Néplap, 1989. augusztus (40. évfolyam, 178-206. szám)
1989-08-08 / 184. szám
1989. AUGUSZTUS 8 5 j^ÉPUkP A Somogy megyei Buzsákon az Ibusz hagyományőrző folklórprogramként június végétől feleleveníti a buzsáki lakodalmast. A műsort a helyi mintegy ötvenfős együttes adja elő, bemutatva a különböző népszokásokat a lány kikérésétől a lakodalmi vacsoráig MTI-fotó: Kálmándy Ferenc Moszkvai egyetemisták a Mikromednél A moszkvai Plehanov Népgazdasági Egyetem tizenegy hallgatója érkezett nyári gyakorlati munkára Esztergomba a Mikromed Magyar—Szovjet Vegyesvállalathoz. A moszkvai egyetemen az elmúlt tanévben kísérleti tanulócsoportot alakítottak válogatott, átlagon felüli tehetségekből azzal a céllal, hogy tanulmányaik befejezésekor mindegyikük — leendő közgazdászok — magyar és más országok üzemeivel, cégeivel alapított vegyesvállalatoknál, Ikft-knél, részvénytársaságoknál dolgozzanak majd. Az egyetem vezetői kezdeményezték a kapcsolatfelvételt az esztergomi székhelyű Mikromeddeí, és kérték hallgatóik fogadását. A moszkvai egyetemisták tanáraikkal együtt négy hetet töltenek a Mikromednél, ahol intenzív tanulási programot állítattak össze részükre. A Mikromed vezetői avatják be őket az új vállalkozási formák „titkaiba”. Megismerhetik a vegyesvállalatok, részvénytársaságok működtetésének feltételeit, a létrejöttüket még ma is nehezítő buktatókat. Foglalkoznak a marketingmunkával, menedzseléssel és piackutatással is. Üj hetilapok és folyóiratok A lapengedélyezési eljárás megszűnéséig — június közepéig — mintegy 250 engedélyt adott ki a Minisztertanács Hivatala egyebek között önálló városi lapok, független politikai, társadalompolitikai hetilapok, szakkiadványok, szórakoztató és hobbiújságok indítására. Az MT Hivatalához június 21 óta csak a lapindítás szándékát rögzítő bejelentést kell megküldeni, amelyet nyilvántartásba vesznek. A legújabb kiadványok egyike a „Magyarok” című folyóirat, amely a szekszárdi Babits Kiadó gondozásában látott napvilágot. Az irodalmi és társadalompolitikai lap elsősorban a határainkon túl élő magyarság számára készül, példányait eljuttatják Ausztráliába és az amerikai kontinensre is. SZÓL A RÁDIÓ Kádergyerekek Kár, hogy Hegyi Imre, a Huszas stúdió című társadalompolitikai sorozat szerkesztő-riportere témáit rendre a fővárosban keresi, s kerekíti egészre. Azután jutott ez eszembe, hogy harfnadszor meghallgattam azt a legutóbbi műsorát, amely minden bizonnyal sokáig beszédtéma lesz még — bizonyos körökben. Vidéken is szétnézhetett volna. Egyrészt azért, mert maga is rájött volna, sókká] több kádergyerek él kis hazánkban, — másrészt, tompította volna a nagyszenzációt a vidékkel. Vidéken ugyanis — bármennyire is szerették volna sokan — még a kádergyerekek előtt se nyílt, soha olyan sok lehetőség, mint azok előtt, akik a Rózsadombon nőttek föl. Persze igaz az is, a kádergyerek vidéken is kádergyerek volt évtizedeken át. S talán nem is annyira a gyerekkorát irigyelték sokan, hanem azt az időt, amikor kinyílt előttük az egyetem, a főiskola kapuja, amikor a házassági anyakönyvi kivonattal majdnem egyidőben kezébe kapta az első lakáskulcsát, — amikor a legnehezebb időkiben se ismerte az anyagi gondokat. Nos, a Hegyi Imre által hétfőn este bemutatott kádergyerekek szinte kivétel nélkül a felső, mondhatnám a legfelső tízezer gyermekei. Miniszterek és miniszterhelyettesek, pártvezérek, diplomaták már felnőtt gyerekei szólaltak meg, s természetesen annyit mondtak, amennyit akartak — elég volt az is. Megtudhattuk például, hogy áz ötvenes években nemcsak pártüdülő, de Rákosá-óvoda is várta a káderszülők apróságait. És természetesen jó középiskolák, egyetem a kívánságuk szerint. Többnyire éltek is vele,— s milyen érdekes, a megszólalók többsége élt a pályaválasztás minden lehetőségével. Ez azt jelenti, hogy tehetségüket sokan ma is a magyar sajtóban gyümölcsözfetik. No, nem a vidék sajtójában, hiszen mit keresne vidéken egy Rózsadombon felnőtt ember? Meg egyébként is, a vidéki újságírónak, rádiósnak ménkű sokat kell dolgoznia, neki még az úgynevezett kötetlen munkaidő is mást jelent, mint a fővárosban. Néhány név, ha valaki nem hallotta, s kíváncsi rá, s nem látta a múlt heti 168 órát sem, ami túl frissen részleteket közölt kedden a hétfő esti műsorból. Szólt az egy órás műsorban Juszt László, Marsch all Éva, ifj. Marosán György, Rajk László és ifj. Marjai József. Az utóbbi szemetes, kukákkal dolgozik, s egyáltalán nem érdekli, mit szól ehhez a közvélemény, mint ahogy az se, mind mond erről a pályaválasztásró] az édesapa. Mindezt keresetlen szavakkal, őszintén mondta el, s a hallgatónak úgy tetszett, ő volt talán a legőszintébb a megszólalók között. Mert ugyan kit ráz meg, hogy ifj. Marosán György azt mondja: őt nem kényeztették el, ő az uszodába is villamoson járt, bár a papáért kocsi ment, s hiába volt egy az út Avagy Juszt László okoskodása arról, hogy nem vette igénybe a miniszterhelyettes apa közbenjárásait, segítségét, — mert arra az idősebb Juszt nem is volt hajlandó. — Ez a Huszas stúdió rengeteg vitás kérdést, kritikát. fölvetett, ami egyáltalán nem Hegyi Imrének szól... (SJ) A közelmúltban városi rangot, kapott Mezőberényben a helyi tanács kiadásában jelent meg a város kiadványainak első száma „Kisváros” címmel. A lap híreket, információkat közöl a város és a környező települések életéről. A fővárosban Pestimre indított önálló lapot. A „Pest- Imrei Napló” közösségi információs újság, amelyből a városrész lakói egyebek között megtudhatják, milyen a XVIII. kerületben a közbiztonság helyzete. Magyarság — európaiság Gondolatok egy fórum után a néptánc ürügyén Fórumot tartottak szombaton délután a jászberényi néptánc-, zenész- és tánctábor résztvevői részére a Déryné Művelődési Központiban. A témában jártas szakemberek, felkért hozzászólók vallottak Andrásfalvy Bertalannak az MTA Folklór Kutató Csoport tudományos főm uinkatánsá nak vitaindító előadásában elhangzott gondolatairól és saját gondjaikról. A hozzászólások központi témája az útvesztés és megmaradásunk lehetséges stratégiája volt. Műveltség, magyarság, európaiság, hagyomány. Hogyan ilietszthetök össze ezek a fogalmák, hol találkoztak, mikor váltak szét, és ami a legfontosabb: most mi van a forradalmian változó gazdasági és politikai környezetiben a kérdéskörrel? Alig-aliig csillant fel remény, inkább kételyek hangzottak öl, 'belső nyugtalanság, keserűség. A paraszti kultúra egyik ágának hordozója újraélesztője a néptánc- és tánoházmozgailorn a kezdeti lelkes gyarapodás, majd megtorpanás után megizmosodott, jól tartja magát. A jászberényi példa is azt igazolja, hogy állilja a harcot a videoklippek túlerős támadásával a mindennapi gondok miatt közömbössé süllyedt környezetben. És ez jó, még ha óriási álozaitok árán, nem egyszer tétován botladozva történik is Évszázadokon keresztül a nép tenmészetközeli világában kifinomult erkölcsi normák igazgatták az egyént, aki megtalálta és tudta helyéta közösségében. A közösség szigorú szabályai az együttélés természetes velejárójaiként hagyományozódták. Ezek a szabályok a hétköznapok anyagi és lelki kényszereinek egyedül alkalmas kezelését levezetését adták meg. Az előadó szerint a népművészet nem önmagáért jött létre, hanem a megélt fájdalmak, gyászok, örömök spontán eltitkoiihatatlan kifejezéseiként. Ezzel a módszerrel gondoskodott a nép a megmaradásáról, Akikor kezdődött a válság, mondta Andrásfalvy Bertalan, amikor a legközvetlenebb közösség, a család, már nem adta tovább ezeket a megoldási módokat. Az iskola ugyanis a műveltségnek csak egy részét, az ismeretek bővítését vállalta fel. Elmaradt a nevelés. A nemzedékről nemzedékre szálló hagyományok megszakadtak, és ez a szakadék a századforduló óta egyire nő. Kosa Ferenc filmrendező az iskolákban szerzett, az úgynevezett magas- és a tőle teljesen elszakadt népi műveltség találkozásának, újraegyesítésének esélyeiről, történelmi állomásairól beszélt. A századfordulóra e két kultúra már annyira eltávolodott egymástól, hogy az egyik nem ismerte ki magát a másikban, azt nem tartotta magáénak. A magas kötött minket a művelt Európához, a népi adta volna a gyökereket, a folytonosságot. (Ez a nép írásos történelmének kezdetén már egyszer drasztikusan átesett egy óriási traumán. Azon túl, hogy hazát talált, önnön megmaradása érdekében fel négyeléssel, forró ólommal kényszerítették a sámánok világa után egy számára idegen — latin — kultúra elfogadására Máig sem tudjuk, milyen nyomokat hagyott a génekben, és miikorra heverte ki a „kollektív tudatalatti” ezt a gyökérvesztést.) A századelőn a Szent István-i dilemmában Bartók Béla talált módot, Kosa Ferenc szerint egy új művészeti világszemlélet megteremtésével, a szakadék áthidalására, az egyik vagy másik út választása helyett a kettő összekapcsolására. Ezzel nemcsak egy művészeti teljességet alkotott meg, hanem reális lehetőséget, valós stratégiikat is adott a magyar (és más) kultúrának. Betagozódni Európába úgy, hogy megszenvedett magyarságunkat megőrizzük, ez volit a (tét. Elindult Bartók Béla és Kodály Zoltán, hogy összegyűjtse a népdaloikat, a nép hiteles történetének koronatanúit, mert az írásbeliség megfeledkezett azokról. A kutatómunka azóta sem szűnt meg, de a késztetés és főleg az eredmények hasznosítása az elmúlt hetven évben sok változáson ment keresztül. A két világháború között a Trianon álltai determinált nemzeti sérelem és az ezt kihasználó Hor-thy-rendszer árnyékban a népi írók követték legkövetkezetesebben Bartók példáját. Az újabb nemzeti ikatasztrófát Rákos i-diktatúra pedig ellenségnek tekintette a bartóki művet. A tiszta forrás helyett egy idealizált és szélsőségesen eltorzított képpel helyettesítette a múltba nyúló hagyományokat. A hatvanas években a kultúrpolitika stratégia gondosan ügyelt az „érték és a szemét” összekeverésére. Kosa Ferenc szerint mindezt azért, hogy az össznépi tudat véletlenül se igazodjon el', ismerjen magára. Később, amikor mégis ennek az öntudatra ébredésnek az első jelei megmutatkoztak, és a táncházmozgalomiban formát öltöttek a hatalom gyanakvása csak rendkívül lassan oldódott. Hogyan válhatunk hát magyarként európaivá? A néptáncosok, népzenészek köréiben feltett kérdésre a fórumon nem született meggyőző válasz, önirnarcanigoló kételyek hangzottak el koreográfusoktól^ történészektől, kultúraszervezőktől és a táncosoktól, zenészektől. Most, a sorsfordulóhoz érkezett magyarság elveszti kulturális sajátosságait és összeroppan a „művelt Európa” olcsón felkínált és fáradtság nélküli feldolgozható információáradatától, vagy az éppen itt megszületett módszer alapján újabb évszázadokra szorítunk helyet magunknak Európában. A megoldás? Andrásfalvy Bertalan szerint a egyénnek nemcsak befogadnia, hanem megélnie is kell a művészetet, a maga multiban (gyökerező művészetét, így válhat csak védetté az értéktelen, és érzékennyé a szép iránt. A családokban megszakadt a hagyományok átörökítésének gyakorlata, ezért csak az iskola segíthet egy egészséges lelkületű, új nemzedék megteremtéséiben. Kosa Ferenc szerint az értelmiségre hárul a feladat, hogy megtanulja és visszaadja a népnek az anyagi és lelki kényszerek hatására elvesztett saját kultúráját. Lukácsi Pál 0 koncert Fotó: T. Z.
