Néplap, 1989. július (40. évfolyam, 152-177. szám)

1989-07-19 / 167. szám

1989. JÚLIUS 19. 5 A Commodore 64-el gyorske­zelő programmal különböző lajstromokat dolgoznak (el. Jelenleg a tanonclajstrom ké­szül, amely nagy segítséget jelent a munkaviszony meg­állapításánál. Ma már szinte elképzelhetetlenek a levéltárak is kor­szerű technika nélkül. Az egyre szaporodó történeti doku­mentumok feldolgozása a kutatók gyors és pontos tájékoz­tatása csak ezekkel az eszközökkel lehetséges. Ha nem is mindig a legkorszerűbb felszerelések kerülnek az intézmé­nyekbe (pénz hiányában) mégis jelentős előrelépést jelen­tenek az eddigi munkamódszerekhez képest. Legutóbb me­gyei Levéltárunkat néztük meg, hogyan, milyen technikai segítséggel dolgoznak. Az Országos Levéltártól kap­ták a nemrég a képen látha­tó ún., reprogépet. Így lehe­tőség nyílik, hogy filmre te­gyék a legrégibb és a rossz állapotba lévő dokumentu­mokat A Soros-alapítványtól kapott gyorsmásoló könnyíti a levél­tárosok munkáját.. Tarpai Zoltán Uj életet kezd az SZMT művelődési központ ' A dési szakszervezeti művelő- házak tevékenysége ed­dig kizárólag a munkahelyi művelődésre korlátozódott, ezért a köznaipi ember leg­feljebb a munkahelyén ke­resztül juthatott el az áll yen intézmények rendezvényeire. 1989. január 1-től, a SZOT titkárságának határozata alapján, lehetőségük nyílt az önállósodásra. Vajon a szol­noki SZMT művelődési ház életében ez a határozat ho­zott valami változást? Erről kérdezem Pálinkás György- nét a művelődési köz|pont igazgatónőjét. — Igen, természetesen át­alakult inétzmén y ünk, de ha megengedi az elején kez­deném, mi ugyanis tudato­san és előre készültünk az átalakításra. Az előkészítő szakaszban széleskörű köz- véleményikutatást végez­tünk egy nagyszabású ren­dezvénysorozat keretében. Az így felmerült igények fi­gyelembevételével kezd­tünk hozzá új profilunk ki­alakításához. A gyerekek­nek játszóházat, műsoros délutánokat, télen pedig a Télapó Szolgálatot biztosít­juk, méghozzá az itt műkö­dő Kölyök Színpadosok se­gítségével. Most nyáron olyan napközis táborban tölthetik vakációjukat a lurkók, amely egyben törté­neti játszóház is. A nagyob­bakat társastánc, ötórai tea­ház, anyanyelvi szakkörök és a Szellemes Emberek Társasága várja. Az érdek­lődőknek idegenvezető tan­folyamot indítunk. A felnőt­tekről sem feledkeztünk meg: az ő szórakozásukról a — közreműködésükkel alakult — Dalénekesek és Előadóművészek Baráti Köre gondoskodik. A művé­szet szerelmeseinek az Art Color Kft-vel együtt rende­zett kiállításainkkal pró­bálunk a kedvükben járni. E bemutatók érdekessége, hogy kortárs képzőművé­szek munkáiból állítjuk össze, melyeket a helyszínen ímeg lehet vásárolni. Az idő­seknek olcsó, egynapos ki­rándulásokat szervezünk, de társakra, barátokra ta­lálhatnak akkor is, ha ellá­togatnak a nálunk működő Nyugdíjasak Kulturális Egyesületének klubfoglal­kozásaira. Látva a munka­erő-problémákat, ebben a hónapban szakmai át- és to­vábbképző tanfolyamokat indítunk, mint például tető­fedő, tűzvédelmi, érintésvé­delmi, biokultúra, kishajó­vezetői , üzemrendészeti; 'ősztől pedig Ezermester há­zi barkácstanfolyamot szer­vezünk, ahol tapétázást, csempézést, festést és egyéb hasznos dolgokat tanulhat­nak a jelentkezők. Távlati tervünk egy fényűjság rend­szeresítése, mely a külön­böző vállalatok, üzemek ter­mékein kívül a saját ren­dezvényeinket is reklámoz­ná. Városunk kulturális élete ismét gazdagodott, pedig csak egy feledésbe merült intézmény programja válto­zott. Ha másként fogalmaz­nék, így írnám: magára ta­lált. Azt hiszem, mindenki szívesen találkozna hasonló változásokkal és változtatá­sokkal, Újra megnyílt a szegedi zsinagóga A rekonstrukció tíz évvel ezelőtt kezdődött, s bár a homlokzat felújítására már nem futatta a pénzből, a zsi­dó időszámítás 5749. évében a renoválás nagyobbik részé­vel elkészültek. Európa egyik legszebb zsinagógája új tető- szerkezetet kapott, bádogtor­nyai, a növénymintákat idé­ző díszítések, a csatornák vízköpői a régi szépségükben láthatók. Ugyanígy a vilá­got szimbolizáló kupola üvegburkolata, az oldalfa­lak ablakai,, az egész temp­lombelső. Megtisztították a kertet az évek alatt dzsungellé nőtt gaztól, s a kerítés és a kapuk is új színt kaptak. EGY TÁBOR LEZÁRÁSA KAPCSÁN Tudom, a tábor szó lát­tán az olvasó felkapja a fe­jét: — Már megint tábor­ról olvasok? Tábor, tábor hátán? Nem volt még elég? Minek ezzel ennyit foglal­kozni? Hiszen az a világ természetes rendje, hogy nyáron a pedagógusok men­nek. viszik a gyerekeket egy hétre, két hétre. Az olvasónak részben iga­za is van. De most nem egy hétköznapi dologról van szó, hanem egy olyan kez­deményezésről, ami való­színűleg nem jellemző me­gyénkben, talán az ország­ban sem. A Törökszentmikló­si Művelődési Központ egyik fiatal népművelőjének, Bí­ró Angélának agyában fel­villant egy ötlet: Csinálja­nak valami olyant, ami gye­reknek, szülőnek „egyaránt jó, s ők népművelők is szó­rakozásukat lelik munkájuk mellett benne". Fejében las­san kialakult egy terv, amit vázolt Sülye Károlynénak, az intézmény igazgatójának, aki „rögtön vette a lapot”, hi­szen ő is mindig valami újon töri a fejét. Mi volt az elképzelés? Az, hogy szervezzenek egy kéz­műves tábort, ahol a nép­művelők érdeklődésüknek, tudásuknak megfelelő foglal­kozásokat tartanak, ahol a gyerekek tanulhatnak, hasz­nosan tölthetik idejüket. A gondolatot tett követte. Hirlelték, hirdették, hogy jú­lius 3-tól 14-ig 3/4 8-tól 17 óráig szervezett programot nyújtanak a jelentkező álta­lános iskolásoknak. Az intéz­mény, maximálisan figyelem­be véve lehetőségeit — kony­ha, manuális műhely, videó­terem, játékszoba, kondicio­náló terem — amelyeket évek tervszerű munkájával és sok-sok utánajárással ala­kítottak ki, változatos és szí­nes, egésznapos elfoglaltságot biztosított a szünidős tanu­lóknak. Most jön a lényeg! Gon­doltak a törökszentmiiklósiak még egy nagyobbat. Ha már kézműves tábort hoznak lét­re, kellene egy rátermett, na­gyon hozzáértő és a gyere­keket is szerető ember, aki szívesen vállalja, hogy idejét rászánva segít. Felkér,ték hát Pató Rózát, a törökszent­miklósi születésű nemzetkö­zileg ismert szobrászt, jöjjön el, tanítsa, nevelje a nebuló­kat. S ő jött is az első szóra. A két hétből egyet a tábor­ban töltött, egész nap a gye­rekek között volt. Tanítot­ta őket a képzőművészet rej­telmeire, verseket olvastak és elemeztek — sokszor ezek az elemzések adták az ihletet a gyurmából, gipszből készült alkotásokra, Pató Róza .le­nyűgöző egyéniségével meg­fogott fiatalt, öreget egy­aránt. Öröm volt nézni, amint végtelen szeretettel és türe­lemmel fogta és irányította a kis kezeket a gyakorlati foglalkozásokon, s öröm volt némi a hol csillogó, hol el­mélyült gyerekszemeket. — Miből áll a napi prog­ram? — tudakozódtam az igazgatónőtől. — Délelőtt a manuális mű­helyekben „dolgoznak”, sző­nek, nemezeznek, agyagoznák, gipszmintákat készítenek, íz­lés és tetszés szerint gyöngy­fűzéssel fantáziaalkotásokat- készítenek a gyerekek, megy a bábkészítés, rajzolnak. Az elkészült alkotásokból házi kiállítást rendezünk, ame­lyen az alkotók közül vá­lasztott zsűri bírálja saját és társai munkáját. Gaál András, a Miklós táncegyüttes vezetője a nép­tánc alapvető titkaiba avatta be az érdeklődőket. Délután lényegében kötet­len a program, lehet videóz­ni, pingpongozni, az udva­ron tollasozni, számítógép já­tékot játszani, de aki akarja, folytathatja délelőtt elkezdett munkáját. OÁZIS CSALÁDI KLUB 0 Értelmi fogyatékos gyermeket nevelő szülőknek Családi klub alakul szom­baton értelmi fogyatékos gyermekeket nevelő szülők részvételével. Az Oázis elne­vezésű kliu'b célja, hogy lel­ki segítséget nyújtson ezek­nek a nehéz helyzetben élő családoknak. Az értelmi fo­gyatékos gyermeket nevelő családok nem vagy csak na­gyon ritkán jutnak szórako­zási, pihenési lehetőséghez. Az Oázis ezt a hiányt szeret­né pótolni. A klubnapon a szü­lők kicserélhetik tapasztala­taikat a nevelésről, különbö­ző gondjaikról, és pihentető programokkal tölthetik az időt. Az idén három klubna­pot szerveznek az Értelmi Fogyatékosok Országos Szö­vetsége Szolnok Megyei El­nöksége titkárának, Hofgárt Gyorgynének a lakásán. Ter­vezik, hogy a közös szom­batokat kirándulással, sport­tal töltik majd. A klubnapok anyagi ki­adósaihoz az Ideál Kereske­delmi Vállalat, a Tejipari Vállalat és a Tisza Szálló járult hozzá. A Jászkun Vo­lán ingyenes utazást biztosít a falvakból bejövök számá­ra. Az ÉFOÉSZ megyei el­nöksége az Oázis klubnap­pal a megyei egészségvédel­mi tanács pályázatán is nyert anyagi támogatást. — Ezeken a napi progra­mokon kívül mi mást tudtak nyújtani ? — Vöt egy kerékpáros tú­ránk Szenttamásra, bogrács­ban paprifcáskrumplit főz­tünk, amit aztán jó éfcvágy- gyal megettünk. Szerveztünk egy buszkirándulást is Deb­recenbe... — itt leállt a be­szélgetés. Egy kis srác állt meg mellettünk. — Bácsi, voltunk ám az ál­latkertben is, láttunk tevét, farkast, még majmot is. — Hol voltatok még? — A vidámparkban. Leg­jobban a dodzsem tetszett, egy nagylány ült mellettem, de a kocsit én vezettem, én nyomtam a gázt. Jaj de klasz volt! Aztán voltunk még Hortobágyon is, megnéztük a Pásztormúzeumot. Még lo­vast. is láttunk. — Hát te hogy kerültél ide? — fordultam egy na­gyobbacska lányhoz. — Anyu meghallotta, hogy ide lehet jönni (sajnos későn, s így nem voltam itt két hé­tig), és mondta, hogy jöjjek el. Nagyon tetszett az egész, legjobban az, hogy változa­tosak voltak a programok, de a legcsodálatosabb az volt, amikor Pató Róza néni fog­lalkozott velünk. Eszembe is jutott, hogy jelentkezek Sin- del Miska bácsinál, aki a Gyermek Képzőművészeti Szakkört vezeti, itt helyben. —' A zárónapon a Műve­lődési Központ meghívta a szülőket, akiket csemetéik saját maguk sütötte édesség­gel kínáltak. Megnézhették azt á videófelvételt, amin a művelődési központ techni­kusa nap, mint nap megörö­kítette a legérdekesebb ese­ményeket. A felvételeket ki­törő siker fogadta. A szülők elragadtatva nézték az ép­pen gyurmázó, táncoló vagy játszó fiaikat, lányaikat. A búcsúzáskor megállítot­tam egy szülőt, kíváncsi vol­tam véleményére. — Nagyon jól jött ez a tá­bor. A nyári szünet sok szü­lőnek okoz gondot, hogyan is oldja meg gyermeke elhelye­zését, hogy biztosítson neki olyan programot, ami hasz­nos is és kellemes is! Annak idején örömmel olvastam a táborra szóló felhívást, hi­szen az magáiban is eleve csábító volt, és ami nem mel­lékes, nagyon olcsó is. — 600 forint két hétre? Szervezett programmal, ki­rándulással, ebéddel — nap­jainkban? Ráadásul a kis­lány közösségben is volt, ba­rátokra lelt, nem otthon ült egyedül. Már most jelentkez­tünk a jövő évre is beígért kézműves táborba. A művelődési központ igazgatója nagyon elégedett volt. Mint elmondta, a nép­művelők maguk kezdemé­nyezték ezt a tábort, munka­idejükön is túl dolgoztak a siker érdekében. Jól «vizsgáz­tak, s most már egy olyan stáb alakult ki, amely sokat akar tenni, — és tehet is — a fiatalság kulturált elfog­laltsága érdekében. És ne­künk ez a legfontosabb. Képeinken munka közben láthatjuk a táborozókat. Pásztor Gábor Pató Róza a gyerekek között &r ;fs ~ - ■'* 3^ fa& í I «4 v. kml S?p... pßg^ I” Fk ^-. rban

Next

/
Thumbnails
Contents