Néplap, 1989. július (40. évfolyam, 152-177. szám)

1989-07-20 / 168. szám

5 )89. JÚLIUS 20. M&ue JELSZOLgáltatás Jászbe- ényben — Jól jön az anyag- lány címmel július 10-i la- unkban riportban számolt e munkatársunk a Jászsá- Ji Elektromos Szolgáltató kisvállalat munkájáról, londjairól. Ebből megis- aerhiették olvasóink a JEL- >ZOL igazgatójának és a Lúltőgépgyár illetékes osz- ályvezétőjén ek áMásfog-la­ását véleményét. Tóta Já- ios szerelő is szót kapott, alki iosszú észrevételt küldött apunkhoz. Gondoljuk, meg- rti, hogy levelétt nem hang- eme, hanem hely hiányában em közöljük teljes terjedel­mében, csupán azokat a rész­eteket ragadjuk ki, áme­nek — szerinte — nem gyeznek a riportban foglal­ókkal. „Gondos Béláné igaz, hogy okkant nyugdíjas, de csak . délutáni időpontot (14.30- ól) tudta megadni javítás óljára (nem kellett egész apót, napokat várni). A Jelszolnál a szerelő egysze­rien elfelejtette az ügyet- nem fedi a valóságot. Már .zért sem, mert kétszer doh­aim be üzenetet, mely az ílálbbiakat tartalmazta: Ké- em, hogy a készüléket a zerviz költségére száll ittas- ák be javítás céljából... Londosné gondolata az ezres elől és az ön álltai leírt (tá- alW) gondojllat öágaimazás- zámba megy. Én se előtte, e utána pénzt nem fogad - am el. A szolgáltatás nem >omaivalóna megy ki. Csu- *án lehetőség szerinti jó nunkiaivégzésre . . . Megnéz- íetite volna a szerkesztő az tnyiaghiány-kérő tömböket, íz anyagmegrendelő tömbö­det. az anyaghiány visszaér- esítést, a megküldött és meg iám küldött alkatrészek mennyiségét, minőségét. Meggyőződhetett volna a zölgáiltatásii féltételekről és izok kihatásairól, az anyag­hiány eredetét miért nem utalja? Kiskereskedők bor­os árak mellett miért tud­lak értékesíteni? A szerviz »izonyos — nem kívánatos- kényszerűség miatt közéi láramszáz típusú készüléket jénytelen javítani. A válla - at dolgozói bütykölni nem zoktak, esetleg javítani... V kettő között igén nagy a ülönbség (Ha mégis, akkor z a cikk egy barkácsolt tá- :oHmány)...” ** t Azt megértjük, hogy az mlített cikket vérménséfcle- e szerint minősíti. Köszön­ök, azért készült. Köszönjük íz* is, hogy mint a JELSZOL egyik dolgozója, akit kétszer is néven nevezünk: egyszer sajnálkozással, mert a kép­zettsége és hosszú gyakorla­ta ellenére kevés a fizetése, másodszor jó szakembernek említve, tollat ragadott és kiegészítette a július 10-én megjelent sorokat. Mentsé­günkre említjük, hogy az ol­vasókat nem kívántuk a hű- tögtzekkén y - j a v í tás hossza­dalmas részleteivel untatni, csak egy kiragadott példa alapján a szolgáltatások problémáira, megoldatlansá­gára felhívni a figyelmet. Konkrétan a JELSZOL-nál, de az anyaghiány, a készlet- gazdálkodás, az érdekeltségi rendszer fogyatékosságai miatt általánosságban is. Az újságcikk egyértelműen ezt sugallja. Anyaghiányra azon­ban nem hivatkozhat min­dig a JELSZOL, mert (amint már írtuk) a Hűtőgépgyár még éjszaka is hajlandó al­katrészt szállítani. Azt azonban nem értjük, miért méltatlankodik?! Az újságíró tapintatból nem ke­verte önt ebbe a javítási his­tóriába. Így azonban ei kell mondanunk, hogy a dél­utánra megbeszélt időpont helyett a panaszos férje biz­tonságból egész nap figyelte a csengőt, még másnap, meg harmadnap is. Ha pedig nem az ügyet, (a szerelést), akkor Gondosék lakáscímét felejtette el, mert őik sem­milyen üzenetre nem buk­kantak. Az ezres bankó fe­lől sem lehet semmi gond, mert ilyen tortúra után mi­ért is kínálták volna utólag. Az legfeljebb a Hűtőgép­gyárnak járt volna a gyors intézkedésért, ami több más hasonló üggyel a JELSZOL miatt szakad rá. A szolgai- tatás borravaló jellegéről egyébként csak elképzelése­ink lennének, amennyiben az újságíró az anyag gyűj­tése során nem hallott vol­na éppen öntől és az igazga­tótól erre vonatkozó meg­jegyzéseket: Ahogy fogy az emberek pénze, úgy fogy a' mellékes is. Közhangulatot a JELSZOL ellen nem a Néplap, hanem maga a kisvállalat kelt. Egy­oldalú ismeretekkel sem vá­dolhatja az újságot, mert a már megintakon és saját ta­pasztalatain túl az újságíró több volt ügyfelükkel és szakemberrel beszélt, tájéko­zódott a városi tanácson is JELSZOL tevékenységéről. És még valamit, a oikk nem említi, hogy önök vállalati dolgozóként bütykölnek. Lukácsi Pál jegyet *kibocsátó,már emlí­tett kisszövetkezettől. A me­gyei postahivatal is csak a Magyar Nemzettel szolgálhat az érdeklődőknek. Elgondolkoztató história! Nem a mi dolgunk megálla­pítani, üzletpolitikai szem­pontból mennyire nevezhető ez az eljárás korrektnek? Sorsjegy-tulajdonos oIvqsó- inknak még egyszer ajánl­juk: sürgősen nézzék meg a június 8-i Magyar Nemzetet, ne késsenek le az utazások nyertesei: július 25-ig vár­nak csak rájuk. És mond­juk egy floridai útra még fel is kell készülni!... II betegek védelmében Lapunk július 10-i számá­ban — e rovatunkban — az Orvosok védelmében cím­mel megjelent a Magyar Or­vosi Kamara jászsági terüle­ti szervezet vezetőségének levele a „Főorvos úr, én nem tudnék nyugodtan aludni” című cikkünkkel kapcsolat­ban. Az Orvosi Kamara le­velére a jászberényi kórház ellátási területéhez tartozó egyik településről a követ­kező megjegyzést fűzte ol­vasónk. (Sorai névvel, cím­mel érkeztek!) Ügy látszik, egy ilyen írás után mindenki, például az Orvosi Kamara is elkezd védekezni, magya­rázkodni. Jóllehet, őket sen­ki sem vádolta. Ha tiszta a lelkiismeretűk, akkor miért kérik ki maguknak a cik­ket?” Felhívja szerkesztőségünk figyelmét a jászberényi kór­házban uralkodó állapotok­ra. Szerinte az idős, gyó­gyíthatatlan betegekkel rosz- szuil bánnák, egyik orvos nem kérdezi meg a másik orvos betegét egy szombat— vasárnapi ügyeletien. A levél így folytatódik: „ ... és sorolhatnám még, az ott megforduló betegek tudják ezeket, de mikor baj­ban van az ember, mégis hozzájuk fordulunk, bár jóllehet, már régen nem bí­zunk bennük.” Virágcsendélet. — Egy kis felüdülés, egy kis pihenés a be­tűtengerben ! D csicsóka csodagyógyszer! Július 8-i lapjukban a csi­csókáról írtak. Igenis, állí­tom, a csicsóka csodagyógy­szer. Tavaly decembertől idén február végéig naponta ettem ^nyersen. Sajnos, utána már nem tudtam beszerezni. Ez idő ialatt a lábaim kezd­tek lelappadni és nem szed­tem a vérnyomáscsökkentő gyógyszert. Jó lenne hozzá­jutni ismét gumóhoz vagy az abból készült sűrítményhez. Szeretném — és még bizto­san sokan mások is, ha a gyógyszertárakban vagy gyógynövényboltokban utób­bihoz hozzájuthatnánk. Ügy látszik, magyar sajátosság; ha valamit felfedeznek, hogy jó és hasznos, utána nyomta­lanul eltűnik — kesergett levelében KováXs Lajosné szolnoki olvasónk. Nagyon sajnáljuk, hogy egyelőre nem tudunk kielé­gítő, biztató választ adni. Amint az említett írásban is szó volt róla, a szolnoki Központi Kertbarát klub az Agrobotanikai Intézettől vá­sárolt vetőgumót, azt osztot­ta szét a klubtagoknak ... akik minden bizonnyal elül­tették azokat. A termésből adnak ismerőseiknek, csalc- csak elszaporodik a megyé­ben is. Megérdeklődtük: a megyeszékhely Herbária- boltjában nem volt még az említett sűrítményből, Öiz- tató választ se kaptunk. Tu­domásunk van viszont arról, hogy iaugusztus 19—20-án az SZMT művelődési házában kiállítás lesz, ahol a látoga­tók többféle, különleges, új — pontosabban újonnan felfedezttt növényfélék^el ismerkedhetnek meg. Terve­zik, hogy étkezési bemutatót is szerveznek, neves fővárosi előadót hívnak meg, amely­ről egyébként lapunk is be­számol majd. Nem kizárt, hogy la csicsóka is szerephez jut ezen a megyei mini áru­bemutatón. Érdemes lesz megnézni! Kóbor ebek ellen kábítószeres fegyver Nyeső Sándorné a Piremon Kisvállalat gondnoka. Tud­valévő, hogy a Jósika úti telepen megváltozott mun­kaképességű (főleg mozgás­sérült) embereket foglalkoz­tatnak. Régóta tapasztalják — mesélte kétségbeesetten Nyesőné —, hogy egy nagy fekete kutya kóborol a kör­Jogi tanácsadás A végkielégítésről Végkielégítés annak jár, akinek az állandó özvegyi nyugdíjra való jogosultsága azért szűnik meg, mert újabb házasságot köt. Isme­retes, hiszen csaknem tizen­öt éves gyakorlat az, hogy ha az özvegy az újabb há­zasságkötéskor az állandó özvegyi nyugdíjra jogosító korhatárt már betöltötte, özvegyi nyugdíját — a há­zasságkötés ellenére — to­vábbra is kaphatja. Jelenleg a nőknél — az állandó özvegyi nyugdíjnak általában náluk van jelen­tősége, férfi csak kivételes esetben kaphatja meg — 55 év a korhatár. Tehát ha egy 55. életévét betöltött nő, aki állandó özvegyi nyugdíjat élvez, házasságot köt, újabb házassága alatt is megtart­hatja ezt a nyugdíját. Kivé- _ ve, ha kifejezetten azt kéri, hogy neki ne a nyugdíját folyósítsák az elkövetkező időkben, hanem egy összeg­ben kaphassa meg végkielé­gítését. Az ily módon kiutalt összeg „hozományként” is számíthat. Bár az idősebb emberek rendszerint kon­szolidált anyagiakkal ren­delkezve -kötik össze életü­ket, elképzelhető, hogy új, közös életkezdésükkor szük­ség van egy nagyobb ösz- szegre. A végkielégítés az özvegyi nyugdíj egyévi (ti­zenkét havi) összegével egyenlő. A végkielégítést nem -hi­vatalból, hanem a -nyugdíj­folyósító szervhez előter­jesztett -kérelem alapján ál­lapítják meg, s csak akkor adható, ha az özvegy az er­re irányuló -kérelmét az újabb házasságkötéstől szá­mított egy év alatt előter­jeszti. Bizonyos esetekben be­szélhetünk az özvegyi nyug­díj-jogosultság feléledésé­ről-. Abban az esetben vi­szont, amikor az özvegy él a végkielégítés felvételének jogával, a későbbiekben nem számíthat özvegyi nyugdíjra jogosultságának feléledésével. Dr. Kertész Éva Kezesség Kezesség alatt azt értjük, hogy a kötelezett tartozásért egy más személy — a kezes — felelősséget vállal oly­képpen, hogy ha a kötelezett nem egyenlíti tartozását, a jogosult a kezestől- követel­heti a teljesítést. Kezesség csak írásban köthető ki. A kezességnek két fajtája van. A közönséges kezes csak ak­kor köteles fizetni, ha az eredeti kötelezetten a köve­telés nem hajtható be. Ah­hoz tehát, hogy a jogosult a kezes ellen fordulhasson, igazolnia kell, hogy a kötele­zett ellen sikertelen végre­hajtást vezetett. A készfizető kezestől vi­szont a jogosult azonnal kö­vetelheti a teljesítést, ha az esedékes tartozásnak a kö­telezett nem tett eleget. A kezest áltáléiban csak akkor terheli készfizető -kötelezett­ség, ha ezt kifejezetten kikö­tötték. A kezes kötelezettsé­ge ahhoz a kötelezettséghez igazodik, amelyért kezessé­get vállalt. És kötelezettsége nem válhat terhesebbé a kö­rülmények alakulásával sem, mint amennyiért kezességet vállalt. Dr. K. É. nyéken. Tartanak is tőle dol­gozóik. A félelem jogos. Jú­lius 17-én is megh-arapott egy alkalmazottat. Nem elő­ször történik ilyesmi. Körül­belül két -hete a portásukat vonta felelősségre egy asz- szony, akinek a kislányát harapta meg a kutya. Ügy tudják, azóta is kórházban van a gyerek. Nem tudtuk az esetet kontrollálni, mivel nem ismerjük a „sértett” nevét. Július 18-án egy 40 év körüli nő volt az áldozat. Megkérdeztük a rendelőinté­zet baleseti sebészetén: megerősítették, a hír igaz. Szolnokon évek óta téma a kóbor kutya ... Reméljük, nem sokáig lesz az. Mire alapozzuk optimizmusun­kat? Hiszen a VT Közterü- letfennitiartó Intézmény fél- állásiban foglalkoztatott gyepmestere (aki 'mellesleg hívatásos vadász!) képtelen a városban elszaporodott kó­bor ebeket a hagyományos eszközökkel — kézi mód­szerrel — befogni. Az intéz­ménynél is láttáik ezt, s „léptek”. Megszerezték a Szolnok Megyei Állategész­ségügyi Állomás, a KÖJÁL, a Középtiszavidéki Környe­zetvédelmi és Vízügyi Igaz­gatóság, a VT Termelés-El- látásfelügyeleti Osztály és a Hazafias Népílront támoga­tását. Végezetül engedélyt kértek a Szolnak Városi Rendőrkapitányságtól ká­bítószeres lőfegyver alkal­mazásához. „ ... Az altató­szeres lőfegyveres gyakorlat bevezetése nemcsak a la­kossági panaszbejelentéseket, elégítené ki, hanem állat­egészségügyi, közegészség- ügyi és környezetvédelmi szempontból is indokolt len­ne... ” — olvashattuk az intézmény indokolását. Hoz­zátesszük: meg aztán a gyep­mester is ember, nem min­dig néz szívesen farkassze­met egy vicsorgó — esetleg fertőzött fenevaddal. Érdeklődtünk a városi rendőrkapitányságon is: mi­re számíthatnak az intézke­dési joggal felruházott, de (teltételekkel nem rendelke­ző illetékesek, örvendetes választ -kaptunk! „Ütőn” van a kábítószeres -lőfegy­ver vásárlásához, alkalmazá­sához szükséges engedély. A Közterületfenntartó Intéz­mény még ezen a héten kéz­hez kapja. Ezek után rajtuk — s a (hívatásos vadász) gyepmesteren a sor! Sok si­kert neki! Noha a -kábítószeres lő­fegyver még csak most ka­pott zöld utat, azzal a re­ménnyel írjuk le a 36-701-es telefonszámot: ha ezen je­leznek a szolnokiak kóbor kutyát, talán hamarosan nyugodtabban járhatnak a Jósika úton és másutt. Meg­kockáztatjuk : eleinte talán rá kellene beszélni a gyep­mestert némi túlórázásra .. Segitökészségiik példakép lehel Tóth László Vendel szolnoki lakosra azt mérte a szomorú sors, hogy jobb lábát ampu­tálni kellett. Rokkantnyug­díjas lett hát, s mindenkép­pen megnehezedett az élete. Ha cipőt vásárolna, az egyi­ket vadonatújan a kukába dobhatná. Ezt és a nagy ki­adást elkerülendő. Maczó Lászlóhoz, a Tisza Cipőgyár vezérigazgatójához fordult. Egy fél pár, ballábas félcipő elkészíttetését kérte. Meg­kapta ráadással: egy ballg- bas szandállal. A nagylelkűség, a megér­tés tapasztalata elragadta­tott sorok írására késztette a hálás embert, aki így zárta sorait: „... Segítőkészségük példaképül szolgálhat min­den egyes gyár vagy üzem vezetője, kollektívája szá­mára ...” Összeállította: Farakas Ferenciig n IELSZ0L és a közhangulat A szerkesztőség postájából Korrekt Szlet-e az Otthon? radt —, hogy a nyeremé­nyekért a közzétételtől szá­mított 60 napon belül a Ház­építő és Karbantartó Kisszö­vetkezet Központi Irodájá­ban (Budapest, XIV., Pákoz- di tér 12/Ä) jelentkezhetnek a nyertesek. Az utazások nyertesei technikai okok mi­att, 1989. 07. 25-ig.)” Mindenkinek ajánljuk te­hát, aki vásárolt Otthon sorsjegyet, nézze meg vala­hol haladéktalanul az emlí­tett újságot! Nem akármiket lehetett nyerni: lakást, Lada személygépkocsit, három Földközi-tengeri utat, kairói, floridai, izraeli „kirándu­lást”, hét műholdvevőt, szá­mítógépeket, hűtőládákat, hűtőszekrényeket, öt Gold Star mikrohullámú sütőt, 5000 forintos takarékköny­veket, 2000 forintos vásárlási utalványokat stb. A sorsjegy kibocsátásakor valamilyen módon bizonyára közhírelték a nyereményeket, azért lelt gazdára Szolnok megyében háromezer. Miért maradt el az ígért nyereménylista a napilapokból? Ki tudja! Hi­vatalos nyereményjegyzéket a megyei postahivatal (az értékesítő) se kapott a sors­Az első észrevételt Szói­tokról 'kaptuk. Micsoda do- og, hogy eladják a sorsje- lyeket, azt meg sehonnan lem liehet megtudni, hogy cifc nyertek! Panaszosunk izonban addig j ött-ment, níg az 1-es postán ered- nénnyel járt. A másik levél Rákócziúj- ra Duból érkezeti, s mint megtudtuk, kaphatnánk bár- tonnan a megyéből hasonló ■eklamációt. Miről van szó? — Otthon nevű, 100 forintos sorsjegyeket árultak. Egyet se iáttunk, de olvasónk sze­rint rajta van, hogy a sorso­lási jegyzék megjelenik a lapilapokban. Június 4-én volt a sorsolás, és a nyere- nénylista benne volt egyet- en napilapban, a Magyar Nemzetben — június 8-án, a 12. oldalon ... Amelyből ■sak éppen azt nem lehetett negtudni: hol vehetők át a lyeremények. Erről a június i-i Magyar Nemzetből érte- ülhettek az érintettek. Így szólt a közlemény: „A Ház­építő és Karbantartó Kisszö­vetkezet értesíti az Otthon- orsjáték nyerteseit — a jú­lius 8-i Magyar Nemzetből ipcfynjitot okok miatt kima-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents