Néplap, 1989. augusztus (40. évfolyam, 178-206. szám)

1989-08-26 / 202. szám

1989. AUGUSZTUS 26. ÜŰÉPIAP Mire biztosíték a biztosítás? Jó, ha van Casco, de mégjobb, ha nincs rá szükség Szolnoki ismerősöm júliusban Görögországban járt. Előrelátó volt, s az út előtt, a felkészülés jegyében, meg­kötötte a külföldre szódó kiegészítő Casco-biztosítást. Ezután, családijával együtt nyugodtan vágott az útnak. Thesszalonikiben azonban — mint később kiderült, egy fék­­hiba miatllt — karambolozott. A baleset szerencsés kimene­telű volt, hiszen személyi sérülés nélkül úsztak meg. Rá­adásul az is a szerencséjükhöz tartozik, hogy mindez a kintlétük harmadik napján történt. S hogy ez miért sze-' rencse? Mert ekkor még volt pénzük arra, hogy — bizto­sítás ide vagy oda — a kocsit megcsináltassák, összesen 18 879 drahmát, azaz 224 nyugatnémet márkát költöttek a Dácia javítására. A Coscojukkal ugyanis nem sokra mentek, s mivel mások is kerülhetnek hasonló helyzetbe, ezért az ügy ta­nulságait úgy próbáltuk meg összefoglalni, hogy mindkét fele, tehát a biztosítottat és a Hungári Biztosító illetéke­sét is megkerestük. Amikor történetünk sze­replői a baleset után felke­resték volna a Hungária Biztosító görög partnerét, hiába is kutatták, sehogyan sem találták. Pedig a Thesz­­szalon iki - tér ké p ü k vadonatúj volt. Végül egy görög „ősla­kos” segítségével kiiredítet­­ték, hogy a Hungária Bizto­sító tájékoztatójában meg­adott P. Kelefis Tsimiski utca nem létezik, és jobban járnak, ha helyette a Mega­­lou Alexandrou-t keresik. A Hungária szórólapja erről még ,nem tudott”. A nyomo­zás így már eredménnyel járt, s magyarjaink végre rá­találtak a keresett görögökre, akik közölték: a hasonló ese­tek kapcsán már nehézségeik voltak a Hungária Biztosí­tóval, ezért nem áll módjuk­ban a kárt kifizetni. A sé­rült gépkocsi hazaszállításá­ról azonban szívesen gondos­kodnak. Ez az a pont, amikor az ügyfél érzi, hogy már nem is ügyfél, és úgy gondolja, hogy ez attól a perctől igaz, amikor megkötötte itthon a kiegészítő biztosítását. Ezek után a javíttatást zsebből kifizették, majd az anyagi veszteség miatt ter­mészetesen korábban haza­térve, itthon érvényesítették a kárigényüket. A Hungária mindent kifizetett — forint­ban. Kivéve a „bűnös” főfék­hengert. Ez utóbbi költsége ugyanis — tekintettel a ko­csi 18 hónapos zsenge ifjú­korára — még szavatossági alapon rendezhető, csakhogy nem a biztosító számlájára. Persze bárki is fizet, csak fo­rintban teszi, ami nem jgazi kártérítés, hiszen az egyéni valutakeretét senki sem kül­földi autójavításra szánja. Az eddigieken kívül isme­rősöm kifogásolja azt is, hogy a biztosító előzetes tá­jékoztatása miért nem elég egyértelmű, hiszen az egyik passzus utal ugyan arra, hogy a Casco alapszerződés­ben foglaltak változatlanul érvényesek, és így műszaki hibáért a biztosító nem fizet. Ugyanakkor van egy másik bekezdés, ami szerint a biz­tonságos továbbhaladáshoz szükséges javítások 600 USA dollár értékig történő térí­tésének kockázatát vállalják, a kiegészítő biztosítás meg­kötése esetén. S ki vitatná, hogy egy műszaki hibás fő­fékhengerrel nem lehet biz­tonságosan továbbhaladni. Másrészt, miért nem áll a biztosító, különösen ha kül­földre utaznak az ügyfelei, szavatossági ügyekben is rendelkezésre, azaz miért nem ő pereli a Merkúrt ilyen esetekben, s egy hibás fő­fékhenger térítését tenné meg a kiegészítő biztosítás alapján. Mert ez lenne a mi­nőségi szolgáltatás. Budapesten, a Hungária Biztosító Nemzetközi Gép­járműbiztosítási Igazgatósá­gán dr. Sul'kó Ágnes osz­tályvezetővel beszélgettem. Az esetet elemezve a követ­kezőkben foglalta össze az álláspontjukat. Meglepte, hogy Thessza- Jonjkiben nem létezik az az utca, ahová „küldik” az ügy­feleket. Ök évente postázzák az összes külföldi partnerek­­nék a kérdőívet, s ha meg­kapják a változásokat, asze­rint készülnek a tájékoztató anyagaik. A felvetés alap­ján azonban máris telexez­­tek a görögöknek, hogy tisz­tázzák az esetleges félreér­tést. Arról, hogy a görög partnernek kifogásai van­Egy eltűnt biztosító nyomában Vagyunk ugyan, de mindenről nem gondoskodhatunk nak a Hungáriával szemben, nem tudnak, illetve azt nem tartják jellemzőnek. Ez, adott esetben, inkább fordít­va szokott lenni. A külföldre szóló kiegészí­tő Casco biztosításnál is na­gyon lényeges, hogy műsza­ki hibáért nem fizetnek, de a műszaki hibából eredő káro­kat térítik. Itt azonban — külföldön — érvénybe lép egy másik szabály is, tudniil­lik az, hogy csak a biztonsá­gos továbbhaladást szolgáló szükségjavítást lehet elvé­geztetni 600 USA dollár ér­tékig. A végleges javítás Ma­gyarországon történik. Tehát ha valaki éppen egy fékhiba miatt összetöri a kocsiját, s például a sárvédője hozzáér a gumiköppenyhez, vagy a futómű sérül meg, ami emiatt beállíthatatlanná válik, ak­kor ezt megcsináltathatja. De például a kocsi — egyéb-' ként szükséges — festését csak itthon végeztetheti el. Meg kell jegyezni, hogy a 600 dolláros határ nem me­rev dolog. A Magyar Nemze­ti Bank engedélyével indo­kolt esetben magasabb ösz­­szegű szükségjavítás is elvé­gezhető. Erre példa, hogy ép­pen Görögországban valaki­nek mind a négy gumiját késsel szétvágták. Ez több volt mint 600 dollár, mégis — a partnerbiztosítóval tör­tént telefonegyeztetés után — lecseréltethette a köpenye­ket, hiszen azok nélkül nem tudott volna továbbhaladni. A gépkocsik hazaszállítá­sa külön probléma. Ilyenkor ugyanis például ha a görög partner megadja a kocsi főbb sérüléseit akkor az itt­honi szakértő (kalkulál, hogy a sérült jármű hazamentése és javítása ne kerüljön töb­be, mintha az alapvetően szükséges javításokat kint megcsinálnák, és az autó a saját kerekein gurulna ha­za. Ugyanez a helyzet a roncskocsikkal is. Itt pedig az a szabály, hogy a kocsi roncsértéke kell, hogy a ha­zaszállítási költséget megha­ladja. Ha a hazaszállítás költ­ségei meghaladnák a roncs értékét, akikor a gépkocsi ha­zaszállítása gazdaságtalan lenne. Ha kintmarad a roncs, akkor az utasok hazaszállítá­sát gyorsvonat másodosztá­lyon térítik. Ettől függetle­nül, ha az ügyfél ragaszko­dik a ronccsá vált autója hazaszállításához, azt meg­teszik, de ilyenkor csak a ko­csi baleset előtti értékét tud­ják téríteni, a hazaszállítási költség nélkül. A Hungária gondolkozott már azon, hogy szavatossá­gi ügyek esetére is létrehoz­zon biztosítási formákat. Itt azonban van egy komoly bökkenő. Nevezetesen az, hogy a Merkúr egy megnyert per alapján a Hungáriának sem tud csereautót adni, vagy a Hungária se képes például etgy vadonatúj Skoda főfékhengerének cseréjét — éppen az alaktrészhiány miatt — kiverekedni. Ezzel dr. Sulkó Ágnes arra muta­tott rá, hogy a biztosítások korszerűsítésének, a szolgál­tatások bővítésének komoly gátja a hazai gazdasági kör­nyezet. A biztosító ugyanis nem vállalhat többet akkor, amikor a kárigény kielégíté­sének feltételei hiányoznak. Ezzel együtt a Hungária rendelkezik olyan biztosítás­­.típusokkal, amelyek a kül­földre utazók nagyobb biz­tonságát eredményezhetik. Például ilyen a jogvédelmi biztosítás, ami a magyarok kinti balesete, közlekedési kihágása esetén az ügyvédi képviseleti és a tolmácskölt­séget, vagy például egyes országokban — ahol ilyen létezik — az óvadékköltséget is téríti. Azt viszont a „hungáriá­­sok” is belátják és elfogad­ják, hogy egy tájékoztatás akkor jó, ha a szolgáltatások mellett arra is ráirányítja a figyelmet, amire az adott biztosítási típus nem vonat­kozik. Hiszen gyaníthatóan az autósoknak csak egy tö­redéke jogász. Ezért a tájé­koztató anyagaikon van mit javítani annak érdeké­ben, hogy akaratlanul se tartsák ügyfeleiket olyan hitben, miszerint ha egy biztosítást megkötöttek, ak­kor az minden eshetőségre fedezetet nyújt. Ennek szellemében a jövőben azon a tájékoztatón is változ­tatnak majd, amitől szolnoki ismerősöm is „bement a cső­ibe”. Hiszen igaz, hogy bár vannak mindenről nem gon­doskodhatnak. Ám amiről gondoskodnak, arról „ember­barát” módon, a lényeg fel­tűnő kiemelésével tájékoztas­sák az átlagembert! Szilas Péter Zöld út a szerzetes­­rendeknek Az Elnöki Tanács által most, elfogadott törvényere­jű rendelet értelmében a szerzetesrendek megalakulá­sa természetes jog. Bejelen­tés alapján a művelődési miniszter veszi nyilvántar­tásba az új rendeket — mondta az MTI munkatársá­nak érdeklődésére Sarkadi Nagy Barna miniszterhe­lyettes, a Minisztertanács egy­házpolitikai titkárságának vezetője. A miniszterhelyettes em­lékeztetett arra, hogy 1950- ben az Elnöki Tanács tör­vényerejű rendelettel korlá­tozta a szerzetesrendek mű­ködését, döntő többségüktől bevonta az engedélyt, mind­össze néhány tanítórend, a bencések, a piaristák, a fe­rencesek, valamint a Mi­­asszonyunkról Nevezett Szegény Iskolanővérek foly­tathatták tevékenységüket. 1986-ban az Állami Egyház­ügyi Hivatal elnöke enge­délyt adott a Magyarok Nagyasszonya Társaság női betegápoló szerzetesrend mű­ködésére. A betegápolók a katolikus egyház szeretetin­­tézményeiben dolgoznak. Mint mondta az idén több szerzetesrend újraalakult, többek között a ciszterciták, a jezsuiták, a karmeliták és az irgalmasok aktivizálód­tak. A szerzetesrendek ko­rábbi épületeinek visszaadá­sára egycsapásra nincs lehe­tőség, mert ezekben az in­gatlanokban főképp iskolák, kórházak, szociális otthonok működnek, de a kormány lehetőségeihez mérten kész segítséget adni ahhoz, hogy a megalakuló szerzetesi kö­zösségek megfelelő épület­hez jussanak. Végezetül ar­ról szólt, hogy a most el­fogadott elnöki tanácsi ren­delettel szinte már minden olyan jogosítvány megszűnt, amely beavatkozást jelentett az egyházak életébe. Közgazdasági Társaság Finn vendégek A Magyar Közgazdasági Társaság Szolnok Megyei Szervezete több évtizedes kapcsolatot tart fenn Szol­nok testvérvárosa, Riihimá­­ki, valamint a szomszédos Hyvinkää közös kereskedel­mi kamarájával. E kapcsolat keretében váltakozva láto­gatják meg egymást sok-sok tapasztalatot gyűjtve. Most Anja Eerikäinen, a kamara titkára vezetésével hét ta­gú delegáció érkezett Szol­nokra Finnországból. Az MKT ünnepélyes elnökségi ülésén Bálint Ferenc, a vá­rosi tanács elnöke köszöntöt­te a vendégeket. Ezt követő­en Czibulka Péter, az MKT Szolnok megyei elnöke a magyar gazdaságról és a közgazdasági társaság meg­változott szerepéről tartott előadást. Hogyan politizál majd a hadsereg? Világéletemben büszke voltaim arra. hogy a párt katonája vagyok — mondta altig egy esztendővel ezelőtt a néphadsereg egyik magas beosztású tábornoka némi méltaitlankodással a hangjában. A mondat az új­ságírók számára tartott tá­jékoztatón hangzott el, s a méltatlankodás pedig annak szólt, hogy egy ifjú katona­tiszt beadványban „meré­szelte” javasolni a honvé­delmi miniszternek: szűn­jön meg a hadsereg párt­irányítása. Azóta nagyot fordult a vi­lág. A párt, amelynek az illető tábornok büszke kato­nája volt, alig néhány hó­nap múlva nyugdíjba küldte őt (fontos beosztása akkor még az MSZMP káderhatás­körébe tartozott), s nem sokkal utána megszüntette a Magyar Néphadsereg köz­vetlen pártiirányítását is. Hogy a beadványt iró ifjú hadnagy érzett-e némi elég­tételt az események ilyetén alakulása miatt, nem tudha­tom; ha érzett, inkább ke­sernyés lehetett az öröme, mintsem mámorító diadal­­érzés. Ez a történet a színfalaik mögött zajlott, s így termé­szetesen nem lehetett része a hadsereg politikai viszo­nyairól a napjainkban ki­bontakozott vitának. Akkor még nem hangzott el ennek a vitának a legtöbbet hasz­nált érve sem, hogy tudni­illik „a hadsereg nem lehet a politikai csatározások szín­tere”. Mára viszont sikerült elcsépelni ezt a mondatot (is), anélkül, hogy pontosan kitűnnék: ki, miit ért ezen a megfogalmazáson. Egyelő­re még csak homályos kör­vonalai látszanak amnák, mi­ként lesz (lehet) az évtize­deken át szigorúan MSZMP- irányí tással működő néphad­seregből új, szervezetében, szabályzataiban és szellemé­ben egyaránt a többpárt­rendszer viszonyához idomí­tott fegyveres erő. Jóllehet a kérdésre adandó válasznak sok ága-boga lenne, a vitá­zó felék eleddig egyetlen összetevőre koncentráltak, nevezetesen: működ jenek-e pártok a laktanyáikban, vagy sem? Ha sorra vesszük a kínál­kozó megoldásokat, hamar kitűnik, idővel melyik lehet a „befutó”. Mert meg lehet­ne tiltani a hivatásos ka­tonáiknak mindenfajta poli­tikai tevékenységet és párt­tagságot (ezt teszik a fran­ciák), de ez a szigorúság egyrészt megfosztaná a ka­tonákat az állampolgári jo­gok egyikétől, másrészt egy­általán nem garantálja a hadsereg teljes politikai ob­jektivitását. Gondoljunk csak saját történelmünkre: a Horthy-Magyarországon ti­los volt a tiszteknek politi­zálniuk, mégis közülük jó néhányan éppen a legszélső­ségesebb nyilaskeresztes párt titkos tagjaként készítették elő Szálasiék hatalomátvéte­lét. A másik szélsőséges meg­oldás a teljes liberalizálás lenne, tehát az. hogy a hadseregben valamennyi al­kotmányos párt szervezked­het, működhet, eleget téve ezzel egy idealizált jogegyen­lőségnek. Furcsa mód pil­lanatnyilag ezt a variációt látszik támogatni az MSZMP, nyilván nem ok nélkül. Ugyanis a Magyar Néphad­sereg tiszti karának nyolc­van százaléka az MSZMP tagja, s a hatalmon levő párt valószínűleg arra szá­mít, hogy megtarthatja be­folyását a hadseregben ak­kor is. ha formailag más pártök is lehetőséget kap­nak a seregbeli szervezke­désire. Ám az MSZMP hely­zetét tekintve ez a remény alighanem csalóka szivár­vány, mivel a teljesen sza­bad szervezkedés körülmé­nyei között a politikai erő­viszonyok a hadseregben nagy valószínűséggel ki­egyenlítődnék. Akkor pedig aligha lehet elkerülni, hogy politikai csatározások bom­lasszák a kívánt egységet. Jelenlegi hazai viszonya­ink között a legtisztessége­sebb megoldás az lesz, hogy ha a hadseregből egységesen kitiltanak mindenféle poli­tikai szervezkedést és pár­tot, ugyanakkor megadják a lehetőséget — állampolgári jogon — a katonák számára ahhoz, hogy munkahelyükön kívül bármelyik alkotmá­nyosan működő pártba be­lépjenek. Érdekes, hogy en­nék a változatnak a szor­galmazásáig mintha még egyetlen szervezett politikai erő sem jutott volna ed Ma­gyarországon. A politikai egyeztető tárgyalásokról „csordogáló” hírek szerint az Ellenzéki Kerekasztal is csak annyit szeretne elérni, hogy a hadsereg kulcsembe­rei ne legyenek a pártok vezető testületéinek tagjai. Valón mit szólnak mindehhez azok, ákikről szó van. -mi a véleményük a tiszteknek. tiszthelyettesek­nek? Nos, a Honvédelmi Mi­nisztérium hivatalosan az MSZMP álláspontját támo­gatja. A HM vezetői nem győzik hangoztatni, hogy eb­ben a kérdésiben a hivatásos katonák nagy többsége egy­séges véleményen, van. Mu­tatkoznak azonban olyan je­lek, amelyek ezt a katonás egységet megkérdőjelezik. Könnyen elképzelhető, hogy éppen az MSZMP honvédsé­gi reformköreinelc közelgő tanácskozása lesz az a fórum, amely a hivatalostól eltérő véleményének megfogalma­zásával látványos repedést idéz elő a nézetazonosságon. Freész Károly Az osztrák—NSZK PKL cég az élelmiszer­­iparban csúcstechnoló­giának számító új ivó­létöltő és csomagoló gép­sorát helyezték üzembe a Debreceni Tartósító­ipari Kombinát hatvani konzervgyárában. A gyártósor bővítésével, a töltő és a csomagoló so­ron kilenc fajta tartósí­tószer-ment«« ivólevet készítenek. Képünkön Leo Helm, a PKL cég mikrobiológusa és Dobos Ferenc üzem­vezető minőségi és ízpró­bát végeznek. MTI-fotó: H. Szabó Sándor,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents