Néplap, 1989. szeptember (40. évfolyam, 207-232. szám)
1989-09-13 / 217. szám
1989. SZEPTEMBER 13. Jjj^ÉPlAP 7 Vízilabda Ki fizeti a révészt, avagy a szó elszáll az írás marad A múlt szombaton feleslegesen látogattak ki a Damjanich uszodába azok a vízilabda-rajongók, akik az országos junior, ifjúsági és serdülő bajnokság Vízügy SE—FTC meccseit akarták végigszurkolni. A budapesti játékvezetők és a Ferencváros utánpótlás gárdája a vízügyesek hűlt helyét sem találta, így a jegyzőkönyvbe a következő beírás került: „A helyi csapat nem jelent meg a mérkőzésen.” Az okokról kérdeztem Urbán Lajos edzőt. — Augusztus 30-án Velős! Béla az FTC-től telefonon megkeresett bennünket és azt kérte, a szombati mécseseket tegyük át egy későbbi időpontra, ugyanis ekkor Egerben egy tornán vesznek majd részt. Én ebbe belementem, így szeptember 5-én (kedden) visszatelefonáltunk a Fradihoz — Deák Lászlóval beszéltünk —, elfogadjuk a módosítást. Az, hogy Pesten ki nem továbbította az üzenetet, az a hétfői fegyelmi tárgyaláson derül majd ki. Kicsit ludasnak érzem magam abban, hogy a játékvezető szövetséget az időpont változtatásról külön nem tájékoztattam, dehát ezt a szabályzat szerint annak a csapatnak kell megtennie, aki a módosítást kéri! Hogy ki állja a felmerült költségeket, az a jövő héten derül majd ki. (s. 1.) Foghíjas úszónap Regi hagyományt elevenítető re! a bzoinoK. Megye» Uszo Szakszövetség, amikor szombaton a Damjamcn uszodában közel 200 altalános iskolás tanuló részvételével úszónapot rendezett. A háború előtt népszerű volt ez az úszóseregszemle, amely az utánpótlás nevelését szolgálta, és egyúttal lehetőséget nyújtott a nyári- időszakban elsajátított úszástudás bemutatására. Ez a gondolat adta meg ezen verseny megrendezésének a lehetőségét. Sajnos azonban nem minden általános iskola élt a lehetőséggel, így a tanulók elmaradtak egy szép sikerélménytől, valamint a szép tiszteletdíjaktól. Dicséret illeti a Münnich Ferenc iskolát, amely Kiss Katalin vezető testnevelő és két társának irányításával mind a két korosztály és mindkét nem csapatversenyét megnyerte. A vetélkedés végén a résztvevő tanulók boldogan szorongatták az úszónapi emblémát é: féltett kincsként őrizték meg. Nem szólva a versenyben győztes csapat tagjairól, akik a nyakba akaszthatós szövetségi emblémával büszkén sétálgattak a medence szélén. A tanulók felbuzdulva a seregszemle sikerén, megígérték, hogy jövőre is az úszónap lelkes szervezői lesznek. A szövetség vezetése pedig a jövőben az úszó- szakosztállyal rendelkező helységekben úszónap megrendezését kezdeményezi a helyi szakosztályok közreműködésével. Bozsó Kézilabda Az első Lehel pont Lányok a medencében w Ápolják a szolnoki vízilabda hagyományokat A női vízilabda napjainkra egyenértékű lett a férfiakéval. Nagyon sok országban megrendezik a nemzeti bajnokságot és rendszeresek a nemzetközi mérkőzések, a világversenyek is. Hazánkban 1982-ben szervezték meg az első osztályú női vízilabda bajnokságot, s azóta tagja a mezőnynek a Szolnoki Vízügy SE csapata is. Korábban Hasznos István olimpiai bajnok irányította a lányok felkészülését, az idén pedig Berkes Péter vette át az edzések vezetését, aki nagy lelkesedéssel látott munkához. — A csapatot az úszást befejező, tizenkét-tizenhá- rom évesen „kiöregedett” lányok alkotják — tájékoztatott az edző: — A mi együttesünk tizenegy játékosból áll, akik közül heten szolnokiak, de úgy, hogy Dunai Gabi Szegedre, az Orvostudományi Egyetemre jár, Sá- rosi Erzsi Mezőtúron testnevelő, Valuska pedig Szegeden végzett, a tanárképző főiskolán és ott is marad. A létszámgondok miatt tavaly kölcsönkértünk a BVSC-tőr négy játékost, akik ketten tizennégy, ketten pedig ti- aennycCe—húsz évesek voltak. ök csak a szolnoki mérkőzésekre jártak el. A mi többi játékosunk, egy kivételével, a Verseghy Gimnázium tanulója. — A bajnokságban helytálltak a lányok, bár előfordult nagyarányú veresén is. — Hat csapat közül az ötödik helyen végzett az SZVSE. Az eredmények azt tükrözik, hogy szakmai téren előrelépés tapasztalható. Az előttünk végzett csapatokat hivatásos játékosok alkotják. A magyar női válogatott, amely a világ élvonalába tartozik, erre a négy csapatra épül, ráadásul ióval idősebbek is mint a mi lányaink. — Ne feledkezzünk el arról sem, hogy Szolnokról korábban Sárosi válogatott volt... A hamarosan kezdődő bajnokság előtt milyen változások történtek? — A bajnokság szeptember 30-án kezdődik. A nemzetközi pozíció megerősítése érdekében nálunk korcsoportos bajnokságot is szerveznek. Ez Szolnoknak nagyon jól jönne, mert az életkort figyelembe véve, két bajnokságban is játszhatnánk. Ezért kérem azokat a lányokat, akik úszómúlttal rendelkeznek és kedvet éreznek a vízilabdához, hogy jelentkezzenek a Damjanich uszodában, az edzés minden este hat órakor kezdődik. Elképzelésünk az is, hogy tizenkét éves lányokat is tanítunk majd vízilabdázni, ők alkotják majd a bázist. A férfiakhoz hasonlóan csak saját nevelésű játékosokat akarunk foglalkoztatni. Szívesen látnánk olyan támogatókat is. a^ik reklámköltségből segítenék a működésünket. Az idén már több mérkőzést játszunk, mert Tatabánya, Szeged és Dunaújváros belépésével kilencre emelkedett a mezőny. Ezzel nagyobb a fejlődési lehetőség is. — Mit vár az új bajnokságban? — Szeretnénk megtartani az ötödik helyet, bár mostoha körülmények között dolgozunk, nekünk csak a vízilabda kapu mögött jut hely. A Damjanich uszodában délután három órakor kezdődnek az edzések tíz csapatnak, s mi a tizedikek vagyunk. Elkelne még egy medence. Dr. Vezsenyi Péter szakosztályvezetőt is megkerestük: — Az elnökség a szakosztályvezetés javaslata alapján támogatja a női csapat működését. Mint „vízi városnak”, kötelességünknek érezzük a támogatást, a működéshez megteremtettük a kölségeket, arra törekszünk, hogy Szolnok ezen a téren se maradjon le. A Szolnoki Vízügy SE női csapatában a következők játszottak: Bódis Katalin, Nagy Gabriella, Dunai Nagy Gabriella, Romhá- nyi Beáta, Ugrin Orsolya, Budai Zita, Kassai Zita, Sárosi Erzsébet, Balázs Ágnes, Ábel Krisztina, Kovács Gabriella. (pi) Aranysárkány — tizedszer! A bőség zavarával küszködik, aki elvállalja, hogy leltárt készít a történtekről. Egy biztos, az érdeklődők apraja-nagyja „mazsolázhatott” a több mint tucatnyi látnivaló között. Kedvére válogathatott, hogy milyen ügyességi játékban méri fel erejét és kitartását. De vegyük sorjába a közel öt órás szombat délutáni nonstop programot. Az úttörőház dobosainak felvonulása nyitotta a sort, majd a háztömb körüli futás után hat helyszínen tesztelték a benevezetteket, lelhetett dakázni, fekvőtámaszt nyomni, függeszkedni, célba rúgni, s hokiütővel célbaüt- ni. Az aszfaltraj'zverseny sikerét maga a témaválasztás garantálta, ahol is a gyerekek nyári élményüket eleveníthették fel. A szolnoki lovasiiskoLa jóvoltából sétalovaglás is volt, iigaz a jobb sorsra érdemes paci igencsak belefáradt a közel száz jelentkező hurcolásáfoa. A kíváncsiskodók figyelemmel kísérhették az MHSZ megyei szövetség óriási hőlégballonjának életrekelését, megcsodálhatták az ötletes és szigorúan méretarányos ha- jámodelleket. A 10. számú honvéd kollégisták nemcsak rendezőként aktivizálták magukat, kivénhedt vitorlázó- gépük előtt sorfoaálltak a kíváncsi apróságok. Természetesen a foci sem maradhatott ki, tizenkét csapat villámtornát vívott a Ságvári Körúti Általános Iskola udvarán, Időközben a „tábori” színpadon is peregtek az események. Dudás Zoltán, a Varga—Torda parodista páros az Anno-Disco tánccsoport és a rendező SZLTE kyo-karatésai megérdemelt tapsot arattak produkció ik- ikal. Pihenésképpen rögtönzött kisállatbemutató is lezajlott, ennek váltat hatatlanul legnagyobb sztárja a Márton névre hallgató gúnár volt, akit kis gazdája kora délutántól türelmesen dresszírozott a sikeres fellépés reményében. A jubileumi gye rmeks por t nap legnagyobb sztárjait — a BMX- eseket — többször is megbámulta a szépszámú közönség. Lé'egzetelállító produkciójuk iáttán minden bizonynyal sok követőjük lesz Szolnokon jS a magyar BMX kerékpár-gördeszka válogatottban fellépő gyerekeknek. Az bizonyos, hogy a bemutatójukat követő BMX szlalomverseny népes mezőnye már az ő ihletésükre állt rajthoz. Külön cikket érdemelne Árvái Lajos bácsi, aki 73. évét meghazudtoló frissességgel, lelkesedéssel építette az apróságoknak, a sportnap névadójának repülni is tudó hasonmásait. Az összesített pontversenyben 1. a Ságvá- rí E. úti, 2. a Költői A. úti, 3. a Tallinn Körzeti Általános Iskola diákjai lettek, akiknek jutalma mi más lehetett volna, mint egy-egy sárkány. S bár nagyszerűen sikerült a 10. évfordulóját ünneplő Aranysárkány rendezvény, a szervezők — a Szolnoki Lakóterületi Tömegsport Egyesület — most azon gondolkodnak, nem-e kéne áttenni a jövő évi gyermeksportnapot a Széchenyi lakótelepre, ahol lényegesen több kisgyermek örülhet|nte a programoknak. — Berta — Mai műsor Labdarúgás. Magyar Népköztársasági Kupa a legjobb tizenhat közé jutásért: Törökszentmiklósi SE—Má- di Bányász, Törökszentmik- lós, 16. Jászberényi SE— Debreceni Kinizsi, Jászberény, 16, Teke Sikerül-e a mai bravúr? A piros-kék férfi tekecsa- ipat vasárnapi mérkőzése a BKV Előre ellen pár nappal eltolódott a fővárosiak külföldi túrája miatt. Az NB I-es' szolnoki legénység a július közepétől tartó felkészülés végéhez ért és állítólag az utóbbi évék legjobb formájában van. A tavalyi negyedik hely — ami az elvárásokat túlszárnyalta — az idén kötelez, á bár két rettegett ellenfél van az őszi sorsolásban — az FTC és a BKV Előre — a szolnokiak mégis bizakodóak. Tehetik ezt, ugyanis az ország első osztályúnak minősített ötven sportolója közül a helyiek felnőtt csapatának mind az öt versenyzője ilyen minősítésű — Kántor Sándor, Mátyás Pál, Klak János, Rigó Dezső, Mészáros József —, a fiatalok közül pedig hárman aranyjelvényesek: ifj. Bíró József, Kállai Tibor és Szabó Albert. Kántor Sándortól — a MÁV MTE SE kulcsemberétől — megtudtam, hogy bár a ma 14 órakor a Munkásőr úti csarnokban kezdődő BKV Előre elleni ösz- szecsapás esélyesei mindenképpen a vendégek, a mieink titkon mégis bravúros hazai győzelemre számítanak. Ez az áhított két pont óriási fegyverténynek számítana, ugyanis ha a BKV Előre ezt követően végigveri a mezőnyt, a szolnokiak még előrébb léphetnek a rangsorban. SL NB I B. Női Kisvárda— Lehel SC 28—28 (18—14), Kisvárda, 200 n., v.: Taizs, Zavaczki. Lehel SC: Dóit— Patay (11), Zsiga (3), Agócs, Tóth, Krisztóf (8), Végvári. Csere: öláhné, Molnár. Gál (2), Andrási (4), Csík. Edző: Papp Péter. Nagy lendülettel kezdett a négy szovjet játékossal megerősített hazai csapat. A jászberényiek csak a 14. percig tudtak lépést tartani, ekkor 9—7 volt az eredmény. A következő hét percben öt kisvár- dai gólra mindössze egy Lehel találat volt a válasz. A 26. percben volt a legnagyobb különbség a két csapat között, 17—10-et mutatott az eredményjelző a hazaiak javára. A második 30 percet a Lehel kezdte jobban, s 20—19-re felzárkózott. A félidő közepére aztán ismét nőtt a hazaiak előnye, öt góllal vezettek. Izgalmasan alakultak az utolsó percek. A jászberényiek egy perccel a befejezés előtt egyenlí tettek, de a kisvár- daiak újra vezetést szereztek. Az egy -bajnoki pontot jelentő gólt a befejezés előtt néhány másodperccel szerezték meg a vendégek. A jászberényiek dicséretet érdemelnek, mert 7 gólos hátránnyal sem adták fel a mérkőzést és végül egyenlíteni tudtak. NB II. Férfi: Tiszaföldvár —Kondoros 26—26 (11—10), Tiszaföldvár, 250 n.. v.: dr. Basa, Tóth. Tiszaföldvár: Ferenczi—Stiegler (1), Csorba (9), Mudrák (1), Tóth, Göblyös (1), Lipka (8), Fehér (3), Fekete, Vereb (3), Kalmár, Major. Edző: Nemes Tibor. Eltiltás és sérülések miatt a tartalékosain felálló hazai csapat kezdeti kapkodás után fokozatosan magára talált. A két együttes már szinte hagyományosan ezúttal is igen kemény mérkőzést vívott, aminek szenvedő alanya ismét a ti- szaföldvári gárda volt. A második félidőben végig öt mezőnyjátékossal volt kénytelen játszani a TISE, az igen jól játszó Lipka vezetésével:, de kitűnő partnere volt a most visszatért Csorba Ferenc is. E játékrészben nyújtott lelkes játékáért a csapat minden tagját dicséret illeti. Somsály—Törökszent- miklós 33—23 (17—12), Somsály, 203 n., v.: Juhász, Mihal ovics. TSE: Hoppá!—Kocsis (2), Felföldi, Gyáni (1), Németh (2), Medgyesi (2), Csuti (11), Mester (1), Kiss (2), Szécsi (2), Kovács, Köteles. Edzők: Kocsis Lajos. A festői környezetiben fekvő Serdülő és ifjúsági labdarúgás Nyíregyházi VSC—Mezőtúri Honvéd 10—0 (5—0). Honvéd: Darvasi T., Győrffy I., Panyik A., Sörés L., Juhász B., Weigert P., Weigert A., Farkas I., Szűcs A., Nagy A., Varga A. Csere: Szűcs R., Juhász S., Nagy G. Nagy technikai és fizikai különbség mutatkozott a VSC serdülők javára. Nyíregyházi VSC—Mezőtúri Honvéd 3—0 (1—0). Honvéd: Juhász J., Juhász Zs., Dávid F., Gránicz Cs., Cseloszki T„ Múzsái R., Varjú Z., Ludas! J., Tóth L., Nádházi M., Tóth Zs. Csere: Varjú P. A mérkőzést végig a hazaiak irányították, a tartalékos vendégek ennek ellenére nem játszottak alárendelt szerepet. Az összecsapás folyamán több gólhelyzetet is kialakítottak, de ezeket kihasználniuk nem sikerült. A hazaiak győzelme teljesen megérdemelt. Jók: Dávid, Múzsái, Ludasi. Cseloszki, ill. a hazaiakból az egész csapat, pályán, forró hangulatú mérkőzésen szurkolhatott a somsályi közönség. A törökszentmiklósi csapat lendületesen kezdett, amit 1—2 gólos előnye is igazol. A tapasztalt, volt ózdi játékosokkal felálló hazaiak viszont fokozatosan átvették az irányítást, megtörték a vendégek lendületét és a hazai pálya előnyeit élvezve ■nagyarányú vereséget mértek Törökszentmiklós csapatára. NB II. Női: öt hetes edzőtábor és egy külföldi túra után két idegenbeli mérkőzéssel kezdte az idei NB Il-es bajnokságot a közép- csoportban játszó Jászberényi Tanítóképző Főiskola női csapata. A sorsolás szeszélye folytán először — az NB I B-foől kiesett — Taurus ellen léptek pályára a lányok. Nagy küzdelemmel egyik csapat sem tudott megnyugtató előnyre szert ■tenni. A két pont sorsa 15 másodperccel a találkozó vége előtt dőlt el, a hazaiak javára megítélt 7 méteressel. Taurus—JTKF 15—14 (9—7). JTKF: Lendhardt— Esik (3), Neufeld (5), Nagy (2), Vona (2), Hada (1), Csontos (1). Csere: Balogh, Varga, Kemecsi, Lucsi, Kosler. Edző: Ugrin György. A második idegenbeli mérkőzését végig vezetve, biztosan nyerte a főiskola csapata, melynek soraiba egyre jobban beleilleszkedett az idén sikeresen felvételizett hat új játékos. Külön dicséretet érdemel a csapat, hogy a négy nap alaitt lejátszott két mérkőzését jól bírta erővel. Ügy tűnik, hogy az utóbbi évek legjobb és legeredményesebb csapata van kialakulóban. Láng Vasas—JTKF 20—24 (8—14). Jászberényi Tanítóképző Főiskola—Miskolc 23—12 (11— 7), Jászberény, 100 n„ v.: Horváth Á., Horváth Zs. JTKF: Lendhardt—Hada (2), Varga (3), Vona (3), Esik (6), Csontos, Nagy (2), Neufeld. Csere: Luzsi, Balogh (3), Koster, Kemecsi (4). Edző: Ugrin György. A bajnokság harmadik fordulójában lépett először pályára a hazai környezetben a jászberényi csapat. Két nehéz idegenbeli találkozó után a most felkerült miskolciak nem állították nehéz feladat elé a képzős lányokat. Az élső félidőben még úgy-ahogy tartották magukat a vendégek, de a második 30 percben beindult a képzős henger. Az egyre jobb csapatjátékot nyújtó hazaiak végig vezetve, biztosan szerezték meg a két bajnoki pontot. Lovaglás Sikerült a lovasnap A karcagiak másodízben hívták egybe a megye lovasait a Nagykunvásár alkalmából rendezett lovasversenyükre. Sajnos Aibádszalók és Szolnok nem tudott a meghívásnak eleget tenni. Az időjárás ezúttal is kegyes volt a rendezőkhöz és a szépszámú nézősereghez. Eredmények: Üttörő és ifjúsági lovasok versenye: 1. Szalai János (Kunmadaras), 2. Bíró Lajos (Kőtelek), 3. Tóth Zoltán (Kunmadaras). Kezdő lovak és lovasok versenye: 1. Elek Roland (Szenttamás), 2. Tóth Zoltán (Kunmadaras), 3. Nagy Judit (Tiszaföldvár) . Vadászugratás: 1. Németh Pál (Kunmadaras) 2. Nagy Sándor (Kunmadaras), 3. Kormos János (Szenttamás). Díjugratás a Nagykun Kupáért: 1. Németh Pál (Kunmadaras), 2. Mezei Bál (Kőtelek), 3. Nagy Sándor (Kunmadaras). A versenyszünetekben a hazaiak kettes fogatainak bemutatója színesítette a jól sikerült lovasnapot. Babochay
