Néplap, 1989. július (40. évfolyam, 152-177. szám)
1989-07-18 / 166. szám
1989. JULIUS 18. 3 Néplap Szolnok alatt a MEZŐGÉP szomszédságában a Tiszán megkezdődött az új Tisza-híd alapozásának az előkészülete. A Hídépítő Vállalat szakemberei most készítik a közel 30 méter mély vasbeton cölöpöket, amelyre majd a hídra feljáró pilléreket helyezik. Ugyanekkor az élő Tiszán is megkezdték az építési munkaterület „bevédését”, azt a részt, ahol a jobb parti főpillér épül. Rövidesen a Tisza bal partján is hozzákezdenek az alapozáshoz, s ezzel egyidőben folyik az új Tisza-híd elvezető szakaszának a földmunkája. Az elkövetkezendő hónapokban az alapozási munkákat el kell végezni, hogy az építési és szerelési szakasz beindulhasson. A vasbeton cölöpök tömörségét izotópos tömörségvizsgálóval mérik, hogy kellő szilárdságú cölöp készüljön a Tisza által tavaszonként elöntött területen. A Tisza jobb partján már a főtartó munkaterületének alapozásán dolgoznak. Kőgáttal veszik körbe a munka- területet, így védik meg az építés ideje alatt a Tisza áradásától Az agrárolló szorításában is * » Stabil a „répahelyzet” Újszászon a beállított kísérletek adAz Üjszászi Szabadság Termelőszövetkezetbein a korszerű nagyüzemi cuikor- répatermesztés nagy múltra tekint vissza. A szövetkezet szántóföldjeiből 2800 hektár alkalmas ennek az ipari növénynek a termesztésére, ezért nagyon meg kell gondolni a répaterület növelését, hiszen ekkora területen csak szűkén tudják betartani a vetésforgót. A tavalyi esztendő a termelőszövetkezet répatermesztésében nem mondható sikeresnek. A költségek emelkedésének több oka vélt: 370 hektár területet a fagy- és répabarkó kártétel miatt újra kellett vetni; a vetőmag és a vetési munkabér 'közel 1 millió forinttal növelte a kiadásokat. Volt jégverés is, igaz a biztosító a kárt megtérítette, de ez csak egy része volt a veszteségeknek. Az, hogy a gazdaságban a cukorrépa nyeresége csökkenő tendenciát mutat, nem azt jelenti, hogy rosszabb lett a termésátlag, vagy kevesebb a cukortartalom. Bl- lenkezőlég, a terméseredmények évek óta kiegyenlítettek. A műtrágya, energia-, vetőmag-, üzemanyag- és alkatrészárak emelkedtek. Többek között ez az oka, hogy öt évvel ezelőtt 100 forintból 53 forint volt a répára eső tiszta nyereség, 1988-ban 22 forint. Az ágazatnak nagy az eszközigénye, a géppark nagy része nyugati gépekből áll, ezek alkatrészeinek ára 30—35 százalékkal emelkedett. A növényvédőszerek többnyire tőkés import alapanyagúnk, ezeknél szintén nagyfokú áremelés történt. A legnagyobb gondot a kemikáliák időbeni beszerzése okozza. Dr. Bajnai László termelési elnökhelyettes és Gyárfás László ágazatvezető az idei évet jó cukikorépa termő évnek tartja. Elmondásuk alapján ilyen szép répát régen nem 'láttak. A vetést idejében el tudták végezni, csapadék bőven volt, jó magágyba került a vetőmag, a herbicdd 'kezelésekre is mindig jutott eső. Nagyon fontos még, hogy az idén egyenletes a növényállomány. A költségéket só- Ikalljáik, de nem szégyenük. Az 1989-es évben a gazdaságnak 'kifejezetten kedvező az a határozat, hogy több- ilettermésre mázsánként 20 forintot fizetnek. A szakemberek szerint jó lenne, ha jövőre ez a kiegészítés az alapárba kerülne, mert a termelőket hosszútávon ez elégítené ki. Ha az idei répaállományt továbbra is sikeresen meg tudják védeni, úgy hektáronként 48—51 tonna termésre és 16—16,5 százalék cukortartalomra számítanak. Az utóbbi években azonban új probléma merült föl az -üjszászi cukorrépatermesztésben. A termelőszövetkezet területén felütötte fejét a répatenrnesztés szempontjából korunk legveszedelmesebb ellensége, a rizo- mómia-fertőzés. Ez a vírusos eredetű betegség a cukorrépa termesztésének nem csak a gazdaságosságát, a lehetőségét kérdőjelezi meg. Dr. Bajnai László szerint azzal is számolni kell, hogy egyre Biztató a növényállomány A vetésforgó „visszaütött” Kényszerpályán az ágazat nagyobb mértékben terjed ez a betegség. Jelenleg nehéz megmondani, -hogy a gazdaság' területéből mennyi a fertőzött, az csak akkor derül ki, ha cukorrépát vetnek bele. Két éve folytatnak a betegséggel kapcsolatos kísérleteket a M-aribó, a Stru- be külföldi répanemesítő cégekkel és a Cukor termelési Kutató Intézettel együtt. Többek között a rizománia ellenálló- és standard fájták tulajdonságait figyelik fertőzött és normál viszonyok között. A répaágaza.t vezetője, Gyárfás László ' borúsa-bban látja a ,Rizománia helyzetet”. Ö már megkérdőjelezi a cukorrépa hosszútávú jövőjét. Ez a betegség leggyakrabban a legintenzívebb cukorrépatermelő gazdaságoknál fordul elő. Amikor 1982-ben a területpré- ■mium hatására nem tartották be a cukorrépa vetésforgójának idejét, ez is meggyorsította a rizománia kialakulását. Az ágazatvezető szerint a vetésforgó idejét növelni kell. Szerinte a rizománia ellenálló fajták nagy fertőzés esetén nem -rendelkeznek olyan mutatókkal, hogy elérjék a standard fajták hozamait, Err^ vonatkozóan hatják meg a választ, utána a szakemberek döntik, el, hogy milyen cukorrépafajtákat -termesszenek tovább. A cukorrépa jövőjét illetően komoly kétségek most még nem merülnek föl. A jelenlegi piaci helyzetben nincs még egy olyan növény, amelynek olyan jó a belső piaca, és viszonylag stabil éra, mint a cukorrépának. A termelőnek biztonságot nyújt, hogy az értékesítéssel nincs -probléma. -Nincs olyan másik -növény, amely 20—23 millió forintos éves árbevételt adna. Jól jövedelmezőek az olajos- magvak, de -a napraforgó vetésforgója 5—7 év, ha ezt nem .tartják be, fertőzés veszélye áll fenn. Mindezt ösz- szavet-ve: igaz, -hogy a cukorrépa jövedelmezősége romló, de nem nagyobb mértékben, mint egyéb növényágazatoké és bizonyos kényszerpálya is. Amikor -a termelőszövetkezet áttért a korszerű nagyüzemi cukorrépa termesztés re ez nagy -gépi beruházással járt. Nem -minden cukorrépa gépsor alkalmas más növény művelésére. Ha -nem termesztenének cukorrépát, az jelentős veszteséget okozna -a -gazdaságnak. Hétfőn a TOT • székházában megbeszélést tartottak a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának, valamint a Kertbarátok és Kistermelők Országos Szövetségének képviselői. Egyetértettek abban, hogy a nemrég megalakult kistermelői szövetség és a TOT tagjainak érdekei sok mindemben közösek. Ezért abban állapodtak meg, hogy a később létrejövő Mezőgazdasági Termelők Szövetségébe egyaránt belépnek. Arról is döntöttek, hogy ezentúl meghívják egymás képviselőit rendezvényeikre. A TOT decemberben tartandó kongresszusának előkészítése során folyamatosan kicserélik tapasztalataikat a kistermelők és a nagyüzemek érdek- védelméről. • - * * A két szervezet megállapodása azért is fontos, mert jelzi a szektorok kézvédőinek összefogási készségét. E nélkül ugyanis a mezőgazdaBúzaminősités a termelők megrendelésére ÍG-labor , Szolnokon A termelők megrendelésére vállal búzaminősítést a Szolnok megyei állami gazdaságok szakszolgálati állomása. A szolgáltatást már régóta szorgalmazták a különböző érdekképviseleti szervek az ország egyik legnagyobb Lú- zatermesztő régiójában, s ezentúl a nagyüzemeknek már nem kell megelégedniük az egyoldalú, vagyis kizárólag felvásárlói értékeléssel. A Héki Állami Gazdaság gesztorságában működő gazdasági társaság félmillió forintos beruházással a szolnoki Alcsi-szigeten rendezte be laboratóriumát. A gazdaságok igényei szerint ugyanazokat a búzamintákat vizsgálják meg, amelyeket a termelők a felvásárlást végző Ga'bonaforgal-mi és Malomipari Vállalathoz küldenek be. A kenyérgabona sikértartalmáról és sütőiparj értékéről kapott adatokat természetesen csak az érdekelt gazdasággal közük, s ezek így összevethetők a GMV által megadott eredményekkel. Amennyiben a nagyüzem az árat kedvezőtlenül befolyásoló minőségkülönbséget tapasztal, panaszát kamarai vizsgálattal tisztázhatja. sági termelők érdekeinek egységes képviselete a jövőben valószínűleg nem alakulhat ki. Már pedig a jelenleg igen kis jövedelmezőségű, illetve hasznot egyáltalán nem hozó termelés feltételeinek javításához egy ilyen, kérdésekkel is foglalkozó országos szervezet létrehozása nélkülözhetetlennek látszik. A két szektor érdekeit szem előtt tartó tsz és kistermelői szervezetek javára írható az is, hogy egyikük átalakulása, kongresszusi felkészülése közben, a másik pedig létrejötte után közvetlenül, soron kívül tartja fontosnak a mezőgazdasági ágazat közös érdekképviseleti szövetségének megalakítását. Gvors elhatározásuk pé’daértékű lehet más szektorok, ágazacok alakuló érdekképviselete szá-' mára is. Tükrözi azt a realitást is, hogy a nagy- és a kisüzemek a jövőben nemcsak versenytársai, hanem bizonyos helyzetekben kiegészítői lehetnek egymásnak, Lovász Ágnes A TOT és a kistermelők szövetsége vezetőinek megbeszélése rJEGYZETLAPOK. Nincs kifizetődőbb mint a demokrácia Tízmillió íejszámoló országa ietiunK. Osztjuk-szo- rozzuk még azt is, amit nem tenet meglizetm. Nemreg valaki kiokoskodta, hány forintba kerül majd a közelgő választás szamunkra; egy másik közgazdász meg azt „íbrintosította”, menynyiért tudnánk a nép által rég óhajtott címerre átcserélni a régit? Számolunk, számolunk — de vajon miért csak most, amikor jószerivel nincs mit? Ha már ennyire pedánsak vagyunk, tessék megmondani, mennyibe került az országnak az, hogy a nép megkérdezése nélkül eszeveszetten fejlesztettük a nagyipart, s ezzel úgy átrendeztük az országot, hogy arról kódulunk? Lett hatalmas székesfővárosunk, lettek füstbe burkolózott ipari központjaink, — ahol most a létbizonytalanság réme riogatja a válságagazai dolgozóit. A vidéket várossá telepítettük, méghozzá milyen áron: egy tíz éwei ezelőtti árfolyamon is egyetlen munkás átplántálása Budapestre éppen egy millió forintjába került az országnak. A kutya sem kérdezte meg, akarnak-e települések szerepkör nélkül kihalásra ítélt falvakká válni. Mibe kerül most, hogy visszacsináljuk mindezt — és mibe kerül, ha nem csináljuk vissza? Ehhez a csomagtervhez tartozott, hogy az iskolák csakis emeletes, központosított, legalább öthat falu számára tervezett oktatási intézmények lehettek. A gyerekeket busz hurcolta a becsengetésre és a kicsengetéskor haza. Menynyiért? És az mennyibe van, hogy ezek az apróságok örökre elszakadtak a szülőhelytől, s attól az életformától, melynek ma kétségbeesetten toboroznánk híveket. Avagy kiszámolta-e valaki, hogy az összeerőlte- tett községek közös tanácsházának megépítése ugyanígy a központi falu központszerepének megalkotása mibe került — különösképp, hogy most elválnak egymástól a szívük szerint egyesülni soha nem akaró községek? Valaki azt mondta, a demokrácia bosszantóan időigényes, dühítően aprólékos „műfaj”, ám joobat még nem találtak ki nala. így igaz: én örülök, amikor Kuncsorbán napokat, heteket viaskodnak a hulladék- tároló megépítésén. Boldog vagyok amikor egy utca felzúdul azon, hogy a vizet, gázt, esetleg a telefont kezdjék meg bevezetni elébb. Megelégedéssel tölt el, amikor a szülők visszavívják a bekörzetesített iskolájukat, mert biztos, hogy nekik van igazuk. Örülök a nyiladozó demokráciának, mert úgy vélem, a népakarat megóv tán bennünket attól, hogy az ország csődbe jusson. Akinek pedig számolni van kedve, könnyen papírra vetheti: nincs kifizetődőbb. mint az a megegyezés, mely a köz áldásával születik. Mert mi így, tíz- mállióan egyszerre aligha tévedünk. — pb — Kegy vagy korlátozás? Mint tudjuk, szeptember elseje után bárki, állampolgári jogon nyithat deviza- számlát, ahová korlátlanul beteheti, majd kivéve korlátlanul felhasználhatja a pénzét. Ami lényeges változás: eredetvizsgálat nélkül történhet mindez, tehát az eddigi „fekete valuta” a devizaszámla jóvoltából „tisztára mosható”. A döntést követe sajtótájékoztatókon a Pénzügyminisztérium vezetőinek, az úgynevezett „négyezer forintos” szabályt érintő, ellentmondó állásfoglalásai láttak napvilágot. Nos, ezek szerint, egyik nap azt tudtuk meg Békési Lászlótól, a tárca vezetőjétől, hogy: „megszűnik a lakosság kezében tartható valuták mindenfajta felső korlátozása, automatikusan megszűnik a négyezer forintos szabály is”. Másnap Kunos Péter államtitkár az engedély nélkül a lakáson tartható valuták mennyiségi korlátozásának fenntartásáról beszélt. A Magyar Hírlap tegnapi száma éppen ezen ellentmondást feloldandó, rákérdezett a miniszterre, aki megmagyarázta, hogy a döntést megelőző vita okozta a félreértést, hiszen kialakult egy olyan nézet is, miszerint, ha bárki szabadon tehet be valutát a számlájára, akkor mi értelme a „négyezer forintos” szabály fenntartásának Végül — államoolgárt érdekek szem elől* ♦ár'.ásávat — úgy döntöttek, hogy a szabály marad. Mert az az én érdekem, hogy a külföldi utam után megmaradt aprópénzem visszaváltásával ne bíbelődjek, ennyi pénzem lehessen otthon is. Azaz — az én olvasatomban — a Magyar Hírlapban a minisztérium úgy állítja be, mintha a „négyezer forintos” szabály egy kegy, s nem egy korlátozás lenne. Nos, egy valamit meg kell jegyezni. A pénzügyminiszteri „elszólás” akármilyen nagy vita és akármilyen melegében megtartott tájékoztató miatt is következett be, számomra logikusabb döntést jelentett volna, mint a módosított. Hiszen az átlagos 'képességű honpolgár is felfogja azt, hogy az állam nem jótékonykodik, hanem keresi a módszert, amivel a holt tőikét bekapcsolhatja a gazdaság vérkeringésébe. Ezért egyik oldalon liberalizál, másik oldalon viszont olyan helyzetet teremt, ami a „valuta- beszolgáltatás” kényszerpályáját erősíti. A jelen esetben egy kötöttség meghagyásáról van szó, ami fölösleges. Mert ha az amerikai nagybácsi itt járt, és pár száz dollárt ajándékoz a rokonainak, akkor azt eredetvizsgálat nélkül — mivel meghaladja a négyezer forintot — már nem lehet elkölteni például videóra.. Megoldás: megsétáltatjuk a dollárt a devizaszámlán, ettől az korlátozás nélkül fel- használhatóvá válik, és ugyanúgy bent marad az országban, mintha erre e felesleges műveletre a „szegény rokont” nem kényszerítettük volna. Mi ez, ha nem az ellenőrzés egyfajta direkt, bár burkolt formája? Kell ez? Szerintem nem. Ezt a szabályozókra (kamatkedvezmény, adómentesség — amiket egyébként terveznek is) kell bízni. Mert a lakossági kényszerlépések nem minden esetben jelentenek lépéskényszert is. Ne csapjuk be magunkat: feketézés a valutákkal volt, van és egy darabig még lesz is. Amíg a forintért megvehető áruk minden szempontból versenyképesek nem lesznek majd a ma még dollárért, márkáért kapható portékákkal. Szilas Péter fl^^ezdik az új Tisza-híd építését