Néplap, 1989. augusztus (40. évfolyam, 178-206. szám)
1989-08-23 / 199. szám
4 Néplap 1989. AUGUSZTUS 23. Ó, 6, nyári vakáció! A hosszú szünidő gond is Nevezetes épületeink Hz egykori Külsöfogadó Ürokszáiiáson Horváth Marianna tizenegyéves, és másnaponként vonatozik Üjszászról Szolnokra, hogy ebédelni tudjon. Ugyanis az édesanyja a megyeszékhely állomásán a MÁV egyik nemzetközi jegypénztárosa, aki kétnaponta — Nincs kire hagynia? — A szünidő jelentékeny részében valóban nincs. Igaz, volt úttörőtáborban, az apjához is elment három hétre, és a nagyfiam szintén elviszi néhány napra. Ez a vakáció fele, a többire marad az ingázás, hiszen a nagyszülők már nem élnek. — Jó ez a megoldás? — Messze van tőle, de amíg fel nem nő, tessék mondani mit tegyek vele? Reggel a nyolcassal érkezik hozzám, nézi a vonatokat, a forgalmat, kimegy a városba, bevásárol a boltban, és este, későn, velem jön haza. Szerencsére a MÁV lehetővé tette, hogy itt ebédelhessen, ami nagy segítség. — Iskolanapközi? —■ Amíg alsós volt, járt oda is, de nem nagyon szerette, így inkább vállalja a másnaponkénti gyűrődést, csak, hogy a közelemben lehessen. Bizony, aki egyedül neveli a gyerekét, annak a nyári szünetben az is hihetetlen segítség, ha pénzért a szeme fénye legalább délben meleg ételhez jut. Akkor is, ha ezért oda-vissza harminckét kilométert kell utaznia. Ha a családban egyetlen pedagógus sincsen, nem egyszerű a vakáció közel kilencven napjára megfelelően gondoskodni a gyerekekről. Azon egyszerű ok miatt, — Igaz, olyan a munkája, hogy napközben haza bír rohanni. Azonkívül a férjemnek ugyanott van a műhelye, így munkaidő után naponta találkozik a fiunkkal. — És ön, az anyja? — Akad is lelkiismeretfurdalásom, mert én általában másnaponként utazom haza hozzá 4—8-ig. Sűrűbben nem nagyon lehet, hiszen egy háziasszonynak mindig akad otthoni tennivalója is. — A nyaralásokat hogyan szervezik? — Tavaly két hetet töltöttünk el hármasban Gyulán, az idén pedig már csak négy napra futotta Abádszalókon. Egyébként nem csak én oldom így meg az elhelyezést, akad ennél még kacifántosabb is. Bizony akad. Ugyanitt hallottuk: volt olyan apa, aki két és féléves kislányával egyedül maradt otthon, mivel a felesége ismét kisbabát várt. Igen ám, de vereggel héttől este hétig adja ki a menetjegyeket. — Erdélyi vagyok, mivel az Arad megyei Simonyifalván születtem, de már évtizedek óta itt élek. Üjszászon lakunk, és egyedül nevelem Mariannát, aki magában nem szeret otthon maradni. hogy a szülők szabadsága ennek az időnek csak az egynegyede, vagy egyötöde, így sajnos, sokszor fordul elő az is, hogy három hetet az anya tölt a csemetével, ezután ugyanannyit az apa, így azután soha nincsen együtt a hosszú vakáj ció idején a család. Annyi jó azért akad ebben, hogy legalább hat hétig biztosított a felügyelet. Létezik azért ennél bonyolultabb megoldás is: igaz, ez rendszerint ott valósítható meg, ahol még él nagymama. Kallózi Istvánná, Martfűn a Tisza Cipőgyárban adminisztrátor, a férje pedig ugyanott lakatos, ök például így oldották meg tízéves kisfiúk elhelyezését. — Már két éve hogy be^ költöztünk Martfűre egy emeletes házba, ahol a hoszszú szünetre nem akarjuk otthagyni fiunkat. így maradnak a nagymamák. Az anyósom például gyáli, .dehát még dolgozik, így oda maximum egy hétre mehet a fiunk. — A vakáció viszont tizenegyhetes. — Édesanyám szerencsére Tiszaföldváron él egy kertes házban, ezért a nyári szünetet nála tölti. Ez elsősorban anyutól követel nem kis áldozatot, mert még nyugdíjasként is bejár dolgozni. szélyeztetett terhesként befektették a kórházba, így az apa az aprósággal nem tudott mit kezdeni, mivel a településen bölcsőde sem volt. Se nagyszülők, se rokonság, így jobb híján kivette az összes, éves szabadságát. Utána pedig fizetetlent kért és a gyedből éltek. Egy jószívű orvos egyszerkétszer kiírta egyhetes táppénzre, ami ha a paragrafust nézzük, csalás. Ha viszont az emberséget: talán valami más. Olyan lehetetlenüli abszurd megoldás, amelyre bizony nem egy szülő rákényszerülhet, csak azért, mert újságíró zsargonban fogalmazva segíteni szeretné a népesedéspolitikai program megvalósítását. Segíteni, miközben a körülmények inkább akadályozzák az efféle terveket. Találó az egyik anyuka megállapítása: annyira ellentmondásos ez, akár az életünk. Régi népi megfigyelés: minél kisebb a település, annál könnyebb a gyereket elhelyezni, annál szebb a vakáció. Mesterszálláson például ezer lélek él, és közöttük százegynehány a gyerek. Iskolanapközit itt évek óta senki sem igényel, ugyanis mint a tanácselnök mondta, a faluban az átlagosnál jóval több nagymama, nagyapa található. így azután nincsenek felügyelet nélkül a lurkók, akik napközben vagy a téeszben dolgoznak mint Légrádi Laci, vagy a nagyapjukkal járnak pecázni, akár Nándori Pisti, Azért a nap fénypontja az esti focizás, amelynek a helyszíne a kukoricások övezte faluszéli pálya. Gácsi Laci vezetésével hol négyen, hol ennél jóval többen bűvölik a labdát, amíg a csillagok rájuk nem hunyorítják a szemüket, vagy egykét ideáig elhalló kiáltás haza nem parancsolja őket. A nyári vakáció a mi megyénkben az idén mintegy ötvenötezer iskolást érint. Tudom, akadnak csodálatos kisdobos és úttörőtáborok, de ezekbe általában csak tíz napig, vagy két hétig viszik el a diákokat. Arról nem is beszélve, hogy manapság már ez sem olcsó mulatság, hiszen a befizetés valahol ezernél kezdődik, de hallottunk már ennek a duplájáról. Azután szerencsére kialakultak már remek iskolai napközis táborok is. Olyanok, amelyek az iskolaudvari megőrzések helyett vagy a strandon találhatóak: mint a kunhegyesi Kossuth Iskolának, vagy a Tiszaligetben, Szolnokon. Ugyancsak színes programokat kínálnak a hasonló táborokban Törökszentmiklóson és Jászberényben is. Olyannyira, hogy a megyei művelődési osztály ezeket több tízezer forint jutalomban részesítette. Valahogyan ez lenne a megoldás egyik lehetősége, ha már elszegényedő korunkban oda jutottunk, hogy hovatovább az édesanya és az édesapa mellett a munkaképes nagyszülők is robotolnak a megélhetésért. Mindenki dolgozik? Ami nagyon szomorú, mivel ennek a nagy össznépi hajszának valahol az igazi kárvalottjai azok a gyerekek, akiket a lakótelep, és az utca nevel. Akiket ki tudja miért, csak akkor veszünk észre, ha már betörtek egy ablakot, megverték a kisebbet, vagy unalmukban meglovasítottak egy kerékpárt. Akkor jön a dörgedelem, a büntetés, holott ezek a diákok legfeljebb következményei, áldozatai környzetüknek. És ez az, amiről ők aligha tehetnek a nyári szünet hosszú hetei idején. D. Szabó Miklós Kétnaponként utazik A nagymama mindig jó Az országos pályázat eredményeként a Győri Autójavító Vállalat gyártja majd a gépjárművek új rendszámtábláit. A három betűből és három számból, valamint az országot jelző tábla — az európai szabványnak felel meg. A gyártást a jövő év második negyedében kezdik, s évente mintegy 2 milliót készítenek belőlük NSZK- gyártmányú gépsoron. MTI-fotó: Matusz Károly Az árokszállási külsőfogadó, középen az ívelt barokk főkapu Aki betér a Széchenyi utca 104. szám alatti, földszintes, hosszú épület ívelt, kőkeretes kapuján, hatalmas udvart és hosszan elnyúló, íves, boltozatos — résziben nyitott, részben zárt — tornácé barokk épületet lát. Ma ugyan a Hímző- és Szőnyegszövő Háziipari Szövetkezet dolgozik itt, de eredeti'lieg nevezetes vendégfogadó volt. Erre utal a kőkapu zárókövét díszítő, faragott postakürt vagy jász kürt is. Régiségét bizonyítja, hogy 1712-ben — Csete Balázs szerint — megszállt benne XII Károly svéd király is. 1725-ben pedig az ottani postamester állít ki számlát Jászberény városnak az 1723-tól elmaradt postaköltségekről, amelyből kitűnik az is, hogy nemcsak Pozsonyiba küldtek leveleket, hanem Itáliába, Mantuába is. Fontos személy lehetett 1745-ben, a redempciókor is a posta vezetője, mert Árokszállás redemptusai közül csak „Viienner Ferenc Posta mesterinél van foglalkozás megjelölés. S hogy mennyire forgalmas hely lehetett Árokszállás, mutatja, hogy 1756-ban Mária Terézia vásárjogot adományoz neki, és mezővárossá teszi. „Emlékezetre méltó erős kőhíd ja a város végénél a Kassa—Pest közti útra építve, valamikor a Kir. Postaállomása” említése alapján gondolhatjuk, hogy a Külsőfogadó kapuján lévő kürt postakürt volt eredetileg, s a közlekedés fejlődésével, amikor a kocsival történő személyszállítás megszűnt, vált az; emberek szemében jász kürtté. Irodalmunk lapjaira Árokszállás Gvadányi József révén került, akinek művéről Petőfi: Üti leveleiben azt írta: „Istenemre, sokért nem adnám, ha én írtam volna a Peleskei nótáriust.” A II. részben „A nótárius elő beszéli, mint meine Tiszafüredig \. . és Árokszállás felé meg indulván éjtszaka mint tévelyedett el;... mint esett hé a Tsőrsz árkába . ..” — s lovával együtt hogyan jutott Tarnaőrsön át a Mátra felöli borzasztó zivatart átélve újabb úti célja felé — „órámnak kis lyukán a napnak sugara (át sütvén mutatott éppen hat órára, ...) Még ma eljuthatok Árokszállásra.” A kétszáz éves költői emlékezés arra is utal, hogy a város a Csörsz árkáról kapta nevét, mondáját ma is emlegetik. 1810-ben Bronyevszkij orosz tengerészhadnagy — aki az Adriáról szárazföldön megy alakulatával Kronstadtba — utazik a városon keresztül. Naplójában feljegyzi „Lekanyarodtunk a nagy országúbról és Hatvantól Árokszállásig, ahol az oszlop éjjeli elszállásolást nyert, mocsarak és műveletlen földek között haladtunk ... Árokszállás nagy falu; 1100 udvarból áll,... mocsarak veszik körül, a házak össze-vissza épültek ..., udvariasak az érintkezésben, közvetlenek és meglehetősen tiszták. Mindent meg lehet kapni elfogadható áron.” 1830-ban is említik az árokszállási postaállomást, azon a „Posta Úton..., amely Gyöngyös Városából jön Arokszállása Mező Városba és Kassa felől hozza a postát le az Alföldre. Ki győzné még csak felsorolni azt a sok történeti apróságot, ami egy ilyen hanmadfélszáz éves műemléki épülethez kötődik. Kaposvári Gyula Az alkoholizmus ara És a védekezés lehetőségei Rövid egyenleget készítettünk dr. Ördögné Vecsey Katalin anaesthesiológussal Jászberényben a szeszes italokból származó állami és magánbevételekből, valahnint az alkoholos befolyásoltságból és a túlzott alkoholfogyasztásból keletkező károkból. 1986-ban a város lakossága 31 ezer ember volt. Ellenőrizhető helyeken (az élelmiszerboltokban, az állami vendéglátásban, a magánboltokban, a városi borfeldolgozóban, a városi söripari vállalatnál és a szeszfőzdénél) szeszes italokból 163,9 millió forint bevétel származott. A nem ellenőrizhető, becsült forgalom ennek körülbelül a kétszerese. A városban lévő kilenc általános orvosi körzetben ugyanezen időben az alkoholbetegek kezelése 45 ezer ■táppénzes napot vett igénybe, akifizetett táppénz összege: 8,2 millió forint. A táppénzes napokra eső termelési értékveszteség: 12,5 millió forint volt. A városi kórházban az alkoholfogyasztás miatti kezelések költsége: 825 ezer forint. Tanácsi segélyben részesült 198 család 423 gyermeke. A családok döntő többsége az ital miatt került olyan helyzetbe, hogy segélyre szorult. Az összeg: 375 ezer forint. A mérhető károk összege tehát 21,9 millió forint volt. Ebben nincsenek benne azok a károk, amelyek az üzemi, a közlekedési balesetek során a személyes és a társadalmi eszközökben keletkeztek, vagy amelyeket a biztosítóknál fizettek ki. 12 gyerek került állami gondozásba rendezetlen életvitelű, alkoholista szülők miatt. 111 veszélyeztefett gyermeket tartottak nyilván. Családi veszekedéseknél 69 eseben kellett beavatkozni. 118 járművezető ellen indítottak eljárást. 32 esetben kezdeményeztek alkoholelvonó kezelést. Garázda jellegű cselekményből 20-at alkoholos állapotban követtek el. Részegen botrányt okozott és szabálysértést követett el 130 fő. 1986-ban Jászberényben fejenként 5287,48 forintot költöttek szeszes italokra az ellenőrizhető helyeken, vagyis naponta 14,48 forintot, a gyermekeket, a csecsemőket is beleszámítva. Az alkoholizmus hazánkban tömegméretű (ötszázezernél is több a túlzott alkoholfogyasztó, ezért népbetegségnek, ugyanakkor krónikus fertőző betegségnek is tekinthető, mert a leküzdéséhez szükséges intézkedések hiányában elkerülhetetlenül új egyénekre, majd az egész lakosságra átterjedhet. Egy szigorúbb, radikálisabb megoldás érdekében fel kell számolni a 1. „fertőző forrást”, 2. megszakítani a „fertőzés” terjedésének a folyamatát, 3. ellenállóvá kell tenni a lakosságot a fertőző betegséggel szemben. Az alkoholt kábítószernek lehet minősíteni, és ennek tmegfeűelő körülmények között forgalmazni. Ehhez minden adottsága megvan: a) droghozzászokás, b) drogfüggőség. c) megvonási tünetek. A történelemben egyetlen epidémiát se,m sikerült leküzdeni másként, mint a „fertőző lánc” megszakításával. Az alkohollal való találkozás emberi érintkezés közvetítésével történik, de nem maga az alkohol „fertőz”, hanem az a tanult magatartás. amelyet az ember a családi, baráti, munkatársi körben sajátít el. Társadalmi mértékben kell állást foglalni, hogy a krónikus öngyilkosság, az utódok mérgezése nem magánügy! Az adagolásban megállni nem tudó. vagy pszichésen, szomatikusán beteg alkoholista esetében meg kell és meg kell kívánni a teljes absztinenciát! Az alkoholizmus elleni szigorú adminisztratív intézkedéseket intenzív egészségnevelési kampánnyal kell bevezetni. Az alkoholizmus előfordulása azokban az embercsoportokban alacsony, ahol az absztinenciát meghatározó értékrendszerek és szabályok jól rögződöttek. általánosan ismertek és elfogadottak, részét képezik az általános kultúrának. Ott gyakoriak, ahol az alkohollal szemben kifejezett, a kettősség és nincs általánosan ismert szabály. Az egészségügy feladata az alig eredményes felvilágosító és nevelő munkán túl a megrendült egészségű, sérült egyének gyógyítása egy káros folyamat legutolsó láncszemében, és bármely eredménye is csak a tüneti kezelés szintjén mozoghat! Az állami költségvetésből részesülő orvostudomány a maga szűkös kereteivel és korlátáival az alkoholizmus terjedését megállítani nem tudja. A végleges megoldás: gazdasági, össztársadalmi, az egészségügyet megelőző területen lehetséges! Egy ország izoláltan, tiltó rendelkezéseivel az egyre növekvő nemzetközi alkoholforgalomban a szélmalomharc veszélyét kockáztatja. A totális megoldás csak összehangolt nemzetközi gazdasági-társadalomi intézkedésekkel lehetséges! Dr. Jánosi Gábor
