Néplap, 1989. augusztus (40. évfolyam, 178-206. szám)

1989-08-21 / 197. szám

AZ MSZMP SZOLNOK MEGYEI LAPJA VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK I XI. évf. 197. sz. 1989. augusztus 21., hétfő Augusztus 20 • • Ünnepelt a nemzet Németh Miklós ceglédi beszéde — Közéleti fórum, színes kavalkád, tűzijáték Szolnokon—Huszár István mezőtúri szónoklata — Zenei programok Jászberényben A korábbi években megszokott színpompás ünnepsége­ket is felülmúló megemlékezéseket tartottak országszerte augusztus 19-én és 20-án. A sokszínűség legfőbb oka az volt, hogy az állami ünnepségek, az MSZMP sokféle helyi meg­emlékezése mellett az újonnan szervezett pártok is szervez­tek nagygyűléseket, fórumokat, és az egyházak is istentisz­teletekkel, körmenetekkel emlékeztek az ünnepre. A ceglédi nagygyűlésen Németh Miklós a Miniszterta­nács elnöke, a hagyományos ópusztaszeri ünnepségen Szűrös Mátyás az Országgyűlés elnöke mondott beszédet. Nyers Re­zső az MSZMP elnöke a miskolciakkal Pozsgay Imre az MSZMP elnökségének tagja, államminiszter a debreceniek­kel és az álmosdiakkal, Fejti György a Központi Bizottság titkára a sátoraljaújhelyiekkel, Horn Gyula külügyminiszter az orosháziakkal ünnepelt. Budapesten a hagyományos tisztavatási ünnepség mellett egész napos szórakoztató és közéleti programon várták a fő­város lakóit, este pedig tűzijáték szórakoztatta a nézőket. Budapesten a Bazilikában kezdődött az egyházi ünnepsé­gek sorozata a Szent Jobb elhelyezésével. Pataky Kornél győri megyéspüspök szentbeszéde, majd a zarándokok tisz­teletadása után ünnepi mise és körmenet zárta az egyházi megemlékezések programját. Szolnokon a tiszaligetben délután az újonnan szervező­dött pártok várták az érdeklődőket, később pedig a Verseghy gimnázium előtti parkban az MSZMP gondoskodott szóra­koztató rendezvényekről, és a politika iránt érdeklődők is választ kaphattak kérdéseikre. Tegnap Mezőtúron Huszár István a Hazafias Népfront főtitkára tartott beszédet az ünnepi nagygyűlésen. A megyében igen sok helyen rendeztek megemlékezése­ket tudósítóink a tiszafüredi, a jászberényi és a kunszent­mártoni eseményekről számolnak be. Bízunk az új Magyarországot formálni kívánó erőkben A várossá nyilvánításának 625. évfordulóját ünneplő Cegléd főterén a délelőtt tar­tott politikai nagygyűlésen — a kormány és az MSZMP központi ünnepségén — Németh Miklós miniszterel­nök, az MSZMP elnökségé­nek tagja mondott beszé­det. — Megtiszteltetés számom­ra, hogy ezen a nyári vasár­napon Önök közt lehetek. Akkor, amikor az idei gaz­dag búzatermésből már szerte az országban friss ke­nyeret sütöttek. Köszöntőm Önöket, a televíziónézőket és a rádió hallgatóit az európai magyar államiság, Szent Isitván és az új kenyér ün­nepén. E az ünnep igazi népi ün­nep. Hiszen ezen az ünnepen Szent István és a magyar nép a főszereplők. Az a ma­gyar nép, amely itt a Kárpát­medencében immáron több mint egy évezrede napi szorgos munkájával fenntar­tója annak a népi közösség­nek, amelynek tagjaként és örököseként mi most itt ün­neplésre összegyűltünk. A mai napon egy ma­gyar politikai és morális lángelmére, Szent Istvánra emlékezünk. Ö az, aki álló­csillagként ragyog a magyar történelem horizontján. Saj­nos túl sok üstökös és hulló­csillag között, ö az, akinek történelmi alakja kikezdhe­tetlenül áll a magasban. Csak felnézni tudunk rá. Szent István, a magyar nép halha­tatlanja, most is jelen van minden magyar érzésvilágá­ban, szokásaiban. Mi magya­rok, éljünk akár itt a Kár­pát-medencében, vagy bár­hol szerte a világon, mind­nyájan Szent István magyar­jai vagyunk, akárhonnan érkeztünk is ide, mert nél­küle itt már nem lenne ma­gyarság. Szent István keresztény királyságot alapított. A ka­tolikus egyház segítségével rakta le a-magyar társada­lom fejlődésének gazdasági, politikai és kulturális alap­jait. Az egyház segítségével vezette be a magyar népet az európai népek kultúrközössé­­gé’oe. A szerzetesek tanítot­ták a népet nemcsak ími­­alvasni, hanerh földet művel­ni is, gyógyították a betege­ket, támogatták a szegénye­ket. ök rendezték be az el­ső könyvtárakat, a magyar irodalmat megindították, és ők végezték az államigazga­tás bonyolultabb feladatait is. Mi a Szent Istvánéi példá­zat alapján radikálisan sza­kítottunk, azzal a forradalmi demagógiával, amely lebe­csüli a közösségek formálá­sában az egyházak szerepét, amelyik nem látja meg az egyházakban azt a szerveze­tet, mely a mindennapi meg­értést, a mások iránti szere­­tetet megbecsülést tanítja. Dolgaink rendibe tételéhez hozzákezdtünk. Ezt partne­reink méltányolják, törekvé­seinknek hitele van, kormá­nyunkat bizalomra méltó partnernek tekintik. Természetes dolognak tar­tom a véleménykülönbséget és azt is, ha valaki a saját véleményét megváltoztatja. De azt mindig — ahogy ezt egykor az indiai bölcs -és népvezér Gandhi mondta — az igazság keresése és a nemzet szolgálata kell hogy vezérelje. Én megértem a szakszerve­zeteket is, de egyúttal rend­kívül veszélyesnek tartom magatartásukat. Megértem, hisz évtizedeken keresztül (Jjszerű rendezvény részesei lehettek a megye lakosai, az M SZMP volt a házigazda. Mint képünkön is látható, a nézőse­reg előtt a Jászsági Népi Együttes ropta a a táncot. Fotó: Mészáros részesei voltak minden párt és kormányzati döntésnek, részesei voltak — vagy akartak lenni — a hatalom­nak, s nagyban fékezték a szükséges átalakulást. Fegy­verük a szociális demagógia volt, és bizonyos mértékben az ma is. A sztrájkokra való felhívás­sal és a sztrájkokkal nem szol­gálják a gazdasági gondok megoldását és így nem szol­gálják a dolgozók érdekeit. Ezt a dolgozók jórésze is tud­ja, ami megmutatkozik ma­gatartásukban . Két — a közelmúltig igenis ellenséges viszonyban lévő —, világrendszer harcának had­színterén éltünk. Ezt a küz­delmet változó eszközökkel vívták — ideológiai, politi­kai,, gazdasági, olykor, ha Európán kívül is, valódi fegyverekkel. De a mi tá­borunk végtelenül súlyos se­beket kapott a több évtize­des küzdelemben. Hajdan ígéretes fejlődésnek indult gazdaságaink teljesítőképes­sége leromlott, és rettenete­sen lemaradt a versenyben. Politikai rendszereink a de­mokrácia hiánya, a dikta­tórikus központi irányítás következményeként válságba kerültek és megújításért ki­áltanak. Mi bízunk az új Magyaror­szágot formálni kívánó erők­ben. Döbbenten hallgatjuk viszont, amikor azt mondják egyesek, hogy bennünk nem lehet bízni. Milyen alapon vonják kétségbe a most szín­­relépő generációk szándékai­nak tisztességét hitvallásá­nak őszinteségét? Kivel azo­nosítanak bennünket? Ve­gyék észre: mi csak önma­gunkkal vagyunk azonosak, bennünket csak tetteink mi­nősíthetnek. Nem fogunk szemlesütve sarakba állni, és bocsánatot kérni azért, ami a mi lelkiismeretünket nem terheli. Nemzedékem nem fog a szégyenpadon szorongani és hetedíziglen bűnhődni mások bűneiért. Sokan nem látják be, -hogy a régi hazugságok nem he­lyettesíthetők új hazugságok­kal és hogy a régi tévedések ellen nem lehet új tévesz­mékkel küzdeni. Sokat hallom, az a baj, hogy nem különböztethetők meg élesen a reformkommu­nisták, a kormány, illetve az ellenzéki szervezetek törek­vései, programjai. Van, aki ezt azzal magyarázza, hogy az MSZMP és a kormány foly­tonos hátrálásban átveszi az ellenzéki jelszavakat, s mint a magáét hirdeti tovább. Azt hiszem, kisstílű lenne ilyen­ben vetélkedni. Ez olcsó és haszontalan dolog. De ko­rántsem haszontalan kimon­dani: az MSZMP reformerői és a kormány nem hátrál­nak, hanem tudatos harc közben — ha nem is mindig töretlenül —, de előremen­nek. Ezek a reformerők nem taktikai engedménynek, ha­nem stratégiai céljuknak te­kintik a valódi demokráciát, az alkotmányos jogrendben nyugvó államot, a piacgaz­daságot, a magántulajdon tiszteletét, a vállalkozás ösz­tönzését, a lelkiismereti és vallásszabadságot, az egy­házak autonómiáját, a tele­pülések valódi önkormány­zatát, a hagyományos erköl­csi értékek tiszteletét. És nem bánjuk, hogy e célok fe­lé haladva nem vagyunk egyedül, hogy azokat más társadalmi és politikai szer­vezetek is magukénak vall­ják. A magyar nép most a tör­ténelemtől különleges esélyt kapott balsorsának megfor­dítására. Ez széles politikai egység kialakítását követe­li meg. Szent István ezer évvel ezelőtt modellváltást hajtott végre. Ezzel kiemelt bennün­ket a történelem alámerülő keleti nomád népek tengeré­ből. Most is csak ez adhat számukra esélyt. Most is egy modellváltás, új honalapítás előtt állunk, amellyel a harmadik évez­redre keli magunknak helyet találni, a világban. Hiszem, hogy a magyar népnek küdetése van Euró­pában és a világban. Hiszem, hogy csak e küldetés felvál­lalása tehet bennünket erős­sé: Hiszem, hogy összefogva akár még csodákra is képe­sek lőhetünk. Hiszek az Önök, a nép teremtő erejében és tiszta hazaszeretetében! Önökben bízva hiszek a magyarság jövőjében. Higgyenek velem együtt, higgyünk egymásban és cselekedjünk együtt! Huszár István, a HNF főtitkára tartott ünnepi beszédet Mezőtúron Mezőtúron a városi tanács nagytermében tartották teg­nap az augusztus 20-i ün­nepséget, melynek szónoka Huszár István, a Hazafias Népfront főtitkára volt. A termet zsúfolásig megtöltő közönség körében más vá­rosok képviselői is helyet foglaltak. Az ünnepi beszéd előtt a jelenlévők elénekel­ték a Himnuszt, majd egy szavalat és a helyi citeraze­­nekar rövid műsora után Huszár István emelkedett szólásra. Bevezetőül — Szent Ist­vánra, államalapító kirá­lyunkra emlékezve — azt hangsúlyozta, hogy sorsfor­dító időket élünk ma is. Ne­hézségeink leküzdésében hitre, bizakodásra, remény­re van szükségünk. Kifejez­te azt a meggyőződését, hogy ha jól sáfárkodunk lehetőségeinkkel, akkor né­pünk meg fogja találni a boldogulás útját. Ezt követően arról szólt, hogy sokan és sokszor éltek már vissza első királyunk életművével anélkül, hogy tanulságait hasznosították volna. Fel kell ismernünk, hogy a formális ünnepség (Folytatás a 2. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents