Néplap, 1989. augusztus (40. évfolyam, 178-206. szám)
1989-08-03 / 180. szám
1989. AUGUSZTUS 3. Ü^ÉBAP tekinthetjük ... Nyugodtan vállalhatta volna mondandóját, hisz közérdekű témákat vetett fel! A Szolnok Megyei Népilap július 27-i számáiban közzétett cikkhez fűzöm alábbi észrevételeimet. 1. A Münmicih Ferenc Tártsaság (MFT) programja kapcsán írt ci'klk támadó, kioktató hangvétele azt bizonyítja, 'hogy dr. Király Ferenc (KF) éppen az MSZMP áltál ajánlott, meg valósított toleráns pluralizmus gyakorlatát mellőzi, amikor a manapság szinte (divattá vált csapásmérő modorban lép fel a nézeteitől eltérő más nézetek ellen. Kérem KF-et, ne „cipelje” a „hár tán” a másképpen gondolkozókat, inkább vitatkozzon velük — türelmesen. 2. Nem fogadom meg KF felkiáltójeles ösztönzését a „névadótól” való elhatárolódásra, mert tisztelője vágyók emlékének,' annak a Münnioh Ferencnek (MF),----aki az I. világháború folyamatában, és igenis: a „lenini úton” segítette (megszilárdítani az 1917-es októberi forradalmat; — aki 1919-iben szervezője, harcosa volt annak a magyar vörös hadseregnek, amely — mint ő mondta — „részese volt a magyar államiság, a magyar nemzet kialakulásától kezdve több mint ezer éven át vívott függetlenségi és szabadságharcainak”, — aki 1919-iben vöröskatonaként küzdött a nyuigatiianitant jóvoltából hazánkra szabadított Horthy-rendszer, nemkülönben az ezt nagyon hamar (követő, igazságtalan trianoni diktátum elhárításáért; — aki 1936-tól (mint Rajk László és a többiek is) egy nemzetközi brigád kötelékében példamutatóan harcolt a . Spanyolországban íkilbomitakozott fasizmus ellen; — iáki 1956Mban a szocializmus elleni törekvések visszaszorításában vállalt szerepével ismét a béke, nyugalom, s az alkotó munka ügyét szolgálta. 3. Ami a sztálinizmus szörnyűségeinek elítélését illeti, az nem kizárólagos joga sem KF-nek, sem bizonyos más köröknek. A sztálinizmust az SZKP XX. kongresszusa óta mindenki, az egész párttagság elítéli! MF is elítélte, amikor 1956- ról szólva bírálta a sztálini mode.! alapján működött „előző párt- és kormányvezetés hibás politikáját”. Hitlerre való hivatkiozásábain pedig célt tévesztett KF, hiszen címzettként a II. világháború , emberi-anyagi pusztításaiért a Horthy— Szállási rendszert illett és kellett volna felelőssé tennie. 4. KF „romhalmaznak” nevezi a Kádár-korszakot. Nyilván 'behunyta a szemeit, hogy ne lássa meg a Kádár Jánost őszintén gyászolók százezreit. 5. A gazdasági, bajokért nem okolhatók a szocialista eszméik, égi nem okolhatók a párttagok tömegei sem. KF- nek azonban tudnia kellene, ■hogy csőd, adósság, munkanélküliség, társadalmi zűrzavar nem ismeretlen a tőkés országokban sem. Ma is van közöttük sok, amelynek gondot jelent a .horribilis kölcsönök törlesztése, viszszafizetése. KF nem éírzé'ikelteti, hogy a mi „serény buzgólkodásunk” okozta „totális csőd” ellenére mégis van (megvédeni, továbbiéj- Heszteni valónk. Szolnok, Tiszaföldvár, Martfű, Tószeg, Besenyszög stb. ma már mindenben fejlettebb, mint 40 évvel ezelőtt volt. Nem veszi észre (?), hogy soha a régi világban nem volt nálunk annyi népi származású műszaki, tudományos és humán értelmiségi dolgozó, mint ma, ‘bár igaz: nemcsak erkölcsileg, anyagilag is meg kell őket becsülni. Az anyagi gondokra is vissza vezetőén nem kívánatos társadalmi jelenségék miatt Nyugaton, az USA-ban is „kongatják a vészharaingot” („Tizenéves gyilkosok — a Kis Rambo és társai” c. cikk az amerikai Time nyomán, Népszabadság, július 27.). KF az egészségüggyel is elégedetlen. Mi is, nagyon sokam! Például szeretnénk érvényt szerezni az ingyenes orvosi ellátásnak. Bár többször ihailottam, olvastam KF tiszteletre méltó 'megnyilatkozásait, de arról még semmit, hogy elhatárolta volna magát az etikátlan orvosi hálapénzek kiikövetelésétőil, elfogadásától. 6. Ami a „történelem” útjait illeti, jobb lenne az események megítélését inkább a minket követő korszakok tárgyilagos történészeire bízni. KF pillanatnyi értékeléseit nagyon hézagosnak tartam, sok bennük a (talán nem véletlenül?) szubjektív, elfogult rögtönzés. _ 7. KF tudomásul véhetmé, hogy rajta, rajtuk kívül is vannak „elkötelezett reformkommuniistáik”, akkor is, ha nem mindannyian osztják, vallják a KF-félte nézeteket. A MFT elismert tagja az országos, a megyei érdekegyeztető fórumnak. A Magyar Nemzet július 24-én tárgyilagos tudósítást adott a Szolnok megyei MFT-csoport tevéiken ységér roll, akárcsak korábban a Szolnok Megyei Néplap, de a „maholnap” is. Én, sokaikkal, egyetértek azon közleménnyel (Népszabadság, július 26.), mely szerint „Az MSZMP-m belüli ellentétes fellépések, szélsőségek, a retorikáiban gyákran tetten érhető lkiirekesiztősdi ... a pánt szétzilálásával, a 'tagság elbizonytalanodásával járhat.” Mi, MFT-ibeliek, öszszefogást akarunk a józan baloldali platformok és mozgalmak Oly nagyon szükséges akcióegysége alapján — a megújulásért. Most ez a legfontosabb. Tabák Lajos Szolnok Egészséges kockázatvállalás A Szolnoki Jubileum Lakásszövetkezet 52 lakótömbben 1745 lakásban élő, 3500 tula jdonos vagyonát kezeli. Horribilis érték; nagy felelősség hárul azokra, akikre mindezt rábízták. Mint minden gazdálkodási egységnél, a Jubileumnál is rendjén valónak tartották, tartják az egészséges kockázatvállalást. Kitalálták: mi lenne, ha a tulajdonosok pénzéből telefonkötvényeket (is) vásárolnának? Nem hebehurgya módon cselekedtek, mindent alaposan előkészítettek, meggondoltak. (Csak azt nem, hogy tetemes többletmunkát vállalnak magukra ...) Személyesen tárgyaltak a Debreceni Postaigazgatóságon, ahol megértő, korrekt, gyors ügyintézőkre találtak. Az i-re a pontot a március 14-i közgyűlés tette. Amit a nagy számolgatások, újabb tárgyalások ideje követett. Július 10-i dátummal minden lakástulajdonos kapott egy értesítést a vezetőségtől. Ebből megtudhatták a jelentkezési határidőt, mennyi a szerelési költség, a kötvényvásárlás miatti kamatkiesést miként lehet visszafizetni. S hogy a posta a kötvény átvételétől számított 60 napon belül vállalja a telefon felszerelését. Július 20-ig dönthettek a tulajdonosok. „ ... természetesen a később jelentkezőknek is biztosítjuk a kedvezményt ...” — olvashattuk a körözvény végén. A fentiek lényegét Gazdag Jánosné gazdaságvezetőtől tudjuk, s azt is, hogy a Jubileum tér 5-ből, ahol 176 lakás van, július 19-én jelentkezett, a huszonötödik lakástulajdonos. Levélírónk lehetett — ugyanazon a napon — a huszonhatodik, aki már elkésett. Nem végleg! A Jubileum tér 5-höz egyelőre 25 érpár viszi majd a hangot (ennyi van kiépítve!). A Megyei Távközlési Üzem illetékeseivel szóban megállapodtak: a további igényeket felméri a vezetőség. Ezután döntenek arról: építenek-e ki több érpárt. Külön nyilvántartást vezetnek a jelentkezőkről, amelynek birtokában december 31-ig újra asztalhoz ülnek. Feltételezzük, hogy mindezt elfogadja levelére válaszul Kispál László. Végezetül csupán annyi:: hallottuk, hogy hasonló kezdeményezés nem volt még az országban ... — íjnak viselkedni utcán, vendégségben, moziban vagy színházban. Egy-egy, főleg hétvégi rendezvény után képesek éjszaka végig ordítani, fütyülni az utat, nem törődve azzal, hogy több ezer embert felzavamak. Ha valaki rájuk szól, annál rosszabb. Megdöbbentem a diáknapok gálaműsorán a színházban. Egyesek úgy üvöltöztek, mintha meccsen lennének! Bennünket arra neveltek, hogy az utcán nappal sem illik ordítozni, nemhogy éjjel — írta egy szolnoki olvasónk, aki szereti a rendet környezetében. Sajnáljuk, hogy levelét nem írta alá, az emlegetett bizalmat tehát — amiről a címzettnek írt — így csak 50 százalékosnak Mi, tiszapüspökiek, nagyon szégyelljük, hogy ilyen tehetetlenek vagyunk a vandálokkal szemben — kezdte levelét, egy nagyon régi előfizetőnk. Szerinte a tanács vezetőinek, a rend őrének kellene rendet teremteni a községben, s oda hatni, hogy ne kelljen senkinek félnie a faluban, s a valóban lenyűgöző Tisza partján, nyugodtan gyönyörködhessenek a táj szépségeiben a nyaraló vagy átutazó, kempingező vendégek. Kaptunk levelet Hajnal Mónikától is, aki azt írta: felháborodtak az íráson. „Mivel neveket írtak bele, bennünket csak a Móni érdekel, ugyanis a Tiszán több Móni volt, vagy öt... Az utcán mindenki azza,i fogad: hogy most örülünk? Híresek lettünk! És most szó szerint szégyellünk az utcára kilépni, pedig ehhez az ügyhöz abszolút semmi közünk. Ha már neveket írnak, akkor írják ki a normális nevüket, ha pedig nem tudják, akkor inkább ne írjanak semmit.. . Mi' megértjük a kajakosokat, mert mi is láttuk .hallottuk, mi történt ... ”. Egy állítás, egy tagadás Kiss András, a MÁV Utasellátó dolgozója személyesen kereste fel szerkesztőségünket. Elmondta: július 2-án az 1-es postára igyekezett a „bolt” bevételével. A vasútállomáson egyedül várakozó maszek taxiba szállt, de amikor közölte, hogy majd közületi számlát kér, az NI 23—74 rendszámú kocsi gazdája azt mondta: ennyi pénzért sem a tollat, sem a volánt nem fogja meg. — Ezt tudta meg az olvasó július 6-i lapunkból megjegyzésünkkel: kivizsgálást a KIOSZ megyei titkárától kértünk, a témára visszatérünk. Varga Andrástól a minap megkaptuk a választ. A KIVIZSGÁLÁST MEGELŐZŐEN : Július 6-án délután járt a KIOSZ-ban Péter Sándor személyszállító kisiparos. Felháborodottan mondta: nem tett olyan kijelentést, amelyet, az újságban közöltek. A leírottakkal ellentétben, nem csak ő volt az egyedüli taxis a vasútállomás előtt lévő droszton. Kiss András és felesége kérdésére: tud-e számlát adni, igennel válaszolt. Közben Kissné megjegyezte: ott van Zoli bácsi — és Kissék egy másik taxiba szálltak. A KIVIZSGÁLÁS: A KIOSZ munkatársa felkereste Kiss Andrást, aki váltig állította: Péter Sándor részéről elhangzott az újságban megjelent kijelentés. Idézet, a válaszból: „ ... de hozzátette, hogy jobb lett volna előbb ha a KIOSZ kereste volna meg és ott tisztázták volna a félreértést. Azt is mondta, hogy az iparosnak semmiféle kellemetlenséget nem kívánnak okozni... ”. Hangsúlyozzuk, hogy kellemetlenséget mi se akartunk ökozni a magántaxisnak! De milyen félreértésre utalt Kiss András? Ki értett félre, mikor, mit? Mészáros Zoltán — a már említett Zoli bácsi — abonyi személyszállító kisiparos is elmondta a magáét a KlOSZ-nál. Végülis ő teljesítette a fuvart. Amikor a postától visszament az állomásra, Péter Sándor ott volt a droszton, tehát utasa az idő alatt nem lehetett. Egyértelműen tehát a KIOSZ nem tudta megállapítani Péter Sándor felelősségét, „ .. . aki határozottan viszszautasította a Néplapban megjelent cikket és az ott leírottakat hitelrontásnak minősítette...” — olvashattuk a KIOSZ válaszát. Utóbbiban van is valami. Dehát egy állítással — egy tagadással állunk most szemben. Vagy mégsem? Mészáros Zoltán is utasra várt, tehát Péter Sándor mégsem egyedül volt a droszton ... Nekünk sajnos, nincs tanúnk, a panaszos állítását nem vettük magnóra, „csupán” jegyzetünkben lapul, amit elmondott. Hittünk neki. Talán nem kellett volna?! Szokatlan még, hogy várossá lett Jászapáti, hisz március tulajdonképpen nemrég volt. Van is gond azóta — még több. Itt van mindjárt a községi könyvtár barátságos épülete, szép környezetben. Meg kell változtatni a homlokzatán a feliratot! Július 15-én képriportban mutattuk be a növényvédő repülősök munkáját. Július 24-én Sándor János levelét közöltük Érdekek, érvek ütköznek címmel. Ót az említett képösszeállítás késztette írásra. Hegyesi Lászlót, a Törökszentmiklósi Tiszatáj Tsz növénytermesztési főágazatvezetőjét pedig minkettő. Ezúttal az. ő leveléből adunk részleteket: „A Sándor János tollából megjelent gondolatok a 27. repülőgépes brigád munkáját kedvezőtlen színben tüntetik fel. A reálisabb megítéléshez, a közvélemény teljesebb körű tájékoztatásához hozzájárul véleményem közlése ... A brigád a törökszentmiklósi Tiszatáj Tsz gesztorságával öt-hat gazdaság alkalmazásában dolgozik, munkájukat több mint két évtizede jól ismerem. Az legalább annyira tiszteletre méltó és nehéz, mint az általam ugyancsak jól ismert — és elismert — méhészeti tevékenység. Nem tudom, milyen módon hozta kapcsolatiba a levelében említett méhpusztulást a 27-es brigáddal. Ha nem az ő munkájuk okozta, akkor a Sikertelen kijelölés Elítélik a vandálokat! Saját tapasztalatommal szeretném kiegészíteni a július 24-én megjelent „A vízitúra vége — vandálokkal” című írást. Sajnos, sok helyen ez a gond az aranyifjúsággal. Nem vagyok ellenük, mert nekem is vannak gyerekeim. Generációk nőttek fel úgy — tisztelet a kivételnek —■, hogy sem a család, sem az iskola nem nevelte, utóbbi csak tanította a gyerekeket, Ezért nem tud-Kétségtelen, hogy minden településnek szüksége van szeméttelepre. A képünkön látható helyét nem szerencsésen választották ki annak idején. Ha a 442-es számú útról elkanyarodunk a Tiszakürtre vezető bekötőútra, jobb oldalon ez a hatalmas szeméthalom „fogadja” — mondjuk az arborétumba látogatókat. Amikor a felvétel készült, égetés éppen nem volt, de láttunk már olyat is ott. Ráadásul semmi — sövény, kerítés — nem takarja a szeméthalmazt, noha úgy is bántó lenne a látvány. képriport kapcsán nem helyénvaló, sőf. kimeríti a hitelrontás fogalmát Sándor János írása, amelylben egyébként tárgyi tévedés is van. A virágzó növények permetezése ugyanis csak abban az esetben tilos, illetve engedélyhez kötött, ha azt méhekre veszélyes növényvédőszerrel akarjuk végrehajtani ... Sándor János írásában az utolsó bekezdéssel teljesen egyetértek, kiegészítve azzal, hogy a rendeletek betartása a méhészek számára is kötelező! Még mindig előfordul elég gyakran az engedély nélküli, vagyis utólagos bejelentés alapján történő letelepedés a nagyüzemek területén. A méhészek ezzel gyakran akadályozzák a nagyüzemek — és nem egy esetben saját méhésztársaik tevékenységét, is. Természetesen ez nem általános, mint ahogy a felelőtlen repülőgépes munkavégzés sem!” Hegyesi László soraiból kitűnik: a törökszentmiklósi és környékbeli méhészek többségével jó a 'kapcsolatuk. A “méhészek jó eredményekről számoltak be az idei repce-, napraforgó- és maglucerna területeikről begyűjtött nektár tekintetében. Szerkesztői üzenetek: Variáció jeligére üzenjük Kunszentmártonba: Akárhogyan „variáljuk”, ügye olyan jellegű, hogy nem kívánkozik az újságba! Marad tehát, hogy megírja nevét, címét. Levélben készséggel nyújtunk segítséget. Nagy Zoltán, Mezőtúr: örülünk, hogy Bulgáriába kapott meghívást a Magyar —Mongol Barátság Tsz népdalköre. Az ígért, fényképes beszámolót várjuk, mindjárt a hazaérkezés után! összeállította; Farkas Ferencné Ismét: Érdekek, érvek ütköznek „Quo vadis” Király Ferenc?
