Néplap, 1989. július (40. évfolyam, 152-177. szám)

1989-07-31 / 177. szám

1989. JÚLIUS 31. J^ÉBAP A hét filmjeiből Vérbeli hajsza Azt gondolja a magamfaj­ta jámbor mozinéző, hogy egyszer valakik majdcsak ki­borítják a bilit, s legalább egy időre megcsappan a gengsztenképző, népbuitíitó filmek áradata. Nem úgy néz ki, ez a legújabb tapasztala­tom: gurul a nézők forintja s talpalnak utána a szépen szaporodó forgalmazók. Kell a „plusz”, gazdaságosan kell „dolgozni”. (Csak úgy mel­lesleg, de nem mellékesen: tíz—húsz év múltán kik és hányán, s milyen nemzeti siratófalnál keseregnék majd azon, hogy ilyen meg olyan káros, deformáló hatások érték az ifjúságot.) A szabadosság teljes a mozipiacon, szép számmal meggazdagodnak majd a népbutító kalandorai. A legújabb „Rendőraikadé- mia” után azt gondoltam, hogy nincs tovább, ez már a bányászbéka bizonyos testré­szénél is mélyebben van né­hány iábnyival. Tévedtem, az emberi butaságnak, úgy tű­nik csak eleje van, vége nincs. A legújabb amerikai film, a Vérbeli hajsza egy bizo­nyos Jack Putter nevű áru­házi alkalmazott fenekében, beleiben, bájaiban, fodrai­ban, gyomrában és egyéb testrészeiben játszódik. A főhős egy bizonyos Tuck Pendelton nevű repülő­tiszt ebben a „környezetben” hajtja végre hősies tetteit. Ne kérdezzük, hogy kerül a csizma az asztalra — egy­szerűen feltette valaki, aki úgy gondolta ez a művészet. De hogy kerül az iszákos re­pülőtiszt Jack Putter fene­kébe? Hát úgy, hogy belö­vik oda. Na, ez csak vélet­len, nem oda akarták, ha­nem egy kísérleti nyálba, de jöttek a konkurens kutató gengszterek — vagy gengsz­ter kutatók — és a kísérlet vezetője, — jobb hely nem lévén — az arra járó keres­kedő alsórészébe lövi be a hadnagyot. De hogy fér ott el egy szép, hadnagynyi hadnagy? Hát úgy, hogy össze van zsugorít­va, éppen hogy csak mikrosz­kopikus nagyságú, és az in­jekcióstűn keresztül jut be Jack Putter fenekébe. De mit ád az ég! A pu- hány, majdhagy semmirekel­lő Jack Putter a szemünk lát­tára változik meg kemény­kötésű, igaz férfivá! Hát per­sze, hiszen ott hajókázSk már az ereiben — úszójár­művével — a hajdani délceg hadnagy! Sőt, ő is kemény csatát vív Jack Putter gyom­rában, vagy a tájékon egy másik miniatűr emberrel, akii nem hadnagy, hanem szere­pe szerint orgyilkos­A végére persze minden jóra fordul, Tuck Pendelton újra délceg hadnagy lesz, kikeveredik Jack Putter fe­nékéből, s volt barátnője a csinos újságírónő ékkara hő­siesség láttán boldogan megy hozzá feleségül... Ennyi... Apropó, s el ne felejtsem: e sörök Írásában megzavart a szolnoki potyastrandot pá- lyolgató vállalat igazgatója, pedig lett volna még monda­nivalóm a filmről. Mégis örültem a látogatásának, mert azt jött elújságolni, hogy megnyílt a szépséges környezetben lévő tiszai szabadstrand, ahol ki lehet feküdni a napra egy jú úszás után. Igen ám, de a szúnyogok — reprikáz hatja valaki. Nem tartom jogosnak az aggodalmát. A szúnyogot még ddetjéíben agyon ilehet ütni, mielőtt megcsípne. De ha netán megcsíp is, az ár­tatlan Tisza ,parti szúnyog, biztos, hogy nem fecskende­zi a fenekembe Tuck Pendel­tont, a derék hadnagyot. Különben is, inkább száz szúnyog, miint a Vérbeli haj­sza! T. L. Nagy Feró Szolnokon Mikrofon nélkül prózában A múlt héten nagyszabású koncertet rendeztek a Szol­noki Szabadtéri Színpadon. Az est fénypontja a Beatrice együttes volt, s annak éne­kese Nagy Feró. A koncert után az est főszereplőjét ne­hány mondat, kérdés erejé­ig szóra bírta munkatársunk. — Évek óta úgy ismerjük mint a Beatrice énekesét. Jöttek még más szerepek is, de ez az egy megmaradt. Meddig vajon? — Nem tudom. Ameddig megy. Most készülünk egy új nagylemezt kiadni. Aztán majd meglátjuk. — Min dolgozik még a nagylemezen kívül? — A Bikininek megígér­tem, hogy szövegeket írok. Emellett pedig koncertezünk. Most augusztus 10-ig sza­badságra megyek, végre egy kicsit pihenek, aztán 11-től a Balaton-parton lépünk fel. — Milyen problémákkal küzd Nagy Ferenc mint ma­gánember? — Most már három gye­rekem van, illetve három gyerekem lesz hamarosan. Magyarországon három gye­reket eltartani nagyon ne­héz. Fogalmam sincs, hogyan fogom. Nem akarok panasz­kodni, mert az átlagnál biz­tos, hogy sokkal többet kere­sek, de sajnos ez is kevés például ahhoz, hogy egy négytagú család számára lakásról gondoskodjak, hogy olyan körülményeket teremt­sek, amelyek között nyu­godtan tudok dolgozni, nótát írni. No, de kinek nincsenek manapság anyagi problé­mái? — Gondolt már arra, hogy Nyugaton többre vinné? — Persze háromszor is el­indultam, de aztán kit hét múlva mindig szaladtam ha­za. — Miért? — Nem tudom megmonda­ni. Ez lenne a hazaszeretet? — Mit üzen a fiataloknak? — Szerezzenek lakást, foglalják el a szabad lakáso­kat. Ugyanúgy, ahogy Nyu­gaton csinálják ezt. Foglal­janak el egy elhagyott gyá­rat és építsék át maguknak. És ne engedjék, hogy elve­gyék tűlük. Egyszerűen jár nekik a lakás, vegyék el, mert az övéké. M. m m Üzenetek a völgyekből Korozsné Kari Erzsébet kiállítása Jászapátit! Űj, de egyre erősebben mutatkozó jelenség művésze­ti életünkben az Erdélyből áttelepült, még inkább átszö­kött alkotók bemutatkozása. Az úgynevezett „hivatásos” festőkön, szobrászokon kívül nagy számban jelentkeznek — a különböző gyűjteményes vagy egyéni tárlatokon — azok a tehetségek, akiket a szülőföld elvesztése miatt felszakadó fájdalom indít művészi önkifejezésre. Mindenképpen sajnálatos, hogy egy vörösre mázolt, na­gyon is önös diktatúra kö­vetkeztében tisztesség es emberek, a szülőföldjükhöz kötődő művészek földönfutó­vá válnak, s a szökés viszon­tagságai után vállalniuk kell az újrakezdés nehézségeit. Ugyanakkor az is tény, hogv az erdélyi művészék, írók megjelenése, publikálása ha­zai művészeti, irodalmi éle­tünkre pezsditően hat. Nem lebecsülendő persze az az ér­telmi hatás sem, amelyet az erdélyi alkotók művei gya­korolnak a szélesen értel­mezett közönségünkre. Né­hány, egészen kivételes te­hetségű erdélyi művész kivé­telével a szándékot kell el­sődlegesen méltányolni, de azt is rögtön le kell szögez­nem: a kiállító erdélyi, úgy­nevezett amatőr művészek tárlatán mindezidáig — be­csületükre legyen szólva — nem láttam annak a 'kriti­kátlanságnak nyomát sem, amely jó néhány itthoni ki­állítónak szinte' természetes sajátossága (Tisztelet a túl­nyomó többségnek!) Persze a bemutatott műtárgyak ér­tékét nem az dönti el, hogy honnan jött az alkotójuk, még csak az sem, hogy miről beszélnek a kiállítás egyes da­rabjai, hanem a hogyanjuk?! Ebből a megközelítésből vizsgálva állja a próbát Korozsné Kari Erzsébet fest­ményeinek bemutatója, ame­lyet — nem akárhol! — a jászapáti Vágó Pál Múzeum­ban láthat a közönség. A különleges valószínűleg szórt, átfedéses technikával dolgozó alkotóról alig tu­dunk valamivel többet a nevénél, legföljebb még any- nyit, hogy néhány éve a Gyergyói havasok környé­kéről települt át, s most Szolnok környékén él. A képek azonban nagyon beszédesek, sok mindent el­mondanak alkotójukról. A Hónapok- sorozat — január­itól—januárig — néhány hegy és egy völgy élete, színe vál­tozása. Sűrű, nehéz, szinte markolni valcT a levegő eze­ken a képeken, telítve azzal, amelyet „ózondúsnak” monotok, valamikor. Egy ki­csit költőibben: a hegyek, a fák, a füvek, a virágok léle­geznek, ezeken a kisméretű, de az érzelmi kötődést is jól kifejező képeken. Különösen a pára, a köd, ami nagyon pontosan visszaadja a téli reggelek hangulatát. Erős hangulati hullámzást is hor­doz ez a sorozat- Külön hangsúlyos Korozsné Kari Erzsébet festészetében a napfényben viruló virágok Mégis lesz kábeltévé Jászberényben Építők adják a pénzt, végzik a munkát A kezdeti próbálkozások, minta bekötések után viha­ros gyorsasággal rohant vé­gig az országon a műhol­das tv-műsorok vétele. A láz kellő időben elérte Jászbe­rényt is, sőt a Hűtőgépgyári lakótelepen az országban az elsők között alakítottak ki nagyközösségi rendszert. Ennek hatására, meg aho­gyan a technika finomodott, és az árak is elérhetőbbé vál­tak, a múlt évben Jászbe­rény központjában is meg­kezdődtek a szerveződések. Tömblakások lakói fogtak Össze, hogy az épületekre helyezett parabolaantenná­val egymástól külön-külön fogják az égi jeleket. Ezek­nek a különböző technikai megoldásokat kínáló elszi­getelt felbuzdulásoknak az összehangolására vállalko­zott azután a Déryné Műve­lődési Központ. Szándéka az volt, hogy a rendszerbe bekapcsolódók ne csak a műholdas műsorokat nézhessék, hanem a városi vezetés cs a gazdaság' egy­ségek támogatásával városi televíziós rendszert is hozza­nak létre. A múlt év végén türelmetlenül, ugrásra ké­szen várakoztak már a kis­közösségi rendszerek kiépíté­sét szorgalmazó csoportok, ezért a szervezést meg kel­lett gyorsítani. A DMK idén tavasszal szórólapokkal tá­jékoztatta a város lakóit a lehetséges technikai megol­dásról, költségekről, véteii lehetőségekről, és kérték — á. kivitelezővel történt előze­tes tárgyalás érdekében — az érdeklődők jelentkezését. Az eltelt néhány hónap alatt azonban történt va­lami, mert a koráb­bi lendület alábbha- gyobb, sőt a minimálisan szükséges 200 jelentkezővel szemben 100 érdeklődő sem ivóit. Pedig már készültek a tervek, szállították volna a központi, parabolaanten­nát és egyéb szerelvényeket, alakuló félben volt egy kft., is a hálózat kiépítésére, mű­ködtetésére. Megtorpantak az előkészüléetek és a DMK, tőke híján, tehetetlenül vár­ta a kedvező fordulatot. A kedvező fordulat pedig nem maradt el, a legvárat­lanabb helyről jött a segít­ség. A Jászsági Épitőipari Szövetkezet magára vállalta a kábelfektetés kivitelezési munkáit a helyreállításokkal együtt, sőt az egész beruhá­zás finanszírozását is. Az történt ugyanis, hogy a szö­vetkezet egyik dolgozója sa­ját szórakoztatására para­bolaantennát készített, azt fel is szerelte. Rájött, vil­lamosmérnökként, hogy nem is olyan ördöngős dolog ez a műholdas tévézés. Ez ad­ta a gondolatot a szövetke­zetnek is. Ha szakemberek­ből létrehoz egy csoportot, a kábelezéstől a szerelésig, a bekötésig, a közterület hely­reállításáig, mindent el tud­nak végezni, és nemcsak ki­mozdítják a holtpontról a városi tv ügyét, hanem a bővülő profillal folyamatos munkához is jutnak. Mintegy 3 millió forintot fordítanak a városközpont tömb lakása inak bekábele­zésére — a kertes házak egyelőre kimaradnak a fej­lesztésből. A Szövetkezet út, a Lenin, Szabadság és Lehel Vezér tér 500 lakásában ka­rácsonyra csatlakozásokkal, erősítőkkel együtt megte­remtik a vétel lehetőségét. Az érdeklődő családoknak addigra 6250 forintot kell a szövetkezetnél befizetni. Ter­mészetesen az akcióba be­szállni nem kötelező, de a később jelentkezők a min­denkori áron jutnak majd a műholdas “programokhoz. A Déryné Művelődési Köz­pont épületére a Telsat Hír­adástechnikai Kft., már fel­szerelte a központi és para­bolaantennát, ami lehetővé teszi a műholdas műsorok és földi adások tökéletesebb vételét, valamint a művelő­dési házban berendezkező stúdióból a városi televízió működtetését. Jövőre pedig az igényeknek megfelelően a szövetkezet folytatja a há­lózat építését, amely 2—3 éven belül behálózhatja az egész várost. L. P. Mozgássérültek óvodája Szolnokon A közelmúltban jutott el hozzánk a hír, amely sze­rint Szolnok Város Tanácsa ez év második félévben lét­re kívánja hozni a mozgás- sérültek óvodáját. Rózsavá­ri Lászlót, a tanács művelő­dési osztályának vezetőjét arról kérdeztük, hogy ez az elképzelés hogyan alakult ki, s mi volt a létrehozás indo­ka? — A sérült gyer­mekek bizonyos korcso­portjával az egészség- ügyi ágazatban már bevált gyakorlat szerint foglalkoz­nak a mozgássérültek váro­si bölcsődéjében. Mivel ezt követően nem volt olyan lé­tesítmény, ahol tovább fog­lalkoztak volna a gyerme­kekkel, feltűnt, a hiány, hogy talán éppen a mozgás- javitás szempontjából leg­fogékonyabb korosztály nem kapja meg ezt a lehítősé- get. A megkezdett munkát a 3—6 évesek között is min­denképpen célszerű lenne folytatni, ezért megfelelő ta­pasztalatokkal rendelkező óvodát kellett keresnünk, amelyet Székesfehérvárott Napraforgó megjelenítése: a völgyek pá­rájától szabaduló ember mennyire színesebbnek látja például a Virágokat, mint mi, az alföldiek, akik italán 'könnyebben eltelünk a nya­rak színpompájával. De az is bizonyos hogy festőnk a nehéz lehel'letű földek iránt érez nosztalgiát. Ebben a gondolatiságban fogant a tárlat legsikerültebb, leg­megrázóbb festménye, a Tél. — ti — találtunk meg. A kellő isme­retek megszerzése után ar - ra gondoltunk, hogy a Vosz- tok lakótelep óvodája kivá­lóan alkalmas lehet célja­ink megvalósítására, amely jelenleg átépítés alatt van. Speciális képesítésű óvónőt már tudnánk alkalmazni, aki szívesen vállalná ezt a feladatot, sőt nagy valószí­nűség szerint konduktorok is lesznek, akik kifejezetten ilyen irányú végzettséggel rendelkeznek. Ezek részfog­lalkozású munkatársként tö­rődnének az óvodásokkal, ám később amennyiben ez az óvoda Szolnokon is bi­zonyítja létjogosultságát, ak­kor a Pethő Intézet támo­gatásával képes lenne a lé­tesítmény főállású kondukto­rokat is foglalkoztatni. — Mikorra tervezik az óvoda megnyitását? — November végén, de­cember elején szeretnénk kezdeni, úgy, hogy a cso­portokban 10—12 gyermek venne részt a foglalkozáso­kon. — Milyen anyagi lehetősé­gek biztosítják az intézmény fenntartását? — Az alapvető igényeket felmértük, és e pénzszűke világban sikerült megtalálni azt az anyagi forrást, amely Jeles munkára válilalkozott dr. Baiiilon Tibor a Karcagi Győrffy István Nagykun Mú­zeum igazgatója: a Gondoláit' kiadó a „Magyar Néprajz klasszikusai” című so­rozatában hűszíves vá­logatóst állított össze Szűcs Sándor népraj- itudós, a Nagykunság és a Sárrét világának kiváló is­merője tanulmányaiból, cik­keiből. A könyv a „Rétek, vizek krónikája” címet Vise­li. A benne foglalt írások a harmincas évektől a hetve­nes évek végéig tartó idő­szakban születtek, átfogó ké­pet adnak a Nagykunság és a Sárrét, néprajzáról, vízávi- lágáról, a természet és az ember kapcsolatáról. A ta­fedezheti a költségeket. Most folynak a felmérések az egészségügy közreműködésé­vel, hogy a mozgássérült gyermekek szülei közül ki hajlandó csemetéit ebbe az óvodába adni. — Még csak az előkészüle­teknél tartanak, de máris vannak támadások. Tudok olyan óvónői véleményről, amely szerint nem lenne jó az új forma, mert nála a sérült gyermekeket egész nap féltő gondossággal min­den programba bevonják az egészségesek. A személyiség fejlődésének mi használ job- 'ban: ha egy egészséges kör­nyezetben nevelkedik a gyer­mek, vagy ha mozgássérül­tek óvodájába kerül? — Minden új kezdeménye­zés képes a szakmai körök véleményét megosztani. Én úgy vélem, hogy mindenkép­pen érdemes hozzáfogni, természetesen kiemelt fi­gyelmet fordítva a gyerme­kek személyiségének fejlődé­sére. Amennyiben az idő­közben megváltozó körülmé­nyek megkövetelik, korrigál­ni kell az eredeti elképzelé­seket. — Köszönöm a beszélge­tést. Szívesen veszünk részt az óvoda megnyitásán. Deák László nulimányok, olvasmányos írások, néprajzi dokumentu­mok egy része a harmincas években a Debreceni Szem­lében és a Néprajai értesítő­ben is megjelent, s már ab­ban az időben is nagy ér­deklődésre tartották szá­mot, űj ismereteket adtak a Nagyalföldnek a térségéről. A terjedelmes kézirat el­készült. A gyomai Kner nyomdában lévő kötethez a válogatás összeállítója, szer­kesztője dr. Bellon Tibor írt előszót, aki a Sűcs Sándor utódjaként a Karcagi Nagy­kun Múzeum igazgatói tisz­tét tölti be. A könyv meg­jelenésére várhatóan még az év végén, vagy jövő év ele­jén gór kerül, Rétek, vizek krónikája Könyv Szűcs Sándor néprajztudós munkáiból

Next

/
Thumbnails
Contents