Néplap, 1989. szeptember (40. évfolyam, 207-232. szám)

1989-09-16 / 220. szám

10 I ^ÉPIAP 1989. SZEPTEMBER 16. Azt beszélik a faluban... Azt beszélik a faluban... Azt beszélik a faluban... Azt beszélik a faluban... Lehetne akár város is Kenderes kvártélyt, — a hajnali szürkeségben lo- háton hatalmát bejáró, kormányzó őfő- méltjáságát és a hajnali kettőkor munká­ba ihduló cselédembereket. És a múlt után jött a jelen, az 1960-as valóság. A megváltozott Kenderes, két szövetkezeté­vel, ^ kastélyban otthonra lelt traktorista- iskolával, épülő új házaival, amelynek már I csak a legöregebb lakói emlékeznek a cselédsorra. — így volt? — kérdeztem, hogy vége lett, az ebédre várakozó kenderesi öregek­től. Nem is tudom, miért akartam tőlük a választ. Nos, megkaptam! Egymás sza­vába vágva mondták, nem egészen így volt, márpedig, ha valakinek hiszek, ne­kik 'hihetek! Kivirult ez a település a Horthyék ideje alatt! Gondja volt rá a fő- méltóságúaknak, hogy példás legyen a fa­lu képe. Szegények meg mindig voltak, — mondta valaki —, s lám, már megint vannak! Ki mint él... Ügy- hozta a helyzet, hogy a Történelmi lecke fiúknak című, 1960-ban készült 20 perces dokumentumfilmet az idősek klub­jában lévő videón néztük meg. Fegyelem kellett erre a húsz percre, ami akkor igaznak, hihető valóságnak tűnt, helyen­ként már mosolyogtatja az embert. Ez a film ugyanis Kenderes háború előtti éle­tét mutatta be, a csendőrszuronyok fé­nyében csillogó pompát, vitéz Nagybá­nyai Horthy Miklós, Magyarország kor­mányzójának kenderesi birtokát — amely meghatározó volt az egész falu életére, amely csak terhet, nyomort jelentett az itt élő, jobbára urasági birtokokon gör­nyedő népnek. Jó kontrasztokat mutatott a pergő kép: a Horthy-nemzetség „arany­ágacskáját”, a fiatalon repülőszerencsét­lenségben elhunyt Horthy István fiát, s a meztelen fenekű, meztélábas parasztgye­rekeket. És,a kastély védett világán túl a parasztházakat, a négycsaládos cseléd­Rendezett falu szép középületekkel A Horthy-kastély most is szép, gondozott Lehet tagadni, lehet vitat­ni, az azonban bizonyos: Kenderes rendezett telepü­lés, nyílegyenes, széles ut­cáikkal, régi, de gondos gaz­da módján karbantartott középületeivel, s az utóbbi években a városiasodás ten­gernyi kicsi jelével. Ez a nagyközség nem szégyenke­zik, ha a települést kettésze­lő négyes főúton végigszá­guld akármilyen autócsoda, s messzi földön híres embe­rek néznek ki az ablakán. Márpedig egyre több autó száguld — a legutóbbi föl­mérés szerint naponta 20 ezer (húszezer!) gépkocsi halad át a nagyközségen Debrecen—Budapest, vagy Budapest—Tiszafüred irá­nyába. A 4-es főút mellett egyre nagyobb a forgalom a 34-es úton is, s különösen nyáron, a túristaszezon ide­jén roppant elővigyázatosak a gyalogosan, kerékpáron közlekedők: a falu központ­jában keresztezi egymást a négyes és a harmincnégyes. A hatezer lakosnak azonban nem hozott nagy szerencsét­lenséget ez a forgalmas út — inkább jó reményeket, hát­ha, itt a Kunság szívében tovább haladhatnának ők is — a városiasodás felé. Szak­értők állítják, nem kellene hozzá sok idő, de még túl sok pénz se. A település el­látottsági mutatói jók, a víz-, villany-, járda- és útháló­zat kiépítettsége eléri a 31 százalékot, már 5 kilométer­nyi gázhálózat szolgálja a családok kényelmét, a ház­tartások korszerűségét. Éven­te most is 30—33 családi ház épül. Bár még az ipartele­pítés hősi korszakában se számoltak a megyében ezzel a nagyközséggel, tehetős családok lakják. Le merem ezt írni, miközben tudom azt is: manapság ötszáz kö­rüli a munkanélküli nők száma, s a négyezerkétszáz munkaképesből sok eljár nap­jában a kenyérkeresetért. A helyi November 7. Tsz fog­lalkoztatja a legtöbb embert, utána meg nyomban a Kö­zéptiszai Állami Gazdaság következik, amelyik Kunhe­gyestől Kenderesig hajdanán a nagyüzemi gazdálkodás példáját, bemutatóját sze­rette volna adni —, s amely­nek példáján sokáig békés egyetértésben dolgozott az a Vörös Cepel Tsz is, amely immár beleolvadt a mosta­Ha éveken, évtizedeken át, amikor még nem volt ilyen szegény az eklézsia, gondol­tak volna Kenderesre is a tervek, fejlesztések idején, messze lenne már a falu, messzebb mint jónéhány vá­ros a megyében. Csak hát, meg kell azt mondani, nem szégyen: oda semmi — mondták a pénzek sorsáról döntők, ha Kenderes is be­állt a kérők sorába! Nekik megalapozta a település je­lenét a múlt! Ebben van némi igazság. Aki átutazik a nagyközségen niba, s amelynek azért vol­tak csepeli névadói, mert a faluátalakítás, tsz-szervezés idején ide épp a csepeli munkások jöttek. A tanács és intézményei, valamint a kisújszállási központú Szö­vetség Áfész mindösszesen vagy háromszáz embernek ad munkát a nagyközségben. És ugye, itt van még a MÉM Repülőgépes Szolgálat, a mezőgazdasági szakmunkás­képző, a Mátraplast Mű­anyagfeldolgozó Szövetke­zet és a Kunszöv-Texért KFT is, — és a kisvállalko­zások ... Czakó Sándorné tanácsel­nök persze nyomban meg­magyarázza: a kisvállalko­zásokon Kenderesen a csa­ládi közösségek vállalkozá­sát értik, a háztájiban szor- goskodókat. Mert igaz ugyan, a felsorolt munkahelyekből aligha lenne a postán meg a takarékszövetkezetben nyolc­vanmillió forint betétje a lakosságnak, de legalább há­romszáz család állattenyész­tésről, hizlalásról híres, — ami, (ha bekövetkezik, hogy jövőre szabadáras leszí a hús), a föllendülést jelent­heti. Mostanában ugyanis legfeljebb spórkasszának ki­fizetődő az állattartás, [ — nagyon kicsi kamattal — mint bárhol máshol az or­szágban. álljon meg a főút mellett, a tanácsháfcánál, aztán rhen- jen tovább, térjen le a. 34- es útra. Lát gyönyörű — és fölújított templomot jobbra, vele szemben az egykori zárdaiskolát, átellenbenj a kastélyt, mellette a védett fasort, mögötte a posta im­pozáns épületét, s akkor még szándékosan kihagytam az új középületeket. Mert az „Oda semmi” 1960-ig | volt érvényben. Először a külső­ség, Bánhalma kapott akkor új, 3 tantermes iskolát, | az­tán 1965;ben a nagyközség művelődési házat, 1976-ban az iskola tornatermet, 1980- ban Bánhalma víztornyot, 1986-ban épült nyolc és fél­millióért a könyvtár, s ugyanabban az évben a fo­gászati rendelő, három szol­gálati lakással. Különben az ellátáshoz tartozó egészség­ügyről azt mondja dr. Tó­biás Ferenc vb-titkár: „arra törekszünk, hogy csecsemők­től az aggokig mindenki megkapja helyben az egész­ségügyi ellátást.” Nem kis szó, ha belegondolunk, hány ilyen falu va!n nálunk? Persze, azt se hallgassuk el, hogy nemcsak az ország­út vezet a falun keresztül. Kenderes szép vasútállomá­sáról közvetlenül utazhatunk Budapest és Debrecen felé, az ország egyik legfonto­sabb vasútvonala is ott hú­zódik a település szélén. Mindent lehet Akármerre mentünk, min­denütt jó, portalanított utak, járdák. A településen 5—6 kilométer szilárd burkolatú út épült a jelen időben, s már 32 kilométer a járdahá­lózat. Tegyük hozzá, renge­teg lakossági társadalmi munkával, s még az önerős feljesztésektől se riadnak meg a helybeliek. A lassan öt kilométer hosszúságban húzódó gázvezeték fele már teljes egészében a lakók pénzéből, s vele együtt ne­héz fizikai munkájából épült. Kereskedelmi ellátása? A tanácsiházán dicsérik, elis­merik a Szövetség Áfész munkáját. Igaz, vitával, de megértőn lehet velük együtt dolgozni. Három olyan ABC áruház áll Kenderesen, amely bárhol lenne, nem válna a gazdája szégyenére. Az árukészletével sem! És láttam fodrász-kozmetikai szalont, fényképészműtermet, fölújított szép gyógyszertá­rat. Hallottam, a postaépü­let annyira „mai”, hogy akár holnap beköthetnék a nagy­községet a crossbár hálózat­ba. Ha holnap nem is, a karcagi fejlesztéssel 1991-től már hívható a nagyvilág. Hogy idetalál a nagyvilág — az már bizonyos. A volt kastély előtt gyakran állnak meg külföldi rendszámú ko­csik, s vagy messzire távo­zott, vagy csak messziről ér­deklődők nézik a szép épü­letet, s van, aki kizarándo­kol a temetőbe is. A kor­mányzói család sírboltjánál legutóbb ez év augusztusá­ban tette le virágait Horthy István özvegye, s a középko­rúvá serdült egykori fiú — aki messzi földön él, de ta­lán egyre szívesebben látná gyermekkora színhelyét. Van, aki jósolja: nem telik el egy évtized, idegenforgal­mi látványosság, centrum lesz a kastély és Kenderes a négyes főút mentén. Addig persze még sok munka vár a településre. Rövidesen eldől, a szolnoki határszélen, — ahol új ház­sorok nőttek ki pár év alatt a földből — megépül-e az el­ső és egyetlen benzinkút? ... És terveztek egy nagy, az átutazók igényének is meg­felelő ABC-t a Deák Ferenc útra, egy saját, tanácsi 800 adagos konyhát, éttermet, s a közeli Kakat-tó partjára üdülősort... Mindent lehet, csak akar­ni kell. Valahogyan ez érző­Védett fasor, a nagyközség egyik nevezetessége dött a hét elején tartott ta­nácsülés hangulatából is. Igaz, Kenderesen se más­képp zajlik mostanság az élet, mint bárhol más tele­pülésen a hazában. Az ösz- szesen ezer körüli fiatal már nem tömörül egysége­sen egy ifjúsági szövetségbe, s a több mint kétszáz tagot számláló MSZMP-alapszer- vezetekben is csöndes, vá­rakozó hangulatban éli a kongresszus előtti napokat a tagság. Nem, — s ezt Varga Ferenc, a községi pártbizott­ság titkára mondja — még nem alakult más tömegszer- veaet, párt a nagyközségben, s ide talán még szervezők se nagyon értek el. Töpren­gő, gondolkodó, s óvatosan politizáló emberek a kende- resiek. Mintha óvakodnának valamitől — a tanácsülésen is ilyesmit érzett az idegen, a látszólag rendben* fegyel­mezetten elhangzott beszá­molók, vélemények, felszó­lalások nyomán. A ?5 tagú testület ezen a mostani ta­nácsülésen különben meg­szüntetett egy tizenöt éven át eredményes együttműkö­dést. Nem lehet már a ta­nács, a népfront, az ifjúsá­gi szövetség együttműködé­séről, jövő érdekében végzett önkéntes társadalmi mun­kájáról beszélni — a hár­mas egyik tagja „kilépett”. Hinni kell, hogy mégis, talán egy új gondolkodású, s újtól vissza pem riadó fa­luközösség nem is sokára el­jut odáig: ismerjék el or­szágos fórumok sok évtize­des igyekezetét. Hiszen pár év, és lehetne akár város is Kenderes! Sóskúti Júlia Fotó: Korányi Éva 1986-ban 8,5 millióért épült a könyvtár — 26 ezer kötet könyve, 1800 beiratkozott olva­sója van, 56 féle újság, hetilap és folyóirat áll a betérők rendelkezésére Oda semmi! A falu központjában keresztezi egymást a négyes főút és a 34-es, — Budapest, Debre­cen, Tiszafüred könnyen elérhető

Next

/
Thumbnails
Contents