Néplap, 1989. július (40. évfolyam, 152-177. szám)

1989-07-10 / 159. szám

J^Jépiap

1989. JÚLIUS 10.

IA szerkesztőség postájából I

Nyílt kérdések

Papp Lajoshoz, az MSZMP Törökszentmiklósi Városi Bizottsága első titkárához

s remélem, rövidesen hasz- vasónkat — alkatrészre kínálhatja ügyfelünk." (Felhá- vatkozva — tovább várakoz- borítónak tartjuk, hogy ol- tátják. A szerk.)

Kálváriánk a TITÍSZ-szal

Leveltet küldött szerkesztőségünkhöz Balogh József olvasónk, nyílt kérdésék formájában többek között ezt írja:

Szolnok megye és ezen. belül Töorökszentmikiós évekkel var» 'lemaradva hazánk megyéinek döntő többségétől. Miért? Ezek után teszem fel a további kérdéseimet, melyékre szeretnék választ kapni.

1. Évek óta március 15-én Szolnokon a szovjet emlékművet, városunkban, pedig a Len in-s zobrot vilá gí tottá k

meg. Nincs magyar emlékművünk, melyet érdemes Hetit volna e napon kivilágítani? 2. Törökszentmiiklóson csak az utóbbi hónapokban tűntek el az utakat, tereket, épületeket csúfító jelmondatos tábláik. Ily soká jött rá a város vezetése, hogy a jelmondatokból még nem lesz szocialzimus, csak a szorgalmas munkáiból!? 3. Gyenes György miért 30 év elteltével 'kapott szülővárosában emléktáblát? Arról tájékoztattak több helyről — Nagy Imre és mártírtársai temetését megelőzően —, hogy Gyenes György szerepével foglalkozik a BM és az MSZMP, melyék alapján eldöntik a tábla további sorsát. Így a Néplapban szereplő egyszemélyi kezdeményezése furcsán hat, továbbá nem érthető, milyen átszöve- gezésre gondol a táblával kapcsolatban? (Olvasónk a Mi lesz Gyenes György emléktáblájának sorsa? című, június 16-ii cikkünkre utal, melyben megszólaltattuk Papp Lajost. Ä szerk.) Nem tartja helyesnek, hogy az ártatlanok emléktábláinak, emlékhelyeinek megszüntetésére kampányt indítsanak. Ezzel egyetértek, de kérdezem, hogy az ártatlanul kivégzett ’56-osok emlékére hol lesz városunkban emlékhely? Nagy Imre és sorstársai kapnak-e méltó rehabilitációt a várostól, annak jelenlegi vezetőitől, vagy újabb 30 évnek kell eltelnie?

Szandaszőlősön, a Karinthy utcában van egy kis zártkertünk, ahova két évvel ezelőtt köttettük be az áramot. Csupán locsoláskor használjuk, mivel villany- motoros kutunk van. Rá- kóczifalván lakunk, s ez a tény a TITÁSZ-szal folytatott kálváriánkban nagy szerepet játszik. Az áramért 60 forint átalánydíjat, fizettünk a szandaszőlősi takarékszövetkezetben és férjem kérte, hogy utálják a rá- kóczifalvilhoz, ahol átutalási betétszámlánk van. Azt mondták, menjen Szolnokra, ott intézik, de addig küldözgették ide-oda, míg felefáradt és vállalta, inkább be- fizatgeti a számlát. Múlt év novemberében kaptunk egy 1732 forintról szóló számlát, amiről mindjárt tudtuk, hogy tévedés lehet. Hosszadalmas utánajárásunkra, ez év áprilisában ígérték, hogy a túlfizetésünket visszakapjuk, de éhhez nyújtsuk be

visszamenőlegesen a számláinkat. Belefáradtunk az ügyintézésbe, s már azt sem tudjuk, hová forduljunk?

Szabó Pálné

Rákóczifalva

A TITÁSZ városi kirendeltség fogyasztói szolgálat csoportvezetőjét, Megyer Árpádot kértük Olvasónk panaszának kivizsgálására. Megálllapította, hogy sérelme jogos, ibár az igazsághoz tartozik, hogy a mérőszekrény ajtaja a leolvasáskor zárva völt, ezért saccolták meg az óra állását. Ebből származik az 1722 forintos tartozás, valamint a kisebb-nagyobb túlfizetés. Intézkedett a tévesen számlázott összeg visszautalására, s ezzel egyidejűleg Szabóékat olyan fogyasztási módba sorolták, mélyben évente egyszer kell villllanyszámllát fizetniük, s a rákóczifalvi 'lakásukra küldik a csekket.

Mi igaz a híresztelésből?

Hz orvosok védelmében

Egy olvasói levél nyomán jelent meg lapunk július 1- jei számában a Főorvos úr! Én nem tudnék nyugodtan aludni című írás, Paulina Éva tollából. Ehhez a Magyar Orvosi Kamara jászsági területi szervezet, vezetősége — dr. Bük János elnök, dr. Horváth László, dr. Ja- kus Zoltán, dr. Magyar Levente és dr. Válenti Béla — a következő megjegyzést fűzte:

Tekintve, hogy a cikkben sem a főorvos neve, sem az illető osztály, sem a beteg név szerint nem szerepel, így alkalmas arra, hogy a megye területén működő műtétes osztályokat, azok vezetőit erkölcsileg lejárassa. Hozzájárul a közvéleményben kialakult téves nézethez, hogy az állami egészségügyi szolgálatban dolgozó orvosok a betegek gyógyítását csak

hálapénz ellenében hajlandók végezni. Rontja az orvosbeteg kapcsolatot, bizalmatlanságot kelt az ellátó orvosokkal szemben. A cikk nem teszi lehetővé az esetleges fegyelmi vizsgálatot, az elmarasztalást, de a védekezést sem. Végül fokozza a közvéleményben amúgy is jneglévő orvosellenes hangulatot, nem járul hozzá a jelenlegi, romló körülmények között dolgozó egészségügyi szervezet jobbításához.

Mindezek alapján tiltakozunk a hasonló, általánosító cikkek megjelenése ellen a jászsági orvosi kamarai tagok védelmében. Kérjük az eset nyilvánosságra hozatalát, és a dokumentumok eljuttatását a területileg illetékes szakigazgatási szervhez, valamint a területi orvosi kamarához.

Nem beosztás szerint rangsorolják a munkát

A Néplap június 29-ii számában jelent meg A szemétfelügyelő már képtelen rendet tartani című olvasói levél, melyre a következőket közlöm:

A levélírónak majdnem teljes mértékben igaza van. A cikk megjelenése óta — de nem annak apropóján. — GAMES Z szervezetünk toló- lapos erőgéppel rendbe hozatta a szeméttelepet. Hónapok óta igényelték a helyi termelőszövetkezettől az erőgépet, de sajnos eredménytelenül, mert a gépre a gazdaságnak — kiemelt munkái végzéséhez — szüksége volt. A szeméttelep 15 éve van a jelenlegi helyén, .és mindent elkövettem, hogy az a település llakott részétől távolabb kerüljön. Sajnos, az áthelyezése nem sikerült, mert

a döntésre jogosult szakhatóságok nem fogadták el a megjelölt területeket (magas talajvízszánt, illetve a településtől való nagy távolság miatt). Így maradt a régi helyén és az elfogadhatóvá tételéhez komoly erőfeszítéseket" tettünk az elmúlt években: szilárd burkolatú utat építettünk a telepig, körülkerítettük, körbe fásítottuk. Igyekszünk a lakossági igényeknek megfelelni, de sajnos az erőgépet illetően másokra vagyunk utálva. Amiben .nem volt a levélírónak igaza: nem hivatali beosztások szerint rangsoroljuk az elvégzendő, közérdekű munkákat.

Fekete Géza

a Cibákházi Nagyközségi Tanács elnöke

A Néplap július 6-i számában, Igazságosabb munkaelosztásra lenne szükség cím alatt a törökszentmiklósi Fekete Jánosné írását, közölték. A rám tartozó részére reagálva kijelentem, hogy magam is nagyon erkölcstelennek tartanám, ha az átlagosnál nagyobb nyugdíjjal rendelkezők az oly kevés munkalehetőség betöltésénél bárkit — benne fiatalokat is

— megelőznének. Ebből következik, hogy nekem nem volt, s nem lesz szándékom a helytörténeti múzeum gyűjteményének gondozását semmilyen fizetségért elvállalni, azt — szerintem is — arra képesített személyre lesz helyes rábízni.

A múzeummal kapcsolatos

— levélíró által említett — híresztelésekből annyi igaz, hogy amit a múzeum épületének kialakításáért tettem,

az kizárólag társadalmi munka szervezésére irányult. Biztosítani kívánom a levél íróját — és mindenki mást —, hogy az épületnél folyó munkákat a vállalatok, szövetkezetek dolgozói, kisiparosok és tanulók kivétel nélkül térítés nélkül végezték, így természetes, hogy az épület átalakításának költségei nem terhelik a tanácsot. Viszont méltó elismerés és köszönet jár a tanácstól és a város múltját tisztelő állampolgároktól azoknak, akik önzetlen segítségükkel hozzájárultak ahhoz, hogy a korábban szebb napokat megélt múzeum értékes anyagai — annyi költöztetés után — méltó körülmények közé. véglegesen, múzeumi célt szolgáló épületbe kerülhessenek.

„a volt tanácselnök”

Egy évig várjak arra a pénzre, amiért megdolgoztam?

Ez év március 21-én mentem nyugdíjba. A keresetemből és a 40 éves jubileumi jutalmamból .levont adóelőlegből! részemre visszajár. Vállalatomtól követeltem a túlfizetést, de azt a választ kaptam, hogy mehetek akár- hová, ezt már csak a jövő évben rendezik.

Jogtalannak tartom, hogy egy évig várjak arra a pénzre, amiért megdolgoztam. Akárki alkotta az adótörvényt, nem járt éli a részintézkedésekben körültekintően és helyesen. Ha a nyugdíjasok visszaélésétől tartanak — netán a nyugdíjuk mellett majd dolgoznak és nem fizetnek adót —, fektessenek fel olyan nyilvántartást,

mely alapján ez lehetetlen. Hibás intézkedésnek tartom és elítélem, hogy a járandóságomat a jövő évi adóbevallásig visszatartják.

Csillik László

Jászkisér

Olvasónk indulatát megértjük, de nem kell egy évig várnia a pénzére. Forduljon ismét a vállalatához és kérje az edóelőleg felülvizsgálatát. Amenyiben szabálytalanul többet vontak le a fizetéséből mint kellett volna, vállalata köteles 30 napon belül a különbözetet visszatéríteni. Késedelem esetén kamatostól.

a szövetkezet eljárása nem volt emberséges

> szolgáltaié vállalat mulasztása

Négy hónapja várjuk a szerelőt címmel közöltük június 22-én Virágné Fügedi Margit jászapáti olvasónk levelét, melyben elpanaszolta, hogy a VA 861 típusú NDK automata mosógépét ez év februárja óta nem javította meg a jászberényi szerviz.

Nagy Mihály, a Jászsági Elektromos Szolgáltató Vállalat igazgatója erre adott válaszában a következőket írta:

„Megállapítottam, hogy az elhúzódó javításért mulasztás terheli vállalatunkat. Bár a bejelentés után, s a megbeszélt időben szerelőnk volt az ügyfél lakásán, de nem tudott bejutni. A további időegyeztetések sem hoztak eredményt, mert a tizen- egynéhány községet járó műszerész nem tudta az időpontot betartani. Azóta a hibás mosógépet beszállítottuk a szervizünkbe, megrendeltük hozzá az alkatrészt,

Szeretnék mégegyszer visz- szatérni a Kiszántották a ve- .teményeinket című, június

12-i levelemhez, melyre Butyka ■ László szántóföldinövénytermesztési ágazatvezető válaszolt a június 26-i Néplapban,

A termelőszövetkezet

nagyüzemi talajművelését nem akadályoztuk, mert 1985 előtt is elhagyták azt a bizonyos földcsíkot. Előttünk volt a megműveletlen terület és kérdem, miért nem vetették már akkor is be? Amikor lucernás volt, ugyancsak elhagyták azt a kis darabot, nyakig ért benne a dudva, a gaz. Azt sem tették meg, hogy amikor vágták a lucernát, vele együtt ezt a területet is lekaszálták volna. Ezek után fogtunk a tarackirtáshoz, az elhanyagolt föld megműveléséhez. Nem szóltunk a tsz-nek, mert úgy gondoltuk, hogy.az elhagyott föld azé, aki megműveli. S az ellenőrzésük során nem vették észre, hogy az ott lakók bevetették a tsz földjét? Azon a bizonyos napon (V. 31.) délelőtt 11 íráig kapáltuk és gyomláltuk az apró veteményt, a tsz

IA tárgyalóteremből I

Késekkel „dekorálta’’ körben az övét

A huszonnégyéves szolnoki Raffael László (Rét út 24. szám) nem kimondottan bizalomgerjesztő kinézetéhez rendszerint hozzátartozott, hogy a nadrágja szíjához köriben temérdek ki.sebb-na- gyobb kést kötött. A derekán fityegő éles, hegyes gyil- ikok arra voltak hivatottak, hogy a járókelők tudomásul vegyék, nem köznapi emberrel hozta össze őket a véletlen. Tényleg nem átlagos személyként kezelendő ez az ifjú, hiszen garázda természete miatt eddig már hat ízben ítélték el rövidebb időre. Igaz, nem sok sikerrel, mivel a kiszabadulása után általában ott folytatta, ahol korábban abbahagyta.

Erre néhány jellemző példa: tavaly június 1-jén Jászberényben a vasútállomáson összeverekedett az élettársával. Az akikori szolgálattevő felszólította, hogy hagyja abba a randalírozást, mire ő felbőszültén marokra kapott a sínek közül néhány kavicsot, és mivel figyelmeztették, „nemes bosszúként” bedobta az iroda három ablakát.

Mindössze néhány nap telt el, és akkor pedig úri kedvében taxival vitette magát haza a Rét utcába. Itt kissé ikapatosan megjelent a bátyja, a 26 éves István is, akinek eddigi életéhez minden- iképpen hozzátartozik, hogy ő is belekóstolt már a rácsos életbe. Raffael László kiszállt, és akkor derült csak ki, hogy nincsen egy vasa sem. Úgymond elmegy kölcsönkérni, és mire visszatért éktelen haragra gerjedt:

— Lóvé nincs, és te még mindig itt dekkolsz? Takarodj ! — üvöltött a viteldí jat követelő emberre, majd a két jómadár rátámadt a taxisra. A kisebbik testvér, László a kocsiba is többször belerúgott, az ablakra ütött,

és a” gépkocsivezető csak nehezen bírt elmenekülni szorongatott helyzetéből. Az ügynek következménye lett, jöttek a rendőrök, akikre a báty vasvillával támadt, az öccse pedig köveket dobált, illetve a másik kezében nagykést szorongatott. Olyannyira, hogy elő kellett venni a pisztolyokat is. Az eset után a letartóztatásig még maradt egy kis idő, és hogy ez ne teljen feleslegesen, László addig mindenestül ellopott az egyik lakatlan házból egy ablakkeretet. Ez a húzás már nem sikerült, mivel kitudódott, és az ebül szerzett tárgyat vissza kellett adni. Hogy további csábításra ne maradjon lehetőség, a testvérpár azóta megszakítás nélkül börtönkosz- tot eszik.

iRaffael Lászlót egyébként meglehetősen brutális megnyilvánulásai miatt alapos orvosi vizsgálatnak vetették alá, ahol kiderült: sem elmebetegségben, sem tudat- hasadásban vagy szellemi leépülésben nem szenved. Éppen ezért közbotránko- zást okozó tetteiért felelősségre vonható. Ily módon ügyét első fokon a Szolnok Városi Bíróság dr. Szent- györgyi Ildikó tanácsa tárgyalta, ahol Raffael Lászlót egy társtettesi minőségben felfegyverkezve elkövetett 'hivatalos személy elleni erőszak bűntette, egy társtettesként elkövetett könnyű testű sértés vétsége, két rendbeli okirattal való visszaélés vétsége, egy lopás vétsége, súlyos testi sértés bűntette és garázdaság vétsége miatt halmazati büntetésként — mint többszöri visszaesőt — öt év fegyházra ítélték. Bátyját, Raffael Istvánt két év börtönbüntetéssel sújtották. A testvérpár feltételes szabadságra nem bocsátható. Az ítélet nem jogerős.

D. Sz. M.

dolgozói, akik szántották a lucernaföldet, ezt jól látták. Közülük senki nem szólt, hogy ne dolgozzunk tovább, mert egy óra múlva kiszántják a veteményeinket. Majd Meghasadt a szivünk, amikor megláttuk a barbár munkát. A legfájdalmasabb az volt — miután kártérítést követeltünk —, hogy felajánlották: vegyük ki bérbe, és vessük be újra...

Miért nem tették meg ezt az ajánlatot a vetemény kiszántása előtt? Hajlandók lettünk volna visszamenőleg is kifizetni a bérleti díjat. Persze, hogy ezek után már nem fogadtuk el' a szövetkezet ajánlatát. Fenntartjuk, hogy a Tiszatáj Termelőszövetkezet eljárása nem volt emberséges — írta többek között Galsi Gáborné törökszentmiklósi olvasónk.

Mezőre épült városrész

Érdeklődéssel olvastam lapjukban a cigányok lakáshelyzetével foglalkozó leveleket. Nem kívánok csatlakozni az őket elítélő véleményekhez, mert szokásaikat tiszteletben tartom, hiszen egyenjogú magyar állampolgárok. Igaz ugyan, hogy ez fordítva 'távolról sem ilyen egyértelmű. Be kell! látni: a közvetlen együttélésről papoló frázisok üres demagógiák. Ezért a kérdést szavazásra kellene feltenni: ki akar maradni, ki akar menni ? Ez esetben kérdezzék meg őket, a lehetőségeken belül milyen 'körülmények között kívánnak élni, és építő vagy cseréköltöző alapon jelöljenek ki területeket, ahoii együtt maradnának. Hadd fűzzem hozzá: napjaink politikai problémái a

nemzetiségek részéről kohéziós jellegűek, azaz mindezeknek lehet hogy örülnének. (Ez a beolvasztás és „egyenjogúsítás” jelenlegi formáinak elvetését is jelenti.) Mindenesetre a lakáspolitikában élvezett privilégiumaikat törölni 'kellene, mert az mások kárára, hátrányára történik, és azzal általiéban vissza is élnek. Mindenesetre ez nem indokolhatja azt sem, hogy az illetékesek otthagyott felvonulási terepként kezelik a Széchenyi lakótelepet, amely helyenként füves, gazos, elhanyagolt, eső uítán sáros, mezőre emelt városrész benyomását kelti ma is.

Bódi István Szolnok

Összeállította; Csanlsó Miklósné