Néplap, 1989. augusztus (40. évfolyam, 178-206. szám)

1989-08-24 / 200. szám

1989. AUGUSZTUS 24 3 Néplap Öreg kocsi nem vén kocsi! (Folytatás az 1. oldalról) lyetv egy JJ-s rendszámú va­donatúj Dacia kombi áll. Ára 210 ezer forint. Mit kí­nál naég a telep. Néhány példa az árakra: nyolcéves, szemre jó állapotú Skoda 78 ezerért, 1982-es évjáratú Tra­bant 52 ezerért — ebből a márkából van egy tízéves is, meglehetősen viharvert álla­potban, 32 darab ezresért. Néhány kis Polski is vevőre vár. Az egyik 12 éve rója az utakat, a másik csák ót esz­tendeje, 50 illetve 90 ezerért kínálják magukat. Dáciából több is van: Gjf-es rend­számmal 145 ezer, az öregeb­bek jóval olcsóbbak. A La­dák „jól tartják” magukat. Egy ütött-kopott tízéves 90 ezer forint. A forgalomról -Péntek László, a telep vezetője tá­jékoztat : — Bizománybán és kész­pénzért forgalmazzuk a ko­csikat — mondja. — A Da­ciák és a Ladák iránt a leg­nagyobb a kereslet. A Daciá­kat azért keresik, mert azok a legolcsóbbak, a műszaki érték és az ár között itt a legkisebb az eltérés. A Sko­da iránti érdeklődés erősen csökkent. Érdekes, hogy meg­nőtt a Trabantok iránti ke­reslet. A fiatalabbakat és az öregebbeket veszik, az utób­bit a viszonylagosan kedve­ző ár miatt. Nyugati kocsi­kat egyelőre nem forgalma­zunk, de foglalkozunk a gon­dolatával. Áraink egyébként valamivel alacsonyabbak mint a szabadpiaccal. Havon­ta ötven—hatvan kocsit adunk el. Az Alfa Autójavító Vál­lalat autótelepén 15—20 ko­csi várja új gazdáját. A bejárat mellett egy nagynevű márka parkol: 8 éves Zapo­­rozsec, potom 20 ezer forint­ért. Főleg a Ladák uralják a telepet. Az 1976-os évjáratú kínálati ára 63, az ötévesé 198 ezer. A Skoda-választék nem rossz, az árak is tűrhe­­tőek. Például egy TN-es rendszámú — nyolcéves — eladási ára 78 ezer forint. Aki Wartburgra vágyik, ta­lál abból is. Leszurkol 39 da­rab ezrest és elvihet egy 11 éveset, bár ajánlatos vele egyenesen a karosszérialaka­toshoz menni. A telep veze­tője Munkácsi István. — Üj kocsikat alig hoz­nak — tájékoztat. — Szinte kizárólag használt autókat forgalmazunk. Legtöbben nálunk is a Ladákat keresik, de jól forgalmazható a Sko­da is. Utána a Dacia követ­kezik, majd a Wartburg. A forgalom nagyon változó, vannak keresleti és kínálati hullámok. Sajnos, a kocsik ára az abszolút értéküket te­kintve nagyon magas. Mű­szeres vizsgálattal állapítjuk meg a behozott autók mű­szaki állapotát, az új érték­ből ennek függvényében vo­nunk le, de a szabadpiaci árakat nem hagyhatjuk fi­gyelmen kívül. -A telep közvetlen szom­szédságában van a konku­rencia: a Kombi GMK. Sza­badság miatt zárva. Az ud­varon mindössze két-három kocsi áll. Az Ady Endre ütőn székelő Szinkron autótelep készlete a legnagyobb, talán itt a leg­szélesebb a típusválaszték. Néhány jellemző kínálati ár; hétéves Lada 179, tíz­éves 115, tizenkét éves 85 ezer forint. Polski-árak: öt­éves 95 ezer, nyolcéves 78 ezer forint. Kétéves Dácia 165, négyéves 117 ezer forint. Skoda ZY-os rendszámmal — tizenegy éves — 65, egy nyolcéves 90 ezer. A TM-es Wartburg kínálati ára 68 ezer forint. Miklós János al­kalmazott nehezen áll rá a beszélgetésre — nincs itt a főnök. — Kicsi a forgalom, a fi­zetőképes kereslet érezhető­en csökkent. Elsősorban a Skodát viszik, aztán a Ladát — mondja. — Közben eladó érkezik, dr. Borsos Imre Kunhegyes­ről. KY-os rendszámú, ötéves Wartburgot hozott. A sza­badpiacon 100 ezer forintért kínálja, komoly érdeklődő nem volt. Most itt próbálko­zik. a 100 ezer forinthoz már nem ragaszkodik. Ez a helyzet tehát az autó­piacon. Gyenge műszaki ál­lapotú portékák, magas árak. Változásra aligha lehet szá­mítani. És a nyugati kocsik? Egyenlőre nincsenek — bár rebesgetik, hogy van valaki Szolnokon, aki foglalkozik közvetítéssel. De ha lennének is Opelek, Mazdák, ki tudná azokat megfizetni? Néhá­­nyan biztosan, amint azt már látni is lehet. Mi pedig meg­csodáljuk a csillogó masiná­kat, és járjuk tovább a hasz­nál taut (^telepeket. , Berki Imre —i----------------------------------------------------­„Ki a Tisza vizét issza...” Környezetünk védelméért Lapunk egy korábbi száma foglalkozott az országos vízellátási és csatornahálózati gondokkal. Az országos ösz­­szehasonlításban a szolnoki víz íze igencsak utolsó helyet foglalna el, ha rangsorolnánk az ízét, zamatát. A szolnoki vízhelyzetképről beszélgettünk dr. Kapos­vári Kázmérral, a Víz- és Csatornamű Vállalat igazgatójá­val. A századfordulón Szolno­kon 15—16 helyen folyt természetes, ártézi víz. Ezt a tiszta, kezelést nem igény­lő vizet fogyasztotta a la­kosság. Környezetünk védelmé­hez hozzátartozik az is, hogy friss, üdítő, jó ízű le­­gyan a víz, amit megiszunk. A századelő ártézi kútja i ennek a .követelménynek ■megfeleltek, viszont a kis hozamú kutak, a mainál sokkal kisebb lakosságú Szolnok városának is csak ivásra és főzésre tudtak elegendő vizet biztosítani. Ezért, meg a lakosság szá-Az iparosodás további fej­lődése, a mezőgazdaság ke­­mizálása következtében napjainkban ez a víz szeny­­nyeztt, olyan anyagokkal, melyeket a mai lényegesen korszerűbb tisztítási tech­nológia mellett sem tud­nak teljesen eltávolítani. A visszamaradt nemkívána­tos anyagok egészségkáro­sodást közvetlenül nem okoznak, de a csírátlanító szerekkel vegyületet alkot­va kellemetlen íz- és szag­hatást keltenek. A lakosság jelentős része emiatt aszol­­pipkj hálózati vizet nem mának növekedése miatt, sőt az iparosítás következ­ményeként, már 1910-ben megkezdődött a közműves vízellátás kifejlesztése. Ez a folyamat a város alatt lévő szerény vízkészlet miatt nem települhetett ártézi kutakra, s így a Tisza — amely akkor még szinte iható vizet hozott — lett a víztermelés bázisa. Előde­ink jól gondolkodtak, hi­szen a folyó mennyiségileg korlátlan, ásványi anyagok­ban gazdag, jóízű vizet adott az akkor megépített tisztítótelepnek. tartja ivásra megfelelőnek, és szívesen választja az ár­tézi kútra járást, őrizve a régi idők hagyományát. Ezt felismerve indokolt volt a döntés, hogy a szol­nokiak kapják vissza a régi kedvelt artézi kutakat, és az állampolgár választhas­son, hogy melyik vizet óhajtja fogyasztani. Ezért fúrták a régi „Gólya” kút után a Széchenyi városrész kútját. Most folynak az elő­készületek a zagyvaparti lakótelepet ellátó kút fúrá­sára. Megvannak a tervek az engedélyek a Famunkás emlékmű és a Vosztok la­kótelep környékének ártézi­­vízellátására is. A megvalósí­táshoz a Víz és Csatorna­mű Vállalat a költségek 30 —40 százalékával járult hozzá, és ezt teszi a jövő­ben is, ám nagy szükség van olyan lakossági támo­gatásra is, amelyet példá­ul a zagyvaparti kút fúrá­sánál tapasztaltunk. A jövő: félmilliárd kellene Vajon tud-e a vállalat az egyre növekvő népességet kielégítő vízminőséget biz­tosítani? — Igen, természetesen minden műszaki ismeret birtokában vagyunk, „mindössze” 4—500 millió forint kérdése, hogy a kí­sérletben igazolt ózonkeze­lés — a klórozás helyett — bevezetésre kerüljön, és a szűrést homok helyett íz­es szaganyagokat lekötő ak­tív szén egészítse ki. Ugyanakkor a KVM egyre fokozottabb figyelmet fordít a folyó további szennyezé­sének kizárására. A közeljövőben a cél az, hogy minden jelentősebb ié­­lekszámú településrész jól megközelíthető helyen ren­delkezzen artézi vízzel, de ezzel egyídöben javuljon a hálózati víz minősége is, mert a hálózati víz jobban oltja a szomjat, mint az ár­tézi. IOO évvel később: napjainkban Pártszavazás másféleképpen Köztudomású: kongresz­szusra készül ősszel az MSZMP, és nem mindegy, ki képviseli a tagok véle­ményét ezen a jelentős ta­nácskozáson. Korábban ugyanis sokszor érte vád a párt különböző, magasabb szintű testületéit, hogy a demokratikus centralizmus, illetve bizonyos kötelezőnek tekintett statisztikai szem­lélet értelmében eleve meg­határozták a küldöttek asz sze tételét. Nos, az efféle ráhatás ezúttal mindenhol elmaradt, és a tagság, a kü­lönböző városok, települé­sek maguk határozhatnak arról kire, kikre is adják a voksukat. Szolnokon például a tíz­ezernél több párttagot osz­­szesen tizennyolc küldött képviselheti. A városi párt­­bizottság — megkönnyeb­bítve a döntést — ötféle választási alternatívát java­solt a tagságnak. Visszaér­keztek a vélemények, amelyekből kiderült: az emberek az ötféle ajánlat közül tulajdonképpen egy hatodikat, az úgynevezett listás választást tartották a legdemokratikusabbnak. Ezt tudva a városi pártbizottság héttagú választási bizottsá­ga jelleg szerint a megye­­székhely munkahelyeiből 18 csoportot alakított ki. (A jelleg szerinti összetétel azt jelenti, hogy egy-egy cso­portban nagyjából rokon munkahelyek kerültek.) Ezután jelöiögyülések kö­vetkeztek, és adódott olyan csoport, ahol négy még más­hol tizenhárom javasolt sze­mély neve is felkerült kül­döttnek. Természetesen, a lista tovább szűkült, és vé­gül maradt harminchat név, akikre szavazni lehet. A döntés megkönnyítése ér­dekében minden' párttag kap egy brossúrát, amelyek a jelöltek legfontosabb sze­mélyi adatait, ismérveit csoportosítják. Azonkívül azt is közlík: ha az illető szót kapna a kongresszu­son, miről és hogyan beszél­ne. A szavazólapok ezekben a napokban jutnak el a tiz­­ezeregy néhány párttaghoz. Egy a lényeg: a kongresz­­szusra a legtöbb yoksot ka­pott tizennyolc jelölt mehet. Ezért a többiek nevét le kell húzni. Aki viszont úgy gondolja, hogy időközben új, alkalmas személy jutott az eszébe, az illető nevét minden további nélkül oda­írhatja a többi közé. Az viszont fontos hogy ilymó­­don sem maradhat a lapon tizennyolcnál több név. Egyébként a szavazólapo­kat legkésőbb szeptember 4-íg kell visszajuttatni ösz­­szesítés végett a városi pártbizottságra.-- • • * A döntés megkönnyí­tése érdekében az alábbi­akban közöljük a küldött­jelöltek nevét, életkorát, munkahelyét és foglalkozá­sát Bánóik Mihály 51 éves, a MÁV Járműjavító tízem üzem­vezetője; őr. Barta László 38 éves. az Országos Kereskedel­mi Hitelbank osztályvezetője; Beadó László 39 éves, a Tisza­­menti Regionális Vizmü osztály­vezetője; Benedek Fülöp 42 éves. a TESZÖV titkára; Csák István K éves, nyugdíjas; Cse­peli Lajos 34 éves. az ÁFÉSZ főosztályvezetője; dr. Fehér La­jos 63 éves, nyugdíjas; Hajdú László 35 éves, a Jászkun Vo­lán osztályvezetője; Harasztosi József 40 éves, a TESZÖV' tit­kárhelyettese; Iváncsik Imre 33 éves, az MSZMP MB titkára; Iványi Sándor 41 éves, az Álla­mi Építőipari Vállalat üzemve­zetője; dr. Jemei Bálint 47 éves, a Háziipari Szövetkezet el­nöke; Juhász Dezső 33 éves. a Mezőgép Vállalat gyártásfejlesz­­toje;’Kanyó Sándor 43 éves, a MA V Járműjavító Üzem sze­mélyzeti csoportvezetője; őr. Kádár György 48 éves. a KÖ­JÁL igazgatóhelyettese; Káplár József 30 éves, a Szolnok Vá­rosi Pártbizottság titkára; Kassa Tibor 38 éves, az Áilatforgalmi és Húsipari Vállalat főtechnoló­gusa; dr. Kenyeres Imre 38 éves. a FÉNYSZÖV elnöke; Kiss Lászlóné 38 éves, nyugdí­jas; Kollár Emma 40 éves, a Fodrász Szövetkezet termelési vezetője; Kovács Libor 47 éves, a Vízügyi szakközépiskola igaz­gatója; Kovács Sándor 38 éves, a KöTl-KöVÍZIG osztályvezető­­helyettese; dr. Lengyel Bertalan 68 éves, nyugdíjas; Nagy István 42 éves, a BM MRFK műhely­vezetője; Nagy Miklós *7 éves. a SZOT KV főművezetője; Né­meth László 41 éves, a Szolnok Városi Pártbizottság első titká­ra; dr. Stiogier Károly 53 éves, az Agroker igazgatója; Szabó Ferenc 53 éves, a MÄV Vonta­tási Főnökség tmk-részlegveze­­töje; dr. Szalóki István 51 éves, a Kőolajtermető Vállalat bá­nyászati főmérnöke; dr. Szege­di Károly 46 éves, ügyvéd; Szi­lágyi Gyula 42 éves, a Tisza­­menti Vegyiművek üzemi pb­­titkára; dr. Tóth András 38 éves, az Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat igazgatója; dr. Tóth Andrasnr 38 éves, az Achim úti Szakközépiskola és Szakmun­kásképző Iskola igazgatóhelyet­tese; Tóth Istvánné 39 éves, a Szakszervezetek Megyei Tanácsa főműn ka társa és Trcfflcr Tamás 44 éves, a Kőolajkutató Vállalat vezérigazgató-helyettese. Ki legyen a küldeti Jiszkerényben? Az MSZMP októberi kong­resszusán 9 kommunista képviseli a Jászságot. Ot küldöttet a községek vá­lasztanak meg, a jászberé­nyi négyből egyet a hűtő­gépgyár küld, hárman pedig a városi üzemek, intézmé­nyek párttagjait képviselik. A múlt hét közepére befe­jeződtek az alapszervezetek jelöltállító rendezvényei, ezek szerint a 3 küldött he­lyére összesen 32 személy neve merült fel. Tizenné­gyen elzárkóztak a jelölés­től. A még így is szépszámú vállalkozók * számára az MSZMP-székházban kedden délután fórumot rendez­tek, hogy a párt előtt álló feladatokról, napjaink gond­jairól kifejthessék vélemé­nyűket. A meghívott alap­­szervezeti funkcionáriusok és más érdeklődők (mintegy 80-an) a tervezett forgató­­könyvet felborítva nem hagyták, hogy a jelöltek saját, szépen megfogalma­zott gondolataikat tálalják a közönségnek, hanem kér­dések tömegével diktálták a tempót. A jelöltek közül a nyil­vános megmérettetésen, sza­badságok, távollétek mi­att, 12-en vettek részt. Ilyen jellegű politkai fórum eddig ismeretlen volt Jászberény­ben. Ha az időtartamot nézzük, akkor a jelöltek és választok találkozása ered­ményes volt, mert a fui­­lasztó hőségben, zúgó ven­tillátorok zajától kisérve is 3 órán át röpködtek a kér­dések, a rákérdezések, majd a válaszok, kiegészítések. Ha a politkai tisztánlátást ■kérjük számon, vagy a ki­választás megkönnyítésére a jelöltek karakteres, elkü­lönülését, akkor már ke­vésbé tarthatjuk eredmé­nyesnek a találkozást. En­nek csak egyik oka volt a kérdések egy részének álta­lános jellege, a válaszolók sokoldalú felkészültségének, tájékozottságának hiánya, a politikai iskolázottság, a gyakorlat hiányzott a meg­győzésben, az egyéni arcu­lat, megnyerő hang kialakí­tásában. Szocializmust építünk, vagy kapitalizmust? — hangzott az MSZMP prog­ramnyilatkozatát lobogtat­va az első (cseppet sem. provokatívnak szánt) kér­dés. Azután: kinek a pártja legyen az MSZMP, mit vál­toztat az új név, jó-e, hogy a reprivatizáíások során azok kezébe kerülnek a termelőeszközök, akik tönkretették az országot, milyen a Jászság jelenlegi politikai hangulata, és mi­lyen lesz a kongresszus után, melyik vezető politi­kus mögé sorakozzanak fel, a párt és a nemzeti érdek egymáshoz való viszonyát hogyan látják, a 40 év ered­ményeiből mit vállalnak, nem politikai kalandország-e a munkásságtól való dekla­rált elfordulás, miről be­szélne ha szót kapna a kongresszuson... A jelöltek felkészültsé­güknek ambícióiknak meg­felelően válogattak a kér­dések közül. A szereplésük egyértelműen elárulta poli­tikai előéletüket. A párt­munkás felkészülten, rész­letekbe menően szedte sor­ba gondolatait, érveit, a gazdasági vezető termelési tapasztalataira hivatkozva adott nyomatékot mondani­valójának, a szerszámhoz kötött munkás általánossá­gokba burkolózott, de min­denki reformszínt öltött. A megnevezett politikusok is ezt igazolták. Legtöbben Nyers Rezsőt, Németh Mik­lóst említették zászlóvivő­jüknek volt Pozsgaynak is híve, de az egyik jelölt ki­zárólag tőle határolta el magát. A pénteken délután 4 órakor, a Jászsági Építő­ipari Szövetkezet székhá­zában kezdődő kongresszusi küldöttválasztó nagygyűlé­sen bizonyosan folytatódik a párton belül a nyíltsisa­­kps küzdelem a szavaza­tokért. Jászberény város kong­resszusi jelöltjei. A ia pszervezetek által jelöltek: Balogh Elemér, a Jászberényi Víz- és Csatornamű Vállalat üzemigazgatója. Fecske Emőke, a városi pártbizottság politikai munka társa. dr. Jakus Zoltán főorvos, dr. Kalmár Pál, a TKF tanszékvezetője, dr. Krikovics István ügyvéd. Kovács Miklós, a városi pártbizottság első tit­kára, dr. Mosonyi Sándor, a Jászberényi Rendőrkapitányság vezetője, Nagy György, az Ap­rítógépgyár lakatosa, Nagy Já­nos. a városi pártbizottság tit­kára. Nagy Kálmán, a Kossuth Tsz elnöke. Nagy Lajos, az Ap­rítógépgyár szakmunkása, dr. Novotny Jánosné, az Építőipari Szövetkezet elnöke, Papp Lász­ló, a BUBIV gyáregységének igazgatója. Pintér István, a Kó­dex Kisszövetkezet nyomdásza. Pesti Kálmán, a Kossuth Tsz ágazatvezetője. Sass István, a DDK lg. helyettese. Szívós Já­nosné, a Családsegítő Központ vezetője. Szól lost László, az Ap­rítógépgyár osztályvezetője. Egyéni jelölés: Budai László, a Bajcsy-Zsi­­iímszky Üti Általános Iskola ig. helyettese. K. Sz. — I, P­Történelmi áttekintés KONGRESSZUSI KÉSZÜLŐDÉS

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents