Néplap, 1989. július (40. évfolyam, 152-177. szám)
1989-07-22 / 170. szám
1989. JULIUS 22 Irodalom, művésiet 9 Szenti Ernő: Kupolatágas csönd Fekete varjúsereg szállt A levéltelen faágra Húsz év óta vagyok A névtelenség olvasztóra Fényekkel körbesáncolt Tudok róla Behálózta ketyegésével A kupolatágas csöndet az óra fölfele a gyomrom, nem, most nem kérek, löktem el a kezét, s már ugrottam is, hogy kiérjek az udvarra időben, de belerúgtam egy lábasba, elbotlottam egy edényben, s hasra esve a bűzös birkabőrökre hánytam. No, mi van?, gyújtotta meg a petrót a nagyibátyám, az anyád szentségit, üvöltött föl, ahogy meglátta, mit csináltam, a bőröm, hagy adom el a bőrömet, ütni kezdte a fejemet, lemosom, sival- kodtam, lemosom, nem volt rossz ember a nagybátyám, jámbor volt és béketűrő, de tudtam azt is, amit a felesége nem, hogyha ütni •kezd, nehezen hagyja abba; amikor arra fordultunk, hirtelen kiugrottam az ajtón, fogjon meg, ha tud, és elbújtam a sötétben. Láttam az ablakon át, hagy meghúzza az üveget, ettől megnyugodott, kijött, na, hol vagy, gyere elő, hívogatott, eszem ágában sem volt, ha megver, azzal vége, le már nem mosom azt a bőrt, ültem a kútkáva mögött, a nagybátyám el is unta a hiába való ácsorgást, legyintett egyet és bement. A holdfény megvilágította az udvart, s ahogy körülnéztem, ott volt a legnagyobb kos rövidre kötve az almafánál. Na mi van, Tóni, suttogtam oda neki, téged is megagyalt? A kos odakapta a fejét, dobbantott egyet, tudtam, hogy a nagybátyám fél tőle, mint a tűztől, mert részegen jó néhányszor fölöklelte és megtaposta a Tóhi. Kiököttt?, kérdeztem, a kas újra dobbantott, fölálltam, odamentem hozzá, a kos remegni kezdett, vigyáztam nagyon, nehogy elérjen, dobbantottam, dobbantott ő is, hányni-vetni kezdte a fenekét, megfogtam a szarvát, na, most megkapod a magadét, mondtam neki, a fogam megcsi- kordult, ahogy rángatni kezdtem, a kos vadul 'kapált a lábával, teljes súlyommal ránehezedtem, nyomtam lefelé a földre a fejét, hirtelen kirántotta a kezemből a szarvát, meg is rándult a csuklóm, dühében ugrott egyet, a pány- va elszakadt, ott állt szemben velem, leszegte a fejét, futni kezdtem, hátrafelé, hogy lássam, mit csinál, hogy szemmel tarthassam, nehogy mögém kerüljön, elbotlottam egy edényben, hanyatt estem, Tóni, üvöltöztem, a kos felém vágtatott, Pityu, a nagybátyám is rohant, egyszerre értek oda hozzám, a kos öklelt, és a nagybátyámat úgy oldalba találta, hogy az vagy négy métert repült szegény. Futás!, ordította amikor sikerült végre fölállnia, a kos, pedig már nagyon méregetett engem, a hangjára odakapta a fejét, támadni készült; megvártam, amíg megindul, akkor rákiáltottam: Tőrül, megtorpant, a nagybátyám addig elszaladt, a házba nem tudott bemenni, pont előtte volt a Tóni, a kos elindult felém, fölmásztam az almafára, dühösen öklelgette a fát, már attól féltem, kitöri vagy leesek róla, akkor szerencsére arra jött a sarokról a Rontó bácsi, és a Tóni otthagyott engem a kedvéért. Psz!, psz!, pisszegte valaki a bokrok közül, elment?; el, azt hiszem, ugrottam le az almafáról, a nagybátyám is előjött, átölelt, kicsit sántított, nem baj, úgyis le akartam vágni, kit kergetett meg?, a Rontó bácsit, feleltem, röhögni kezdtünk, az jó, mondta a nagybátyám, az nagyon jó, ő se szerette a Rontó bácsit, erre iszunk. Te, Pityu, már folyt a nyálam és folyton leestem a székről, minek neked ennyi lábas?, a nagybátyám gurgulázott egyet a pálinkával, talán válaszolt is, de másra nem emlékszem, csak arra, hogy a mama vitt, vitt magához szorítva a sötétben, nagy volt a hold, és bár mindig magáznom kellett a mamát, azt suttogtam, karommal átfonva a nyakát: de jó, hogy eljöttél értem, ézze, uram, azért mégiscsak ez a legnagyobb ünnep az ember életében, el is jött mindneki, a csirke is elfogyott meg a töltöttkáposzta is, a két húszlite- res karnisztert is megnézheti, egy deci bor sincs bennük, nem mintha én olyan ivós lennék, de azért mégis, az asszony sírt, persze, látom a szemén, sebaj, mondtam neki reggel, Valikám, házszentelő csak egyszer van az életben, most ne törődjél mással, de látja, hiába, a sörből maradt fél rekesszel, jó lesz az később is, hát miért maradtak volna reggelig, én se vagyok oda a nagy mulatozásért, legénykoromban még csak-csak, de az ember megkomolyodik, különben hogy lett volna meg ez a ház, tiszta fej kell ide, biztos kéz, ahhoz meg aludni kell, különben semmi se lesz az egészből, ott hátul a közben is nekiálltak tavaly a Seregi meg az apósa, és még mindig az alapozó gödörnél tartanak, nem lesz abból semmi, hallom, a felesége már el is költözött, a gyerekeket is vitte magával, nem nézte tovább, hogy isszák meg azok ketten az építési kölcsönöket, hát én, amikor a házon dolgoztam, még egy korty sört se, de meg is lett a ház három év alatt. Nézze, uram, ajánlottak már nekem ezért kétmilliót is, pedig a kazán még bent se volt akkor, de én kiröhögtem, mit kezdek a pénzzel, négyen vagyunk, a kisebbik gyerek, a Lacika harmadik éves, amikor ő született, akkor kellett elkezdeni az építkezést, nem maradthattunk tovább az anyósnál, hát jól van, mondom, belevágunk, kétszázezerrel indultunk, annyi volt, most meg már kétmilliót ér, látja, de én előre elterveztem az egészet, mondtam az asszonynak, három év múlva meglesz, sem előbb, sem később és meg is lett, mondtam, az első évben az alapozás, több nem megy, a második évben aztán tető alá hozzuk a házat, a harmadikban pedig jöhet a víz, villany, fűtés, parketta, a külső pucolással ráérünk, nincs nekünk pénzünk emberre, kértük a bankkölcsönt meg a szociális politikát, és belevágtunk az első nyáron, azaz még jó tavasszal, mert a szikkadt föld az nem embernek való, a szerszámot is megeszi, akkor kell ezt, amikor elég nedvesség van, szóval nekiálltunk, a zsaluanyagot kölcsönkaptam egy munkatársamtól, csak a fuVart kellett áll- nom, meg három hétvégét segíteni nála, esténként aztán válogattam a deszkát, fölslichtoltan rendesen, ne kelljen majd kapkodni, ha kész a gödör. Nézze, uram, az öreg Józsi elaludt, meghívtam, persze meghívtam, itt volt végig a munka alatt, sok hasznát ugyan nem láttuk, a szomszédban lakik egyedül, özvegyember, a családja mind leköltözött Gyulára, hívták magukhoz, de az öregnek nem akaród- zott, a szívével van leszázalékolva, ha mást nem, hozta a szódát, a kaját, úgy sincsen dolga, elBudapesten, a Szépművészeti Múzeumban mutatták be négy amerikai magángyűjtő száz, rendkívül értékes grafikáját: itáliai, német-alföldi és francia mesterek remeikéit. Irodalmi oldalpárunk illusztrációit a tárlat anyagából válogattuk. m «í* Marco Zoppo: Faágakat és zöldséget cipelő férfi (Scholz János gyűjteménye) aludt, nem baj, majd hazavisszük, a többiek meg már mind elmentek, maradjon csak, uram, nyugodtan, egy sört még megihatunk, szóval a gödör, az alap, hát azzal is majdnem befürödtem, jött a markoló, de a második forduló után megállt, a Gyuszi meg kiugrott a sofőrülésből és káromkodott, szedte szét mindjárt, délutánig veszkődtünk vele hiába, megrepedt a dugattyú oldalazna mondom magamnak, húszadikán ha a fene fenét eszik is itt alapozni kell, a munkatársaimmal még februárban megállapodtunk, nem lehet áttenni, hát nekiálltam ásni először csak egymagám, aztán ' még szereztem három embert a környékről, kétzsáz köbméter Nemes István; Új ház földet vettünk ki négyen a két hét alatt, azt hittem, megszakadok, hazajöttem a melóból, aztán csak gyerünk, neki az ásóval, de azért meglett időre, nem mondom, mégiscsak a legszebb nyár az volt, három évvel ezelőtt, ment minden, mint a karikacsapás, meglett az alap, a pince, a garázs, és akkor bent a cégnél felajánlották azt a bontást, én olyan boldog voltam, hogy még; Ercsi mellett egy régi gyárépület, minden hétvégén odamentem, néha az asszony is jött, máskor csak csomagolt, téglát, tízezret bontottam ki belőle, de a legértékesebb a faanyag vöt, karácsonyig minden hétvége Ercsiben akkor letakartam az egészet a tavaszi szállításig, hazamentem, és elővettem a papírost, mert én mindent előre meg akartam tervezni, az anyagot is mind ott akartam időben, •hát most akarom itt untatni magát, hogy a cementet honnan meg a murvát meg mittudomén, de tavaszra ott volt az anyag, akárkitől megkérdezheti. Nézze, uram, van énnekem bent a szobában egy nagy dobozom, hát az tele van számlákkal, engedélyekkel meg tervrajzokkal, de az mind rendbe van egymás után, még arról! is betettem a cédulát, hogy kinek, miért, mennyi jattot adtam, úgyhogy amikor tavasszal elkezdtük fölhúzni a falakat, ment is minden, ahogy annak menni kell, a Szabó Laci, a kőműves •hozta a két emberét, meg nekem hol egyik, hol másik komám jött segíteni, hát ugye csak hétvégéken lehetett, de júliusra bent voltak az ajtók, ablakok is, a koszorú is megvolt, minden, a fuvart a födémgerendákkal szombatra vártuk, ideges voltam, mondtam a Lajosnak, vigye a motort, menjen be a Tüzépre, hogy mi van, senki nem tudott semmit, kedden jött aztán meg a kocsi, mit csinálhattam. egyedül voltam, a sofőr ugye emelgette 'ki a daruval a betongerendákat. nekem meg igazítani kellett, hát azt is négy emberrel szokták, de bírtam egyedül, bírni kellett, különben úgy összetöri a lerakásnál azokat a hosszú szálakat, mint a tojást. Nézze, uram, ez egy ilyen dolog, mostanában már nincsenek nagy házszentelők, mindenki rohan, na egészségére, én azt mondtam, házat csak egyszer épít az ember, lentre legyen egy lakásnyi, és a tetőtérbe is a gyerekeknek, száznegyvennégy négyzetméter, papíron, de van az százhatvan is, nekem elhiheti, és akkor még keveset mondtam, úgyhogy a tetőt is fölraktuk végül, persze kiderült, hogy a bontott fa java gombás, talán azon a télen gombásodhatott meg, amikor otthagytam letakarva Ercsiben, bár a gomba az olyan, hogy nem látszik, mindegy, valamit kellett csinálni, a parketta árából vettük a gerendákat, jó a melegpadló is, manapság már majdnem mindenütt azt használják, hát nekünk is jó lesz, .de az asszonyt nehéz volt meggyőzni, hiába értetlenkedsz, magyaráztam neki, gerenda kell, különben nincs, tető, a tél szétveti a falakat, úgyhogy csak elkészült a második őszre, ahogy terveztem, az ácsok ugyan folyton ellógtak, de még időben megelégeltem, és hozattam másokat, énnekem nincs pénzem arra, hogy itt üldögéljenek az emberek, na az újak aztán egykettőre összeütötték a tetőt. ézze, uram, itt minden időre kellett, mert az anyag jött, a segítség jött, főzni, kellett, sör kellett, hát ha itt ülünk, és lógáz- zuk a lábunkat, a pénz akkor is megy, a kőművest is fizetni kell, úgyhogy minden este. mikor a gyerekek lefeküdtek, mi az asz- szonnyal lementünk, ezt összeszedni, azt ellapátolni, a szerszámokat elmosni, akkor meg tavaly télen a csövezés, azt már lehetett hidegben is, a csempét is kiválasztottuk, mondtam az asszonynak, amilyet ő akar, olyat teszünk, nem olaszt persze, de a színét ő mondja meg, mert a konyhába meg a fürdőszobába végig a plafonig csempe lett, látta, nem, világoskék, az asszony választotta, a padlószőnyeget is, én nem szóltam bele, azt már most nyáron raktuk fel, a tapétával együtt, a radiátorokat csak az alsó szintre, az emeletre még ráér, most úgysincs rá pénz. hát ugye azt már csináltatni kell, amit az ember csináltat, az drága, persze, én magam, látja, nem bírom, úgyhogy most egy kicsit össze kell húzni magunkat, amikor a kazánt tettük be, elegen voltunk, nem is az, de valahogy megcsúsztam a lépcsőn, ráestem a hátamra, akkor rögtön nem fájt, de estére aztán rettenetesen, be- csípődött valami ideg, és elszakadt, az orvos magyarázta eleget, ezzel a két bottal én nem bírok fönt cipekedni. elég nekünk lent is a fűtés egyelőre, attól még ugyanolyan ez a ház, nem igaz, hatszázötvenezenből lett meg a kölcsönökkel együtt, de kétmilliót ér, hát benne van ugye az ember munkája, na akkor egészségére, uram. Bényei Jószef: Játék Dobozban krampusz Nyelve vér Én félek jobban Ő vacog Kényszerű póz Most játsszuk ezt Egyszer még meggyógyulhatok Búgócsigám mert sohasem volt Most a végtelen pöröghet Gyöngyöz a sötétség fala Könnyek asszonyom könnyek könnyek Fakutya száguld vas^szigonnyal Tavunk tágul óceánig Játsszunk hát Nádas fúzfasor Szemembe a tér virágzik Reménynek tán nem is kevés Lapulni búzavirágban S játszani hogy a fényeket Láttam láttam újra láttam Hazudjunk együtt asszonyom Hazugság reményre szédít S mackók kutyák torz krampuszok A könnyet majd összevérzift Jan van Huysum: Virágcsendélet (Steiner gyűjtemény)
