Néplap, 1989. augusztus (40. évfolyam, 178-206. szám)
1989-08-16 / 193. szám
1989. AUGUSZTUS 16. ÜMeiäP Búcsú a hangszerek királynőjétől Évadzáró orgonahangverseny Szolnokon Hétfőn este Kovács Endre orgonaművész hangversenyével befejeződött az a három koncertet magába foglaló sorozat, melynek a Belvárosi Templom nyújtott otthont. A hangversenyen a Szolnoki Szimfonikus Zenekar közreműködött Báli József vezényletével. A koncerten elsőként Händel két orgonaversenye hangzott el: az F-dúr és a d-moll versenymű. E két vérbeli barokk zenedarab műsorra tűzése kitűnő ötletnek bizonyult, hiszen ez volt a három koncert közül az egyetlen, amelynek során a fellépő orgonista versenyművek szólistájaként szerepelhetett. Már az F-dúr versenymű első tételében kellemes meglepetést akozott a nyári szabadságát e koncert kedvéért megszakító zenekar igényes játéka. A derűs hangulatú tétel jól sikerült megformálásával az orgon'aművész és a versenyművet dirigáló karmester, valamint a zenekar mintegy megalapozta a hangverseny sikerét. A második tétel kétség'kíyül az egyik legjobban sikerült részét képezte az egész hangversenynek. A harmadik tételben azonban jogosan kérhette számon a mű szólistájától a közönség a ritmikai tartást, a világos formálást és a frázisok lezárásának precizitását. A d-moll versenymű indítása még feledtetni tudita a fentebb kifogásoltakat; az előadók együttgondolkodása itt maradéktalan élményt eredményezett a művet hallgató számára. Dicséret illeti a zenekar vonósait a szép szólókért. A concerto lassú tételének megformálása emelkedett ki e mű előadásából is, a gyors tételekben azonban újra jelentkeztek a ritmikai pontatlanságok, a frázisok zárásának elkapkodása — e hibák a mű utolsó tételében a zenekarra is „átragadtak”. A Handel-versenyművekben orgona-szólistaként bemutatkozó Kovács Endre a továbbiakban szóló orgonistaként folytatta műsorát, először J. S. Bach méreteiben és felépítésében egyaránt hatalmas c-moll prelúdiumát és fúgáját játszotta. Már e mű előadása során — de a műsor további részéiben is — határozottan érzékelhető volt, hogy ezen a hangversenyen a szóló művek előadása terén talált magára igazán a koncert szólistája: bár a preludium szólamai még helyenként nem a megfelelő pontokon találkoztak játékában, a rendkívüli előadói koncentrációt megkövetelő fúga interpretálásában a művész maradéktalan élményt nyújtott. A hatalmas feszültségekkel teli fúga után Bach egyik csodaszép, bensőséges hangulatú korálelőjátékát adta elő Kovács Endre a mű műsorra tűzésével mintegy hidat képezve az orgonairodalom másik nagy korszakához: a romontikához. Ugyancsak remek ötletnek bizonyult az ezután előadott, merőben más fogalmazásban írt és az orgonaművész által stílushűen megformált mű: Mendelssohn G-dúr prelúdiumának és fúgájának műsorra tűzése. Kovács Endre konzekvens műsortervezésére vall a koncert következő darabja is: Brahms korálelőjátéikának előadásában a megszüntetve megtartás élményével ajándékozta meg közönségét. Érzékeltetni tudta, hogy a zeneszerző barokk harmóniák alkalmazásával mégis mennyire újat: romantikus zenedarabot alkotott. A hangverseny impozáns befejezéseként Antalffy scherzóját játszotta el Kovács Endre. Az utóérzések gyanúját felkeltő részeinek összefüggését nem minden esetben mutató zenemű korrekt és virtuóz előadásával az orgonaművész a közönség elismerésének birtokában búcsúzhatott Szolnoktól. Ezzel a koncerttel véget ért tehát az orgonahangversenyek sora, mely rendezvények az egyedüli nemes szórakozást jelentették Szolnok igényes muzsikát kedvelő közönségének a nyáron. Reméljük, hogy a nem túl nagy, de mindhárom koncerten stabilnak mondható számú hangversenylátogató a következő nyáron is részese lehet orgonahangvefsenyek nyújtotta élménynek. Szathmáry Judit Kovács Endre orgonaművész és a Szolnoki Szimfonikus Zenekar A TV 1. hullámhosszán Szombaton indul a Nap- TV Szombaton, augusztus 19- én reggel jelentkezik első alkalommal a képernyőn a Nap-Tv, a MOVI és a Mai Nap Rt. által alapított kft. független Tv-adója. Az új televíziós hírmagazin reggel fél ötkor kezdődő bemutatóját követően a jövőben hetente kétszer, szerdán és szombaton reggel fél 6-tól fél 9-ig informálódhat e műsorból a néző a legfrissebb hírekről, a naphoz kapcsolódó közlekedési, időjárási és kulturális tudnivalókról. Az adásokat sok zene, sporthír és reklám fűszerezi. Székely Ferenc, a kft. képviselője, a filmhíradó szerkesztője elmondta, hogy az adás technikai hátterét a MQVI műszaki eszközei és szakembergárdája adja: a stúdiót is a Könyves Kálmán körúti filmgyári műteremben alakították ki. Az adást a Tv 1 hullámhosszain sugározzák, egy, a műsorszórási moratóriumot megelőzően, az MTV szakvéleménye alapján kiadott, június 30-től december 31-ig szóló engedély alapján. A hírmagazin egyébként anyagilag is független a Televíziótól: az alapítók tőkéjére építve az adást saját bevételeikből kell fenntartaniuk, kereskedelmi tevékenységük, illetve a szponzorok révén. A Nap- Tv csapata rádiós és hírlapíró munkatársakból áll majd, a MOVI technikai személyzetével együtt az elképzelések szerint mindössze 30—35-en dolgoznak a Szerkesztőségben. A Nap-Tv politikailag is független kíván maradni, lehetőséget ad a különböző politikai erők megnyilvánulásaihoz, különböző nézetek nyilvános ütköztetéséhez. Az élő műsor számít a közönség aktív érdeklődésére, így a nézőkkel, magánemberekkel, közösségekkel folyamatos kapcsolattartásra törekszenek. Ez mind a műsor szerkesztését, mind tartalmát érinti majd. Az MTI-től, a Mai Naptól és más forrásokból származó híranyagot kiegészítik friss telefonos információkkal, helyszíni tudósításokkal, rendőrségi, kereskedelmigazdasági, piaci, közlekedési és időjárási hírekkel. A ,.szent” és a „szentség” olyan fogalmak, amelyekkel hétköznapi életemben jómagam, lévén megrögzött materialista, nemigen tudok mit kezdeni. A megnevezés: Szent István, Szent László, Szent Ferenc, Szent Korona... mégis természetes módon cseng a fülemben. Természetes módon használom őket én is, azért, mert őseink is így mondták az általuk tisztelettel adományozott jelzővel, illetve hajdanvolt embereket és dolgokat A szent koronával első ízben a Nemzeti Múzeum kiállításán találkoztam, diákként, valamikor a 60-as éveikben. Nem is fogtam fel, hogy az csupán másolat, az eredeti egy távoli országban túszul ejtve rejtőzik. Nagy élmény volt egyetemi óveimlben László Gyula processzorom előadássorozata a koronázási jelvényekről. Ekkor tudatosodott bennem, hogy amiről beszélünk, amiről vizsgázunk, az valójában „nem létezik”. Remélem, nem árulok el hadi ti tkot, hogy sorkatona (honvéd) voltain, amikor két őrség között a televízió képernyőjén találkoztam először a szent koronával. 1978. január 6-án a TV-Híradó közvetítette a korona ünnepélyes átadását Vance külügyminiszter úr kezéből a magyar népnek. Harminchárom év után újra, végleg itthon! Természetesen a Magyar Nemzeti Múzeum kiállításának nyitása után az elsők között rohantam megtekinteni nemzeti szimbólumunkat, igaz némi csellel, szünnapon. A hazatérése óta eltelt évtizedben egész szép termése keletkezett a róla szóló cikkeknek, könyveknek, vitaira toknak. Nem akarok e helyütt sem egyetérteni, sem vi tatkozni a különböző készítési hely- és idővariánsokkal. Nem érdekel most, hogy ez volt-e Szent István koronája. A fontos, hogy amióta ez a korona kétséget kizáróan a magyar királyi koronával azonosítható, azRészlet a koronáról óta ez a korona viseli a szent melléknevet. István nagyfejedelmet a II. évezred első napján királlyá koronázták. A koronázás diplomáciai előkészítésének előzményei és az akkori afctuálpolitiikai következményei most érdektelenek számunkra. A lényeg, hogy az ország, Magyarország, királyi koronát szerzett. Az István által topott korona az állami szuverenitást fejezte ki, hiszen azt az Isten első hűbérese, a pápa, s nem világi uralkodó adományozta. Már ekkor megjelenik a korona különleges jogállása. István király fiához, Imre herceghez írott Intelmeiben a koronáról már mint a királyságot szimbolizáló elvont fogalomról ír. A korona eszmei tartalma tehát hamar kialakult, III. Ince pápa egyik levelében (ll‘98) a székesfehérvári bazilikában különös gonddal őrzött koronáról azt írja, hogy Magyarországon ebből ered a „haza becsülete”. A korona egyrészről az ország területi jelképévé vált, Emléktáblát állított a jeles reformpolitikus, Széchenyi István tiszteletére Debrecenben a Városszépítő Egyesület és a Széchenyi István Emlékmúzeum és Egyesület. A Nagy Lajos szobrászművész alkotta relief arra — a közelmúltban felavatott — épületre került, amelyben Széchenyi többször megfordult és tárgyalt a Tisza szabályozásáról. MTI—fotó: Oláh Tibor másrészt az államot szimbolizálta, és az alattvalók tiszteletét mindezek iránt. Ezt a korai, arisztokratikus eszmét szélesítette ki Werbőczy a ikisinemesség tagjaira is. A XIX. század második feléiben demokratizálódott az értelmezés. Hol koronázták meg István királyt? Sem korabeli, sem későbbi forrás nem említi a helyet. Az utódok és a maiak lokálpatriotizmusuk szerint Esztergom vagy Fehérvár mellett törnék lándzsát. Ki-ki gondoljon erről, amit akar, a magyar királyi koronázási rend egyik fontos pontja az volt, hogy a koronázás Fehérváron történjék. A másik fontos pontja pedig, hogy a szent koronával koronázzák meg a leendő uralkodót. A szent korona, amely ön magában ilyen sok gyakorlati és eszmei feladatot foglalt össze, nem maradihatott biztonságos őrzés nélkül. István király az általa alapított fehérvári Nagylboldogasszony-templom prépostjára-, -mint magánkápolnájának vezetőjére bízta ezt a kényes feladatot. A koronát, a koronázási jelvényeiket az istváni bazilika egyik tornyában őrizték. A fehérvári prépost és az általa kiválasztott őrkanonok őrizte a szent koronát Árpád-házi uralkodóink idejében. Az Anjouk tették át az őrzés helyét pompásan kiépített visegrádi palotájukba. Zsigmond Budán őriztette, saját palotájában. Habsburg Albert királlyá koronázása után előbb Esztergomba, 'majd a visegrádi Salaimontoronyba került a korona. Ettől kezdve a szent korona vándorlásának kalandos történetét már nem alkarom követni 1978-iig. Jogtörténészek feladata annak elbírálása, hogy az elmúlt évezredben a szent koronát ki, miikor és milyen joggal bírta, vagy birtokolta. Szent István fehérvári 'bazilikáját, igaz, hogy romjaiban, mindenesetre ismerjük. Fülöp Gyűlt« D Szent, Morona státusáról
