Néplap, 1989. július (40. évfolyam, 152-177. szám)

1989-07-05 / 155. szám

1989. JÚLIUS 5. Jól tudom, a televízió ré­gien feladta már, hogy két csatornájának programját olymódon illessze, egyeztes­se, hogy a választás közöt­tük ne okozzon feloldhatat­lan feszültséget a nézőnek. Mondván, úgyis reményte­len vállalkozás volna min­denkinek az igényei szerint, sőt ízlése szerint cselekedni. Tehát lelke rajta, miit vá­laszt. Mégis talán ügyelhe­tett volna televíziónk arra — számomra érthetetlen az efféle figyelmetlenség —, hogy ugyanabban az idő­pontban két olyan zenés il­letve zenei program talál­kozzék, s ilymódon kegyet­lenül megütközzön, amelyik egyaránt joggal pályázha­tott széles érdeklődésre. Gershwin kontra Mozart? •Egy nagyszerű zenés film és egy ugyancsak nagyszerű opera előadásának ütközé­séről van szó; Gershwin és Mozart került vasárnap este szembe egymással. Az Egy amerikai Párizsban Gene Kellyvel a főszerepben, re­mek szórakozás, a Salzburgi Ünnepi Játékokon bemuta­tott Cosi fan tutte sugárzá­sa felvételről, ritka zenei csemege — pompás rende­zés, kitűnő énekesek, világ- színvonalú zenei interpre­táció. Mindkettő csábító program! Hogy aszerint le­hetne közülük választani, ihogy az egyik könnyűzene lenne, a másik pedig, Mo­zart, nehéz muzsika, ez csa­lóka szempont, képtelenség ilymódon osztályozni őket, hisz ebben az esetben alig­hanem Mozart a játéko­sabb, könnyedebb, s nem a könnyűnek hitt Gershwin. De van ennek a kényszerű sízem beállításnak egy kife­jezetten értékzavaró hatása is, mindegy hogy a műsor­rend véletlen műve, vagy tudatos cselekvés eredmé­nye. Azt akarja önkéntele­nül is sugallni, hogy Gershwin könnyed zenei szórakozás csupán, Mozart viszont csak keveseknek „kijáró” élvezet. Mintha a modern amerikai zeneszerző muzsikája alacsonyabb fo­kon állana, mint muzsikus kortársainak zenéje, akár a Ravelé, a Prókofjevé és a többieké. Mozart vagy Ger­shwin? A szembeállítás tel­jesen hamis; Mozart és Ger­shwin; csak így vethető fel és fogadható el. A jóságos Renz doktor És ezek után egészen másról, bűnügyi filmekről, hisz mostanában bőven van belőlük a képernyőn (levél­íróink közül többen fájlal­ják is ezt). Derrick például elpusztíthatatlan. Csak megjegyzem, nemcsak ná­lunk, Európa szinte minden táján találkozhatni vele a képernyőn, oly népszerű ez a nyugatnémet sorozat; az­tán itt van a T. J. Hooker, utóbbi időben nagy sikere­ket arat; aztán Az öreg és sorolhatnám — alighanem mindenki megtalálhatja kö­zöttük a neki valót. Mert nem minden krimi rombol, ahogy egyik levélírónk ál­lítja, van épületes krimi is. Az én kedvencem például A két férfi egy eset című so­rozat, amelyben egy ügyvéd, a joviális külsejű Renz dok­tor jelentkezik rendre, s elmaradhatatlan segítőtárs­ként mellette az örökmozgó Matula. Szívemhez közel ált ez a sorozat, ment végtele­nül humánus. Ebben a — bocsánat a kifejezésért — potrohos emberben, Renz ügyvéd úrban akkora szív és akkora értelem lakozik, hogy szinte felbecsülhetet­len. Már puszta megjelené­se is biztató és megnyugta­tó. Tekintetéből sugárzik a megértés és a szeretet. Mert ő meg akarja érteni először ügyfeleit, hogy azután em­bertársként szeresse őket — védelmükben. Nehéz eldön­teni, hogy segítőkészsége hatalmasabb, vagy épp a szakértelme. Mert ő mindig győz, de nem 'bravúrral (az Matula dolga), finom, embe­ri eszközökkel; nem erősza­kosan, józan tapintattal. Ennek az ügyvédnek mindig érdekes ügyei vannak, de ő sohasem ügyeskedik, hatá­rozott meggyőződése szerint cselekszik. Renz doktor a társadalmi Igazságosság megtestesítője. Ha őt látom a képernyőn, mindig valami jóleső nyugalom száll meg, hozzáteszem, hogy ebben része van magyar hangjá­nak, Szabó Gyulának is, mert ez a hang melegen fér­fias, ércesen zengő-: nyugal­mat árasztó. Legutóbb most hétfőn láthattuk Renz dok­tort egy életveszélyes hely­zetben, túszként, fegyveres rablók kezében. Embersége 'természetesen ezúttal is dia­dalmaskodott. És így van ez rendjén, a sorozat bizalmat gerjesztő filozófiája: a hu­mánumnak mindig győze­delmeskednie kell. Isméi Forsyte Saga Hogy szalad az idő, már csaknem húsz éve, hogy te­levíziónk sugározta 1971- ben a Forsyte Saga-t. Most újra elővette, mert akkor, 18 éve osztatlan sikert ara­tott. A kérdés: nem járt-e el fölötte ás az idő? Az csak­nem bizonyos, hogy ma más szemmel nézzük a va­gyon és a birtoklás rabságá­ban élő polgárcsalád viselt dolgait; a mindent átható tulajdonosi szemlélet még eltúlzott, torz formájában is mást hatást válthat ki mostani átalakuló vilá­gunkban, mint húsz eszten­dővel ennek előtte, egy más­fajta társadalmi konstellá­ció és értékszemlélet viszo­nyai között. Tanulsága azonban ' a lényeget tekint­ve aligha változik: nem sza­bad minderv emberit — még a szerelmet is! — feláldoz­nunk az anyagiasság szen­vedélyének oltárán. A chateauvailtoni polgárok után tehát, ha ismétlésben is, egy újabb családregény a képernyőn, a biztos siker reményében, s ez az ismét­lés tehát még mindig jobb, mint egy bizonytalan kime­netelű, sőt kétes értékű so­rozat felvállalása. Röviden Pünkösti Árpád érdekes könyvet írt téeszelnökökről, szociográfiát, s benne jót és rosszat egyaránt feltálalván. Remek történetekkel fűsze­rezve az agrárközösségek életét feszítő ellentmondá­sok bemutatását, azaz kelle­mes olvasmányt tett oda olvasóinak asztalára. Mond­hatni szemérmetlen írást, pajkos epizódokkal, csinta­lan történetekkel. A televí­zió ugyanebből érdektelen, unalmas filmet csinált. Az Űj nyitott könyv alkotóinak kár volt „felütniük” Pün­kösti könyvét, ha nem tud­tak mást kezdeni vele, mint egy-egy részletét elmeséltet- ni a képernyőn. Attól ugyanis még nem lesz az epikából dráma, hogy egy- egy figurát színész testesít meg, s ismétli el a kérdéses figura szavait. Itt pedig ez történt. Csak egy-egy szí­nész néhány tehetségéből fakadó pillanat foghatta meg az embert. Félek, hogy ez a kvázi film azok kedvét is elvette a könyvtől, akik eddig még nem vették ke­zükbe a Kiválasztottakat. Pedig oilvasva: kitűnő. / fcÖÉPUkP Kassák­ösztöndíjasok ^SZOT idén is meghir­dette — az elmúlt évek ha­gyományainak megfelelően — a Kassák Lajos művé­szeti ösztöndíjat. Kilencvenkilenc képző-, ipar- és fotóművészeti, va­lamint ötvenhárom irodal­mi kategóriában benyúj­tott ' munkából választották ki az alábbi díjazottakat: D. Németh István író, Far­kas Árpád költő, műfordító (Románia), G. Heller Zsu­zsa keramikusművész. Gaál József grafikusművész, Kar­sai Ervin költő, folklórku­tató ciganológus, Krizkai Sándor festőművész. A SZOT titkársága egy­ben arról is döntött, hogy Tabák Lajos fotóművész: A mi életünkből, Kassák La­jos Munkakörének szocio- fotói című albumösszeállí­tását, valamint Drozsnyik László festőművész képző- művészeti alkotómunkáját, szakmunkástanulók köré­ben végzett művészeti ne­velői és szervezői tevékeny­ségét egyszeri összeggel tá­mogatja. Szolnokon a megyei tanács épületének kistanácstermében nyílt meg Krisztián Ká­roly festőművész kiállítása, melyet július 7-ig tekinthetnek meg az érdeklődők Fotó; KÉ Tehetségkutató tábor az NSZK-ban __ A z Európai Tehetségkuta­tó Társaság (ECHA) szerve­zésében háromhetes tehet­séggondozó tábor kezdődik július 15-től Köln mellett az NSZK-ban. Magyarország­ról öt gyermeket hívtak meg a kurzusra, ebből há­rom 'gimnazista, kettő pedig általános iskolás. Az egyik Szalóczi Viktória, a török­szentmiklósi Bethlen Gábor Úti Általános Iskola tehet­séggondozó tagozatának nyolcadik osztályos tanuló­ja. Az iskola tagja az Euró­pai Tehetségkutató Társa­ságnak, jelentős nemzetközi kapcsolatokkal rendelke­zik. Részben ennek is kö­szönhető a meghívás. De a fő érdem Vikié, akit Geffert Évának, a Magyarországi Tehetséggondozó Társaság vezetőjének javaslatára hívtak meg, aki egy német­óra megnézése után úgy döntött, hogy a gyermeknek a táborban a helye. Az anyagi támogatást a Szegeden alakult Gemins 2000 nevű alapítvány adja. Felkerestük Vikit és szü­leit tiszaburai otthonukban. — Mire gondoltál, amikor meghallottad, hogy meghí­vást kapsz az NSZK-ba? Egyáltalán hogyan tudtad meg a hírt? — Először megijedtem. Igazgató bácsi bejött az osz: tályba, és engem szólított. Arna gondoltam, valami rosszat tehettem — eléggé élénk természetem van —, s büntetés vár rám. Amikor kiderült, hogy nem bünte­tésről, hanem külföldi nyel­vi táborról van szó, nagyon- nagyon megörültem. Nagy Kálmántól, az isko­la igazgatójától megtudtuk, hogy Viki nagyon szereti és érti a német nyelvet, szor­galmasan tanul — nyolc tantárgyból volt az idén kitűnő —, de nagyon eleven, problémaérzékeny, szóki­mondó típus, és éppen ezért néha fejfájást okoz tanárai­nak. Kölnben a német nyelv gyakorlása mellett fő hang­súlyt kap a személyiség fej­lesztése és a tehetséggondo­zás. — Kicsit tartok a tábor­tól — mondja Viktória —, mert a többi ország fiataljai, lengyelek, franciák, izraeli­ek, amerikaiak között mi Magyarországot is képvisel­jük. — Hogyan készültök er­re? — Be kell mutatnunk or­szágunkat, történelmünket, népszokásainkat, mai éle­tünket. Háromnapos felké­szítőn vettünk részt, többek között a Néprajzi Múzeum­ban is voltunk. Én diákat, videofelvételt viszek, és a magyarországi népi szövés­fonás hagyományait muta­tom be. — Hasonlóan készülnek a többi országból' érkezők? — Igen, valószínűleg. Na­gyon kíváncsi vagyok, mert lesznek nemzetközi napok, amelyeken a résztvevők megpróbálnak képet adni hazájukról. Gondolom sok érdekeset látok és hallok, főleg sokat tanulok. — Mit tudsz a háromhetes programról? — Kaptunk egy német nyelvű tájékoztatót, amiből kiderül, hogy tízféle foglal­kozáson — fizika, zene, fényképészet, számítástech­nika, művészet, stb. — ve­hetünk részt. A foglalkozá­sok egésznaposak, szabadon választhatók. Természete­sen szabadidő is lesz, amikor Szalóczi Viki is utazik Tiszaburáról sportolásra, játékra nyílik lehetőség. Az „idősebbeknek” — mert a táborban 13—18 év közötti fiatalok vesznek részt — az esti szórakozás lehetőségét is biztosítják. — Mit vársz a három hét­től? — Elsősorban a nyelv gyakorlását, de remélem, hogy új barátokra is talá­lok, és nagyon sok élmény­ben lesz részem. — Mióta tanulod a nyel­vet? — Tulajdonképpen kicsi korom óta, de intenzíven két éve ebben az iskolában. — Hogyan sikerült ennyi­re eredményesen elsajátíta­nod? — A tehetséggondozó osz­tályban nagy hangsúlyt fek­tetnek a nyelvoktatásra. Ke­vesen — 19-en — vagyunk az osztályban, szégyellnénk lemaradni a másiktól, ezért mindenki nagyon hajt. — Igaz-e, hogy alapfokú nyelvvizsgára készülsz? — Igen, és szeretném is megszerezni. Mindent meg­teszek azért, hogy sikerül­jön. A német nyelvtaná­runk elmondta, hogy ebből az osztályból öten készülnek erre a komoly erőpróbára, elsők között élnek a minisz­térium által adott új lehe­tőséggel. A megyében — tudomása szerint — arra még nem volt példa, hogy általános iskolások közül valaki nyelvvizsgát tegyen. — Mik a további terveid? — Ősztől a nagykállói kétnyelvű gimnáziumban fogok tanulni. Remélem, hogy a háromhetes NSZK- beli nyelvgyakorlás segít ab­ban, hogy sikeresen kezd­jem tanulmányaimat a kö­zépiskolában. Pásztor Túri batikosok Kirándult a szakkör A Kiss Imréné által veze­tett, általános iskolásokból álló, batiikszakkör egynapos kiránduláson vett részt a közelmúltban. Először Ti- szakürtre látogattak el, ahol megcsodálták a nagy terüle­ten fekvő arborétumot, majd Kecskemét volt az út­irány. Itt meghallgatták a Nagytemplom harangjaié kát, és kiállításokat, szobro­kat néztek meg. Nagy öröm volt számukra a látogatás a Szórakaténusz Játékházba. A gyermekkort idéző játé­kok nagy élményt nyújtot­tak valamennyid j üknek. A sok látnivaló mellett a nap záróeseménye a városon kí­vüli Vadaspark állatainak megtekintése volt. 40 éves osztálytalálkozó Július 1-én a volt Mátyás király utcai iskolában gyü­lekeztek azok a kunszent­mártoni véndiákok, akik 40 évvel ezelőtt elsőként, vé­gezték él az állami általá­nos iskola felsőtagozatát a városban. A közös élmények felidé­zése nemcsak örömmel szol­gált, hiszen a találkozó első részében megemlékeztek el­hunyt osztálytársaikról és tanáraikról. Ezt követően beszámoltak életük legje­lentősebb állomásairól, az eltelt 40 év legfontosabb eseményeiről. Az elmúlt évben emlékeztek meg arról, hogy száz éve kezdődött meg a vasúti köz­lekedés Szolnok és Szentes között, bekapcsolva Kun- szentmártont is az országos vasúthálózat vérkeringésé­be. A város vezetői kezde­ményezték, hogy a vasútál­lomás előtti téren egy régi mozdonyt vagy motorkocsit állítsanak ki. A MÁV Sze­gedi Igazgatósága teljesítet­te a kérést, és egy 1930-ban gyártott AB típusú Diesel motorkocsit ajándékozott a városnak, melyet társadalmi munkában helyeztek el az említett területen Valkó Mihály IA tévé ■ I képernyőié előtt

Next

/
Thumbnails
Contents