Néplap, 1989. augusztus (40. évfolyam, 178-206. szám)

1989-08-23 / 199. szám

2 Néplap 1989. AUGUSZTUS 23. Kilenc magyart tartóztatott le a rendőrség Prágában (Folytatás az 1. oldalról) rögzítését, hogy annak ab­bahagyására szólította fel őket a rendőrség. A Cseh­szlovák törvények szerint egyébként az előzetes letar­tóztatásban negyvennyolc óráig -lehet tartani valakit, az ügyész ezt újabb negy­vennyolc órával, rendkívüli esetben további tizennégy nappal hosszabbíthatja meg. A prágai magyar kon­zul kérte a csehszlovák ha­tóságokat, hogy hivatali kötelességének megfelelően találkozhasson a kilenc ma­gyar állampolgárral, ( a csehszlovák hatóságok azonban csak azt engedték meg, hogy kedden délután egyet kereshessen fel. A konzul Pesti Lászlót vá­lasztotta, mivel annak idős édesanyja aggódik fiáért.) A letartóztatottak közül Pataki Gábor a Képes 7, Bo­­dó Gábor a Mai Nap. Huber Pál és Lantos István a TV Híradó munkatársa. A Saj­tószakszervezet az alábbi tiltakozást adta ki letartóz­tatásukkal kapcsolatban. — A Sajitószákszervezet vezetősége felháborodottan tiltakozik amiatt, hogy ma­gyar újságírókat, fotóripor­tereket. a Tv-híradó munka­társait, akik tudósítói fel­adatuknak kívántak eleget tenni, munkavégzésükben akadályozták, személyiségi jogaikban megsértették, ami­kor a prágai hatóságok őri­zetbe vették őket. A szak­­szervezet vezetősége követeli •azonnali szabadon bocsátásu­kat és teljes erkölcsi, anyagi kártérítésüket. A Rudé Právo egyébként a hétfői tüntetésekről tudó­sítva azt írta, hogy a meg­mozdulásokat a magyar fia­talok kezdeményezték, a „Mi virágokkal jöttünk, nem tankkal” feliratú transzpa­rens kibontásával. A lap sze­rint ez jelzés volt a de­monstrációra, amelyen cseh­szlovákokon kívül külföldiek is részt vettek, köztük a magyar Fidesz, a lengyel Szolidaritás képviselői és olasz állampolgárók. Egyetlen jelzésként a cseh­szlovák sajtóban, a CSKP KB lapja megemlítette, hogy a tüntetések az esti órákban is folytatódtak, és hogy a rendőrség oszlatta fel az új­ság szerint néhány száz fős tömeget. Kedden egyébként Prágá­ban nyugalom volt, dél­után öt óra körül egy észak­csehországi népi együttes és egy vasutas fúvószenekar szórakoztatta a Vencel tér alsó részén, a hétfői tünte­tések színterén a turistákat és a prágaiakat. A hétfői eseményekre csupán az em­lékeztetett, hogy továbbra is nagy a rendőri készültség, a járókelőket rendszeresen igazoltatják, főleg a fiata­lokat. Rakowski és Gorbacsov között Telefon­beszélgetés Több mint 40 perces tele­fonbeszélgetést folytatott kedden Mieczyslaw Rakows­ki, a LBMP KB első titkára és Mihail Gorbacsov, a Szov­jetunió Kommunista Pártjá­nak főtitkára, amelynek so­rán kölcsönösen tájékoztat­ták egymást országaik poli­tikái helyzetéről — jelentet­te kedd esti nemzetközi saj­tóértekezletén Jan Bisztyga, a LEMP KB szóvivője. El­mondása szerint a beszélge­tés „baráti hangvételű volt, teljes mértékben tükrözte a két ország vezetői reform­­gondolkodásának egységét”. A szóvivő beszámolt arról is, hogy a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bi­zottságának Politikai Bizott­sága keddi ülésén úgy fog­lalt állást, hogy kirajzolód­nák egy olyan kormány lét­rejöttének körvonalai, amely­ben minden számottevő po­litikai erő megfelelő képvi­selettel rendelkezik, azaz a Lengyel Egyesült Munkás­párt politikai súlyának meg­felelő reprezentációhoz jut­hat. A LEMP KB Politikai Bi­zottsága ugyancsak keddi ülésén az 1939 augusztusában kötött, az úgynevezett Rib­­bentrop—Molotov paktumot elítélő állásfoglalást foga­dott el. Új jelölt a CDU élére — Az uniópártok egyik legtehetségesebb fiatal po­litikusát. Volker Rühét szemelte ki Helmut Kohl szövetségi kancellár a Ke­reszténydemokrata Unió (CDU) új főtitkárának. A bonni kormányfő döntését végső jóváhagyása végett szeptemberben pártja Bré­mában megtartandó kong­resszus elé terjeszti. Kohl erről kedd délután számolt be a sajtónak, miu­tán előző nap már ismere­tessé vált: Heiner Geissler főtitkár keserűséggel telve válik meg 12 éven át viselt tisztségétől. Liverpool, Nagy-Britannia: takarítják a Mersey folyó olaj­tól szennyezett partját, azután, hogy a meder alatt húzódó Shell vezetékből mintegy 150 tonna olaj jutott a folyóba. A háttérben a város egyik kereskedelmi irodaháza látható. (MTI Telefotó) „Elítéljük az elnökség módszerét” A MUOSZ Tolna Megyei Népújság csoportjának nyilatkozata A MUOSZ Tolna Megyei Népújság csoportja a legha­tározottabban tiltakozik az elnökség augusztus 9-i ülé­sén hozott állásfoglalása el­len, mely szerint „az MSZMP által alapított la­pok kiadói és fenntartói az átmeneti helyzetben csakis a megyei tanácsok lehetnek, megfelelő társadalmi ellen­őrzés mellett, a választáso­kon induló esélyegyenlősé­gek biztosításával”. Elítéljük az elnökségnek ezt a módszerét, mert a megyei szerkesztőségek MUOSZ-csoportjainak, a lapalapítók, a lapgazdák és megyei tanácsok megkér­dezése nélkül dönt emberek sorsáról. Hol van az érdek­­védelem, az érdekképvise­let? Ez a kinyilatkozás a testület tagjainak — ha ki nem is mondotton, de — magánemberként hozott ál­lásfoglalást takarja, így se a tartalmát, se a jogosságát nem ismerjük el. Felkérjük a MUOSZ El­nökségét, hogy a magyar újságírótársadalom érde­keit választott tisztségükből indíttatva képviseljék, ne pedig jelenlegi pártállásuk határozza meg és motiválja cselekedeteiket a megyei sajtó felszeletelését, tönkre­tételét illetően. Kérjük, hogy az elektro­nikus és a nyomtatott saj­tóban, a teljes nyilvánosság előtt vonják vissza az au­gusztus 9-én kelt állásfogla­lást! Kijelentjük továbbá, hogy támogatjuk a MUOSZ Ko­márom Megyei Csoportjá­nak augusztus 14-én kelt állásfoglalását, miszerint: „amennyiben az MSZMP tulajdonosi, illetve alapgaz­­dai funkciója megszűnne, minden megyei napilap és kiadóvállalat váljon ön­állóvá”. Litván Lf fl titkos záradékról Ceausescu szerint A román félnek nincs problémája Magyarországgal Románia és Magyaror­szág hosszú időn át szocia­lista országként fejlesztette kapcsolatait. A román félnek semmilyen problémája sincs Magyarországgal. A jószom­szédi kapcsolatok és minden területen az együttműködés mellett voltunk, vagyunk ma is. Egyes magyar nem­zetiségű román állampolgá­rok élete iránti felelőssé­günkkel kapcsolatosan való­ban megfogalmazódtak bizo­nyos igények, de egyidejű­leg megfogalmazódott az is. hogy ez a Román Szocialis­ta Köztársaság problémája. A Román Szocialista Köz­társaság állampolgáraként országunk minden lakójának azonos kötelezettségei van­nak. Szomszédainkká] mi jó együttműködést akarunk ki­alakítani az egyenjogúság és a kölcsönös tisztelet alapján, hogy segítsük egymást az egyik vagy másik országban felmerülő bizonyos kérdések megoldásában, de anélkül, hogy igényt tartanánk a belügyekbe való beavatko­zásra — ezeket fejtette ki Nicolae Ceausescu román el­nök a Danas című zágrábi hetilap munkatársának a román—magyar kapcsola­tokról feltett kérdésére. Az interjút a lap keddi számá­ban közölte. Ezúttal is kifejtette azt az álláspontját, amely szerint a „romániai nemzeti kisebb­ségek élvezik az összes jo­got”, szavai szerint mind a törvényben, mind a gyakor­latban. A jugoszláv—román vi­szonnyal kapcsolatban az el­nök azt mondta: „A román —jugoszláv kapcsolatok hosszú időn át jól fejlődtek. Ebben éveken át fontos sze­repet játszottak a Joszip Broz Tito elnökkel lezajlott találkozóim. Úgy vélem, hogy kétoldalú kapcsolataink je­lenleg jók. de szintjük elma­rad a kívánatostól, hiszen nagy lehetőségeink vannak arra, hogy még jobban együttműködjünk. Vélemé­nyem szerint kapcsolataink fejlesztési távlatai jók”. A nyugati sajtóban talál­gatások folynak arról, hogy Romániának van-e atom­bombája — jegyezte meg az újságíró. „Mindig akadnak olyan bolondok, akik speku­lálnak. Erről egyáltalán nem akarok beszélni, nem akarok leereszkedni ilyen színvonal­ra” — válaszolta a román elnök. Miroslav Lazanski végül kedvtelése iránt érdeklő­dött. „Hobbim a romániai szocializmus megvalósítása. A tv-ben megnézem a „Ko­­jak” cimű sorozatot, és más sorozatokat is. Ha időm en­gedi elmegyek vadászni. Szeretem a röplabdázást és az úszást is” — mondta Nicolae Ceausescu. A szovjet—német meg nem támadási szerződés és az azt követő megállapodá­sok ellentétben álltak a nemzetközi jog általánosan elfogadott elveivel, s alá­írásuk pillanatától fogva •teljességei érvénytelenek — állapította meg a litván parlament bizottsága. A kérdéskör kivizsgálá­sára . alakított vilniusi tes­tület munkájának eredmé­nyeiről a keddi litvániai la­pok számoltak íbe. A TASZSZ hírügynökségnek a cikkeiket ismertető rövid je­lentése kiemelte azt a kö­vetkeztetést is, amely sze­rint a szovjet—német szer­ződések „előre meghatároz-« ták a Litván Köztársaság szuverenitásának és füg­getlenségének elvesztését.” Ebből eredően a litván Leg­felsőbb Tanács vizsgálóbi­zottsága „törvénytelennek” minősítette Litvániának a Szovjetunióhoz való csat­lakozásáról szóló, 1940. jú­lius 21-én kelt nyilatkoza­tot, mint ahogy a szovjet Legfelsőbb Tanács 1940. au­gusztus 3-i, Litvánia csatla­kozásának elfogadásáról szóló döntését is. A hivatalos szovjet hír­­ügynökség a litvániai vizsgá­lat eredményeinek rövid is­mertetése után moszkvai keltezésű jelentésében óvott a szerződések elhamarko­dott értékelésétől. Hétfői őgyelgés a Vencel téren A prágai Arany Róva Res­­taurácia első vendége vol­tam hétfőn délelőtt. Úgy terveztem, korán ebédelek,: hogy a valódi ebédidőre már kint lehessek a Vencel té­ren. Egy fiaital. szőke lány szolgált ki — ha egyáltalán kiszolgálásnak lehet nevezni azt a duzzogó téblábolást köröttem, amit akkortól produkált, amikor a rende­lésnél néhány magyar szót kevertem az étlapról leol­­vasottak közé Mindegy, a pörkölt tűrhető volt, és mi­közben knédli-darabkákkal itattam ki a pirosló szaftot, azon gondolkodtam, mivel lenne ' legcélszerűbb kijutni Prága immár jelképpé ma­­gasult terére? A metró ígérkezett a leg­praktikusabb járműnek, bár az alagút egy rendkívüli eset­ben nagyon könnyen eldu­gul ... A Vltovkától a Mú­zeumig — a Vencel tér fel­ső csücskéig — a föld alatt utaztam. Már a megállóban, de a szerelvényen is szúrós •pillantású, civilruhás urak röntgeneztek tekintetükkel. A felszínre érve első pillan­tásra úgy látszott, itt derű és nyugalom honol. Aztán kitűnt, a tér középső trak­tusát a padok környékével, ezúttal nem a szerelmespá­rok uralták. Rendőrök áll­­■fak hármasával — éppen hármasával — sűrűn egymás mellett és két oldalon a jár­dán hullámzott föl-le a tö­meg. Az egyenruhások olda­lán meglepően rövid, megle­pően vékony gumibot lógott, amely akár játékszernek is tűnhetett volna, mégis csal­hatatlanul gyanítottam go­romba keménységét. A de­rékszíjakon hátul kettősbi­lincs karperecé csillogott hi­degen. Az oldalukon pisz­tolytáska és spray. Az őgyel­gő civilek külön-külön vala­mennyien a nyugalom meg­testesítői voltak. Az arcokon szórakozott félmosoly, amo­lyan súroló pillantásokkal a kirakatokat bámulták, és csak néha vetettek egy-egy sanda pilantást a térre. Mondom, mindenki külön­­külön egy éppen erre sétáló, unatkozó polgárt vagy az ebédidő sziesztáját töltő hi­vatalnokot alakított — még­is így együtt a tömeg ide­gesen vibrált. Amikor a tér felső sarkánál egy vézna, szemüvéges srác fordult be, és fogai között süvítve füty­­tyentett, egyenruhás és ci­vil egyszerre rezzent meg, mintha egyetlen idegszál kö­tötte volna őket össze. Néztem a járdán levők arcát: vajon kiknek szól az erőszak megkülönböztetett figyelme?. Egyetlen úgyneve­zett huligánt, kétes elemet nem láttam. Ápolt küllemű, okos arcú fiatalok beszélget­tek kisebb csoportokban len­gyelül. magyarul, olaszul és csehül. Egy hosszú lábú, vö­rösesszőke turista besétált a térre, az egyik pádhoz oda­támasztotta fémvázas, ró­zsaszínhuzatos hátizsákját, leült a fűre, kinyújtotta hosszú lábát, aztán komóto­san kivett egy papírlapot, amit maga mellé terített: „Svobodu!” — ez állt raj­ta. Egy szakállas, hajlott há­tú egyetemista csokor szeg­fűvel sietett valahová. A rendőrök megájlították, iga­zoltatták, és ő hosszasan magyarázta, a virág a meny­asszonyának lesz születés­napjára. A rendőrök idegesek vol­tak. Fiatal egyenruhások hátrakulcsolt kézzel álltaik, és látható volt, hogy izzad a tenyerük. Igazoltattak csakúgy találomra, akárkit. Ezt nem kellett volna. Vala­mennyi számonkérésüket el­lenséges felmordulással nyugtázta a tömeg. De ők idegesek voltak, és igazol­tattak. A Grand Hotel Európa, a Hotel Szófia, a Hotel Jalta teraszán külföldiek szürcsöl­­ték hosszú poharakból a li­monádét. Elfoglalták a leg­jobb helyeket páholyban ül­ve várták a fejleményeket. A mellékutcákban ugrásra ké­szen álltak a sárga ambu­láns kocsik. Egyelőre nem volt rájuk szükség. Meleg volt, döglesztő kánikula, a személyzet fehér köpenyben ült a sarkig nyitott ajtajú járműben, és a teret figyel­te. de úgy, mintha egészen máshová nézne. Mindenki úgy sétált le, s fel, mintha éppen most érkezett volna egy turistabusszal, és csak addig múlatja itt az időt, amíg a sofőr bekapja az ebédjét. A rendőrök ujja fi­nom ritmust kopogott a gu­miboton. Egy fiatal operatőr kamerával vonult a tömeg­be, idősebb kollégája vitte utána a táskát. Kattogtak a fényképezőgépek, de mintha mindenki a lovasszobor alak­ját kívánta volna megörö­kíteni. csak kicsit jobbra is, kicsit balra is ... Az optikai szakboltban egy nyugati turista távcsövet vá­sárolt. Éppen itt, és éppen most. A tér felé fordította a két óriási kürtőt, úgy pró­bálta ki az élességét. Egy rendőr különös ér­deklődést tanúsított irán­tam. Bárhová néztem, ma­gamon éreztem vizslató pil­lantását. Megelőztem a „be­mutatkozást”. Odaléptem hozzá, és megkérdeztem, hogy merre van a 24-es vil­lamos végállomása ? Zavar­tan mutogatott valamerre, én elindultam abba az irányba és elvegyültem a tömegben. A térre persze be lehe­tett menni, csak egy íratlan játékszabály azt sugallta, az most a rendőröké. Azért néhány srác úgy tett, mint­ha minderről mit sem tud­na. besétált, közvetlenül a rendőrök mellé állt, pakolni kezdett a táskában, néme­lyik fényképezett, volt. aki le is ült a padra, és napo­záshoz látott. A rendőrök idegesek voltak, egyre ide­gesebbek. És igazoltattak. Ezt nem kellett volna. Ha nekik vagyok, nem teszem. Le s fel sétáltam magam is. Vártam a jelt. Hány óra­kor? Hányán? És kik? Az egyik kirakatból egy riadtan tétova tekintet szegeződött rám. Dustin Hoffmann né­zett rám Esőember-arcával. Naná, hogy megijedtem... Délután kettőig nem tör­tént semmi. Mennem kel­lett. De emlékezetembe be­leégett a gumibot a rend­őrök oldalán. És hogy is van a klasszikus dramaturgiai szabály? Ha egy színműben puska lóg a falon, az el is fog sülni a darab során. Az­tán a kocsiban hallottam, hogy a „puska elsült”. Va­lahol Komáromnál ért utói a a hír. Éppen akkor, amikor azon meditáltam, miért ha­ragszik rám oly mérhetetle­nül az egyébként szimpa­tikus benzinkutas? Lehet, hogy a 21 év előtti adósságát törleszti ? Palágyi Béla Kép: MTI TELEFOTÖ

Next

/
Thumbnails
Contents