Néplap, 1989. augusztus (40. évfolyam, 178-206. szám)
1989-08-19 / 196. szám
1989. AUGUSZTUS 19 5 Néplap Tegnap reggel Martfűn és Tiszafüreden áremelés ellen tiltakoztak, jobb megélhetési feltételeket követeltek Amint arról tegnapi számunkban már hírt adtunk, a megyéből több cég csatlakozott a Vasas Szakszervezetnek, a húskészítmény-áremelés elleni tiltakozást alátámasztó, figyelmeztető sztrájkra való felhívásához. Az akció üzemen belüli előkészítéséről kérdeztem a Martfűi Tisza Cipőgyárban Kovács Jánosnét, a vállalati szakszervezeti tanács titkárát. — Csütörtökön délelőtt fél tízkor jelezték a Bőripari dolgozók Szakszervezetétől, hogy az ágazat csatlakozni kíván a vasasok felhívásához. Délig kértek választ a mi szándékunkról. Másfél óránk volt tehát arra, hogy összehívjuk a főbizalmiakat és a bizalmiakat, s hogy ők megkérdezzék a délelőtti műszakban dolgozó kollektívákat: részt kívánnak-e venni az országos akcióban. A vidéki gyárainkban dolgozók beszervezésére már nem is marad időnk. Itt Martfűn a megkérdezettek 87 százaléka a csatlakozás mellett volt, így hát péntek reggelre meghirdettük az akciót. Fiatalaszszonyt szólítottam meg a szabászaton: — Bízik abban, hogy lesz eredménye az országosan megszervezett figyelmeztető sztrájknak? — Ügy gondolom, minél több helyen, minél gyakrabban támasztják alá ilyen módon a követelésüket, az elégedetlenségüket, annál több az esély arra, hogy kedvezőbbre fordulnak a megélhetéssel kapcsolatos dolgok. Ezért is mondtam tegnap igent előre a bizalminak. Hogy önmagában a húskészítmények árának emelése mit jelentene a mi háztartásunkban, nem tudom megmondani. Fiatal házasként kezdő háziaszszony vagyok. Az viszont biztos, hogy a kettőnk 11 ezer forint fizetéséből, ha így emelkednek az árak, soha nem fogunk tudni félretenni. Nem sokkal többet keresnek ketten — túlórával és családi pótlókkal együtt! — Erdélyi Lajosné családjában. Vele a tűződében használtam ki a rövid beszélgetésre a tízperces állásidőből hátralévő perceket. — Két nagyfiam van, az egyik egyetemre jár, mindketten sportolnak. A férjem sem könnyű munkát végez. Szóvaj elkel a kalória az étrendünkben. Csakhát, gondolja meg, ha vásárolok mondjuk fél kiló húskészítményt, kolbász, sonka vagy akár szalonnafélét, szalámit, mi jut abból egy-egy családtagnak ? Nyolc óra tíz perckor újra működni kezdtek a gépek. Kovács Jánosné a szakszervezeti tanács titkára máris kezdhette fogalmazni a jelentését az SZMT-nek és az ágazati szakszervezeti központnak: a Martfűi Tisza Cipőgyárban 1989. augusztus 18-án reggel, másfélezer dolgozó az országos felhívásnak megfelelően szer_ vezetten, fegyelmezetten, tízperces munkabeszüntetéssel követelte egy hosszabb távon megnyugtató szociális és életszínvonal-politikai csomagterv kidolgozását. * * * A Ganz Villamossági Művek szolnoki gyárában viszont — mint azt Földi Lajos üszt-titkártól megtudtuk tegnap reggel úgy döntött a bizalmi-testületi ülés, hogy a négyszáz tagú kollektíva nem tart figyelmeztető sztrájkot. Abból a meggondolásból döntöttek úgy, hogy a termeléskiesés és a keresetkiesés révén a saját zsebük kárára tiltakoznának az ugyancsak a zsebükre menő árintézkedés ellen. A tegnapi ebédidőből ugyanakkor öt percet arra szántak, hogy megvitatták a kollektívával azt a kormánynak címzett és még tegnap továbbított levelet, amelyben a vasasok felhívásával egyetértve tiltakoznak a szakszervezetek véleményét figyelmen kívül hagyó, a lakosságot sújtó lépések ellen. » * « A Tiszántúli Áramszolgáltató Vállalat üzemi szakszervezeti tanácsának elnöke, Muhari Ferenc arról tájékoztatott bennünket, hogy a cég tevékenységének szolgáltató jellege miatt demonstratív módon tudtak tiltakozni a húskészítmények árának ellentételezés nélküli emelése ellen. Az üzemigazgatóság dolgozói tegnap délután 14 órától 30 percen keresztül csak hibabejelentéseket regisztráltak, egyébként minden más lakossági és közületi ügyintézést szüneteltettek. * * * Tiszafüreden az aluminiumgyár, a Ganz Danubius Gépgyár valamint a Nagykunsági Erdő és Fafeldolgozó Gazdaság tiszafüredi erdészeti üzeme dolgozói munkabeszüntetéssel tiltakoztak a húskészítmények áremelése ellen. A szakszervezeti kezdeményezést a dolgozók egyetértéssel fogadták, bár időtartamát kevesellték. A szakszervezeti titkárok üdvözölték az egybegyűlteket, és ismertették a szakszervezeti bizottságok és a főbizalmi-testületek által jóváhagyott táviratok szövegét, melyet jóváhagyás után a kormányhoz kívánnak eljuttatni. Az üzemekben dolgozók elmondták, az áremelkedés következetlen gazdaságpolitika eredménye, mely megint csak az alacsony jövedelműeket, a nyugdíjasokat és a többgyermekes családokat sújtja elsősorban. Az alumíniumgyárban dolgozók fizetése 4—6 ezer forint között van, a Ganz Danubius Daru és Gépgyárban dolgozók fizetése a 6—7 ezer forintot alig éri el. Sokan úgy tartották, tiltakoznak azért, hogy a kormány odafigyeljen problémáikra. Egy részük egyetértett a húsipari termékek árának tervezett emelésével, ha az alacsony bérből és fizetésből élők fizetésének hozzávetőlegesen 20 százalékos emelésével ellentételezi a kormány az áremeléseket. A résztvevőket a sztrájkban való részvétel miatt semmiféle anyagi vagy erkölcsi hátrány nem érheti, a szakszervezeti bizalmiaknak sikerült megegyezni a munkáltatókkal ebben, s abban is, hogy a sztrájk időtartamára is megkapják munkabérüket. A dolgozók elmondták, ezt akkor is megtették volna, ha erre az időre semmiféle munkabért nem kapnak. Az általános vélemény szerint eredményt tiltakozásukkal elérni nem fognak, de bíznak abban, hogy rövidesen az ország valamennyi gondját megoldó komplex terv és végrehajtása eredményeként ez a minden családot érintő gond is megoldást nyerhet. Tíz percig tartott a figyelmeztető sztrájk a Martfűi Tisza Cipőgyárban. Belső fotónkon Erdélyi Lajosné tűzőnő: — Hogyan boldoguljanak a bérből fizetésből élők, ha új, meg új anyagi terheket raknak rájuk? Iparcikkbolt, szövetkezeti főzőkonyha Új létesítmények Tiszaszentimrén Két új létesítménnyel gazdagodott Tiszaszentimre augusztus 18-án. A Tiszafüred és Vidéke Áfész négymillió (forintos költséggel épült ipar cikkboltj át, valamint a szövetkezet legkorszerűbb főzőkonyháját Gazdag Sándor, a Fogyasztási Szövetkezetek Szolnok Megyei Szövetségének titkára adta át a község lakóinak. Ezzel nemcsak az ott élő áfész-tag- Bág, hanem mintegy négyezer ember régi vágya is teljesült — példa értékű összefogással. Az iparcikkbolt építési munkálatai 1987 őszén kezdődtek, és bár a költségeket kizárólag az áfész fedezte, az alapozási és falazási munkák során nagyban számíthattak a helyi tanács és a lakosság közreműködésére. A bolt mintegy hárommillió forintos árukészlettel várja a vásárlókat. A 158 négyzetméter alapterületű főzőkonyha négyszáz adag étel egvidejű készítésére alkalmas. A több mint hárommillió forintos beruházási érték egyharmad részét az áfész, a többit pedig a helyi tanács és egyéb külső szervek fedezték, jelentős segítséget nvújtva a konyha kivitelezéséhez. Az építési munkálatok szövetkezeti tervezésben, bonyolításban egy év alatt valósultak meg. Utoljára Jászágón is Templomépítés összefogással Megpróbál saját lábára állni a falu Az épülő új templom. Fotó: Korányi Éva Csöndes kis falu Jászágó, talán a legkisebb a Jászságban. Volt idő pedig, igaz utoljára a hódoltság idején, amikor nagyságban rögtön Berény és Kisér után említették, a régi dicsőségre azonban ma már kevesen emlékeznek. Írásos nyoma azonban valahol mégis megmaradt, mert Macsi Sándor nyugdíjas pedagógusnak, miközben a nevezetes honismereti gyűjteményét mutatja, a nyelvére kívánkozik az adat. A gyűjtemény arról is tanúskodik, hogy nem sokkal azután elnéptelenedett a falu, és csak Ágó puszta, Ágó szőlő néven emlegették. Lakói szétszéledték a környékbeli településekre, legtöbben 'behúzódtak a szomszédos J ászárokszállásra. Tanteremben hallgatták a misét Az évszázadokig csak ható r,részként ismert területen a megindult itanyásodás hatására települési képződmény alakult ki, mely 1925- ben iskolát, vele együtt kápolnát is épített. Ez már rang volt, nem kellett istentiszteletre Árokszál.lásra, Pusztamonostorra, Csányra szekerezni, gyalogolni vasárnaponként. Az iskola mellett a zugtanítók azért még itováibbra is megmaradtak a tanyavdilágban, de a központ legjelentősebb épületén álló kereszt a híveket már ott helyben fogta össze. A háromszor három lépésnyi kápolnáiban misézett a ipap, és a hívek az osztályteremben a padokban ülve hallgattál''. Ott egyhelyben történt a szellemi és a lelki szükségletek kiélégítése. A tanyaközpont 1952-lben önálló községi rangot kapott. Sorra épültek középületei, fokozatosan bővült iskolája, a régi elszórt házak közé újak ékelődtek, majd beépült egy új rész ás. Azután a 70-es években viszszájára fordult .minden. Elköltözött a téesz, a tanács, Arokszállásra irányították az iskola felső tagozatát. Tóth Ferencné aki először vetette fel a templomépítés gondolatát Megállt a község gyarapodása, a szellemi élet pedig sorvadásnak indult. Az ,.ésszerűség” belátásra bírt mindenkit, de a tudat azért mégsem tudta elfogadni teljesen ezt a kisemmizést. A ritkán beépült utcában új házak, hatalmas fóliasátrak váltják egymást. Tóth Ferencné egy régi, takaros kis verandás házban lakik. Ö vetette fel először hivatalos fórumon a templomépítést. — Nagyon szeretek énekelni magyarnótát, egyházi énekeket, tudok is sokat. Nem szégyellem a vallásomat, rendszeresen járok templomba, búcsúvezető is vagyok. Ha nem érkezik Árokszállásról kijönni a kántor, én akkor is tudom hogyan jönnek sorba az énekek, vezetem a gyülekezetei. A körülmények azonban nem valami fényesek: tábla, padok, bordásfal,.. Hát nem érdemelnénk meg egy kis templomocskát, mondogattam az asszonyoknak. Jó volna, jó volna, de hát nem lehet, hajtogatták. — Én azért nem hagytam annyiban a dolgot. Írtam 1981-ben Kádár László érsekatyának, a rádiónak, jártam a herényi, az árokszállási apátnál. A falugyűlés előtt a fórumládába is bedobtam egy levelet. A tanácselnök szóba is hozta, de úgy forgatta a szót, hogy A templomépítés a végéhez közeledik. Áll a ház, mellette a zömök torony. Az ajtó tárva nyitva, a sokszögű teremben elszórt lécek, deszkák. Fehér falak, kör alakú ablakok, súlyos faszerkezetű mennyezet. Sehol senki, csak a befejezésre váró épület. A nyitott toronytetőt már birtokba vették a galambok. Cseréptetőket, tágas udvarokat, óriási fóliasátrakat látni föntről. A torony egyébként nem emelkedik magasan a falu fölé, a közeli akácok is közelebb érnek az éghez. Csikós József, az öreg egyházgondnok 50 ezer forintot adományozott a templomépítésre. A központban, az ABC melletti telket nézte ki a templominak, meg is vette volna, végül ezen a kevésbé beépített részen kezdődött meg a kivitelezés. Állandóan tesz-vesz, gyakran kijár az építkezésre is, s ha segíteni nem is igen tud, figyeli hogyan dolgoznak a munkások. Most már látja milyen lesz a templom. — Szép, szép, de azért nem ilyenre gondoltam. Olyan régi fajtára, lehetett volna kisebb ás. Meg kár, hogy órája nincs, áldoznék pedig még arra is pénzt. Petrányi Józsefnek más gondja van az épülettel. — Belekerül 2—3 millióba, és használják majd 20- an, 30-an az ezerből. Építettek volna inkább egészségházat, annak többen hasz-Az épület azért mindenképpen a falu dísze lesz, és ellentétben egyesek hiedelmével, szinte kizárólag adományokból épül. Néhányak buzgalmának megszületett az eredménye, de talán kevesen tudják, hogy a vállalkozás súlya egyedül Tassy István lelkén nyugodott. Az idős pap, élete alkonyán, úgy döntött, hogy megépíti jászágói leányegyházának a templomot. A puritán éietű ember örökölt házát és 50 év munkája során összegyűjtött pénzét ajánlotta fel az építésre. Ehhez kezdődött meg a gyűjtés a hívek között. Nem kértek senkitől, adott aki akart, amennyit jónak látott. Perselypénz'teljesen kifigurázott. Nevetgéltek rajtóm a terem végében. Nagyon bántott a dolog, nem szólt mellettem senki, én se tudtam semmit mondani. Nem adtam ugyan fel, de lassan elült az ügy. Azért mégsem, mert két éve Tassy István az árokszállási apátplébános az egyik vasárnapi szentmise után kérte maradjanak együtt a hívek. Egy rajzot terített a tanári asztalra, a leendő templom tervét. Csikós József egyházgondnok nát vettük volna. Én ateista vagyok, nekem egyébként sem hiányzik a templom. Beszélgetőtársa, Kovács István itemplompártd. — Végre lesz lelkiismeret. A rádióban hallottam, hogy egy gyerek megölte az apját, kezet se mosott, ment a diszkóba. Elrugaszkodtok az emberek az istentől és ez lett a vége. A vélemények így oszlanak meg az új templomról Jászágón. A hívők lelkesen várják, a másik tábor közömbösen, legfeljebb kíváncsian szemléli a néhányak vállalkozását. Kárára nem lesz a falunak, annyi szent, mondják, s akinek hasznára válik, az éljen vele. Hogy több lesz-e a látogató azt nem lehet tudni, mert a lelki üdvére a vallásos embernek is kevesebb ideje marad ebben a rohanó világban. bői, egyéni adományokból néhány százezerrel egészítette ki a falu az apát pénzét. Október első vasárnapján szentelik fel a templomot, Jászágó legújabb középületét, a Jászság hosszú ideje épült egyetlen templomát. A szomszédos kápolna betölti hivatását, a tornaszobaként is használt terem pedig ezután csak az iskolásoké lesz. Szükség is lesz rá, mert úgy hírlik, jövőre visszaköltöznek Jászárokszállásról a felsőtagozatosok. Az üres termek újból benépesülnek, megpróbál saját lábára állni a falu. Lukácsi Pál Fotó; Korényi Éva Minden vagyonát a templomra költötte Akácok is közelebb érnek az éghez
