véleményünket sem változtatják meg amiatt. Testületünk jogosítványát — a tisztségviselőket is ideértve — nem a „pártállamtól” kapta, hanem pártállástól függetlenül ez év március 30-án választóitól, nyilvánosan. Ezt tisztelni és már nem vitatni kell. Nem vagyunk az MSZMP szószólói és érdekvédelmi mozgalma, de nem leszünk más párté sem. A lakosság önkéntes kiszolgálója viszont igen. A népfront tiszteli a lakálpatriótás szellemből és gyökerekből való táplálkozást. Ezt erősíteni kívánja, mert ez tart össze helyi közösségeket, ez jelenthet erőt a továbblé- TpésheZL Mindazokkal, akik elfogadják tisztes szándékú Az onkológus a Béres- cseppekről című, szeptember 14-ei írásunk késztetett arra, hogy tollat fogjak, s véleményt nyilvánítsak. Béres doktor a magyar ,nép javára, gyógyítására találta fel a cseppeket. Szükségünk van rá, mert a betegség terjedéséről szóló statisztika azt bizonyítja, hogy már nem elég csak beszélni a helyes táplálkozásról, az egészséges életmódról, a betegség megelőzéséről, végre tenni is kellene valamit. Az egészségügyben viszont e téren semmi változást nem tapasztalunk, Most Miderült, hogy a Béres-csepp szolgálhatná bizonyos mértékig ' a betegség megelőzését is, de 13 éve nem voltak képesek törekvéseinket, készek vagyunk együttműködni. Ezt a készséget bizonyította a helyi MDF is, amit tiszteltünk és ezután is azt tesszük. Azzal is tisztában vagyunk: a lakosság azt a szervezetet, intézményt fogja elfogadni, amely az ő érdekében cselekszik, és tőlük változást is lát. Ennek hitelt érdemlően kívánunk megfelelni. Nincs szükségünk eddigi cselekedeteink önigazolására, főleg nem azokban az értékteremtő munkákban, amiért a lakosság jó része tisztel bennünket. Vallom, hogy a helyi tettek, bátor kezdeményezések adhatnak hitelesítést városunkban is és nem a„felet- íies akaratok’’ végrehajtása. Hasznot pedig az elmozduláshoz csak az összefogás hozhat és nem a szócsatározások. Ennek én sem vagyok híve, a másikért vállalok testületem képviseletében szolgálatot. Fekete Imre népfronttitkár Kisújszállás gyógyszerré nyilvánítani, nem végezték el azokat a kísérleteket, amelyekből kiderült volna, hogy ki, milyen mértékben szedheti. Más az adagolása, ha valaki a betegség megelőzése céljából szedi, vagy ha netán már súlyos beteg. Majd a Béres doktor megmondja, hiszen ő már eredményesen alkalmazta a szervezet regenerálására és a daganatos betegek meggyógyítására is — írta Bernáth Ferencné törökszentmiklósi olvasónk. (Mivel a Béres doktorhoz tömegével nem zarándokolhatnak a gyógyításra váró emberek, úgy véljük, megoldást a csepp gyógyszerré nyilvánítása hozhat, s az, hogy az orvosokat felkészítik pz adagolásra. A szerk.) Majd a Béres doktor megmondja... Imi a nyilvánosságra tartozik A Néplap szeptember 14- ei iszámában megjelent a kisújszállási MDF vezetőségének nyilatkozata A választás !*rövidrezáiiása” ellen címmel. A lap hasábbjain való „üzengetés” ugyan hozzátartozik a politizálás kultúrájához, mégis a személyes találkozást választottam észrevételem megtételére, fenntartva az MDF helyi vezetőjével való további együttgondolkodást. Nem a „csak beszélő viszonyt" erősítettem, az számomra valami „langyos” dolgot jelent, meri ez juttatott sok becsületes állampolgárt a passzivitásba, hallgatásba. Az élő. tiszta szándékú szónak nálam nagyobb a hitele. A sajtóban megjelenő, olykor rövidített gondolatok félreértelmezhe- tök. tgy történt ez most is, de ezen segíthetett volna az elvi egyeztető tárgyaláson, valamint a népfrontbizottsá- gi ülésen megjelent, általam is tisztelt MDF-képviselők saját tagságuknak nyújtott hiteles információja. E kérdések helyben tisztázhatók, meg is kell tenni. Amiről a nyilvánosságot tájékoztatni kell — mert más a jelen — a következő: a helyi választási „koalíció" gondolata alulról építkező kezdeményezés volt, senkitől nem kaptunk rá jogosítványt. Erre azért nem volt szükség, mert a közös tárgyalást minden helyben működő párt képviselői elfogadták. A népfront már korábban önként lemondott formai közjogi funkcióiról, de ma úgy tűnik, pártérdekből és nem népérdekből épp az MSZMP és az ellenzéki pártok kívánják elvenni jogosítványait, akik vallják az alulról jövő és erre építkező kezdeményezések fontosságát. A népfront, mint mozgalom épp abból a sokszínűségből táplálkozik, amit heZilahy Gyula szolnoki olvasónk három pontban fogalmazta meg azokat a problémákat, sérelmeket, melyek most foglalkoztatják, holott valamennyi elkerülhető, megoldható lenne: 1. Szeptember 12-én az 1-es számú postahivatalban volt dolgom, majd felkerestem a Sütő utcai madárkereskedőt. Amint beléptem a boltba, nem vettem észre, hogy ott lépcső is van, és elvágódtam a járóbottal. Nagyon megütöttem magam, s ezek után csak taxival tudtam hazamenni, ami 61 forintomba került. E baleset 86 évesen ágybafekvésre kényszeritett, A szolnoki Szabadság tér 2-es számú bérház lakói nevében dr, yargáné Kisbocsés mindez elkerülhető lett volna, ha a madárkereskedő nagy betűkkel az ajtóra írja: vigyázat, lépcső van! 2. Tegyék lehetővé az illetékesek, hogy a „Pletykafaluban”, a tüzépbolt helyén létesített Szivárvány Kisszövetkezetnél gázpalackot cserélhessünk, ne kelljen az idős embereknek a távoli benzinkúthoz járniuk emiatt — sokszor potyára. 3. Ha nem a betonút szélére rakjuk a kukát, a Kommunális Üzem szemétszállítói ott hagyják — dacára annak, hogy a városi tanács műszaki osztályától kapott tájékoztatás szerint elegendő lenne a kapunk mellé tenni. kői Lilla tette szóvá, hogy a szomszéd ház építéséből rájuk hulló por már elviselFertelmes porolás az építkezésen Jogi tonnes Mire jogosít az új diákigazolvány? Ez év szeptemberétől új diákigazolvány van érvényben, ezzel Kapcsolatban adunk tájékoztatást a rendelkezésről. A diákigazolvány — az alap-, közép- és felsőoktatási intézmények tanulói (hallgatói) kapják — fényképpel ellátott, a tulajdonos nevét és személyi számát tartalmazó, a tanulóbiztosítás kötvényeként is szolgáló okirat. (Bár a biztosítás nem kötelező, érdemes megkötni). Az igazolványt az oktatási intézmények állítják ki (az általános iskola 5. évfolyamának megkezdésekor újat •kell kérni), és evenként —, a felsőoktatási intézményekben pedig félévenként érvényesítik. Az általános- és középiskolákban a tanítás megkezdésétől számított 15 napon 'belül kell érvényesíteni a tanévet is feltüntető biztosítási bélyeg beragasztásával, vagy az intézmény körbélyegzőjével. Ha a tanulói (hallgatói) jogviszony év közben megszűnik vagy szünetel' — kivéve, . ha az gyermekgondozási segély igénybevétele miatt történik — a diákigazolványt az oktatási intézmény bevonja. Üj rendelkezés, hogy a tanulótól bármely okból történő vérvétel esetén az orv< köteles az igazolványba tx jegyezni a vércsoportját. K< résre a kezelőorvos kitől az egészségügyi lap rovata A diákigazolvány külöi Iböző kedvezményekre jog< sít. Ezek 'közül megemlítjül a helyi-, a lakóhely és i Oktatási intézmény közöt utazást. Vasúton ország* san-, autóbuszon 40 ki lom* teres körzethatárig 50 szí zalékos a menetdíj-kedve: mény; múzeumok, képtára nyilvános könyvtárak díjú lan- látogatására jogosi üdülő- és gyógyhelyi díjf zetés alól mentesít. Feljogt sít a dii áks por ^rendezvény* ken, versenyeken való indi lásra, biztosítás esetén pedi a tanulóbiztositási szolgált: tásokra. Ha az igazolvány netán é veszne vagy megsemmisüln írásbeli kérelemre az oktat: si intézmény újat állít ki, c a tanulóbiztosítás csak akta folytatódik, ha annak díj! az illető újból kifizeti. Végül meg kell jegyezr hogy a diákigazolványról < az említett kedvezményekr szóló jogszabály nem térje ki a felsőoktatási intézm« nyék hivatásos katonai áll< mányú tagjaira. Dr. Korpás László A jászberényi Alkotmány úton, ahol csaknem egy hónapjí felbontották az utat I— gázvezetéket építenek — a sebességkorlátozó táblát valaki átfestette. Rossz vicc volt... hetetlen. A padlásról szórják az udvarra a törmeléket. Megértik, hogy a bontási munka porral jár, de az a véleményük, hogy a Szabadság tér háromban megengedhetetlen módon dolgoznak az emberek, nincsenek tekintettel a mellettük lévő ház lakóira. Mit tehetnek ilyen esetben a kiszolgáltatott szomszédok? — kérdezte elkeseredetten. A helyszínen megtudtuk, hogy az Építő, Javító és Szolgáltató Vállalat szakemberei, valamint katonák dolgoznak a ház felújításán, s bár a padlástérről zárt alumínium csövön öntötték a földszinti 3- és 6 köbméteres konténerbe a törmeléket, vastagon hullott belőle t környékre is. Szabó László- né gépkezelő elmondta, hogy slagos locsolással igyekeztek portalanítani, ennek ellenére szállt az mindenfelé. Négy napig tartott a nagy meny- nyiségű hulladék leöntése a padlásról, mert sajnos odáig nem mehetett a felvonó. A bontással végeztek, hasonló porolás már nem lesz, és igyekeznek majd legkevésbé zavarni a szomszédban lakók nyugalmát. A régi, lelakott épület felújításiéhoz július közepén fogtak, iroda- helyiségeket alakítanak ki benne, s várhatóan a jövő év tavaszán adják át a Közterületfenntartó Intézménynek. visszatérni. Először is, hogy miért a szobaszám alapján állapították meg a szemétdíjat? Országosan ez az alapja a díjtérítésnek, és az 1987/5-ös számú köztisztaságra vonatkozó tanácsrendelet szabályozza. Magyarázatául csupán annyi szolgál, hogy a szobaszám általában nem változik olyan gyakran, mint a család létszáma. Kétségtelenül vitatható az illetékesek érvelése, de ha jobbat nem tudtak még kitalálni ... A megállapított szemétdíjat, mely szobán-* ként 140 forint egy évre, célszerű kifizetni, mert végső esetben „behajtják”, letiltják az illető fizetéséből vagy a nyugdíjából. Összeállította; Csankó Miklósné A vallási nevelést bízzák a szülőkre Egyik gyerekem se lett vallásos, de mind becsületes, tanult ember: orvos, pedagógus, mégpedig olyan, aki szeptemberben nem a kiáltványokat fogalmazza, hanem a tanmeneteket^ írja; a gyerekeket osztályfőnöki órán az erkölcsösségre oktatja... Nem vagyok párttag, megmaradtam a vallásom mellett, de azt tartom helyénvalónak, ha otthon az édesanya mesél a Jézuskáról és nem az iskolában magyaráznak erről. A tanár az egyszeregyet és az olvasást próbálja megtanítani, hiszen ezeket a mái gyerekek nehezen sajátítják el az iskolában. Urbán Imréné Tiszasiily Érdeklődéssel olvastam az MDF Szolnoki Szervezetének szeptember 9-ei kiáltványát, de nem minden pontjával értek egyet. A 12. pontban indítványozzák a vallásoktatást az alap- és középfokú iskolákban. Idős asszony vagyok, katolikus iskolába jártam, és öt gyereket neveltem föl. Amikor kicsik voltak, őket is elvittem magammal a templomba, de ahogy nőttek, már rájuk bíztam, hogy jönnek velem vagy sem. Kérem, hagyják a gyerekeket a maguk elvük szerint a szülői háztól indulni, a vallásgyakorlás maradjon a családokban, legyen ez a szülői nevelés gondja. Az a véleményem, hogy a Demokrata Fórum ne avatkozzon ebbe. Napi sérelmeinkből Nem a szobák szemetelnek Több olvasónk nem tudja elfogadni díjszabási alapnak, hogy a szobák számát vették figyelembe az évi szemétszállítási költség megállapításánál. Csapó József né szolnoki olvasónk ezzel kapcsolatban levelében megjegyezte: a szemetet az utcabeliek mintegy 300 méterre cipelik a Sashalmi úton a gyűjtőkonténerbe, s ha a szemét elszállításáért kell fizetniük, mi köze ehhez a szobák számának, hiszen a családtagok szemetelnek, nem a szobák? Kérdezi továbbá, hogy milyen következménnyel járhat, ha valaki nem fizet szemétdíjat? Bár lapunk július 24-ei számában — olvasóink észrevétele nyomán — már foglalkoztunk e témával, érdemes rá néhány mondatban