Néplap, 1989. július (40. évfolyam, 152-177. szám)
1989-07-15 / 164. szám
1989. JUNIUS 15 9 irodalom» művészet Pusztai Zoltán: Monoszkóp emlékké lettek a párnacsaták, arcomat fogkrémmel (korommal?) nem kenik a bohókás fiúk; lábujjaim közé nem csempésznek immárom papírlapot, nem perzselik lopott gyuváfal talpaimat, jó ét kívántak örökre, elfüggönyözve az ablak - nem látnak, nem láthatom őket tna már, nem vár többé a mókás csapat - szakadt képeskönyvet lapozgatok, tintafoltok mögött sötétlik minden- mondat, minden színesnek hitt fotó, irka-firkákkal csúfítva a vignyetta töredezetten a gerinc, valami végleg bevégeztetett - takarodót fújok. Szentmihályi Szabó Péter: A vén SZÍV A vén szív is lüktet, a vén agy is gondol valamit. De sajnos, eladtuk szivünket, elfeledtük az ész szavait. Am így, titokban, mintha <nem számítanának az évek. Arany, tömjén és mirrha. Már csak névtelenül szeretlek Téged. Mintegy érzékeltetve: nem enged a 48 - as paragrafusból. Aki nem végzett az nem végzett. Ez már az ő végzete. No, felilobbant a düh a makacs természetű Ödönben, akii mint említettem anyagiakban sem szűkölködött. — Majd megmutatjuk ezeknek a nyavajásoknak, -mire képes az én kis feleségem, a nem végzett konduktor! Tudod mit? Nyitsz egy maszek mozgássérült óvodát. Készítsd el a tervezetet, én meg majd helyiség után nézek. A hóbortos asszonyka elkészíttette az lilyeplkor néíliküiLözhetet- len tantervet, részletezte elképze- sei,t, s indokolta az óvoda létrehozását: mivel hasonló intézmény a városiban nem működött, s igen nagy szükség tett vólna rá. Üjfoól bement a tanácsra, és járt irodáról irodára, míg egy /illetékes?/ osztályvezető érdeklődését felkeltette az ötlet. A baj csupán ott mutatkozott, hogy ki adjon működési engedélyt? /Egyszóval ki vállalja a felelősséget/? A kereskedelmi osztály, vagy az egészségügyi? Nem fért a fejébe senkinek, milyen intézmény az, ami hasznot is hajt, közérdeket is szolgál. Közben Ödön sem tétlenkedett: talált és lefoglalt egy alagsori helyiséget a Zsdanov lakótelepen, potom kétszázezer forintért. Az ügy mind szélesebb körben kezdett gyűrűzni. Összeült a kupaktanács, s meghányta vetette a dolgot. Hogy is van ez? Amire a város ezidáig képtelennek bizonyult, azt most egy lkárhozatos magánkezdeményezés — csak úgy ukmukfukk — megvalósítja? Egy diplomátlan maszek konduktor? Ez a tekintély lejáratása, a tanács képességeinek kétségbevonása. Lázadás és inszinu- áció! Ami a mozgássérült óvoda leplét ölti magára. No, ebből nem lesz semmi. De mivel utasítsák él az ille- téktélenkedőt ? Tanácskoztak egy napig, kettőig, a szőkebarna titkárnő alig győzte főzni a feketét. De nem jutattak semmire. Amikor már a csendes kétségbeesés fogta el a kollektívát, szólásra emelkedett egy, a konszolidáció emlőin nevelkedett ravasz róka, aki számtalan jó kezdeményezést siklatott zátonyra, ügyes, hitelesnek látszó érvekkel, fényes manipulációval. Leintette a pámikbaesőket. — Azzal fogjuk meg őket, ami elvileg előnyükre szól. Az óvodába jelentkező szülők leveleivel. Ök majd felemelik szavukat a felelőtlen konduktor, az ilyen humánus álarcban jelentkező tisztességtelen haszonszerzés ellen. Hol vannak ilyen levelek? Hisz éppen ellenkezőleg, valósággal ostromolnak 'bennünket a szülők, mikor lesz nyitás? — nyöszörögte az egészségügyi kerékkötő. — Hol. hol? Hát írunk, írogatunk néhányat — mozgatta bajúTóth-Máthé Miklós: mm Ot kenyér és két hal ézus tekintete vé- gigsugárzott a sokaságom mely szétterülve a hegyen körülfogta őt. Nézte a éhüket csillapító embereket, akik hallgatagon, vagy éppen két harapás között szót váltva, nevetgélve ettek miként a pihenni leült zarándokok. A tanítványok egyre csak hordták a kenyeret meg a halat, kínálták sorba mindegyiknek, sokan már harmadszor is vettek mintha el akarnák magukban raktározni a szűkösebb napokra. Berekiás, a halász és Hebron, a fazekas egymás mellett ültek. Már nem ettek, lábukat elégedetten nyújtották ki, rajtuk a jóllakottság ernyesztő zsibbadtsága. Hebron szeme le-lecsukó- dott, talán szendergett is keveset amikor Berekiás hirtelen megbökte. Kinyitotta a szemét, bosszúsan nézett a másikra. —Mit akarsz — kérdezte és ásított ezzel is jelezve, hogy ő inkább aludni szeretne most, nem beszélgetni, ha Berekiás- nak ahhoz volna kedve. —Oda nézz ... — mutatott előre izgatottan Berekiás —, most szedik össze a kenyerek maradékát. Már a tizedik kosárral! — Jól teszik ... — morogta egykedvűen Hebron —, nem szabad, hogy kárba v|esszen egyetlen darabka sem. — Hebron barátom. — meredt rá Berkiás —, ébredj fel ha ’ alszol! Még mindig nem érted? öt kenyér volt és két hal, és hézz körül, hányán laktunk jól belőle .És hogy megeléged-' tünk, mennyi maradt.. A Názáreti csodát tett. Bizony, hogy próféta ő. , — Meglehet.;. mondta Hebron, és újra le akarta csukni a szemét, de Berekiás nem engedte. Egész közel hajolt hozzá, és úgy mondta tagoltan, minden szónak nyomatékót adva. — Ha ezt tette a kenyérrel, meg a hallal, úgy mással is megteheti. — Mással...? — Hebron felült, bambán bámult a másikszát a róka. — Ennek a lélektani hatása is figyelemre mélitá S azonkívül, tudod, ki fogja a feladókat ellenőrizni... — legyintett. Megszületett az egyetértő bálin- tás. Amikor mér majdnem minden és mindenki készen állt a nyitásra, a maszek konduktor, hóbortos Piroska toekéretőzött az egészségügy al- főhöz hogy adná ki végre — annyi hitegetés után — az engedélyt a működéshez. Rémesen csalódnia kellett. Mert engedély helyett tiltakozó leveleket nyomott kezébe gonosz mosollyá az alfő. Amikor elolvasta ő- S úgy eltűnt a szobából — azé-, két olyan piros lett mint a neve. gészségügy nagyobb dicsőségére, — mintha ott sem lett volna. Többé senki sem zaklatta őrölt ötletekkel az osztály pókhálós nyugalmát. Viszont nem szenvedett csorbát a presztízs, s nem esett folt a mundér becsületén. Nem kis dolog ez! Azóta sem létesült mozgássérült óvoda a városban. Se tanácsi se maszek. Miért? Ki tudja ezekben a hormonizlavarots Időkben? A hóbortos asszonyka végleg belátta, hogy férje mellett, gazdálkodásban a helye. Ügy hírlik, kék- rókákat tenyésztenek egy eldugott tanyán. Aki hiszi, hiszi, aki nem addig vakarja a fejét, míg ki nem ser- ken a vére, ra. — Hogy értelmezzem a szavaidat, Berekiás? Berekiás apró ravasz szeme összehúzódott, arcára széles mosoly terült. Majd két újjával megcsípte Hebron köntösét. — Hány köntösöd van Hebron? — Hát... ez a viseltes __ M eg otthon egy tisztább ... —Na látod, én sem mondhatok többet... És sarud? Hebron ormótlan repedezett sarujára nézett, aztán maga alá húzta, mintha röstellné. —Ne röstelld, barátom — mondta Berekiás —, hiszen az enyém se különb. És nekem sincs több, mint ez az egy pár. De lehetne akár tíz pár is meg köntösből is ugyanannyi. Meg házunk is akár három. És ehetnénk arany tálból... — Mit zagyválsz itt összevissza? — fakadt ki Hebron dühösen. — Csak j ártatod a szádat fölöslegesen. Nem vagyunk mi gazdagok hogy ez lehetséges legyen... —Még nem vagyunk... — mondta Berekiás — de azok lehetnénk. Ha ez a próféta lenne a királyunk, úgy minket is gazdaggá tehetne. Aki öt kenyérből és két halból ennyi embert megelégít, úgy csodát tehetne egyébbel is. Ekkor már többen is közelebb húzódtak hozzájuk, bólogatva hallgatták Berekiást. — Ügy igaz — mondta Eliud a vízhordó —, nagy hatalma vagyon ... Azt mondom én is, tegyük királlyá, és kérjük cserébe, hogy adjon nekünk gazdagságot ... — Bölcsen szólottatok — helyeselt Gazzám, a birkapásztor. — Menjünk, győzzük meg érről a népet... És fölkerekedtek és körbejárták a sokaságot, hogy meggyőzzék erről. És az emberek örültek a lehetőségnek, hogy gazdaggá lehetnek, mert a próféta majd megsokasítja a javaikat, mint tette az öt kenyérrel és a két hallal. Aztán mint a hömpölygő áradat megindultak Jézus felé. A tanítványok megrettenve figyelték ezt, nem tudták mire vélni, de Jézus felemelt kézzel nyugalomra intette őket. És amikor a sokaság a közelébe tódult, kivált közülük Berekiás, a halász, térdre esett és így szólt: — Rabbóni — mondta —, nagy dolgot cselekedtél, hogy megvendégeltél ennyi embert mindössze öt kenyérből és két halból. Dehát ettől mi még szegények- és nyomorultak maradtunk, csak az éhünk csillapodott kissé. — Igen, az éhetek... — mondta Jézus és szelíd szomorúsággal nézett a halászra. — Mit akarnál még jó ember? —Azt, hogy légy királyunkká, óh Rabbóni —kiáltott Berekiás —, és vedd el nyomorúságunkat is! Intett, mire a sokaság térdre borult és egy emberként kiáltotta utána ezt. — Nézd —rántotta szét ekkor köntösét Berekiás —, milyen viseltes, milyen kopott. Adj nekem új köntösöket, és a feleségemnek, a gyerekeimnek is új ruhákat. A házam kicsi és szűk, tedd nagyobbá, díszesebbé, óh. szent próféta. És mert halász vagyok, tedd, hogy fogjak sokszor annyi halat, mint eddig. — Hallgasd meg az én kérésem is — csúszott közelebb Hebron —, mert én szegényebb vagyok Berekiásnál is. A kezem eldurvult már az agyaggyúrásban, a derekam fáj a görnyedéstől, és kisebesedik a lábam a sok talpalástól, míg néhány korsót el tudok adni. Az emberek egymás szavába vágva kiáltoztak, kérve Jézust, hogy legyen királyukká, és tegye gazdaggá őket. >>— Adj díszes ruhákat lakhassunk jól naponta bor is kerüljön!” »— Agyagtálból ettem eddig, egyek ezentúl ezüstből mint a gazdagok!” „— Tíz birkám van, legyen tízszer annyi!” ,,— Űj házat adj a régi helyett, erős kövekből, díszeset!” >,— A szőlőm teremjen ötször egy évben a borom édes legyen, mint a nektár!” És így tovább, őrjöngve kiáltozták kívánságaikat a mozdulatlanul álló Jézus felé. D ézus szemében ekkor a harag fénye villant és abban a pillanatban szél sepert végig a hegyen. Majd fekete felhők tódultak össze megdördült az ég, és zuhogni kezdett az eső. Az emberek megpróbáltak védett helyekre menekülni, vagy csak köntösüket húzták fejükre a .csapkodó viharban és egymáshoz szorultak, mint a védtelen birkák. És amikor ismét kisütött a nap már hiába keresték Jézust és az ő tanítványait nem látták őket. Csak a tíz kosarat, bennük az átázott kenyérdarabokkal. Irodalmi oldalpárunk illusztrációjaként Fclcdy Gyula grafikáit közöljük. __________________________________
