Néplap, 1989. július (40. évfolyam, 152-177. szám)

1989-07-10 / 159. szám

Néplap 1989. JÚLIUS 10. VSZ-dokumentumok Felhívás a leszerelésre, a béke megszilárdítására George Bush elindult európai kőrútjára Első állomás: Varsó Elsősorban az európai po­litikai és katonai helyzetet órótkeli, s annak javítására tesz javaslatokat az a nyilat­kozat, amelyet a VSZ PTT ülésén, Bukarestben fogad­tak el a tagországok. A VSZ tagállamai, hangsúlyozva a NATO-országok álláspontjá­ban a harcászati nukleáris fegyverekről folytatandó tárgyalásokkal kapcsolatban bekövetkezett fejlődést, fel­hívták a NATO tagállamait, hogy a harcászati nukleáris fegyverek kérdését ne kor­szerűsítés révén, hanem az ezen eszközök szakaszonkén­ti csökkentésére irányuló, önálló tárgyalások útján oldják meg. A nyilatkozat megerősíti, hogy a VSZ-tagállamok kül­politikájának legfőbb célja a béke megszilárdítása, a szé­les körű és kölcsönösen elő­nyös nemzetközi együttmű­ködés feljesztése. Szilárd el­határozásuk mindent meg­tenni annak érdekében, hogy új megállapodások szülesse­nek a leszerelés területén, s a leszerelési folyamat vissza­fordíthatatlanná váljék. A VSZ tagországai nem katonai, hanem politikai eszközökkel kívánj áK szava­tolni a biztonságot, s arra törekszenek, hogy az állam­közi kapcsolatokban érvé­nyesüljön a nemzetközi jog elsőbbsége, az államok kö­zött pedig társadalmi-politi­kai rendszerüktől függetle­nül rendezettek legyenek a kapcsolatok. A dokumentum megerősí­ti, hogy az államok közötti viszonyban maradéktalanul tiszteletben kell .tartani és érvényre kell juttatni az ENSZ Alapokmányának, va­lamint a Helsinki Záróok­mánynak minden elvét, va­lamint azt is, hogy minden egyes országban fajra, nem­re, vallásra és nemzetiségre való tekintet nélkül, és min­den egyes ember esetében biztosítani kell az emberi jogok és az alapvető szabad­ságjogok érvényesülését. A VSZ dokumentuma a je­lenkor legfontosabb felada­tának a fegyverkezési ver­seny felszámolását és a le­szerelést tekinti. Nyugtázza, hogy a katonai konfrontáció csökkentésének terén már megtörténtek az első lépé­sek s kirajzolódott annak le­hetősége, hogy az államok az értelmetlen és veszélyes ka­tonai versengésről áttérjenek a békés együttműködésre. E kedvező változások elle­nére még mindig nem tör­tént gyökeres fordulat a le­szerelés ügyében. A VSZ és a NATO is elismerte, hogy megengedhetetlen egy új há­ború, ennek ellenére a kato­nai szembenállás szintje to­vábbra is veszélyesen ma­gas. A VSZ-tagállamok a jövő­ben is készek minden érde­kelt féllel közösen keresni azokat a megállapodásokat, amelyek révén szakaszosan csökkenthetők, majd mara­déktalanul felszámolhatók a nukleáris fegyverek, megva­lósulhat a vegyi fegyverek betiltása és megsemmisítése, a hagyományos fegyveres erők radikális csökkentése, a haditermelés fokozatos leépí­tése, a katonai kiadások lé­nyeges csökkentése és elke­rülhetővé válik a fegyverke­zési verseny kiterjesztése a világűrre. Elsőrendű feladat a Szovjetunió és az Egyesült Államok hadászati támadó fegyvereinek 50 százalékos csökkentéséről szóló egyez­mény kidolgozása. El kell érni a nukleáris fegyverkí­sérletek mielőbbi felfüg­gesztését a rakétatechnológia terjedésének megakadályo­zását, a békés nukleáris ob­jektumok támadásokkal szembeni védelmét — mutat rá a nyilatkozat. A dokumentum az euró­pai biztonság és stabilitás kulcskérdésének nevezi a hagyományos fegyverek csökkentéséi, a harcászati nukleáris fegyverek csök­kentését és azt követő meg­semmisítését, valamint a bi­zalom erősítését kontinen­sünkön. A VSZ-tagállamok szerint az európai hagyomá­nyos fegyveres erőkről folyó tárgyalások legközelebbi cél­ja az, hogy már a megköten­dő alapegyezmény eredmé­nyeként egyenlő, közös felső szinten állapodjanak meg a NATO-országok és a VSZ- tagállamok csapatainak lét­számában és fegyverzetük fő fajtáinak mennyiségében Európában, s a kontinens egyes térségeiben. Ezeknek az új szinteknek jelentősen kisebbeknek kell lenniük a két félnek jelenleg rendel­kezésére álló erők szintjénél. A fegyveres erők és fegyver­zetek csökkentésének szigort nemzetközi ellenőrzés mel­lett kell megvalósulnia. ! A VSZ-tagállamok megál­lapították, hogy találkoznak álláspontjukkal azok a ki­egészítő javaslatok, ame­lyeket a NATO-tanács közel­múltban tartott legfelsőbb szintű értekezletén fogal­maztak meg az európai ha­gyományos fegyveres erők­kel kapcsolatban. A VSZ or­szágai most azt várják, hogy a NATO-tagállamok részle­tezik és a bécsi tárgyaláso­kon a lehető legrövidebb időn belül előterjesztik eze­ket az indítványokat. Így mód nyílhat arra, hogy to­vábbi konstruktív magatar­tás esetén már 1990-ben sor kerüljön az elsődleges meg­állapodások megkötésére. A VSZ-országok szakértői meg­bízást kaptak arra, hogy operatív módon dolgozzak ki az ezzel kapcsolatos javasla­tokat. A bükaresti tanácskozás nyilatkozatának aláírói egyetértenek a Szovjetunió­nak azzal a szándékával, hogy a NATO-országok kész­sége esetén tárgyalásokat kezd a harcászati nukleáris fegyverekről, és kész egyol­dalúan tovább csökkenteni Európában lévő harcászati nukleáris rakétáit. A tagál­lamok támogatjuk a Szovjet­uniónak azt a döntését, hogy még az idén egyoldalúan ki­von a szövetséges szocialista országok területéről 500 har­cászati nukleáris töltetet. Tá­mogatják azt a bejelentését is, hogy 1989—91 között kész kivonnT szövetségesei terüle- líérőil valamennyi nukleáris harcászati eszközét, ha az Egyesült Államok arányos válaszlépést tesz. A VSZ nyialtkozata ugyan­akkor rámutat arra, hogy a katonai egyensúly mind ala­csonyabb szinten történő megvalósulása során nem lehet figyelmen kívül hagyni a haditengerészeti erőket és fegyverzetüket, valamint a haditengerészeti tevékenysé­get. A tagállamok ezért arra törekszenek, hogy e téma­körben aktívvá váljék a párbeszéd. Az érdekeltek­nek, s elsősorban a jelentős tengeri hatalmaknak, meg kell kezdeniük külön-tárgya- lásaíkat. Ami az általános európai politikai légkört, a konti- . nens államai közötti kapcso­latokat illeti, a VSZ-tagor­szágok leszögezték: az egyes államok vagy államcsopor­tok közötti különbségek nem akadályozhatják a kölcsönös megértést és együttműkö­dést. Éppen ellenkezőleg, az európai népek tapasztalatai­nak sokrétűsége a kölcsönös gazdagodás forrásává vál­hat. A VSZ nyilatkozata hatá­rozottan leszögezi: az euró­pai béke és együttműködés alapvető feltétele, hogy min­den országban maradékta­lanul érvényre juttassák azo­kat az emberi jogokat és alapvető szabadságjogokat, amelyek az Egyetemes Em­beri Jogok Nyilatkozatában és az Emberi Jogok Nemzet­közi Szerződéseiben, a Hel­sinki Záróokmányban, vala­mint más, az ENSZ és az összeurópai folyamat keretei között elfogadott dokumen­tumokban fogalmazódtak meg. Ami az államközi kapcso­latok általános normáit ille­ti, a VSZ-országok abból in­dulnak ki, hogy minden nép maga határozza meg orszá­gának sorsát, jogában áll megválasztania a maga szá­mára legalkalmasabbnak tar­tott társdalmi, politikai és gazdasági rendszert, állami berendezkedést. A társadal­mi berendezkedés kérdésé­ben nem létezik egyfajta szabvány. A nemzetközi stabilitás feltételezi a konfrontác'iós doktrínák, az erőre történő támaszkodás elutasítását, a más államok belügyeibe való közvetett és közvetlen be­avatkozás elvetését. Egyetlen ország sem írhatja elő az események menetét más ál­lamokon belül, nem támaszt­hat igényt a bíró és a dönt- nök szerepére — szögezi le végezetül a VSZ-tagországok nyilatkozata. A bukaresti ülés másik ok­mánya, a Politikai Tanács­kozó Testület tapasztalatait összegző közlemény az euró­pai helyzet kapcsán megálla­pítja: a VSZ tagállamainak eltökélt szándékuk, hogy minden eszközzel elősegít­sék a bécsi utótalálkozón el­ért megállapodások végre­hajtását, az európai béke és biztonság megerősítését. Ar­ra törekszenek, hogy a VSZ és az Észak-atlanti Szövetség kapcsolatait konfrontációtól mentessé tegyék, megteremt­sék közöttük a konstruktív párbeszédet. Az ülés résztvevői tájékoz­tatták egymást országaik belső fejlődéséről, a szocia­lista építés problémáiról, s rámutattak arra, hogy erő­södik a bel- és külpolitika közötti kölcsönhatás. Meg­győződéssel állapították meg, hogy nem létezik semmiféle egyetemes érvényű szooializ- musmiodell, senki sem ren­delkezik az igazság monopó­liumával. Az új társadalom építése alkotó folyamat, amely az egyes országokban a helyi feltételeknek, hagyo­mányoknak és szükségletek­nek megfelelően valósul meg. Minden országnak jo­ga, hogy önállóan, mindenfé­le külső beavatkozás nélkül dolgozza ki politikai straté­giáját és taktikáját. Végezetül pedig, ami ma­gát a VSZ-t illeti, a tagálla­mok elhatározták, hogy újabb lépéseket tesznek poli­tikai jellegének erősítése ér­dekében, s azért, hogy a szervezet keretein belüli együttműködés mechaniz­musát demokratikusabbá te­gyék, korszerűsítsék. Megszállt területek Újabb általános sztrájk Űjabb általános sztrájkot tartattak az Izrael által meg­szállt területeken vasárnap, ezúttal arra emlékezve, hogy huszadik hónapjába lépett az Intifada, a megszállás elleni felkelés. Helyi források sze­rint az Intifada egyesített vezetőségének sztrájkfelhí­vása széles körű meghallga­tásra talált, a boltredőnyök lehúzva maradtak, a tömeg- közlekedés megbénult. A megszálló katonasággal lezajlott összecsapásokban a hét utolsó napján két palesz­tin halt meg s ezzel a legsze­rényebb összesítés szerint is 486-ra emelkedett az Inti­fada palesztin halálos áldo­zatainak száma. Hogyan lehetne tovább lépni e kapcsolatok rendezé­se érdekében? Alapvető fon­tosságú az erdélyi magyar­ság helyzetének javítása. Határozottan leszögeztük azt is, hogy haladéktalanul le kell állítani a település- rendezési program további folytatását. Csak ezen az alapon, ezeknek a kérdé­seknek, ezeknek a problé­máknak a rendezése alap­ján indulhatunk el és nem úgy, mint, korábbi tapaszta­lat szerint, amikor megfo­galmazták román részről, hogy egynéhány kérdésről hajlandók voltak tárgyalni, a legélőbb, a legfeszítőbb problémákat viszont a sző­nyeg alá söpörték. Tehát' új megközelítésre, új tárgyalá­si alapra van szükség. A külügyminiszter a ro­mán reagálással kapcsolat­ban arról adott tájékozta­tást: Nicolae Ceausescu hangoztatta, hogy a felve­George Bush amerikai el­nök vasárnap kora reggel (közép-európai idő szerint délelőtt) a washingtoni Andrews légitámaszpontról elindul tíznapos európai út­jára, amelynek során kedd­től két napra hazánkba is ellátogat. Az elnök kíséretében van felesége, valamint néhány vezető tanácsadója. James Baker külügyminiszter, aki ázsiai körúton volt, Varsó­ban csatlakozik a küldött­séghez. Az amerikai elnök kedden délután Gdanskból érkezik tett problémák nem létez­nek Romániában. Az or­szágban tökéletesen megol­dották a nemzetiségi kér­dést, ezen a területen nincs gond, sőt a világon a leg­jobban Romániában oldot­ták meg ezt a kérdést. A magyarságnak minden joga biztosított és azok az állítá­sok, megnyilatkozások, ame­lyek Magyarországon el­hangzanak, teljesen megala­pozatlanok, „hiszen mi ma­gyarok elfogultan viszonyu­lunk a romániai helyzethez, a romániai fejleményekhez”. Erre a magyar fél azt java­solta: „Ha mi elfogultak va­gyunk, akkor engedjék meg, hogy egy páratlan, nemzet­közi szakértőkből álló dele­gáció utazzék Romániáiba, amely megvizsgálja a hely­zetet, megállapítja a ténye­ket, úgy, ahogyan ez az ENSZ emberi jogi bizottsá­gában megfogalmazódott.” Nicolae Ceausescu hangsú­Budapestre és csütörtökön reggel utazik tovább Pá­rizsba. A francia főváros­ban résztvesz a forradalom 200. évfordulójának ünnep­ségein, majd a hét vezető tőkés ország szokásos évi csúcstalálkozóján. A tanács­kozáson ezúttal a Lengyelor­szágnak és Magyarországnak nyújtandó gazdasági, pénz­ügyi támogatás kérdései lesz­nek előtérben. Párizs után George Bush rövid látoga­tást tesz Hollandiában, ahol (akárcsak Magyarországon) a történelem során még nem járt. amerikai elnök. lyozottan aláhúzta: ilyen delegáció beutazására soha nem fog sor kerülni. Felvetette azt is, hogy Aradon javasolták a iminisz- terelnöki találkozót. Tény, hogy utána megerősítették a Németh Miklós miniszter­elnök részére szóló meghí­vást. Rendkívül heves vita Magyar részről erre a válasz az volt — és ezt most is aláhúztuk a találkozón, — hogy készek vagyunk a mi­niszterelnöki találkozó le­folytatására, de csak abban az esetben,, ha a felsorolt problémákat sorra ves(siaük és valamilyen módon meg tudunk állapodni azoknak a megoldásáról, Meg kell mondanom — hangsúlyozta Horn Gyula —, hogy az egész találkozót egy rendkívül heves vita jellemezte, s gyakorlatilag csak egy megállapodás szü­letett — a településrende­zéssel összefüggésben: Ni­colae Ceausescu megerősí­tette, utazzék Romániába egy magyar tanácsi delegáció. Mi ezzel egyetértettünk, vi­szont kértük, hogy ez a hely­színen, főképpen Erdélyben tanulmányozhassa a telepü­lésrendezési programot. A válasz erre az volt, hogy a delegáció programját majd ők állítják össze. Egy érdeklődésre, hogy mindezek után hasznos volt- e leülni tárgyalni, Horn Gyula kifejtette: Románia esetében figyelembe kell venni azt, hogy egy szom­szédos országról van szó. Ezenkívül nem hagyható fi­gyelmen kívül az sem, hogy egy olyan VSZ-ibelii tagál­lamról van szó, amellyel egy védelmi szövetségi rendszer­ben vagyunk. De ugyanak­kor ezzel az országgal rend­kívül kiélezett, feszült vi­szonyban állunk, s ilyen kö­rülmények között nem sza­bad kihagyni a tárgyalások lehetőséget, ezt nem szabad elmulasztani. Nagyon lénye­ges az, hogy hogyan tárgya­lunk és mit vetünk fel a tárgyalásokon. A továbbiakban szólt ar­ról, hogy a VSZ PTT buka­resti ülésein az egyes tagál­lamok közötti kétoldalú kapcsolatok kérdései nem szerepeltek. __ Az újságírók érdeklődtek arról is: a Szovjetunió mi­lyen mélységben ismeri a magyar—román problémát s van-e valamilyen reagálá­sa. Horn Gyula kifejtette: „elég jól”, de utalt rá, hogy a Szovjetunió stratégiai fe­lelősséget visel a Varsói Szerződés helyzetéért, ezért bizonyára számára nem jó, hogy két tagállam viszonyá­ban ilyen helyzet alakult ki. „A Szovjetunió nem akar ebbe a viszonyba bea""f kozni” — mondotta végi tül, A Nyers—Ceausescu találkozóról Megítélésünk szerint tárgyalni kell Horn Gyula sajtótájékoztatója A Nyers Rezső—Nicolae Ceausescu találkozóról Bu­karestiben Horn Gyula kül­ügyminiszter tájékoztatta a magyar sajtó képviselőit. Mindenekelőtt elmondta, hogy a találkozó román kez­deményezésre jött létre. Szólt arról, hogy a magyar küldöttség nem könnyen határozta el magát erre a lépésre, mert a tapasztalatok szerint az ilyen találkozók nem járnak túl sok haszon­nal. „Végül is azért döntöt­tünk úgy, hogy elfogadjuk a kezdeményezést, mert meg­ítélésünk szerint tárgyalni kell, különösen olyan vi­szonylatban, amikor nagyon súlyos problémák vannak” — fűzte hozzá. Nyomatékkai Javaslatok válasz nélkül Felvetettük azt, hogy egyetlen magyar javaslatra, kezdeményezésre sem kap­tunk érdemi választ román részről, illetve ezeket a ja­vaslatokat elutasították. Gyakorlatilag egyetlen olyan témáról nem hajlandók tár­gyalni, amely feszíti a két ország viszonyát. Felvetettük, hogy súlyosan terheli a két ország viszo­nyát az erdélyi magyarság helyzete, méghozzá rosszab­bodó helyzete. Egyértelmű álláspontunk szerint Romá­nia ezen a területen nem teljesíti a nemzetközi köte­lezettségeit, amelyek az ENSZ-tagságból, a Helsinki Záróokmányból, a nemzet­közi okmányokból erednek. Tovább folytatódik az úgy­nevezett településrendezési program, aminek következ­tében nem csupán egziszten­ciálisan vált súlyossá a ma­gyarság helyzete, hanem más téren is, mert megsemmisül­Alapvető az erdélyi magyarság helyzete hangsúlyozta: a magyar fél mindjárt az elején tisztázta azt, hogy kötetlen, nem hi­vatalos véleménycserére ke­rülhet sor. „Sorra vettük mindazokat a problémákat, amelyek kapcsolatainkat terhelik. Egyetértés gyakorlatilag csak abban a kérdésben volt, hogy szómszédok vagyunk és a két szomszédos nép ér­deke megköveteli, hogy a vi­szonyokat javítsuk. A ma­gyar delegáció kifejtette azt, hogy gyakorlatilag csak a gazdasági kapcsolatok terén kielégítő a helyzet, a politi­kai téren viszont mélypont­ra jutottunk. Az aradi csúcstalálkozót követően ér­demi lépésre nem került sor._ nek évszázados kulturális és minden más értékei. Érveket felsorolva, határo­zottan felvetettük továbbá azt is, hogy az utóbbi idő­ben egy széles körű politikai propagandakampány bonta­kozik ki Romániában Ma­gyarország ellen, amely nemcsak meghamisítja a magyar törekvéseket, hanem megkérdőjelezi mindazoknak a változásoknak a létjogo­sultságát vagy helyességét, amelyek Magyarországon zajlanak, például a demok­ratikus fejlődés kibontako­zása érdekében tett erőfeszí­téseinket. Ugyancsak súlyo­san terheli kapcsolatainkat, hogy az utóbbi hónapokban bizonyos katonai fenyegető­zések is megjelennek. Ilyen megnyilatkozások, kijelen­tések hangzanak el Romá­niában. Ügy ítéljük meg, például ez utóbbival kapcso­latban, mintha román rész­ről tudatos törekvés lenne az ellenségeskedés szítására.

Next

/
Thumbnails
Contents