Néplap, 1989. augusztus (40. évfolyam, 178-206. szám)

1989-08-03 / 180. szám

1989. AUGUSZTUS 3. Néplap 3 * Fejlesztések az Országos Munkavédelmi Tudományos Kutató Intézetben szemcseszóró kámzsa, amely az importot helyettesíti; a speciális hangtompító­rendszerek, amelyek a szellőzőberendezé­sekhez csatlakoztatva az irodák, műhe­lyek, vagy konferenciatermek zajszintjét csökkentik minimálisra. Képünkön Rumpler Pálné a szemcse­­szóró kámzsát szereli össze. MTI-fotó Az Országos Munkavédelmi Tudomá­nyos Kutató Intézetben folyó fejlesztések, illetve a védőeszközök, berendezések gyártása folyamatosan korszerűsíti, haté­konyabbá teszi a munkavédelmet. Leg­újabb termékeik: korszerűsített zajvédő fültok, amely közel lineáris csillapítású, könnyű, jól tisztítható és törésmentes; a Tulajdonosok lesznek a tagok (Folytatás az 1. oldalról) A belföldi piac úgyszólván korlátlan felvevőképessége mellett serkentően hat a ter­melésre, hogy a külföld is agy re élénkebben érdeklődik a túrkeveiek gyártmányai iránt. Mindamellett az anyagel­látás nehézségei itt is érzé­kelhetőek. Az alapanyagokat elsősorban a KGST-piacról szerzik be. Ennek ismert hiányosságai — elsősorban a szerződéses fegyelem lazasá­ga, s a hullámzó minőségi mutatók — nehezítik a ter­melés gyors ütemű felfutta­tását. Erre pedig a belső felté­­.elrendszer átalakításával is növelik az esélyt. A szövet­kezeti törvény adta lehető­ségek kihasználásával kí­vánják a termelékenységet fokozni. A tulajdonosi szem­lélet erősítése érdekében a kisszövetkezet a megyében íz elsők között vállalkozik Megyei néprajzi és hely­történeti .gyűjtő expedíció szállta meg szerdán Kende­rest, a Nagykunság történe­tileg, néprajzilag egyik leg­érdekesebb, legizgalmasabb települését. Az egykori Horthy-kúriában, a mai mezőgazdasági gépészképző iskola kollégiumában tanyát vert 32 középiskolás és főis­kolás fiatal, öt szolnoki, karcagi és mezőtűri muzeo­lógus irányításával tíz napig tartózkodik a községben és öt-hat tagú munkacsoporto­kat alkotva járják végig a régi házakat. Vallatják éle­tükről, sorsukról, szokásaik­ról, hagyományaikról az idős embereket, magnósza­lagra rögzítik emlékeiket. Feljegyzéseket készítenek a községben hajdan műkö­dött egyesületekről, olvasó­körökről, művelődési kö­zösségekről. Megmentik az utókor számára a település .lakóinak hajdani vásári szokásait, népi ételeit, azok veceptúrált. arra, hogy a szövetkezeti va­gyon egy részét ingyenes va­gyonjegy és ingyenes üzleti részjegy formájában osztja fel a tagok között. Ez a gya­korlatban azt jelenti, hogy az elmúlt évi vagyonból 15 millió forintot a tagok és a törzsgárdatagok — a szövet­kezetnél eltöltött idejük és jövedelmük alapján diffe­renciálva — magukénak tud­hatnak ezentúl. A minden­kori nyereség után osztalé­kot fizetnek - a szövetkezet „tulajdonosainak”, miköz­ben az adózásuk is kedve­zőbbé válik, lévén, hogy a vagyon után csak 20 száza­lékot kell adóként befizet­niük. A szövetkezeti törvény ad­ta lehetőséggel tehát élni kí­ván a túrkevei kisszövetke­zet, erről azonban a végső szót a közgyűlés mondja ki következő (szeptemberi) ülé­sén. Sz. Gy. A helytörténeti gyűjtés középpontjában a Horthy család Kendereshez fűződő kapcsolatainak feltárása, hatásának vizsgálata áll. Mint ismeretes, az egykori kormányzó gyakran töltötte családjával idejét a repre­zentatív kenderesi kastély­ban, udvartartásával, baráti körével. Az expedíció tagjai megjszóilaItatják azokat az idős embereket, akik vala­milyen formában kapcsolat­ban .voltak, vagy alkalma­zásiban álltak régi rend or­szágló képviselőjével. A napi gyűjtések eredmé­nyeit esténként a csoportok feldolgozzák és a szakava­tott muzeológusok segítsé­gével rendszerezik. Ilyen expedíció a második alka­lommal keresi fél Kende­rest. Először .tavaly jártak ott, akkor előkészítő mun­kát végeztek kutatótérképe­ket rajzoltak fel az idei fel­adatokra. Rétegprogramok az átképzésekhez Elütérben a pályakezdők A munkanélküliek sajátos helyzetéhez igazodó átképzé­si rétegprogramok összeállí­tását kezdték meg az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal­ban. E programok célja, hogy „testre szabott” tanulási le­hetőséget kínáljanak az arra vállalkozóknak, kényszerü­lőknek. Az eddigi tapaszta­latok azt bizonyítják, hogy a felnőttek képzéséhez új módszerek kellenek. Az át­képző tanfolyamokon nagy a lemorzsolódás, nem ritka, hogy csak fele annyian vé­geznek, mint ahányan bele­fogtak. Ebben közrejátszik, hogy az iskolapadból 10—20 évvel ezelőtt kikerült embe­rek nehezen zökkennek bele ismét a tanulásba, másoknak pedig még az írás-olvasás, vagy a négy számtani alap­művelet elvégzése is gondot okoz. A legelőrehaladottahb a pályakezdők, s közöttük is az érettségizett, de szakmával nem rendelkező fiatalok él­helyezkedését segítő képzési programok kidolgozása. A munkaügyi kormányzat ál­láspontja szerint ez a fel­adat most 32 egyik legsür­getőbb. A fiatalok elhelyez­kedési lehetőségei egyre szűkösebbek, s a helyzet még kedvezőtlenebbé válik a demográfiai hullám tetőzé­se következtében. Kisvállalkozók Egyszerűbb adminisztráció Üj alapokra helyezi gaz­dálkodását. 3 Produktorg Szervezési Vállalat: aktívan bekapcsolódik a magánszfé­ra gazdasági folyamataiba. Vállalkozik arra, hogy egyszerűbbé teszi a kisebb szervezetek adminisztráció­ját. Korábbi nagy számító­­gépes programját továbbfej­lesztette és rövidesen megje­lenik a piacon a személyi számítógépes könyvelési programmal. Segítségével az egyéni és a társas vállalko­zók mintegy 250 millió fo­rintos évi forgalomig vezet­hetik gazdasági ügymenetü­ket a korábbinál lényegesen egyszerűbben. Kenderesen Néprajzi és helytörténeti gyűjtő expedíció Négymillióan nem élnek meg munkahelyükből Alig öt hónapja létezik és működik (működik?) a ko­rábbihoz képest liberálisabb bérszabályozás és máris el­hangzottak az első figyel­meztetések: vigyázat, az év első hónapjaiban a bérek, úgymond „élszaladtak”! Mi több: a Gazdasági Reform­­bizottság három évre szóló programtervezete szerint „a bérszabályozás jogi libe­ralizálása” ds „viszonylago­san előreszaladt az éhhez szükséges feltétélek... ki­alakulásához képest... A még fennmaradt korlátozó szabályozás további libera­lizálásával várni indokolt.” Világos, egyértelmű állás­foglalás. Igaz, hogy semmi új nincs benne, mert a bér­reform korábbi elhatározá­sakor felelősen gondolkodó szakemberek tucatjai figyel­meztették a politikai és ál­lamigazgatási vezetőket, hogy a deklarált bérreform­nak a legelemibb feltételei is hiányoznak, az ezzel kap­csolatos. ígérgetés tehát nem más, mint közönséges fele­lőtlenség. Későbbi elemzé­sek feladata, hogy a bérre­form-ígéreteknek mennyi közük van a mostanság el­szaporodó bérkövetelések­hez? Jogosak a követelések A követelések persze jogo­sak! Ha a majd húsz éve dolgozó és szakmailag elis­mert pedagógus havi fizet­sége a hétezer forintot sem éri el, akkor aligha vitatha­tó a fizetésemelések jogos­sága. És ugyanezt követel­hetné az a sebész, aki na­ponta fél-tucat műtétet vé­gez, immáron ugyancsak majdnem húsz éve, s ugyan­csak alig hétezerért. Meg az építészmérnök, aki történe­tesen a kivitelező iparban dolgozik, sok százmilliós be­ruházások mérnöki irányító­jaként majdnem forintra annyiért, amennyiért a se­bész operál. A legfrissebb statisztikai adatok szerint hazánkban a nettó átlagbér 6661 forint, az átlagkereset pedig 7015 forint. Ha a kétkeresős és kétgyermekes családot vesz­­szük alapul, akkor az egy személyre jutó átlagkereset 3507 forint és 50 fillér. Szó se róla, valamivel .több mint 1000 forinttal meghaladja a létminimumot, s úgy félezer forinttal még a társadalmi minimumnál is magasabb ez az összeg. S az iménti szá­mok egyúttal azt is jelen­tik, hogy a magyar nemzeti munka leértékelődése magá­ba foglalja az egész bérezé­si rendszer leértékelődését is. Ráadásul az elmúlt más­fél évtizedben végzetesen — és úgy látszik visszavonha­tatlanul — megbomlott a munkahelyi keresetek és a különböző juttatások közöt­ti — korábban is csak vi­szonylagos — összhang. Amíg az állam úgy, ahogy feladatának, tekintette bizo­nyos szükségletek kollektív kielégítését, miközben — egyre- csökkenő mértékben, de mégis csak részt vállalt a lakásépítkezésekből, pró­bálta fenntartani az ingye­nes egészségügyi ellátás lát­szatát és anyagi hozzájáro- 1 ásával a toultúrálódás is sok­kal inkább hozzáférhető volt, s az oktatási költségek ds elviselhetőbbek voltak, addig volt valami racionális indoka a kereseti színvona­lat olyan szinten tartani ami a többi szükséglet kielégíté­sét nagyjából fedezte. Ám a pénzbem társadalmi jutta­tások reálértéke drasztiku­san csökkent és a termé­szetbeni juttatások reálszín­vonala is romlott. Mindent egybevéve tehát jó évtizede már, hogy nemcsak a reál­bérek, de a reáljövedelmek folyamatos csökkenéséről van szó, méghozzá olyan mértékű csökkenéséről, amely már nagyon sokak számára nem kompenzál-A helyzet egyébként hosz­­szú évek óta folyamatosan és — minden érdemleges el­lenintézkedés híján — fel­tartóztathatatlanul romlik. Például: a társadalmilag el­fogadható létfenntartási kü­szöb — a Szakszervezetek Elméleti Kutatóintézetének megállapítása szerint (és vegyük most végre komo­lyan ezt az intézményt!) — 1982-ben havi 2800 forint volt, 1983-ban 3000 és 1985- ben 3500 forint volt. Hét éve, az imént jelzett 2800 fo­rintos egy főre jutó havi jö­vedelemnél (most csakis a munkahelyi jövedelmeikről van szó) kevesebbje volt a népesség majdnem 30 szá­zalékának. Ezen belül is majdnem 20 százalék a 2500 forint alatti sávban helyez­kedett el. Már akkor is és persze azóta, a kemény bér­restrikció és a mindinkább felgyorsult infláció követ­keztében semmit nem ja­vultak az anyagi életfeltéte­lek. Napjainkban eljutot­tunk oda, hogy több mint négymillió embernek nincs elég munkahelyi keresmé­nye ahhoz, hogy a mai fo­galmak szerint egészségesen táplálkozzék, hogy kulturált életfeltételekhez nélkülöz­hetetlen lakáskörülmények között éljen, hogy elegendő szabadideje .legyen az álta­lános regenerálódáshoz, hogy különösebb anyagi megfontolások nélkül kul­turálódhasson és szórakoz­hasson, egyszóval, hogy itt és most ama társadalmilag elfogadhatónak ítélt életní­vón éljen. Nos hát ezért sem halo­gatható a .bérreform és leg­főképpen nem halogatható — e reform megalapozása­ként — a régóta elmeszese­­dett bérpolitika gyökeres át­forgatása. Ám jobb megbékülni az­zal a roppant kínos és le-A bérreform előkészítő munkálatai során voltak „korai” elképzelések, ame­lyek szerint a meglévő bér­tömeget — teljesítményará­nyosan — újra el kell oszta­ni. Vagyis a gyengébb telje­­sítményűéktől el kell venni ahhoz, hogy a jobbaknak és a legkűválóbbaknak .többet adhassanak. Aztán villám­gyorsan kiderült, hogy ez járhatatlan út. Az ilyesfajta átcsoportosítás — a jelenle­gi gazdaság — és főleg ter­mékszerkezetben — társa­­dalompoHtá'kailag egyszerű­en elfogadhatatlan és a munkavállalók felbecsülhe­tetlenül nagy hányadát ál­lítaná a jelenleginél ds sú­lyosabb megélhetési gondok elé. Pénzre persze mégis­csak szükség lenne, legfő­képpen az agyontorzult ke­reseti arányok viszonylag gyors helyreállítása miatt. Ám ez ás csak olyan ütem­ben mehet, ahogy — és ép­pen a bérreform hatására — növekszik á népgazdaság teljesítőképessége, egy­szersmind emelkedik a bé­rekre is szétosztható jöve­delme. Mindennek a végiggondo­lásával a figyelmeztetés máris elhangzott, hogy tud­niillik vigyázat, mert az ép­ható a különmunkák válla­lásával, a mellékkeresetek hajszolásával. S ha netán mégis, akkor ez a testet-lel­­ket nyomorító családi tö­rekvés is hiábavalóság, mert a többletet kíméletlenül el­viszi az adó. hangoló .gondolattal, hogy a közvélemény reményeiben élő bérreformra éppúgy nincs lehetőség manapság, mint ahogy nem volt mód rá az adóreform elhatározá­sakor sem. Magyarán és egy­szerűen: belátható időn be­lül Magyarországon nem le­het érdemleges ‘bérreform­ra, a megélhetési gondokat valamennyire is könnyítő béremelésre számítani. A számtalan ok közül most csak ikét tényezőt érdemes említeni: változatlanul tart­ja magát az a végtelenségig leegyszerűsített elmélet, mi­szerint elosztani csak azt lehet, amit megtermeltünk. Következésképpen senki és sehol nem figyel a fordított irányú összefüggésre, hogy tudniillik a ’bérezés és álta­lában a meglévő anyagiak elosztásának mindenkori rendje miként befolyásolja a gazdaság teljesítőképessé­gét. A bérezés a .maradék­éi v alap ián történik, vagyis szó sem lehet annak meg­fontolásáról, hogy mi az a minimális bérnövekmény, amelynek ellenében kímé­letlenül megkövetelhető a gazdasági teljesítmény. Persze nemcsak úgy, általá­ban, .hanem minden munka­helyen, minden munkaváh­­talótól. S mert a bérrend­szer esetleges reformjától tökéletesen független a jut­tatási — közkeletűbb néven: a szociálpolitikai — .rend­szer esetleges reformja is, ezért változatlanul csakis a ködös elképzelésekben, majdhogynem a vágyálmok között él a feleslegesen és értelmetlenül foglalkozta­tott .munkavállalók számá­nak radikális csökkentése és bérük szétosztása azok kö­zött, akik valóban értelmes, hasznos és főleg nyereség­gel kecsegtető munkát vé­geznek. pen hogy csak liberalizált bérszabályozás első öt hó­napjában a bérek „elfutot­tak”, sőt: a liberalizáció mértéke is mintha túlzott lenne. Az efféle további tö­rekvések mindenesetre leál­­lítandók, de legalábbis na­gyon komolyan megfen to­­iandök. Vagyis ismótlendö: ne számítson itt senki ér­demleges bérreformra, leg­alábbis egyelőre. Legfeljebb arra lehet — és főleg kell! — figyelni, hogy vajon mi- , ként alakul majd a bérek további visszafogása esetén a hazai fizetőképes keres­let? És vajon mi lesz azzal a gazdasággal, amely a kül­piacokon már ‘hosszabb ide­je csak nagyon nehezen bol­dogul, egyre inkább csak kínlódik, amely most leg­újabban — sajátságos okok miatt — a szocialista orszá­gokba irányuló exportját is kénytelen visszafogni, és köbben már komolyan kell számolnia azzal is, hogy szá­mára a belső piac úgyszin­tén reménytelenül és veszé­lyesen összeszűkül? Lehet­séges, hogy ez a gyengécske és egyre inkább piacképte­len gazdaság végül is a .túl­termelési válság miatt fog összeomlani?- Vértes Csaba Egyharmad létfenntartási küszöb alatt A belső piac vészesen összeszűkült

Next

/
Thumbnails
Contents