Néplap, 1989. szeptember (40. évfolyam, 207-232. szám)
1989-09-19 / 222. szám
4 Ezentúl Törley pezsgőt fogyaszthatnak a MALÉV-gépek utasai, mivel újaihban a gyár kellő mennyiségben tud kisméretű palackos pezsgőt szállítani. A rekonstrukció során a viszonylag kis teljesítményű és meglehetősen elhasználódott palack- töltőt kicserélték. Helyette óránként 15—16 ezer palackot kibocsátó gépsort szereltek fel. Ez nemcsak 50 százalékkal többre képes, hanem a 0,75 literes palackok mellett jóval kisebb, így kétdecis üvegek töltésére is alkalmas. A kisméretű palackokba a Törley gyár legtöbb nemzetközi elismerést szerzett háromféle pezsgőjét töltik, édes, száraz és félszáraz fajtákat. A kétdecis palackokból eddig 350 ezret töltöttek meg, s a későbbiekben nemcsak a légiforgalmi vállalatot, hanem a főváros szállodáit, így a Hiltont, az In tar- continentált, a Hyattot, a Fórumot, továbbá az idegenforgalom szempontjából jelentős vidéki szállodákat is ellátják velük. Az idén várhatóan rékord mennyiségű pezsgőt palackoznak Budafokon. Képünkön Móricz Ferenc a kisméretű palackok töltésénél. Második alkalommal Fuss a fogyatékos társadért Második alkalommal rendez szombaton jótékony célú futást az Értelmi Fogyatékosok Országos Érdekvédelmi Szervezete Szolnok Megyei Elnöksége. Szeptember 23-án 10 órakor indul a Fuss a fogyatékos társadért! elnevezésű akció. A felnőtték a következő útvonalon futnak: Tanácsköztársaság út—Eötvös tér—Beloiannisz út—Kossuth út—Tisza-ihíd —Tiszaiigeit. A gyerekek a Magyar utcából, az Árkád presszó elől indulnák és a Kossuth úton, valamint a Tisza-hídon futnak tovább. A cél a tiszai ige ti KlSZ-tá- bor. Az elsők között célba érőket szerény jutalomban részesítik. A futásira várják 'mindazokat, akik segítem szeretnék az ÉFOÉSZ munkáját. A felnőttek nevezési díja 20 forint, a gyerekeké 10. Gyülekező 9 órakor, a felnőtteknek az ÁÉV munkásszálló mögött, a 'gyerekeknek az Árkád presszó előtt. 1989. SZEPTEMBER 19. j^ÍÉPUkP __________________ H ivatásos kegyeletsértők Egy illegális exhumálás hátteréről Szekeres János, 31 éves ábonyi fiatalember, szeptember 2-án, közúti baleset következtéiben elhunyt. Szeptember 11 -én, hétfői napon, nagy részvéttel temették el az abonyi temetőben. Legalábbis ezt bitte a végtisztességet adó család, s a velük együtt gyászoló csaknem 400 fős tömeg. Csakhogy — amint az később kiderült — a koporsóban nem Szekeres János holtteste feküdt, hanem egy nála jó tíz évvel idősebb férfié. Másnap, 'kedden, sötétedés után, a temető 4-es út felőli szélénél fekvő sírnál különös munkálatok kezdőditek. Egy helyi, 14 éves kislány arra lett figyelmes, hogy ott négy férfi tüsténkedik. Egyikük már derékiik volt az újraásott, „világító” gödörben. A kislány édesapja kd- Ihíivta a rendőröket, akik megái,lapították, hogy a temetkezési vállalat emberei „túlóráznak” a helyszínen. Az történt ugyanis, hogy a család értesítése nélkül, az éj leple alatt cserélték ki a holttesteket. Az elkövetett hibát tehát újabb követte. S így az ügy végleg nem maradhatott titokban... SZOLNOK, 1989. SZEPTEMBER 15 . REGGEL 8 ÓRA. Hívom a Pest Megyei Kegyeleti Szolgáltató Vállalat ábonyi fiókját. A vezetőt kérem a telefonhoz. A személyes találkozásra vonatkozó kérésemet elhárítja azzal, hogy megy a Szekeres családihoz, és amúgy is nagyon sok dolga van. Akikor találkozzunk a családnál, javasolom,. Nem tudja, és különben is az egész ügyről semmit nem tud. ABONY, 1989. SZEPTEMBER 15. 8 ÓRA 50 PERC. A Gárdonyi utca 11., előtt a kapuiban ott áll az özvegy és édesanyja, Berta Gyuláné. Mintha csiak rám várnának, pedig — amint megtudom — nem én1 vagyok az első újságíró, aki akaratlanul is tovább tépi a sebeket. — Ha nem az út mellé temetjük a vejemet, akkor talán sohasem derül ki ez a gyalázat. A lányom ugyan már a temetés előtt mondta, hogy a ravatalon nem a Jancsi van. Debát abban a helyzetben miég én nyugtattam, hogy biztosan nagyon megváltozott kilenc nap alatt, — És mikor tudták meg, hogy valóban mást temettek el? — Csak szerdán reggel, a temetés harmadnapján, De nem a temetkezési vállalattól. Mert akkor már egész Abony arról beszélt, hogy mi történt az előző éjjel. Á temetkezésiek aznap 11-kor jöttek Ceglédiről bocsánatot kértek, és hoztak egy papírt a lányomnak azzal, hogy ő azt írja alá, miszerint hétfőn az ő ura lett eltemetve. — Ismerik azt az embert, aki az írást hozta? — Igen, Walter Jakab — mondja elcsukló hangon az özvegy. — ő a ceglédi főnök. Nyilván jól tudta, miért jön, mert tudomása volt a kiedd éjszakai halottcseréről. ABONY, 1989. SZEPTEMBER 15. 9 ÓRA 15 PERC. Belépek a Kegyeleti Szolgáltató Vállalat abonyi fiókjába. A főnök házon 'kívül. Az üzleti eladó hölgy semmit nem tud, semmit nem mond. Várjam meg a vezetőt. 10 perc múlva itt lesz. Kérem, hogy legalább á főnöke nevét mondja meg. Nem mondja, mert nem ügyfélként jöttem. Még szerencse — gondolom magamban. Várakozom, és szóba ele- igyedek néhány abonyi em- Iberrel. Tudnak az esetről. Szörnyülködnek. Majd egy középkorú hölgy az utcasarkon' álló sapkás lérfi felé biccent. ö az idős Szekeres, az elhunyt édesapja. Odamegyek, mondom ki vagyok, s már kérdezősködnöm se kell. — Nekem senki hivatalosan nem szólt. Csak szerdán 10 órakor tudtam meg mi történt. Ha nem fedezik fel idejében, azt hittük volna, egyszerű sírrongálás. Behat most már majd a bíróság eldönti, mi is történt. — Ezek szerint a család perre viszi a dolgot? — Persze, hát ezt nem hagyhatjuk. Tegnap, 14-én délután már hivatalos exhumálás volt, hiszen tudni akartuk, Jancsi van-e végül is a síriban, ö volt. De ha maga azt látta volna. A koporsó tele homokkal, a szép fehér inge csupa vér. És ráadásul még az elemlámpájukat is a koporsóban felejtették. Hiába, rohammunka volt, Két kicsi gyerek maradt a fiam után. Már csak miattuk sem engedhetjük a így alázatot. Közben megérkezik a helybéli temetkezési főnök. Bokros teendői közepette azért futja egy kis bevásárlásra. A kék Trabant Combi a terménybolt előtt 'parkol. Bepakol, és lezárja a kocsi hátulját. Én a túloldaliról figyelem, vajon elindul-e a munkahelye felé. Amikor már látom, hogy nem, akkor „rácsapok”. Ne bántsuk egymást, ő nem illetékes, semmit sem mond. Menjek Ceglédre, a főnökéhez. Kérdezem a nevét. Halkan megmondja: Bálint István. Megtudhattam volna korábban a kolleganőjétől is, talán ha az nem a főnök testvére lenne. CEGLÉD, 1989. SZEPTEMBER 15. 10 ÓRA 30 PERC. A temetkezésiek ceglédi kirendéltségvezetőjét, Walter Jákabot keresem. Le alkar házalni a beosztottjával, aki itt is agy hölgy. Talán a kegyeleti szolgálatnál ez így van megszervezve. Nagymehezen meggyőzöm a beosztottat: a főnökének érdeke, hogy beszélgessünk. Jó, 11-re jöjjek vissza. Nemigen bízom a dologban, de azért visszamegyek. Walter úr valóban fogad. — Én ebbe kérem belelbe- tagedtam — ismétli refrén- szerűen a nyugdíj előtt álló „főikegyeletis”. — Ki, és miikor követte el a hibát? — Egyetlen hibát követtem én el — mondja megtörtén — amikor nem a temetés előtti napon, hanem csak aznap vittük haza a halottat. Nade akkor sem értem1, miért nem vette észre a család másfél óra alatt, hogy nem Székeres Jánosról van szó. Mert iha akkor szólnak... — Az elhunyt apja szerint jó ha kétszer két perc állt a család rendelkezésére. ön ott volt? — Én kérem, nem. De Ahányban Bálint István, az ottani fiókvezető tudja, ő vezette le a temetést. — Bálint úr viszont önre hivatkozott. Mondja, a kedd éjszakai illegális exhumálás és halöttosere az ön tudomásával zajlott le? — Kérem erről, miivel vállalati vizsgálat folyik, nem nyilatkozom. — Igaz, hogy önök szerdián délelőtt egy papírt akartaik az özveggyel aláíratni, hogy hétfőn az ő férjét temették el? — Nem nyilatkozom. Felálltam, kiléptem az irodából. Megérkezett Ahányból a Székeres család. Walter úr megígérte a teljes anyagi 'kártalanítást, de a megismételt temetés szervezését a családnak kell vállalnia. Legalábbis itt tartottak, amikor elindultam a ceglédi kórház felé. CEGLÉD, 1989. SZEPTEMBER 15. 13 ÓRA. Dr. Csáky András, a ceglédi kórház patológiai osztályának adjunktusa. — Nekem 12-én reggel szóltak a kollégáim, hogy a halott-tárolóban nincs minden rendben a holttestek körül. Azonnal ellenőrzést tartottam, ami után felhívtam telefonon a Walter urat, és megmondtam neki, hogy ha- loittcsere történt. Még aznap levelet is küldtünk, amiben tájékoztatást kértünk az esetről. Erre a mai napig semmilyen választ nem 'kaptunk. — Önöknél nem fordulhatott elő műhiba? — Nézze, ez már csak azért is kizárt, ment Szekeres Jánost nem mi boncoltuk, (hanem bírósági kollégáink. Az osztály speciális helyzete miatt amúgy is lehetetlen a csere, mivel párhuzamosan két holttestet nemigen 'boncolunk, ugyanis ez technikailag eléggé nehéz. A lábcédulák felcserélése így általában sem lehetséges. Másrészt a holttestek átadása nem személyesen történik. A hűtött halott-tárolónak két bejárata van. Az egyik a boncterem felől, a másik az udvar irányaiból. Ez utóbbin közlekedik a temetkezési vállalat. Éhhez csak a portáról kell felvenni a kulcsot, amiről pontos nyilvántartást vezetnek. ABONY, 1989. SZEPTEMBER 16. .12 ÓRA. Székeres Jánost, és most már valóiban őt, örök nyugalomra helyezték az abonyi temetőben. Szilas Péter LEVELEK A HAZÁBÓL A HONBA Káprázatban I. Komáim, Árpi, Iha jól értelmeztem a nyilvánvaló megfontolásból madárnyelven megfogalmazott kérésedet, azt szeretnéd, ha beszámolnék arról, miként látom éh innen, testközelből a számodra oly bonyolultnak tűnő itteni politikai helyzetet. Zavarba hoztál, óhajod teljesítése — több Óikból kifolyólag is — igencsak nehezemre esik. Tudod, bizonyos kezdeti gátlástalanságaim után már-imár kisebbségi komplexusaim kezdtek feltámadni, ha valamiről véleményt próbáltam vagy kellett alkotni. Többször és többen ibun- kóztak le szemtől szembe és a hátam mögött imigyen: mit akar ez, idejött abból a romániai sötétségből, és bele mer pofázni a mi dolgainkba?! Bizony komám, a „sötétségből”, az elmaradottságból ideérkezvén fejletlen elmével, bár- dolatlan szavakkal mertem illetni olyan káprázatos, előrehaladott és civilizált dolgokat, jelenségeket, mint a szolnoki Széchenyi lakótelep csótányinváziója, ürülék a felvonóban, takony a lift irányítógombján, programozott gyerek esi- nálás spermaminta alapján több- gyerekes családapáknak, a magyar nyelv használatának számomra szokatlan fordulatai (hogy például a rádióban is kolór agen- dát hirdetnek színes naptár helyett) stb.; Természetszerűen következett hát a figyelmeztetés: örvendjek annák, hogy lyuk van nekem ott aluli. Végül magam is hajlottam egy ilyen feszültségcsökkentő megoldás felé: csak az alsó lyukammal foglalkozom, többek között úgy,, hogy betömöm, tömö- getemi a felsőt. No de ettől még szólhatok hozzád, elmondom hát kívánságod keltette zavarom tulajdonképpeni főoikát: az itteni állampogárral ellentétben, sötét agyammal nem tudók tájékozódni éhben a bizonyos aktuális magyar politikai helyzetben. Egy ideig még úgy- ahogy követni tudtam (vagy vélni tudtam) az eseményeket, de egyszer csak csődöt mondott az ok és okozati összefüggéseket kereső, a bonyolult dolgokat egyszerűsíteni igyekvő elmém. Emlékeztetnélek Árpádom, hogy politikai művelet- lenségem gyökereinél, az ottani sötétben adott volt egy abszolút tiszta, könnyen áttekinthető állapot: nem is egy párt, hanem egy személy vezetett mindent és mindenkit, magán- vagy ellenvéle-, mény nem létezhetett (ha mégis elvétve előfordult akkor tulajdonosa — szerencsés esetben — eltűnt rögtön a vezetésből — vagy peches lévén — az élők soraiból), a vezér egyfolytában árnyékbök- szolást végzett kitalált ellenségekkel. Innen a fényből — nyilván — nem látni a sptétbe, több magyar politikus 'kiismerhetetlennek tartja az ottani politikát, holott szerintem teljes biztonsággal előre kikövetkeztethető miniden lépésük, hacsak az ember nem szenved farkasvakságban. Legalábbis a mi hajdani körünket húsz év alatt nem lepték meg semmivel, előre tudtuk, hogy egyre rosszabb lesz ott minden, és egyre kilátástalanabb lesz magyarnak maradni. Nos, ideérkezésemkor még nem volt oly nagy a sugárzás, hogy ibe- lekáprázott volna a szemem, nagyjából' ’könnyen áttekinthető viszonyok fogadták: egy párt (MSZMP), egy vezető (Kádár) személyi kultusz nélkül, körülötte egy csomó ígéretes ember (Szűrös, Németh, Berecz stb.,) nehéz gazdasági helyzet (de lesz ez még rosszabb is, mondták), külföldi eladósodás (lesz ez még nagyóbb is) — és nemsokára Grósz Károly lett a miniszterelnök. S azt hiszem, ekkor indult el vágtázva a politikai kaval- kád, jobbára a sprinterek lendületével és mem a hosszútávfutó megfontoltságával (és magányosságával). Visszapörgetve a két esztendő történéseit, felsejlik, honnan ered a „politikai helyzetekkel” szembeni elbizonytalanodásom: az otthoni becstelenségek után — italán nem alaptalanul — általában őszintének, becsületesnek és megbízhatónak ítéltem az itteni vezetést. Mert otthon, ugye, ha valami jót ígértek, arra mérget vehettél, hogy nem tartják be, míg ha valamivel fenyegetőztek, az hét- szentség, hogy meg is tették; ha valamiről egyik nap egyféleképp vélekedtek, nem döbbentél meg a másnapi „ámyálaton” vagyis az állítottak fonákján. De itt — úgy itűlrut már az elején — nem diktálnak a népnek, hanem beszélgetnek véle, lehetnek ellenvélemények, azokat ki léhet fejteni, azokról lehet tárgyalni, megmagyarázzák a döntéseket, inem titkolják el a bajokat és nehézségeket — mindez dicséretes dolog s az általam meg- éltekhez képest miár majdnem — demokrácia. Egy példával illusztrálnám (kezdeti naívságom a fényiben: az első nyilvános vitáikat IhalUva-olvasva elhittem a szakembereknek, az akadémikusoknak, Ihogy nekünk az a vízlépcső kell és csupa-jó meg osuda-jó. Aztán, mintha az „akadékoskod óknak” lenne igazuk, felfüggesztették az építését. Szakember is tévedhet, gondoltam, de a lépcsővel kapcsolatos „aktuális helyzet” az, hogy nem tudni, mi ’lesz a sorsa, s abban mekkora a szerepe a gazdasági, a politikai és a környezetvédelmi szempontoknak. De azóta annyi minden történt, hogy ez a gond itt régen senkit sem foglalkoztatna, ha a csehek nem kötnék az ebet a karóhoz, illetve nem akarnák megkötni a Dunát még „saját területükön”. Viszakanyarodva egy csöppet: Orosz Károly a kormány és a párt feladatainak szétválasztáséért kardoskodott és nemsokára egy- személyben lett főtitkár és miniszterelnök; ezen még egykönnyen túltettem magam, hisz nemsokára — ígéretéhez híven — átadta a kormánypálcát másnak, Németh Miklósnak. A későbbiekben viszont imár nehezem emésztette meg sötétségből jött gyomrom, hogy a hasonló elveket hangsúlyozottabban valló új miniszterelnök miért vállalta el az egyik ló szerepé^ az MSZMP mégyesfagatában. S mindennek tetejébe jött az újabb bonyodalom: ezt a szekeret már jóval több mint négyen húzzák-von- ják-tasiziigálják mindenfelé. Én most nem itudom még csak hozzávetőlegesen sem, mi a helyzet a párton belül (s még a kintiekről nem is szóltam), állítólag négyükből hárman még nagyjából egyetértenek, de fürjitenyószitők, Ró- Ibertek, Rolandök és más kommunista magyarok szervezkednek, fenyegetőznek, a közelmúlt nagyjairól elnevezett egyletekbe tömörülve. (Szerintem az is elképzelhető, hogy illegalitásban bár, de létezik Joszif Viszarjonovics Gyermekei Klub vagy Rákosi Mátyás önképző Kör). Szégyellem komám, de a pártkongresszus közeledtén még annyit sem tudok megsarcolni neked, hogy Iki kiről és hányfelé fog szakadni. Mert manapság már mindenki biztosra véli a szakadást, s italán mindenki hanyatt vágódna, iha maradna az egység. Rajtam kívül, mert én most már kénytelen vágyók „abszurdra venni” a politikai figurát. Lám, fogytán ez a papíros, és a 'helyzet tőlem ítélhető felvázolásába még 'bele sem 'kezdtem, csupán hozzá-nem-értésem ecsetelgetésé- nél tartok, hátha így megértéssel kezeled majd melléfogásaimat. Sejtem, téged legfőképp a több- pár trendszenre való készülődés érdekel. Igen, komám, több párt van és egy rendszer. Erről egyelőre ennyit, mert nagyon fárasztó a kérdés. Legközéleblb, pihen tab ben avat be ezirányú tudjatlanságálba .kom ád. LAjOS
