Néplap, 1989. július (40. évfolyam, 152-177. szám)
1989-07-05 / 155. szám
1989. JÚLIUS 5. Jól tudom, a televízió régien feladta már, hogy két csatornájának programját olymódon illessze, egyeztesse, hogy a választás közöttük ne okozzon feloldhatatlan feszültséget a nézőnek. Mondván, úgyis reménytelen vállalkozás volna mindenkinek az igényei szerint, sőt ízlése szerint cselekedni. Tehát lelke rajta, miit választ. Mégis talán ügyelhetett volna televíziónk arra — számomra érthetetlen az efféle figyelmetlenség —, hogy ugyanabban az időpontban két olyan zenés illetve zenei program találkozzék, s ilymódon kegyetlenül megütközzön, amelyik egyaránt joggal pályázhatott széles érdeklődésre. Gershwin kontra Mozart? •Egy nagyszerű zenés film és egy ugyancsak nagyszerű opera előadásának ütközéséről van szó; Gershwin és Mozart került vasárnap este szembe egymással. Az Egy amerikai Párizsban Gene Kellyvel a főszerepben, remek szórakozás, a Salzburgi Ünnepi Játékokon bemutatott Cosi fan tutte sugárzása felvételről, ritka zenei csemege — pompás rendezés, kitűnő énekesek, világ- színvonalú zenei interpretáció. Mindkettő csábító program! Hogy aszerint lehetne közülük választani, ihogy az egyik könnyűzene lenne, a másik pedig, Mozart, nehéz muzsika, ez csalóka szempont, képtelenség ilymódon osztályozni őket, hisz ebben az esetben alighanem Mozart a játékosabb, könnyedebb, s nem a könnyűnek hitt Gershwin. De van ennek a kényszerű sízem beállításnak egy kifejezetten értékzavaró hatása is, mindegy hogy a műsorrend véletlen műve, vagy tudatos cselekvés eredménye. Azt akarja önkéntelenül is sugallni, hogy Gershwin könnyed zenei szórakozás csupán, Mozart viszont csak keveseknek „kijáró” élvezet. Mintha a modern amerikai zeneszerző muzsikája alacsonyabb fokon állana, mint muzsikus kortársainak zenéje, akár a Ravelé, a Prókofjevé és a többieké. Mozart vagy Gershwin? A szembeállítás teljesen hamis; Mozart és Gershwin; csak így vethető fel és fogadható el. A jóságos Renz doktor És ezek után egészen másról, bűnügyi filmekről, hisz mostanában bőven van belőlük a képernyőn (levélíróink közül többen fájlalják is ezt). Derrick például elpusztíthatatlan. Csak megjegyzem, nemcsak nálunk, Európa szinte minden táján találkozhatni vele a képernyőn, oly népszerű ez a nyugatnémet sorozat; aztán itt van a T. J. Hooker, utóbbi időben nagy sikereket arat; aztán Az öreg és sorolhatnám — alighanem mindenki megtalálhatja közöttük a neki valót. Mert nem minden krimi rombol, ahogy egyik levélírónk állítja, van épületes krimi is. Az én kedvencem például A két férfi egy eset című sorozat, amelyben egy ügyvéd, a joviális külsejű Renz doktor jelentkezik rendre, s elmaradhatatlan segítőtársként mellette az örökmozgó Matula. Szívemhez közel ált ez a sorozat, ment végtelenül humánus. Ebben a — bocsánat a kifejezésért — potrohos emberben, Renz ügyvéd úrban akkora szív és akkora értelem lakozik, hogy szinte felbecsülhetetlen. Már puszta megjelenése is biztató és megnyugtató. Tekintetéből sugárzik a megértés és a szeretet. Mert ő meg akarja érteni először ügyfeleit, hogy azután embertársként szeresse őket — védelmükben. Nehéz eldönteni, hogy segítőkészsége hatalmasabb, vagy épp a szakértelme. Mert ő mindig győz, de nem 'bravúrral (az Matula dolga), finom, emberi eszközökkel; nem erőszakosan, józan tapintattal. Ennek az ügyvédnek mindig érdekes ügyei vannak, de ő sohasem ügyeskedik, határozott meggyőződése szerint cselekszik. Renz doktor a társadalmi Igazságosság megtestesítője. Ha őt látom a képernyőn, mindig valami jóleső nyugalom száll meg, hozzáteszem, hogy ebben része van magyar hangjának, Szabó Gyulának is, mert ez a hang melegen férfias, ércesen zengő-: nyugalmat árasztó. Legutóbb most hétfőn láthattuk Renz doktort egy életveszélyes helyzetben, túszként, fegyveres rablók kezében. Embersége 'természetesen ezúttal is diadalmaskodott. És így van ez rendjén, a sorozat bizalmat gerjesztő filozófiája: a humánumnak mindig győzedelmeskednie kell. Isméi Forsyte Saga Hogy szalad az idő, már csaknem húsz éve, hogy televíziónk sugározta 1971- ben a Forsyte Saga-t. Most újra elővette, mert akkor, 18 éve osztatlan sikert aratott. A kérdés: nem járt-e el fölötte ás az idő? Az csaknem bizonyos, hogy ma más szemmel nézzük a vagyon és a birtoklás rabságában élő polgárcsalád viselt dolgait; a mindent átható tulajdonosi szemlélet még eltúlzott, torz formájában is mást hatást válthat ki mostani átalakuló világunkban, mint húsz esztendővel ennek előtte, egy másfajta társadalmi konstelláció és értékszemlélet viszonyai között. Tanulsága azonban ' a lényeget tekintve aligha változik: nem szabad minderv emberit — még a szerelmet is! — feláldoznunk az anyagiasság szenvedélyének oltárán. A chateauvailtoni polgárok után tehát, ha ismétlésben is, egy újabb családregény a képernyőn, a biztos siker reményében, s ez az ismétlés tehát még mindig jobb, mint egy bizonytalan kimenetelű, sőt kétes értékű sorozat felvállalása. Röviden Pünkösti Árpád érdekes könyvet írt téeszelnökökről, szociográfiát, s benne jót és rosszat egyaránt feltálalván. Remek történetekkel fűszerezve az agrárközösségek életét feszítő ellentmondások bemutatását, azaz kellemes olvasmányt tett oda olvasóinak asztalára. Mondhatni szemérmetlen írást, pajkos epizódokkal, csintalan történetekkel. A televízió ugyanebből érdektelen, unalmas filmet csinált. Az Űj nyitott könyv alkotóinak kár volt „felütniük” Pünkösti könyvét, ha nem tudtak mást kezdeni vele, mint egy-egy részletét elmeséltet- ni a képernyőn. Attól ugyanis még nem lesz az epikából dráma, hogy egy- egy figurát színész testesít meg, s ismétli el a kérdéses figura szavait. Itt pedig ez történt. Csak egy-egy színész néhány tehetségéből fakadó pillanat foghatta meg az embert. Félek, hogy ez a kvázi film azok kedvét is elvette a könyvtől, akik eddig még nem vették kezükbe a Kiválasztottakat. Pedig oilvasva: kitűnő. / fcÖÉPUkP Kassákösztöndíjasok ^SZOT idén is meghirdette — az elmúlt évek hagyományainak megfelelően — a Kassák Lajos művészeti ösztöndíjat. Kilencvenkilenc képző-, ipar- és fotóművészeti, valamint ötvenhárom irodalmi kategóriában benyújtott ' munkából választották ki az alábbi díjazottakat: D. Németh István író, Farkas Árpád költő, műfordító (Románia), G. Heller Zsuzsa keramikusművész. Gaál József grafikusművész, Karsai Ervin költő, folklórkutató ciganológus, Krizkai Sándor festőművész. A SZOT titkársága egyben arról is döntött, hogy Tabák Lajos fotóművész: A mi életünkből, Kassák Lajos Munkakörének szocio- fotói című albumösszeállítását, valamint Drozsnyik László festőművész képző- művészeti alkotómunkáját, szakmunkástanulók körében végzett művészeti nevelői és szervezői tevékenységét egyszeri összeggel támogatja. Szolnokon a megyei tanács épületének kistanácstermében nyílt meg Krisztián Károly festőművész kiállítása, melyet július 7-ig tekinthetnek meg az érdeklődők Fotó; KÉ Tehetségkutató tábor az NSZK-ban __ A z Európai Tehetségkutató Társaság (ECHA) szervezésében háromhetes tehetséggondozó tábor kezdődik július 15-től Köln mellett az NSZK-ban. Magyarországról öt gyermeket hívtak meg a kurzusra, ebből három 'gimnazista, kettő pedig általános iskolás. Az egyik Szalóczi Viktória, a törökszentmiklósi Bethlen Gábor Úti Általános Iskola tehetséggondozó tagozatának nyolcadik osztályos tanulója. Az iskola tagja az Európai Tehetségkutató Társaságnak, jelentős nemzetközi kapcsolatokkal rendelkezik. Részben ennek is köszönhető a meghívás. De a fő érdem Vikié, akit Geffert Évának, a Magyarországi Tehetséggondozó Társaság vezetőjének javaslatára hívtak meg, aki egy németóra megnézése után úgy döntött, hogy a gyermeknek a táborban a helye. Az anyagi támogatást a Szegeden alakult Gemins 2000 nevű alapítvány adja. Felkerestük Vikit és szüleit tiszaburai otthonukban. — Mire gondoltál, amikor meghallottad, hogy meghívást kapsz az NSZK-ba? Egyáltalán hogyan tudtad meg a hírt? — Először megijedtem. Igazgató bácsi bejött az osz: tályba, és engem szólított. Arna gondoltam, valami rosszat tehettem — eléggé élénk természetem van —, s büntetés vár rám. Amikor kiderült, hogy nem büntetésről, hanem külföldi nyelvi táborról van szó, nagyon- nagyon megörültem. Nagy Kálmántól, az iskola igazgatójától megtudtuk, hogy Viki nagyon szereti és érti a német nyelvet, szorgalmasan tanul — nyolc tantárgyból volt az idén kitűnő —, de nagyon eleven, problémaérzékeny, szókimondó típus, és éppen ezért néha fejfájást okoz tanárainak. Kölnben a német nyelv gyakorlása mellett fő hangsúlyt kap a személyiség fejlesztése és a tehetséggondozás. — Kicsit tartok a tábortól — mondja Viktória —, mert a többi ország fiataljai, lengyelek, franciák, izraeliek, amerikaiak között mi Magyarországot is képviseljük. — Hogyan készültök erre? — Be kell mutatnunk országunkat, történelmünket, népszokásainkat, mai életünket. Háromnapos felkészítőn vettünk részt, többek között a Néprajzi Múzeumban is voltunk. Én diákat, videofelvételt viszek, és a magyarországi népi szövésfonás hagyományait mutatom be. — Hasonlóan készülnek a többi országból' érkezők? — Igen, valószínűleg. Nagyon kíváncsi vagyok, mert lesznek nemzetközi napok, amelyeken a résztvevők megpróbálnak képet adni hazájukról. Gondolom sok érdekeset látok és hallok, főleg sokat tanulok. — Mit tudsz a háromhetes programról? — Kaptunk egy német nyelvű tájékoztatót, amiből kiderül, hogy tízféle foglalkozáson — fizika, zene, fényképészet, számítástechnika, művészet, stb. — vehetünk részt. A foglalkozások egésznaposak, szabadon választhatók. Természetesen szabadidő is lesz, amikor Szalóczi Viki is utazik Tiszaburáról sportolásra, játékra nyílik lehetőség. Az „idősebbeknek” — mert a táborban 13—18 év közötti fiatalok vesznek részt — az esti szórakozás lehetőségét is biztosítják. — Mit vársz a három héttől? — Elsősorban a nyelv gyakorlását, de remélem, hogy új barátokra is találok, és nagyon sok élményben lesz részem. — Mióta tanulod a nyelvet? — Tulajdonképpen kicsi korom óta, de intenzíven két éve ebben az iskolában. — Hogyan sikerült ennyire eredményesen elsajátítanod? — A tehetséggondozó osztályban nagy hangsúlyt fektetnek a nyelvoktatásra. Kevesen — 19-en — vagyunk az osztályban, szégyellnénk lemaradni a másiktól, ezért mindenki nagyon hajt. — Igaz-e, hogy alapfokú nyelvvizsgára készülsz? — Igen, és szeretném is megszerezni. Mindent megteszek azért, hogy sikerüljön. A német nyelvtanárunk elmondta, hogy ebből az osztályból öten készülnek erre a komoly erőpróbára, elsők között élnek a minisztérium által adott új lehetőséggel. A megyében — tudomása szerint — arra még nem volt példa, hogy általános iskolások közül valaki nyelvvizsgát tegyen. — Mik a további terveid? — Ősztől a nagykállói kétnyelvű gimnáziumban fogok tanulni. Remélem, hogy a háromhetes NSZK- beli nyelvgyakorlás segít abban, hogy sikeresen kezdjem tanulmányaimat a középiskolában. Pásztor Túri batikosok Kirándult a szakkör A Kiss Imréné által vezetett, általános iskolásokból álló, batiikszakkör egynapos kiránduláson vett részt a közelmúltban. Először Ti- szakürtre látogattak el, ahol megcsodálták a nagy területen fekvő arborétumot, majd Kecskemét volt az útirány. Itt meghallgatták a Nagytemplom harangjaié kát, és kiállításokat, szobrokat néztek meg. Nagy öröm volt számukra a látogatás a Szórakaténusz Játékházba. A gyermekkort idéző játékok nagy élményt nyújtottak valamennyid j üknek. A sok látnivaló mellett a nap záróeseménye a városon kívüli Vadaspark állatainak megtekintése volt. 40 éves osztálytalálkozó Július 1-én a volt Mátyás király utcai iskolában gyülekeztek azok a kunszentmártoni véndiákok, akik 40 évvel ezelőtt elsőként, végezték él az állami általános iskola felsőtagozatát a városban. A közös élmények felidézése nemcsak örömmel szolgált, hiszen a találkozó első részében megemlékeztek elhunyt osztálytársaikról és tanáraikról. Ezt követően beszámoltak életük legjelentősebb állomásairól, az eltelt 40 év legfontosabb eseményeiről. Az elmúlt évben emlékeztek meg arról, hogy száz éve kezdődött meg a vasúti közlekedés Szolnok és Szentes között, bekapcsolva Kun- szentmártont is az országos vasúthálózat vérkeringésébe. A város vezetői kezdeményezték, hogy a vasútállomás előtti téren egy régi mozdonyt vagy motorkocsit állítsanak ki. A MÁV Szegedi Igazgatósága teljesítette a kérést, és egy 1930-ban gyártott AB típusú Diesel motorkocsit ajándékozott a városnak, melyet társadalmi munkában helyeztek el az említett területen Valkó Mihály IA tévé ■ I képernyőié előtt
