Néplap, 1989. július (40. évfolyam, 152-177. szám)

1989-07-08 / 158. szám

1989. JÚLIUS 8. j^lÉPlAP Hullámverés a strandon Kiszorítós játék, avagy kempingháború Jászszentandráson tárolása som tartozott a di­csérendők közé. Vajon mi mindent állapí­tott meg az utóvizsgálat, amely a fenti három helyen —. Szolnokon, Tisaaföldváron és Besenyszögön — befejező­dött. A temetőelllenőrzések nem mindig szívderítő fela­datát itiziennyotoani végezték, összesen - hatvanhét napot fordítottak a munkára. Any- nyirt mindenképpen tapasz­taltak, hogy' a korábban em­lített hiányosságokat meg­szüntették. A nyilvántartá­sokat a lehetőségekhez ké­pest rendezték, sőt Szolno­kom erre a célra egy számí­tógépet is munkába állítot­tak. Azután közlekedési uta­kat építettek, kivezették a vizet, így a hantok virágait •lehet öntözni. A főbb utak mellé pedig szeméttárolók is kerülitek: igaz, a korábbiak jórészét valaki vagy valakik ellopták, mivel állítólag ga­lambdúcnak is lehet hasz­nálni őket. Ebben a gyara­podásban nem mellékes az sem, akár egyházi, akár ál­lami..a látott temető, a gon­dok enyhítése érdekében a tanács is kinyitotta a pénz­tárcáját. így Szolnokom' éven­te kétmilliót áldoztak a te­mető gondozására, míg Ti- szaföldváron a tehóból ösz- szegyűlit 3.5 milliót fordítot­ták hasonló céűlra. A vizsgált időszakban a sírásók munkájára két alka­lommal adódott panasz, amelyeket kivizsgáltak, sőt a vétkes, jobban mondva it­tas személyeket elbocsátot­ták. Szolnokon jelenleg öt sírásót alkalmaznak, de a másik kéit. helyen is kaptak központi, állami támogatást, fizetést az ottani temetőőrök, sírásók. Változatlanul megál­lapítható, hogy a ravatalo­zók állapota nem kielégítő, noha jelenlegi kinézetük a kegyeleti igényeket még nem sérti. Költséges dolog ma temet­ni, a vizsgálat ezzel is fog­lalkozott. Míg 1985-ben egy D. Szabó Miklós Élénkülő magyar—amerikai idegenforgalom Nos, ha a derék franciák mondjuk négy esztendeje el­látogatnak Szolnok, Tisza- földvár és Besenyszög teme­tőibe, és alaposan körbejár­ják a parcellákat, bizony sokszor megcsóválták volna a fejüket. Hasonlóan tettek a népi elmarok is, mert még korábban arra is akadt példa, hogy,a részeg sírásók beleejtették a kiásott gödör­be a koporsót, vagy egysze­rűen elfeledkeztek a sírá­sásról. Bármilyen hihetet­len, nem fcikaiáció, hanem megtörtént esetekről1, a földi búcsú, a végtisztessóg már- már meggyalázBsárói van szó. Tudom, egyedi történe- Itekc/t sorol a krónikás: de akiit, akiket ez közelebbről érintett, azoknak egyszerűen jóvátehetetlen. Hiszen az ember egyszer tér meg nyu­godni a főidbe, így a család­tagoknak, gyászolóknak nem mindegy, milyen körülmé­nyek között emelik fölé a hantot. 'Márpedig ez a ke­gyeleti aktus a három he­lyen döbbenetesein sokszor bekövetkezik, mivel Beseny- szögön évente megyven-öt- ven, Tiszaíöldvéron száz- százhaitvan, Szolnokon pedig haitszázhaitvan-hétszázhar- miinc hallottért szól a harang. Kirívó eseteket Saroltám az előbb, de azért szólni kell. a korábbi, négy éve papírra rótt egyéb hiányosságokról is. A legmeghökkenitöbbnek az bizonyult, hogy a legtöbb helyen panitatlaininak vagy hiányosnak bizonyult a nyil­vántartás, és nem, vagy csak alig lehetett megállapítani: vajon néhány évtizede tót is temettek oda. Mert az örö­kös nyughely csalóka, hi­szen köztudomású: egyes te­metők, itjemetőrészek egy em­beröltő alatt megtelnek, és valamelyik sarakban újra el­kezdődik a temetés. Azután a közlekedési utak, a vízvé­tel és kritika tárgyát képez­te, de a szemétszállítás, az elszáradt virágok, koszorúk Az utóbbi években egyre nagyobb az érdeklődés a tengerentúlon Magyarország iránt: tavaly az Egyesült Államokiból idelátogatók száma elérte a 126 ezret, míg öt ‘évvel korábban „mindössze” 78 ezren keres­ték fel 'hazánkat. A dina­mikus fejlődésnek köszön­hetően az Egyesült Államok ina már a negyedik helyen áll nyugati idegenforgalmi partnereink sorában — mondotta az MTI munka­társának Walkó Miklós, az IBUSZ New York-i irodájá­nak vezetője. Az elmúlt hónapokiban különösen dinamikus volt a fejlődés: januártól május végéig csaknem 35 ezren érkeztek, megközelítően 30 százalékkal többen, minit 1988 első öt hónapjában. Arra lehet számítani, hogy változatlan marad ez a len- ' dencia, így az idén eléri a 160 ezret a Magyarországot felkereső amerikai látogatók száma. A növekvő érdeklődés nem utolsósorban annak kö­szönhető — folytatta Walkó Mitóós —, hogy tavaly ok­tóberiben Magyarországán rendezték sz ASTA (Ameri­kai Utazási Irodák Szövet­sége) 58. világkongresszusát, amelyen több mint hatezer idegenforgalmi, utazási, szállodai szakember vett részt. Egy-egy iilyen kong­resszus után egyébként ál­talános tapasztalat, hogy a rendező országban rövid időn belül 25—30 százalék­kal „felfut? az amerikai idegenforgalom. Az utazási kedv fellendülését kétségkí­vül segítette az is, hogy a közelmúltban közvetlen lé­gijáratot nyitottak Budapest ■és New York között. A Malév és a . PanAim légitár­saság közösen üzemelteti az A—310—300 típusú Ainbus-it, amely hetente kétszer teszi meg az utat a két város kö­zött, s mindig maximálisan ■ kihasználva. Az Egyesült Államokban működő magyar utazási és idegenforgalmi képvisele­tek az utóbbi időben minden 'lehetséges fórumot megra­gadnak, hogy propagálják a magyarországi latniyalokat Amerikában. Annál is in­kább, mivel- az amerikai tu­rista jó vendégnek számít Magyarországon, hiszen az átlagosnál jóval többet költ, s 'hosszabb ideig, általában 7—8 napig, vagy annál is tovább marad, temetés átlagosan 6 ezer 100 fariimtba került, itavaily már ez az összeg megközelítette a tízezret, sőt nagyon sok esetben ennek a dupláját is elérte. A sírásás költségei szinte településenként, teme­tőnként válitoznák. Ügy tű- piik, az elmúlás kentjében a vallás az úr, vagy esetlég ar­ról vám szó, hogy az efféle temetések ünnepélyesebbek, közmyetven fogalmazva meg- hartóbbak, hiszen a végtisz­tesség háromnegyede egyhá­zi jelffiegű. Szólni kell arról is, hogy az ellenőrzés a panaszköny­veiket sem kerülte el. Ugyan­is ibártmiiiyen meghökkentő: ezzen is rendelkeznek a te­metést intézők, ámbár ezek a világ legkevesebbet lapoz­gatott oldalai, hiszen a vizs­gált páréves időszakban lapjaikra egyétlen 'bejegyzést sem róttak. Ami érthető, hi­szen a tragédia, a gyász órái­ban akár előírásszerű a vég- itiszitesség, akár kifogásolha­tó, ali gha ez foglálkozrtatja a legközelebbi hozzátartozókat. Noha minden népi ellen­őrzési vizsgálat úgy fejező­dik 'be, hogy a hibák meg­szüntetése erdőikében javas­latokat tesznek, mi most et­től eltekintünk. Csupán egyetlen egyet, italán a leg­fontosabbat emeljük ki az észrevételekből. Azt, hogy az említett javulások ellenére Szolnokom a hősök temetője, a Verseghy-síremilék és olyan neves közéleti személyek nyughelye, ahová ráírták: építtette, emeltette Szolnok város vagy a megye, ugyan­csak elhanyagoltaik. De ez a gazdátlanság sajnos még jobban illik sok-sok magán- sírra, amelynek sírkövén, az örökké bánatos férj vagy fe­leség, a megtört szívű gyerek adja fudtuil létét. Bár ne tenné, hiszen így nemtörő­dömség cáfolja a köbe vé­sett mondatok értelmét. Pe­dig bizonyára sok 'gazos sír­ban fekvő elhunytnak akad még magabíró hozzátartozó­ja. akik közül, úgy tetszik, nem mindenki hallatta a már idézett francia közmon­dást. Jobban mondva Villon azon sorát, amely szerint a földibe térünk mindahá­nyon ... Mi van a virágpiaci palánk mögött? Két munkás. A többiek? Kirándulnak. Négy napig. A fönök(?) is kirándul. Az építkezésért felelős termelési főmérnök viszont nyilatkozik: — Nem a tervezett ütem­ben halad az építkezés. Két- háromhetes elmaradásunk van. Oka: sávalapozást ter­vezett a beruházó, de a ta­laj 'minősége miatt csak cö- löpözési eljárással dolgoz­hatunk, mely hosszadalma­sabb és költségesebb a ter­vezettnél. A talajvizsgálat a beruházó feladata lett vol­na. Az augusztus 20-i átadás érdekében kisvállalkozókat szeretnénk bevonni az épít­kezésbe. A tárgyalások most folynak. Anyagbeszerzési és •munkaerőprablémánk nincs. Minden a rendelkezésünkre áll. Kilencven fős csoport dolgozik a szolnoki építke­zéseken. Most mentek el vállalati kirándulásra, négy napra. A kirándulás idő­pontját hónapokkal ezelőtt lekötöttük a megbízott uta­zási irodával. A tabáni épít­kezésünkkel is csúsztunk egy hetet. Lemaradásainkat be fogjuk hozni! Kirándulnak. A többiek? Két munkás, Amíg az újonnan érkezők csendesen pakolásznak, sát­rat vernek, híre megy, hogy ki érkezett, és jönnek az is­merősök. Idén azonban meg­keseredetten fogadják a jö­vevényeket, és hamarosan elveszik azok kedvét is a gondtalan kikapcsolódástól. A strand gazdája, a Vjz- és Csatornamű Vállalat bezárta a kaput a kemping felől, me­hetnek a vendégek körbe az utcán, a falu közepén. Eddig a strand is az otthonuk volt, ezentúl kirekesztették őket onnan. Ez volt pedig a leg­nagyobb vonzereje a szent- andrási „Misa” kempingnek. — Tíz éve járunk ide Pest­ről — mondja a bevásárlás­ból hazaérkező Szíjjártó Já- nosné —, és nagyon jól érez­tük magunkat. Tiszták a közös helyiségek, rendezett, békés a környezet, de a jó hangulatot elrontották. A vízmű feltöltötte az aranyos, vadregényes kis tavunkat is, a helyére pedig azt a kopár kempinget építette. A kerü­lőt is direkt a bosszantá­sunkra eszelték ki. Árnyékba húzódunk a tü- zesedő nap elől. Az esemény­telen délei őttön koránk csoportosulnak a kempinge­zők. Mindenki háborog, szid­ják a vízmüvet. A 15 millió­jával inkább a strandot glancolta volna ki, zúgolód­nak, most is ujjnyi koszt rin­gat a víz. — Ügy élünk itt, mint a rabok — méltatlankodik Wämser Gyuláné —, két ke­rítésen át nézzük a vizet. Ha ebédelni akarok, átkiál­tok a szomszédba. Ha nem ismernének jól, mehetnék azért is körbe, és fizethet­ném még a strandbelépőt is. így legalább a kerítés fölött átadják. lünk vizet, holott a KÖJÁL csak hármat ír elő. A fel­szín tiszta, a víz színe ffedig a jódtól ilyen sötét. Érthető­ek a rossz szándékú meg­jegyzések odaát, még ha igaztalanok is, de aki nem akar körbejárni, annak itt a mi kempingünk. Számotunk a strand forgalmának növe­kedésével Is, ezért tervbe vettük egy újaj>b medence építését. Nem fogunk tönk­remenni, sőt a kempingün­ket még bővíteni is kíván­juk. A tanácsnak a 25 éve léte­sített kezdetleges kemping­jét 10 éve vette át a lapki­adó/Adták örömmel, díjtala­nul (a vízműnek még így se kellett akkor), mert a KÖJÁL már nem engedte volna tovább üzemelni. Az új gazda fejlesztett, bővített, és alaposan megnövelte a sa­ját és a strand forgalmát. Lényegében egymásból élt a két cég. Azazhogy mégsem, mert amíg a Misa gyarapo­dott, a Víz- és Csatornamű Vállalat az utóbbi időben milliós veszteséget könyvelt el a strandján. Kapott ugyan 400 ezer forint térítést a kempingtől, de azt kevesell­te. ... vagy vállalja a küzdelmet Balogh Elemér, a jászbe­rényi üzemigazgatóság veze­tője elmondta, hogy a Viz­es Csatornamű Vállalat 12 strandján idén már 15 mil­liós veszteséggel számolnak. Ezért 3 éve úgy határoztak, hogy a fürdők mellé kem­pinget telepítenek. Tavaly­előtt meg is kezdték Jász- apátin az építést. Az első szezon igazolta, hogy érde­mes máshol is fejleszteni. Így történt Berekfürdőn, Ti­szafüreden, majd a múlt év végétől Szentandráson és Cserkeszőlőn is. Persze, hogy ez konkurenciát jelent a ko­rábbi kempingeknek, de ha a saját bevételeiket nem nö­velik, akkor a strandokat kényszerülnek bezárni. A Víz- és Csatornamű Vál­lalat logikája világos. Ök húzzák a nótát, s ki-ki vá­laszthat hogyan cifrázza lép­teit. Beáll a sorba, könyörgö- re veszi és beéri a morzsák­kal, vag.v vállalja az egyen­lőtlen küzdelmet és ... el­vérzik. A 3 ezer lakosú Jász- szentandrás keveset érzékel az egészből, bár a tanácsel­nöknél már panaszkodnak a vendégek. Mit tehet? A két vállalat ügye ez a kiszorítós játék, és bárhogy is dől el a versengés, a falu csak jól jár a fejlesztéssel. A háború Jászsentanóráson is megkez­dődött, de az ütközetben egyelőre a vendégek esnek áldozatul. Pedig éppen értük vont kardot a vízmű. Lukácsi Pál A II. világháború során elsüllyedt német löszcrszállító uszály pontos helyének és hely­zetének felderítésen dolgoznak a búvárok és tűzszerészek a Szabadság híd pesti pilléré­nél, MTI-IotÓ; I'ataky Zsolt Ellenséges szemmel mére­getik a szomszédos „Termál" Kempinget és lakóit. Hogyan mehetteK oda, hisz nincs ott egy árva fa, normális WC, a szabadban kell zuhanyozni, és ráadásul drága is az egész. A Pallas Lapkiadó Vállalat által üzemeltetett Misa kem­ping vezetője, Körösi György né is méltatlankodik. Néhány régi jó vendége már szedte a sátorfáját, és idő előtt elvonult. — Azt hallom, csábítják át a mii vendégeinket, még in­gyen is fogadnák őket, de nem megy, aki ideszokott. Keresnek inkább másik he­lyet. Még levelet is írt a tár­saság a tv-nek, aláírták né­metek, hollandok is, hogy járjanak végére ennek a kis- tórálykodásnak. A vízmű semmilyen kompromisszum­ra nem volt hajlandó, kér­tünk pedig közvetlen átjá­rást, fizettük volna a pénz­tárost is. Ennek ellenére a 15 málló kidobott' pénz, most sincs vendégük. Tönkre fog menni mindkét kemping, az lesz a vége. A szomszédban másként látják az egészet. A vendég egyelőre valóban kevés, de nem csoda, hiszen a múlt hó­napban, minden reklám nél­kül nyitottak. Hozzájuk csak véletlenül vetődnek be, de egy paksi házaspár elégedet­ten nyugtázza szerencséjét. Igaz nem olcsó, de minden a legtökélesebb, a strand pe­dig ingyenes. A közösségi helyiségek elegámsabbak, tá­gasabbak, mint odaát, hiába a 3 csillagos kategória köte- Igaz, nem olcsó, de minden a mellett áramvétel lehetőség, a belső zuhanyzó mellett van szabadtéri is külön minden­kinek. Kevesellte a térítést mertük volna, hogy ilyet ta­lálunk. Nem hagyjuk ki jö­vőre sem ezt a jó helyet. Csiszár György a strand és a Termál kemping vezető­je elégedetten csettint, nem kell ide reklám! A közel­múltban ugyanígy lelkende­zett egy holland delegáció is, mint a vendégei. Négy-ót év alatt megtérülhet a kiadá­suk. Azután elindulunk, hogy keressük az újjnyi koszréte­get a medencékben. — Hetente ötször cseré­A facsemeték még nem ad­nak árnyékot, de fű borítja az egész terepet, és egyelőre apró sövények választják el egymástól a boxokat. A veszprémi Vingelman Lász- lóék a tiszafüredi kemping­ben hallottak a Termálról. — Külön hangsúlyozták az ismerőseink, 'hogy ne a szomszédba menjünk. El­ájultunk mikor itt szétnéz­tünk. Színes tv, video, állan­dó meleg víz, egyenes, csa­tornázott terep. Gondolni se Mint a rabok gi faluban. A véletlen beté­vedőkből is rendszeres visz- szajárók lesznek, és számon tartják egymást, ki hogyan él, mit csinál, mikor érkezik és meddig marad. Egy békés, nagy nomád család ilyenkor a kemping, ám nem minden ■kényelem nélkül, mert főző, zuhanyzó, mosdóhelyiségek könnyítik az életet, sőt tv-t, hűtőszekrényt is hoznak ma-' gukkal a vendégek. Alighogy elkezdődött a szezon, megjelentek az első vendégek a jászszentandrási kempingben. Azután jöttek a többiek, az ismerősök, a barátok, akik nyaranként ott találkoznak a nyárfák alatt, hogy az év fáradalmait édes semmittevéssel pihenjék ki. Vannak öt-tíz éve visszajáró családok, amelyek heteket töltenek el a csöndes jászsá­Feledékeny élők ■ ■. •' ’• s: • i;.; ■ - - »* .' a A temetőkről, egy népi ellenőri vizsgálat után trA földbe térünk mindahányon / s az évek szállónak, mint a percek..." — vallotta néhány száz évvel ezelőtt Villon a megfáradt test örökös tanyájáról. S ha már az or­szágutak, városok középkori francia vándorának eme sorait idéztük, talán ideillik az az ottani szólásmondás is, amely szerint ha megnézem a temetőidet, tudom, hogyan tiszteled a történelmedet, a múltadat, és ha kimegyek a piacra: mu­tatja, miképpen éled a jelenedet. •

Next

/
Thumbnails
Contents