Néplap, 1989. szeptember (40. évfolyam, 207-232. szám)
1989-09-16 / 220. szám
8 1989. SZEPTEMBER 16 Irodalom» művészet Tódor János Örülünk, hogy élünk Egy albérlő naplójából ...életem első albérlete. Egy elvált ápo'ónő a házinéni, akit orvos férj a évekkel ezelőtt elhagyott. A heverőn sárga, bolyhos pléd, műanyag fotelok, apró asztal. Házinénim három műszakban dolgozik, így egy héten egyszer éjszaka :s fái jöhetnek hozzám barátnőim. Retten vannak: egyikőjük a tejüzemben dolgozik, másikuk közgazdászhallgató. Kedves lányok. Tegnap ^megérkezett néhány napra az ápolónő leánya is, aki Szegeden él. Gyönyörű teremtés, s bigottul vallásos. A katolicizmusról beszélgetünk, amiben én egy a Halában mem vagyak otthon. Már-már beleszeretek, amikor há'. nénim megtiltja, hogy beüljön hozzám. Két nap múlva szilveszter, s én szeretném ezzel a tiszta lánnyal tölteni. Dehát ez lehetet lot. Az anyja hazaküldii. Elkeseredésemben a főiskola előszllveszterén a sárga földig leiszom magam. Ott van Ági is, korábbi babaarcú kedvesem. Hívom magamhoz, de nem kiváncsi rám. Hajnalban dö- römbölésre, csöngetésre ébredek. A szomszéd az, követel’., hogy azonnal kapcsoljam ki a magnót. ... január 2. Vivien alszik mellettem. Szilveszter óta itt van. A főiskolán találkoztunk, s Dará- taival eljöttek hozzánk. Sajnos tegnap reggel a házinéni nem tudott bejönni az előszobába a fel torlaszolt fotölektől. Amikor Vivit meglátta az ágyban, elsá- padt, kirohant, aztán vagy tíz perc múlva kopogtatott, és közölte, hogy a hónap végével költözzek el. Immár nem törődünk semmivel. Holnap vizsgáznom kellene ,de én csak Vivient bámulom. .... András azt mondja, nem vagyok normális, hogy vizsgaidő- szak közepén kirúgatom magam. A mozi előtt találkoztunk, valamikor egy giimilbe jártunk. Költözzek hozzá, majd ő a háziakkal megdumálja. Sötét, vén diófára néző szoba, a redőnyt nem lehet lehúzni. Az Ulysses-t olvasom plédekbe bugyolálva. Éjszakánként pedig Droun Viskirá- lyokáról 'beszélgetünk. András negyedszer olvassa, szinte már kívülről tudja. Ö, ha esik az eső, nem megy be az egyetemre. Egész nap alszik, csak a legszükségesebb kaját veszi magához. Mormota. Lányokat sz»gc.úan tilos behozni a házba. Ez is egy vallásos família. András abszolúte nem nőzik. Rákosi Mátyás Öse es Műveit tanulmányozom, barátomnak hosszú passzusokat olvasok föl a beszédekből. A házibácsi egyre b i zalmaf la na bb u 1 méreget. Néha rumot iszunk, ilyenkor Andrásai nem lehet bírni. Arról szaval, hogy utálja az orvosit, s 'hogy ő kizárólag csak régész ákart lenni. Múlik az idő. Évfo- 'lyamtársnőm, Kölyök, tanulni jön .hozzám. Becsempésszük, s magunkra zárjuk az ajtót. András végre el... A házibácsi veszettül dörömböl, nyissuk ki, különben ... Különben, mi van? — kérdezek vissza. Különben kihívja a rendőrséget. Kifelé megyünk, amikor Kölyöktől személyi igazolványát kéri. Elmagyarázom neki, hogy a hölgy nem kurva, csapán egy évfolyamtársam az egyetemről. Az öreg elfúló hangon szitkozódik. ... nem fogadják a köszönésemet két nap óta. A postás expressz ajánlott levelet hoz: vegyem tudomásul, hogy fel vannak háborodva, és sürgősen szedjem a sátorfáimat. .... szeptember óta egy új, helyre emelt villában laxem. Éjszaka dolgozom, nappal egyetem és alvás. Ügy érzem magam, mint a halálra készülő Devecseri Gábor. Fantasztikus naplóját A hasfelimetszés előnyeit olvasgatom, amikor van hozzá erem és kedvem. A lány, akit szeretek, föladja saját bérleményét, hozzám költözik. A háziak másfélszeres díj ellenében tudomásul veszik. Egyedül bányász barátom, Franci jön hozzánk. Néha eljárunk a Hulláimba, kivált amikor Franci fizetésit kap. A Vadásztanyán a szairvaspörkölt közben összeveszünk Trookijon. Érdemeit bizonygatom, a furcsa mexieói éveket. Élettársam éjszaka az előtérből imotozást hall. Kimegyek, de nem látok senkit. ... az öreg leskelőd' k, hangoztatja napok óta a lány, aki velem lakik. Nem akarom elhinni, amíg saját szememmel nem látom. A lépcsőn jövök fölfelé, anünt megpillantom, hogy a kulcslyuknál guggol. Elvörösödik, krákog s azt mondja meg akart győződni róla, hogy itthon vagyunk-e ... Este feljön a felesége, és közli velünk, tovább nem maradhatunk, merít nem vagyunk megesküdve. ... a tízemeletes toronyiház legfelső szintjén a konyha ablakában előre-hátra mozgó árnyat látni odiálentről. Ő, Irénke néni, llegújább fabérlőnk. Bedolgozó: éjjél-nappal kesztyűket varr. Két tinédzser lánya van, akik kapcájuknak tékintik anyjukat. Plakátokkal 'borítjuk a falat, berendezkedünk, boldogok vagyunk. Kétszer három méteres szobárk havi díja nekünk egy vagyon. .... nem tetszünk Irénke néninek. mondja egyik reggel kedvesem. Az a véleménye, hogy nem beszélgetünk vele elget. Röhögnöm kell'. Jóformán csak aludni járunk „haza”. Holnap, súgja élettársam, újabb bérlők érkeznek, Egy gyermeket yáró házaspár. Immár nyolcán leszünk az ötvennégy négyzetméterre. Ha ez nekünk nem tetszik, el is mehetünk, üzeni Irénke néni \.. ... és miért nincsenek iskoláiban? — kérdezte a koszos presszóiban az igazoltató rendőr tőlünk. Ma március 21-e van, mosolyog a lány a közegre. Na és, akkor mi van? — kérdez viasza az őrmester. Semmi, mondom én: albérletire vadászunk, nem; tud véletlenül egyet... Fejét csóválva adja vissza igazolványainkat . ... másfél órája gépeli a szerződési nyilatkozatot, a kopasz, máj- foltos kioponyájú háziúr. A tárgyakhoz külön használati utasítás, külön oldalon, hogy mit tilos a bérleményben!. Mikor fejezi már be, mivel dolgozni kell mennem, merészkedek elő a kérdéssel, de ö nyugodtan veri a billentyűket. Nem hallja, egjyik fülére süket. Vasúti forgalmista volc — Ikezd a mesébe —, Viharban telefonozott, amikor belevágott a vonalba a villám. Ez ijem igaz, aka- dök ki, amikor b'egépeii, hagy pontosan kétezer pénz az üres szobácska. Egymásra néziinjt kedvesemmel, s mevonjuk vállunkat. De ezzel még nincs vége. Külön záradékot nyit: a többi albérlő beleegyezése is szükséges. Elrohanunk, de csak az egyik van otthon, fel le jöhetünk. A házaspárt a színházban csípjük el. Mekszok- Iták már az öreg tükkjeit, úgyhogy részükről is Oké. Késő este érünk vissza. Csöngetünk, de mirdh'ába. A háziúr nem enged be minket... .... ha rádiót, magnót és vasalót használunk, fizetnünk kell érte, közli a házinéni. Mánikus tisztaság mindenütt, a kádat fürdés után ki kell súrolni majd száraz ronggyal át törölni. Fekhelyünk egy gyerekheverő. A házi- bácsi egész nap otthon van, rak- ikantnyugdíjas. A tjévé külföldi adásait bömböLteti, s hangosan fölnyerít, amikor valami számán ra tetszőt lát. Feleségem mellettem alszik, olvasni próbálok, de ebben a zajiban lehetetlen. Érkezik a házinéni, s hallom,hogy fel- hevüllt házigazdánkra rájön a ikangörcs. Üzekedne, de a nő menekül. Hányinger kerülget. Ajtó csiaipódiik, káromkodik a házi- nyúl. Benyitok a fürdőszobába, föllhajítom a vécé fedelét, amikor észre veszem, hogy valaki fekszik a Ikiádlban. A házinéni ijedten mosolyog ... Három nappal később ötsizázzal többet kémek, mire mi persze nem vagyunk hajlandóak fizetni. Másnap az újságban, észrevesszük, hogy fejünk fölött meghirdették a szobát. ... március vége. Franci lélekszakadva rohan hozzánk: van kégli, méghozzá a belváros szivében. Elnyújtott hosszúkás cpület, szobánkat kétajtós szekrény választja el a házinénitől, aki isimért operaénekesünk anyósa. Az épület hátsó traktusát Sanyi bácsi lakja nejével. A hetvenéves öregúr a papír szakmában utazik: dobozokat gyűjt, hajtogat, szállít. Reggelente felpúpozott gumikerekű kocsijával csoszog el ajtónk előitt. Eeténként pedig kicsípi magát, s a KlOSZ-lba indul kártyázná. Házinénink kedves, barátságos hölgy, a korán egyedül maradt asszo- nyökra olyannyira jellemző üldözési mániával, bezárkózás í komplexussal, némi ideggyengeséggel. Fürödni viszont nem lehel, illetve csak alkkor, ha Annusba néni elutazik lányához. Ilyenko:- egyedi.1 írni ibiintoköljuk a lakást. BefűtünK a fürdőszobába, és fél napokat lubickolunk. Bevetjük magunkat az óriási fotelékbe, és tévét nézünk. Annusfca néni persze mit sem sejt ebből. Nem tudja, hogy a szekrényen át közlekedünk. Bőikéiben vállunk meg egymástól. ...Az új lakás — miit lakás, csupasz szoba — ezeregy, plusz a fűtés. „Gazdáink” fiatallök: Ottó és Ildi, no meg a három esztendős Gáboika. Bútort évfolyamtársnőm szerez: édesapja húszas évekbeli legény- igarnitúráját. Balázzsal kézben cipeljük át a városon a törött rugó- jú heverőt. A Sport kocsma előtt •letesszük a járdára, aztán rendelünk. Ülünk az utcai forgatagban, kezünkben korsó sörük, finoman szemerkél az eső. Látod, mondom barátomnak, sikerült ide, a betonra becsempészni egy Ibis szürrealizmust. Akár egy René Magritte táblakép ... lassan, de biztosan kiderül,, hogy Ildi frigid, Ottó pedig lazán piál. Az asszony reggelente két órát festi magát a tükör előtt. Huszonöt éves múmia. „Há- zibácsirtk” vállalkozó, afféle ima- igánzó: naphosszat a konyhában ücsörög. Mosogatni hetente egyszer szoknak. Szdbánk lakályos, „szekrénysorunk” a szupermarketből származik: origin ál arab narancsos ládáikból készült tákolmány. Stílusa van. A cserépkályhából viszont dől a gáz. A kéményseprő elleniben a jugó Badél konyakot kedveli. Sajnos azonban mem ez a szakmája, csupán a gye- réktartás miatt „váltott”, így ha- todjára sem tudja megcsinálni. Sajnálta, állandó szellőztetést javait. Hetente megkeres minket, élünk-e még... november hetediké tiszteletére örökbe fogadunk egy napok óta a játszótéren őgyelgő kutyust. Szutyikának hívjuk ezentúl. Drága kis korcs, egyik lábára sántít, a hátán kikopott a szőr. Ildi sikít, amikor először látja. (Ha tudná, hogy a kádjában fürdettük). Undorodom ettől a dögtől, szól a házinéni. Ha legalább fajtiszta lenne, teszi hozzá. Vita kerekedik, és én pimasz —felháborítóan pimaszul! — megkérdem Ottó asszonyától, hogy ő vajon fajtiszta-e. Még három hétig maradunk. „Házibácsink” ül a konyhában és a vállát vonogatja. Szutyka kutya a farkát csóváljál, Ildii őrjöng, mi pedig szívjuk a szénmonoxidoL Örülünk annak, hogy (még) élünk... Győrfi Sándor: Papi Lajos Simái Mihály: Isten veled, rezgőnyárfa! Egy zizzenés — milyen zenés! Egy szisszenés — hiszel? remélsz? Egy rezzenés — miket beszélsz! öreg zenész! Hiszen te félsz, reszketne félsz ..:! — Félek bizony, s kapaszkodom az égbe még, de jól tudom: ezer karom hiába leng, ölelni már a végtelent egy új tavaszban nem fogom ... Ez az utolsó rezdülés, ez a végső megrendülés; beteg vagyok, halálra kész! Szenti Ernő: Mindent megkap A szószaporitók kergebirkája A semmit is remekül csinálja Nekiütődik az alig-létnek Feketére festi a falfehéret Szívverést bomlaszt morált ütlegel Az önsorsrontókra felügyel Összehord hetet-havat Rák módjára visszafelé halad Mindent megkap mielőtt kérne Elsőnek ö néz fel az égre. Huh István: Azt mi van a léten belül... A szívem a halál érleli Nem tudsz már megmenteni Része vagy te is a télnek A sors egyre szegényebb A táj fehér zászlót lenget A tél-verte-szív jajdít Recseg a világ zajlik A fény holnapot melenget Fenyegeti a rendet S hallom a tenger morajlik A szememig csap a hullám S a csönd szívemig hallik Nem ne a káoszt mégse Csak úgy hogy az ember értse Azt mi van a léten belül S már az is életembe kerül Győrfi Sándor: Memento Novák Béla Dénes: Idill A hétvégi szolgálatok egyik szívmelengető feladata a kimenőpapírok megírása-kiosztása az arra érdemes növendékeknek. Ilyenkor legtöbbjük szülőhöz, nagyszülőhöz, rokonhoz távozik, mások csavarognak, az intézetben csak a büntetés alatt állók maradnak. Ma is ilyen nap van, a formaságok lezajlottak, az eltávozok eltávoztak, nehéz csönd van, lázas arcok merülnek el a képernyő kék villamosvibrálásában. Inkább tragikomikus helyzet ez: 10—14 éves gyerekek, elzárva a külvilágtól mint a ragályos betegek, halott a fertő, melyből államilag kimenttettek, a kerítésen kívül terjeszkedik. Szeretet- ért szűköl itt mindenki. Ha eszmefuttatásaimat valaki banálisnak. móralizálónak érezné. vegye magához egyhavi szeretetfeleslegét, és látogasson el ide. Itt nem lehet ironizálni! Akárcsak azokon az óriás csillagokon, eky köbcentiméter anyagnak tonnányi súlya lehet. Természetesen az Otthonnak is megvannak a sajátos mozgás- törvényei, de mintha csak a rossz példa találna utat ezekbe a kócos és elvadult fejekbe. Csak a II. emeleten több punk-rajon- gó van, mint az Egyesült Államokban. Érdekfeszítő gondolataimnak lőttek, H. József növendék közeledik. Ö a mindenkori rendbontók legfőbbike, ám csínyjei nem vagány kiállások, inkább sunyi és bárgyú tréfák. (A kilincseket bekeni fogpasztával, a folyosót hajsamponnal locsolja fel. Nem is népszerű, sem társai, sem az itt dolgozó nevelők között.) A bölcs általánosítások üldözöttje: Ö az antiszociális, agresszív-neurotikus, stb... ám szerintem „csak” nagyon magányos. Sündisznó alapállású, ki-
